Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
Gazdaság kontra művelődés Az építési tilalom feloldása: 2004-ben Gondolatok egy vitasorozat végén GAZDASÁG KONTRA művelődés címmel jelent meg néhány hete Demus Iván cikke és azóta több hozzászóló fejtette ki véleményét a lap hasábjain. Érdeklődéssel olvastam a közölt írásokat, és néhány gondolat megfogalmazódott bennem a vita kapcsán. Napjainkban, amikor a munkavégzés minden területén középpontban a gazdasági hatékonyság, jobban előtérbe kerül a szakképzés jelentősége. De ekkor sem szabad figyelmen kívül hagyni az általános műveltség szerepét, hiszen a munkakultúra emelése nélkül nem lehetséges. A KISZ-szervezetek kulturális és művelődési tevékenységükben a közösségi és egyéni művelődés összhangjára törekednek. szervezeteinknek kettős feladatot kell vállalniuk a hatékony és folyamatos művelődés érdekében. Tudatosítani kell minden fiatalban, hogy az előttük álló feladatokat az élet bármely területén hosszú ideig a mai tudásunkkal felhalmozódott ismereteinkkel nem oldhatjuk meg. Fontos feladata a KISZ- szervezeteknek a hiányzó alap- műveltség megszerzése és a mai gazdasági körülményekhez igazodva a korszerű szakmai műveltség megszerzésére való ösztönzés. A KlSZ-szer- vezetek ez irányú teendői alapvetően három területre terjednek ki. A legáltalánosabb az agitáció és meggyőzés azon fiatalok körében, akiknek nincsenek meg az általános iskolai végzettsége. Ha a tevékenység eredményességét úgy is nézzük, hogy még mennyi fiatal van, aki nem fejezte be az általános iskolát, bármilyen nagy erőfeszítéseket is teszünk, sajnos, nem lehetünk elégedettek, erről szólt Schmi- rel József, az öbiösüveggyári KISZ-bizottság titkára is. A másik jelentős terület, amely minden munka melletti oktatási, képzési formát átfog: az érdekvédelem és érdekképviselet. Ma már jelentős azoknak a KISZ-szervezeteknek a száma, amelyek részt vesznek az oktatási tervek elkészítésében. A harmadik terület pedig, ahol a KISZ-szervezetek konkrétan hozzájárulnak a fiatalok általános, szakmai és politikai műveltségének gyarapításához, az ifjúsági szakmai versenyek szervezése. E feladatok megvalósítását jól szolgálják sajátos mozgalmi eszközeink, az ifjúmunkásnapok, az FMKT, a szakmai pályázatok. Valamennyien tudjuk, hogy a fiatalok műveltségi szintje és művelődési igénye nem egységes. A közművelődésben külön figyelmet kell fordítani a fiatalok azon rétegeire, amelyeknél a művelődési igény még nem alakult ki, ugyanakkor változatos programokkal, igényes közművelődési formák népszerűsítésével csiszolni, finomítani, irányítani kell a már meglevő kulturális érdeklődést, végezetül azoknak is színvonalas művelődési lehetőséget kéll kínálni, akik tudatoséin és rendszeresen művelik magukat. Rendkívül átgondolt, alapos, ugyanakkor rugalmas és változatos programra van tehát a fiataloknak szüksége, hogy minden rétegben folyamatosan emelkedjék a kulturális színvonal. Ezt a feladatot nem tudja teljesen felvállalni a KISZ, ehhez összefogás szükséges, s ezek közül vállalhat, és vállal is feladatot az ifjúsági mozgalom. Fontos feladata a KlSZ-szerveze- teknek, hogy a területük köz- művelődési tevékenységében képviseljék a fiatalok igényeit. Kezdeményezzük és szervezzük az olyan akciókat, rendezvényeket, amelyek az ifjúság művelődését szolgálják, arra törekszünk, teremtsenek igényt a folyamatos képzésre, művelődésre. (Pl: ilyen a közművelődési tevékenységünket átfogó „Művelt ifjúságért” mozgalom, a „Művészet és ifjúság”, a „Barátaink” akciók, a komplex ifjúsági napok és módszervásárok — ezek konkrét lehetőséget nyújtanak az önművelődésre és a közösségi művelődésre). A különféle munkaformák, akciók élénkebbé teszik a KI§Z-szervezetek kulturális tevékenységét. Az ELMült időszakban javult a kulturális nevelő munka, szélesedtek lehetőségeink, bővültek módszereink. Táborainkban rendszeresen felkészítettük a KlSZ-szerve- zetek kul'túrfelelőseit, az ifjúsági klubok vezetőit, de folyamatos képzésük nem megoldott. Kulturális nevelő munkánk fontos színtere az ifjúsági klub. Áz elmúlt időszakban növekedett a klubok iránti figyelem, tevékenységükben azonban számottevő pozitív változás nem következett be. (Reálisan fogalmazott az ifjúsági klubok helyzetéről • a pásztói klubvezető, Nyiri Károly). A klub irányítása, vagy fenntartása azonban nem a KISZ feladata. A KlSZ-szer- vezet tennivalója a munka orientálásában és támogatásában, a klubélet fejlesztésében jelentkezik. Emellett feladata a KISZszervezeteknek az érdekvédelem, az érdekképviselet és a klubvezetőképzés, a klubmunka értékelése, elismerése. Tökéletesen egyetértek a vitaindító cikk írójával, amikor azt fogalmazza meg, hogy a KISZ közművelődési tevékenysége csak kisebb mértékben alapul a mozgalom kizárólagos lehetőségein. Jelentősen támaszkodunk az állami és társadalmi szervezetek intézményeire, művelődési közösségeire és rendezvényeire is. Közművelődésünk lételeme a sokszínűség, jellemzője a sokreszortúság. A legfőbb probléma, ami az együttműködésünket jellemzi, hogy sok esetben egy-egy kiemelt rendezvény, akció, fesztivál, megrendezésére szorítközik. Számos közművelődési intézmény meglehetősen mostoha körülmények között működik. De számottevő, átfogó fejlesztésre a következő években nem számíthatunk, a meglevő lehetőségekkel kell az eddigieknél jobban gazdálkodni. Ez a komoly felkészültség mellett nem kis találékonyságot követel a közművelődésben dolgozóktól, akiken végső soron a helyi közművelődési tevékenység sorsa, sikere múlik. Érdekes lett volna egykét népművelő, művelődési- ház-igazgató véleményét is olvasni... Igazuk van a vitában azoknak a hozzászólóknak, akik a szabad idő eltöltésében, a KISZ-bizottságok és a falun élő értelmiség felelősségét erősítik, akik kiemelték a rendezvények rétegigényekhez való alkalmazkodását, ezek fokozottabb figyelembevételét. Ezek megoldásához azonban összefogásra van szükség. A KISZ-szervezetek és -alapszervezetek, intézmények programjának egyeztetésére. Az együttműködésnek egyik alapfeltétele, hogy időben — már a tervező-előkészítő szakaszban — megismerkedjenek a tervezett kulturális akciókkal, rendezvényekkel és mind a két fél keresse a közös pontokat és biztosítsa a szükséges feltételeket. Mérjék fel az intézmények és szervezetek, mi a feladatuk és „csak” azt oldják meg, de azt jól és eredményesen! A KÖZMŰVELŐDÉS eredményei nehezen mérhetők, a hatás csak hosszabb periódus után mutatkozik, és akkor is csak áttételes formában. Éppen ezért a közművelődés nem lehet kamoány- és reszortfeladat. Eddigi eredményeinket is csak kitartó, szívós munkával sikerült elérnünk, és ez a helyzet nem fog változni a jövő feladatainak megoldásakor sem. Eredményeket pedig csak együtt lehet fölmutatni. Közösen az intézményekkel, művelődési házakkal, a népművelőkkel, a gazdaságvezetéssel. Ehhez az egymásra mutogatás helyett közös gondolkodásra, együttes tevékenykedésre van szükség. Molnár Katalin, a KISZ Nógrád megyei • bizottságának titkára Szécsény Forint + kétkezi munka = fejlődés A fejlődéshez, a fejlesztéshez pénz kell és nem is kevés. Az idén Szécsényben erre 8 és fél millió forint jut. A felénél kevesebbet a nagyközség maga teremt elő községfejlesztési hozzájárulásból, önkéntes támogatásból, ez körülbelül egy és negyed millió. Tavalyról még sokaknak van „tartozása”, vagyis részletekben fizetik a közmű- fejlesztési hozzájárulás összegét, s jut belőle az idénre is. Megosztott bevételekből 1 millió 845 ezer forint kerül a közös kasszába, célcsoportos lakásépítésre az állami támogatás 4 millió 100 ezer, telek- kialakitásra a megyei tanács keretéből kaptak 500 ezer forintot. Néhány kisebb tétellel együtt ez éppen 8 millió 450 ezer forint. Mi épül? Nyilván sokan föltették már maguknak a kérdést a nagyközségben azok, akik nem ismerik a tanács idei fejlesztési terveit. Fontos energia A Dugonics utcai telep köz- világítását az ÉMÁSZ nyár végéig elkészíti. A Pintér Sándor utcában tavaly hat telket alakítottak ki a családi házat építeni szándékozók számára, viszont a magasfeszültségű vezetékek útban vannak, azokat át kell helyezni. A Rákóczi úti építkezésekhez kapcsolódva építik meg a traíóházat is. S ha már az energiánál tartunk: Szécsényben az idén a közvilágítás 1 millió 550 ezer forintba kerül! Utak, járdák Szécsényben a Szántó Kovács János és a Kun Béla utcákban a lakosság járdát készít magának. Pösténypusztán a ravatalozót építik meg közösen az ott élők, s ha a pénz elegendő lesz, akkor valószínűleg még az idén elkészül Megyei forintokból aszfaltozzák majd a Komjáthy és a Május 1 utat. Benczúrfal- ván és Pösténypusztán a temetőkhöz vezető utak szorulnak javításra. Az ötéves terv végéig meg kell épülnie 18 célcsoportos és 30 OTP-lakásnak. A Rákóczi úton építik meg a 18 lakást az ÉPSZöV szakemberei, a kiviteli tervek készen vannak, az építkezést az idén, a második negyedévben elkezdik. A kulcsokat jövő karácsonyra adják át. Az OTP-lakások terveit megrendelték a NÓG- RADTERV-nél, az évközepéig szállítják a dokumentációt. A hagyományos családi házakhoz tavaly 6 telket osztottak, az idén 46 közül választhatnak. Kétkezi munka A fejlődéshez nemcsak pénz kell, hanem kétkezi önkéntes munka is Az idén 6 és fél millióra számítanak Szécsényben. Elkészült a terv is, amit a tanácstagok ismertetnek választókerületükben. Fontos cél: mindenki tartsa rendben közvetlen környezetét. A közterületek fölött a munkahelyek kollektívái és az iskolák vállalnak védnökséget. A várkert helyreállítására nyári építőtábort szerveznek, de várják a nagyközség lakóit is. 4 NóGRÁD — 1983. március 12., szombat j Zeneiskolában Gordonkaórán Balassagyarmaton — kép: kj — Mi lesz veled, Máiraverebély ? — Mutathatunk-e még valamit az unokáinknak Mátra- verebélyből kétezerben?! Mi a községet magunkénak érezzük, és szeretnénk a gyerekeink jövőjét is biztosan tudni... mert, ha szanálják a falut, akkor mondják meg kerek perec, hadd tudjuk mi vár ránk! — a falugyűlésen ekkor már izzott a hangulat, mert Verebélyi József nemcsak saját nevében beszélt, amikor aggódva-féltve szű- kebb pátriáját e szavakat mondatba öntötte. — Fogjunk össze, tiltakozzunk együtt az építési tilalom ellen! — kezdeményezte Oláh Sándor, s hangzottak el még különféle szélsőséges vélemények, javaslatok, amelyek a falu sorsával kapcsolatosak voltak, ám megnyugtató válasz a háromórás tanácskozáson sem született. Ha a tényeket önmagukban nézzük, korántsem biztatóak: előbb a falu egy részén, majd 1982-től az egész területen építési tilalmat rendeltek el, a lélekszám az utóbbi két esztendőben több mint másfél százzal csökkent, s ha minden igaz, néhány év múlva a község alatt 250—400 méteres mélységben kányá- si szenet bányásznak. Érthető hát, ha az itt élők aggodalmaskodva kérdik: mi lesz velünk ? Széles műút szeli ketté a mostanság kétezer-nyolcszáz lelket számláló falucskát. A középkori alapítású település hajdani múltjáról a dombon magasodó huszártornyú templom árulkodik, párját ritkítja e gótikus műemlék. Akárcsak a rózsadombi rész, ahol még a cigánytelep tartósnak ígérkező maradványai találhatók — a község minden ötödik lakosa cigányszármazású. Csaknem kilencszáz lakóépület van a községben, többségük takaros portával, rendezett kerttel, a házak némelyikéről lerí, hogy tulajdonosa építőiparban dolgozik, akár kedvtelésből is barká- csolgat otthon. — A falu egyetlen munkahelye a cipőipari szövetkezet új részlege lesz, ötven nőnek nyílik majd kereseti lehetősége — említi Hartmann Jó- zsefné tanácselnök —, a többi munkaképes a közeli gyárakban, a termelőszövetkezetekben helyezkedett el, így nap mint nap ingáznak. VaI lóban, legtöbben az építőiparban dolgoznak, ezért aztán kétszeresen is sújtja őket az építési tilalom, egyszer, mert nem építhetnek új lakást, másszor pedig, mert idehaza nem gyakorolhatják szakmájukat. Az emberek egy része kilátástalannak ítéli meg a helyzetét, noha szó sincs a falu szanálásáról, vagy kilakoltatásáról, csupán érdekeinket összhangba kell hozni a népgazdasági érdekekkel! Szeretnénk világosan tudni, hol, mikor és milyen feltételek mellett kezdődnek meg a bányaépítési munkálatok? Mindezzel nekünk számolni kell, nehogy hasonlóan járjunk, mint nemrégiben, amikor is harmincöt telket alakítottunk ki, háromszázezer forint értékben közművesítettünk, aztán kiderült, legalábbis úgy tűnik, fölöslegesen... Mátraverebéiy, azt mondják az ottaniak, olyan „André bácsi” nélkül, mint kabát gomb nélkül, meglehet ez túlzás, ám az tény, hogy Verebélyi András egykori iskola- igazgató szavára, véleményére sokat adnak a faluban. Hol máshol találnánk, mint az iskolában és a helytörténeti kiállítás anyagának rendezése közben. — Nem túlzók, ha azt mondom, a legjelentősebb határozat, amit valaha is kézbesítettek a községben az az építési tilalom volt — mondja mértéktartó szenvedéllyel. — Tudom, nem az emberek “11 en. hanem az elkövetkező fölösleges kiadások elkerülése miatt született ez a rendelkezés, mivel a felsőbb érdekek ígv diktálják. Ez kissé behatárol!a a jövőnket is, de a józanabb gondolkodásúak belátták, hogy bányára, czánre srtjkség van. a mai gazdasági helyzetben különösen. De ugyanakkor az illetékeseknek azt is be kell látni, hogy az itteniek szeretnék nyugodtan látni jövőjüket. .. S nem értik, például, hogy miért nem lehet sá- ját felelősségre építeni, vagy különleges fundamentumozással? Talán valamiféle észszerű kompromisszumra lenne szükség: szén is legyen, a község is megmaradjon! Építési tilalom .ide, építési tilalom oda, néhányan nem vették komolyan, s kisebb- nagyobb létesítményeket építettek, sőt néhányan családi háznak is beillő „toldást” tétettek a meglevő lakáshoz. Szóbeszéd tárgya lett, hogy egyeseknek engedélyezték az úgynevezett toldásokat, másoknak nem. .. — Nem nyilatkozom! —feleli Domoszlai Béla építési főelőadó a Nagybátonyi nagyközségi Tanácson, az építés- hatóságilag illetékes osztályon, jóllehet, még el sem mondom jövetelem célját. Nagy nehezen aztán tisztázzuk, hogy semmiképpen nem „nyilatkozatot”, hanem közérdekű kérdésre kérek választ, nevezetesen, hogy mi építhető Mátraverebélyben? Kötegnyi aktákat vesz elő, szabályzatok, közlönyök, rendelkezéseit mutatja arról’ melyek a megengedhető építmények, milyen feltételek tmellett adható fennmaradási engedély? — Az Országos építésügyi szabályzat 18. szakasza pontosan előírja e feltételeket — mondja —, s egyéb rendelkezések határozzák meg a lehetőségeinket. Nyilván, ha a létesítmények jellege olyan, megadjuk a fennmaradási engedélyt, de kétszobás családi házra... ? Egyébként, valamennyi esetben felszólítási határozatot küldtünk, de sajnos senki nem hajtotta végre. — És önök bontattak? — Eddig még nem, de az idén erre is sor kerül! A Nógrádi Szénbányák központjában Bazsalya Gyula termelési főmérnökkel és Zen- tai Kálmán bányamérnökkel beszélgetünk a mátrave- rebélyi szénvagyonról, a falu sorsáról. — Kilenc és fél millió tonna szénvagyon van a falu alatt — mondják —, ez körülbelül tizenöt évi termelési munkát jelent. Talán fölösleges részletezni, hogy a föld méhének kincsei állami tulajdonban vannak, s hogy a szén- termeléshez meghatározó népgazdasági érdekek fűződnek, tehát ahol van, ki kell bányásznunk! A kányási feltárásokra és kiaknázásokra csaknem nyolcszázmillió forintot kaptunk, várhatóan 1989-ben jutunk el a település alá. — Ez idáig minden világos, ám mi lesz a házakkal? — Az építési tilalmat azért rendeltük el, hogy fölösleges anyagi kiadásoktól mentesítsük magunkat és a lakókat egyaránt, ugyanis a házak védelme, megóvása a bánya feladata, s számításaink szerint megerősítési munkálatok házanként így is ötven-százezer forintba kerülnek! Ha nem lenne tilalom, ez akár duplájára is nőhetne. — Egyáltalán, megéri a falu alatt bányát nyitni? — Nagyon is, hiszen minden költséget egybevetve, a tonnánkénti önköltség csupán harmincnyolc forinttal emelkedik. De nemcsak a megelőző védekezésről, hanem az időközbeni, a bányászat utáni rendezésről is gondoskodunk, tehát minden ezzel kapcsolatos anyagi kiadást viselünk. Azonban az engedély nélküli építkezésekre nem adunk kártalanítást! Nem példa nélküli eset, hogy falu alatt értékes szénva- gyont találtak. Ahol már véget értek a munkák, tudják, nem voltak könnyű évek, lakóknak, bányászoknak egyaránt, ám, különösebb megrázkódtatás nélkül túltettek rajta. Ha a számítások beigazolódnak, akkor az ezredforduló után néhány évvel, egészen pontosan 2004-ben feloldódik az építési tilalom. S minden bizonnyal lesz még mit mutatniuk az unokáknak a falujukat féltőn , szerető nagypanáknak is... Tanka László
