Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

A 75 esztendős Vasarely köszöntése Vásárhely! Győző, akit a világ Vasarely néven ismer, 75 esztendővel ezelőtt szüle­tett Pécsett, 1908. április 9-én. Budapesten végezte tanúiméi nyait Bortnyik Sándornál 1923 és 29 között, innen érke­zett Párizsba, ahol kezdetben grafikával és illusztrációk ké­szítésével foglalkozott. A tu­dományt hívta segítségül á piktúra megújításában; a XX. század mérnök festője, aki a tudatosságot és az intuíciót egyaránt elsődlegesnek tartja. Vasarely életművének je­lentősége abban áll, hogy he­lyesen mérte fel a képzőmű­vészet új feladatát az op-art és a kinetikus művészet ál­talánossá tételében. Ez az ál­talánosítás, a mű hiánytalan kiterjesztése többé nem il­lúzió, hanem az általa megál­modott „színes város” alapja. Ez a méretbeli növekedés megszünteti elgondolásában a táblakép egyeduralmát, a fes­tészetet a környezetkultúrába Integrálja, s ezzel lehetősége­it is bővíti. Ebben az újítás­ban lelte meg szerepét,, mű­vészete így lett világműhely a C0 -as években. Elemzéssel kezdte pályafu­tását, olyan számbavétellel, mely minden Izmus tanulsá­gait feldolgozta azzal az igénnyel, hogy továbblépjen a fölösleges ismétlések és zsák­utcák helyett. Ez igazolja te­remtsen bátor szellemiségét, vállalkozókedvét, tehetségét. Mindez azonban nemcsak a kénességből fakad, hanem mérlegelésének helyes prog­Aforizmák Egy cég vezetőjének első­sorban szüksége van adósai listájára. A hitelezők ugyanis maguktól jelentkeznek. (Mark Twain) A mélyebb ok, amiért olyan sok fiatal nem hajlandó há­zasságot kötni, az a nézet, hogy egy életre szóló hűség- fogadalom szörnyű dolog. (Rogel Mehl evangélikus teológus) Az ember eddig azzal a gondolattal volt kénytelen él­ni, hogy egyéni halála biztos. Most azonban még az egész emberiség lehetséges pusztu­lásának gondolatába is bele kell törődnie. i (Arthur Koestler) Vasarely-portré nózisából, az európai képző­művészet időszerű feladatá­ból, melyet elsőként érzékelt Mérnöki, iparművészeti, épí­tészeti festészet az övé, a rajz és a szinte természettu­dományos tudatosság. Vasa­rely műveinek az alaptörvé­nye. Képtér veit egész team kivitelezi elsajátítható tech­nológiával. Vasarely t kollek­tivizmussal megszüntette a festészet ösztönösségre épült legendáját, bár technicízmusa nélkülözi a várossá növekedő színtér megálmodását. Kollázsaival, zebratanul­mányaival nagyon tudatosan készült a nyitásra a 30-as évek végén. Megjárta útját, s a laboratóriumi pontosság nem mond ellent friss képze lóereje szüntelen megújulásá­nak, sőt igényli ezt a mate­matikai szabatosságéi terve­zést Születésének 75. évforduló­ján örömmel gondolunk arra, hogy miközben Vásárhelyi Győző — Vasarely neve fo­galom lett, s művészete hat az egész világon, egész tábor folytatja, építi (Nádler István, Baska József, Schöfíer Mik­lós, Nemcsics Antal és annyi más külföldi és magyar mű­vész) azt a Színországot, me­lyet ő álmodott meg elsőként a világon a világnak. Vasa­rely hazájának adományozott műveinek sokaságából múze­umot alapított Pécseit és Bu­dapesten. L. M. EJiF’IIHllliillt'SBW"1' swffB .ra!|i::w S­i ? J. J!® Jr ‘Hí!, V >. \ /C -1 t I [J l(, A- ' .f 5$ :,ifr . • -i. ■■ .* ■1 1 !■1■ '-'v i:-; 1 'í' - * ‘ A "i\ V', . \' \ - i I í Farkas András; Gyerekek Új köntösben, új lehetőségek előtt Széljegyzetek a Palócföld idei első számáról TERMÉSZETESNEK tar­tom egy-egy lap időszakon­kénti megújulását, felfrissü­lését. Amikor ezt kijelen­tem először is a formára gondolok. Azért éppen rá, mert a dolog természetéből következően mindig a for­ma rögzül olyan sajátos ke­retté, amelyről a lap olva- satlanul is megismerszik. Minden lapnak megvan például a sajátos címelhe­lyezése, betűhasználata, amely egyetlen másikra sem jellemző. (A tartalommal némiképp más a helyzet, csupán azt hangsúlyoznám vele kapcsolatban, hogy megújulása folyamatos kö­vetelmény, lévén a tartalom a valósággal szoros, elvá­laszthatatlan összefüggés­ben.) Mácius közepe táján je­lent meg megyénk műve­lődéspolitikai, Irodalmi, művészeti folyóiratának, a Palócföldnek idei első szá­ma. A jelentkezést nagy várakozás előzte meg, hi­szen meglehetősen széles körben vált előzetesen is­meretessé, hogy az új esz­tendő formai újdonsággal szolgál. A korábbi nagy­méretű lap helyett a Palóc­föld új rá kisebb méretben, a Kortárssal, az Űj írással és a többi hasonló, vagy azonos profilú lappal meg­egyező nagyságban jelenik meg. Egy. évtized elteltével következett be ez a változás. Véleményem szerint indo­koltan és helyesen. A je­lenlegi formátum, címlap­terv és tipográfia lényege­sen tetszetősebb, kíváncsi­ságot csiklandozóbb elődjé­nél. Remélhetőleg kelendőbb Is lesz annál. Mégsem hallgathatok el egy kényelmetlen érzést, mely eluralkodik rajtam a lapot forgatván. A folyóirat ugyanis nem fűzve, hanem kapcsolva, mint az iskolás­füzetek, jelent meg. Ügy mondják, azért, mert a nyomda a 64 oldalas terje­delmet a tartósság garanci­ájának .hiánya miatt fűzés­re nem tartotta érdemesnek. A barha szín a felvételeket vonja be egyfajta archaikus mázzal; ami persze a Ma- dách-emlékszám esetében különösebben nem is baj. Mindenesetre szokni kell a barnát. A PALŐCFÖLD idei első száma — mint említettem Madách-emlékszám. A drá­maköltő születésének 160. és fő műve. Az ember tra­gédiája színházi bemutatá­sának 100. évfordulója al­kalmából szerfelett gazdag és tartalmas válogatást gyűjtött össze a szerkesztő­ség. Nem vagyok feltétlen tekintélytisztelő, jelen eset­ben mégis azzal kezdem, hogy a tanulmányok szer­zői között Sőtér István aka­démikus és Kerényi Ferenc irodalomtörténész nevét is olvashatjuk. Sőtér profesz- szor azt az értékes összeg- foglalóját teszi közzé, me­lyet a költő születésének évfordulóján, Január 21-én mondott el Salgótarjánban a Madách-emlékünnepségen. Ebben — sok más mellett — meggyőzően magyarázza a Tragédia utolsó mondatát, melyet a felületes ismerke­dők — s mennyien vannak! — balga módon Arany Já­nosnak tulajdonítanak. A „küzdj, és bízva bízzál”-t Sőtér István józan végta­nulságnak tekinti, mely tettre és alkotásra serkent. „...És lehet-e szebb tartal­ma az emberi életnek és a történelemnek. — magya­rázza állítását —, mint az alkotás —, ezen persze nem egyedül a művészi al­kotást kell értenünk, ha­nem a szó legtágabb értel­mében: az élet megalkotá­sát, a munkák és feladatok elvégzését.” Kerényi Ferenc Mérlegen a Madách-kutatás című írá­sában az elmúlt évtized összegzését adja. Méltatja — s újra az érdeklődés homlokterébe állítja — azo­kat a műveket, melyek a hatvanas évek közepén át­törést jelentettek a Ma- dách-kutatásban. Krizsán László forrásgyűjteménye, a Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez 1964- ben jelent meg a megyei múzeumi füzetek sorozatban, ahogyan azt helyesen ol­vashatjuk Leblancné Ke­lemen Mária közleményé­ben, az Újabb adatok Ma­dách Imre főbiztosi tevé­kenységéről 1846—1848-ban. A Madách-kutatásról szóló cikk 1965-re datálja tévesen a megjelenést. Szabad György korszakmonográfl«' ája a Forradalom és ki­egyezés válaszútján 1860— 1861 című munka 1967-ben jelent meg könyvben. Je­lentőségüket Kerényi Fe­renc az alábbiakban hatá­rozza meg: „Krizsán az élet­pálya egészére, Szabad a választott időszakaszra, de az országos politikába ágyazva tudta bizonyítani, hogy a csesztvei és a sztre- govai remete legendája nem tényeken alapul, helyette, a korában élő és tevékenykedő forradalmi főbiztos és az országgyűlé-, si követ valós portréját vá­zolták.” Praznovszky 'Mihály as Országgyűlési választások 1848 nyarán Nógrádban cí­mű írás szerzője az 1848. június 26-i országgyűlési választások előzményeit vi­lágítják meg. Madách Im­re a füleki választási kerü­letben töltötte be a válasz­tási elnöki tisztet. Spátzay Hedvig Madách Imre had- bírósági perének nyomába;* című résztanulmányában azt' bizonyítja, hogy a dráma­költő perbefogásakor hang­súlyosan esett szó a Habsburg-ellenes összeeskü­vés, felkelésszítás gyanú­járól. P. Szabó Ernő Vilt Tibor, Bálint Endre és Kas* János képzőművészeket faggatja Madách-élményük- ről. Szabó Károly Veres Pálné és Madách Imre kap­csolatát, egymásra hatását elemzi érdekesen, figyelmet keltőén. Kelényi István AZ ember tragédiájában a ro­mantikus kettős én elvét vizsgálja dramaturgiai szempontból. Fried István a Tragédia Haláltánc jelene­tét elemzi újszerűén. Kará- csondi Imre riportot közöl Madách és a szülőföld cím­mel — tanulságos észrevé^ telekkel. ÖSSZEGZÉSKÉPPEN egyet mondhatunk az új' köntösbe bújt Palócföldről: örülünk megújhodásának! tartalmát érdekesnek, szín­vonalasnak tartjuk. Mi több úgy véljük: a lap nélkülöz­hetetlen közoktatási és köz­művelődési intézményei nk-* ben, értelmiségünk körei­ben. Az új formátum lehe­tőségét nyújtja a minden szempontú felfelé ívelésnek! Sulyok László . ] Március utolsó vasárnapja, szemerkélő eső, a tavasz még csak szép ígéret, valaki épp az imént mondta, hogy „gye­rekek most volt egy negy­vennapos ciklus kezdete, ezt senki sem tartja számon, csak a Medárdot, pedig a ter­mészetben több ciklus létezik, ha most esett — esik negy­ven napig...”. Az úton ép- pencsak forgalom, álmos csend mindenütt, a rádióban arról beszél a bemondó, hogy ma van a 'színházi világnap. Este. az előadások kezdetekor, minden színpadon elmondják az üdvözlő, megemlékező sza­vakat arról — mit akar a színház. Nálunk Kállai Fe­renc levelét olvassák fel. Mátra verebélyen éppen ezen a napon rendezi a megyei művelődési központ a nyílt művelődési napot, talán csak véletlen az egyezés... XXXXXXX De a gyerekek már pénte­ken, az első összejöc'etelkor is Izgatottak voltak. Miért is ne lettek volna, amikor vasárnap színházat csinálnak a verebé­lyi művelődési házban, szín­házat ők maguk felnőttsegít­séggel, de szó szerint mindent még a jelmezeket, kellékeket is maguk készítik! Á vasár­nap reggel ilyenformán min­denben más volt a többinél. Böjti boszorkány, Busladarfi királyfi, Judinca a szép ki­rálylány, aki maid megmenti Busladarfit, felkeltek a kisör­dögök, Judinca segítői — de akkor még senki nem tudta, ÜTŐN JARÓ Busladarfi Verebélyben kiből mi lesz a délelőtti szín­házi előadáson. A kedvetlen csend kint marad a szemerkélő esőben. Idebent vagy húsz verebélyi gyerek izgatottsága fénvesít- melegít mindent, eljöttek a szülők is, a helynek pedagó­gusok nemkülönben és szép számmal, ők lesznek majd a színjátszásból kimaradt ' gye­rekekkel együtt a nézőközön­ség, de addig is segítenek mindenben, sorra durranak a léggömbök (azokra kasírozták papírból a bábfejsket), előke­rül. valamennyi festék és ecset; mindent meg kell elő­re tervezni — milyen legyen a királylány orcájának színe, milyen a Böjti boszorkányé, az Ördögkirályé és így to­vább egészen a sokféle textí­lia megfelelő kiszabásáig, a jelmezek elkészítéséig, és mindenre alig két óra jut, mert1 délben jönnek a pesti egyetemisták, hogy erről, az előadásról is videofelvétele­ket készítsenek. . A gyerekek ismerik a me­sét, Lakatos Menyhért, cigány­származású író művét (ő ma­ga is eljön majd a délutáni író-olvasó találkozóra), és miközben készülnek a festett fejek, eldől az is, ki milyen szerepet játszik majd rövide­sen. Mindenből két szerep- osztás készül, félidőben majd váltanak, sürget az-idő. a fel­nőttek is segítenek, aztán már csak azt kell eldönteni — nem nagy kérdés ez sem —, hol legyen a játéktér, hol ül­jön a közönség? Az izgalom már nem egyszerűen izgalom, több annál, valóságos lámpa­láz, kezdetét veszi az előadás, a verebélyi gyerekszínház rögtönzése a színházi világna­pon. De ők erről semmitnem tudnak, de ők ezután majd mégis, máshogy ülnek be egy színházi előadásra, talán előbb elmennek, mint mások, egy-egy előadásra, de ők ez­után esetleg másként néznek színészre, díszletre, jelmezre, talán így jön létre mégis va­lamilyen harmónia a színhá­zi világnapon, amelyen nagy teljesítmények, nagy alakítá­sok és egészen kis dolgok együtt lélegeznek. xxxxxxxx Itt most már csak a mese fonalát kell tartani — a gye­rekek a maguk szövegét mond­ják. Az öreg király kártyán elnyeri Busladarfi koronáját, aztán az életét is, szolgálnia kell kutyaként az Ördögki­rály udvarában. A szöveg, a játék nagy derültséget kelt, mert a gyerek játékában so­kan felismerni vélik a szí­nész nagyapját. Busladarfi szomorú sorsa a kutyaélet de szerencsére itt a királylány, a jólelkű Judinca — nélküle semmilyen mese nem áll meg a lábán — és hiába a három kemény próba amit a Böjti boszorkány eszel ki, Judinca és kisördögei kisegítik a baj­ba jutott királyfit, hogy azu­tán további bonyodalmak le­küzdésével egymáséi legyenek — gyŐ2 a jó, elbukik a go­nosz. XXXXXXXX Egy pedagógus egészen biz­tosan oldalakat írna a gyere­kek kreatív készségének fel- keltéséről-fejlesztéséről, a be­leélés pedagógia hasznáról, amelyek kétségtelenül létez­nek. Számomra az a meggyő­ző, hogy az előadás után minden szereplő haza akarja vinni jelmezét. Aztán a fel­nőtt-tanulság, amit a pedagó­gus talán nem szívesen vesz észre, mert bár nem ő a vét­kes — sokkal inkább a tele­vízióval, tesztlapokkal, mi­egyébbel helyettünk beszélő gyakorlat — a mesejátékot szöveg szerint is be kell taní­tani. mert a gyerekek szókin­cse bizony szegényes, kevés, halovány, szürke. Hát van mit tenni, venni a jövőben is. ez­zel az előadással sem oldot­tunk meg mindent, sőt, meg­győződhettünk arról, mi a legsürgősebb tennivalónk, mi­lyen legyen a következő, mi­re kell jobban figyelni, mire kell jobban számítani?! J A tanulságok hosszan sor­jáznak délután is, amikor a párthelyiségben Lakatos Menyhért mind ez idáig a legsikeresebb cigányszárma­zású író és nógrádi költőtár­sa Szepesi József találkozik az olvasókkal. Némi zavart okoz ugyan, hogy a találkozó és a nemzetközi labdarúgó­mérkőzés egy időben történik de akit igazán érdekel, hogy, milyen utakon járva emel­kedhet ki a cigányember a régi rossz gyakorlatok raga­csos sarából — egészen bizto­san eljön ide. Sokan eljönnek, sokan kiváncsiak, ha nem is pontosan tudják — mire? Jó néhányan más községekből is ide jöttek, sőt, a rádióból ér­tesülve a találkozóról még a távolabbi Pétetvásáráről is érkezik egy értelmiségi ci­gánycsalád, az asszony peda­gógus, a többiekkel együtt nagy figyelemmel hallgatja a felolvasott részleteket a két szerző műveiből aztán az elsők között kér szót. A cigánygyerekek egyetlen, felemelkedési le­hetőségéről, az óvodai, Iskolai nevelésről kezdene beszélni, hogy különösen az óvodai be- íratásokkal sok baj van még — amikor valaki a hátsó so­rokból letromfolja, valóság­gal beléfojtja a szót. „ná­lunk minden cigánygyerek óvodába jár, mi országosan is a legműveltebb cigányok va­gyunk. Innen számítva aztán kevés szó eshet az iro­dalomról, a kis.számú cigány­értelmiség szerepéről a fel- emelkedés egyengetésében. Innen — tehát a találkozó legelejéről — egymás szavábai vágva sorolják a verebélyi cigányszármazású lakosok a valóságos és a vélt panaszo­kat, szó sincs már irodalom­ról, szó sincs már országos dolgokról; hiányzó telkekről, segélyezésről, rossz minőségű lakásokról, ki tudja mi min­denről igen — felnyílt a zsi­lip, árad a szó, a cigányok szellemi fejedelme alig tud rendet tartani, de mert isme­ri népét, ismeri indulatait, Is­meri máig ható elmaradottság gát, háttérbe szorultságát, Is-' meri mindazt, ami éppen aa érdekükben történik és tör­tént már eddig is, ismeri nyelvüket — mégis szót ért velük! Hogy ez a találkozó rosszul sikerült volna? Ez a világ még nincs befejezve. So­ha sem nem lesz kész igazán mindig lesz jobbítani való benne. ! XXXXXXXX Busladarfinak csak a mesé ben kell három próbát kiáll nia. A valóságban százhárma sok tízezer cigánykirályfinak. T. Pataki László NÓGRAD — 1983. április 9., szombat /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents