Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: zavarban * i Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami" Nyilván egy kínos eset kell Ide. Most hogy mondjam meg M. Z. egyetemi tanárnak, hogy amiről beszél — nem egészen igaz, sőt, végered­ményben egyáltalán nem igaz, ha a konkrét esetet, az időt, * helyszínt tekintjük. Azt mondja a professzor, aki mel­lesleg szenvedélyesen tanítja Madách életművét az egyete­men (hogy melyiken — ma­radjon titok), szóval, azt mondja: „Fráter Erzsébet le­dér nőszemély volt, ez kétség­telen, mert Csesztvén is, ami­kor a költő fogságban volt, állandóan bálokra járt, köve­telte a pénzt a szegény köl­tőtől, hogy küldjön neki ru­hákra...” Zavarban vagyok. A költő hitverte akkor, amikor férjét számára döbbenetesen várat­lanul —, hiszen nem tudott semmiről — ejragadták a po­roszlók, jéppen a harmadik gyerekkel volt várandós, az­tán megszülte — anyósának minden anyagi támogatását nélkülözve akkor is és később nemkülönben, végig pénztele­nül élve Csesztvén, mert, ha tej, kenyér, tojás, miegyéb jutott is a gazdaságból, pénz nem terem azóta sem a csesztvei park legszebb fáin sem! Hogy bálokba járt vol­na? Amikor már három gye­rekkel élt elhagyatva, anyó­sától semmit sem kérve, tőle akár fel is fordulhatott volna, a gyerekeket majd elvitték volna Sztregovára — vala­mennyien beleestek a himlő­be, de azért Madách hitvese nem járhat rongyokban, és egyszer álruhában leszökött a szomszédos aratóbálba. A prof felfújja tokáját' és a hasán malmozik. Zavarban vagyok. — pat — ff i Mondjuk: 1 m „Az a lelkiállapot, amely­ben valaki hirtelen nem tud­ja, mit tegyen, hogyan visel­kedjen” — írja az értelmező szótár a zavar szócikkében, 2-es sorszámmal. Mindnyájan ismerjük ezt az érzést, ezt az átmeneti ütődöttséget, amit általában az vált ki, hogy az elevenünkbe vágnak.1 Általá­ban! De nem kizárólag. Elő­fordul, hogy más miatt érez­zük zavarban magunkat. Az idézett szócikkben 3-as sor­számmal a következőket ol­vashatjuk a zavarról: „A.z ér­telmi összbfüggés hiánya; ér­telmetlenség”. Íme, ez az a fajta zavar, amely gyakran zavarbaejtő. Mégpedig nem azt hozza kínos helyzetbe, akinél az értelmetlenség elő­áll, hanem éppen azt, aki ezt a zűrzavart a másiknál észleli. Alkalmasint sokan'át­éltünk már effajta fölismerést. Vitába bocsátkozunk vala­kivel, részben azért, hogy meggyőzzük, részben avégből, hogy magunk is kritikának vessük alá saját vélekedésün­ket; s ekkor két-három mon­dat után kiderül: vitatársunk fejében áttekinthetetlenül összekuszálódtak a gondola­tok. Rögtön- tudjuk, hogy még formális ellenvetésnek sincs helye, mert cimboránk meg sem érti, sőt’ félreérti elgon­dolásunkat. Így hát torkunk­ra forrt szóval hallgatjuk zagyva fejtegetéseit, s, ha be­fejezi, tovább hallgatunk, mintha megkukultunk volna. Zavarban vagyunk. Zavarban, mert sem ellentmondani, sem egyetérteni nem kívánunk, sarkon fordulni pedig — el­kerülendő a sértést — nem merünk. S, ha eszünkbe öt- lik, hogy kuszasága érvényre is jut, zavarunk ijedelemre vált. mól— No. 1. Ez igazán kedves ma­gától, Jenő! Háromhetes is­meretség után egy ilyen aján­dék... Csodálatos! És, ahogy elnézem, ez pgészen olyan, mint egy jeggyűrű... Nem is tudom Jenő, mit mondhat­nék. Talán csak azt: sajnos én már férjnél vagyok... No. 2. Nézze, felügyelő úr! Lehet, hogy maga most en­gem tetten ért betörés közben, de kérdem én; tehetek arról, hogy az asszony magával vit­te a lakáskulcsot...?! No. 3. Kitüntetésre? En­gem? Nincs itt valami félreér­tés?! No, igen, tudom, más javaslat szóba sem jöhetett, de akkor is... Igazán nem tu­dom, mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést főnök, hisz a hétvégi házadat csak a jö­vő hónapban kezded el építe­ni... No. 4, Trehány kölyke! Szó­val megint intőt kaptál! Vedd tudomásul, hogy legszíveseb­ben lekevemék neked egy po­font. Mindenesetre a jövőben egyetlen házi feladatodat sem írom meg... No. 5. Dörömböljek, vagy ne dörömböljek? Ha níem dö­römbölök, meg kell várnom, míg valakire rájön. Ha vi­szont dörömbölök, mindenki rájön, hogy véletlenül már megint a női WC-ben maradt kezemben a kilincs... No. 6. Művész úr! Pszt! Mű­vész úr! Ne csodálkozzon, hogy nevet a közönség a Hamleten. Én ugyanis eddig a Bánk bánt súgtam... No. 7. Miért pirulok, miért pirulok? Hát, mert pirítóske- nyér vagyok! — tér A kisorsolt szót Szarka Gabriella, Salgótarján Főtér iS. szám alatti olvasénk küldte be. Nyereményét — egy iOi forintos könyv­utalványt — postán küldjük el! Továbbra is várjuk olvasóink jávaslatait! A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — április 16-ig küldhető be szerkesztősé­günk címére: Salgótarján, Palócz Imre tér 4., 3100. (A borítékon kérjük feltüntetni: „Egy szóval is nyerhet!»») Szombati társasjáté­kunkkal legközelebb április 23-i számunkban jelentkezünk. Lenin hangja új lemezen Vlagyimir Iljlcs Lenin tíz beszédét tartalmazó hangle­mezt jelentetett meg az Ap- relevszkij (moszkvai terület) hanglemezvállalat. Az erede­ti felvételek- felújítását a „Ma- Jak” kijevi tudományos-ter­melői egyesülés és az össz- szövetségi „Melodija” cég szakemberei végezték. A ko­rábbi felvé'eleken Lenin hang­ját recsegő, zavaró " hangok kísérték. A hangszín eltért a természetestől, egyes szavak nehezen voltak érthetők. A lemez felújításakor elektro­nikus eszközök segítségével sikerült kiszűrni a korábbi felvételek zavarait és vissza­adni a természetes hangszínt. Minisfadion a műhelyben Fizikai terhelésre minden embernek ugyanúgy szüksége van, mint levegőre. Mit tehet­nek ennek érdekében a kevés mozgással járó szakmák kép­viselői, mint például a hen­gersorok kezelői? Az Urálban található verh-iszeti kohászati kombinátban közvetlenül a műhelyekben alakítottak ki úgynevezett' „sportsarkokat”, ahol futópálya, bordásfal és más sporteszközök állnak a dolgozók rendelkezésére. 15— 20 perces foglalkozás során, ezekben a ministadionokban csökkenthető a fáradtság, erősödik az egészség. Az egészségügyi frissítő foglalkozások eredményeként nőtt a munka termelékenysé­ge, csökkent a betegségek elő­fordulási gyakorisága. Á csönd b Benkő László kiállítása Salgótarjánban BenkS László festőművész kiállítása április 14-ig várja az érdeklődőket a Képcsarnok salgótarjáni bemutatótermé­ben. A művész, aki Budapes­ten a könnyűipari műszaki főiskolán tanít, minden ideg­szálával Szombathelyhez, il­letve Vas megyéhez kötődik. Szombathelyen született 1926- ban, a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, 1954-től rendszeresen kiállít hazai és külföldi tárlatokon. Több önálló kiállítása volt Budapesten, Szombathelyen, Lentiben, Jánossomorlyán. Különböző pályázatokon hét alkalommal nyerte el az első díjat 1975-ben az iparművé­szeti tanács esztétikai 'nívó­díját kapta. Számára a szülőföld az Al­pok alját Vas megyét jelenth amelynek városaiban — ked­ves helyi mondás szerint —■ mindig fúj a szél, esik az eső, vagy harangoznak. De a szél, az eső és a harangszó hosz- szabb-rövidebb szüneteiben kibomlik a termékeny csönd, amelyben Benkő László ké­pei is születnek, s amely ré­tegeiben évezredek történel­mét őrzi. Ez a vidék valóban olyan provincia, amelynek nem a határa, hanem a ho­rizontja a fontos. Ez a hori­zont itt mindig tágas volt, hiszen például Savaidéban ró­mai császárt választottak, itt futott az égtájakat összekötő borostyánkő út, Berzsenyi Dá­niel Kemenesalján ötvözte s helyi hagyományt a világiro dalmival, Derkovits Cyula a két világháború között Szom­bathelyről indult el, hogy milliók szenvedéseit kifejez­ve napjainkig érvényes fes­tői életművét megalkossa. Ezt szintén gondosan őrzi a mai város. De ezek természetesen csak kiragadott példák. A Nógrádból Nyugat-Dunántúlra gépkoesizók többsége bekuk­kant Sárvárra, Szombathelyre és Kőszegre, megmártózik a büki fürdőben, esetleg megné­zi Jákot s a mind rohamo­sabban divatossá váló őrsé­get. Néhány képzőművész in­nen is jár Zsennyére, a mű­vészeti alap alkotóházába. Az idén 800 éves évfordulóját ünneplő Szentgotthárdra is érdemes lesz elmenni a nyá­ron. Aki azonban nem tér le a gyors iramot diktáló főuitak- ról, valójában egyetlen táj lelkét sem ismerheti meg iga­zán. Ehhez meg kell állni a napi rohanásban, s meg kell várni, amíg az emberre rá­ereszkedik a csönd. Amiben megszületik a mese és a szép­ség. Benkő László művei ezt közvetítik számunkra. Manapság Is teremnek ba­bonák a művészet mezején is. Az egvik épnen a minden áron újdonságra való törek­vés, ami gyakran csupán a már régen föltalált formai je­gyek másolásában merül ki. Jobb esetben pedig csupán a világ és a kor diszharmóniá­jának fölismeréséig s a bi­zonytalanság megfogalmazásá­ig jut el.- 'Természetesen, léte­zik világunkban fenyegetett­ség. Ugyanakkor mégsem hi­Bcnkö László: Parasztudvar (olaj) JBST'h Benkő László* Oladi patak (olaj) szem, hogy ezért a művésze­tektől is csak riadalmas láto­másokat várunk, már-már fe­ledve, hogy a világ, az élet — egyediségében és megismétel- hetetlenségében — szép is. Benkő László, képeinek ta­núsága szerint, szereti az embereket, tehát szeretetet érez tájai, állatai, növényei iránt is, hisz a világ össze­tartozásában és a szépségben, az emberi munka, az alkotás, a remény megtartó erejében. Salgótarjánba csaknem fél­száz képet hozott el. Realista indíttatású műveket. Azt is mondhatnánk, „vasi képeket”. Ez azonban nem egészen igaz. Nemcsak azért, mert római, velencei, lendvai, balatoni és mátrai képeket is látunk a kiállításon. Hanem főként azért, mert — mint minden igazi művésznek — Benkő Lászlónak is csak ürügy a táj, a világ arra, hogy elmondja mindazt, amit fontosnak tart az életről. Az embereket, a csönd bokraiban üldögélő örgeket, testüket a ragyogó napnak kitáró fiatal lányo­kat is ezzel az igénnyel fest!. Főként az öregeket! Jancsá Ildikó, művészettörténész sze­rint: „Szótlanságukkal és mögöttes létezésükkel, szelíd makacsságukkal olyan tör­vényeket diktálnak, amelyek nélkül nem lehet semmit sem csinálni. Sem életet, sem művészetet." Ez a fajta hű­ség valójában, a legfőbb em­beri és művészi elkötelezett­séget jelenti. Benkő László elkötelezettsége ilyen. Hát persze, hogy azt kívánjuk, ül­dögéljenek minél tovább ve­lünk kedves öregeink, sze­retteink a pincék és a kam­rák világító fehér falai előtt, szülessenek meg a téli csönd­ben a megtartó igaz mesék, a nyári folyópartokon az öröm, a mezőkön és a kertekben a jóízű gyümölcs, az illatos vi­rág. Maradjon meg a világ értelmes szép rendje, amint azt Benkő László kompozíció® pontossága és szigorúsága is sugallja, s amiről egyéni szín­világa is vall. Tóth Elemér, 1 •KÁRPÁTI KAMIL: Szerelem, merénylet Lehetetlenebb soha nem volt a szerelem, mint mikor lesújtott. Holddal hasában, nagyobb csend a tengeren, Hurokba kötött éveim, most hova bújtok? Hajnal terjed — merénylet nyoma — fehér ingemen Hetven éve született Stefan Heym Könyvmáglya és emigrá­ció... A húszadik század német írói között aligha akad olyan, akinek megítéléséhez — szin­te vízválasztóként — ne hangoznék el ez- a két szó. A hitleri hatalomátvételt köve­tően 1933-ban fellobbanő könyvmáglyák — a gondola­tok kiirtására, és a szellem elpusztítóinak adható, immár egyetlen feleletként —■ az emigráció. Stefan Heym is az emig­ránsok között volt. Noha ek­kor — alig húszévesen — legfeljebb még csak íróta- nonc. (Érdemes felidéznünk: kor- és sorstársai közül Hein­rich Mann például 62, Thomas Mann 58, Leonhard Frank 51, Arnold Zweig 46 éves ekkor, s már a fiatal Brecht is 35. évét tapossa!) Az ifjúkori tra­uma — I sokakhoz hasonlóan — Stefan Heym esetében is sorsdöntő hatású. A második világháborúba torkolló fasiz­mus mindvégig élete legmeg- rendítőbb élménye, egy életen át hordozza magában. „Aki nem élte át, nem ért­heti. Olyan az, mintha egy más korból vagy egy másik bolygóról ereszkednék le hoz­zánk — másneműek a tapasz­talatai, mások a reakciói, mint a mieink...” — írta jó­val később egyik novellájá­ban. (A túlélő.) 1913. április 10-én született, hetven évvel ezelőtt — jó­módú polgári családból. Már diákként a munkásmozga­lom vonzáskörébe került, (hogy idővel a szocializmus eszmevilágához is mind kö­zelebb jusson). Érthető, ha 1933-ban neki is menekülnie kell. Először Csehszlovákiá­ban újságíróskodik, ott éri a chicagói egyetem meghívása. Az ösztöndíjasévek kiegyen­súlyozottságának azonban ha­marosan vége szakad. Követ­keznek az „életiskola” hányat­tatásai. Volt tányérmosogató, pincér, áruházi eladó, keres­kedelmi ügynök, nyomdai kor­rektor. Tanít anyanyelvén, és tökéletesen megtanul angolul. (Legtöbb munkáját eredetileg angolul írta!) Mégis az istenek kegyeltjé­nek mondható: már első iro­dalmi próbálkozásai (versei, színművei) látványos eredmé­nyeket hoznak. ■ Huszonnégy éves, amikor megbízzák egy német nyelvű amerikai lap szerkesztésével. Szinte ontja magából a riportokat, publi­cisztikai írásokat. Már vérévé válik az amerikai angol, ami­kor első regényét megírja. A Glasenapp-üggyel (1942) egy csapásra sikert arat. (A re­gényt hamarosan meg is fil- mesítik Hollywoodban.) Per­sze nem csoda. Már a téma elevenbe vág: a könyv a cseh­szlovák nemzeti ellenállás vé­res napjait eleveníti meg. De legalább ilyen fontosak az oroszlánkörmök. Ki tud letenni egy könyvet, ha azzal kezdődik: rejtélyes körülmények között eltűnik, (eltűn tettetik?) egy német tiszt, aminek következtében huszonöt embert — túszként — elfognak? Gyilkosság? ön- gyilkosság? — A mesteri in­dítás után máris benne va­gyunk a pergő dialektusokkal, hatásos (talán túlságosan is hatásos) jellemekkel „megtá­mogatott” cselekmény fordula­tokkal teli világában. S míg „faljuk” a kalandokat, észre sem vesszük talán, hogy a la­pokról sistergő gyűlölet és túlcsorduló szeretet árad; egy­szóval az író — mondanivaló­ja érdekében — a szó szoros érdekében lépre csal bennün­ket. Második, világhírt hozó re­génye ugyanúgy olvastatja magát. A Keresztes vitézek a háború utolsó szakaszának markáns rajza — persze az amerikai hadvezetés és had­viselési politika leleplezésével a háttérben. Amerikai szem­mel, s számos önéletrajzi vo­natkozással. Stefan Heym az amerikai hadsereg katonája­ként (később tisztjeként) vett részt a normandiai partraszál­lásban, a franciaországi har­cokban, majd Németország fa­sizmus alóli felszabadításában. Ekkor kapott kitüntetéseit és tiszti kinevezéseit tiltakozás­képpen visszaküldi az elnöki hivatalnak, amikor az ameri­kaiak megtámadják a koreai­akat., (1952-ben át is költözik Berlin keleti zónájába.) Kalandokban gazdag élet — termékeny irópálya. Ha csu­pán érintjük legfontosabb ál­lomásait; Stefan Heym, írt társadalmi regényt (az Arany- város hátterében az 1950-es amerikai bányászsztrájk), tör­ténelmit (a Sasok és griffma- darak az 1849-es badeni fel­kelésnek állít emléket), élet­rajzit (a Lasalle — mellesleg sokak szerint legjobb regénye — egy szerelmi románc ürü­gyén a német munkásmozga­lom egyik legvitatottabb alak­ját örökíti meg), a személyi kultuszról való mondandóját pedig bibliai allegóriába rej­tette (Dávid király, Tudósí­tás). Születésének hetvenedik évfordulóján nem árt felidéz­nünk: az egyik legnépszerűbb, legolvasottabb író — világ­szerte. Munkáit számos nyelv­re lefordították. Alig akad könyve, amelyik ne lenne ol­vasható magyarul is. (makal-tőth) 8 NÓGRÁD - 1983. április 9., szombat i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents