Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

II bőr gombás megbetegedéseiről Az egészséges ember bőrfel­színét nagyon vékony zsírré­teg és savréteg védi meg a különböző fertőzésektől. Ezt a zsír- és savréteget a faggyú­mirigyek és verítékmirigyek termelik. A bőr felszínének erős hatású szerekkel törté­nő lemosása után ez a véde­lem gyengül, a bőrfelszín véd­telenné válik. A védekezést gyengítő hatású szerek közé soroljuk a modern mosószere­ket, tisztítószereket és a hab­fürdőt is. A szennyezett bőr tisztítására néhol gázolajat, festékoldókat, hasonló vegy­szereket is használnak, ezek bőrkárosító hatását külön ki­emelném. A bőrfelszínt védő rétegek esek több óra múlva alakul­nak ki ismét, ezért a védtelen- ség időszakában bőrünk több veszélynek van kitéve. Eb­ben az időszakban bajt okoz- ha'nak olyan vegyi anyagok, mint amilyen az illatos szap­pan, illatos ruhaöblítő is. A komoly veszélyt a bakté­riumok és a gombák jelentik. A gombák említésekor szem­mel nem is látható kis növé­nyi élőlényekre kell gondolni, amelyek távoli rokonai az er­dőkben termő gombáknak. Sokféle kórokozó gombát is­merünk, ezek a bőrfelszínen elszaporodva sokféle betegsé­get kelthetnek. A legismer­tebb betegségek között meg­említem a lábujjak közötti viszkető, hámlást, felpuhulást, berepedést. Gombás fertőzés­nek köszönhetjük a köröm- - gombásodást is. Ilyenkor a köröm megvastagszik, sárgás színűre változik és töréke­nyebb lesz. Ezeket a lábakon kialakuló gombásodásokat ér­demes komolyan venni, mert részben okozói lehetnek a lábszárakon létrejövő trom­bózisoknak. Gombás fertőzés az oka azoknak a finoman hámló fol­toknak. amelyek a nyári na­pozástól barna bőrű egyéne­ken fehér foltként, a téli fe- hérbőrűség idején barnás folt­ként láthatók. Gombásodás eredménye a combhajlatokban, végbélnyí­lás környékén, mellek alatt, hónaljakban található éles szélű, barnás színű, néha gyul­ladásos elváltozás, amely időnként viszket is. Külön fel szeretném hívni a figyelmet a beteg állatról em­berre terjedő gombásodásra. Ezek kerek, nehezen gyógyu­ló, többnyire gennyesedéssel járó betegségek, amelyek fel­tétlen orvosi kezelést igényel­nek. Szakállmérgezésnek, vagy tarlósömörnek is hívják és főleg állatokkal foglalkozók bőrét betegíti meg. Szólni kell még a nőknél fehérfolyást okozó hüvelyi gombásodásról is, ami főleg a terhesség elleni tablettát sze­dőknél található elég gyakran. A felsorolt betegségek gyó­gyíthatók. A felületesebbek­nél meg lehet próbálkozni a gyógyszertárakban recept nél­kül is kapható ecsetelővei a Solutio ad intertriginem ne­vűvel és az Unguentum anti- septicum nevű kenőccsel. Ha ezek nem segítenek, a bőr- gyógyászati gondozókban kell gyógyulást keresni. Fontos a megelőzés: rend­szeresen mosakodjunk, törül­jük szárazra a bőrünket, fő­leg a hajlatokat és lábujjak közét. Ha csak tehetjük, hord­junk szellős lábbelit. Védjük meg bőrünket az erős vegyi ingerektől, ne fürödjünk hab­fürdőben, ne áztassuk magun­kat kádban, hanem csak zu­hanyozással fürödjünk. Für­dés után öblítsük le magun­kat híg ecetes vízzel. Ugyan­ilyen vízzel öblítsük ki mo­sott ruháinkat, törülközőin­ket, ágyneműinket. Étkezé­sünkkor pedig kerüljük a hiz­laló, a sok és fűszeres étele­ket, együnk kevés édes ételt, igyunk k°yés éde<= italt. Dr. Cseplák György EifőernyS ­A tengerhajózás óriási prob­lémája, hogy nagyon nehéz az óriási hajókat lefékezni. Pél­dául egy 16 csomó (kb. 30 km!óra) sebességgel haladó tartályhajót a hajócsavarok forgásirányának megváltoz­tatásával csak kb. 16 perc alatt lehet megállítani, s ez alatt a hajó 4000 métert ha­lad előre.- víz alatt Az összeütközési veszély csökkentésére egy japán érc­szállító fehérhajón víz alatti fékező „ejtőernyőket” pró­báltak ki. A fékezés megkez­désekor a motorokat „hátrá”- ba kapcsolták és ezzel egyide­jűleg a hajó mindkét oldalán két-két ejtőernyőt bocsátottak ki a víz felszíne alatt. A ha­jó öt percen belül megállt és csak 700 méterrel haladt előre. A ksdráin — új civilizációs méreg Clncinnatti (USA) táplálko­záskutatók a város 200 lako­sán végeztek vizsgálatokat, és megállapították, hogy a haj kadmiumtartalma az életkor­ral együtt mindinkább növek­szik. Ez az elem fokozódó mértékben hatol be — nyo­mokban — az emberi szerve­zetbe. A szervezet kadmlumtartal- mának növekedése a feltéte­lezések szerint főleg két for­rásra vezethető vissza. Egy­részt a gépkocsi-üzemanya­gok kopogásgátló szereinek ólomvegyületei kadmiumot is tartalmaznak, amely az ólom­mal együtt a kipufogócsövön keresztül a levegőbe és on­nan a tüdőbe kerül. Másrészt a fehérbádog konzervdobozok cinkje is tartalmaz kadmiu­mot. A hajon kívül a májban, a vesékben és a hasnyálmirigy­ben is feldúsul a kadmium, és lassanként kiszorítja ezek­ből a szervekből a nyomelem­ként ottlévő, biológiai szem­pontból fontos cinket. Némely kutató véleménye szerint az úgynevezett civilizációs beteg­ségek létrejöttében a fokozott kadmiumlerakódásnak is nagy szerepe van. Szakmunkástanulók üdültetése A tanulásban és a munká­ban is helytálló szakmunkás- tanulók kedvezményes SZOT- üdültetésben részesedhetnek. Idén mintegy tizenhatezer szakmunkástanuló kap SZOT- beutalót. Tizenkét napon át a Balaton mellett és a zemplé­ni hegységben levő Űjhután ötezren nyaralhatnak a SZOT szakmunkásüdülőiben. Ugyanilyen időtartamú szak­táborozásokon ötszázan vehet­nek részt Balatonszemesen és Pécsett. A szakmai és tanul­mányi versenyek legjobbjai közül háromszázan lettorszá­gi vagy NDK-beli csereüdü­lésre utazhatnak. A szorgal­mi időszakban háromhetes új­hutai és balatonboglári gyógy- üdülésben egyezerkétszázan részesedhetnek. Az állami gondozott szakmunkástanulók közül csaknem ezren különbö­ző kollégiumokban üdülhet­nek a tavaszi és téli oktatási szünet idején. A SZOT-beutalásban ré­szesülő szakmunkástanulók mintegy fele egy hetet tölt majd a balatonszemesi vagy a velencei Express-táborban a középiskolásokkal együtt. Tavaly nyílt erre először mód, így még nem eléggé közismert az üdülési forma, miszerint: Június 19 —augusztus 27. között tiz csoportban üdülhet­nek a szakmunkástanulók Ba­latonszemesen és Velencében. Balatonszemesre hatszáz­negyvenen kaphatnak beuta­lót, itt rajtuk kívül mintegy ezer középiskolás tartózkodik. Velencén száznegyven szak­munkástanuló üdül majd öt­száz diákkal együtt. A tábo­rokban négyágyas graboplast anyagú ‘Sátrakban helyezik el a fiatalokat, a beutalójegy ára: 400 forint. Utazáskor a szakmunkástanulók diákiga­zolványuk alapján ötvenszá­zalékos kedvezményű vasúti jegyet válthatnak. Az üdülés vasárnap kezdődik és szom­baton fejeződik be, de önkölt­ségesen vasárnápra is ott le­het maradni. A táborok önki- szolgáló éttermeiben a fiata­lok napi háromszori étkezés­ben részesülnek. A változatos, színes kultúr-, sport-, játékprogramról az Express gondoskodik. Délelőttönként a tréfás ve­télkedőket, a kirándulásokat, valamint sportversenyeket is rendeznek. A késő délutáni órákban vagy este szervezik az irodalmi műsorokat, folklor­es politikai műsorokat. Ezen­kívül tv, könyvtár, filmvetí- tés, könnyűzenei műsor, vala­mint ismerkedési és búcsúes­ten discó is szerepel a prog­ramválasztékban. Az előbbie­ken kívül számos önköltséges programajánlat is van, így többek között hajó- és autó­buszkirándulásra is nyílik le* hetőség. Mindkét táborban sza­badtéri színpad és több sport­pálya is található. Velencén a főszezontól kezd-* ve már üzemel az Express-* tábortól pár száz méterre fek­vő, közvetlenül a strand mel­lett épült éttermi kombinát. A háromszintes létesítmény­ben az éttermen kívül presszó és több olyan helyiség is ta­lálható, ahol kulturális ren­dezvényeket és táncesteket szerveznek. T A balatonszemesi tábor köz* ■ vétlenül a víz partján fek­szik, így saját stranddal is rendelkezik. Itt is kedvezőbbé váltak a feltételek, mivel el­készült a fedett foglalkoztató és több sportpályát felújítot­tak. A szakmunkástanuló alapi szervezetek az ágazati szak- szervezeti központokból tag­létszámuk arányában igényel­hetik a beutalókat. A csoport­tal, 19 szakmunkás*anulóként egy-egy felnőtt kísérő — pe­dagógus, ifjúsági felelős, vagy szakszervezeti aktivista — is beutalható. A táborokba fiúk és lányok egyaránt jelentkez­hetnek. í Bányai János a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóság osztályvezetője A 211-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet salgótar- Az asztalosműhelyben Tamasi Csaba n. éves asztalostanuló jáni tanműhelyében a központifűtés-szerelő tanulók már gyaluval finommegmunkálást végez. járatosak az ívhegesztés tudományában. Fotó: Bihary I | NYITOTT SZEMMEL | ^\\\\\\\\\VV^WVl\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\V\\\\\\\\\V^^^^^ íróasztal csupaszon A délelőtti órákban kere­sem a gazdaság „első számú vezetőjét”, s a fogadtatásra semmi panaszom sem lehet. Itt bizony még érezhető, hogy nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a sajtóban való szerep­lésnek. Nem valami munkát hátráltató alaknak tekintik az érdeklődőt, hanem azt vallják: haszonnal járhat, ha távoli vidéken is olvassák a gazdaság nevét. Annak rendje és módja sze­rint dolgozunk, telik a jegy­zetfüzet, közben egyre jobban vonzza valami a tekintetem. Beszélgetés közben a kényel­mes fotelből nézem az író­asztalt a gazdaság „első szá­mú vezetőjének” az íróaszta­lát. Tekintélyes, szép darab — de nem is ez a lényeg. Érzem, hogy valami nincs rendben ezzel az irodai alkalmatos­sággal, s egy idő múltán egye­nesen bosszant a látványa is. Furcsa volna megkérni az el­nököt, hogy cseréljünk he­lyet, kiváltképpen, hogy ma­gyarázatát sem tudnám a kü­lönös kívánságnak. De csak idő kérdése min­den, egyszer * mégis rájövök, miért találom különösnek a makulátlanul tiszta, fényesen ragyogó íróasztalt. Éppen azért, mert olyan makulátla­nul tiszta. Nemcsak hanyag takarítónőre utoló por nem szennyezi, de nincs azon még egy véletlenül ott felejtett papirfecni sem. Nem csúfítja hát a tekintélyes bútordara­bot elintézendő akták garma­dája; nincsenek rajta aláíran­dó okmányok, egyéb papírok. Meglehet, persze, hogy a napi penzumon már túl van az elnök, az asztal sivársága mégsem hagy nyugodni. Ta­lán hozzátartoznának e bú­tordarabhoz a tervek, számí­tások, üzletkötések, kalkuláci­ók — a folyamatos érdeklő­dés és jelenlét más dokumen­tumairól nem is beszélve. S ha már egyik sem csúfítja a ragyogó politúrt, legalább egy szaklap lenne a tetejére lökve. Csak úgy hanyagul, mintha akkor ejtette volna ki a kezéből az „első számú ve­zető”, amikor kopogtattak az ajtaján. De én most az íróasztalról beszélek. Erről a gyönyörűen tiszta, szép darabról. Amely éppen úgy néz, mintha nem egy gazdaság vezetőjének a dolgozószobájában, hanem a bútorüzlet kirakatában állna. Illetve, a hasonlat még így is sántít. A bútoráruházban ugyanis legalább egy könyvet a tetejére löknek — illuszt­ráció gyanánt. A történet „főhőse” azonban nem a kirakatban, hanem a jelentős beosztású gazdasági vezető dolgozószobájában áll. Ki tudja, talán éppen ezért szúr szemet a csupaszsága is. „Leves” — pohárban Falusi kisvendéglőbe térek be éppen délidőben. Fehér kö­penyes fiatalasszony ételhor­dókba méri az ebédet, egy ifjú ember pedig az olcsótí- pusszékeken zsinatoló iskolá­soknak viszi az ételt. Kétde- cis poharakat tesz eléjük, va­lami drapp színű lével a lur­kók azon nyomban felhajtják. Aztán egy kis zavar támad, mert egy nagy hangú csemete a pincérhez fordul. — Ma nem kapunk levest? — Hogyne kapnátok. Az volt a leves, amit a pohárban hoztam. A modern kor betört hát e csöpp falu diákétkeztetésébe is, a sok gonddal és vesződ- séggel elkészíthető meleg le­ves helyett „feltálalják” a hi­deg gyümölcslevet. A külső jelekből azonban úgy látom, hogy a gyerekek tetszését nem nagyon nyeri el az újí­tás: ajakbiggyesztve fintorog­nak, mint akik nem értik az egészet. Mi tagadás, így vagyok ez­zel magam is. Annak ellenére, hogy hallottam már tudós hozzáértők okfejtését: a po­hár gyümölcslé felér a ha­gyományos levessel. Nyilván számoltak és végeredményként kijött, hogy a kalória és mi­egymás megvan az előbbiben is. Mégis amondó vagyok, hogy a felhörpinthető hideg lé nem mérhető össze az ízle­tes és meleg levessel. Valami hasonló lehet a gyerekek vé­leménye is. Ezt gyanítom leg­alábbis, amikor látom, hogy csodálkozva és értetlenül te- kintgetnek az újítás kézzel fogható bizonyítékára, a po­hárra. Talán valamelyiküknek már az is eszébe jut, hogy közeleg egy újabb újítás ideje. Ami­kor a pincér majd letesz az asztalra két pirulát: „Na srá­cok, az egyik a leves, a má­sik meg a spenót”. Bár, ha meggondoljuk, ily módon sokkal egyszerűbb vol­na a gyermekétkeztetés. Felajánlást?) Tudósításokat olvasni fölöt­tébb hasznos dolog. A minap például „azt írja az újság” hogy „a MÁV vezérigazgatósá­ga és a vasutasok szakszer­vezetének elnöksége március végén tartotta a szocialista brigádvezetök V. országos ta­nácskozását.” A továbbiakban pedig azt olvasom, hogy a jeles tanácskozáson felszólaló közlekedés- és postaügyi mi­niszter „megengedhetetlen példaként említette” a Buda­pest és Somoskőújfalu között közlekedő gyorsvonatok „téli fűtetlenségét”. Ez bizony jó jel! Nem a fű- tetlenség, hanem a miniszteri szó nyíltsága. Arról nem is beszélve, hogy a miniszter a jelek szerint olvas újságot, fogadja a panaszokat, mi több: el is hiszi azokat. Nem úgy, mint sokkal alacsonyabb rangú beosztottai, akik csak kényszeredetten, héba-hóba reagálnak télvíz idején a szá­mos panaszra. Akkor is merő kétkedés a válasz; inkább kiérezni belőle a mundér minden áron való védelmét, mint a tenniakarást. t A tudósítás azonban másról Is szól. Betűhűen muszáj idézni, mert a tanácskozáson a szocialista brigádvezetők indítványozták: „a vasúti szocialista brigádmozgalom fennállásának 25. évfordulója jegyében 1983 legyen a me­netrendszerű közlekedés, kultúrált utazás éve”. Akár­hogyan is, de ez egyenesen koloszális felajánlás. Gondol­junk csak bele, hogy az év­forduló tiszteletére vállalják (illetve, kifejezik szándéku­kat), hogy ez évben akkor indul és érkezik a vonat, ami­kor az a menetrendben szere­pel. Olvasom végül, hogy negy­venkét küldöttet választottak az országos tanácskozásra —• és iszonyatos félelem lesz raj­tam úrrá. Csak el ne dicse­kedjenek az országos fórumon a derék vasúti szocialista bri­gádvezetők a meglepő válla­lásukkal! Netán követőkre ta­lálnának. S ily módon a ne­hézként emlegetett könnyű­ipar esetleg vállalná, hogy 1983-ban igenis előre varrja nadrágokon a sliccet, a „menetrendszerű munka” évé­ben igenis csak két szára lesz a nadrágnak. Aztán a Volán, a kohászat, a mezőgazdaság... minden iparág és ágazat a magáénak nyilváníthatná 1983-at. S az „év jegyében” vállalná, hogy dolgozni fog­nak. Akkor, annyit, úgy — amikor, amennyit, ahogyan kell. 1983-ban. ! Aztán majd megnézhetjük magunkat — meg a menet­rendet — jövőre! Kelemen Gábor NÓGRAD — 1983. április 27., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents