Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

/

Felújítani vagy

Nem szunnyadhat el a láng

Hogyan dolgoznak a művelődési bizottságok Pasztán?

EZT A KÉRDÉST TETTE

föl Balassagyarmaton a Hétvezér utca 1. számú házának jó néhány lakója az elmúlt hetek alatt. Vagyis, amíg fölújítanak, addig föl is őrlődnek? Némelyikük otthona harminc-negyven napig békés hadszíntérre változott, emberek jöttek- mentek ki és be, akár a saját lakásukban. Többen türelmüket veszítették az általuk csigalassúnak ítélt fölüjítási munkák miatt és panasszal fordultak a városi pártbizottsághoz is.

A városgazdálkodási vállalat tervei szerint februárban kezdtek hozzá ennek a huszonnégy lakásos épületnek a részleges fölújításához, mégpedig úgy, hogy abban a bérlők továbbra is benne laknak. A munkások a hónap derekán fölvonultak és kezdetét vette az áldatlan állapot. Kezdetét, mert a befejezés húzódott, akár a szépen nyújtott rétes.

Nyikon Sándorék a B lépcsőház földszinti lakását lakják ötödmagukkal. Laknák. Február vége óta ugyanis hadiállapot van a lakásban. A fürdőkád és a vízvezeték cseréje miatt napokon át nem volt víz, a negyvenkilenc négyzet- métert úgy próbálták lakni a fölújítás alatt, ahogy lehetett. A konyhát és a fürdőszobát — akár másutt — egyszerre „bombázták ki” a szakemberek, mert közös falban futottak a csövek. Amikor aztán a szobákra került a sor, a húsz körüli fiatalabbik házaspár előbb a mosókonyhába, majd a hideg miatt a Springa- dombra, egyik munkatársához költözött. Szívességből. A szülők tizenkét éves kislányukkal kénytelenek voltak otthon maradni. Jelenleg a kisebbik szobát lakhatják, mert a nagyob- bikat éppen lebetonozták. Nyikon Sándor, meg a felesége sokat segített: verte a vakolatot, vésett, hogy mihamarabb véget vessenek a hercehurcának, de hiába. Negyven nap után sem övék a kicsiny otthon.

Az ő helyzetük volt talán a legdrámaibb, de Kapitá- nyéknál sem lehetett rózsás a helyzet, hiszen — az asz- szony már mindennap várta harmadik gyermeküket, így közvetlenül szülés előtt szaladozott a szakemberek után lépcsőházból lépcsőházba, hogy mire a kicsi világra jön, tisztaság, rend fogadhassa.

Krasznai Kázmérékhoz átjött a szomszéd, anélkül, hogy az ajtót kinyitotta volna. A plafonon keresztül. No, ne gondoljon senki'természetfölötti dolgokra, csupán a fürdővíz csordogált át az emeletről a földszintre, a falakon át. Nem Krasznaiék az egyetlenek. Ebben a szerencsében van része Sándorfi Pali bácsinak is.

Barna Károly a hanyag munka nyomait mutatva, „áldja” az építőket. A fal, akár a smirgli, kiütközik a korábbi festék, a lemázolt ajtóból előmeztelenkedik a fa: azután gyalulta az asztalos, amikor már fölkenték rá a festéket.

Dudás Ferencet heteken át bosszanthatta a víztelen- ség —, mint mondja —,

mert a fürdőszobájából még a csapok is hiányoznak, nemhogy a bojler.

Ne folytassuk, kérdezzük meg a másik felet is! A városgazdálkodási vállalat főmérnöke, Oppe László bejelentkezés nélkül is fogad.

— A részleges fölújítással a tervek szerint haladunk. Minden ilyen munkánál, amikor is a lakók a fölújítás ideje alatt lakják a bérleményt, számtalan gond adódik. Mi igyekszünk a kényelmetlenségeket a minimumra szorítani, de vannak elkerülhetetlen dolgok. Egyetlen percig sem vitatom, hogy a lakók irigylésre méltó helyzetben lennének.

— Többen úgy vélik, hogy indokolatlanul elhúzódik a munka.

— A laikusnak úgy tűnhet. Menet közben azonban számtalan dolog kiderülhet, ami megszaporítja a tennivalókat. Másutt, a fővárosban például, évekig is eltart egy ilyen munka, persze, ez a Hétvezér utcában lakókat nem vigasztalja.

— Mennyi ideig tarthat egy lakás fölújítása?

— Ezt így nem lehet megmondani, hiszen nem egyetlen lakásé folyik egyszerre.

— Ügy ítéli meg, hogy a jelenlegi tempó megfelelő?

— A kapacitásunk és a lehetőségeink szerint, igen. Állandóan ellenőrizzük a munkákat és igyekszünk a lakók kellemetlenségeit csökkenteni.

— A munkások hat órakor kezdenek. Ahol kicsi gyerekeket nevelnek, ez korai időpont.

— Erről nem szereztünk eddig tudomást. Természetesen ezen azonnal változtatunk.

Honti János, az építési üzem vezetője így vélekedik:

— Lakottan rendkívül körülményes az effajta munkavégzés. Tizenöt lakással már készen vagyunk, s a legtöbb helyen nyolc-tíz napnál tovább nem vettük igénybe a lakók türelmét

Alaposan megszerveztük a szakemberek tennivalóit, hogy az időt lerövidítsük. Kétségtelen, ez nem sikerült mindenhol, többnyire rajtunk kívül álló okok miatt.

— Beszerelték a villany- bojlereket, a régi hagyományos fürdőhengerek helyére. Egyik-másik lakásból el is vitték a kiszolgált hengert, ám a villanybojlerek a mai napig nincsenek bekötve.

— Ez az ÉMÁSZ feladata. Megrendeltük náluk a munkát A többi rajtuk múlik.

☆

Nem jártam minden lakásban. Tény viszont, hogy „kézről kézre” adtak a lakók, amikor megtudták, hogy telefonjukra személyes kérésükre lapunk képviseletében megjelentem. Laikusként is megállapíthattam, hogy a városgazdálkodási vállalat dolgozói többnyire tisztességes munkát végeztek. A fölújított lakások szebbek, lakhatóbbak, mint korábban voltak. Az is tény viszont, hogy — miként azt Honti János mondotta — nem egy helyütt jócskán túllépték az elegendőnek mondható tíz napot. Némi szervezetlenség tapasztalható utólag, hiszen például nem az lenne a legjobb megoldás, hogy, ha már van villanybojler, azt használhatnák is? Miért csordogál az első emeleti fürdőkád a földszintre? Miért nincs Nyikonék lakása negyven nap után sem rendben, s laknak összezsúfolódva húsz négyzetméteren? Miért, hogy Sándorfi Pali bácsi, hetvenöt esztendővel a vállán, ott áll hetek óta kályha nélkül, mert konyhájából a régit elvitték és az újat még elfelejtették -beállítani? Miért, hogy Dudás Ferenc szépen csempé- ■zett fürdőszobájában, még csap sincs? Sokan vettek ki szabadságot, hogy „strá- zsálják” a városgazdálkodási vállalat munkásait. Nyugtalankodtak a szükségből nyitva hagyott lakások miatt. Akadt, aki maga vitte a mestert anyagért, mert éppen nem volt, s bosszankodtak a „negyedóra, múlva itt vagyok” ígéretekért, amikből nemegyszer napok lettek.

BEVALLOM, megértem a csöndesen szitkozódó lakókat. Bevallom, elfogadom a városgazdálkodási vállalat főmérnökének és részlegvezetőjének érveit is. Könnyen teszem, mi ugyanis nem lakunk a Hétvezér utca 1-ben.

Hortobágyi Zoltán

Az Országos Közművelődési Tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1977- ben hozta az üzemi művelődési bizottságok létrehozására vonatkozó közös rendeletét. Az irányelveket az illetékes minisztériumok váltották aprópénzre, vagyis, adaptálták saját viszonyaikra. Ennek nyomán alakultak meg Pásztón is a művelődési bizottságok.

Apróság?

Pásztó tizenhárom munkahelyén tevékenykedik művelődési bizottság. A legjobbak között tartják számon az ÉLGÉP, az ÁFÉSZ, az állami gazdaság, a Váci Kötöttáru- gyár gyáregységének és a szerszám- és készülékgyárnak a bizottságát.

— Mi alapján ítélik meg a tevékenységet — tudakolom a Lovász József Művelődési Központban.

— A lehetőségek kihasználása, a tettek alapján — feleli Zeke Istvánné felnőttművelődési előadó. — Nemrégiben készítettem egy rövid elemzést a nagyközségi pártbizottság számára, már abban is elmondtam, hogy az üzemek művelődési bizottságai összességében eredményesen dolgoznak. Az előírások és a szükségletek szerint választották ki a vezetőket és a tagokat. Ügyeltek arra is, hogy a szocialista brigádok képviseltessék magukat.

— Kikkel töltötték be az elnöki, titkári tisztet?

— Általában alkalmazottakkal, egy-két mérnökkel, személyzeti vezetővel. Sajnos, gazdasági vezető egy sincsen közöttük. Persze, akadnak más fogyatékosságok is. Például a vezető csak nyolc általánost végzett, bárt ezt körülbelül egy esztendeje megváltoztatták a malomipari vállalatnál. Ennek ellentétje él a tsz-ben, az állami gazdaságban, a KÖSZIG-ben, ahol egyetemi, főiskolai végzettségű személyekre bízták a vezetést. Előfordult, hogy nem vonták be a munkába a fiatalok a KISZ képviselőjét, nevezetesen a Rákóczi Nyomdában, a Fővárosi Kézmű telephelyén. Néhol — három helyet kapásból mondhatnék — nem készítették el az ügyrendet, így túlságosan alkalomszerű a feladatmegbeszélés, -értékelés.

Pályázni is lehet

A kifogások talán apróságnak tűnnek, mégsem elhanyagolhatók. Hiszen az alkalmas személy kiválasztása, vagy bármelyik követelmény mellékesként kezelése, a tevékenység egészére hat visz- sza, emberek százainak éle........................................................................................................................................................................

— Halló! Tessék. Gedeon János vagyok. — Én is bemutatkozom.

— Szeretnék önről írni.

— Rólam? Miért?

— Pedagógiai díjat kapott a közelmúltban. Ez kíváncsivá tett.

— Muszáj ezt?

— Természetesen nem. De én szeretném.

— De csak egy egész kicsi cikket, oda a hírek közé.

Erről már lehet tárgyalni, hogy kisebb, vagy nagyobb legyen az a cikk. Lényeg, Gedeon János igent mondott és egy időpontot, hogy mikor találkozhatunk.

Fontos elfoglaltság közben találom a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola műhelyfőnök taná- rát. Az iskola vezetősége arról dönt, kit vesznek fel az intézménybe az 1983/84-es tanévre.

Az udvaron át a műhelyek felé terelget a szikár ember. Az az ő birodalma, már negyedszázada.

— Miért nem akarta, hogy írjak önről?

— Nincs különösebb oka. A Nógrád megyei pedagógiai díj, amit ugyan én kaptam, az iskolának kijáró elismerés. Nem is lehetne egy ember

4 NÓGRÁD - 1983. április 23., szombat

mondja a napokat, mikor lehet, s felajánlja, beszél a művezetővel a gyárban, hogy biztosan elengedjék.

— Hogy lett pedagógus?

— Mérnök és műszaki tanári képesítésem van, három évig gyárban dolgoztam. Volmit „nem ismer be”, nem tak példaképeim az egykori vállal magára. Nevetünk. tanáraim körében, a hozzá— Az elmúlt harminckét juk kötődő élményeim indíévben sok változáson esett át tottak el a tanári pályán. Bor- az iskola. Hogyan értékeli sós Gábortól, az iskola első ezeket? igazgatójától aztán sokat ta— A technikusképzés után tanultam, főleg pedagógiát, szakmunkásképző célú közép- Most már nem sok van hátra a iskola lettünk. Az emberek nyugdíjig. Néhány hét múlva ezt nem ismerték, nem értet- azonban a lányom is nyo- ték, kissé vesztettünk a hí- momba lép, általános iskolai rünkből. Amikor még a Ko- tanár lesz. De még mielőtt hó- és Gépipari Minisztéri- nyugdíjba mennék, szeretném umhoz tartoztunk, azt mond- megérni, hogy az első tech- ták, csiszolgassuk szorgalma- nikusosztály elhagyja az is- san az iskola névtábláját, mi- kólát.

nél fényesebb legyen. A kö- Pont. Látom rajta, hiába is zeljövőben újra bevezetik a kérdezek, sokat már nem népgazdaság igényeinek meg- tudhatok meg tőle. A városi felelően a technikusképzést, népfrontbizottság tagja, a vá- Akkor talán újra szebben rosi szakszervezeti bizottság csillog majd. Én mindent el- tagja, az iskolai pártalapszer- követek ezért. vezet vezetőségi tagja nem

Kopognak. Egy farmeröltö- szeret magáról beszélni. Dol- nyös fiatalember keresi a ta- gozni szeret az iskoláért, a nár urat. Az iskola tanítvá- közért. Pedagógiai díjat kánya volt, de akkor nem sike- pott, de hát azért nem állhat rült az érettségi, most újra meg minden. Különben sem megpróbálná. Régen eszter- végeztek még a felvételik el- gált már. Lehetőséget szeretne bírálásával! kérni, néha hadd járjon be a

műhelybe. Gedeon ' János Veszprémi Erzsébet

Pedagógiai díjas műhelyfőnök

Hogy a tábla szebben csillogjon...

munkájáért, hisz a munkatársak, beosztottak nélkül én semmit se tehetnék. Szóval, valahogy úgy néz ki, hogy abban a kitüntetésben először az iskola, aztán a munkatársak és csak végül van az én tevékenységem. Én legalábbis így fogom fel.

— Az elismerés indoklásában egyebek között az áll, hogy az üzemi kapcsolatok megteremtéséért...

— Nekem személy szerint helyzeti előnyöm van: 1951 szeptemberében lettem az iskola tanára. Ennyi idő alatt lehet is kapcsolatokat teremteni. A megye vasipari üzemeinek első számú műszaki vezetői szinte mind ebbén az iskolában végezték középiskolai tanulmányaikat, a művezetőkről, mérnökökről ne is beszéljünk. De a velük kialakított jó kapcsolatot is csapatmunkának tekintém.

Bárhogy csűröm-csavarom a kérdést, Gedeon János semtét, gondolkodását befolyásolja.

A Váci Kötöttárugyár gyáregységében rendben

megy a munka. A februári ülésen három napirendet tárgyaltak meg: a munka- és üléstervet, a gyári klub programját, a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz készített javaslatokat. Elképzeléseik, munkavégzésük bátran állítható .mások elé példaként. A művelődési bizottság — a gazdasági és mozgalmi vezetés mindenkori támogatásával — kezében tartja és megfelelően koordinálja a munkahelyi művelődést, s annak egészét fogja át. A terv nem csupán célokat fogalmaz meg, hanem kijelöli fL konkrét tennivalókat a felelősök megnevezésével együtt.

— Nem árulunk zsákbamacskát — mondja széles Imréné személyzeti vezető, a művelődési bizottság elnöke. — Héttagú bizottságunk hatodik éve működik egyetértésben a vezetéssel, az emberekkel. Gyárunkban, klubunkban rendszeres kulturális tevékenység folyik, dolgozóink eljárnak a rendezvényekre. A művelődési központtal együttműködési szerződést készítettünk, ennek minden előnyét, hasznát élvezzük.

— Hogyan sikerül az embereket bevonni, mozgósítani?

— Nem a legkönnyebben, hiszen java részben vidékiekről és családos asszonyokról van szó. Ha azonban egység van a vezetésben, a gazdaságiak is érzik a művelődés szükségét, fontosságát, nem ellenzős a szemléletük, akkor lehet eredményt felmutatni. Elképzelhető, hogy nem érdekes, amit mondok, de mi például pályázatot hirdettünk a brigádok között a május elsejei ünnepség megtervezésére. A felvonulás képét kellett pontosan megtervezni. Nagyon Ötletes pályamunkák érkeztek be. A három legjobbat kirándulással jutalmazzuk. Ebben megmutatkozott az emberek humora is. Az első díjat a „Jöttem sehonnan” jeligéjű pályamű nyerte. Kik csinálták, majd csak az ünnepségen dől el. Vigyázunk a vetélkedés tisztaságára.

A szerszám- és készülékgyárban Nyiri Károllyal, a KISZ-vezetőség tagjával beszélgettünk. A művelődési bizottság tagja, gyakorlatilag azonban' a titkári teendőket látia el (beválasztották a művelődési központ társadalmi vezetőségébe is.)

Független ítélt kellene

— A gazdasági vezetés minden segítséget megad a munkánkhoz — állítja a fiatalember. — Szükség szerint munkaidő-kedvezményt kapunk, biztosítja a tárgyi, a szakszervezeten keresztül a művelődés anyagi feltételeit. Mindez nagyon lényeges dolog, mert, ahol nem ilyenek a vezetők, ott elhal a művelődési tevékenység.

— És jó lenne egy fő-, vagy félállású népművelő minden munkahelyen — jegyzi meg Széles Imréné. — Ügy, ahogyan a rendelet is írja. Jobban lehetne akkor mozgatni mindenkit. Társadalmi munkában csinálni mindent nem elegendő, nem elég hatékony.

— Végül is az üzemekben termelni kell — mondja Nyiri Károly —, s erre kell „felfűzni” minden más munkát, és közöttük megtalálni, megvalósítani a harmóniát. A munkahelyi művelődés nagyon sok bíbelődéssel jár, de, ha olyanok végzik, akik szeretik csinálni, akkor nincs baj.

— Művelődési központunk az első évek után egy kissé magára hagyta az üzemi bizottságokat — vallja be Zeke Istvánné. — Nemrégiben kezdtük újra komolyan venni a feladatot. Az üzemeket felosztottuk magunk között, élő kapcsolatot tartunk.

— Ügy véljük, — fogalmazza meg Faludi Sándor művelődési központi igazgató —, hogy szoros munkatársi kapcsolattal lendíthetünk a munkásművelődésen. Munkatársaink szakmai segítséget adnak a valóságos problémák, a sajátos helyzet ismeretében.

S az üzemi művelődési bizottságok tevékenységének a vezetés szemlélete mellett ez a másik kulcskérdése: a szakemberek érzékeny, hozzáértő segítése. Ha a művelődésnek ez a két feltétele találkozik, nem szunnyadhat el a láng.

Sulyok László