Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
EGY SZOLGÁLTATÁS BEMUTATKOZIK (III.) Az elhelyezkedés lehetőségei Ä TELJES foglalkoztatás ér. telmezése módosult. A „teljesség” követelménye egyre inkább csak úgy értelmezhető, hogy mindenki számára, aki munkát akar vállalni, legyen valamilyen lehetőség valahol elhelyezkedni. Nincs tehát arról szó, hogy a foglalkoztatás azon a földrajzi területen, abban a szakképzettségi fokozatban, munkakörben realizálódik, amelyben kívánják. Arra is egyre inkább számítani Kell, hogy az emberek nem feltétlenül dolgozhatnak életük végéig azon a helyen, abban a munkakörben, amibe első alkalommal elhelyezkedtek. Mindezek a körülmények — az előző részben említett tényezők — eredményezhetik, hogy a foglalkoztatás feszültségei növekedhetnek, az elhelyezkedés lehetőségei beszűkülnek. illetve nehezebbé válnak. Szükség van egy olyan intézményre ahová a munkavállaló bizalommal fordulhat problémáival és a pályaorientációtól kezdve a munkahely- keresésen keresztül az átképzési lehetőségek ismertetéséig sokféle gondjának megoldásában kaphat segítséget. Nemcsak az egyén, hanem a népgazdaság szempontjából is szükség van erre, mert a jövőben is lesznek olyan munkahelyek, munkakörök, ahová irányítani kell a munkaerőt, míg máshonnan éppen elvonni célszerű. Mindezt úgy helyes megvalósítani, hogy lehetőség szerint bizonyos érdekegyeztetés is megvalósuljon. Ez év január 1-től, a Nógrád megyei Tanács határozata alapján megyénkben is megalakult és megkezdte működését a munkaerő-szolgálati iroda. A Nógrád megyei Tanács VB munkaügyi osztályának szakmai irányítása mellett — Salgótarjánban, a Munkás utca 5 szám alatt, a volt pályaválasztási tanácsadó intézet helyén működik. Az iroda alapvető feladata, hogy a pályakezdő fiatalokat, a munkahelyet vá’- toztatókat, az alkalmi munkát, másodállást, vagy mellékfoglalkozást. bedolgozást vállaló személyeket, nyugdíjasokat irányítsa. közvetítse a vállalatok, szövetkezetek, intézmények által közölt munkahelyekre. (A hagyományos értelemben vett munkaerő-közvetítést és az azzal kapcsolatos feladatok egy részét a tanácsi munkaügyi szervek — mint hatósági tevékenységet — mindaddig ellátják, amíg ez — jogszabály szerint — hatáskörükbe tartozik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szolgálati iroda és a tanácsi szervek között sajátos munka- megosztásnak kell kialakulni) A MUNKAERÖ-SZOLGÄ- LATI iroda ellátja a dolgozók át- és továbbképzésével kapcsolatos feladatokat, ennek érdekében igény szerint tanfolyamokat, kurzusokat szervez. A felmerülő, esetenként csak néhány főt érintő vállalati képzési igények kielégítéséhez, az átcsoportosítások lebonyolításához vállalatok, esetleg területek közötti koordináció szükséges, melyre az iroda — az átképzés rendszerének központi továbbfejlesztését követően — fokozatosan vállalkozik. Segíti az iroda lakossági igények kielégítését: gyermekek, rokkantak betegek gondozásával felügyeletével, házi ápolásával, diákok korrepetálásával összefüggő kérések teljesítését. Ha az iroda tevékenysége kiteljesedik, képes lehet arra, hogy a munkáltatóknál átmenetileg feleslegessé váló termelői szolgáltatói kanacitások más vállalatoknál történő elhelyezésében is közreműködjön, mint ahogy az átmenetileg nem hasznosítható vagy feleslegessé váló termelőberendezések, gépek más vállalatoknál való működtetésében is segítséget nyújthat. A későbbiek során az iroda munkaerő-gazdálkodási feladatokat is átvállal, úgy mint álláshirdetések, pályázatok sajtó alá rendezése és közzététele helyi és országos lapokban vagy például a munkaerő-toborzás gyakorlati elősegítése. A MUNKAERÖ-SZOLGÄLATI iroda a hét minden munkanapján 9—15 óráig fogadja ügyfeleit. Rövidesen szerdai és pénteki napokon 14—ÍR óra között munkajogi, hétfői és szerdai napokon 9—11 óra között pályakorrekciós tanácsadást is végez az érdeklődőknek. Barátin Ottó (Vége) Anyagtakarékosság! célból orsózőgépet helyeztek üzembe a nagybátonyl harisnyagyárban, amelynek segítségével maradék fonalak újracsévélése oldható meg. Korábban ezeket az alapanyagokat a szemétbe dobták, az új berendezés segítségével harisnyanadrágok ezrei köthetők belőlük. Képünkön: Győri Lajosné dolgozik a géppel. — kj — Gyengélkedő szövetkezetek Hrtl vannak rnár azok a régi, vidám hangulatú zárszámadások! — sóhajtotta az ismerősöm, miután végigülte az egyik kedvezőtlen adottságú tsz közgyűlését. Nos, amit elmondott, az valóban nem adott okot túlzott derűlátásra. Még akkor sem, ha végső soron e: edményes évet zárt a közös gazdaság, mert ez az ő esetükben csak annyit jelent: éppen, hogy el tudták kerülni az alaphiány, a veszteség újra fenyegető veszélyét. Helyzetük ezzel együtt is nagyon nehéz. Ebben az évben csupán hiteleik kamatterhe 6—7 millió forintra rúg, fejlesztésre, termelésbővítő beruházásra jó ideig még csak nem is gondolhatnak, mert törleszteniük kell az adósságaikat. Vagyis azokat a hiteleket, amelyeket a korábbi évek veszteségrendezési eljárásai során kényszerültek felvenni. Igaz ugyan, hogy a mégoly gyenge földjeiken is eredményes növénytermesztést foly- tathanának, de ehhez talajjavításra és korszerű gépekre volna szükség. Vagyis pénzre, ami ugye nincs. Nem ok nélkül mondogatják e tsz vezetői: valóságos bűvös körbe kerültek, amelyből mégiscsak ki kellene törni valahogy. Aki az ország falvait járja, az jól tudja, hogy e tsz gondja korántsem egyedülálló, mert vagy 409 alacsony hatékonyságú, nagyobb részt eladósodott termelőszövetkezetünk van. Azokban is circulus vitiosust emlegetnek a borúlátók, a bizakodó, a tettre kész vezetők azonban kiigazítják őket: nem igaz, hogy nincs semmi kiút! „Csak meg kell keresni.” Ügy tetszik, a szerencsi Lenin Tsz már meg is találta. Pedig ott is nyomasztó volt a múlt terhe, hiszen az elmúlt öt év alatt 80 millió forint (!) pénzügyi hiányt „hozott össze” ez a közös gazdaság. Két éve azonban új vezetőket kapott a termelőszövetkezet, ami gyökeres változásokkal járt. Azóta ugyanis a korábbi 3,5 tonna búza helyett 4,2 tonnát termelnek egy hektáron, 1,0 tonna kukorica helyett 7,9 tonnát (!), a másfél tonnás napraforgó zömét pedig felváltották a négy'tonnás sörárpával. Minthogy a régi, teljesen elhasználódott géppark nyilván’alkalmatlan volt a termelés betakarítására, ezért megállapodtak a Szerencsi ^ Állami Gazdasággal, hogy kölcsönveszik gépeiket, szakmunkásaikat. A kukoricatermeles színvonalának ugrásszerű _ javulása nagyrészt ugyancsak az állami gazdaságtól átvett technológiának köszönhető. Az elszámolás a terméstöbblet alapján történik, a tsz és az állami gazdaság között, így a gazdaságnak is jut a tsz-nek pedig marad. S bár a „megmaradó” rész nem kevés, nyilván nem lehet elég a korábbi vezetés által felhalmozott adósság törlesztésére. Ezért nézett az új vezetés új jövedelemforrás után. A hasonló helyzetben levő borsodi tsz-ek receptjét vették át: melléküzemágat hoztak létre Budapesten. Vagyis olyan szolgáltatásokat nyújtanak, ipari tevékenységbe kezdtek, amelyekre reális társadalmi igény van, amelyeket ennél fogva tisztességesen megfizetnek. S minthogy ezzel a tsz szépen meg tudta tetézni a javuló növénytermesztés meg állattenyésztés jövedelmét, most már jó esélye van arra, hogy rendbe tegye a saját szénáját. A szerencsiek módszere (az alaptevékenység jövedelmezőségének fokozása, plusz nyereséges mellégüzemág) más gyengélkedő tsz-ek számára, Nógrádban is követendőnek mutatkozik. Nem elhallgatva persze, hogy az új útra rálépni korántsem egyszerű. Hiszen ez csak akkor sikerülhet, ha — szükséges esetben személyi cserékkel, vagy pedig anélkül — képes megújulni a vezetés. Ezenkívül csak akkor, ha a társadalmunk is megértő. Ha belátja, hogy a pesti, általában a nagyvárosi melléküzemág önmagában még nem elítélendő. Csak akkor kísérheti gyanakvás, méghozzá jogos gyanakvás a létét, ha a kérdéses nagyvárosi melléküzemágra valóban nincs társadalmi igény, s persze akkor, ha ez a „tsz-kirendeltség” netán tisztességtelen módszerekkel akar nyereséghez jutni. Az ilyesmit ugyanis sem náluk, sem pedig másoknál nem lehet elfogadni. De ha. tegyük fel, valamilyen élelmiszerfeldolgozásra szakosodik az a nagyvárosi melléküzemág, vagy pedig olyan kissorozatú ipari termék gyártásába fog, amellyel más nem akar bajlódni, nemcsak a tsz, még a társadalom számára is káros az eleve elmarasztaló szemlélet, az előítélet. Mindig aZ a perdöntő, hogy mi a valóban szükséges, a tényleg hasznos tevékenység! A termelés, a jövedelemszerzés legfontosabb szinte -e persze a mezőgazdaság volt és marad még a gyengélkedő tsz-ekben is. Az állam azért vállalja magára a talajjavítás, a vízrendezés költségeinek tetemes részét, azért fizet a tsz-ek termékei után tetemes ár- kiegészítést, hogy e szövetkezetek növény- termesztése gazdaságossá váljék, s ezzel együtt kedvezőbb lehetőség nyíljék az állattenyésztés fellendítésére is. Vagyis arra, amire e tsz-ek a leginkább hivatottak. A _ ország ugyanis nem tudja nélkülöz*++ ni azt a termőföldet, amelyen ez a 400 szövetkezet gazdálkodik. Gádor Iván i Kárba veszett termés Az emberiség évenként a világtermésnek több mint egy- harmadát — 280—360 milliárd nyugatnémet márka értékben (termelői áron) — veszíti el természetes okok következtében. A Bayern gyár beszámolója szerint a világtermés 14 százalékát kártevők, 12 százalékát növénybetegségek pusztítják el, 9 százalékát pedig a gyom. vagyis összesen 35 százalék megy veszendőbe. A legnagyobb veszteség — 45 százalék — a cukorrépát és a cukornádat éri, 35 százalék a gabonaféléket, míg a főzelékféléknek csupán 28 százaléka pusztul el. Minél fejlettebb egy ország iparilag, annál kisebbek a veszteségek. Európa például termésének csupán 23 százalékát veszíti el. Ázsia és Afrika fejlődő országaiban vi szont a termés 42—43 százaléka pusztul el. Újdonság az óceán mélyén Franciaországban újfajta kutató tengeralattjárót készítettek nagy mélységekben végzendő kutatómunkához. A hajót Szicíliában bocsátották vízre. Aa Epaulard elnevezésű tengeralattjáró távvezérlésű, képes arra, hogy 6000 m mélyen a tenger felszíne alatt tartózkodjék, és kifejezetten alkalmas talajminta vételére, fényképfelvételek készítésére és tengermélység-méré- si munkálatok elvégzésére. Az oceanográfiai kutatásokra szakosodott olasz Mediterranean Survey and Service az első Epaulard-t a Szicília északi felénél található tenger alatti vulkánok tanulmányozására használja fel. PILLANATKÉPEK EGY MUNKÁSCSALÁD ÉLETÉBŐL Veszélyeztetett gyerekek A fiatalasszony arca a szomorúság és a bánat valamilyen keverékét ötvözi, amikor közlöm vele, miről szándékozok beszélgetni. — Velem? — kérdi szinte önmagától kissé megütközéssel a hangjában, majd égy enyhe mosoly fut át az arcán. Nem sokkal később az irodában folytatjuk a beszélgetést. A fiatalasszony két kidolgozott kezét ölébe helyezve így kezdi: * — Két fiam van. Az egyik 15 éves, az idén ballag az általánosban, a másik 12. Biztos támaszaim. Egyikükkel sincs különösebb baj. A kisebbik az anyás, jobban érzi gondjaimat, s nagyon ragaszkodik hozzám, általában otthon tartózkodik. A nagyobbik még egyszer olyan magas mint én. Vele többször kell leülnöm, mert hajlamos olyan baráti környezetbe járni, ami számára nem a legiobb. Ilyenkor beszélgetünk. így szólok hozzá: Nézd öregem ez így nem mehet tovább, mert... vagyis barátaidat jobban válaszd meg, mert ha nem. ebből komoly baj lesz. Amit egy anya megtehet, azt én úgy érzem, eddig Is megtettem. Csakhogy nem múlt el nyomtalanul felettünk a nyugtalansággal, idegességekkel, feszültségekkel teli 12 esztendő, amíg együtt éltünk a férjemmel. Az eltelt idő alatt megpróbáltam mindent, de nem változott meg. Ügy éreztem, hogy mielőtt teljesen kiborulok, cselekednem kell. Egyetlen megoldás kínálkozott. Minél előbb elválni. Volt férjem, aki válásunk után is — 1980 óta — velünk lakik, amikor beiszik, akkor rendszeresen botrányt okoz; megfenyeget, agresszív, durva. A munkahelyén is sok baja van az italozás miatt. Megrögzött alkoholista. Igen, az alkohol rontotta el családi életünket A bíróság a lakást megosztotta, mert a férjem kapta a vállalatától. ★ Amíg udvarolt, nem vette észre ezen hibáját? — Addig is ivott, de csak mértékkel, mint más átlagember. Amikor összekerültünk, aztán derült ki, hogy valójár ban milyen. Amíg együtt voltunk, fizetésének 75 százalékát elitta. Na nem egyedül, ebben segítettek neki a barátai. Volt elvonókúrán is, de ez sem használt. — Milyen most a helyzetük? — Ahhoz képes, amikor még együtt voltunk, valamivel jobb, A gyerekek is mintha nyugodtabbak, kiegyensú- lyozotabbak lennének, de még így is feszültségben telnek el napjaink. Anyagilag is többet tudok adni nekik, amikor pedig nincs itthon, akkor én is jobban érzem magam. Csak tudnék valahogy ezen az áldatlan együttélésen valamiképpen változtatni. Ha hozzá tudnék jutni a két gyerekkel egy mostaninak megfelelő lakáshoz, biztos hogy idegileg hamarabb rendbe jönnék, s a gyerekeknek is minden tekintetben jobb lenne. Mert a korábbi és a mostani helyzet nem múlt el kedvezően felettünk. A gyerekek gyengén tanulnak. Pedig a gyámhatóság képviselője meggyőződött arról, hogv a lehetőségekhez képest. példásan gondoskodok róluk. Megállapította azt is, — valószínű környezettanulmány alapján — hogv alkoholista apiuk magatartása miatt, veszélyeztetett helyzetben vannak. Tudomásom szerint, a gyámhatóság képviselője tapasztalatait jelezte az illetékes szerveknek, de a család ebből eddig még semmi jót nem érzett. *-• K:| segítettél nehéj helyzetében ? — Az égvilágon senki! Édesanyám az ország másik felében lakik és beteges. Testvéreim is messze vannak. Anyósom 86 éves, magatehetetlen. Édesanyám úgy segít bennünket, hogy egész nyárra, a szünidőre elvállalja a gyerekeket, de én is nála töltöm a szabadságom. Ha karácsonykor, vagy húsvétkor hazamegyünk, akkor amit tud, azt ad. Egyébként nem szeretem családi dolgaimat kiteregetni. Amennyire lehet, magam oldom meg gondjaimat. Hogy most önnek nyilatkozom, annak okát nem tudnám megmagyarázni... A szakszervezettől tavaly ősszel kaptam tanszersegélyt, korábban pedig betegségem után segélyt. Mert az eltelt 12 esztendő nagyon megviselt. Egész évben a gyomrommal bajlódok. ősszel- tavasszal pedig kimondottan szenvedek. Egy-két hónap mire valahogyan rendbejövök. Ügy látszik életem végéig érezni fogom annak kellemetlen hatását is, hogy leestem a vonatról és eltörtem az oldalbordáim. Ez az első munkahelyem. Amíg egészséges voltam, addig köszörűsként dolgoztam. A nagybátyám révén kerültem ide, Salgótarjánba. * Ha túlórázik, akkor 3500 forintot keres. Ehhez jön az 1320 forint családi pótlék és a gyermektartás. Ez utóbbi ösz- szege változó: attól függ, hogy a férj mennyit dolgozik illetve hány napot tölt betegállományban. A tőle kapott ösz- szeg 600 forint és 1300 forint között váltakozik. — Ügy osztom be, hogy jusson is és maradjon is. Ezt annak idején édesanyámtól tanultam. Szerencsére nem kell szégyenkeznem, mert a gyerekek ilyen körülmények ellenére sem maradnak el társaik mellett. Nem panaszkodhatom jó étvágyuk van. A nagyobbik fiam. amikor hazajön az iskolából. a köszönés után azt mondja: — Anyu süssél tojást mert farkaséhes vagyok! Pedig alig egy órával előbb ebédelt. Minden este főtt ételt kapnak, mert így olcsóbb. Sajnos az árak mennek felfelé és nagyon meg kell gondolni mikor, mit főzzek. Az előbbiekből is láthatja, hogy nem dúskálunk semmiben, de eddig még nem jutottam oda, hogy egy szelet kenyérért, vagy egy csipet sóért a szomszédba menjek. Mások viszont, akiknek jobb a sorsuk, mint a miénk, bizony már jöttek hozám ezt azt kölcsönkérni. A szükséges élelmiszerekre havonta 2500—3000 forintot költők. A lakbért megosztva fizetjük. A tévé, a rádió, a biztosítás díját is én állom, de én fizetem a lakásjavítással kapcsolatos költségeket is. * A fiatalasszonynak nincs irigylésreméltó sorsa. Örömét a két gyermekében leli. Szabad idejét a lakás rendben- tartására, a gyermekek gondozásába foröíMa. Nem jár sehová, esténként otthon tévézik és pihen, mert nem tartozik az erős fizikumúnk közé. Megegyeztünk abban, hogv elsősorban a gyerekek miatt, nem írjuk ki nevét és azt, hogy hol dolgozik. — vencsz — NÓGRÁD - 1983. március 24., csütörtök Q
