Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

A párttagság nem húzódhat vissza Salgótarján—Beszterce- lakótelep Visszapillantás és előretekintés Pásztón Sokszínűség és kezdeményezőkészség A Magyar Agrártudományi Egyesület Nógrád megyei szervezete immár harminc­éves múltra tekinthet vissza. Ez alatt a három évtized alatt a megye agrárértelmisége el" foglalta helyét a falu társa­dalmi életében, jelentős té" nyezőjévé vált fejlődésének és bizonyította szerepét a me­gye mezőgazdaságának fej­lesztésében. A megyei szervezet a na­pokban számolt be Pásztón a MAE ügyvezető elnökségének az eltelt időszak munkájáról és az előttük álló feladatok­ról. A megyei szervezet helye és szerepe Herencsényi József meg­nyitója után az ügyvezető elnökség — élén dr. Soós Gáborral a MAE elnökével és dr. Csáky Csabával, az egyesület ügyvezető főtitkárá­val — érdeklődéssel hallgat­ta dr. Gyöngyösi Istvánnak, •a megyei szervezet titkárá­nak beszámolóját. i — A megye gazdaságában a mezőgazdaság jelentős he­lyet foglal el, hiszen bruttó termelési értéke meghaladja az ötmilliárd forintot, a me­gye össztermelésének több mint 17 százalékát adja. A 36 termelőszövetkezetben, két állami gazdaságban és 9 tár­sulásban több mint 16 ezren dolgoznak. A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete az elmúlt években nemcsak szellemiekben, de létszámá­ban is gyarapodott. Jelenleg hét szakosztályban és két helyi csoportjában — Szé- csényben és Magyarnándor- ban — 420 tag tevékenykedik és részese a mezőgazdasági termelés szinte valamennyi területén az elért eredmé­nyeknek és egyben a jövő tudatos formálásának. Nem kis jelentőségű a 42 pártoló­tag üzem részvétele sem a gazdálkodás eredményesebbé tételében. Elmélet a gyakorlatban Az eredmények nem csak az utóbbival mérhetők, ha­nem a felvilágosító és szem­léletformáló tevékenységgel, amely a falu arculatán is megmutatkozik. Az elnökség tagjai számos kérdést tettek fel a megyei szervezet titkárának, de dr. Soós Gábor még arra is kí­váncsi volt, hogy egy ter­melőszövetkezet elnöke sze­rint, mit tud adni az egye­sület egy mezőgazdasági nagyüzemnek. Ami a számokat illeti, az 1972. évi 208 fős egyesületi taglétszám 1982-re több mint kétszeresére emelkedett és a tagok 36 százaléka több mint tíz éve vesz részt rendszere­sen a megyei szervezet mun­kájában. Nyolcvan százalé­kuk egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezik, ugyanakkor a tagok soraiban a nők mindössze 9 százalék­kal részesednek, igaz, az ag- rárpálya még távol áll az el­nőiesedéstől... A tagok kétharmada 31—50 év közötti, és ugyanannyi a harminc éven aluliak, mint az 51—60 év közöttiek szá­ma. Az agrártudományi egye­sület nagyöt lépett előre az elmúlt években a kapcsolatok továbbfejlesztésében, a ta­pasztalatcserék szervezésé­ben. Az egyesület által szer­vezett bemutatók túlnyomó többségét a nagyüzemekben bonyolították le, s ezáltal testközelbe került az elmélet a gyakorlattal. Ezt emelte ki dr. Bencze Barna, a pásztói termelőszövetkezet elnöke is, hiszen a helyi közös gazda­ság gyakorta házigazdája egy- egy olyan rendezvénynek, ahol a legújabb, legkorsze­rűbb módszereket, eljáráso­kat mutatják be a gyakor­latban. Azt is elmondta, hogy terveik szerint — a jelenle­gi 21 fős egyesületi létszá­mot tovább növelik, megte­remtve ezzel egy önálló tag­csoport létrehozásának felté­telét. Nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban A MAE munkájának egyik jellemzője a sokrétűség, hi­szen a termelésfejlesztés mel­lett legalább olyan szerepe van a szellemi erőforrások jobb kihasználásra való ösz­tönzésének, mint a kezdemé­nyezőkészségre, a tájékozta­tásra, vagy a falun élő értel­miségiek összefogásának erő­sítésére, a pályakezdő fiatal szakemberek beilleszkedésé­nek elősegítésére. Ezt természetesen csak kö­zösen lehet eredményesen megoldani. Eddig — és min­den bizonnyal ezután is — a megye párt- és állami szervei jó partnernek bizonyultak ebben, csakúgy, mint a MTESZ, a TESZÖV, több ok­tatási intézmény és kutató- intézet. Nem véletlenül hangzott el az ügyvezető elnökség pásztói ülésén a MAE veze­tőitől, hogy kedvező kép ala­kult ki bennük a nógrádi szervezet tevékenységéről. Megfontoltan, jól szervezet­ten dolgoznak célkitűzéseik egybeesnek az országos elkép­zelésekkel, vezetőik és a tag­ság között szoros és élő kap­csolat van. Ez annál inkább fontos, mert az agrártudo­mányi egyesület munkája csapatmunka, méghozzá a jövőt formáló, alakító csa­patmunka. Dr. Dimény Imre, a MAE elnöke kiemelte, a nógrádi jó példa arra, hogy ipari me­gyében is dolgozhat ered­ményesen egy agrárszervezet. Ebben része van annak is, hogy a megyei vezetés jól látja a mezőgazdaság jelen­tőségét, a sikeres agrárpoli­tika révén megvalósítható le­hetőségeket. Ez a biztosítéka annak, hogy a kedvezőtlen adottságok, a szigorodó kö­rülmények ellenére is ered­ményesen gazdálkodhatnak a megye nagyüzemei. Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese a MAE mozgósító erejéről ejtett szót, s arról a magas szintű szak­mai tudásról, amely ma már nélkülözhetetlen a korszc’ű mezőgazdaságban. Elmondta azt is, hogy a káderutánpót­lásban számítanak az egye­sület segítségére, mert ezen a területen vannak még ki­aknázatlan lehetőségek. Az MTESZ képviseletében Gressai Sándor szólt hozzá, kiemelve az egyesület új irán­ti vonzódását, azt az inno­vációs készséget, amely nagyban segíti a mezőgazda­ságot, s nem kis része van abban, hogy a megyében mű­ködő 23 tudományos egyesü­let közül az agrártudományi a legjobbak közé tartozik. Folyamatos megújulás Dr. Soós Gábor az ügyve­zető elnökség ülését hasznos­nak minősítette. Nyugodtan tehette, hiszen a több mint kétórás vitában élénk eszme­csere alakult ki a jelenlevő szakemberek között. A MAE elnökének véle­ménye szerint a megyei szer­vezet jól beleilleszkedett a bonyolult gazdasági helyzet­be. Fontos szerepe van a me­zőgazdaság előtt álló felada­tok megoldásában, ennek ér­dekében okosan használja ki lehetőségeit. Igyekszik a leg­sürgetőbb tennivalók elvég­zésére koncentrálni a figyel­met, s ennek során messze­menően figyelembe veszi a helyi sajátosságokat, maga mellé állítja az okosan gon­dolkodó, újat akaró, s bátran kezdeményező szakembere­ket. Ezzel sokat tesz azért, hogy helyesen ítéljék meg Nógrádban a mezőgazdaságot, akkor is, amikor mind nehe­zebbé válik látványos ered­ményeket elérni. Zilahy Tamás A politikai és a gazdaság II politikai munka feltételei sok­kal nehezebbek napja­inkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az életszínvonal alakulásában, az elért eredmé­nyek megőrzése, megalapozása összehasonlít­hatatlanul nagyobb erőfeszítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lépés­váltás, a versenyben maradás minden eddi­ginél hatásosabb szemléletformáló, mozgósí­tó munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtésé­hez, az eredményes meggyőző munkához nél­külözhetetlen a nyíltság, az őszinte párbe­széd, a véleménycsere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha fenn­marad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kialakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egymással ellentétes nézettel találkozha­tunk. Áz egyik vélekedés szerint a lakosság, az ország gondjait még nem ismeri eléggé. A másik felfogás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —, hogy az em­berek ismerik is, érzékelik is az ország gond­jait. A feladat tehát nem egyszerűen a hely­zet ismertetése, még kevésbé annak drama- tizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mondják meg mit kell tennünk. Itt és most”. Ebben a határozott felszólításban a tömeges tenniakarás és segítőkészség feje­ződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pon­tos és konkrét feladatmeghatározást. A veze­tő azonban már nem várhatja ugyanezt fent- ről. A tennivalók annyira sokszínűén árnyal­tak, a piac, az információk szerepe, az al­kalmazkodóképesség annyira meghatározó, hogy ésszerű, hatékony cselekvési programot csak helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a politikai munkában egyaránt nélkülöz­hetetlen a nagyfokú öntevékenység és fele­lősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemlé­leti, tudati feltételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fon­tos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdé­sekre. A közhangulat befolyásolásához, for­málásához nélkülözhetetlen az emberek rend­szeres tájékoztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben informáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint saját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk at embereket el­keseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátástalan- ság meghirdetése valóban csak nehezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gon­dokból, a nagy terhelési próbából erőt, küz­dőképességet, tet'rekészséget meríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drá- maiságának, tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meg­győző programok felvázolása. Az elemzések­ben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tenniva­lóinak meghatározásáig, A küzdőképesség, a 'cselekvőkészség foko­zásának másik fontos feltétele a társada'mi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, -■hol a dolgozók, az állampolgárok üeveit in­tézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellátással foglalkoznak, különösen nagyok a szemlélet- formálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valamennyi kisebb-nagyobb közös­ségben akadnak feszültségek, kedélyeket za­varó mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, elfecsérelik az alkotó energiá­kat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tisztségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”, hogy minél többen felszabadultan, kedvvel és eredményesen dolgozhassanak. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulási Ezeket a gyakori, többnyire rokonértelemben használt fogalmakat nem elég meghirdetni. Alkalmazni kell őket. Mindenütt és min­denkinek. Az újítás, a kezdeményezés a po­litikai munkában tudatos küzdelem a rutin; a sablonos megoldások ellen, az „önmozga­táshoz” szükséges energiák csökkentéséért.' Aligha lehet hatni a gondolkodásra, a szem­léletre a közhelyek, az általánosságok, a sem- mitmondás védőbástyái mögé húzódva] A megújulás a politikai munkában is óha­tatlanul hibalehetőségekkel. mondhatnánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatat- lanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a té­vedések. a hibák lehetőségeit minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások vélemé­nyének igénylése, meghallgatása, az eltérő nézetek ütközte'ése, a viták felkarolása, a tanulságok megszívlelése. A demokratikus légkör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság, a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellenkezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés formái*, lehetőségeit. A különböző tanácsko­zásokat és az úgynevezett folyosói beszélge­téseket célszerű a nvílt viták, a közvetlen eszmecserék szolgálatába állítani. Nem vállalhatjuk a semmitmondás koc­kázatát, ha meggondoljuk, hogv megnyilvá­nulásainkkal mozgósítani kívánjuk a közvé­leményt. cselekvésre akarunk serkenteni. Té­vedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötele­ző. A megújulás őszinte igénye tehát felold­hatja a merevség, a semmitmondás görcseit] de nem eredménvezhet lezserséget, szabados­ságot. politikai liberalizmust. Vagyis az el­mélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható keze1 őse alól nincs fel­mentés. De a megúiu'.ás követelménye nem vezethet csaooneáshoz. b;zonvtalansághaz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. az őszinteség egvértel- mű kiállást követel nem­csak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen aa egészséges közszellemet, az eredményes mun­kát szolgálja. A határozottság, a szemlélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes osto­rozása gvakran lehet népszerűtlen, szemé-: lyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhetet’en napja­inkban. amikor gvakran az elért szintek meg­őrzéséért is keményen mng ke’l küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket el­hagyva új utaka* kell ke-esni. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa fl nví fsán, AHOGY A TITKÁR LATJA Nem igaz a csend \ Való igaz: az utóbbi hóna­pokban gyakorta hallani olyan megjegyzéseket, miszerint — állítják — nagy csend van az üzemi, munkahelyi demokrá­cia körül. Mintha valami nem lenne rendben körűié. Töb­ben hangoztatják azt is, hogy működése mechanikussá vált, ellaposodott, formális. Igen ám, de ezek egy alapvető dol­got felejtenek el: hogy hosz- szú esztendők alatt sikeresen alakultak ki a fórumai, ma­ga az élet, a gyakorlat idézte elő azt az állapotot, ami meg- állapodottságot sejtet. A csend azonban nem igaz! Akinek kellő mélységű üzemi tapasztalata van, az a dolgo­zók körében érzékelheti, hogy a jogok gyakorlása, az üzem érdekében történő feladat­végrehajtásokba történő be­leszólás, véleménymondás ma­gas szintet ért el. Bár igaz, a szigorúbb gazdasági körülmé­nyek között néhány vezetőnél tapasztalható olyan helytelen szemlélet is, ami bizonyos döntések meghozatalánál mel­lőzi a demokratikus fórumok véleményét. Nem egy esetben hallottam én is, hogy itt meg itt ilyen meg ilyen esetben a szakszervezet megkérdezése nélkül intézkedtek. Ez tényleg a demokrácia semmibe vevé- se s ezen változtatni kell. Hi­szen a megbeszélés, az egyet­értés nélkülözhetetlen, nem le­het a többség véleményét, ja­vaslatát, ötleteit egyszerűen sutba dobni, mert ez valóban érdektelenséghez vezethet. Nálunk, a síküveggyárban, az utóbbi esztendőkben a szakszervezeti tisztségviselők jelentős része egyre javuló szinten, következetesen, a ve­zetőkkel partnerként valósít­ják meg az ügyeket. Ezek az emberek igaz szívvel vállal­ják a gondok közvetítését, a többség szava alapján hangoz­tatják véleményüket, s moz­gósítanak. Nálunk azzal, hogy hatal­mas, demonstratív termelési tanácskozások helyett a kis­csoportos, csak műhelyeket érintő tanácskozási formát ve­zettünk be, sikerült a demok­ráciában — mondhatni — frontáttörést elérni. Az ilyen gozók előtt minden problé­mát, hiszen csak így számít­hatunk a segítségükre, a'apoz- hatunk kezdeményező készsé­gükre. Ennek révén érhető csak el, hogy kialakuljon az igazi tulajdonosi szemlélet, s ha már valaki a magáénak ér­zi a gyárat, hát iparkodik is annak felvirágoztatására. Per­sze, sok múlik a vezetőkön. Hiszen nem elég csak a jó kereseti lehetőségeket bizto­sítani: szükség van a dolgoJ zókkal való közvetlen kapcso­latukra, s fontos feladatuk, hogy megteremtsék a jó munkahelyi légkört. Nálunk az szb-nek jó part­nere a vezetőgárda. Zömük fiatal, alig három-öteszten- dős gyakorlattal a hátuk mö­gött, s ez a látszat ellenére is előnyt jelent. Hiszen új szel­lemet, új szemléletet, új öt­letek sokaságát hozták ma­gukkal, melyek megvalósítá­sai észrevehetően javították a szakszervezeti munkát. S ná­lunk minden értelmes egyéni s közösséget egyaránt gazda­gító ötletnek szabad útja van. gond- és feladatmegbcszélé- Persze a tippek kikristályosítá­sához szükséges az idősebbek tapasztalata, higgadtsága. He- behurgyáskodni, kellő megala­pozottság és megfontoltság nélkül nem szabad cseleked­ni. így mi az üzemi-munka­helyi demokráciában tudtunk előbbre lépni. sek közelebb hozzák az embe­reket a nagy cél megértésé­hez, s mind több az a hozzá­szólás, amely a jelenlegi hely­zet nehézségének csökkenté­sére. megoldására próbál ta­nácsot, ötletet adni. Gyakor­ta jelentős sikerrel. És ez bi­zonyítja: nagy erő a demok­rácia. Természetesen ennek fel­tétele az őszinteség. Szépítge- tés nélkül kell feltárni a dol­Természetesen ez nem je­lenti, hogy elégedettek vagyunk mindennel. Hiszen a követel­mények egyre nőnek, s az ezekkel való lépéstartás még- jobb munkára ösztökél. A de­mokráciának is meg kell újulni, alkalmazkodni a meg­változó, folyton megújuló kö­rülményekhez, mert a lépés- hátrány megengedhetetlen. Fel kell tárni — mert ilyen is van még jócskán — a ki­használatlan lehetőségeket. Ez főképp a szocialista ver- senymozgalomfcan érezhető, amelyben tényleg tapasztalha­tó bizonyos fokú megtorpa­nás. Ezzel a témával is mély­rehatóan. széles körben fog­lalkoztunk, a minap hagytuk jóvá az új versenyszabályza­tot, s reméljük ez segít az újbóli fellendülésben. Ennek kezdeti jelei máris érzékel­hetők. hiszen a legfiatalabb üzemünkben, a feldolgozó­ban, a közelmúltban tizenegy új szocialista címért dolgozó brigád alakult. Kétségtelen: a demokrácia körül sok vita van, amely a továbblépés, a szélesítés lehe­tőségeit mérlegeli. De hogy ez a helyzet, az azt igazolja, nincs csend, nincs állóvíz. És sosem szabad feledni a igaz­ságot: a dolgozókért csak a dolgozókkal együtt... Dági Sándor, a salgótarjá­ni síküveggyár szakszerveze­ti bizottsága titkárának szava­it lejegyezte Karácsony György NÖGRAD - 1983. április 29., péntek I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents