Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

Magyarnándori kérdőjelek A Magyarnándori Állami Gazdaság nehéz évnek köny­velheti el az 1982-es esz­tendőt. Ezt mindennél job­ban szemlélteti a roppant szerénynek mondható 443 ezer forintos nyereség. Húszmilliós kiesés Cseh Marcell, a gazdaság igazgatója a délutáni órák­ba nyúló vezetőségi megbe­szélésen vett részt, s ennek megfelelően nem kelti ép­penséggel, kipihent ember benyomását. Másik beszél­getőpartnerünk dr. Szabó Dezső a leendő közgazdasá­gi igazgatóhelyettes. Egye­lőre még „tárcanélküli mi­niszter”, kinevezése a kö­vetkező hetekben várható. Addig, mint szaktanácsadó tevékenykedik a gazdaság­ban. — Ha érdekli, hogyan ér­tékeljük múlt évi gazdálko­dásunkat, arra hirtelenében csak egy szót tudok monda­ni : katasztrofális — mond­ja tömören az igazgató. — kalászos gabonából, almá­ból, burgonyából 20 millión felüli kiesésünk volt. Más­kor is előfordult, hogy ezek közül egyik-másik keveseb­bet hozott a vártnál, de mindhárom egyszerre túl soknak bizonyult. De vesz­teséges volt az állattenyész­tésünk is. Aa alapon kívüli tevékeny­ség pedig olyan kisjelentő- ségű, hogy az vajmi keveset tudott lendíteni a gazdaság szekerén. — A csaknem 237 milliós termelési értékből a része­sedése alig 20 millió forint — jegyzi meg dr. Szabó De­zső. Vagyis még a tíz százalé­kot sem éri el. Igaz, két éve még három százalék alatt volt. — Az ideális 54 millió forint körül lenne, de ettől még messze vagyunk, és az idén is csak 30 millió körü­lire számítunk, az ipari te­vékenységből — mondja az igazgató. Lefaragott költségek A csak mezőgazdasági ter­melésre alapuló gazdálko­dás nehézségei közismer­tek, akármilven nagy hagyo­mányai is vannak a nagy­üzemben a növénytermesz­tésnek és állattenyésztés­nek, ebből megélni Nógrád- ban bajosan lehet. Éppen a költségek állandó növeke­dése miatt, amire azonban lehet némi ellenszert talál­ni. — Az idén számításaink szerint 9—10 milliót taka­ríthatunk meg — vázolja a terveket dr. Szabó Dezső. — A költségek felülvizsgá­lata után kiderült, hogy az okszerű növényvédöszer- és műtrágya-felhasználással fe—7 milliót tudunk megta­karítani. — Nem megy ez a terme­lés rovására? — Nem, mert pontos ada­tok birtokában éppen annyi műtrágyát juttatunk ki amennyire szükség van, nö­vényvédő szereink közül pe­dig több is helyettesíthető olcsóbb készítményekkel. Az irodákba bevezetett közpon­ti fűtés révén, az olaj kivál­tásával csaknem kétmilliót takaríthatunk meg és véle­ményem szerint a bankkölt­ségek egymillióval csökkent­hetők, a hitelek tervszerűbb igénybevételével. Hogy ez elegendő lesz-e, az a jövő titka, minden eset­re a gazdaság vezetőinek egész sor ötlet van még a tarsolyában a gazdálkodás eredményessé tételére. Kér­dés, kinyílik-e ez a tarsoly?, Végeláthatatlan nagyüzem Az állami gazdaság a me­gyében egyedülálló képződ­mény, ha azt nézzük, hogy területe átnyúlik Pest me­gyébe is és végei csaknem 80 kilométerre vannak egy­mástól. — Évente sort kerítünk kisebb-nagy óbb földcserékre — ecseteli a helyzetet Cseh M arcéit — Máit évben a magyarnándori közös gazda­sággal cseréltünk területet, idén a berceli, szécsényi és rétsági termelőszövetkeze­tekkel szándékozunk lebo­nyolítani hasonlóakat. Bí­zunk benne, hogy nagyobb területek Is számításba jö­hetnek, mert ez a szétszab­daltság nagyon érzékenyen érint minket. Nagyok a szál­lítási költségek, nehézkes a munkaszervezés, az alkal­mazkodás az időjáráshoz. Aratás, kukoricabetaka­rítás idején gyakran előfor­dult, hogy a kombájnok tét­lenül vesztegeltek a táblák szélén, mert esett az eső. miközben a gazdaság túlsó felén hétágra sütött a nap. Csak éppen ötven kilóméter­nyire... — Gondolom ebben sokat nem tudnak javítani az el­következő néhánv évben. Talán az irányítás, üzem- szervezés átalakításával előbb lehet eredményt elér­ni? — Kétségtelen. Tettünk és teszünk is olyan lépése­ket. amelyekkel korszerűsí­teni tudjuk a vezetést. An­nál is inkább, mert meggyő­ződésem. hogy munkáskoll- lektívánk átlagon felüli, a vezetés viszont többre ké­pes annál, amit nyújtott. A gazdaságban már bét öne]c7ámolő emírség műkö­dik, teljes önállósággal, fe­lelősséggel. Átmenetileg ki­iktattak egy lépcsőt az Irá­nyításban, igy az igazgató közvetlen kapcsolatot tart a kerületek vezetőivel, et­től azt várják, hogy gyorsul és egyúttal pontosabbá vá­lik az információcsere. — Növeljük az érdekelt­séget is, alapbéremelést nem tervezünk ez évre, az erre szánt összeget prémi­umként fizetjük ki, ha az elért eredmények ezt lehe­tővé teszik. Ezek pedig konkrét célokhoz és minő­séghez kötöttek — mondja dr. Szabó Dezső. — Legfontosabb tenniva­lónk, amelynek mindent alá­rendelünk, a gazdaság sta­bilizálása. Nincsenek, nem is lehetnek nagy terveink, mindenesetre arra számí­tunk, hogy idei ötmillió fo­rintos nyereségtervünket tel­jesíteni fogjuk — foglalja össze Cseh Marcell az előt­tük állő feladatokat. Nem lesz könnyű, az biz­tos, de az is, hogy a Ma- gyaraándori Állami Gazda­ság sokkal többre képes, mint amennyit tavaly nyúj­tott. Z. T. Az 1981-es évihez képest az elmúlt évben 57 százalékkal több terméket értékesített, főleg tőkéspiacra az ÜM Salgótarjáni Síküveggyára. A síküvegből, valamint ragasztott cs edzett üvegből származó árbevételük meghaladja a 115 millió forintot. Ebben az év­ben is jelentős mennyiségű síküveget exportálnak a tőkésmegrenőelőknek a zagyvapál- falvai gyárból. Képünk a III. üzemben készült, ahol a síküveg húzása folyik. —Rigó— FMKT-pályázat a bányavállalatnál Talentumok találkozója — Tekintélyt is ad egy-egy jó pályamunka — mondja a KISZ-titkár, miközben. az FMKT-dolgozatok listáját la­pozgatja. — Itt van például egy 1976-ban beadott sikeres pályázat. Szerzője azóta akna- üzem-igazgató Kártyáson. EGYEDURALOM Több mint harminc mfl ér­kezett be idén az év elején a Nógrádi Szénbányák FMKT- pályázatára. A fiatal műsza­kiak és közgazdászok taná­csának „aktivistái” minden A pártnapokon természetszerűen a legtöbb vélemény a konkrét gazdasági kérdéseket, az életszínvonal alakulá­sát kísérte. A konzultációk, viták alapján az állapítható meg, hogy az emberek napjainkban elemzőbb módon fog­lalkoznak a népgazdaság helyzetével, jobban érdeklődnek az összefüggések iránt. Az alaptendenciák megítélése lénye­gében megegyezik az országos és a megyei dokumentumok értékelésével. A hozzászólók egyetértőén nyilatkoztak arról, hogy a gazdaság a fokozódó nehézségek ellenére is a kí­vánt irányba fejlődik, az eredmények —, melyek végleges mutatói még jobbak is az év végén becsűiteknél — igazol­ják, hogy van értelme a munkának, az erőfeszítéseknek. Az elmúlt évek tömegpolitikai munkája eredményeként megerősödött az a szemlélet, hogy az intenzív fejlődés új, minőségi követelményrendszert, hatékonyabb munkát igé­nyel, amellyel viszont egy későbbi lendületesebb, kiegyen­súlyozottabb fejlődés alapozható meg. A tapasztalatok azon­ban azt is igazolják, hogy sfiz 1982-es eredmények mégnem elégségesek a külső tényezők teljes mértékű ellensúlyozá­sához. A termékszerkezet korszerűsítésének üteme tovább­ra is lassúbb a szükségesnél, problémák vannak a tőkés­export teljesítésében, a versenyképességet a magas fajla­gos ráfordítások rontják, az alacsony hatékonyságú vál­lalatok, szövetkezetek nehezen alkalmazkodnak a körülmé­nyekhez. Nem véletlen, hogy sok kérdés, vélemény hang­zott el néhány ipari, építőipari üzem, vállalat helyzetével, sorsával kapcsolatosan, s —, mintegy ellenpéldaként — felmerültek a mezőgazdaság szerepét túlértékelő nézetek Is. Az 1983. évi terv előirányzatai zömében e gondok csök­kentésére, megoldására irányuló törekvéseket tükrözik. A pártnapok azt igazolják, hogy — az előzetes tömegpolitikai munkát is figyelembe véve — a közvélemény megértette, elfogadta az 1983-as terv fő vonásait; az egyensúly javítá­sában a fizetőképesség megőrzésének szükségességét, a nemzeti jövedelem belső felhasználásának további mérsék­lését, ami már nem valósítható meg kizárólag a felhalmo­zás, beruházás területén, hanem érinti a fogyasztást, konk­rétan a reáljövedelem alakulását is. Jelentős szemléletváltozásra utal, hogy az életszínvonal kérdéseit egyre többen a gazdaság teherbíró képességének függvényében értelmezik. Elsősorban a terv előirányzatai­nak teljesítésén múlik, hogy ne kerüljön sor az alapvető fogyasztási és szolgáltatási javakat érintő központi áreme­lésre. A vélemények azt jelzik, hogy az emberek az élet- s 'nvonal megőrzését nem kizárólag központi elhatározá­soktól, intézkedésektől várják, hanem felismerték, hogy mi­lyen szerepük van részben, mint termelőknek, részben, mint fogyasztóknak a gazdálkodás alakításában. Az életszín­vonallal kapcsolatos megítélések aszerint differenciálódtak, hogy az egyes rétegek, családok, egyének milyen mozgás­térrel rendelkeznek az alkalmazkodáshoz. Lehetőségeiket kedvezőbben ítélik meg azok a jobbára középkorú rétegek, amelyek életkörülményeiket fő összetevőiben már stabilan megalapozták. Az emberek másik csoportja úgy érzi, hpgy a takarékosabb életvitel mellett jövedelemkiegészítésre, túl­munkára, „kisvállalkozásra” is szükség van az életszínvo­nal megőrzéséhez, esetleges emeléséhez. Feszültséget okoz, hogy erre nincs mindenkinek azonos lehetősége. A legtöbb problémával változatlanul a pályakezdők, a nagycsaládo­sok és a kis nyugdíjasok küszködnek. Ez éreztette hatását a lakóterületeken tartott pártnapok hangulatában Is. Ért­hető, hogy e rétegek körében nagy várakozás előzi meg a tervezett szociálpolitikai intézkedéseket. Az átlagosnál ma­gasabb jövedelműek nyugdíjjárulékának növekedését az érintettek döntő többsége — a kezdeti fenntartások után — fegyelmezetten elfogadta, annak tudatában, hogy a na­gyobb teljesítmények elismerése — most átmenetileg — csorbát szenved a szociális kiegyensúlyozottság javára. Az emberek méltányolják a vásárlóerő és az árualap össz­hangjának folyamatos biztosítását, a megfelelő alapellátást, áruválasztékot. Az életkörülmények összetevői közül —, érthető módon — ezúttal is a lakáskérdés kapta a legna­gyobb figyelmet. A lakáspolitika korszerűsítésének indokait, elveit a közvélemény ismeri, elfogadta. A bérlakások felmé­rése feszültségek nélkül zajlott, nem éreztette hatását a nyilvános fórumok — így a pártnapok — munkájában sem. Helyet kapott viszont az ösztönzött magánlakás-építés szá* mos gondja, megoldatlan kérdése. Az 1983-as népgazdasági terv kiemelkedő szerepet tu­lajdonit a kollektíváknak, az egyes dolgozók erőfeszítésé­nek, az emberi tényezőknek. Érzékelteti, hogy a helyi lehe­tőségek, tartalékok jobb felhasználásával, mozgósításával gyorsabb előrehaladásra is van mód, a szabályozó rendszer változásai a jobban dolgozók, az eredményesebben gazdál­kodók számára teremtenek előnyösebb helyzetet. A párt­napokon megnyilvánuló cselekvőkészség, tennlakarás ennek a felismerését példázza. A gazdasági célok megvalósításá­nak politikai feltételei sorában a figyelem középpontjába a vezetés színvonala, eredményessége került. Általános az igény a fegyelmező erejű szervezettség, rend megteremtése iránt. Szóvá tették, hogy miközben politikai támogatást, ösztönzést kap a kezdeményezés, az újítás, érvényesülésü­ket számos — objektív és szubjektív — tényező gátolja. A pártnapi tapasztalatok elemzése sok —, a politikai munka gyakorlatában, a közgondolkodás formálásá­ban — hasznosítandó tanulsággal szolgál mind az irányító pártszervek, mind az alapszervezeti vezetőségek számára. Dr. Csongrády Béla a megyei pártbizottság osztályvezetője esztendőben több tucat pálya­munkával rukkolnak . ki, al­kotó gondolatokkal segítvén a vállalat eredményességét. Technológiai tökéletesítés, ér­tékes gép alaposabb kihasz­nálása, hatékonyabb szénku­tatási módszer és még sereg­nyi egyéb szerepel a földol­gozott témák között. — Nyolcvannál több felada­tot gyűjtöttünk össze a leg­utóbbi felhívás alkalmával — közli Jákóhalmi Ferenc KISZ- titkár. — Az idők változását jelzi, hogy helyet követelt magának az export fokozása is mind a kiirt, mind a tény- legsen feldolgozott témák közt. Ezen kívül már tavaly, s idén még inkább megszűnt a műszakiak „egyeduralma”; gazdasági kérdésekkel is be­hatóan foglalkoztak a pályá­zók. Természetesen a felhí­váskor közölt témajavaslatok nem kizáró jellegűek, azokon kívül is korlátlanul választ­hatnak maguknak területet. — A pályázók általában az itteni valóság talaján, vagy elméleti magaslatban mozog­nak? — Nagyrészt gyakorlati al­kalmazásra szánt munkákat tesznek az asztalra. A beve­zetés azonban többnyire gond, mert csaknem mindegyikhez kellene kisebb-nagyobb rá­fordítás. A fejlesztésre szánt pénzt már elfogadott terv alapján költi el a vállalat. így a pályamunkák megvalósulá­sának megnyúlik az átfutási ideje. FEHÉR FOLT VOLT Megfigyelhető volt az év elején benyújtott pályázatok­ból, hogy több a „csapatmun­kában” készült produkció. Több szakma összevonásával komplexebb javaslatok állnak össze és — ez sem kis ha­szon — sikerül bevonni a fon­tos tevékenységbe az eddig kevésbé aktív fiatalokat is. Ezt tette egy régi, szorgal­mas pályázó, Erdélyi István gépészmérnök, aki idén egy jogásszal együttműködve a vállalati kisvállalkozásokról nyújtott be fontos tanul­mányt. — Ez a téma fehér folt volt a vállalati gyakorlatban — tudatja a fiatalember. — Számba vettük az addig meg­alakult három munkaközös­ség tapasztalatait (azóta már öt ilyen kollektíva működik), felkutattuk azokat a terüle­teket, amelyeken egy ilyen „behemót cégnek” szorgalmaz­ni érdemes a kisvállalkozást, felsoroltuk az ajánlott formá­kat is. Végül egy kimutatást készítettünk arról, hogy ta­valy mekkora haszon szárma­zott a három munkaközösség­ből. összesen 180 ezer forint­tal növelték a nyereséget né­hány hónap alatt. Ha egész évben működnek, együttesen 800 ezer forint hasznot jelen­tenek a vállalatnak. Mondani sem kell, hogy ef­féle gazdasági tanulmány hasznosítása gyakorlatilag egy fillér ráfordítás nélkül azon­nal hasznosítható a vállalat­nál. Azaz mégis adódhat rá­fordítás: a díjnyertes pálya­mű jutalmazása. Csakhogy 1300 forint felső határról szól a fáma... — Az FMKT-szabályzatunk átdolgozása óta külön jutal­mazás is lehetséges, megadott szempontok alapján — így Gasparkovics Imre mérnök, a vállalati KISZ-bizottság tag­ja. — A külön jutalom maxi­mum 1700 forint lehet, így 3 ezerre egészülhet ki a dij. Van, amikor ez is aránytalan. Mert benyújtottak már olyan pályamunkát is, ami egy ki­viteli tervnek felelt meg, és legalább tízezer forintot ért. De a pályázatot egyidejűleg újításként is be lehet nyújta­ni, és az újítási díjat is meg­kapja a kezdeményező. MÉG EGYSZER, UTOLSZOR Mint elmondják, a szorgal­mas és sikeres pályázók előnyt élveznek a szakszervezeti be­utalók odaítélésekor, és a kel­lő produkciók után* fölterjesz­tik őket Kiváló dolgozó cím­re. — Az erkölcsi elismerés mindenkinek látható örömet szerez — állítja a KISZ-tit- kár. — Még a korhatárt el­érő 35 éves „gyerekek” is gon­dosan kihasználják utolsó évü­ket, és kidolgoznak egy pá­lyamunkát! Molnár Pál NÓGRÁD - 1983. március 12., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents