Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
Újkori kalmárok !i Tj. ' ■ ' Am ■ • Jim' «iiilíitafili. -J — Honnan szerzi be a címkéket? — Ezt most hivatalosan kérdezi, vagy nem hivatalosan? Berci bácsi, a Tlszalúcról íarjánba járó ruhakereskedő röntgenszemekkel vizsgálja a zsurnalisztát. Viszontkérdésére választ nem kapván, magyarázattal áll elő: — Mert, ha hivatalosan kérdezi, akkor nem mondom meg, de ha nem hivatalosan érdekli, akkor megmondom. — Mi semmit hivatalosan. kérdezünk Az fisa, kalapon „Manlsa- *nen” veszi a lapot, s tüzetes, kimerítő választ ad as eredeti kérdésre: Pesten gyártja egy maszek. Lesz pankráció is? „Országos állat- és kirakodóvásár” néven fut az adok- veszek kereskedelmünk negyedik „övezetében”. A szakma legősibb változata őrződött meg, él tovább, időnként virágzik is: a vásározás. Száz-kétszáz kilométerről autóznak portékáikkal a kiszemelt városba; majd élénk pörlekedés közepette sátrat vernek, kirakodnak és kereskednek az újkori kalmárok. Időnként Salgótarjánt is célba veszik, s megszállják a vásárcsarnok mellett félszegen elnyúló teret, cifra sátraikkal. Hogy e vásári adok-veszek nem könnyű mesterség, az már sátorveréskor szemmel látható a szemlélődének: — Maguk most azt a vásárt •karják lefényképezni, ami nem lesz? Pirkadat) szürkületben szobrozik öt-hat vásáros egy kupacban. Kocsijaik — Lada, Moszkvics, Mercedes, Trabant, — még girbe-gurba sorban állnak, fölmálházva. A hangulat paprikás. — Kihirdették, hogy állat- és kirakodóvásár. Megjelent a Szolnok megyei lapban is. És tessék, nincs hova lerakodni! Körülmutatnak; a sáros tér két szélén már rakják össze „üzlethelyiségeiket” a törzsvendégek. Kettesével ügyködnek: férj-feleség, vagy társtárs alkotja a párost. A ma- gyarnándori Bálint Géza már félig kirakta cókmókját pultjára; az asszony adogatja neki a holmit, s ő akasztgatja fel vállfástól a sátor kereszt- rúdjára. — Ami kiabálást eddig hallott, az még semmi — mondja, s közben szaporán mozog, jön-megy, nyújtózik, hajol. — Mellettem például elfoglalták a hélyét állandóan itt tanyázó kereskedőnek. Csak várja ki, lesz ebből még pankráció ia! Vásári diplomácia Megoldódik a gond, érvénybe lép a „sok jó ember” elve. Szorosan egymás mellé rendezik a sátrakat, ki-ki jó helyet keresve: se túl az elejére, se túl a végéra a sornak. — Előttem épp egy tócsa van — sajnálkozik Horváth Tibomé, aki a fővárosból autózott portékáival Palócföldre. — így nemigen fognak itt álldogálni. Teszek le egy deszkát. Egy egri asszonyság földijét, a cukorárust kérleli: — Cseréljük ki a sátrunkat, a tied kisebb. Nem kaptam csak három méter helyet. A cukorárus belemegy a „tranzakcióba”, s fél óra múltán már emiatt szívja fogát az egri asszonyság: — Mégis lett volna helyem. Kár volt cserélni. Nem tudom kirakni a gönceimet eb-.i ben a kis vacak sátorban. Papp Sándorné a helyzet kulcsa ezekben az órákban. Három évtizede piacfelügyelő az ősz asszony. Szigorúan lépdel, ám mikor megszólítják, kedves mosollyal válaszol. — Lesz mindenkinek helye. Természetesen az állandóan ide jövőkre gondolunk elsősorban. ök megkapják a törzshelyet. S a következő pillanatban fiatalos szökellésekkel jut át a tócsákon, s teremt rendet egy hirtelen pörlekedésben. Fél óra múltán diplomáciai fogalmazásmódból is jelesre vizsgázik: „Amennyiben mód és lehetőség van rá, szívesen fogadjuk” — mondja barátságosan egy új kereskedőnek. Ami a diplomatikus közlést illeti: annak mesterei a vásárosok. „Mennyit ér ez a holmi?” — hangzik a kérdés. „Ezt nemigen lehet kiszámítani” — felel a pesti Diószegi Zoltán — „Ügy ötvenezerre saccolom” — szól a becslés. „Körülbelül annyi lehet” — hagyja jóvá udvariasan a férfi. Jobban megnézve: a dupláját is megéri a kitett ruhakészlet. Most kabátokkal, dzsekikkel kereskedik, korábban —, mint közli — 25 évig vendéglátóipari üzletvezető volt. Két gyerek apjaként kevesellte ottani jövedelmét, s egy éve sincs, hogy belevágott a vásározásba. „Nehéz kenyér ez, mert nézze meg, mekkora a konkurrencia” — int körül. Horváth Tiborné alkotni szeretne, ezért foglalkozik most kereskedéssel. „Én kitalálom, mit áruljunk, a férjem elkészíti. Mindig valami újjal kell megfogni a vevőt! — Én nem nyilatkozom, mert egyszer már belementem ilyenbe, de olyan rosszat írtak rólam, hogy az na! — tudatja a cukorárus. Egv-két óra múlván szíves mosollyal nyújtja át a két cukornyulat: „Nyolc, de magának hatért adom!” Szívesen társalog az egri Kalafut Miklósné. Fia gyárigazgató, lánya építész. Ő maga műszőrméből varrt kabátkákat árul. „Nyugdíj mellett csinálom. Jó vele foglalkozni, mert egyedül készítek ilyet az országban, s még Pestről is keresnek érte”. Fölpezsdül az üzleti élet; vevő, eladó, egymásra talál, s egymással elégedetlen. „Sok giccs, drágán!” — így az egyik fél. „Az a baj, hogy az ünnepek miatt mindenki elköltötte a pénzit” — zsörtölődik a másik fél. Emitt csirke, kacsa, amott egy tapsifüles tűnik fel: „Van otthon nyócvan, de csak ezt a lepke-tarka nyulat hoztam el” — közli Pálfal- várói jött gazdája. Üzletpolitikai bók üzlet kötődne: zöld sttíszi kalapot vásárol egy legkevésbé sem sovány fiatalasszony. Szendrei Berci bácsi, „az ipar kiváló mestere” előretekintő üzletpolitikát folytat; a pénz átvétele utáa is bókol vevőjének: — Az a baj, hogy nem találkoztunk negyven évvel korábban.. 1 — Azért ne öregítsen — vág vissza derűsen az üzletfél. — Én akkor még a világon se voltam! Berci bácsi könnyedén teszi túl magát a bakin, s elköszön: — Sok kakast és két tojást! — mondja és sokat sejtetően búcsút int. Szöveg: Molnár Pál Kép: Barna Alfréd Liszaláf visszavárják Szendehelyre Liszala leendő munkahelyén, a szendehelyi óvodában „— ...Sok diákunk van itt a balassagyarmati Szántó Kovács János óvónőképző szak- középiskolában, akiket a falujuk képzett óvónőként visz- szavár. Például Bach Erzsiké Szendehelyről, félév múlva szendehelyi óvónő lesz...” Például A kivánalom, hogy a legkisebb óvodákban is szakképzett nevelő tevékenykedjen, nem szorul magyarázatra. Vannak falvak, ahol nem könnyű a kitűzött célt valóra váltani, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem minden község bír a „külső” ember számára vonzerővel. Neveljen magának értelmiséget a falu? Lehet, hogy a községből elszakadt fiatal sem vágyik vissza tanulmányai után. Pedig ez nem elvetendő megoldás: a megszokott közegben nincsenek beilleszkedési nehézségek, könnyebb a pályakezdés, nem kérdés a lakáskérdés. S minőségileg más lehet a szülőfalujához érzelmileg kötődő ember elhivatott munkája. Igaz, nincs erre olyan sok példa, mint szeretnénk. Szendehely a Nőtincsi közös községi Tanács irányítása alá tartozik. A tanácselnök Biró Ottó: — öt évvel ezelőtt a pedagógusállások több mint felében képesítésnélküliek dolgoztak. A születések száma viszont nőtt. Az iskolával közösen azon iparkodtunk, hogy a megfelelő képességű és érdeklődésű gyerekeket az NŰGRÁD - 1983. május 7., szombat Sok múlik a magatartáson Utazás a mozgólépcsőn Az első mozgólépcső születési dátumát nem könnyű felderíteni. A krónika szerint 1892-ben egy New York-i mérnök kapott szabadalmat „escalator”-«. Kezdetben nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a találmánynak A kezdeti példányoknak az volt a legfőbb hibájuk, hogy nem volt be- és kifutási terük, vagyis az utasnak azonnal az emelkedő pályára kellett rálépnie, és ez csakugyan balesetveszélyes volt. A városiasodás a föld alatti vasutak, aluljárók, a nagyméretű áruházak építése azonban hamarosan szinte kötelezte a tervezőket, hogy divatba hozzák a mozgólépcsőket. Az 1920-as években már világszerte elterjedtek. Érdemes röviden összehasonlítani az eddig ismert tömegközlekedési eszközöket a mozgólépcső sajátos tulajdonságaival. Villamos, autóbusz esetében az ember álló járműre száll fel, amely csak akkor indul el amikor az utas elfoglalta helyét, leült vagy megkapaszkodott. Ezeken a közlekedési eszközökön az utas csak tétlen résztvevője a közlekedésnek. A mozgólépcsőn más a helyzet. Itt mozgásban lévő lépcsőre lép, sőt a rálépés után maga is előre haladhat a mozgásban lévő szalagon. Végül pedig a mozgásban lévő lépcsőről lép le ismét a mozdulatlan talajra. Mindez az utastól sokirányú alkalmazkodást, más szóval közreműködést kíván. Személyes" fizikai és pszichikai adottságai fokozottabban megszabják befolyásolják közlekedési magatartását. Adottságaitól, magatartásától függ, mennyire biztonságosain utazik a lépcsőn sőt az a többi utas biztonságára is hatással van. A baleseti statisztikák elemzéséből az derül ki, hogy a veszélyes események bekövetkezésében nagyobb szereoe van az utasok magatartásának, mint a zsúfoltságnak. óvónői, tanári pálya felé orientáljuk, s megnyerjük a falunak. Ennek a munkának az eredményeképpen áll munkába a nyáron Bach Erzsébet a szendehelyi óvodában. De rajta kívül is tanulnak gyerekeink az óvónőképző szakközépiskolában, Balassagyarmaton és más iskolákban. Tudja, mit miért A szendehelyi óvodában 84 gyerekkel négy óvónő foglalkozik — közülük három képesítés nélküli., Dajkákból nincs hiány és a tárgyi feltételek is jók. Eddig a kis- és középső csoportos óvodásokat összevontan helyezték el egy foglalkoztatószobában, a nyár folyamán viszont nagy összefogással, sok társadalmi munkával felépült az új csoportszoba is. Szóval, már csak a képesítettek arányán kellene javítani, hogy a nevelőmunka színvonala is javulhasson. Bach Jánosné a felsőpetényi—szendehelyi—nőtincsi körzeti óvoda szendehelyi vezetőhelyettese optimista: — Már az a néhány hét is sokat jelentett az óvodának, amit tavasszal kötelező gyakorlatként itt töltöttek Er- zsikéék. Elégedett voltam a munkájukkal. Jó a gyerekekhez való viszonyuk, felkészültségük, pedagógiai tudásuk. A szakközépiskola oktató-nevelő munkája nagyon jó, Erzsiké mindig tudja, mit miért csinál a gyerekekkel, mit akar elérni. Várjuk, hogy munkába álljon! Otthon aktívabb — Jó eredménnyel jött a középiskolába Erzsiké. Csendes, visszahúzódó kislánynak ismertük meg. nehezen illeszkedett be. Az első évben romlott a tanulmányi eredménye, de ez általában így is szokott lenni. Ám nagyon szorgalmas és kitartó kislány, a tanulmányi eredményein is látszani kezdett a második évben. Egy-egy kudarc nagyon letöri, ámde gyorsan felülemelkedik rajta és még nagyobb szorgalommal lát munkához. Nem szalmalángtípus, nyugodt és kiegyensúlyozott, precíz, pontos, megbízható. Soha nem volt kezdeményező az osztályban, de a rábízott feladatot a legjobb tudása szerint oldja meg. Alapvetően jellemzi a munkához való hozzáállását, hogy szereti a gyerekeket. Ennek megfelelően a szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyakat szívesen tanulja és tudja is. Én tanítom neki a pedagógiát, ötöse van belőle. Nagyobb aktivitást, kezdeményezőkészséget szerettünk volna kialakítani benne középiskolai tanulmányai során, ez azonban nekünk nem sikerült kellőképpen. Otthon — úgy hírlik , — aktívabb. — így jellemzi (Kulcsár József felvétele) négyéves tapasztalata alapján Bach Erzsébetet az osztályfőnöke, Kovács Ferencné. Anyanyelvét tanulná Liszala — így szólítja Erzsikét a német ajkú nagymama. Kedves, zenélő név, ülik a viselőjére. Szőke fürtjei a válláig érnek, olykor lopva a kezére pillant. Űj karikagyűrű simul ujjára: húsvétkor volt az eljegyzés a szendehelyi tévészerelő fiatalemberrel. A szülők vajon miként fogadták, hogy egyetlen lányuk hamarosan férjhez megy? — Az hagyján, hogy a szülők hogyan fogadták, de én hogyan fogadtam. Nem gondoltam, hogy ilyen korán férjhez megyek. így alakult! Augusztusban lesz az esküvőnk, egy ideig a szüleimnél fogunk lakni, míg elkészül a házunk. A vőlegényemék már felépítették, tető alá hozták, amikor még nem is tudták, hogy én leszek a feleség. Édesapám kőműves, a hátralevő munkából ő is kiveszi a részét. Ahogy elnézi az ember a szelíd, kiegyensúlyozott teremtést, szinte látja rajta, hogy gyerekekkel való foglalkozásra termett. — A körzeti óvoda vezető óvónője az én óvó nénim is volt annak idején. Nagyon szerettem oviba járni, s azt hiszem a pályaválasztásomban is szerepet játszott az ő személye. Szeretem a gyerekeket, általános iskolás koromban is gyakran bejártam az oviba, hogy foglalkozzam velük. Most már viszont tudom, hogy a gyermekszeretet mellett a hivatástudat is nacvon fontos ehhez a munkához. Azt hiszem, ez is megvan bennem. Szendehely német nemzetiségi község. Az utóbbi időben az anyanvelv ápolását mind fontosabbnak érzik az itt lakók. Az általános iskolában nemrégiben kezdődött meg az óraterv szerinti nvelv- oktatás. Az igényeknek megfelelően a jövőben már az óvodában szeretnék elkezdeni a német nvelvű foglalkoztatást. Erzsikéhez ilyen tekintetben is reményeket fűztek. — Ügy volt, hogy a közén- iskolában németet is tanulok, azonban kevesen jelentkeztünk. nem indítottak csooor- tot az iskolában. Szeretnék felsőfokú óvónői végzettséget, szerezni, s a nyelvtanulásról sem tettem le. A Szendehe- Iven beszélt németet tökéletesen megértem, ez azonban nem az irodalmi német. Hároméves koromig egvéhként csak ezt a nyelvet beszéltem. Az óvodában tanítottak meg magvarut. — Elmosolvodik, megigazítja szőke halát. s közben kezén megcsillan a karikagyűrű. Veszprémi ErzséM J
