Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! NOGRÁD AZ MSZMP NOGRAO MEGYEI BIZOTTSÁGA- ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. ÉVF., 56. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1983. MÁRCIUS 8., KEDD 33 N éhány évvel ezelőtt pöttömnyi lánytól hallottam a di­csekvést: „én is kaptam nővirágot”. Mint kiderült, a nemzetközi nőnap alkalmából neki is vitt csokrot a családfő. A megnevezés tehát találó, a nőnapi virág, nővirág. Természetesen a kislánynak fogalma sem volt róla, hogy miről is nevezetes e nap. Aligha hallott még női egyenjo­gúságról, még kevésbé arról, hogy ezért bárhol, bármikor küzdeni kellett. Pontosabban szólva, a világ számos táján ma igazán élénk a csatározás, míg másutt, példának okáért nálunk, újabbán már arról is vitáznak, hogy vajon nem a férfiak váltak-e kiszolgáltatottá, kerültek hátrányos hely­zetbe. Kétségkívül sok minden történt, változott az első nőnap óta. Elfogultság nélkül annyit mindenképpen megállapít­hatunk, hogy férfi és nő társadalmi helyzete közeledett egy­máshoz az elmúlt évtizedekben. Aki netán visszasírja a régi szép időket, számítsa ki, hogy hány napig működne például gazdasági életünk, ha csak annyi lány-asszony dol­gozna, mint mondjuk az ezredfordulón. Vélhetőleg a leg- megrögzöttebb „férfipártiak” sem gondolják komolyan ma már, hogy az asszonynak a főzőkanál mellett a helye. Már csak önzésből sem. Jó néhány nemzedék növekedett óvónők, tanárnők okítását-nevelését jól-rosszul megértve. Kevés szakmától eltekintve a nők munkájával találkozunk nap nap után. Sőt, némely szakmák olyannyira elnőiesedtek, hogy a „gyengébb nem” — nyilván elképzelhetetlen — mun­kamegtagadásával egyszerűen megszűnnének. A nők már- már teljes körű foglalkoztatottságának is megvan persze az árnyoldala. Lassacskán felismerjük, hogy a tanintézetek, az iskolák, ha még oly jól működnek is, nem vehetik át teljes egészében a család szerepét, hogy semmi mással nem pótol­ható anya és gyerek kapcsolata. Valamint, hogy nemigen tudjuk elviselni — a nők többsége sem —, ha valaki nő mi­voltát akarja megtagadni. Kívánjuk az egyenjogúságot és a különbségek megtartását Minderről a fentebb említett kislány nem tudhat még. Mint, ahogy arról sem, hogy nálunk ugyan a nők egyenjo­gúságát alaptörvényünk, az alkotmány szabatosan leírja, s ez mindenkire nézve kötelező, ám az egyenlőséghez szüksé­ges feltételek nem teremtődtek meg máról holnapra. Egye­bek között azért sem, mért a szemléletünk valamivel lassabban változott, változik, mint az kívánatos volna. Milyen hosszú időt vett igénybe, míg a továbbtanulás lehetőségével a fiúk­kal azonos arányban éltek a lányok. És kerültek felnőttként hátrányba a náluknál képzettebb férfiakkal. És, ha kép­zettségben elérték is a férfiakat, még mindig kérdés lehe­tett — helyenként lehet ma is —, hogy vajon vezetésre al­kalmasak-e? És miután ebbéli rátermettségüket bizonyítot­ták, maradhatott vitatémaként — netán családi perpatvar ürügyeként —, hogy mennyit vállaljon az asszony társadal­mi tisztségből, közéleti elfoglaltságból. Egyszóval, van még mit igazítani, ha nem is az elveken, a gyakorlaton. De érdemes-e ily komolysággal, bár felületesen, túlon­túl vázlatosan, a nőnap alkalmából a nők társadalmi hely­zetét feszegetni? Illendő volna akkor a világ más tájairól is szót ejteni, már csak azért is, hogy bemutassuk, mennyi­re időszerű napjainkban is a nemzetközi nőnap alapgondo­lata. Mindinkább az a meggyőződésem, hogy erre alig-alig alkalmas maga a nőnap. Ami megoldásra vár, ami vitára érdemes, legyen az év többi napjának leckéje. Ezen az egyetlen napon aligha tudnánk fölszámolni a visszahúzó szokásokat, avagy lenyesni az egyenjogúság félreértéséből származó vadhajtásokat. Érjük be a köszöntéssel, a csokor virággal. És mondjuk azt a néhány köszöntő szót őszintén, nyújtsuk a csokrot jó szívvel. Még ezt sem csináljuk jól. Nem is az ilyenkor szokásos jópofáskodás („férfinap nem lesz?”) lehet bántó, hanem a „na, ezen is essünk túl” for­mális ünnepség, a kényszeredettség, „ha már kitalálták a nőnapot, mondjunk valamit, mert illik.” N em, nem csupán illik. Ha a nőnap történelmi körül­ményeire, fontosságára emlékezni nem is akaródzik minden évben, és