Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

Hatékonyabb megelőzés, kevesebb bűncselekmény INTERJÚ DR. CSONKA TIBOR MEGYEI FŐÜGYÉSSZEL A megyei pártbizottság az elmúlt esztendő végén érté­kelte a párt XII. kongresszusa és a megyei pártértekezlet óta végzett munkát, s a többi között joggal állapította meg, hogy Nógrád megyében a közrend és közbiztonság, valamint a törvényesség helyzete alapvetően szilárd. Ezeket a ténye­ket támasztják alá az ügyészi munka tapasztalatai is, ame­lyekről dr. Csonka Tiborral, megyei főügyésszel beszélget­tünk. — Tavaly miként alakult megyénkben a bűnözés? Ereztette-e hatását, hogy előtérbe került a bűncse­lekmények megelőzése? — A korábbiakhoz képest jobb a helyzet. Amig például 1982-ben országosan tíz szá­zalékkal emelkedett a közvá­das bűncselekmények száma, addig Nógrád megyében 3,6 százalékkal csökkent. Fontos mutató a tízezer lakosra jutó ismertté vált bűncselekmény. Megyénkben ez is az országos átlag alatt van, s csupán há­rom megyében jobb e tekin­tetben. A bűnözés kedvező alakulásában több tényező ját­szott szerepet. Mindenekelőtt kell hangsúlyoznom, hogy a megnövekedett gazdasági ne­hézségek között is törvény- tisztelő az állampolgárok dön­tő többsége, egyre szélesedik a megelőzés társadalmi bázi­sa. Hogy a megelőzés hatéko­nyabb, nem utolsósorban kö­szönhető ez a rendőri, ügyé­szi és bírói szerveknek is. Az idegenforgalom mérséklődése szintén hatott a bűnözés csökkenésére. — Volt-e szemmel követ­hető módosulás a bűnözés szerkezetében az elmúlt esztendőben? — Ami az összbűnözést illeti, el kell mondanom, hogy tavaly sem fordult elő a megye köz­véleményét különösen foglal­koztató bűncselekmény. Az envhébb megítélésű vétségek aránya a jellemző. A megyé­ben kialakult jó politikai lég­kör egyik bizonysága, hogy egyetlen állam elleni bűncse­lekmény miatt sem kellett büntetőeljárást indítani. A személyek elleni erőszakos bűncselekmények számában sincs változás. Viszont a va­gyon elleni bűncselekmények szaporodnak, a társadalmi tu­lajdont és az állampolgárok személyi javait egyaránt ká­rosítják. Elgondolkodtató, hogy a társadalmi tulajdon­ban okozott kár évről évre növekszik, s az elmúlt három évben hárommillióról kilenc­millió forintra emelkedett. Eb­ben bizonyos szemléletbeli problémák is szerepet játsza­nak. Vannak állampolgárok, akik tétlenül szemlélik a tár­sadalmi tulajdon fosztogatá­sát, még mindig bocsánatos bűnnek tartják, ha valaki a közös vagyonhoz nyúl. Ugyan­ezek a személyek az azon­nali és a legszigorúbb bünte­tést követelik, ha személyi tu­lajdonunk elleni támadásról van szó. Ha ezt, a szemlélet­ben meglevő kettősséget, si­kerülne visszaszorítani, még hatékonyabb lehetne a meg­előzés. Sok a személyi tulaj­dont károsító bűncselekmény is. Sűrűek a pénz- és ékSzer- löpások, ami jelzi: a sértet­tek egy része nem fordít kü­lönösebb gondot értékei vé­delmére. Az óvatosság elemi hiánya, a hanyag, figyelmet­len magatartás megkönnyíti a betörők, tolvajok dolgát. — Milyennek látja me­gyénkben a közlekedési fe­gyelmet? — E bűncselekmények szá­ma az előző évhez képest va­lamelyest emelkedett. A leg­nagyobb gond az ittas jármű- vezetés, ami miatt Nógrád- ban tavaly 353 személlyel szemben indult büntetőeljá­rás. Ugyancsak figyelmeztető, hogy e bűncselekmények kí­sérő jelenségei között találko­zunk a munkahelyi, családi, társasági italozással, amikor tehát arról van szó: a szű- kebb, vagy tágabb kollektíva szeme láttára fogyasztanak, majd ülnek a volánhoz. Anél­kül, hogy akadna valaki kö­zülük, aki megakadályozná a bűncselekményt. Csupán az ér­dekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az ittas vezetés alól újabban már a nők sem ki­vételek. — Az ügyészség fontos feladata az általános tör­vényességi feladatok ellá­tása. Mennyiben segítet­ték a társadalmunkban megnyilvánuló káros jelen­ségek visszaszorítását, a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek valóra váltását? — A korábbi esztendőkhöz hasonlóan tavaly is az ügyé­szi szervek körülbelül száz­húsz vizsgálatot és huszonöt utóvizsgálatot tartottak. Eze­ken keresztül folyamatosan figyelemmel kísérhették a ha­tóságok tevékenységének tör­vényességét, a gazdálkodó szer­veknek a munka- és tagsági viszonnyal kapcsolatos dönté­seit. A feltárt törvénysértések megszüntetése miatt tizenöt óvást kellett az ügyészi szer­veknek benyújtaniuk. Más esetekben a vizsgált szervek vezetőihez címzett felszóla­lásban intézkedtünk a jogsza­bálysértő gyakorlat, a törvény- sértő mulasztások megszünte­tésére. Kezdeményezésünkre, az állampolgári fegyelem sú­lyosabb megszegéséért hat személy ellen kezdődött bün­tetőeljárás. A vizsgálatokkal, utóvizsgálatokkal párhuzamo­Az óceán hullámai f • I WV • w ¥ es az idoiaras Orloví igáslovak Az orosz ügetőlovak tenyészté­si tapasztalatait felhasználva ala­kították ki a 110 éves Zlini lóte­nyésztő telepen az orlovi igáslo­vak tenyészetét. Most kiderült, hogy a legjobb technikai felsze- I reltségű mezőgazdasági üzemben is szükség van lovakra. A te- nyésztelepen lovakkal végeztetik a kisebb terhek szállítását, a háztáji földek megművelését. Az ötéves tervidőszak végéig az igáslóménes állománya ötszázra nő és tervezik eladásukat az or­lovi körzet mezőgazdasági üze­meinek is. Az Európát és Ázsiát elvá­lasztó Urál hegységben aszá- lybkat vagy erős záporokat okozhatnak az Indiai-óceán távoli térségeiben levő víztö­megek jelentéktelen hőmér­sékletváltozásai. Ezeknek az egész kontinensre és óriási tengeri térségekre kiterjedő jelenségeknek a mechaniz­musát nagy figyelemmel kísé­ri a tudomány. E mechaniz­mus tanulmányozása volt a fő feladata annak a Szovjet Tudományos Akadémia ócea- nológiai intézete által kikül­dött expedíciónak, amely a Vityaz kutatóhajó fedélzetén végzett vizsgálatokat az In­diai-óceánban. Az expedíció az elemi csapások előrejelzé­sének, s következésképpen ne­gatív következményeik lénye­ges csökkentésének lehetősé­git tanulmányozta. san változatlanul törekedtünk a különböző felügyeleti és el­lenőrző szervek törvényessé­gért érzett felelősségét erősí­teni. Szorgalmaztuk, hogy e szervek rendszeresen lássák el ellenőrzési, felügyeleti mun­kájukat, hasznosítsák a szer­zett tapasztalatokat, s kérjék számon intézkedéseik végre­hajtását. Figyelemre érdemes és kedvező, hogy az ügyész­séghez érkező törvényességi kérelmek száma évek óta csökkenő. Ez arra utal: a ha­tósági és az egyéb jogalkalma­zó szervek intézkedései túl­nyomórészt törvényesek és ta­lálkoznak a lakosság egyetér­tésével. — Az általános törvé­nyességi felügyelet milyen főbb témákra irányult? — Továbbra is a lakosságot széles körben érintő, átfogó, magasabb szintű jogszabályok betartásának elemzése állt munkánk középpontjában. Változatlanul jelentős szere­pet kapott a társadalmi tu­lajdon védelme. A gazdálko­dó szervek feladata biztosíta­ni a károsodás megelőzését és indokolt esetben eljárni a károkozókkal szemben. A munkáltatók többsége helye­sen él a számára biztosított lehetőségekkel, de helyenként a felelősségre vonás megala­pozatlan volt, máshol pedig elmaradt. A gázdálkodó szer­vek által kötött szerződések­nél arra figyeltünk fel, hogy szerződésszegés esetén túlzot­tan liberálisak, nem igyekez­nek igénvüket érvényesíteni. — Milyen tapasztalatokat szereztek az állampolgári fegyelemről? — Elsősorban az építés­ügyi fegyelem helyzete nem kielégítő. A korábbi évek erő­feszítései ellenére gyakran előfordulnak engedélytől el­térő építkezések, más építés- rendészeti lazaságok. Éppen ezért az ügyészi szervek tá­mogatják az építésügyi ható­ságoknak az építési fegyelem erősítésére irányuló intézke­déseit. összegezve elmondhatom, hogy a kedvező kép ellenére is találkozni megyénkben nem kívánatos jelenségekkel, amelyek ellen a jövőben még határozottabban kell fellépni. Nem csak ügyészi feladat ez, hanem valamennyi szerv, min­den állampolgár kötelessége. Az ügyészi szervek a jövőben is arra törekszenek, hogy mind jobban érvényesüljön a törvényességért érzett társa­dalmi felelősség! — Köszönjük a beszélgetést! M. Sz. Gy. MUNKASARCOK Aki most is őrt áll... Bánatos az asszony szeme. Azt mondja: — Nem így képzeltem el én valamikor, lyánykoromban az életemet. Valami másra, szép­re vágyódtam, csatc hát a sors, az kiszámíthatatlan. So­se lehet tudni, mi következik be... Hát nálunk ez negyven­hatban megtörtént. Apám bá­nyász volt, a forgácsi lejtős­aknában dolgozott és kát bal­eset érte. Először, a súlytó- légrobbanáskor rettenetesen megégett, de aztán megint munkába tudott állni... Vesz­tére. Egy másik bányaomlás­nál, betemetett társain segít­ve, akkorát emelt egy kő­zettel téli csillén, hogy meg­szakadtak az erei. A forgá­csi hullaházban már szépen felöltöztetve láttam, előtte meg sem mutatták nélcünk. Lehet, édesanyám tette tisz­tába. .. ö aki ma már hetvennyolc esztendős, de még dolgozik. Igaz, csak takarítónő, de abba nem hagyná a dolgot, hiába kérleljük, maradjon már ott­hon, nyugodtan, nem teszi. Azt mondogatja: „Lányom, ha otthonról kimozdulni nem tudnék az a végzetemet je­lentené”. Benne van már ez, mindig valamit tenni-venni mióta aoánk meghalt. A tűz­helygyárban is dolgozott, de hogv apánk a bányában ma­radt. olyan szerencsétlenül otthagyta a gvárat, nehogy va­lami baj érié mi meg a hú­gommal ott maradtunk árván Elment Somlvóra, főzni. az óvodába, onnan is került az­tán nyugdíjba Kis fürge öregasszony, le nern lehet be­szélni a munkáról. De kellett is mindig dol­gozni. Szegény apánk után na­gyon kevéske nyugdíjat kap­tunk, gyerekek meg hárman voltunk. Igaz, szegény kishú- gom nem élt sokáig: meghalt szívbajban. De még így is ket­tő éhes száj volt. Anyám aztán elment a bányaigazgatóságra és addig-addig sírt, könyör- gött, amíg engem fel nem vet­tek a bányakórházba, a kony­hára. Somlyóról gyalogoltam be is, meg vissza mindennap, néha olyan hófúvásban, hogy a cipőm is gyakorta lemaradt a lábamról. Cipőm... Apám megmaradt bakancsából ala­kította át a suszter. Sokáig ez volt az ünneplő is, meg a hét­köznapi is. Hát, elhiszi, nem szívesen emlékszem vissza a gyerekkoromra. Nagyon kese­rű, szomorú évek voltak azok Negyvennyolcban aztán férj­hez mentem. Az uram a bá­nyagépgyárban dolgozott, la­katos volt tavalyig, míg nyug­díjba nem ment. Aztán jöttek a gverekek: negyvenkilencben a lánv, ötvenötben meg a fiú. A nagyobbik kiröpült már a házból, a párja ágazatvezetó az egyik termelőszövetkezet­ben. van egv hét- meg egv ki- lenceszt^ndős fiuk. A gvere- kem még nem nős. pedig nó­gatom már, állapodjon meg, alapítson családot, jöjjenek az unokák. De az istennek nem hajlik a szóra. Szóval, én szépen felnevel­tem a két gyermekemet. Igaz, eleinte kinnal-keservvel. Nem volt még akkor annyi munka- alkalom, mint mostanában, eljártunk hát kapálni Pálfal- vára, napszámba. Tíz órákat is egyfolytában. De sokszor volt úgy, hogy már szaladt elém a két csibém, és sírtak: éhesek. Estefelé láttam neki főzni valamit hogy megteljen a kis gyomruk Nyaranta meg leginkább az aratásnál segéd­keztünk, a cséplésnél, mikor mi akadt. De kellett egy kis többletpénz az uram fizetése mellé mert akkor már házra spórcltunk. Építettünk is egyet Pálfalván. de alig lak­tunk benne néhány évet. mi­kor szanálták Igaz, a tanács hozzásegített, hogy helyette egy másikat felhúzzunk. Szép ház, kint Pálfalva végén, már ott. ahol az erdők kezdődnek Nekem mindig a pénzzel volt bajom. Ügy ahogy nőttek, cseperedtek a gyerekek, kel­lett mind több. A kapálás meg a másfajta mezőgazd-'-Vi munka ehhez már nem "olt elég. Fix állás kellett. fgy mentem <*n el 19ő3-tv>n p tn-- iáni öblösüveggvárba. A festődében húztam le hat­nyolc évet, aztán az automatád ra kerültem. Jó munka volt, igaz, három műszakos, de be­fogadtak az emberek, szeret­tem azt csinálni. Mikor már sínen lett volna minden, ak­kor jött a baj. Hetvennégyben egy kisebb agyvérzést kap­tam, letiltott az orvos a gép­ről. Akkor tettek a rendészet­re. Először kijártam Baglyas- ra, ott vojt a gyárnak egy gyúlékonyanyag-raktára, pár ev múlva meg megint vissza­kerültem a gyárba, a hátsó, nagy forgalmú kapuhoz. Tud­ja, ahol a teherautók meg a kamionok járnak ki s be. Idén januártól meg itt posz- tolok ennél a salakhegyi rak­tárnál Elhagyott hely igaz, de nem félek. Van egy őrkutya, igaz, olyan, mintha nem is lenne, meg nem ugat senkit, de nem lehet eladni, mert a gyár tulajdona, állítólag két és fél ezer forintot ér. Bárén egy fillért se adnék érte. Elüldögélek itt, nézelődök, őrködök a holmikra ts várom már, hogy én is nyugdíjba menjek. Még majdnem két év, de semmiség az már ahhoz, ami elmúlt. Szeretek olvasgat­ni, varrogatni, bár igaz ve­szem észre, egyre jobban rom­lik a szemem. Meg fulladok is. Ezen a hegyen, mire kiérek kétszer is meg kell állnom, pihenni. De hát ez az élet: elkopik az ember motorja is. A szép őszhajú Budafoki Jánosné maga elé néz, mint­ha azon gondolkodna: Iste­nem. csak ennyi kis beszélge­tés az ember élete... ? Karácsony György Forgácsolók Érsekvadkerten A forgácsoló-szerszámipari vállalat érsekvadkerti gyár­egységében, amelyet január I-től vett át az anyavállalat a Szerszámipari Művektől, forgácsoló szakemberek népes ha­da dolgozik. Kovács László is a tapasztalt gárdához tar­tozik, hosszgyalugcpén bányaszivattyút készít. Csiniár István bérmunkában elvállalt tengelyek esztergályo- zásában vesz részt, pontos munkájával az ersekvadkertiek forgácsolásban megszerzett jó hírét erősíti. A szakember-utánpótlást saját erőből oldják meg a gyáregy­ségben. Ösztöndíjasaik hosszú távon az üzemben marad­nak. Busái Imre is tanulóévei alatt kötődött a vállalathoz. A tavaly végzett szakmunkás szerződésben is kötelezte ma­gát, hogy ösztöndíjas tanulmányai után is Ersckvadkerten marad dolgozni. — képek: kj —

Next

/
Thumbnails
Contents