Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
% Könyörgés tapsért A HÓNAP MOTARGYA Színjátszó „b Nem hiszem, hogy devalválódott, értékét vesztette volna * szívből jövő taps, amiként erről egy nemrégiben lezajlott színház-közönség találkozón az illetékes rendező (amatőrből lett profi, a harcban talán túlontúl sok kéreg rakódott rá) megjegyezte. A taps nem lehet ma már igazi mérce? — „én arra biztatom a színészeimet, hogy előadás utáni önvizsgálatot tartsanak, arra figyeljenek, mit mond nekik a belső hangjuk, ne a tapssal törődjenek, a taps nem fejez ki semmit... ” Nekem úgy tűnt, hogy a mellette ülő színész, az ankét egyik részvevője, más véleményen volt és azon is maradt. A taps maga a közönség. A taps ma sem lehet más, mint volt hajdanán, a taps szó szerint tetszésnyilvánítás, a közönség joga — akkor is, ha egyre-másra rendeznek olyan előadásokat az újra felmelegített „avantgárd” szent zászlaja alatt, ahol valóságos közönségbűn lenne, ha két tenyér összeverődne valamelyik sorban. Hát legyen! Legyen olyan előadás is, amelyet „nem tapsra rendeztek”. De az amatőr legszebb dísze a szép, erős, jól hangzó (lehetőleg vas) taps, maradjunk meg ennél az ósdi kitüntetésnél. * A taps valóban lehet megtévesztő — csak egészen másként, mint ahogy azt az említett rendező gondolja. A her- vatag, vérszegény taps akkor veszti el hitelét, ha a nézőtéren mindössze két-három ember üldögél, ök hárman akárhogy erőlködnek — taDsuk nem egyéb, mint karikatúrája ■ közönség megnyilvánulásának és valóban nem fejezhet ki semmit. Az a produkció, amely üres ház előtt „zajlik” valójában nem érte el a célját, nincs befejezve abban az értelemben, hogy az előadás (bármiről legyen is szó) a közönségben ér véget, o‘t teljesedhet ki stb. Néhány ilyen üres ház „összejött” mostanában és csak a rosszkedv mélyülhet el abban, aki mégis jelen van esetleg pusztán hivatalból, miközben a társak, a felnőttek, a családtagok teljes távolmaradásától kong a nézőtér például a nemrég bonyolított országos diáknapok kulturális versenyének megyei döntőjén. Salgótarjánban, a megyei művelődési központban. Szemforgató átkozó- dás helyett (ezeken már jóval túljutottunk, erről írtunk, szóltunk már eleget és akkor is hiába, mert énnen azok nem olvassák, akiknek szólna a dörgedelem, ami amúgy sem ér ma már semmit, ha valami devalválódott, akkor a dörgedelmek legelsősorban is!) inkább ideteszek egy másik tapasztalást: a balassagyarmati területi bemutatókon a helyszíneken ugyanez volt a „közeg”, ez a majdnem semmi érdeklődés a diákság produkciói iránt a tanárok, a társak, a szülők részéről, egyszerűen szólva ott sem volt közönség (hacsak a verseny résztvevőit nem számítjuk annak). Sőt, egyes produkciók környékén járva az is kiderült, hogy a diákok maguknak fabrikálták a műsorokat, maguk választottak jól vagy rosszul, mindenesetre esetlegesen, korábbi tapasztalatok teljes né- külözésével és maguk is készültek fel a versenyre, aminek azért elvben mégis csak többnek kellene lennie, mint egy jó ízű és kellően laza, majdhogynem kedvesen, diá- kosan „felelőtlen” házi bemutatónak, miegyébnek. Talán a demokráciának is vannak határai, talán az öntevékenységnek is léteznek korlátái, de minek ezt „ragozni”? * Már csak megragadva a diákság körében — feltűnő jelenség több is akadt, itt van például egy érdekes, elgondolkodtató (de ezt is elkoptattuk már, hogy „elgondolkodtató”) ellentmondás, hogy míg egyfelől az úttörőkorú gyerekek többnyire érdemdús színjátszásokkal léptek színpadra, másfelől a közéoiskolás, tehát az ODN-s, a diáknapok versenyén résztvevők között úgyszólván egyetlen egy sem lépett szorítóba (ez, hogy „szo- rítóba” szószerint is érthető, hiszen a május elsejei egri területi találkozón, ahol a nógrádi csapat mellett fellépnek