Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

A Nőgrád megyei KlSZ-blzottság salgóbányal Lovász József politikai képzési köz* pontjában jól' felszerelt tornaterem, uszoda és kétpályás automata tekepálya biztosítja a fiatalok részére a rendszeres sportolási lehetőséget. Dísztávirat helyett.» ... Inke László kiváló művésznek Nem hittem volna, hogy egy mulasztást ilyen hamar pótolhatok. Alig néhány nap­ja ugyanis, hogy a szerkesz­tők arra ösztökéltek, a szín­házi világnap kapcsán pró­báljam szóra bírni Inke íjászlót, a Thplia Színház Já­szai Mari-díjas tagját, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művészét. Az örömmel fel­vállalt „anyagból” azonban nem lett semmi, mert a so­kat dolgozó művészt képte­lenség volt előteremteni a színház, a film, a televízió, a szinkron, a rádió és a vidé­ki előadások labirintusából. A mulasztás pedig most örömtelibb alkalomból pó­tolható, mint sejthette volna az ember. A Budai Kabaré Jobbágyiban tartott előadá­sán Kaposy Miklós szerkeszr tő, a Magyar Rádió munka­társa, rögtönöz egy forgató- könyvben nem rögzített kü- lönszámot, hogy elmondja azt, amit már sokan tudunk: In­ke László a Parlament ku­polacsarnokában előző nap vette át a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze cí­met. Kaposy a népszerű mű­vész nógrádi kapcsolatairól beszél, Inke meghatottan áll a soron következő jelenet jel­képes . díszlete előtt, a Jobbá­gyiból és környékéről össze- sereglett közönség pedig hosz- szasan, lelkesen ünnepli. Ml tagadás, Inke László elérzé- kenyül, a rövid és bensőséges ünneplés talán kárpótolja is. Előző nap ugyanis messziről még látta a magas kitünte­tésben részesítettek tisztele­tére szervírozott hidegtálakat a pincérekkel, de a gratulá­ciókat már nem fogadhatta. Átvette a kiváló művész cí­met, s azon nyomban rohant dolgozni — gimnazistáknak játszani. Mellesleg, Kaposy Miklós korántsem túlzott, amikor a „nógrádi Inkéről” emlékezett meg. Ide, a jobbágyi elő­adásra is Kozárdról érkezett a művész, s amikor késő es­te elbúcsúzott Kaposytól, Szu- hay Balázstól, Csala Zsuzsá­tól, Csonka Endrétől, Csong­rádi Katától, Palócz László­tól és másoktól, ide is tért vissza pihenni. Másnap pe­dig, kihasználandó az ün­nep adta kurta időt, barátait vitte Balassagyarmattal és Csesztvével megismertetni. A jeles alkalomból azon­ban inkább a hétköznapibb nógrádi kapcsolatokról szól­nék. Inke gumicsizmásán, anorákosan vált szót a Béz- ma alatt munkálkodó pa­rasztemberrel és csodálkozva kérdez vissza: „Hogyan mondta, bátyám? Bezár a mezei mészáros?!” S amint megérti, hogy az idős ember az ősz érkeztéről beszél, a művész a felfedezők boldog örömével csak ennyit mond:- „Csodálatos!* Máskor más figurát, más jellemet, más „poént” raktároz el. Az olyan ismeretszerzésnek, mint amikor a megkóstolt és már fogyóban levő bort így kí­nálja a gazda, hogy „kishor- dóíze van”, talán senki sem tud olyan lelkesen és kicsat­tanó jókedvvel örülni, mint Inke. A példákat sorolhatnám még vég nélkül. Azt azonban talán az előbbiek is érzékel­tetik, hogy Inke László most jórészt Nógrádból „építkezik”. Ideértve az intenzív mun­kához szükséges regeneráló­dást. meg a jellemábrázolás nélkülözhetetlen morzsáinak szorgos gyűjtögetését is. A színházi világnap kapcsán is leírhattam volna, hogy Inke hitvallása szerint a színész­nek nem kevesebb a felada­ta, mint hogy „felmutassa a lelkét az eljátszandó alak­nak”. A Madách Imréről való megemlékezés mellett tehát a pályájáról való vallomás is a Lelket keresek című önálló műsora. A korábbi elismerések mel­lett a most megkapott kiváló művész cím is annak a bizo­nyítéka, hogy Inke László nemcsak a kritikus közön­ség, hanem a kulturális po­litika irányítóinak vélemé­nye szerint is hittel, lobogó szenvedéllyel, ennek eredmé­nyeként pedig figyelemre és elismerésre méltó sikerrel folytatja „lélekkereső” mun­kálkodását. Inke őszinte művész, őszinte, mert bevallja, hogy jólesik neki a népszerűség, s a színészségnek talán éppen egyik kritériuma a hiúság vállalása. Nem palástolja hát örömét, amikor a kitüntetési ünnepség délutánján egy szembe jövő gépkocsi utasa egymásra kulcsolja két te­nyerét és int: Gratulálok! S a robosztus alkatú művész gyerekes örömmel öleli a ko- zárdi asszonyt, aki járatlan lévén a címek és rangok ku­szaságában, csak ennyit mond: „Nem tudom, hogy mihez, de valamihez gratu­lálnom kell.” ! A közeli ismeretség okán pedig jogom van azt is két­kedés nélkül hinni, hogy a jobbágyi színpadon őszin­ték voltak Inke László köny- nyei, amikor a nógrádiak kö­szöntötték a magát immár nógrádinak valló „új”, kiváló művészt. S mit tehetnénk még hozzá az illő tisztelet­ben fogant köszöntéshez? Ta­lán csak azt, hogy nagyon sokáig forduljanak meg utá­na az emberek! S alighanem ez a legnagyobb dolog, amit e jeles alkalomból kívánha­tunk. A színész ugyanis a közvélemény nélkül nem szí­nész; a színész addig él, amíg ismerik. A jókívánságban termé­szetesen ott van az önzésünk is. A köszöntő valóra válása nem kevesebbet jelenthet, mint hogy a „lélekkereső” Inke László sokáig szolgálhat bennünket, s Thália papja­ként értő és elkötelezett mó­don munkálkodhat lelkünk „építésén”. Kelemen Gábor Ki vigyázzon rájuk? SZÜNIDŐKBEN Hivatalos ügyben hívtam fel a kereskedelmi vállalat el­adónőjét. Meglepetésemre egy gyerek hallózott a kagyló­ba, azt hittem tévesen tár­csáztam, s már le akartam tenni, amikor a kislány vir­goncán közölte: „Kapcsolom a mamát!” Aztán elfojtott suttogás hallatszott: „Meg­mondtam, hogy ne vedd fel a telefont, ez nem játék, mind­járt hazaküldelek”. Majd hozzám szólva: „Elnézést ké­rek, iskolaszünet van, nincs kire hagynom a lányomat...” Ez a kis sztori vakáció ide­jén szinte mindennapos, az­ért is jutott eszembe, mert itt a tavaszi szünet, sőt, pár hó­nap múlva kezdődik az isko­lások nagyszabadsága. Akinek nincs padkoptató gyermeke, az is tudja, mikor jön el a vakáció; az irodákban, bol­tokban megjelennek a stemp- liző, írógépet püfölő, papírla­pokat tele irka-íirkáló kis hátramozditók. Ilyenkor egy jószívű osztályvezető — mi mást tehet? — „marad a gyerek, ha játszik” alapon tu­domásul veszi a létszámgya­rapodást. Még mindig jobb így, mintha a gyerek anyja hiányozna, vagy ha csak test­ben lenne itt, mert az esze valahol az utcán csellengő gyerekén jár... Nem szülői vízió, valóban a tavaszi szü­net és a vakáció idején sok „kulcsos gyerek” tölti egye­dül a nap 8—10 óráját, felü­gyelet nélkül unatkozza, csa­varogja át a nyári hónapo­kat. MILLIÓS GYEREKHAD Több mint egymillió-két­százezer gyerek készül az idén is a vakációra, állandó nyári foglalkoztatásuk évről évre nem kis gondot jelent. Tavaly a nyári napközikben 64 ezer 818 tanulóra vigyáztak, a szervezett , úttörőtáborokban 61 ezer 102 kisdobos és 173 ezer S55 úttörő, az összes ál­talános iskolai tanulóknak 10 százaléka élvezhette a nyár örömeit. A SZOT-üdülőkben 29 ezer 800 gyermek ismer­hette meg az ország legszebb tájait, csaknem 10 ezren kap­csolódtak be a népfront ol­vasótábor-mozgalmába. Sok üzem, szövetkezet, intézmény osztozott dolgozóinak gondjai­ban: nyári napköziket létesí­tettek, üdültették, táboroztat- ták a 7—14 éves gyermeke­ket. Mindez az általános isko­lások 30 százalékát érintette, két-három hétre kiterjedően. A többség a nyári napkö­zik állandó lakója. Vannak, főként falun, akiket a család munkára fog a háztájiban, kertben, műhelyben vagy szántóföldön. A munkára ne­velésnek nem a legszerencsé­sebb módja, hogy bizonyít­ványosztástól a tanév kezde­téig a fizikai munka helyette­sítse a sportot, a játékot,,, a szórakozást, a pihenést. A má­sik véglet: a magárahagyás, a gyerek azt tehet, amit akar, jóformán egész nyáron hideg koszton tengődi át a vakációt Minél több gyermeknek kel­lene eljutnia a jó, program­dús táborokba. Jó lenne, ha az idén lehetőség nyílna a szülők, egész családok bevo­nására a csapattáborozások­ba, ahol a felnőttek is együtt lehetnének a fiatalokkal. Több igényes szaktáborra (olvasó, alkotó stb.), vándortáborra lenne szükség. Az otthon töl­tött napokon is hasznos, ér­telmes programokkal kellene eltölteni a szabad időt. ft CSEREBERE Mindez nem egyedül a pe­dagógusok dolga, hanem mind­nyájunké. Elsősorban a taná- csak feladata, hogy társadal­mi, mozgalmi segítséggel irá­nyítsák, szervezzék a nyári foglalkoztatások különböző formáit, különös tekintettel a hátrányos helyzetű, veszélyez­tetett gyermekekre, a nagy­családokban élőkre, az álla­mi gondozottakra, fogyatéko­sokra. Ebben a munkában a tanácsokkal partnerként kell, hogy összefogjanak a KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok, a népfrontbizottságok, a szak- szervezetek, az MHS'Ő és más fegyveres testületek, a Vö­röskereszt, a patronáló üze­mek, művelődési házak, spo^t- egyesületek... Az idegenforgalmi hivata­lok, utazási irodák belföldi programjaikban egyre na­gyobb helyeit adnak a családi és gyermeküdültetésnek. A Budapest Tourist képzett pe­dagógusok és sportszakembe­rek irányításával Tatán úszó­tanfolyamot szervez, a Ve­lencei-, az Orfűi- és a Fertő­tavon vitorlástábort nyit a nyáron. Szentesen asztalite- nisz-táboi ba, Zsámbékon lo­vassport-tanfolyamra várják a fiatalokat. Ismét lesz kuk­ta-bukta tábor Szolnokon, Szegeden angol nyelvű, Veszprémben biológiai tábotf nyílik az iskolásoknak. A Camping és Caravanning Club cserenyaral tatásokat szervez városi és községi gyerekek között, azaz pár hétre a szü­lők kicserélik lányaikat, fiai­kat. Az izgalmas lehetőség mindenképpen hasznos, mert nemcsak a városi, illetve a fa-! lusi életmódot ismerhetik meg kölcsönösen, hanem a másik család szokásait is, — remélhetőleg pozitív értelem­ben. ÖSSZEÍRJÁK A JELENTKEJ ZÖKET Ahhoz, hogy a gyermekek­nek vidám, tartalmas vakáci­ója legyen, már most meg kell kezdeni a felkészülést. Az iskolákban ezekben a he­tekben ismertetik a nyári fog­lalkoztatási lehetőségeket, ösz- szeírják a jelentkezőket. A szülői értekezleteken is té­maként szerepel a gyermekek szabad idejének megszervezé­se. Fontos, hogy a szülők ősz-! szeegyeztessék a tábori idő­pontokat saját éves szabadság gukkal, a munkahelyi üteme­zést később már nehezen kor-] rigálhatják. Alig három hónapunk van rá, hogy több mint egymillió gyermek nyarát élménygaz­daggá tegyük. Időben, kapko­dás nélkül fogjunk hozzá, a ne tekintsük jelentéktelen ügynek, legalább annyira fon­tos, mint az iskolai oktatás. Az igazi pihenés, kikapcsoló­dás serkentően halt majd ősz­szel, az újból kezdődő tanu­lásra. H. A. Természetvédelem ? „A természeti szépségek és ritkaságok intézményes vé­delme mindenféle károsodás ellen”, írja meghatározásként a természetvédelem szó alatt a Magyar értelmező kéziszó­tár az 1365. oldalon. Most kezd világossá válni egy bizonyos magatartásforma, mint például a TZ 57-... rendszámú Tra­bant tulajdonosáé, aki alig egy órával a kocsi lemosása után így kiáltott fel Salgótarján belvárosában, a poros ka­rosszéria láttán: „A fene ezt a koszos várost!” Am az eset lényege mégsem itt van. Autósunk a délutáni órákban, a hasznost víztározó fölött, a Kövicses-patak kristálytiszta vi­zébe csorgatta az autósampontól habos, a kocsitól koszos szivacsának levét. Nagy lelkirfyugalommal tette, mert bi­zonyárai olvasta a szótárt, és úgy döntött, hogy sem o, sem a Trabant nem intézmény, tehát a környezetvédelem rá nem vonatkozik. így vélekedhetett a régi piactéren, a vasúton túl álló lacipecsenye-, vagy kolbászsütő alkalmazottja is, amikor a vájlingból a Tarján-patakba zúdította a mosogatólevet. Né­mi igaza lehetett abban, hogy ez a pár liternyi lötty mit sem változtat a víz színén, hiszen az acélgyár kellően meg­festi sárgára. Mint ahogy fehérre a levegőt az ötvözetgyár, saját körJ nyezetében. Nem szeretem a pecázást, de hosszú unszolás­ra két barátom mögé álltam kibicelni a Vízválasztó partján.' En félórákig szenvedtem a semmittevéstől, ők élvezték az úszók mozdulatlanságát. Már a szél is unhatta a dolgot és a változatosság kedvéért a föld felé nyomta a gyár fehér füstjét. Egyik barátom mozdulni vélte az úszót, de csak a szmog mozgatta meg, ezért idegességében cigaretta után kezdett kotorászni. „Ne gyújts rá — kiáltott rá a társa — csak végy egy mély lélegzetet, még spórolsz is!” Az a bácsi sem, aki Szírák határában támasztotta a ge- reblyét az összekotort avar és más szárazság mellett. Nem a csodára várt,mert amikor az asszony ebédelni hívta, tü­relmetlenül visszaszólt: „Mindjárt megfordul a szél!” Az arrajáró, visszaútján néhány óra múlva, a közelében lévő fiatal fák elszenesedett törzsét láthatta, és azt, hogy a szél valóban megfordult, mert a még füstölgő fákról az égés fa­nyar illatát nem a ház felé fújta. Közben eszembe jutott egy másik szó, miután itt vala­mi változást érzek, s ez nem más mint a természetátalaki- tás. Erre így felel a szótár, egy oldallal elébb, a termé­szetvédelem fogalomtól: „Földünk felszínének a technika segítségével az ember hasznára történő gyökeres megváltoz­tatása”. Erről lenne sző? (ő.—d.) 17.25. Kisváros Szentes 17.50: Mozart: F-dűr szimfónia, K. 130 19.15: Homo ludens 19.35: Hangalbum — Jékely Zoltán 20.35: Operettked velőknek 21.30: Földközelben 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót Kb.: 23.30: Szimfonikus táncok 0.10: Melódiákoktól PETŐFI RADIOS KOSSUTH RADIO: 0.37: Nóták 9.05: „Vár egy űl világ...”, 50. rész 10.05: Zenélő Dominó. O azl 10.35: Juhász Gyula versei 10.40: Vass Lajos: Bodrogközi muzsikaszó — népdal­kantáta 11.00: Kilátó 11.45: Fúvószene 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Kóruspódium 14.17: Chopin: h-moll szonáta 15.05: Révkalauz 15.35: Fodor János opera­felvételeiből 16.00: Fűtől — fáig 17.05: A Sebő-együttes összes felvétele — XI/5. rész 1972. 8.05: Az Izraelita felekezet negyedórája 8.35: Magnóról magnóra 9.21: Intermtkrofon. Szomszédo­lás sok zenével 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Népi muzsika 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok 13.35: Egy nagy falu... 14.00: A Petőfi rádió zenedélután- 1a 15.30: Könyvről könyvért 15.45: Jimi Hendrix felvételei­ből 17.30: ötödik sebesség 18.35: Pophullám 19.40: Régi nóta, híres nóta 20.35: Randevú a Jókai Klub­ban 21.35: A rock and roll csillagai. II. rész I 22.30: Nem szentlrás! 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STODIÖ: 17.00: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon. (A tar­talomból : Erdei kirándulóhelyek. — Albérletben. — Ügyfélfogadás a rendőrségen. — Hét végi prog­ramajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. — 18.00: Észak-magyaror­szági krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓI 8.00: Tv-torna (ism.) 8.50: Szünidei matiné 8.25: Jan tini. NDK bábfilm 8.50: Hurrái Itt a cirkuszi NDK­bábfilm 9.05: Adni, kapni Jól 2. rész 9.20: Jurásek (ism.) 10.50: Urbán Ernő: Pocok, az ör­dögmotoros. 4/4. rész (ism.) 11.20: Képújság 14.45: Iskolatévé 15.45: Akt mer, az nyer (Ism.) 16.25: Hírek 16.30: Képújság 16.35: Nukleáris forradalom. 4/1. rész: Az ismeretlen atom (ism.) 17.25: Pannon krónika 18.00: Ablak 19.10: Tv-torna 19.20: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Nincs szerelem fájdalom nélkül 4 NÓGRÁD - 1983. április 8„ péntek 21.10: Pénteki randevú 22.10: A hét műtárgya 22.15: Tv-híradó 3. 22.25: A látogatás 2. MOSOK: 20.00: Szemle. Társadalomtudomá­nyi figyelő 20.50: Tv-hiradó 2. 21.15: Fekete a feketén 3/2. rész 22.15: Mai svájci filmművészet. Fényévekre innen 24.00: Képújság BESZTERCEBÁNYÁI 19.30: Tv-híradó 20.00: Bullit esete. Amerikai film. (Ism.) (15 éven felülieknek!) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Szórakoztató vetélkedőműsor 22.55: Hírek 2. MOSOK S 19.30: A német nyelv klubja 20.05: Sorsdöntő válaszút. Lengyel filmdráma 21.30: Időszerű események 22.00: Peter Savcovic: Közvetlen vonalon. Tv-játék. (Ism.) MOZIMŰSOR: r Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és 8-től: Ezüstnverea. Színes olasz western. Háromnegyed 6- tól: Panelkapcsolat (14). Színes magyar film. — József Attila: Délután 6-tól FILMKLUB: Az ni, két haver, egy balek. Színes, elveszett múlt (14). Színes fran- szinkronizált olasz—francia— cia—holland film. — Balassa- NSZK western. — Rútság: Meg- gyarmati Madách: Háromnegyed bocsátás (14). Színes, szinkroni- 6 és 8-tól: Jobb ma egy nő, mint zált szovjet film. — Szécsény! tegnap három (16). Színes, Rákóczi: Tündér Lala. Színes szinkronizált francia filmvígjá- magyar film. — Ersekvadkert: ték. Fél 4-től: A férfiak pedig Vörös föld (14). Színes magyar nem sírnak. Színes, szinkronizált film. — Nagylóc: Szerelem csehszlovák ifjúsági filmvígjá- Montrealban (14). Színes, szink- ték. — Pásztói Mátra: Egy zse- ronizált kanadai filmdráma. Április 8. péntek 20.00: Nincs szerelem fájdalom nélk&l

Next

/
Thumbnails
Contents