Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEG Y E I BIZOTTSÁGA ES A M EG YE.I ARA: 1,40 FORINT 1983 MÁJUS 29., VASÁRNAP AZ MSZMP NOGRA XXXIX. ÉVF.. 126, SZÁM Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők Szombaton, az Építők llózsa Ferenc Művelődési Házában rendezték meg a szocialista brigádvezetök VI. országos tanácskozását. Mintegy 150 ezer szocialista brigád képviseletében több mint 800 küldött, s mintegy 200 meghívott vendég vett részt a konferencián, hogy az utóbbi évek tapasztalatait összegezve és szocialista fejlődésünk követelményeinek megfelelően jelölje ki a brigádmozgalom feladatait. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Gáspár Sándor a SZOT főtitkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Maróthy László, a budapesti pártbizottság első titkára, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese; továbbá a kormány több tagja, a tömegszervezetek képviselői, szocialista brigádvezetők, üzemi és szövetkezeti dolgozók. A tanácskozást az elnöklő Major László, a Magyar Optikai Müvek brigádvezetője nyitotta meg. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg előadói beszédét. Gáspár Sándor beszéde Lendítőereje az újnak, a jobbnak , Éppen negyedszázada, hogy megszületett a dolgozok legjobbjának nagyszerű kezdeményezése, a szocialista bri- gádmazgalom. E mozgalomban a legszebb az emberi igyekezet, a tiszta szándék. A brigádok cselekedtek, ha az ország vagy a munkahelyük ügyéről volt szó, ha városok, falvak szorultak segítségre, vagy ha az emberek, a dolgozók, a családok egyike-má- sika került nehéz helyzetbe. A szocialista brigádmozgalom nagy értéke, hogy hatással volt hazánk fejlődésére, a munkahelyeken a közszeilem- nek, a közösségi gondolkodásnak és a mozgalomban részt vevők egyéni életútjának alakulására A másfél millió dolgozót átfogó brigádmozgalom hatására sokan jutottak el saját fejlődésük magasabb fokára a munkában, a szakmai hozzáértésben, a magatartásban és a mozgalom révén csiszolódtak értékesebbé emberi tulajdonságaik. Ma is azok a legjobb szocialista brigádok, «amelyek tisztességgel. józansággal, munkésetikával élnek és dolgoznak Ugyanezekről az értékekről hallottunk az üzemekben most lezajlott szocialista brigádvezetői tanácskozásokon, amelyek tanúsítják, hogy a dolgozók értik az ország, a munkahelyek gondjait, .akarják, hogy rend, fegyelem legyen; legyen nagyobb becsülete a munkának; akarják és kérik hogy nagyobb önállósággal, bizalommal többet tehessenek. Több, szabadabb mozgásteret kérnek. helyt kell adni ezeknek az igényeknek. hisz bennük egyesülnek központi céljaink és a munkahelyi törekvések. Felemelkedni a feladatokhoz Pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban elvégezte hazánk társadalmi és gazdasági helyzetének elemzését, amikor sokoldalúan értékelte a XII. pártkongresszus óta megtett utat, és meghatározta a további tennivalókat. Külön is k'emelte a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny fontos szerepét társadalmunk fejlődésében. A munkahelyeken még fellelhető szellemi és anyagi tartalékok feltárásában, hasznosításában minden eddiginél nagyobb feladat hárul a bri- aádniozgalomra. A Központi Bizottság határozata arra irányul, hogy erőnket összefogva túljussunk a szocialista épi tőmum- ka jelenlegi bonyolult szakaszán. Az új helyzethez alkalmazkodva folytatjuk a szocializmus építését, erősítjük szövetségi politikánkat, a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egységet. Gazdaságpolitikai céljainkat a nemzetközi fizetési mérleg javításával, a teljes foglalkoztatottság fenntartásával kívánjuk elérni, és tovább tökéletesítjük a dolgozók lét- biztonságát szolgáló szociálpolitikai intézményeink rendszerét, védelmezzük az elért színvonalat. Mindezt ina nehezebb feltételek között kell vállalnunk és teljesítenünk. A világon olyan helyzet alakult ki. amely a szocialista országokat nemzetközi méretekben újabb és nagyobb politikai, gazdasági és ideológiai erőfeszítésekre készteti. Nem kisebbek a feladataink hazánk határain belül sem. A tőkés-világgazdasági válság hatása alól mi sem tudtuk kivonni magunkat. Ugyanakkor szembe kell néznünk saját gyengeségeinkkel is. Tudjuk, hogy a szocialista építés útja sohsem volt sima és gondok nélkül. Ma azonban mincien vonatkozásban nagyon magasra nőttek a követelmények. Az élet azt a kérdést állítja elénk, vajon , hazánk meg tudja-e őrizni a társadalmi és gazdasági fejlődésben eddig elért eredményeinket, és fel tud-e emelkedni egy magasabb színvonalra. A legnagyobb nyíltsággal kell arról szólnunk, hogy ehhez csak egyetlen út van számunkra: a jobb, hatékonyabb munka Az elmúlt évtizedekben talán soha nem volt ilyen életbevágó a munka hatékonysága, mint ma. Csodára hiába várunk. Ezlt a munkát senki nem fogja betettünk elvégezni. A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz, hogy a mai igényeknek megfelelően, rugalmasan. hatékonyan és magasabb színvonalon segítse gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújuláshoz szükséges, hogy az eredmények elismerése mellett beszéljünk a mozgalom gyengeségeiről is. Aki ismeri-a szocialista brigádmozgalom előző konferenciáinak dokumentumait, az tudja, hogy a mozgalom tevékenységét fékező formális jegyekről már akkor is szóltunk. Ma ez a gond erősebb lett. A gyakran formális megoldások egy nagyon fontos elvet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját belső meggyőződésükből kell cselekedniük. Ez pedig szorosan összefügg a szocialista demokráciának a munkahelyeken megfigyelhető jelenlegi helyzetével. A szocialista brigádmozgalom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi demokrácia fejlődése. Az elért eredmények ellenére a dolgozók gyakran szembetalálják magukat azzal a ténnyel, hogy gyakran többet beszélnek munkahelyükön a demokráciáról. mint amennyi környezetükben megvalósul belőle. A formális elemek akadályozzák a demokrácia tartalmi kibontakozását. Mivel a demokrácia nemcsak értekezlet, hanem állandóan jelenlévő magatartás, gondolkodás és felelősségtudat, ez gondot jelent. Ha a dolgozók nerh látják a maguk cselekvési lehetőségeit. akkor nem lehet megfelelő kezdeményezőkészséget várni tőlük a végrehajtásban. Ezért belső mozgatóerőt, belső akaratot és kezdeményezőkészséget keresünk a kollektívákban. Ezt kutatva a munkahelyi demokrácia állapotát kell szemügyre vennünk, mert a demokrácia gyakorlása, színvonalának emelése teremt ilyen belső erőt. A dolgozók tudomásul veszik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb nehézségeket. Ezeket nem is írják a szocializmus rovására. De azt elvárják, hogy a szocializmust építő társadalomban állandóan erősödjék részvételük saját sorsuk alakításában. Gazdasági életünkben egyre több az olyan vezető, aki nemcsak gazdasági, hanem jó politikai vezetője is a kollektívának. Aki segíti és gyakorolja a demokratizmust. Mind többen látják, hogy a demokrácia érvényesítéséből fakadó értékek sokkal nagyobbak, mint a „befektetett többlet- myrjka.” Viszont azoknak ' a vezetőknek, akik az üzemi demokrácia értelmét, létét időnként szeretnék elfelejteni, tudomásul kell venniük. hogy nem vonhatják ki magukat a társadalmi ellenőrzés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés alól. Semmiféle elképzelés nem viszi előre dolgainkat, ha hiányzik a tömegek egyetértő cselekvést vállaló támogatása. A dolgozókban erősíteni kell kötelezettségeik helyes megértését, a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlődésében, hogy ismerjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fejlesszék aktivitásukat. Jelentős gyakorlati tapasztalata életünknek, hogy az emberek nemcsak „öntudatból’ építik a szocializmust. As anyagi érdekeltség elvének alkalmazása társadalmi fejlettségünk jelenlegi fokán a szocialista építés pótolhatatlar haitóerejét jelenti, ezért következetesen kell megvalósítani a munka mennyisége és minősége alapján nyugvó bérezési elveinket. Jelenleg az anyagi érdekeltség alkalmazásában bizonyos zavarokkal küszködünk. Gondot okoz, hogy az egyes rétegek és szakmák közötti bérarányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékeket. Számos munkahelyen nem találkozunk a kiemelkedő munkateljesítmények differenciált ösztönzésével. Helyenként szorosra zárul a bérolló a szakképzetlen, a szakképzett és a magasan kvalifikált munka között. A felfelé irányuló társadalmi mozgást, amelynek napjainkban a továbbtanulás az alapja, nem ösztönzik eléggé anyagi és erkölcsi tényezők. Pedig a termékszerkezet-változás, a modernebb technológia alkalmazása magasan kvalifikált. több szakmát ismerő munkásembert kíván meg — mind sürgetőbben. Olyan jövedelmek is képződnek, amelyek semmilyen összefüggésben nincsenek a végzett munka minőségével és mennyiségével. Ezek csökkentik a tisztességes munka becsületét. Mindezeken a gondokon társadalmi méretekben nem tudunk egyszerre változtatni, de a munkahelyeken igen. A munkahelyeken több a lehetőség az anyagi ösztönzésre, mint amennyit a valóságban tapasztalhatunk, de gyakran hiányzik a következetesség. Ezen változtatni szükséges. Becsület a tisztességes munkának A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak körükbe vonták az üzemi dolgozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó mozgalommá kezdtek válni, változott a helyzet. A munkahelyek gyakran nem tudtak reális célokat kitűzni és érvényesíteni, amelyek mindenütt élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gazdasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irányítási problémáinak áthidalására, saját vagy a gazdaság más területeinek működési zavarait kiküszöbölő segédcsa- patként kezelte a szocialista brigádokat és a munkaversenyt. A probléma lényege természetesen nem az, hogy megfogalmaztuk a szocialista munka és élet követelményét, hanem az, hogy érvényesülését a körülményektől és a viszonyoktól függetlenül, differenciálatlanul, általánosságban vártuk el. Azzal is szembe kell nézni, hogy a szocialista briÍ iádok kialakulásukkor egy idott gazdasági, technikai fel- ételrendszerhez kötődtek, közben azonban a gazdaságirányítás és a gazdaságpolitika változott, az érdekek nyitottabbá váltak, a követelmények megnövekedtek. (Folytatás a 2. oldalon.) Kisdobos-, úttörő-, KISZ-tag- és ifivezető-avatás volt tegnap megyénk legnagyobb általános iskolájában, a salgótarjáni Budapesti útiban. Kétszázhúsz kisdobos, bárminő úttörő és harminckét KISZ-tag tett a napsütéses délelöl- tön ünnepélyes fogadalmat. (fotó; barna) , I G — Mondjátok apátoknak, hogy anyátok néha otthon megáll a konyhában, kezéről csöpög a víz a mosogatóba és ti nem értitek, hogy miért nem törli meg a szemét? Mondjátok el, hogy néha fölriadtok éjszaka, mert vékonyak a falak és áthallatszik. amint apátok, anyátok fojtottan szitkozódik, s úgy csattan a tenyér odaát, mintha a fejetek fölött szólna épp. Mondjátok el, hogy rossz összebújni, amikor vihar veri a falakat és öcsétek sírva hívja apát, anyát, valakit, de akkor nincs otthon senki, de senki és nincs kihez fordulni. Mondjátok el, hogy olyankor óriásira nőnek az árnyékok, a szekrény akár egy medve, az ágy ijesztően nyikorog, s a félelmet föloldó lámpáig sincs erő bátorságot venni a riadalmon abban a káoszban. Mondjátak el, hogy a kicsi ember csak sír és tehetetlen, ha magára hagyják a felnőttek, s hogyha magára hagyják, akkor is csak apában, anyában bízik minden bajon át. Mondjátok el, hogy a legjobb dolog nevetni valami közös játékon otthon, amikor együtt a család, s hogy legjobban akkor esik a falat, ha az egész család együtt ül az asztalnál ünnepen, hétköznapon. Mondjátok el, hogy jó dolog a magnetofon, de Benedek Elek meséje szebben szól anya szájából mindenkinél. Mondjátok el, hogy nem tudjátok pontosan mi az a rakéta, de rossz látni, hogy apa összeráncolja a szemöldökét, ha erről beszél a televízió, s olyankor lüncs kedve játszani, még beszélgetni sem. Vajon mire gondol — kérditek, de nem válaszol semmit. Mondjátok el, hogy nem tudjátok ugyan még azt sem mi az élet, de a haEKEK Iáiról annyit hallotok mostanában. Mondjátok el, hogy régen láttátok a nagyapát, akinek olyan szép a kertje és nagyon egyedül él valami messzi városban. Mondjátok el, hogy a csíkos melegítős bácsi már negyedszer nem köszönt vissza a lépcsőházban, pedig ti illedelmesen köszöntetek neki. Mondjátok el, hogy a nagycsoportos Balázs este fél tízkor négykézláb mászott a kocsma előtt — ő volt a kutya —, az anyja meg épp alkudozott egy férfival odabent. Mondjátok cl, hogy láttátok a csontsovány etióp kisfiút a moziban, falhozvert palesztin társával együtt. Mondjátok el, hogy tudjátok, ezer meg tízezer gyerek nem éri meg a második születésnapját, mert nem kap gyógyszert, ennivalót, lehetőséget ezen a világon az élethez. Mondjátok el, hogy ti hisztek apában és anyában, ti bíztok bennük, hogy úrrá lehetnek az éjszakai és nappali viharokon, ha nagyon akarják. Mondjátok el: ti tudjátok, adni kell, hogy kaphassatok, s ezt a felnőttek ne tudnák? Mondjatok el mindent, mindenkinek a világról. Azt, amit tudtok és amit tudni fogtok, ha apák, anyák lesztek. Mondjátok el, hogy testvéreket akartok, aztán meg gyerekeket, akiknek, gyógyszer, ennivaló, lehetőség kell az életéhez. Mondjátok el, hátha a ti szavatok messzebb hangzik, mint a felnőtteké. Eljut talán minden fel- nötthöz. Azokhoz, akik a ma jól' és rosszul élő és a még meg sem született gyerekek számára megőrizhetik ezt a világot. Nem egy gyermeknapra, nem egy gyermekévre, hanem évezredekre. Gyerekek, mondjátok el... Hortobágyi Zoltán