kiváltképp nem családi, avagy szű- kebb baráti, munkatársi körben, annyiban ragaszkodjunk a tradíciókhoz, hogy tiszteletünket, megbecsülésünket és — ne féljünk az érzelmeinktől sem — szeretetünket fejezzük ki e napon. Ami ettől válhat ünnepivé, vagy legalább jó em­lékezetűvé. M. D. Pártok 83 választás CDU—CSU 48,8 SPD 38,2 FDP 6.9 Zöldek 5,6 Egyéb 0,5 A nyugatnémet első számú győztes a CDU—CSU Visszaestek a szociáldemokraták Az öt hónapja hatalmon lé­vő keresztényliberális koalíció győzelmét és négypártrend­szer létrejöttét eredményezte az NSZK-ban a tegnap meg­tartott . országos választás. így 1987-ig ismét Helmut Kohl, a Kereszténydemokrata Unió el­nöke alakíthat kormányt. A választáson, amelyen a szavazásra jogosult 43,4 millió állampolgár 89,1 százaléka vett részt, a következő ered­mény született: Ezzel mind a négy párt be­jutott a parlamentbe. A 498 tagú Bundestagban a CDU— CSU 244, az SPD 193, az FDP 34, a zöldek 27 képviselői hellyel rendelkeznek. A választásnak három győz­tese, és egy vesztese van. Az első számú győztes a CDU—CSU, amely 1957 után fennállásának második leg­jobb eredményét érte el. Sza­vazatvesztesége ellenére elége­dett az FDP is, amelynek a tavaly őszi súlyos visszaesését követően a jómódú középréte­gek felé való nyitással sike­rült átlépnie a bejutáshoz szükséges ötszázalékos határt. A győztesek közé sorolható a zöld baloldali tömeg­mozgalom is, amely 1979-ben megkezdődött dinamikus előretörésével — öt tarto­mányi parlament után — a Bundestagba is bejutott. A választás egyetlen vesz­tese a Német Szociáldemokra­ta Párt, amely 1961 óta nem ért el ilyen rossz eredményt. Az első értékelések abban lát­ják a keresztény uniópártok győzelmének és a szociálde­mokrata párt vereségének okát, hogy a széles tömegek az SPD korábbi, 13 éves kor­mányzása után most a CDU— CSU-tói várják az NSZK ko­moly gazdasági problémáinak, mindenekelőtt q két és fél milliós munkanélküliségnek a leküzdését. Helmut Kohl kancellár, a pártelnökök vasárnap esti televíziós vitájában elhang­zott értékelésében kijelentet­(Folytatás a 2. oldalon.) Nemzetközi nőnap Nőnapi kitüntetési ünnepiéi a Parlamentben A nemzetközi nőnap alkal­mából hétfőn kitüntetési ün­nepséget tartottak a Parla­mentben. Részi, vett az ün­nepségen Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke a párt Központi Bizott­sága. az Elnöki Tanács- és a kormány nevében köszöntöt­te a kitüntetetteket és szemé­lyükben hazánk egész nőtár­sadalmát. — Küzdőtársainkat, életünk minden gondjának megosztok, családunk éltetőit köszöntjük, akik sok dolguk mellett szebbé és jobbá teszik körülöttünk a világot — mondotta beszédében. Szólt arról, hogy a régi társadalom a nőt nem tekintette a férfi egyenrangú társának, csak a szocialista társadalmunk győ­zelme hozta meg az alkot­mányban is rögzített teljes egyenrangúságot a nők szá­mára. Ma már asszonyaink, lányaink az élet minden te­rületén, a termelő- és a társa­dalmi munkában, a közélet­ben és a politikában a fér­fiakkal együtt dolgoznak bol­dogulásunkért, osztoznak a felelősségben és á jól végzett munka örömeiben. Egész tár­sadalmunk nagy felelőssége és érdeke, hogy a vezetés­ben, a közéletben és a csa­ládban is olyan egyenrangú szerep jusson a nőknek, amely az évtizedeken át bizonyított képességeik, rátermettségük és szorgalmuk alapján megilleti őket. — A hazai nőmozgalom,• asszonyaink és leányaink ne­mes emberi törekvései nagy figyelmet, elismerést és támo­gatást érdemelnek Ez a megkülönböztetett figyelem is kifejezésre jut abban, hogy szép hagyományainkhoz illő­en az Elnöki Tanács ezen a Tauaszi uendeguaras Palocföidcn Egy terítéken gasztronómia és kultúra — Mit főz az Oscar-díjas? — Kakaóbál és sörfesztivál — Cukrászat felső fokon A tavaszi turistaszezon gasztronómiai nyitányaként első ízben az idén rendezi meg a Nógrád megyei Ven­déglátó Vállalat Tavaszi ven­dégvárás Palócföldön című programsorozatát. A hagyományteremtő szán­dékkal összeállított szakmai és vendégcsalogató műsorokat annak igazolásául is szervez­ték, hogy manapság is jói összeférnek, sőt, egyre job­ban egymásra találnak a ven­déglátás gasztronómiai és kulturális élményeket kíná­ló elemei. Ennek . jegyében mától kezdődően olyan tíz­napos programot szervezett a házigazda vállalat, melvben ki-ki megtalálja az érdeklődé­sének, ízlésének megfelelőt. A rendezvénysort ma a Sal- gó étterem nyitja a Pécskő Üzletházban kapható tavaszi­nyári női divat bemutatásá­val. A nőnapra időzített di­vatajánlás után discón szóra­kozhatnak az étterem vendé­gei. A szakmai programok kö­zül kiemelkedőnek ígérke­zik a március 9-i Jövedelem­érdekeltség a vendéglátásban című előadás. Dr. Benics László, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezető­helyettese azt fejti ki a szak­embereknek, hogyan lehet a szerződéses üzemeltetési rendszerben dolgozó boltok­kal versenyképessé tenni a nagyobb, szoros elszámolta­tásban dolgozó egységeket. A második negyedévtől me­gyénkben öt vendéglátóhely tér át a jövedelemérdekeltség szerinti működésre, különö­sen időszerű tehát az erről szóló eszmefuttatás. A tanulók napján március 10-én a Beszterce étterem­ben végzős vendéglátós diá­kok mutatják be meghívott szüleiknek megszerzett szak­ma; jártasságukat. Ugyan­ezen a napon dr. Csizmadia Irén a megyei KÖJÁL igazga­tóhelyettese Higiénia a köz- étkeztetésben címmel tart előadást az üzletvezetőknek — különös tekintettel a gyermek- étkeztetés tisztaságára és szakszerűségére. A Kővirág presszóban li­án délután tejszínes készítmé­nyeket rrfutatnak be és kínál­nak a vendégeknek. A ren­dezvények egyik fénypontjá­nak az Ipoly Szálló éttermé­ben 11—12-én sorra kerülő görög vacsoraestek ígérkeznek. Franke László, Oscar-díjas szakács, a fővárosi Hilton Szálló éttermének konyhafő- nök-helyettese süti-főzi az eredeti görög ételeket, mellé­jük a Miskolcon élő görögök­ből verbuválódott Pallas folk­lóregyüttes adja a műsort. Március 13-án a Pécskő’ 'presszóba kakaóbálra hív­ják a gyerekeket: miközben a Mátyás aranyszőrű báránya című mesejátékot. nézik, hadd kóstolgassák a sokféle, finom tejterméket! A sörfesztiválnak természetesen, a Borsodi Sö­röző és Ételbár ad otthont március 14—18-ig, máris 22- fajta sör került raktárra, me­lyeket reklámáron kínálnak az ezúttal is népszerűsített sör­korcsolyák után. Kilenc vendéglátó-vállalat és szálloda húsz cukrásza márci­us 15-én a Kővár presszóban mutatja be, 'hogy is fest a cukrászmesterség a legmaga­sabb fokon. A Hotel Salgó ét­termében március 17—18-án a szárnyas különlegességek va­csoraestjét rendezik meg. 18- án a Napsugár vendéglőben pedig jellegzetes hevesi éte­leket szolgálnak föl vacsorára. napon a sok százezer arra ér­demes asszony és leány közül kitünteti a legjobbakat, a leg­áldozatkészebbeket — mon­dotta Trautmann Rezső, majd átadta azokat a kitüntetése­ket, amelyeket a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa adományozott hazánk szo­cialista társadalmi rendjének építésében a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavításában kifejtett ki­magasló munkásság elismeré­seként A nemzetközi nőnap alkal­mából a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Ács Petemé, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete főmunkatársa; Balogh Jánosné, a Volán 8. számú Vállalat osztályvezető­je; Godó Györgyné. az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága nyugalmazott osztályvezetője; Hegyi Györgyné, nyugalma­zott vállalati üzemvezető; Horváth Emilné, az MSZMP Zalaszentgróti nagyközségi Bi­zottságának munkatársa; dr. Horváth Lajosné, dr Schimel Edit, az MSZMP Budapest X. kerületi Bizottságának munka­társa; Jávor Lászflóné nyugál­lományú rendőr százados; Kiss Lászlóné dr., a Textilipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetősége osztályvezető -helyettese, jogtanácsos; La~ pusnyik Lajosné, a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombi­nát személyzeti vezetőiePeí- lérdi Rezsőné, az MSZMP Bu­dapest XX. kerületi Bizottsá­gának munkatársa: dr. Rutich Ferencné a Centrum Áruhá­zak országos vállalati szak- szervezeti bizottságának titká­ra, Sinka Lajosné, az MSZMP Besenyszögi községi Bizottságának titkára; Szabó Józsefné, a Termelőszövetke­zetek Baranya megyei Szövet­ségének főmunkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát negyvenen, bronz fokozatát ötvennnégyen vehet­ték át. (Folytatás a 2. oldalon.) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents