Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

tünknek? — A látszat ellenére mesz- sze vagyok attól, hogy ismer­jem a határon túli irodalma­irodalmait olvasom, azon be­lül a költőket újra és újra! Ezzel el is megy az olvasásra jutó időm. Nyolc esztendeje a firenzei egyetem magyar tan­székén magyar irodalmat ta­Helyünk a világban Beszélgetés Hubay Miklóssal, a Magyar írók Szövetsége elnökével —- On sok időt töltött kül- rincet fordít, és egy Claszor- tehát a mester és tanítvány földön,, jól ismeri más népek szágban megjelenendő XX. viszony, hanem az elismert irodalmát, irodalmi életét, író- századi magyar antológiát gon- írói, költői értékeknek rend- szervezeteit. Véleménye sze- doz. (Zárójelben hadd tegyem kívüli tisztelete a fiatalabbak, rint mi a sajátossága a mi hozzá a leglényegesebbet, hogy illetve írótársak részéről. A irodaim,unknak, irodalmi éle- az anyagi alapot Illyés Gyula Nagyok az értékeikkel voltak adta, aki tavaly ősszel az mesterek! Hogy jókedvű, ám Olaszországban kapott Mon- a kérdés mélyére világító ese dello-díjával járó ötmillió lí- tét említsek: Illyés a magyar ________ __ _______ rát ennek az antológiának a nyelv igét teremtő erejére k át Kevésbé ismerem, mint támogatására ajánlotta föl. A hozta egyszer példának, hogy az irántuk érdeklődő művelt Pénz és még inkább e gesz- a kávéházi asztalnál a veze- magyax olvasó. Egyszerűen tus erkölcsi értéke — Illyés tő kritikus oda-oda „schöpflin- azért, mert nem olvasok so- nevének és a Mondello-díj- tett”.... Hadd tegyem hozzá, kát. például prózát alig. Ha nak a varázsával -- is segíti hogy az írónak az időtmegle- meg olvasok, akkor a magyar felbátorítani a jelentős olasz vő, egyáltalán nem egészség­kiadókat az antológia publi- télén kultuszában a sajtó is kálására.) szerepet vállalt. Húszéves ko­.. romban én többet tudtam a — Albisani az ön tanitvá- velem nagyjából egykorú Ká­nya volt Firenzében? rinthy Ciniről, aki' állandóan — Igen, s az ő személye ga- szerepelt a Színházi Életben nítok, az órákra is fel kell randa számomra, hogy a vá- jó mondásaival és tárcáival, készülnöm, hogy eleven él- logatás és a fordítás a lehető mint ma, amikor Magyaror- ményként adhassam át élő és leghatásosabb lesz. Szinte szág egyik legjelentősebb pre­klasszikus irodalmunkat hall- megbűvölte őt, hogy milyen zaírója. Huszonnégy éves ko- gatóimnak. Tehát Firenzében gazdagon virágzik nálunk a romban, első színházi bemuta- is magyar irodalmat olvas- költészet, s hogy milyen nép- tóm előtt többet írtak az új- tam és olvasok. A hazátóltá- szerű! Olaszországban ab- ságok a készülő darabról, vol az ember szervezete is szurdumnak hatna, ha egy mint most, ha a nem tudom ezt kívánja! Arra viszont napilap vasárnapi számában hányadik színművem bemu- csakugyan több módom adó- verset is lehet olvasni. Nagy- tatójáról írnának. Az író, ha dott, hogy az irodalmi életeit szerű hetilapjaikban kitűnő értékes műveket alkotott, nép­megfigyelhessem más ország- újságírók tökéletes eszme- szerű ember, karizmatikus ban. így lesz szembeötlő iga- futtatásait olvashatjuk a vi- személyiség lett, mai szóval: zán a magyar irodalom és iro- l᧠minden dolgáról, de ver- sztárnak érezhette magát. De dalmi élet két legfeltűnőbb set az utóbbi évtizedben ta- mondjuk inkább úgy: a köz­sajátossága: a líra kiemelkedő lán kétszer olvastam bennük, érdeklődés homlokterébe ke- szerepe és az írók népi-nem- e§yet Pasolini, egyet pedig rült.... zeti tudata. Külföldről nézve Montale halálakor. A firenzei ez nagyon szembeötlő. Mielőtt fiatal költő talán városa tör- Francois Mitterrand francia ál- ténetében ^ találhat példát ha­lamelnök a közelmúltban ha- sonló virágzásra a quattro- zánkba látogatott, kifejezte azt centóban, a cinquecentóban. az óhaját, hogy szeretne magyar amikor száz-kétszáz művész dTkreeénv" az ímeivhan V« <,6kk„ találkozni, . élj*,. egyszer« a vá­tott hozzam egy feljegyzést rosban... költészet irányainak kiizdel­eszm'étJréÍrd"^és m°lTkér- ~ ltthon időrő1 időr* fel- mét bemutatja Ennek egyik désekre szeretne választ kap- vetődik \^er és tanítvány ÍhT ni. A kérdések legpregnán- ™zony hianya az irodalom- dúlt az avantgayddivatok ide­sahhia hoav a költészetnek ban- Mt err°l a veiemenye? Jen az avantgárdot megta- sap.Dja. nogy, ,a Költészetnek * pasztáit magyar Ura a hagyo­miert nagyobb a jelentősege - Az 1945 után inkább az mányos tematika, a hagyomá- Magyarorszagon, mint a pro- 1950 után kezdődő irodalmi nyos küidetés és a hagvomá- zának. Ez a jomdulatu nyu- életben az író szerepe Ma- nyos forma felé. A magyar gati_ érdeklődő szamara meg- gyarországon — nálunk talán irodalomnak ez a különössége lepő, s szerintem irta valóban inkább, mint másutt! - meg- nem csupán e regányfolyam- ez a helyzet. (Bar nemrégen változott. A háború előtti és ban figyelhető míg, hanem fz / eJ; es Irodalomban a fia- alatti években számomra (és ma, a neoavantgard-divatok ta írok szervezetetek kepvi- nem voltam e tekintetben idején is az irodalmi életben, seleteben meginterjúvolt Szí- egyedül) lélegzetelállító pilla- Hadd tegyem hozzá e sajá- láffln Ákos az uj nemzedékek nat volt, ha irodalmunk va- tosan magyar irodalmi ten- irodalmi eleiére jellemző tu- lamelyik nagy képviselőiét netek közt azt említi, náluk a gyobb a macua-.,/ muraion szinaarapDai a na- n-izmus” lényegében a hitélte — Vannak-e jellegzetes prob- tuni^, némán tyve!i>ü.k lenné vált konvenciókkal lém.n-nkr a oldalon haladó Mo- szemben a hiteleset kereste. ricz Zsigmondot, Karinthyt.... S ha nem. találta, vége volt. — Az egyik nyilvánvalóan Vagy egy másik példa: abba S akkor kereste tovább ug.yan- a magyar irodalom hagyomá- a szerkesztőségbe, ahol egye- azt a hiteleset valamilyen nyos közéleti töltése, amely temisteként dolgoztam, rend- mas formában, már egy más megmarad akkor is, ha a köz- szeresen bejárt illyés Gyula, hullámtól érintve. A hiteles­élet irányításában az iroda- A szerkesztőség beltagja volt nek a keresése az, amely mi­lom elfogadja a politika pri- Gyergyai Albert. Illyés jötté- att a magyar lírának a fejlő- mátusát, és nincs oppozíció- re a nala idősebb _ Gyergyai dése nem is különbözik anv- ban vele. Az irodalom e köz- szinte az ajtó mögé^ rejtőzött nyjra az avantgardtörekvé- életi szerepe észrevehetően zavarában, megilletődöttségé- sektől, de mi azt valljuk, hogy akkor is létezik, ha a magyar- ben, hogy a helyiségbe a nagy amj a hitelességet illeti, mi országi irodalmi életet min- költő belépett! Illyés akkori- birtokon belül vagyunk. dig befolyásoló nyugati diva- ban negyven év körül járt. ... Nem generációs kérdés volt Gulay István — Féltsük-e irodalmunkat az avantgardizmus hullámai­tól? — Számomra az egyik leg­izgalmasabb magyar nemze­ozt azt említi, hogy egyáltalán megláthattam. Már den nyugat-eurÓDai. közép- proza je entosege na- magunk is könyvekkel, be- európai vagy kelet-európai líráénál.) mutatott színdarabbal a há- ..izmus” lénvevéhpn « huPita­vatok az ilyen szerepnek el­lentmondanak. Irodalmunk másik jellegzetes problémája, amelyet sokszor provokatívan emelnek ki, és sokszor re­ménytelenül próbálnak elken­dőzni : irodalmunk ..városi” és „népi” vonala közti ellentét. Ez az ellentét, mint két pólus, olyan erőteret terenjt a ma­gyar irodalmi életben, amely szerencsés esetben a művek, tendenciák megerősítését szol­gálja, szerencsétlen esetben nevetséges és szégyenletes bé­ka-egér harcra heccel. De aki távolból, vagy egy majdani „objektív utókorból” figyeli ezt a jelenséget, vagyis száza­dunk magyar irodalmát, az megrendültén fogja látni, hogy milyen nagy volt ez a ma­gyar irodalom, az a magyar szellem és az a magyar nyelv, amely egyrészt kávéházi be­szélgetésekben csiszolódott, másrészt a képalkotás csodá­latos lehetőségeit emelte foly­ton föl az indusztrializálódás során egyre inkább beteme- tődő őskultúrából. És bámul­hatja a távoli figyelő azokat a legnagyobbakat, akik — mint Ady, Bartók, Illyés, Jó­zsef Attila — e két inspirá­ciónak a szintézisére is képe­sek voltak! — A líra kivételes helyzete irodalmunkban milyen vissz­hangot kelt külföldön? — Nemrég utazott el tő­lünk egy fiatal olasz költő, Saure Albisani, aki a Műve­lődési Minisztérium vendége­ként járt nálunk. Szabó Lő­Kondor Lajos rajza Történelmi portrék—félközelről Megjelent a Múzeumi Értekező első száma Múzeumi Értekező címmel adják. S van olyan lehetőség sen a tanulmány XX. századi kismonográfia-sorozatot in- is, hogy a korábban mái^meg- portréinak megrajzolásával dított a Nógrád megyei Mú- jelent témák összegezését, eset- hiányt pptol, s újabb kuta- zeumok Igazgatósága. Tervek leg átértékelését is megjelen- tásra ösztönöz, szerint, évenként két kismo- tessék a szerzők. Amint azt Horváth István nográfia jelenik meg. állandó A Múzeumi Értekező, tér- tanulmánya bevezetéseként borítóval, amit Kollár Sándor mészetesen, nem teszi fölös- meg is jegyzi: „Többségük tervezett ízlésesen. A sorozat legessé az évenként kiadott hétköznapi ember volt, aki céljai közé tartozik, hogy a Múzeumi Évkönyveket. Ezek a maga módján, és lehetősége megyében folyó néprajzi, tör- megmaradnak, némileg váltó- szerint élte az életét. Ebben téneti, régészeti kutatásokból zó, más szempontból éppen az értelemben tehát nincs ben- született tanulmányoknak (4— gazdagodó tartalommal. Na- nük semmi különleges. Éle- 5 ív terjedelemben) önálló gyobb lélegzetű tanulmányok tűknek azonban egybehangzó­kötetekben való megjelenése helyett a jövőben inkább több an magasabb minőséget adott — váljon lehetővé. Az effaj- apróbb, muzeológiai kutatá- — és így az «-átlag« fölé ta értekezőknek az ország sokkal összefüggő tanulmány, emelkedett sorsuk — a kö- múzeumaiban, intézményei- közlemény jelenik meg benne, zösségben gondolkodás és cse- ben hagyományai vannak, lé- s a muzeológiai rovat is erő- lekvés képessége. A politi- tező igény kielégítését céloz- södik úgynevezett módszerta- kunihoz azonban természetsze- va. Mi ez az igény? Egyrészt, ni írásokkal (kiállításkészítés, fűén kapcsolódott a társa- napjainkban a történelem kiállítási forgatókönyv, rés- dalmi haladás gondolata, iránt fokozott érdeklődés nyil- taurálás, közművelődési fel- amelyről .az. életkpr, a kép- vánul meg. Másrészt — ezzel mérés stb). „ , á,., zettség,, a történelmi kor el­összefüggésben is —, lehető- A Múzeumi Értekező első térése ellenére hasonlóan yé- séget kell nyújtani a kutatók- száma Horváth István Nem- lekedtek... Sorsuk példa arra, nak arra, hogy ne az íróasz- zedékek című tanulmányát is, amikor hősöket keresünk, talfióknak írjanak. hanem adja közre, azaz portrékat ne gondoljunk kizárólag túl- ilyen módon is kilépjenek a Nógrád megye XIX. és XX. világi angyalsuhogású esz- szakmai és a szélesebb nyil- századi történetéből. A soro- ményképekre; sorsuk példa vánosság elé, lehetőséget kap- zatszerkesztő, Szvircsek Fe- abban is, hogy megszenvedett janak a megmérettetésre, eset- renc szerencsésen választott, életük emberségüket erősíti.” leg nézeteik ütköztetésére, hiszen a szerző e tanulmánya Az életrajzok gazdagon föl- Napjainkban az élet más te- a munkásmozgalom-történeten vázolt tanulsága szerint, ezek rületein is reális igény az, belül új megközelítési formát a személyiségek életét nem hogy a kutatási eredmények is jelent, amennyiben az új- egy tömbből faragta az élet. a jelenleginél gyorsabban ke- és legújabb kor történetén be- egymástól gyakorta sok min- rüljenek a nyilvánosság elé. lül a folyamatokba ágyazot- denben távol is álltak. A fe- Ez a sorozat szintén lehetővé tan az adott történelmi kor- lelős föladatvállalás azonban teszi, hogy például a néprajz- ban cselekvést vállaló egyént közös bennük, s e mmöségük- ban, a régészetben stb. egy vizsgálja, cselekvésének rúgó- ben példát jelenthetnek a ma év alatt keletkezett kutatási it kutatja, vagyis a szemé- embere számára is. Televízió és művészet 8 NÓGRÁD - 1983. május 1., vasárnap eredményeket rögtön közre- lyiséget mutatja be. Különö- a tanulmány szerzője a XIX. .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y.\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\v.\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\v,\\\\\\\\\\\\\\\\v,-rx-: századból ezúttal Sreter Janos (1806—1842) portréját rajzolja meg, aki a reformnemzedék egyik jelentős alakja volt. A XX. századi tanulmányrész a Történelmi portrék — félkö­zelről címet viseli. Az itt köz­readott „mini” portrék egy- egy cselekvési modellt teste­sítenek meg az .adott korból. Így a tarjáni pék, Gólián András, a város közéletében jelentős szerepet játszó Kíi- czer Béla. az ugyancsak közis­mert „Tanár Űr”, dr. Dornyay Béla. a két testvér. Gádor (Groszberger) Béla, a nyom­dász és Ferenc, az ügyvéd és a „vasember”, Oczsl János. A nagyközönség számára is — várhatóan — élénk érdett- lődéssel kísért monográfia­sorozatból évenként kettő lát napvilágot. Még ebben az év­ben jelenik meg 'Zólyomi Jó­zsef: Észak-Cserhát állattar­tása a IS. sz. elejétől napja­inkig című kötete. Jövőre meg­jelenő Nógrád megyei közne­messég a 19. sz. első felében című tanulmányában Praz- novszky Mihály lezárja az évek óta eredményesen folyó köznemesi kutatást, továbbá kiadják Vonsik Ilona Munka­adók „munkáspolitikája” a salgótarjáni iparvidéken 1900 —1944 című tanulmányát. A kiadványterv egyébként 1986- ig tartalmazza az előzetes programot. A Múzeumi Értekező re­mélhetőleg valamennyiünk könyvespolcán előkelő helyet foglal majd el, a múlt mé­lyebb megértését segítve, s a jelen tennivalóihoz is újabb támaszt nyújtva. T. E. Művészet-e a televízió? Ré­gi vitakérdés, de manapság azért is időszerű, mert az em­berek tekintélyes hányada számára — az egyéb kulturá­lis termékek, szolgáltatások drágulása folytán is — a leg­főbb szórakozási-művelődési forrás a képernyő — így a művészettel való találkozásé is. Mert egyfelől nyilvánvaló, hogy mint közvetítőeszköz: „médium”, valóban a művé­szetet terjeszti. Ezt legjobban a filmsorozatok bizonyítják: vezető nélkül is — ennek a célnak megfelel a tévéújság.) Egy idő óta azt tapasztalom, hogy a televíziós nézési szo­kások átterjednek a mozira, sőt a színház nézőterére is. Egyre hangosabb a duruzsolás. a beszélgetés műsor arhtt: a párban vagy családi-baráti körben szórakozók ugyanúgy „menet közben” tárgyalják meg a látottakat-hallottakat, mint ahogyan a képernyő előtt szokták. Szenvedélyes helyeslés vagy elutasítás jele­inek lehetünk tanúi, a nézők benyomások. Miért csak a Kapcsoltam műsora alatt dug­juk össze a fejünket, adjuk össze a tudományunkat? Más alkalommal is megtehetnék! Közvetít a televízió színi­előadást is. Ilyenkor néha az a nehézség, hogy a közvetítés minősége, szakmai színvonala nem éri el a kamerák előtt zajló előadásét. A különféle zenei koncertek, hangverse­nyek is inkább az eleven je­lenlétet igénylik; a tévéköz­vetítés. amely egy műnek — például zenekari — bemuta­tásakor időről időre látvár\y- ként is elénk tárja az adott pillanatban legfontosabb sze­repet játszó hangszert, hang­szercsoportokat, legfeljebb hasznos előiskolája lehet a személyes részvételen alapu­ló műélvezetnek. Visconti, Antonioni, Jancsóés vitatkoznak. Persze: a moziban Képzőművészeti alkotások is sokan mások a filmművészet szavatolt értékeit hozták lét­re, s a televízió révén az új nézők millióihoz juthatnak el alkotásaik. Ha a műsorszer­kesztőség nem túl késői idő­pontra tűzi éppen a legna­gyobb figyelmet, szellemi össz­pontosítást követelő művek vetítését. Megyőződésem, hogy az ilyen típusú, „márkás” al­és főként a színházban nem a legmegfelelőbb ez a módszer; az előadásról folyó beszélge­tés zavarja a többi nézőt (a művészeket is); Ám a tévé- készülék előtt nem is haszon­talan az efféle szabad folyá­sú beszélgetés. Különösen, ha a szót olyasvalaki viszi aki­nek okos, hasznos észrevételei vannak a műsorral kapcsolat­túrájának így is szerves ré­szévé válhatik). Vannak aztán önálló művé­szeti műfajai a televíziónak. A tévéfilmek, — -játékok, a film- vagy elektromágneses szalagra rögzített balett- és pantomimprodukciók, operák stb. Ezeknek becse ma még — nálunk legalábbis — nem áll arányban művészi értékük­kel. Persze az is igaz hogy nálunk a művészek a televí­ziót még nem tekintik a szín­házzal, a mozifilmmel stb. egyenrangú megnyilatkozási lehetőségnek. Pedig — mond­juk — Szász Péter lezárult életművének talán legjobb da- labjai (Szerelvény a hátor­szágba, Cement) alighanem a televízióban készültek. Tap Béla egyéni Macbeth-rende- zése Bódy Gábor Hamlet-elő- adása (mely stúdióban rekonst­ruálta a Győri Kisfaludy megjelennek a televízióban. Színház produkcióját) eredeti kotásokat bátrabban lehetne ban. Egy-egy figyelemébresztő és kellene a 20 órás főműsor­ba illeszteni. Sokan lepődnek meg kellemesen: ni csak, hát én ezt értem! (Még talán be­megjegyzés a többieket is el­igazíthatja a műalkotással való ismerkedésben. S persze a sugárzás befejeztével meg­indulhat a rögtönzött vita a filmről. Több szem többet lát; érdekesen összegeződhetnek a Ám ilyenkor is már egy sa­játosan értelmezett (esetleg szöveg segítségével is magya­rázott) festmény, szobor stb. válik a műsor tárgyává, s legjobb esetben is „csupán” előkészít a személyes találko­zásra; előzetes információt ad a műalkotásról, megteremteni majdani azonosításának felté­teleit. (Ez sem csekélység: Le­onardo Mona Lisáját az em­beriség túlnyomó többsége ilyen vagy hasonló módon — például képzőművészeti al­bum fényképfelvétel nyomán — s nem a Louvre-ban is­meri meg, ám az egyén kul­televíziós műalkotás a javá­ból. Említhetnők Fehér György Dosztojevszkij nyo­mán készített tévéfilmjét, ope­rarendezéseit is, meg Jancsó Miklós pompás művét, mely Budapestet jelenítette meg széles ívű zenei-néptáncművé- szeti panoráma segítségével: egy konszolidált szocialista ország fővárosát, forradalmi eszményeink, hagyományaink féltésének, képviseletének nyilvánvaló szándékával — a Tv-híradó utolsó kiadása vetítve is kultúrának eleven áramába kívánkozom Kőháti Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents