Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

Az energiatakarékosság nemcsak pénzkérdés Beszélgetés Czipper Gyulával, az OEGH-vezetőjével Szokatlanul enyhe volt a ti tünkről beszélgetve — először Czipper Gyulától, az Országos vezetőjétől: — Mennyit takarított meg nekünk ez az időjárás? — Az már biztos, hogy any- nyl energiát tudtunk meg­takarítani, amely több tízezer tonna olaj árával egyenlő. Egyebek közt ez is közreját­szik abban, hogy sikerült ki­egyenlítenünk az 1982 eleji túlfogyasztást, s tavaly is csak annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Eb­ben persze segített a meleg nyár is: kevesebb energia kellett például a mezőgazda- sági termények szárításához. S végül, szerepet játszott az is, hogy nem növekedett az energiaigényes iparágak ter­melése, s érzékelhetőek a ta­karékosság eredményei is. Mindent egybevetve a termelő ágazatokban körülbelül egy százalékkal csökkent a fo­gyasztás, miközben a lakossá­gé három százalékkal nőtt. Ez utóbbin belül főképp a villa- mosenergia-felhasználás emel­kedett gyorsan: mintegy tíz százalékkal haladta meg az előző évit. — Elfogadhatónak tartja a lakossági fogyasztás ilyen gyors növekedését? — Természetes dolog, hogy viszonylag gyorsan emelkedik a lakosság energiafelhasználá­sa. Magától értetődik például hogy ha megépül egy lakóte­lep, vagy akár csak egy csa­ládi ház, akkor új fűtőkészü­lékekre, világításra, háztartá­si gépekre van szükség. A háztartások korsze­rűsödése, a villamos háztartási gépek gyors elterje­dése is növeli a fogyasztást. Reméljük persze, hogy a la­kosság is jobban takarékos­kodik, s sokat tesz még azért, il. Ezért — az energiahelyze­nem is kérdezhettünk mást Energiagazdálkodási Hatóság hogy valóban csak annyi ener­giát használjon fel, amennyi indokolt. — Hol tartanak a termelő ágazatok az energiatakarékos­sági célok megvalósításában? — Az energiatakarékossági kormányprogram azt írta elő, hogy egyfelől csökkenjen az energiafelhasználás növekedési üteme, másfelől pedig az ener­giahordozók között mérséklőd­jék a legdrágább energiahor­dozó, a kőolaj aránya. Inkább helyettesítsük azt szénnel, vagy pedig földgázzal. A program végrehajtása jól ha­lad. Az elmúlt két évben pél­dául mintegy 500 vállalat vál­lalkozott olyan beruházásokra (összesen mintegy tízmilliárd forint értékben), amelyeknek mind az olajmegtakarítás a céljuk, illetve az, hogy mér­séklődjék az energiaigény. E beruházásoknak kiemelkedő szerepük van abban, hogy az elmúlt években gyakorlatilag nem nőtt az ország energia- fogyasztása. Még örvendete- sebb, hogv jelentősen csök­kent a kőolaj-felhasználás — 1982-ben például 2 millió ton. nával kevesebb olajat dol­goztunk fel, mint 1978-ban — Mégis, miből származik ez a megtakarítás? — Egyfelől abszolút mérték­ben is megtakarítottunk kő- olajtermékeket. A benzin fo­gyasztói árának emelése, pél­dául meggondoltabbá tette az autótulajdonosokat, kezdik megtanulni, hogy kevesebb üzemanyag felhasználásával is jól lehet vezetni. Nem kevés tüzelőolajat takarítottak meg például a mezőgazdaságban, a termények nedves szárítása, valamint a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása révén. Másfelől viszont országszer­te széles körben használtak fel olaj helyett más hazai ener­giahordozókat, például szenet, földgázt, villamos energiát. Ezt persze a hazai energiater­melő ágazatok növekvő erő­feszítései tették lehetővé. A szénbányászat például már tavaly 26 millió tonna szenet hozott felszínre, holott az ere­deti előirányzat szerint csak 1985-ben kellett volna ennyit termelnie. Növekedett a föld­gáztermelés: a 6,5 milliárd köbméter mennyiségű értékes energiahordozó nemcsak azt tette lehetővé, hogy ellássuk a lakosságot, s a múlt év vé­gén Pécsre is eljusson ez a fűtőanyag. Lehetőség lesz ar­ra is, hogy 1983—85 között újabb településeket kapcsol­junk be a földgázvezeték-há­lózatba. Ide kívánkozik, hogy eközben a kőolajbányászat is tartotta évi 2 millió tonnás termelési szintjét, ami nem kis erőfeszítéseket követelt. — Térjünk vissza még a szénbányászathoz! Már azért is, mert az elmúlt évben több helyen nem jutott elég szén­hez a lakosság. Mire számít­hatunk az idén? — Tavaly igen nehéz geo­lógiai viszonyokkal kellett megküzdenie a bányászatnak, emiatt maradt el a tervtől az év első felében. Ezért nem tudta abban az időszakban teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. Az év végéig azonban behozták az elmaradást, s túlteljesítet­ték a belkereskedelem ren­delését. A bányászok áldozat- készségére továbbra is számi- hatunk, ha kell. jó néhány sza­badnapjukat feláldozzák. Már ez is garantálja, hogy év köz­ben várhatóan kiegyensúlyo­zott lesz az ellátás. S még job­ban javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új brikettgyá­rak. A termelés egyébként ma is nő: 1983-ban már 1,6 millió tonna brikettet szállítanak a fogyasztóknak, százezer ton­nával többet, mint például 1982-ben. — Az idei népgazdasági terv azt írja elő, hogy az ország energiafelhasználása legfel­jebb egy százalékkal emelked­het Mit tehetünk ennek érde­kében? — Ez igen sokrétű feladat. Az energiagazdálkodási kor­mányprogramban összefoglalt feladatokat kell hatékonyan végrehajtani. Gyors ütemben kell például hasznosítani a ku­tatási eredményeket, üzembe helyezni az energiatakarékos berendezéseket. S természete­sen bővíteni kell az energia- takarékos háztartási készülé­kek gyártását is. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy van­nak még kihasználatlan tar­talékok az iparban. Annyit például még egy pénzszűké­ben levő vállalat is megtehet, hogy korszerűsíti elavult fűté­si rendszerét, vagy pedig mé­rőműszereket vásárol, ame­lyekkel fel tudja deríteni, hol használnak fel több energiát a kelleténél. — A szűkös vállalati erő­forrás azért erre nem min­dig elég. A jövőben is szá­míthatnak az állam támogatá­sára? — Még a mai, korlátozott anyagi körülmények között lehet hitelt kapni ilyen beru­házásokra. A takarékosság azonban nem mindig pénz­kérdés. Számos tapasztalat mutatja például, hogy rendkí­vül sok múlik az energetiku­sok hozzáértésén, lelkesedésén. Az ilyen emberek munkájának támogatása, ötleteik, javasla­taik megvalósítása semmikép­pen sem nélkülözhető mód­szere az enersiaáazdá'ko'bís- nak. Kozma Judit ROMHÄNYI REMÉNYEK 1 ■ . I! Az első lépések az ű] úton Ä iturgén titka Űjabb titkát tárta fel a kazah föld: a balhas-vidéki sivatag déli szélén egy alig észrevehető, jeltelen domb alatt középkori harcos sírjára bukkantak. A leletre véletle­nül, építkezés során találtak. A temetkezési hely korát az archeológusok legalább hat­száz évesre becsülik. Alapos feltáró munkák során sikerült fellelni arannyal és ezüsttel kivarrt selyemkaftán*marad- ványokat, aranycsattal díszí­tett övét, bőrcsizmákat. Ugyan­csak itt került felszínre egy „hosszúcsőrű” ezüstedény és egy arany-ezüst ötvözetből készült pohár, amelyet lótusz­virág és tekervényes csigavo­nal díszít. A kutatók vélemé­nye szerint a ruházat gazdag és művészi díszítése aZ arany- és ezüsttárgyak jelenléte ma­gas rangú személyre utal. A történészek ismeretei szerint a jelenlegi Alma-Atinszkaja és Taldi-Kurganszkaja körzetek a XIII. században az ismert hadvezér, Csagataj birtokaihoz tartoztak. Gogol-múzeum Szovjet írók csoportja a pus- kini Mihajlovszkij-múzeum- kerthez hasonló emlékhely felállítására tett javaslatot a volt Vasziljevko (ma Gogol- Mirgorod járás) helyén. Már épül Gogolevóban az emlék­ház, folytatódik a nagy író te­vékenységével összefüggő ki­állítási tárgyak felkutatása. Kutatják a Gogol-korabeli dokumentumokat, a kor hi­teles leírásának írásos emlé­keit. Gogol saját kezűleg is részt vett a tanyaház felépí­tésében. A kert többek között szerepel a „Holt lelkek” cí­mű regényben is. Megnyitot­ták az egykori folyóparti bar­lang bejáratát is a látogatók előtt. A teljes helyreállítást eredeti dokumentumok, fény­képek és reprodukciók alap­ján végezték. A romhányi termelőszövet­kezet az utóbbi években a megye egyik gyengélkedő gaz­daságává vált. Ezen az sem sokat módosított, hogy az 1981-os mérleghiányos év után tavaly 160 ezer forint ered­ménnyel zártak. Ez ekkora gazdaságnál gyakorlatilag a nullával egyenértékű. Változást várnak A februári közgyűlésen a szövetkezet új elnököt vá­lasztott, Kurali Béla személyé­ben és távozott a gazdaságból" az elnökhelyettes és a fő­könyvelő is. A nagyüzemben a hangu­lat — alapjában véve — bi­zakodó, de sokan aggályaikat fejezik ki, mert az elmúlt két évben csak eredményben volt hiány, hitegetésekben nem... — Sok társam nevében re­mélem. hogy az idei esztendő után nem azt fogjuk hallani a zárszámadáson, sajnos ezút­tal sem tudunk nyereséget fizetni — mondja Kovács Já­nos gépkocsivezető, aki öt éve dolgozik a közös gazda­ságban és bizony szebb napo­kat is megélt már. — A bi­zalom megvan, a kérdés mit tesz az asztalra a vezetőség Mi a saját területünkön min­dent elkövetünk annak érde­kében, hogy végre sikeres évet zárjunk. A gazdaságban az egyik legtöbb gondot okozó ágazat az állattenyésztés volt az el­múlt években. Jövedelmező­sége évről évre tovább rom­lott, s a helyzet változásához gyökeres átalakításokra van szükség. Ennek egy része már be is következett. Sági Jánosné, a tereskei te­henészeti teleo vezetője így vélekedik erről: — Az idén lényegesen ked­vezőbb helyzetben vagyunk a tavalyinál. Két hónap alatt 15 ezer literrel nőtt a tejterme­lés és takarmány is van. Aki ezen véletlenül csodál­kozna, annak elárulhatjuk, hogy ez Romhányban ered­ményként könyvelhető el. Ko­rábban ugyanis a legnagyobb takarmányvásárlók közé tar­toztak, ami távolról sem tar­tozik az olcsó szórakozások közé. A vásárolt takarmá­nyokkal — többnyire — föl­emésztődik a remélt haszon is... Értelmes célokért érdemes A fiatal állattenyésztési szakember „újított” a mun­karenden is, bár ez az ott dolgozók körében nem ara­tott osztatlan tetszést. Ezt a nepszerűtlen intézkedést vi­szont vállalni kellett. — Lehet, hogy korábban kevesebb is elég volt, ma már viszont kevés, ha eredményt akarunk elérni. Dr. Dobos János állatorvos a következőképpen vélekedik a tennivalókról: — A képesség az emberek többségében megvan, csupán ki kell hozni belőlük. A me­zőgazdasági termelés vala­mennyi ágazatban csapat­munka, s mint ilyen azt Igényli, hogy mindenki dől­jön a hámba. Ezzel az esetek többségében nem is szokott baj lenni. An­nál inkább hátrányos volt a régebbi elképzelések, koncep­ciók nélküli vezetés. Ennek következménye lett, hogy a hámmal együtt a gazdaság szekerét is húzták ugyan, de több irányban. Egy dixieland­zenekarban kétségkívül erény ha mindenki mást játszik, de egy mezőgazdasági nagyüzem­ben ez a stílus nem sok ered­ménnyel kecsegtet. — Az új vezetés bizonyára következetesebb lesz. értel­mes célok elérését tűzi ki Valamikor nagy öröm volt ebben a termelőszövetkezet­ben dolgozni, büszkék voltunk rá, és reméljük, hogy a jövő­ben nem kell szégyenkeznünk eredményeink miatt. Az állat- tenyésztésben is fiatal, jól • képzett gárda dolgozik, a dol­gozók többsége igényli a ren­det, a fegyelmezett munkát, s ez biztosíték a jövőre nézve. Megalapozottan, körültekintően Szabó György kooperátor új ember a közös gazdaságban, s új a beosztás is. — Közvetlenül a szövetkezet elnökének vagyok alárendel­ve — mondja — s az ipari tevékenység szervezése a fel­adatom. — Várható-e valami válto­zás a kiegészítő tevékenység­ben? — Ez már létkérdés szá­munkra. így is több éves ké­sésben vagyunk, egyre nehe­zebb labdába rúgni, mind gyakrabban kínálnak olyan munkalehetőséget, amelyeket mások nem vállalnak el. — Gondolom nem hiány­zik, hogy valami kilátástalan tevékenységbe fogjanak. — Ez minden valószínűség szerint végzetes lenne. Csak megalapozott, körültekintő szervezés után szabad bele­kezdeni bármilyen munkába. A tervek szerint szakcso­portokat hoznak létre, vállal­kozókedvű, kvalifikált szak­emberekből elsősorban építő­ipari. vasipari tevékenység végzésére. Négy szakcsoport már közvetlenül indulás előtt áll, de nagy szerepet szánnak az önálló építőipari főágazat­nak, valamint számítanak a már meglevő, helyi üzemekben jelentkező lehetőségek eddi­ginél jobb kihasználására is. A romhányi termelőszövet­kezetben a napokban zajlott le az a tárgyalás, amely so­rán a felülvizsgáló bizottság elemezte, értékelte, s a szö­vetkezet új vezetése elé tárta a tartósan gazdagságtalan ter­melés okait, s javaslatokat tett a változtatásokra. Az egyedi rendezés ügyében a MÉM—PM várhatóan még az első fél évben állást foglal és megteszi a szükséges intézke­déseket. Ezek valóra váltása viszont a romhányiakon múlik. Zilahy Tamás üé§Fá«lra®fff®i*i kovácsok A Nógrádmegycri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet kovácsoló» részlegénél a haza! szerszámgyártás számára készülnek kü­lönböző alkatrészek, amilyeket más iinemekben munkálnak meg. Képeinken a szövetkezet kovácsai közül mutatunk be néhányat. Rácz József lcgkalnpáccsar alakítja ki a svéd csőfogókhoa szükséges félkész terméket. Műszakonként 1.700 darab készül frikciós gépen Botos Tibor gépmester munkájával a laposfogók elemeiből. Hagyományos termékeik közé tartozik az állvány- és szob­rászkapocs, amelyből Bangó Győző naponta 200 kilogrammot gyárt. Rácz György gépmester szeme"horgok kialakításában vesz részt. Előliajlílás, lyukasztás cs az úgynevezett vissza vasa­lás után adják át a felhasználóknak ezt a termeket. —képek: kulcsár— NOGRÁD - ivói. ápniis 8., péntek O

Next

/
Thumbnails
Contents