a Szolnok és a Pest megyei középiskolások is, egy kötelétől megfosztott ring lesz a színpad). Nincs színjátszás a megye középfokú tanintézeteiben, nincs diákszínpad, diákhumor, diákjáték, nincs iskolaszínház, amely a szakkö- rözésből szinte önmagától nőhetne ki, nincs meg a legősibb hagyomány még nyomokban sem?! Vannak szólisták, vers- és prózamondók, de nincsenek gimnáziumi, szakközépiskolai diákszínjátszók, vagy ha vannak, hova lettek a területi, megyei versenyek idejére, ho- gvan lehet itt egyórás nógrádi műsort szerkeszteni, ha minden „csak” zene, vokális zene, diszkótánc (utóbbiból akár túltermelési válságról is hírt adhatnánk). Nincs is ilyen kategória! A Ki mit tud? és az ODN (országos diáknapok) teljes mezőnyében egy halvány kísérforrásainál lettel találkoztam a balassagyarmati területi bemutatón; a berceli kisdiákok adtak elő valamit, amiről nem lehetett tudni pontosan, hogy micsoda (népszínműrészlet?), de amelyben így is volt nem kevés szellem, meg báj, meg egy egészen jó monológ egy egészen fiatal gyerekember tolmácsolásában, de továbbvinni, megyei versenyre, Ki mit tud? mezőnybe terelni mégsem leheiett. Aztán volt még egy, amit meg a zsűri nem tudott hova tenni, egy groteszk játék mindennapi harcainkról az eleddig ismeretlen „SZPK-stúdió” kétszemélyes együttesének előadásában. És kész! A többi néma csend —, ahogy a Ham- letben is mondják. ♦ Nincs is abban semmi misztikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy a szolnoki színház diákbérletes előadása utáni időre meghirdetett — és a jegyzet elején említett — színház-közönség találkozóra szó szerint kötéllel kellett fogni a középiskolásokat, rajtuk kívül csak a főiskolások közül voltak jelen néhányan, ők azonban a közművelődési csoport tagjaiként jöttek el az ankétra —, amely azért igy is egészen jól sikerült — tehát tulajdonképpen órán voltak akkor, ott a klubban. Nincs is abban semmi misztikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy különösen a pesti diákközönség ma már a színész, a színházak rémévé lépett elő, aki miatt le kell állni esetleg még az előadásnak is és aztán hiába a színészi önkritika, az ön- marcangolás (érdekes, menynyire keményen tudja kritizálni. bírálni, felelőssé tenni magát éppen az, aki a bőrét viszi a vásárra, a színész, a rendező), a tény akkor sem változik idillikus képpé; a diákok a bérletek mellé nem vásárolhatnak meg semmilyen felnőtt, tanári, szülői jóindulatot és felelősséget, jelenlétet a legkevésbé. Nincs is abban semmi misztikus, érthetetlen valami, ami megfoghatatlan, hogy a kihalóban levő (?) megyei közép- iskolás diákszínjátszás nem produkálhat semmi meggyőzőt ennek az ellenkezőjére, hogy ha már idáig „sikerült” eljutnunk, eljutunk esetleg a nemkívánt fővárosi szintig is —, amikor már nálunk is le kell állítani evy-egy színházi előadást. És akkor sem rm. hanem a színész, a rendező fog hamut szórni a feiére. Hacsak nem fordítunk a dolgon. Mert érdemes lenne! T. Pataki László — Nem tudna valamit engedni a lakbérből, tulajdonos úr? Nézze, ez a lakás olyan nedves, hogy kénytelenek voltunk autóüveg-tisztítót felszerelni a televízió képernyőjére. * John és Sam tönkrement, amikor cégjük csődbe jutott, és útjaik elváltak. Néhány év múlva John betért ebédelni egy elég rossz, olcsó vendéglőbe, fis az egyik pincérben volt üzlettársára Ismert. — Hát ezt semmi szín alatt nem hittem volna! — kiáltott fel. — Te pincér vagy egy Ilyen ócska vendéglőben! HUMOR — Igen, pincér vagyok — felelte önérzetesen Sam —: de legalább sohasem ebédelek itt! * Toni már kétszer is olyan nyulal hozott haza a vadászatról, amelyről elfelejtette levenni a csemegeüzlet árcéduláját. Nem sokkal karácsony előtt a felesége megjegyezte: — Ide hallgas, Toni, az idén őzgerincet akarok sütni ka- rácsonyraestére. Van egy javaslatom: én megveszem az őzet, mégpedig jutányos áron. Te pedig a vörös áfonyát lőheted hozzá! * Emil felolvassa a feleségének az újságból, hogy a gazdag malomtulaidonos meghalt. Aztán megkérdezi az asszonytól: — Mit szólsz hozzá, Emma? Most ugye szeretnél az özvegye lenni? — Ugyan drága szívem — fuvolázza az asszony. — hogy mondhatsz ilyet! Hiszen egészen pontosan tudod, hogy én mindig csak a te özvegyed akartam lenni! Ferenczy Teréz versének kézirata Ez az esztendő Madách Im- re-emlékév, kettős évfordulót ünnepiünk. A költő 160 éve született és éppen száz éve mutatták be először fő művét, Az ember tragédiáját. Az eseménysorozathoz —, mint ismeretes — tudományos tanácskozások, gazdag kiadói tevékenység, kiállítások sora tartozik. Többek között bemutattak már Salgótarjánban is Madách-illusztrációs kiállítást, a Nógrádi Sándor Múzeumban pedig a költő életével, munkásságával kapcsolatos emlékkiállítást. Ugyanakkor a megyei múzeumok helyes törekvései közé tartozik, hogy ebben az évben Madách Imre kortársairól is történjen megemlékezés. Hiszen a múlt irodalmi hagyománya — akárcsak jelene — nem volna teljes akkor, ha csupán a kiemelkedő alkotókra, képletesen szólva csak a hegycsúcsokra emlékeznénk. A szelídebb dombok, magaslatok, a lankák jelen-* tik mindenkor azt a valóságos teljességet, amelyekből maguk a csúcsok is kiemelkednek. A hónap műtárgya kiállítássorozatban a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban éppen ezért célul jelölték meg, hogy Madách Imre kortársainak is szerény, ám gondolat- ébresztő emléket állítanak 1983-ban. Korábban már megemlékeztek Komjáthy Jenőről. A mostani bemutató ne- dig Ferenczy Teréz emlékét ébreszti, a szécsényi költőnő versének kéziratát állították ki, címe Szécsény, a vers 1852. október 21-én született. Látható még egv róla készült rajz reprodukciója is, arhelyFerenczy Teréz nek eredetijét Barabás Miklós készítette. Ki volt Ferenczy Teréz, ez a tragikus sorsú költőnő, aki 1828-ban született Szácsény- ben, és 1853. május 22-én, 130 éve halt meg. Szíven lőtte magát, ugyancsak Szé- csényben. A Magyar Irodalmi Lexikon írja róla: „Unokahúga F. Istvánnak, a híres szobrásznak; több ízben járt nála Pesten, s az ő házában ismerkedett meg kora több neves írójával, így Lisznyai Kálmánnal és Bulcsu Károly- lyal. Szerelemre gyulladt egy ferences barát iránt, de az el- hidegült tőle. Közben bátyja is elesett a szabadságharcban. Szerelmi bánata és ez az esemény annyira megrázták, hogy öngyilkos lett. Lapokban szétszórtan megjelent költeményeit Bulcsu Károly gyűjtötte össze: Téli csillagok (1854). Üjra kiadta és életrajzát is megírta Halmi Piroska: F. T. élete és költeményei (1903). Naplótöredéke nyomtatásban nem jelent meg (1850)." A költőnő életével és munkásságával néhány helyi publikáció is megjelent,, foglalkozik vele a Balassagyarmaton élő dr. Szabó Károly, s 1938-ban az Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében című kiadványsorozat második füzetében egy dolgozat. (Ez utóbbit a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Ady Endre irodalmi szakkörének kutatócsoportja állította össze, amelynek vezető tanára Leb- lacz Zsoltné volt.) Az önkényuralom időszakában Ferenczy Teréz üldöztetést is szenvedett, csalódásai, szeretteinek elvesztése nem hegedő sebet hagyott lelkében. Élete utolsó idején írt verseiben már előteljesen tűnik föl a halálvágy. így például az 1852 végestéjén cl-, műben: ,.Vj esztendő arra kérlek. Te hozd meg az én halálom Akkor, amit te megadhatsz, —• Üdvöm benned feltalálom. Es midőn haldoklóm, 1 Adj egy tekintetet: Hagyok-e a földön: Reményt és életet?" A kor egyik legtehetségesebb költőnőjéről az utókor gyorsan és csaknem teljesen megfeledkezett. Nógrád megye irodalmi hagyományai közö't napjainkban már számon tartjuk. Ez a kis múzeumi bemutató is ösztönöz életének és munkásságának megfelelő értékelésére és jövőbeni teljesebb feldolgozására. T. E. ! Vezetési stílus és tv-kamera A vezetői stílusról sok, többnyire bíráló sző esik mostanában. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó tapasztalatokat szerezhettem, szemben a tv-kamerával. Abban a megtiszteltetésben van ugyan is részem, hogy néhány év óta a Tévébörze műsorvezetőjeként csaknem hétről hétre vállalatok és szövetkezetek vezetőit, szakembereit kérdeztem munkájukról, terveikről. Már az is sokat árul el a vezetők személyes stílusából, önértékeléséből, hogy kit ültetnek a kamera elé? A többség felismeri, hogy egy ilyen adás hatásfokát nem kis mértékben határozza meg az informátor, a nyilatkozó egyénisége. Ezért egyre több az olyan vezető, aki nem a ma ga személyét tolja előtérbe, hanem az általa vezetett gazdasági egység jól felfogott érdekében választja ki azt, aki a legalkalmasabb képviselője lehet a vállalatnak, szövetkezetnek. Gyakran csaknem forintra kiszámolt érvekkel találkoztam, amikor az igazgató, vagy az elnök megmagyarázta: miért éppen azt a szakembert, ágazatvezetőt bízta meg a képernyőn elhangzó tájékoztatással. Arra is volt jó példa, hogy a vállalat propagandaosztályvezetőjére, vagy ha az nem volt, egy vezetői testületre bízták, hogy eldöntse: ki képviselheti leghasznosabban a kamerával szemben — az ügyet. Mert erről van szó; ügyről és nem egyéni szereplésről. Ezt ismerik fel többnyire az igazán jó vezetők. Műsorvezetői tapasztalataim „melléktermékeként” tartom számon az autokratikus típusú vezetőkről szerzett megfigyelésemet. Érdekes szokás ugyanis, hogy az ilyen gazdasági műsorban nyilatkozó vállalatvezetőket, szövetkezeti elnököt néhány munkatársa Is elkíséri a stúdióba. Van, aki csak azért hozza magával beosztottjait, hogy díszkísérettel érkezzék. Akad azonban, aki úgy gondolja, nem árt, ha kéznél vannak munkatársai, hátha olyan kérdés is felmerül, amire azok mégiscsak jobban tudnak válaszolni. (A< ilyesmi persze már nem az autokratikus vezetési stílus jellemzője!) AZ természetes, hogy a mikrofon előtt a leghatározottabb vállalatvezető is lámpalázaa lesz. Azon sincs csodálkozni való, ha szemben a kamerával a legmagabiztosabb vezető egyéniség is igyekszik minél előnyösebbnek mutatkozni. Az már elgondolkodtató, hogy ebbeli igyekezetében egyik-másik vállalatvezető — feltűnően és mesterkélten visszafogva valós vezetési stílusát — igencsak szelídnek mutatkozik. Egy olyan vezetőnél figyeltem fel erre a tünetre, átváltozásra, akivel korábban már ösz- szehozott az élet. Ez a vezető akkor még az újságíró jelenlétében is módfelett lekezelte munkatársait és nagy hangon döntött az olyan ügyekben is, amelyekben pedig nem ártott volna, ha szakértő beosztottjaira hallgat. Most másodízben, amikor legutóbbi Tévébörze felvételén találkoztam vele, rá sem lehetett ismerni. Szerény volt, mosolygós, még a nála fiatalabb, vele érkezett munkatársaival is imponálóan udvarias. Láthatóan „adott arra”, hogyan reagálnak a tévések erre a mintaszerű vezetői magatartásra. Aztán a felvétel szünetében meghallottam az egyik munkatársa sóhaját: „Ha a főnökünk a vállalatnál is ilyen megértő hangot használna, és úgy figyelne mindenkire, mint itt a kamera előtt, bizonyára megjavulna a dolgozók közérzete, s több lenne a nyereségünk is”. Azóta is azon tűnődöm, vajon mit tett a szóban forgó munkatárs azért, hogy ilyen vezetőjük legyen. Végtére is — ahogy mondják — kettőn áll a vásár... Még azt is mondani szakták: mindenkinek olyan a főnöke, mint amilyent megérdemel! Pálos Miklós műsor KOSSUTH RADIO: *.*7: Vllágahlak 3.58: Olvasólámpa 5.06: Szvitek *0.05: Diók félóra 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak *0.50: Richard Strauss: A rózsalovag 11.17: Oj lemezeinkből 22.45: Életünk, ahogy éljük. Riport 13^5; Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Külföldről érkezett 15.13: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 15.25: MR 10—14 16.03: Kritikusok fóruma 17.03: Mi történt azóta? 17.30: Pátria 17.45: Debussy-művek 20.25: Ifjú művészek találkozója a stúdióban 21.16: Életünk tükre 22.30: Puccini: Manón Lescaut. Manón áriája és a IV. felvonás fináléja 22.42: Egy igazgató névjegye 23.02: Az I Musici di Roma kamarazenekar játszik 0.10: Régi zene fúvósokra PETŐFI RADIO: 8.05: T. Varga Anikó népdalokat énekel. 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: A 04. 05. 07 lelenti to.00: Zenedélelőtt 12.05: Nóták 4 NÓGRÁD - 1983. április 27., szerda 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 144)0: A Petőfi rádió zenés délutánja 16.00: Mindenki iskolája 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség 18.35: Cigánydalok, csárdások 19.00: Zenei tükör. 19.30: Tűzön-vízen 19.45: A Madness együttes felvételeiből 20.35: Közvetítés az Anglia— Magyarország EB selejtező labdarúgó-mérkőzésről 21.40: A II. félidő közvetítése 22.30: Körmendi Vilmos szerzeményeiből 2340: Verbunkosok, nóták MISKOLCI STŰDIÖ: 17.00: Hírek. Időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Hanversenykrónlka. 17.20. Ablak az országra. Dr. Fodor László Jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Az együttműködés előnyei és buktatói Miskolcon — Kerekasztai- beszélgetés a stúdióban). Felelős szerkesztő; Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila — Sport. 18.00. Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna. (Ism.) 8.05: Iskolatévé. Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 8.30: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) 9.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. 8. oszt.) 9.25: Fizikai kísérletek, ÜL 9.50: Stop! Közlekedj okpsanl 10.00: Delta. (Ism.) 10.25: A Hamr család. XI/10. rész. Csend. 11.30: Az 1977. óvi nagy jazzparádé. Francia zenés film. (Tsm.) 12.00: Képúiság. 14.35: Tskolatévé. stop! (Tsm.) 1145: Magyar irodalom. (Ált. isk. 8. oszt.) (Tsm.) 15.10: Orosz nyelv. (Tsm.) 15.35: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 16.00: Fizikai kísérletek, m. 16.15: Hírek 16.20: Hétköznan! csoda. Magyarul beszélő szovjet mesejáték gyerekeknek, és felnőtteknek. II/2. rész. 17.30: Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 17.55: Reklám: 18.00: Biológiai forradalom. 18.45: Képújság 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese 19.30; Tv-híradó 20.00: Azok a kedves eltűntek. Francia zenés film. 20.40: Anglia—Magyarország EB selejtező labdarúgómérkőzés közvetítése Londonból. 22.30: Tv-híradó, 3. 2. MCSOR: 20.00: Moliere- a képzelt beteg. Közvetítés az ödrv Színpadról, felvételről. 21.10: Közben: Tv-híradó, 2. (SZ.) 22.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.30: URH-köcsivaL 1940: Esti mese 1940: Tv-hfradő 20.00: Ljubasa. Szovjet film 21.15: Azimut. 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Zenés fejtörő 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Tudományos műszaki műsor. 2140: Időszerű események 224»: Nagy problémák. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7*: Epej* és vér. (14). Színes USA film felújítása. — Balassagyarmati Madách: Elefántsztori. Színes hangbemondásos japán film a szavanna impozáns lakóiról. 8 órától: Ária egy atlétáért (16)* Színes lengyel film. — Nagyba« tonyi Petőfi: Szerelem Montre« álban (14). Színes, szinkronizált kanadai filmdráma. — Pásztói Mátra: Szemben a világgal (16). Színes francia film. — Karancs- lapujtő: Üldözők (16). Színes, szinkronizált USA bűnügyi film.
