Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
A hét 3 kérdése 1. Miért tett az amerikai al- elnök vilíámkörutat Nyu- gat-Európában? Ha kedd, akkor ez Belgium — az amerikai turistacsoport európai cikázásáról szóló szellemes film címe szállóigévé és fogalommá vált. Bush amerikai al- elnök esetében, ha kedd, akkor az Hollandia volt, Belgium csupán szerdán következhetett. A teljesítmény és a tempó valóban figyelemre méltó lehetett, az alelnök tizenkét napos villámkörútja során hét nyugat-európai országot érint, látogatást tett a NATO, valamint a Közös Piac központjában, találkozott Genfben a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttségek vezetőivel, s egy nyugatberlini kitérő során felolvasta Reagan elnöknek az európaiakhoz intézett levelét. Csodák nincsenek: nehéz feltételezni, hogy bonyolult problémákkal küszködő korunkban így közelebb lehetne jutni a kérdések megoldásához. De hát nem is ez volt a gyakorlat célja. Bush alapjába véve propagandakörutat tett, hogy a nyugat-európai vezetőktől kicsikarja a „nullamegoldás” támogatását, s az amerikai sajtó sem titkolta: a Varsói Szerződés prágai nyilatkozatának, az új szovjet javaslatoknak hatását kívánta egyensúlyozni. A Bush-körút legfontosabb- mozzanatának a Reagan-üze- net felolvasását tartották. Az elnök csúcstalálkozót indítványozott Andropovnak (ezzel látszólag elébement a világ keleti és nyugati részén megnyilvánult reális óhajoknak), de sajátos feltételek alapján. A Reagan által ajánlott csúcs- értekezlet komoly tárgyalások helyett arra szolgálna, hogy a Szovjetunió fogadja el a „nullamegoldást”, ami közismerten elfogadhatatlan számára, hiszen hátrányos helyzetbe hozná, s az egyensúly megbomlásával fenyegetne. Nyilván az Ilyen feltételekhez kötött csúcsot javasolni nem más, mint képmutatás, felelőtlen dobá lózás, komolynak tartott kifejezésekkel. Ismét amerikai lapokat idézve, azok nem tartják véletlennek, hogy amikor az elnök szeret minden fontosnak vélt lépést maga bejelenteni, s ezzel kellő propagandahatást biztosítani, már a közelgő választások szempontjából is, üzenetének tolmácsolását ezúttal alelnökire bízta. Vagyis pontosan tisztában volt annak komolytalanságával. Az SZKP főtitkára, Jurij Andropov, rendkívül gyorsan, már a következő napon válaszolt, a Pravda hasábjain megjelent rövid nyilatkozat formájában. Ebben elutasította az amerikai elnök elfogadhatatlan feltételeit és különös „árukapcsolását”. Ugyanakkor nyitva hagyta az ajtót egy megfelelően előkészített, valódi tárgyalásokat szolgáló csúcstalálkozó előtt. Közben Genfben már teljes a tárgyalási nagy üzem». Az eurorakéta-tárgyalások mellett a héten felújította munkáját a genfi leszerelési biShulfz Kínában zottság (ennek a testületnek hazánk is tagja, s a bizottság több fontos kérdésről, például a vegyi fegyverek eltiltásáról, az atomkísérletek teljes tilalmáról tanácskozik), valamint a szovjet—amerikai SALART- konferencia is. A stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről szóló megbeszéléssorozaton előterjesztették azt az új szovjet indítványt, hogy a legpusztítóbb harci eszközök felső határa kölcsönösen 1800—1800 legyen. (A korábbi SALT-egyezmé- nyekben ezt a plafont 2400- ban, majd 2150-ben rögzítették.) Az amerikai állásfoglalás szerint 30—35 százalékos csökkentést kellene végrehajtani, de csak a szárazföldi indítású rakéták vonatkozásában. A háttérben az húzódik meg, hogy a Szovjetunió rakétapotenciálja 72, míg az Egyesült Államoké csak 51 százalékban szárazföldi telepítésű. Washington tehát csökkentené a fegyverzetnek azt a részét, ahol a Szovjetunió vezet, viszont érintetlenül hagyná a nukleáris tengeralattjárókra szerelt rakétákat, valamint a stratégiai légierőt, ahol az amerikaiaké a számbeli fölény. Ilyen szándékkal és magatartással azonban nehéz lesz az álláspontokat közelíteni és megegyezni. A tárgyalások soros színhelye a szovjet misszióhoz tartozó Rózsák villája előtt — a tv-kamerák előtt — Karpov és Rowney, a két küldcttség- vezető Genf „téli nyarát" a szokatlan napsütést dicsérte. A genfi tárgyalások politikai égboltozata azonban ma még erősen felhős lehet. _ 2 . Milyen veszélyt jelentenek Japánban a itiilitarizálási törekvések? Miközben Nakaszone, az új japán miniszterelnök bemutatkozó látogatáson járt Washingtonban és Shultz a metrikai külügyminiszter Tokióban kezdte meg távol-keleti körútját, mind több aggasztó hír érkezik a felkelő nap országának miiitarizálási törekvéseiről. Az idei esztendőre elfogadott katonai költségvetés, az inflációs rátát leszámítva, tiszta 7,7 százalékos növekedést irányoz elő. Bejelentették, hogy a következő öt évben 18 milliárd dollárnak megfelelő összeget fordítanak korszerű fegyverek vásárlására. Tavaly már hét közös japán—amerikai had- gyakoriat zajlott, az év végén sor került az első szárazföldi manőverre is, a szent hegy, a Fuji tövében. Tizenöt esztendő •után minden bizonnyal ismét befut az első nukleáris fegyverekkel is felszerelt amerikai anyahajó japán kikötőbe, az Enterprise vet horgonyt Sase- boban. Különösen veszélyesnek látszik az elképzelés, hogy a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas G 16-os amerikai harci gépek számára bázisokat biztosítanak Észak- Japánban — a Szovjetunió máris határozottan tiltakozott a határaihoz viszonylag közel tervezett, kétségkívül fenyegetésnek szánt lépések ellen. A kép teljességéhez tartozik, hogy a fejlett tőkésországok közül még mindig Japán költ legkevesebbet katonai célokra, s a második világháború után elfogadott alkotmány erősen korlátozza a haderő- fejlesztési terveket. Most azonban — amerikai nyomásra, a jobboldal tevékeny közreműködésével — széles körű kampány bontakozott ki az alkotmány revíziójára. Ügy tűnik, hogy a japán nagytőke egy tekintélyes része, amely eddig a békés gazdasági expanzió (terjeszkedés) eszközeivel képes volt biztosítani a maga érdekeit, a gazdasági válság szorításában, a hadiipari vágányokra történő átállást tekinti kivezető útnak. Az új kormányfő, Nakaszone személyében pedig olyan politikus áll a kabinet élén, aki megalapozta a hadügyminisztérium szerepét betöltő nemzetvédelmi hivatal munkáját, (a rendhagyó elnevezése is az alkotmány tiltásával kapcsolatos), s akit úgy ismertek, mint a hadseregfejlesztés lelkes apostolát. A jelentések hallatán rendkívül erős tömegmozgalom bontakozott ki 'Japánban. Ez is figyelmeztető: a szigetországban ugyanis nem csak annak vannak hagyományai, hogy a szélsőséges erők meg akarják másítani az alkotmányt és zöld utat szeretnének kapni a militarizáláshoz, hanem annak is, hogy a tömegtiltakozás ezt már néhány esetben képes volt megakadályozni. 3. Mi történik Salvadorban? Furcsa volt hallani, hogy Salvadorban folyik a berlini csata. Meg kellett azonban barátkozni azzal, hogy az amerikai kontinensen a bevándorlók több települést óhazai nevekre kereszteltek. A* Salvadort Usulatan megyében így nevezik Berlinnek a terület második legnagyobb, 30 ezer lakosú várcsát. A saivadori hazafiak elfoglalták és három napon át kezükben tartották a várost, majd amikor a kormánycsapatok összpontosított támadást kezdtek, kitérőieg visszavonultak. Az 'esetnek rendkívül nagy lélektani és propaganda- hatása volt, annál inkább, hiszen a hazafiak mindenütt kezdeményeznek, a tizenkét megye közül kettő csaknem egészében ellenőrzésük aiá került, s több sikeres akciót hajtottak végre a főváros szomszédságában is. Ez a hadihelyzet adott okot, hogy riadót fújjanak Washingtonban. A saivadori juntának felújították és 200 millió dollárra növelik a katonai segélyt (korábban ezt azért függesztették fel, hogy az „emberi jogok” ügyében szalonképesebb magatartásra sarkallják saivadori embereiket), tengerészgyalogosok érkeztek Salvadorba, hogy megvédjék az amerikai állampolgárokat, s közben nyomást gyakorolnak Ncaraguára is, a Nagy fenyő elnevezésű amerikai — handurasi hadgyakorlat-sorozattal. Dominikától Dél-Vietnamig mintha hallottuk volna már az indokot, hogy meg kell védeni az amerikai polgárokat. Azután jöttek a tengerészgyalogosok tízezrei... Réti Ervin Bandák az Arany-háiomszögben Csempészek a várható busás haszon ugyanis szembeállította egymással a csempészbanáák vezéreit. Eddig jórészt csak a csempészek, valamint az ellenük harcoló katonai és rendőri alakulatok küzdelméről hallottunk. Most viszont a kisebb magánhadseregeknek is tekinthető, fegyvereseket zsoldban tartó csempészvezérek először egymás közt szeretnék az „ügyeket” rendezni. A dzsungelek mélyén öldöklő küzdelem bontakozott ki közöttük. Sok hagyományos csempészút •.bedugult", mivel ezeket a bandák egymás elöl lezárták. A kábítószer-csempészet ellen küzdő amerikai szervezet szakemberei nemritkán hajolnak idegesen a meteorológiai jelentések fölé: elsősorban Délkelet-Ázsia időjárása érdekli őket. A megfigyelő- állomások adataiból akarják kiolvasni, mire számíthatnak az Arany-háromszögből. A Burma. Thaiföld és Laosz határainak találkozásánál fekvő területen nem csillogó nemesfémet termelnek ki, az ott honos növényi kultúra értéke azonban egyenértékű az aranyéval. A mákról van szó, amely a legtöbb kábítószer alapanyaga. Amennyiben az időjárás kedvező, s a termés jónak ígérkezik, az amerikai hatóságoknak alaposabban fel kell készülniük, hogy megakadályozzák e lelket és testet egyaránt romboló, mérgező anyagok becsempészését. Idén kegyes az időjárás a titkos ültetvények birtokosai iránt: 700 tonna mákgubóra lehet számítani, száz tonnával többre a tavalyinál. Az amerikai hatóságok mégsem idegesek, a hatalmas termés és A rivalizálás tavaly februárban kezdődött. Ekkor a thaiföldi hadsereg kiűzte Khuan Sat — a legnagyobb hatalmú csempészfőnököt — és háromezer fegyveresét luxus hegyi „sasfészkéből’’, Khuan Sa Burmába menekült. hatalmi vákuumot hagyva maga után. A kisebb bandavezérek elérkezettnek látták az időt, hogy nagyobb sápot húzzanak az amúgy is busásnak ígérkező haszonból. Khuan Sa természetesen nem nyugodott bele elűzetésébe, Burmában újabb zsoldosokat toborzott és így megerősödve, be-betört a thaiföldi területre. A történteket bizonyítia, hogy a thaiföldi és a burmni hadsereg az üldözés során gyakran egymás országainak területire lép, ami diplomáciai feszültséghez vezet, lay aligha tudják összehangolni tevékenységüket, amire pedig annál is inkább szükség lenne, mert az Arany-háromszögben (ahol igen sok nemzetiségi törzs él) számosán támogatják az illegális magánhadseregeket. A rendkívül elmaradott területen a lakosság szinte egyetlen bevételi forrása a csempészban.dákíól — a segítség fejében — befolyó ösz- szeg. A támogatást megtagadni egyébként is veszélyes dolog. A thaiföldi és burmai kormány a nagy távolság, a dzsungel adta nehézségek miatt alig tudja ellenőrizni e területet. A lakosság így jószerivel ki van szolgáltatva a csempész bandák önkényének. Az éissaka csendjét gyakran veri fel jsgyverropcoás. Nem kevesebb, mint 800 /millió dollár értékű ..áruért” folyik az ádáz harc, s a . szcribe- ólló felek sem. ismernek sem istent, sem embert. (g. fehér) Kadir Moszkvában iOÍJii rßäimt or Barms)* .... .. . . • ..... Dmitrij Hsztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere szombaton Moszkvában megbeszélést folytatott Abdul Kadir altábornagy, afgán nemzetvédelmi miniszterrel, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagjával. Kadir altábornagy Vsz- tyinov marsall meghívására pénteken érkezett hivatalos látogatásra Moszkvába. A baráti légkörű szombati megbeszélésen kölcsönös érdeklődésre ssámottartó kérdéseket tekintettek át. Herényiét Bejrutban Szombaton délután nagy- erejű, gépkocsiban elhelyezett bomba robbant Nyugat-íloj- rúlban a Trieszt inai Felszabad itási Szervezet ideiglenes képviselete, a palesztin kutatási központ épülete előtt, ahol átmenetileg a líbiai nagykövetség is otthont kapott. A robbanás következtében hatalmas tűz keletkezett. Az első jelentések szerint öt halottja cs 35 sebcsültje van az újabb palesztincllenes merényletnek. A múlt év szeptemberében a Nyugat-Be.irútba bahaiolt izraeli csapatok kifosztották a palesztin kutatási központot, értékes könyvtárát, dokumentumgyűjteményét teherautókra rakták és Izraelbe szállították. A kutatási központ több ízben volt terrorakciók célj pontja. Portugál választások A portugál haladó erők a demokrácia győzelmeként értékelik Ean-r; államelnöknek a parlament feloszlatásáról szóló pénteki dekrétumát. A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatban szögezte le: „Az előrehozott választások április végére való kiírása nemcsak jelkép, hanem az 1974 -es fordulat vívmányainak megvédésére is kötelezi a portugál népet”. A szocialista párt „egyedüli helyes megoldásnak” minősítette az elnök döntését. Hasonlóan vélekednek a szak- szervezetek, amelyek „egy erős, a dolgozók érdekeit jobban figyelembe vevő kabinet” hatalomra kerülését várják a választás után. A szombati pórtugái lapok nem csupán beszámolnak az elnöki döntésről, hanem hangoztatják azon véleményüket is, hogy a magát iejárató, eddi« kormányzó jobboldali koalíció felbomlóban van. Erről hivatalosan csak a február második felében megtartandó kongresszusokon döntenek, cte belső viszályok már érzékeltetik, hogy a politikai erók átrendezőknek Portugáliában. A hivatalos választási kampány április 4-én kezdődik, de a jelöltek listáját március elejéig be kell nyújtani a választási elnökségnek. Vogel a tárgyalásokról Kínai hivatalos teendőinek utolsó napján, szombaton Shultz amerikai külügyminiszter találkozott Teng Hsziao-pinggel, a KKP KB PB állandó bizottságának tagjával, a központi tanácsadói bizottság elnökével. A délelőtti órákban megtartott eszmecseréről részletek nem áll ■ nak rendelkezésre. A Teng—Shultz találkozóval párhuzamosan amerikai és kínai tisztségviselők tárgyalásokat kezdtek katonai természetű együttműködésről, olyan téren, mint a katonai kiképzés, a katonai orvostudomány és a hadtáp. Klaus Barbie (Altmann) hírhedt náci háborús bűnös péntek éjszaka elhagyta Bolíviát. A „lyoni hóhér”, aki a második világháború idején a város Gestapo-parancsnoka- ként legalább huszonötezer ember halálos ítéletét írta alá és maga is részt vett a francia ellenállási mozgalom harcosainak megkínzásában, az utóbbi években Bolíviában élt. La Pazban néhány nappal ezelőtt — csalásért — le2 NÓGRAD - 1383. február ó., vasárnap Barbie kiutasítása Bolíviából tartóztatták. Pénteken éjszaka jelentette be a bolíviai belügyminiszter, hogy Barbie Altmannt kiutasították az országból. Az AFP francia hírügynökség hangsúlyozottan ír arról, hogy a volt nácit kiutasították és nem peaig kiadták a bolíviai hatóságok. Emlékeztet arra, hogy Barbie kiadatását korábban a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország is hivatalosan kérte. A legutóbbi francia kiadatási követelés pénteken hangzott el A kiutasíiári döntést az indokolja — közölték La Paz- ban —, hogy Barbie megszegte a bolíviai bevándorlási törvényeket, s jelenleg őt személyazonossági dokumentumok nélküli külföldi személyként kezelik. Barbie 1957-ben, hamis igazolványokkal, Klaus Altmann Hansen néven szerzett bolíviai állampolgárságot. A volt nácit pénteken éjszaka rendőri fedezettel szállították a repülőtérre és az aFP értesülése szerint — Limán keresztül — szórni.;,tvi érkezett Párizsba. Hans-Jochen Vogel, a Német Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje a Paese Se- rának adott interjúban kijelentette, hogy Andropov javaslatai előrelépést jelentenek, itt az ideje tehát, hogy az Egyesült Államok is megtegye a maga komoly javaslatát. „Ezt határozottan kértem Bush al- elnöktől bonni látogatása kezdetén” — mondta a nyugatnémet politikus. Az angol, illetve a francia rakéták problámájával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a szuverenitás területét érintené, ha e rendszerekről tárgyalnának Genfben. De ezt senki sem kéri és a legkevésbé akarja Jurij Andropov. „Ugyanakkor nem lenne ésszerű, ha a két nagyhatalom képviselői figyelmen kívül hagynák e rendszerek létezését és azt, hogy a rakéták nem az Egyesült Államok, nem Olaszország, vagy az NSZK ellen irányulnak, hanem a Szovjetuniót és Kelet-Euró- pát fenyegetik. És ez olyan tény, amelyet nem szabad kitörölni azoknak a gondolkodásából, akik a tárgyaló- asztalnál ülnek” — szögezte le a Német Szociáldemokrata Párt vezetője. 7 4 Az Arany-háromszög térképe