Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
A boszporuszi A Krím állomás közelében feltárási munkák nyomai látszanak. A betonoszlopon elhelyezett tábla felirata szerint ógörög település, Pórin fi állt itt egykoron. Az i. e. V. században több más kisvárossal együtt a boszporuszi királysághoz tartozott. A városkát hosszanti irányban átszelő három utca maradványai mellett, néhány apróbb keresztutkirályság tanúi ca és lakóház maradványai kerültek felszínre. Pormfi kelet—nyugati iráyban elnyújtott téglalap alapú volt. Az útburkolat apró cserépdarabokkal kirakva. Megmaradt egy kő- járdacsík is. A szovjet archeológusok ez idáig nagyon sok agyagedényt, amforát találtak, amelyek minden bizonnyal bor és olívaolaj tárolására szolgáltak. Dior-reklámok Newark, New Jersey amerikai szövetségi állam legnagyobb városa haragszik a Christian Dior párizsi divatházra. A városi hatóságok fel- hábordását a következő szövegű hirdetés váltotta ki: „Mi lenne New York Dior nélkül? — Newark”. A város alkalmazottjai erre bojkottal fenyegették Diort. A francia divattervezők engedtek és reklámjukban most a „meztelen” szóval helyettesítik Newarkot. I Laurence Bramdshaw emlékműve. 1956 márciusában emelték a londoni High- gate temetőben. A pénzt a világ kommunistái adták ösz- sze. v Száz év telt el Marx halála óta. És nem akármilyen száz év. Soha nem gyorsult még fel úgy a történelem, mint ez alatt a száz év alatt. Soha nem adatott meg a korábbi nemzedékeknek olyan nagy változásokat érjenek meg, mint e száz év korosztályai; soha nem vált a technika és a sebesség olyan mámoros élménnyé, mint a XX. században; és soha nem feledkeztünk úgy meg az egésznek az értelméről, mint éppen e nagy lendület legbiztatóbb időszakaiban. Mintha a tudomány és a technika csodálatos vívmányaival uiltehettük volna magunkat a történelmen — e történelem valamennyi kínjával és nehézségével egyetemben. A történelem álláspontja azonban ismételten győz utópiáink és reményeink felett. Le kell mondanunk, arról, hogy a tudományt és technikát tegyük meg a történelem szubjektumának. Ez a szubjektum ugyanis maga a társadalom — egyéneivel és csoportjaival, érdekeivel és értékeivel, s azokkal a társadalmi formákkal és életmódokkal, amelyekben e tevékenység folyik. De a „gőzmozdonyok korának” Marxára tett lekicsinylő utalások is ezen a ponton bizonyulnak XX. századi nagyképűségnek. Mert a gőzmozdonyok időszakának Marxa egyúttal az atomkorszak gondolkodója is. Az a történelmi dimenzió — kapitalizmus és a szociaiizmus történelmi harcénak dimenziója —, amelyben ő gondolta végig a modern korszak, történelmét, ma sem veszített aktualitásából. Kizsákmányolás és társadalmi hierarchia, elidegenedés és manipuláció, eldologiasodás és kulturáliserkölcsi barbárság, militari- záltsag és fenyegetettség, árutermelés és társadalom-állam kettőssége — mind-mind olyan kategóriák, amelyek a mai világtörténelem kategóriái is, s ezt a technikai világ önmagában vett csodái sem homá- lyosithatják el. Annál kevésbé, mert e csodák legjobb teljesítményei nem egyszer éppen az emberpusztítás technikájaként nyernek kifejlesztést és konkrét alakot. A XIX. század embere volt Marx? Igen, a XIX. századé, s 6 sem függetleníthette magát e korkötötteégtől. ö sem lehetett emberfeletti (és ezért történelem feletti) ember. Egy olyan történelmi örökség hívévé szegődött azonban amely talán a Föld szellemét idéző goethei Fausttal jellemezhető leginkább. Fausttal, aki a tudománnyal elidegenedett és filiszterré váló tudós típusával szemben megőrzi emberi küldetésének tudatát, s elég bátor ahhoz, hogy az emberi létezés legmélyebb titkaiba hatoljon. De éppen ezzel a „végzetet provokáló” magatartással válhatott a XIX. századi Marx egyetemes jelentőségű gondolkodóvá maga is. Marx megtalálta azt az archimedesi pontot, ahonnan átláthatott a valóság' külső látszaKORÚM tain, s ahonnan valóban eljuthatott a XIX. századi „emberi színjáték” igazi társadalmi értelméig. A történelem magaslatára emelkedve szemlélte és bírálta korát; kereste és találta meg a jövő alternatíváját. Marx elméletével két fontos és meghaladhatatlan nagy gondolat került bele az emberiség kultúrájában. Az egyiket viszonylag könnyű megérteni: az emberiség csak úgy juthat túl a modern világot fejlesztő ellentmondásokon és antagonizmusokon, ha radikálisan foglal állást a kapitalizmussal szemben. A másiknak súlyosabb és összetettebb az értelme, s annak a protagóra- szi elvnek a materialista átértelmezéseként értelmezhető, miszerint: „Minden dolog mértéke az ember”. A materializmus Marxnál ugyanis mindig kettőt jelentett. Jelentette azt az örökséget, amelyet a korábbi metafizikus kultúra anyag—tudat, anyag— szellem vitáiból örökölt mint materialista hagyományt. De ez az örökség éppen Marx időszakában kezdett veszíteni korábbi jelentőségéből, s ezért fontosabb a materializmus második marxi jelentését kiemelni. Ennek tartalmát az a felismerés adja Marx számára, hogy minden külső meghatározottság ellenére is az emberi történelem tudományosan csak végső emberre vonatkoz- tatottságában értelmezhető és értékelhető. Mégpedig nemcsak azért, mert a történelem eseményei és fejleményei csak az emberre vonatkoztatva értékelhetőek, hanem azért is, mert Marx szerint az emberiségnek önmagához való eljutását semmiféle előzetesen létező, előzetesen felfedezhető és ezért kívülről bevezethető meghatározottság, „törvény- szerűség”. (A XIX. és XX. századi technokraták nagy álmai!) sem garantálhatja. A világot megváltoztatni képes tudás csak ez emberiség társadalmi és történelmi gyakorlatából nőhet ki, s egyúttal itt termelődhet ki az az újfajta emberi szellemiség és erkölcsiig is, amely nélkül a történelemben még a legjobb eszme is csak merő illúzió marad. A második marxi üzenet röviden tehát így szól: az emberiséget nem lehet megváltani, az emberiség csak maga válthatja meg önmagát A történelem nem ismeri nevelő és neveltek olyasfajta el- különését, amelyben az egyik fél a biztos tudás birtokosaként gyakorolhatja fölényét a másikkal szemben. Itt a nevelőt magát is nevelni kell. S ha az első felismerés csak a kapitalizmussal szembeni tagadással jellemzi a szocializmust, az utóbbi a szociahz- musértelmezés pozitív oldalát képviseli. Ha a szocializmusban a tömegek felszabadítása a cél. akkor e felszabadítás csak maguknak a tömegeknek a tetteként következhet be. A munkásosztályt, hangoztatja Marx. nem szabadíthatja fel senki más, csak önmaga. Ha nem léphet be a történelem alakításába a tömeg, akkor a felszabadítás merő látszat, értelmiségi konstrukció, vagy pedig hatalmi manipuláció. Marx társadalomelméletét a fenti összefüggésben igazolta az elmúlt száz év történelme. S ezért csak az legyinthet ma Marxra, aki ezt a mának is szóló üzenetet nem értette meg, s aki ezt a mának is szóló üzenetet nem értve, azokat a valóban XIX. századinak bizonyult optimista reményeket kéri rajta számon, amelyek ki is múltak e néhai századdal. Mert mitagadás, voltak ilyenek is bőven. A XIX. században sokkal közelibbnek tűnt a kapitalizmuson való túlfutás, a harmonikus társadalmi egyenlőség megteremthetőségé. A világ mintha készen állt volna a ..megváltásra”. Ezt hirdette Saint-Simon, August Comte. Proudhon, John Stuart Mill —. hogv csak néhányat említsünk. Ebben bízott Marx is, noha az előbbiek szellemi konstrukcióinak ..bevezethetőségével” szemben a tömegek tettével kötötte össze az elgondolt lehetőségei? megvalósíthatóságát. Ma, a XX. század végefelé tudjuk, hogy a szocializmusnak mint mozgalomnak újabb és újabb nehézségekkel kellett és kell szembenéznie. De éppen ez az utóbbi helyzet teszi kötelezővé, hogy Marxot mélyebben értsük, azokkal a tartalmakkal, amelyek elméletének legmélyebb rétegeiből szólnak, s amelyek a legyintő és felszínes-crogmatizálódott értelmezések számára mindmáig elérhetetlenek. S ez már azért is korparancs, mert a mai világhelyzetben, a tömeg- pusztító fegyverek korában a marxi elmélet történelmi szintű kezelése maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy emberi dolgaink állását az eddigieknél józanabbul és illúziómen- tesebben értelmezzük. Hogy a marxi elméletből merítve újrafogalmazhassuk emberi teendőinket. Hülvely István Ha at ember hosszabb ideje foglalkozik valamivel, elmélyül valamely tárgyban — ahogy választékosán mondani szokás ezt a folyamatot — előfordulhat, hogy nem egészen érthető dolgok is történnek vele. Ezekkel aztán vagy együtt, él a továbbiakban,vagy igyekszik mielőbb megszabadulni a kényszerhatásoktól, élményektől, szerencsére az emberi elme nem csak memorizálni — felejteni is tud. Nem minden esetben. Amikor a v-i lakótelepre érünk és már a keresett házat is megközelítjük, sőt már előtte vagyunk, sorra becsapkodjuk a kocsi ajtaját, fent, ott, ahol vendéglátónk lakását sejtjük, megjelenik egy filigrán alak az erkélyen és leinteget. — Éppen ilyen lehetett Fráter Erzsi! — szalad ki a számon és már mennék is fel, hogy közelebbről szemügyre vegyem a jelenséget. Miért, milyen volt, milyen lehetett Fráter Erzsi, Madách Imre boldogtalan emlékű felesége? Mostanában egyre több részletet fedezek fel másokban, mai élőkben, de ez is lehet valamiféle önszuggesszió, mert foglalkoztat az alaftja és mert mindössze egyetlen rossz képe ismert a száztíz éve halott Erzsi tekintetesnek. Keresem a modellt az élőkben. Mindez talán másokat is érdekel, mert valamilyen alkotási folyamat része ez az egész, mert más is lehet így, mert talán a mérnök is modellizál, amikor egy új Ú T O N J Á R Ó A figincsek röptűkben... nagyszerű híd tervein gondolkodik, mert talán egy háttal kéztámaszon ívelő kamasz testén is lát használható modellt. Szegény Bokros Birman Dezső, a modern magyar szobrászat egyik alapmestere (róla most jelent meg vitathatóan jó album a Corvina kiadásában’), aki rossz véget ért, utcai balesetben esett el szó szerint, ő mondogatta életében, hogy fiatal korában mindig rajzolt, mindig is mindenütt „járt az ujjam a kabátzsebben, a villamoson, az utcán, várakozás közben". Nézte a kiválasztott modellt, az utca emberét és képzeletben lerajzolta, talán ezért kevés a papírra vetett rajza. Hát így lehet ezzel sok mindenki még rajtam kívül is. Fent aztán minden megváltozik. Közelről mást mutat a kép. Fráter Erzsi önégetően sugárzó lehetett, kicsit szertelen is talán, fejét kapkodó, gyorsan mosolygó-nevető, könnyen mozgó. Itt fent, a szép lakás derűjében, ez a nő is könnyedén mozdul, de ez a szem így már más, ez az arc és vonásai fáradtabbak, mint ahogy lentről látszott. És nincs semmi szertelenség, sokkal inkább gazdaságos, pontos mozdulatok vannak, energiatakarékos lépések, semmi felesleges ritmus, semmi feleslegesen széles mozdulat, a beszéd tónusa is mély, visszafogottan nyugodt. Nem, innen nézve már semmi Fráter Erzsi nincs ebben a nőben. Persze ez sem „annyira” biztos... A beszélgetés szokványos programegyeztetés, a találkozás félhivatalos jellegű, végeredményben két város, két egymástól jócskán távol lévő és úgyszólván semmivel sem kapcsolódó nagy múltú település tapasztalatcseréje személyes szálak kötögetésével — sok hivatalos kapcsolat kezdődik így, egy kávé mellett közös talajon, közös dolgokkal foglalkozva. Néhány jótanács nekünk idegeneknek — mit merre találunk, aztán mindenki megy a dolgára, majd később, estefelé újra összejövünk. majd akkor elköszönünk, Fráter Erzsi is rég elment c is a maga útját járja, így valahogy. De aztán este a történet, amit már nem lehet elhessegetni, amiben újra fel- idéződik sok minden akár a hányatott életű Erzsi tekintetesről is Ez a történet persze semmiben sem hasonlít arra a másikra arra a sokat csemegézettre arra a sokat és mindig egyféleképpen feldolgozottra, a hűtlen nő modelljének beállított asz- szonyéra. Semmiben sem hasonlít részleteit tekintve. Ennek a mai Erzsinek (nevezzük így) elsősorban hivatástudata és szabadságvágya az, am.i másra is emlékeztet, de a kettő közül talán mégis a szabadságvágy, az önmegvalósítás gyötrelme, amelyet vállalt tíz-tizenöt év alatt. Foglalkozása most mellékes is lehet: lehet orvos, mérnök, bármi, ami szellemi vagy akár művészi, alkotói fantáziát igényel. Miközben tiszteli az ember azt a nőt is, aki egyetlen ponton a világban társat találva megveti a lábát és családot vállalva házat, otthont, más földi javakat előteremt, miközben önmagát családjának őrzi minden ízében — tisztelet jár mégis ennek az Erzsinek is. aki egészen más utakat járt, és jár be mind a mai napig. Mert az utak még nem értek véget Mert mint a figincsek — örökké levegőben él ez a törékeny nő, felépít két-három világot maga körül és közben újra repülésre kész. . Nem tudom egészen —. vannak-e egváltalán figincsek (a rádióban hallottam róluk), de fia léteznek, akkor ezek olyan énekesmadarak, amelyek rep- tükben énekelve halnak meg. Ebből meg két dolog világlik ki: mindennél többre tartják a szabadságot és az alkotást az éneklést, ami így azonos utolsó lélegzetvételükkel és nincs sehol a vég megalázó ereje, nincs semmi a végén csak repülés és ének. És akkor jöjjön a történet, amit ki-ki vérmérséklete szerint ítélhet meg, de amelyben mégis benne van a legfontosabb. A tévedéseket is vállaló kockázat önmaga éjeiével, de benne van a szép alaptétel is, amelv az igazi női egyenjogúságot, a kísérletezés-változtatás szabadságát is megadja, igazán csak a keveseknek a legerősebbeknek. A többi esetleg uniformizált és körülményekkel behatárolt életre (egyenjogú életre) ítéltetett. Erzsi fent született valahol egy északi megyében, gyerekkorában lekerült délre egy déli megyébe, ott hamar Kiürült. hogy hivatása valóban az ö hivatása. de mert éppen ebben erős csábítás látszott a képzést illetően (nálunk máig gyerekcipőben jár a dolog,), fér jhez ment egy amerikaihoz, aki mellesleg unokatestvére is volt. Mindegy, hogyan miképpen, kikerült az Egyesült Államokba, ott tanult tovább, keményen dolgozott, megtanult mindent, amit lehetett, de mire „menővé” válhatott volna — hazajött egy nyárra, mert gyereket szeretett volna valakitől akit itthagyott, akit szeretett, akit gyerekkora óta ismert Mindezt odaát sem titkolta, megmagyarázta élettársának (férjének? unokatestvérének?), hogy tőle nem akarhat gyereket. A dolog így „nagyon modernek” tűnik, de az életben ennél különb dolgok is történnek fülledt körülmények között. A gyerek, kislány, aranyos — kint született az „államokban” ment minden a maga útján, de Erzsi úgy érezte, mégis a gyerek apja mellett kell élniük, akkor hazatelepedett, de ahogy ez történni szokott, a fiúnak ilyen közelségből már nem kellett. Erzsi összegürcölt anyja segítségével egy újabb életet itthon, egy új lakást, berendezést, mindent, most mégis visszakészülődik Amerikába, mert itt nem talált társra keresni ezt nem lehet. megtalálni nagyon nehéz. Mekkora ára van az embert szabadságának? Az értelmes- igényes-igaz kapcsolatoknak? Mit énekelhetnek erről vajon a figincsek. ? T. Pataki István NÓGRÁD — 1983. március 19., szombat
