Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
Pravda a marxizmus—leninizmusről Á munkásosztály és szövetségeseinek küldetése Ä marxizmus—leninizmus a mai kommunista és mun- történelmi szerepéről, mai je- kásmozgalom sem — mutat lentőségéről írt cikket a prav- rá cikkében Vagyim Zagla- da pénteki számába Vagyim gyin. A marxizmus—leniniz- Zaglagyin. mus azonban, bár figyelmét Az SZKP KB nemzetközi elsősorban a munkásosztály osztálya vezetőjének első történelmi küldetésének feltá- helyettese megállapítja, hogy a marxizmus és a leninizmus nem két különböző, még kevésbé egymással ellentétes tanítás, hanem egységes egészet alkotnak. Marx és Lenin műve között természetesen vannak eltérések, de ezek csupán az egyes kérdések vizsgálatában megnyilvánuló hangsúlybeli különbségek. Lenip munkájának folytatója úgy közelített a marxizmus hoz, mint igazi forradalmi tudományhoz. Alapjait megőrizve, alkotó módon továbbfejlesztette, új eszmékkel gazdagította. A marxista—leninista el- Inélet nélkül nem létezhetne rására összpontosította, nem hagyta figyelmen kívül a társadalom más dolgozó és elnyomott rétegeit sem. Felhívta a figyelmet, hogy a társadalom nem proletár rétegei, s elsősorban a parasztság, nem. ellenfelei, hanem nemzeti és nemzetközi méretekben is szövetségesei a munkásosztálynak. Korunkra nézve ebből az a fontos következtetés Marx vonható le, hogy a demokrá- v°lt, ciáért, a szocializmusért vívott harcnak döntő tényezője a munkásosztály és valamennyi, a monopóliumok által elnyomott népréteg közötti szövetség. A marxizmus—leninizmus egyetemes jelentőségét a történelem igazolta. Ennek negatív és pozitív bizonyítékai egyaránt vannak. A negatív bizonyítékok közé tartozik — írja Zaglagyin —, hogy minden esetben, amikor a hatalomra jutott munkásosztály vezetői el akartak távolodni a marxizmus—leninizmustól, lelassult a történelmi fejlődés üteme. Volt, amikor ez a lassulás a már megkezdődött forradalom vereségében nyilvánult meg, mint 1918-ban Németországban. A marxista —leninista elvi állásponttól eltávolodó emberek tevékenysége más esetekben súlyos válságot idézett elő, veszélybe sodorta a már fejlődő, épülő szocializmust. Ez történt 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában. Ismeretes olyan eset is, mikor a marxista—leninista tanítással szakító vezetők tevékenysége gyakorlatilag szétbomlasztotta a forradalmi pártot. LENGYELORSZÁG Működik a munkahelyi szakszervezet A lengyel vállalatok és intézmények hetven százalékában működik már munkahelyi szakszervezet, vagy alapító bizottság — az öt hónappal ezelőtt elfogadott szakszervezeti törvény alapján. Jelentős tényező, hogy az ország 207 legnagyobb üzemében (ezek kollektívájának képviselőivel konzultál rendszeresen a kormány) szintén tevékenykedik helyi szakszervezet. Országos viszonylatban eddig 1,7 millió ember csatlakozott az új szakszervezetekhez, amelyek választott aktivistáinak hetven százaléka munkás. A belső stabilizálódás másik fontos tényezője a hazafias nemzeti újjászületési mozgalom (Pron), amely május elsejére tervezi első országos kongresszusát. Ennek előkészítéseként folyik a mozgalom nyilatkozattervezetéről és működési alapelveiről rendezett országos vita. Több vajdaságban megválasztották már a kongresszusi küldöttek egy részét. A Pron ideiglenes vajdasági tanácsai által szervezett találkozók, gyűlések, jó alkalmat jelentenek a nemzeti megegyezés eszméjének terjesztésére, de arra is, hogy felmérjék a helyi gondokat, problémákat, s megpróbáljanak közös összefogással megoldást találni rájuk. A lengyel közvéleményt az utóbbi hetekben élénken foglalkoztatja az, hogy az NSZK- ból számos névre szóló, fenyegető levél érkezett a Sziléziában s az ország nyugati és északi vajdaságaiban élő állampolgárokhoz. A levélírók azzal vádolják a címzetteket, hogy „német földet bitorolnak.’' Az érintett vajdaságokban nagygyűléseken tiltakoznak a revansizmus újjáéledése miatt, elítélik a lengyel belügyekbe való beavatkozási kísérleteket, és hangsúlyozzák, hogy az Odera—Neisse határ senki számára nem képezheti vita tárgyát. Románia beliigyeibe avatkoztak Madridban A madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó pénteki plenáris ülésén több nyugati felszólaló támadta Románia új, tavaly novemberben életbe lépett kivándorlási törvényét. Az NSZK delegációja részéről Joerg Kastl nagykövet — kormányának utasítására hivatkozva — aggodalmának adott hangot a törvény miatt. Kifogásolta, hogy a kivándorlók oktatási és egyéb költségeinek megtérítését devizában írják elő, holott — mondotta — a román állampolgárok nem rendelkezhetnek devizával. Kastl szerint Románia ezzel a törvénnyel „megsérti a helsinki záróokmány elveit”. Az ülés folyamán Anthony Williams brit, valamint Antonio Croin holland nagykövet is csatlakozott a románellenes vádakhoz. A román küldöttség vezetője, Vasile Sandru válaszában hazája belügyeibe való beavatkozásnak minősítette és visszautasította a vádakat. Marjai József befejezte nagy-britanniai látogatását Marjai József, miniszterelnök-helyettes pénteken délelőtt Londonban, a brit gyáriparosok szövetsége (CBI) székhazában kerékasztal-beszélgetést folytatott a CBI-nak a magyar gazdasági és üzleti kapcsolatokban érdekelt tagjaival. Korábban, a hivatalos látogatás programjának megfelelően, a magyar kormány elnökhelyettese ellátogatott a Lloyd, s of London biztosítótársasághoz és felkereste az értéktőzsdét. Végül találkozott és beszélgetett vezető angol közgazdasági újságírókkal is. A pénteki kerekasztal-konferenciával Marjai József ötnapos, hivatalos nagy-britanniai látogatása befejeződött. A távozó vendéget a heathrowl repülőtéren Sir John Stow, a külügyminiszter személyes képviselője búcsúztatta. Jelen volt dr. Bányász Rezső londoni magyar, és Bryan George Cartledge budapesti brit nagykövet. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken kora délután visszaérkezett Budapestre. Az el nem kötelezettek tanácskozása A gazdasági gondok megoldásáért Befejező napjához érkezett pénteken Űj-Delhiben az ei nem kötelezettek mozgalmának VII. csúcskonferenciája, a záróülés időpontja azonban még bizonytalan: a különböző bizottságokban reggelig még nem sikerült végleges formába önteni a dokumentumokat, megállapodásra jutni néhány vitatott kérdésben, így a többi között a következő csúcstalálkozó színhelyében. Ha a záróülésig nem jön létre a döntés, akkor vagy á konferencia új elnöke, Indira Gandhi folytat a későbbiekben konzultációt, vagy a koordinációs bizottságra bízzák a színhely kiválasztását. Ezt a bizottságot jelentősen kibővítették: az eddigi 36 helyett 66 tagja lesz s a jövőben bármelyik tagállam részt vehet benne. A politikai és a gazdasági nyilatkozat számos pontjában már kialakult a végleges állásfoglalás. A közel-keleti háborút illetően például az értekezlet az arab államok fe- zi béketervét kívánja támogatni. Az arab államok csoportja ugyanakkor elutasította Líbiának azt a javaslatát, hogy Egyiptomot zárják ki a mozgalomból. A latin-amerikai csoport tagjai megállapodásra jutottak abban a kérdésben, hogyan foglalkozzék a politikai nyilatkozat a közép- amerikai helyzettel. Kompromisszumos megoldás született a Diego Garcia-sziget problémáját a dokumentum különválasztja az Indiai-óceán témájával foglalkozó fejezettől és támogatni fogja Mauritius igényét a szigetre. A csúcsértekezlet egyrészt haladéktalan intézkedéseket sürget a fejlődő országok gazdasági gondjainak megoldására, másrészt követelni fogja egy világméretű értekezlet összehívását az új nemzetközi gazdasági rend kialakítására. A tervek szerint a csúcsértekezlet külön felhívást intéz a nukleáris hatalmakhoz és azonnali nukleáris leszerelést, a fegyverkísérletek, az atomfegyverek gyártásának beszüntetését kéri tőlük. A csúcstalálkozó általános vitájában minden felszólaló elítélte Dél-Afrikát, részint fajüldöző politikájáért, részint Namíbia függetlenségének megakadályozásáért, részint a szomszédai elleni támadásokért, agresszív akciókért. Sam Mujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO elnöke felszólalásában ismételten aláhúzta: Dél-Afrika nem lenne képes minderre, ha nem kapná meg az Egyesült Államok támogatását, nem működne vele együtt számos nyugat-európai ország. Az amerikai kongresszusban történt Szenátorok, képviselők a párbeszédet sürgetik A szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásáról, a párbeszéd és a személyi találkozások bővítéséről rendeztek konferenciát az amerikai kongresszusban. Az egynapos tanácskozás résztvevői — szenátorok és képviselők, politikai és üzleti személyiségek, tudósok — megállapították: a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben minden eddiginél nagyobb szükség van a párbeszédre. A konferencián képviseltette magát a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége is. Claiborne Pell, a szenátus külügyi bizottságának tagja kijelentette: ma, amikor a világban nagy mennyiségű fegyver halmozódott fel, égető szükség van a két nép kapcsolatainak bővítésére. William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának volt elnöke élesen elítélte a Rea- gan-kormány konfrontációs politikáját és hangsúlyozta: a jelenleg hatalmon lévő kormányzat olyan politikát folytat, amely hatalmas károkat okoz a szovjet—amerikai kapcsolatoknak. Gáspár Sándort fogadta Eanos elnök A portugál Intersindical szakszervezeti központ kongresszusán részt vevő magyar küldöttség vezetőjét, Gáspár Sándor SZOT-főtitkárt, a Szak- szervezeti Világszövetség elnökét, valamint öt más nemzetközi szervezet képviselőjét, pénteken fogadta Ramalho Eanes portugál államelnök. A szívélyes légkörű találkozón Portugália belső helyzetéről, s a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről folytattak véleménycserét. Pártnapok a gazdaságpolitikáról Hét vége hármasban Ahhoz aligha fér kétség, hogy mind az Egyesült Államok, mind Izrael Libanont, szeretné sarokba szorítani a csapatkivonási tárgyalásokon. Persze, a képlet nem ilyen egyszerű. Begin kormánya ugyanis több lényeges kérdésben olyan álláspontra helyezkedett, amely még Washington számára is kényelmetlen. Mindenesetre a mostani diplomáciai víkend az USA fővárosában Libanon jegyében zajlik. Samir izraeli és Szalem libanoni külügyminiszter meghívást kapott amerikai kollégájától, Shultztól. Az eddigi tárgyalási fordulókon nem sikerült lényeges előrehaladást elérni. Sőt, a három fél eszmecseréje az utóbbi időben látványos zsákutcába került. Az sem bizonyult e'egendőnek a holtpontról való kimozduláshoz, hogy Szíri" többször bejelentette: az izr véli hadosztályokkal eavidőben hajlandó csapatait kivonni Libainon területéről. A PFSZ is nyilatkozott a palesztin erők távozásának feltételeiről. Tzrael számára így semmiféle iirüev nőm kínál- k<v"'k esauntainak Libanonban pt'omésoztntására. a megszállás tartósítására. Jeruzsálem azenhr,n újabb követeléssel állt elő, például, hogy az északi határai mentén fölállított elektronikus előrejelző rendszerekhez izraeli katonákat fogadjon be Libanon. Bejrút ezt az indítványt eddig már többször is határozottan ellenezte. Talán csak egyetlen pontban egyezik a hét végén Washingtonban vendégeskedő külügyminiszterek álláspontja: abban, hogy az Egyesült Államoktól mindketten új, az eddigieknél hatékonyabb javaslatokat várnak. Más kérdés persze, hogy a washingtoni törekvések mennyiben felelnek meg Libanonnak, s mennyiben Izraelnek, hiszen lassan már harmadik hónapja folyik az alkudozás az izraeli hadosztályok kivonásáról. Bejrút joggal türelmetlen: függetlensége és szuverenitása csakis akkor áll helyre, ha az ország területéről távoznak az idegen fegyveres erők. A washingtoni hármas konzultáción kiderül: akarja-e és képes-e az Egyesült Államok jobb belátásra bírni a halogató taktikát alkalmazó Izraelt. Ha nem. akkor a válság nemcsak elodázódik, hanem a feszültség újabb föllángolásá- val számolhatunk a térségben. Gyapay Dénes 2 NÓGRÁD - 1983. március 12., szombat A pártnapok szervezése az alapszervezetek tömegpolitikai munkájának hagyományos, bevált eleme. Ugyancsak gyakorlattá vált már az elmúlt évek során, hogy a januári-februári pártnapok — központilag előírtan — gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoznak: áttekintést adnak a népgazdaság helyzetéről, ismertetik az országos tennivalókat, elemzik a munkahelyi kollektívák feladatait Az alábbiakban az idei gazdaságpolitikai pártnapok néhány szervezeti és tartalmi sajátosságát, politikai tapasztalatát fogalmazzuk meg a végrehajtó bizottság értékelésének figyelmebevételével. A megyében 228 pártnapon mintegy 14 ezren vettek részt A rendezvények száma lényegesen, a résztvevőké mérsékeltebben emelkedett a múlt évihez képest, tehát egy-egy pártnapra — az ösztönzéseknek megfelelően — kevésbé népes hallgatóság előtt került sor, s így kedvezőbb feltétel teremtődött az érdemi konzultációra, az előadó és a résztvevők közötti közvetlenebb kontaktus kialakulására. Ezúttal is volt persze néhány kiemelt — több száz főt mozgósító — rendezvény, amelyek éppen tömeghatásuk révén járnak kétségtelen előnyökkel. Az előző évekhez képest további változást jelentett, hogy a bevezető előadások döntő többségét helyi gazdasági, politikai vezetők tartották, jól hasznosítva helyismeretüket a konkrét feladatok megfogalmazásában. A megyei, járási szintekről delegált előadók viszont körültekintően tájékozódtak, alaposan tanulmányozták az üzem, vállalat, szövetkezet helyzetét, s előzetesen összegyűjtött kérdések alapján mérték fel a várható érdeklődést. Az előadóknak jól sikerült hasznosítaniok a központi kiadványokat, a megye helyzetét tükröző írásokat, s nem utolsósorban a tényekben és gondolatokban egyaránt gazdag megyei felkészítő mondandóját. A pártszervek és -szervezetek most nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a pártnapok megelőzzék más — ugyancsak az évindítás gazdasági feladataival foglalkozó — munkahelyi fórumokat, s így — ebben a politikailag aktív időszakban — a korábbiaknál kevesebb volt a párhuzamosság, átfedés. A pártnapok teljesítették alapvető — tájékoztató, szemléletformáló, mozgósító — funkcióikat. Hozzájárultak az eddigi ismeretek rendszerezéséhez, az összefüggések megvilágításához, az 1983-as év új vonásainak megértetéséhez. A hangsúly a Központi Bizottság határozatának, illetve az országgyűlés állásfoglalásának az elfogadására, a döntések hátterének, okainak az elemzésére esett, de az előadóknak általában sikerült megteremteniök a kapcsolatot a népgazdasági szintű teendők, a megyei és a helyi feladatok között. Részletesen taglalták az adott közösség által megoldandó kérdéseket, az eredményesebb munkavégzés feltételeit, a konkrét cselekvés lehetőségeit és kívánatos irányait. A pártnapok erősítették azt a meggyőződést, hogy hatékonyabb munkával, gondolkodó szemlélettel, a körülményekhez jobban alkalmazkodó magatartással a mostani viszonyok között is lehetséges az előrehaladás. A pártnapok higgadt, nyugodt légkörben zajlottak, hangulatuknak a párt politikája, a kormányzat tevékenysége iránti megértés, bizalom, a szocializmus melletti elkötelezettség volt a fő jellemzője. A mintegy fele-fele arányú párttag és párton kívüli hallgatóság — ismeretei és tapasztalatai birtokában, a központi tájékoztatás és az előadók részéről tapasztalt nyíltság, őszinteség hatására — éretten reagált a pártnapok mondanivalójára, a vélemények megfontoltak, problémaérzékenyek voltak. A pártnapokat a gondolatok sokszínűsége jellemezte, a legfontosabb gazdasági kérdések nyomán azok számos bel- és külpolitikai ve- tülete is felszínre került. Alapvetően négy kérdéscsoportban — a külső politikai és gazdasági feltételek alakulása; az 1982. évi terv teljesítése és az 1983-as terv céljai, követelményei; az életszínvonal, az életkörülmények alakulása, hatása az egyes rétegekre; a politikai feltételek, az emberi tényezők szerepe a gazdasági célok teljesítésében — foglalhatók össze a felmerült vélemények. A nemzetközi politikai, világgazdasági helyzet iránti növekvő érdeklődés a pártnapokon is érzékelhető volt. Általános tapasztalat: a közvélemény tudatában van annak, hogy a világhelyzetet továbbra is kedvezőtlenül befolyásolják az imperializmus szélsőséges köreinek törekvései, s a drasztikus külső környezet hatására viszonylag széles körben érzékelni aggodalmat, a háborútól való félelmet. De a szocialista országok által következetesen képviselt békés egymás mellett élés politikája, a béke erőinek fokozódó aktivitása, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös érdekeltsége sokakban erősíti a világháborús veszély leküzdésének, a fegyverkezési hajsza megfékezésének realitását. Hasonlóképpen ellentmondásos a világgazdaságban végbement folyamatok hazánkra gyakorolt hatásainak megítélése. Az emberek többségé ismeri a tőkés gazdasági válság számunkra kedvezőtlen következményeit, sőt a tőkésexport korlátozott lehetőségeit egy-egy üzem dolgozói már konkrétan is érzékelik. Ennek ellenére egyre szűkebb bázisa van az elzárkózás igényének. Sikerült tudatosítani, hogy olyan adottságú országban élünk, amely nem fejlődhet világgazdasági kapcsolatok nélkül, a külső feltételekhez való alkalmazkodás létszükséglet. Növekszik azoknak a köre, akik a világgazdaság kihívásait ösztönző tényezőként is felfogják.
