Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-06 / 106. szám

A kenderfeldolgozás népi eszköztárába nyújt betekintést a diósjenői helytörténeti kiállítás, mely régóta vonzza a látogatókat. fotó: barna

EGYÉRTELMŰ ELŐNYÖK

Állategészségügy — még korszerűbben

Idén január elsejével került sor több intézmény ösz- szevonására, illetve átszervezésére. Áz eddigi tapasztalatokról, az elmúlt időszak eredményeiről, s nem utolsósorban az ez évi tervekről beszélgettünk dr. Szőke Pállal, a Nógrád megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatójával.

I

«— Mint az új Intézmény nevéből is kitűnik, bővült a korábbi állategészségügyi állomás feladatköre. Ebből adódóan bizonyára sok mindent másképp kell csinálni, mint eddig. Sikerült eleget tenni ennek a követelménynek?

— Gazdasági életünk folytonosan változik, s ezen belül az élelmiszer-gazdaság is rohamosan fejlődik a tudománnyal együtt. A fejlődés csaknem valamennyi munka- területen jelentkezik. Ez követelte meg a szervezet korszerűsítését, amelyet egyébként több éves rendeleti korszerűsítés előzött meg. Ennek során megszüntettek több olyan rendeletet is, amelyek már több mint két évtizedes múltra tekintettek vissza, s mind kevésbé szolgálták a további előrelépést. Jelenleg állategészségügyi, élelmiszerhigiéniai, minőségellenőrzési és bizonyos állattenyésztési feladatkört látunk el, s ennek érdekében más jellegű irányításra, szervezésre, munkastílusra van szükség. A követelményeknek — eddigi tapasztalataink szerint — eleget tudtunk tenni. Természetesen, ez nem jelenti, hogy nem voltak gondjaink az év első hónapjaiban.

— Milyen előnyökkel járt az átszervezés az intézmény és a termelővállalatok szempontjából ?

— Költségtakarékosabbá vált tevékenységünk. Az átcsoportosítások következtében sor került létszámcsökkentésre is, és jól képzett szakembergárdánk a korábbinál egységesebb elvek alapján látja el feladatát. Ami a termelőüzemeket illeti — kedvezően fogadták az átszervezést —, s ez részben annak az eredménye, hogy megszűntek a párhuzamos ellenőrzések, amikor két-há- rom intézmény is vizsgálta ugyanazt a tevékenységet egy- egy egységben. Ez részünkről

racionálisabb, hatékonyabb munkavégzést kíván, de ez mindenkinek előnyére válik.

— Mielőtt a jövőről esne szó, térjünk vissza néhány mondat erejéig a múlt év állategészségügyi eredményeire. Annál is inkább, mert úgy tudom, nincs oka a megyének szégyenkezésre.

— A korábbi évekhez hasonlóan kedvezően alakult az állategészségügyi helyzet. Elmondhatom, hogy járványos jellegű állatmegbetegedések már egy évtizede nem érintették a megye állatállományát Szarvasmarha-állományunk évek óta mentes a régebben nagy kárt okozó gü- mőkórtól, csökkentek a felnevelési veszteségek. Egy évtizede például 12 százalékot te'tt ki — választási korig — a borjúelhullások aránya, míg tavaly még a 3 százalékot sem érte el. Ez milliós „megtakarítást” jelent a mezőgazdasági nagyüzemeknek, s az sem mellékes, hogy ezzel az eredménnyel elsők vagyunk az országban is. Van azonban olyan terület — például a juhtenyésztés —, ahol nem vagyunk elégedettek a helyzettel.

— Bizonyára erre is lehet

valamilyen gyógyírt találni?

— Két éve, az országban elsőként, fölmértük a juhállomány egészségügyi helyzetét, s ennek pontos ismeretében minden esetben hatékonyabban tudunk beavatkozni. Ez természetesen nem jelenti, hogy lemondunk a legfontosabb és legcélravezetőbb eljárásról, a megelőzésről. Ennek igen nagy jelentősége van az állattenyésztés, az állati terméktermelés és -értékesítés biztonságában.

— Ezt szolgálják azok • a programok is, amelyeket több évvei ezelőtt indítottak, s amelyeknek azóta is jelentős szerepük van az ágazat eredményeiben?

— Feltétlenül. Jól halad az 1977-ben megkezdett higiénikus tejtermelési program, a szarvasmarha-felnevelési veszteségek csökkentését célzó program eredményeiről már az előbb szó esett és javulást hozott a szaporodásbiológiai helyzet javításra indított programunk is.

— Az idei legfontosabb célkitűzésekről mondana valamit?

— Legfőbb tennivalónknak megnövekedett feladataink

minél magasabb színvonalú ellátását tartjuk. Tovább kell javítani az állattenyésztés gazdaságosságát, a termelés biztonságát. Legalább ilyen fontos feladatunk a szigorú élelmiszer-higiéniai előírások érvényesítése, a fogyasztók érdek- és egészségvédelme, valamint a zavartalan állati termékexport biztosítása. E sokrétű feladatkört az állomás 116 fővel látja el, s az eddigi tapasztalatok szerint egységes felfogással. Ez -egyébként — várhatóan — módot nyújt arra is, hogy további egyszerűsítésekre is sor kerülhessen.

Az állomás dolgozóinak szaktudásán kívül munkánkban nagy segítségünkre vannak társadalmi szerveink, s nem utolsósorban a nálunk már régóta nagy hagyományokkal rendelkező szocialista

munkaverseny-mozgalom, amely tevékenységünk valamennyi területét átfogja.

Zilahy Tamás

Régebben mi, most pedig ők jönnek hoziánk

Továbblépés — a tudomány eredményes alkalmazása

Mihez kérte a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat a Sütőipari Kutatóintézet, újabb nevén a Malom- és Sütőipari Kutatóintézet és más szervező vállalatok dolgozóinak konkrét segítségét?

— A továbblépéshez. Annak megalapozásához, ami új elemek és termékek bevitelét jelenti a termékszerkezet előnyös megváltoztatásába. Ez egyúttal bizonyos lépéshátrány megszüntetését, illetve a fogyasztói igényekhez való gyorsabb igazodást, valamint a gazdaságos melléktevékenység bővítését is jelenti — válaszol tömören Tarján György, a vállalat főmérnöke.

Jól kamatozott

A tudományos és szervező vállalatokkal kapcsolatos tevékenységüket két időszakra lehet felosztani. Az elsőben, az évenként képezhető műszaki fejlesztési alapjukat teljes egészében befizették • a kutatóintézetnek és ennek ellenében- konkrétan megmondták, milyen téma megoldásához kérnek segítséget.

— Ezt az időszakot olyan kényszerhelyzetnek is tekinthetjük, amelynek során jó munkakapcsolat alakult ki a kutatóintézeti dolgozókkal. Ennek eredményeként a befizetett összeg is jól kamatozott. Közös tevékenységünk először a szabványok kidolgozására irányult. Ez kétirányú tevékenységet jelentett. Esetenként mi kértük a kutatóintézet véleményét, máskor meg ők voltak kíváncsiak a mi tapasztalatainkra, észrevételeinkre. Az előbbieken kívül bizonyos útmutatást is kaptunk a minőségi bérezés továbbfejlesztéséhez. Másik közös tevékenységünk a gyártmányfejlesztésre irányult. Együtt teremtettük meg a burgonyapehellyel készült, valamint az alföldi és a nagyvázsonyi kenyér gyártását Tavaly viszont rájöttünk arra, hogy a fogyasztói igények nem indokolják a fehéráruk termelésének növelését. Vagyis eljött az újabb váltás időszaka. Abból indultunk ki, hogy próbáljuk meg jó irányba fordítani a fogyasztói igényeket, segítsük elő a korszerű táplálkozást. A kutatóintézettel közösen kidolgoztuk és kikísérleteztük a búzakorpás kenyér gyártását. Sajnos a várt siker nem következett be! Ez* azonban nem tört le bennünket! Most a kórházaknál és az iskoláknál próbálkozunk -fogyasztásának bevezetésével. Korábban a búzacsírát sem használtuk fel. Pedig igen értékes anyagok vannak benne. A fejlesztés során ma már a finom süteményekhez használjuk — mondja a főmérnök.

Közös sikerek jellemzik a gvártásfejlesztői tevékenységet is. Például bemérőautomata egységet készítettek, amely segítségével kiküszöbölték a dolgozók figyelmetlenségéből eredő minőség- romlást, ugyanakkor csökkentették a nehéz fizikai munkát. Ezt a szerkezetet elsőnek a 2-es üzemben alkalmazták. A most folyó rekonstrukciós munkáknál pedig folyamatosan felhasználják. Rövidesen sorra kerül a sütőlemeztisztító gép alkalmazása, aminek gyártását a bajai fémipari szövetkezet vállalta az első negyedév végére —, de ebből eddig még nem lett semmi. Nagy jövő előtt áll az automata gőzadagoló berendezés alkalmazása, amelyet a vállalat az egész országra kiterjedően kívánja szolgáltatásként bevezetni. A berendezés használata jelentős energiamegtakarítást biztosít. Tavaly például a vállalatnál 20 millió forintot takarítottak meg, azaz ennyivel kevesebb olajat használtak fel a termeléshez. A berendezés csak annyi hőt és gőzt biztosít, amennyi a termékek előállításához technológiailag szükséges. Már a múlt év szeptemberétől az ország más sütőipari vállalatainál is végeztek méréseket. Azok eredményét már hasznosították a termelés szervezésében a programok kidolgozásában. A vállalatnak ezt a szolgáltatását, melléktevékenységét igen sokan igénylik az országban, s iparági szinten is elismeréssel szólnak róla. A jövőben 8—10 dolgozó foglalkozik ezzel a tevékenységgel.

Fizettek érte, de megérte

— Az előbb említett kutatóintézeteken kívül eredményes munkakapcsolatot teremtettünk a Mezőgazdasági és Élelmezésipari Szervező Vállalattal — szól ismét a főmérnök. — Tőlük három témában, főleg szervezési kérdésekben kértünk megvalósítható elképzeléseket. Az ÁCSI szakemberei — Anyag- mozgatási és Csomagoló Intézet — a 2-es számú süteményes üzemünk belső anyag- mozgatásának kialakításához adtak használható útmutatást. A szervező vállalat tanulmánya alapján megváltoztattuk a kenyér- és süteményszállítás útvonalait,

eredményeként lerövidítettük a túraidőket. Az ACSI- tól kapott útmutatások alapján került sor az egységrakományos rendszer bevezetésére. Ez utóbbi hatására a minőségromlás, a korábbi 15—30 százalékról 5—10 százalékra csökkent — bizonyítja az előbbi kapcsolatok eredményességét Tarján György, de nem hallgatja el azt sem, hogy az előbbiekért fizetniök kellett. De megérte!

A második szakasz elején

A kütató-, valamint a szervező és anyagmozgató intézetekkel kialakult kapcsolat második időszaka ez év január 1-vel kezdődött. A mai helyzetet két alapvető dolog jellemzi. Az egyik az, hogy a korábban befizetett évi 1 százalékos műszaki fejlesztési alapnak a 0,7 százaléka most már a vállalatnál marad. A másik az, hogy a szervezeti változtatás eredményeként . a vállalatnál megalakult a fejlesztési osztály, amelyik fejlesztéssel és az ezt kiszolgáló rendszer feladataival foglalkozik, míg a gyártás- és gyártmányfejlesztés a technológia és a minőségellenőrzési osztály hatáskörébe került.

— • Míg korábban mi jár- tunk többet a kutató- és szervező intézeti partnereinkhez, addig ma ők jönnek többet hozzánk és közük miben kívánnak, illetve tudnak közreműködni. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy elég sok téma között válogathatunk —- érzékelteti a megváltozott körülményeket a főmérnök. —* Idei programunkban egy kifJ lipihentető gép beállítása szeJ repel. Ezt a 3-as számú üze-J műnkben helyezzük el a ku- tatóintézet közreműködésé-* vei. Az általuk ajánlott liszt-J tároló berendezéseket, ame-’ lyeket főleg kisr és közép-’ üzemekben tudunk hasznosít tani, a mi viszonyainkra adapJ táljuk. Az előbbiekből az iá kitűnik, hogy az alaptevékeny-’ ség különböző részterületeit kívánjuk, gépesíteni, ehhez kérjük a kutatók segítségét. A felszabaduló • termelőrészen pedig az építőipari, a szállítási. az alkatrészgyártási és autószerviz-szolgáltatás bővítését oldjuk meg.

Országos Igényeket ií 1

Miért választották az alajvl tevékenység céltudatos fej*- lésztése mellett az előbbi melléktevékenység fejlesztését? Mert ,az alaptevékenység bővítésében nehezen tudják fel-' venni a versenyt azokkal d sütőipari vállalatokkal, ame-’ lyek már korábban bátran! kezdeményeztek, nevet és elismerést szereztek a belföldi piacon az édesipari és lisztes áruik termelésével. A mellék- tevékenységben pedig a helyi igények kielégítése mellett olyan feladatokra is vállalkoznak, amiben országos igényeket képesek kielégíteni.

(venesz)

iinii im

..... i .......mi«——mmg

V

ITATÉMÁK: PÉLDAKÉP, KÖZÉLETISÉG

MILYEN VOLT A FIN ?

A tavaszi időszak kiemelkedő ifjúságmozgalmi rendezvénysorozata volt a nemrégiben véget ért forradalmi ifjúsági napok, amely gazdag és mozgalmas eseményeivel bőséges lehetőségeket nyújtott a megye több mint húszezer KISZ-es, valamint a többi mozgalmon kívüli ismeretének gyarapítására, a politikai műveltség szélesítésére, a hasznos szabadidő-eltöltésére. A nagyszabású és csaknem két hónapon át tartó ..esemény- dömping” értékelését a napokban végezte el a KISZ Nógrád megyei bizottsága, ahol Molnár Katalin titkártól érdeklődtünk a tapasztalatokról.

— A forradalmi ifjúsági napok „múltidéző” rendezvényeinek összeállításakor nem az öncélú historizálásra gondoltunk, hanem a történelmi események felidézésével a jelen gondjaira összpontosítottunk: hogyan lehet a múlt tapasztalatait mindennapi munkánk során hasznosítani? A balassc'gyarmati, a szécsényi, a pásztói, a salgótarjáni úgynevezett kiemelt rendezvényeinken sokezer fiatal volt jelen, érdeklődésük is mutatja, hogy igény van a demonstratív, tömegeket vonzó programokra. Ugyanakkor számunkra elgondolkodtató, hogy az általános és középiskolásokon túli korosztályok, huszonöt év körüliek, illetve ennél idősebbek már ritkábban vésznek részt ezeken az eseményeken. A fiatal gyermekes családok pedig még inkább hiányoznak... Módosítani kell tehát a jövőben a rendezvényeket oly módon, hogy az ifjúságon belül rétegek mindegyike megtalálja az igényeinek megfelelő programokat!

— Az idén különösen sok szó esett a fiatalok közéleti szerepéről, valamint a példaképekről — milyen eredmény- nyel?

— A viták, a beszélgetések felszínre hoztak jó néhány problémát. Például több fiatalban elég kedvezőtlen kép él a közéleti magatartásról. Ugyanakkor, szerencsére zömük azt az álláspontunkat erősítette, hogy a mozgalmi

munka pillére a közéletiség, enélkül senki sem válhat „teljes jogú” taggá, nemcsak a KISZ-nek, hanem a társadalomnak sem! Ami a pédaképe- ket illeti: egyértelműen megfogalmazták, forradalmár elődeink példája azt diktálja számunkra, hogy előbbrejutni csak a jövőbeni hittel, áldozat- és kockázatvállalással lehet.

— És a mai példaképek?

— Csak keveseknél kötődik egyetlen személyhez, sokkal inkább jellemző, az egy-egy előnyös tulajdonsággal való rokonszenvezés, és ennek „másolása” Helyesen érezték és mondták el a fiatalok, hogy a mai körülmények között másként vetődik föl a forradalmár elődök példaképként való tisztelete is. Ugyanakkor a fejlődés érdekében vállalandó áldozat, a kockázat tétje, a másokért tenniakarás, mind olyan értékek, amelyek köve- tendőek. A száma vehető személyiségek skálája korosztályonként, műveltségi, érdeklődési szintenként más és más. Tanulság azonban számunkra, hogy a közéletiséggel és a példaképekkel, mint vitatémákkal rendszeresen kell foglalkoznunk, nemcsak a FIN-na- pok alkalmából.

— Ehhez kapcsolódik az utolsó kérdés is, nevezetesen; hogy a márciusi—áprilisi eseménysorozat kampány vagy pedig rmntegy az új mozgalmi év „kezdő lökéseként’* tekinthető?

— Szeretnénk, ha az utóbbi lett volna. Vagyis, hogy az alapszervezetekben, munkahelyeken. intézményeidben nem szakadna meg ez a lendület. Folyamatos programokkal, az igények szerinti rendezvényekkel tenné tartalmasabbá, vonzóbbá ki-ki a saját területén az ifjúsági mozgalmat — mondotta befejezésül Molnár Katalin, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára.

— ta —

NÓGRÁD - 1983. május 6., péntek