Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

A hét 3 kérdése

1. Hogyan alakul a szovjet— francia viszony Clicysson moszkvai útja nyomán?

Mitterrand elnök üzenetével érkezett Moszkvába Cheysson francia külügyminiszter, akinek a látogatását eredetileg vasárnapig bezárólag tervezték. Hétfőn került sor arra, hogy -Jurij Andropov fogadja a vendéget, aki a hét végét Zágorszkban és Leningrádban kirándulásokkal töltötte. Másfél órás eszmecseréjük után Cheysson nyomban repülőgépre szállt, s nem is Párizsba, hanem Brüsszelbe repült, ahol a Közös Piac országainak külügyminiszteri tanácsa már várta őt- Először tehát az európai külügyminisztereknek számolt be moszkvai tárgyalásai eredményéről, illetve arról, hogy a maga rakétáit az európai rakétamérlegbe számítsák.

Viszont a szovjet televízióban Cheysson úgy nyilatkozott, hogy rendkívül érdekes tárgyalásokat folytatott Gro- mikóval, akivel megállapíthatta, hogy számos problémában a szovjet és francia álláspont egybevág. Ha vannak is véleménykülönbségek mondta közös a békeakarat, s ez kell, hogy mind közelebb hozza a két országot. A francia kül- ü~ -'inisztert kísérő újságírók arról tudósítottak, hogy a Gro- miko—Cheysson találkozó feltárt érintkezési pontokat, így például azt, hogy mindkét fél kívánja á madridi értekezlet sikeres befejezését, vagy, hogy mind Moszkva, mind Párizs a közel-keleti problémakörben a minél előbbi politikai rendezést jgényli.

A Pravda a héten Grómiko- Intérjút közölt. Az SZKP központi lapjának kérdésére válaszolva a szovjet külügyminiszter megállapította, hogy jelenleg megállt a mozgás a megoldás felé vezető irányban az atomfegyverek korlátozásának kérdésében. Ugyanakkor a szovjet külügyminiszter kijelentette: amennyiben

Washington visszalép az egyensúly megbontását célzó álláspontjától, akkor kétségtelenül lehetséges a megegyezés Genfben. Most az Egyesült Államokon a sor, ’ hogy lépjen ez ügyben.

2. Milyen hatása van a világra és az OPEC-re az „olajárháború”?

Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete majdnem

széthullott az elmúlt napokban, amikor az angol, a norvég, majd a nigériai árleszállítás valóságos „árháborút” idézett elő. Viszont a hét végére ellenkező folyamat indult meg: először Mexikó jelentette be, hogy kész együttműködni az OPEC-országok- kal az ár- és a termelendő mennyiség kérdésében. Majd azt közölték, hogy az OPEC megpróbálja Angliát és Norvégiát is bevonni egy új megegyezésbe —♦ köztudomás szerint sem Nagy-Britannia, sem a skandináv ország nem csatlakozott eddig az olajexportálók szervezetéhez.

A lázas tárgyalások színhelye szinte egyszerre volt Párizs, London és Rijad, ugyanakkor arra is figyelt a világ, hogy mi hangzik el a nigériai, az iráni és az iraki fővárosokban. Nigériában most már bé- külékenyebb a hang, szemben az előző nyilatkozatokkal, amelyek azt helyezték kilátásba, hogy ők teljesen függetlenítik magukat az OPEC- től, és mélyén leszállítják a maguk olajának az árát. Irán viszont arra készül, hogy ha Szaúd-Arábia és a többi öbölmenti arab ország nagyobb árcsökkenést hajt végre, akkor hordónként két-három dollárral alacsonyabban szabja meg az iráni olaj árát. Figyelembe vé'-y hogy vevői a háború miatt drágábban tudják csak biztosítani a szállítmányokat és többet fizetnek a szállításért is. Irak, a másik háborúban álló ország, szeretné növelni olajeladásait, de mert Szírián át nem tud szállítani a két ország ellentétei miatt, Szaúd-Arábián keresztül új, a Vörös-tengerhez vezető csővezeték építésébe akar belefogni.

A New York-i tőzsde árfolyam-emelkedéssel „köszöntötte” az olaj árának csökkenését, persze, ebbe belejátszott az is, hogy újra lejjebb ment az amerikai kamatláb. A tőkések beruházási kedve növekedhet. . ■

Általában bizakodóan vették a hírt más tőkésorszégok- ba is, de nyugtalanság vegyül

az optimizmusba; mi lesz akkor, ha a nagyon eladósodott olajtermelők (Mexikó, Venezuela, Nigéria és még néhá- nyan) az olcsóbb olaj miatt még kevesebb bevételhez jutnak és tovább sodródnak a fizetésképtelenség felé? A hitelező amerikai bankok is meginoghatnak, ha egyik-másik nagy tartozást le kell irmok. Vagy futni fognak a pénzük után és további kölcsönöket folyósítanak a máris óriási adósságtömeg alatt nyögő országoknak?

Az OPEC jövő heti rendkívüli ülése talán valamennyire majd tisztázza a rendkívül bonyolult helyzetet.

3. Miért robbant ki a véres válság Asszámban?

India, ez a 700 millió körül járó népességgel megáldott (vagy néha úgy is mondhatnék: megvert) hatalmas, 22 államból álló, dél-ázsiai szövetségi köztársaság ismét tragikus események nyomán hallat magáról. A Magyarországnál jóval nagyobb északkeleti államában, Asszán ban hetek óta kegyetlen, véres válság dúl, amelynek sokezer ember esett áldozatul. Ami a megdöbbentőbb: gyermekek

és asszonyok százai vannak a halottak között, egész családokat irtottak ki a szörnyű tömegmészárlás során. A felgyújtott, szétrombolt házak látványáról filmtudósítások számolnak be, az emberek szenvedéséről pedig az újságírók. „Én mama 253 holttestet számláltam meg...” — írja az Indian Express munkatársa, aki az asszámi vérfürdők színhelyén járt.

Asszám lakói a szomszédos Bangladesből jött mohamedán menekültek ellen fordultak ezzel a gyilkos gyűlölettel. A szenvedélyeket az szította fel, hogy az államban választásokat rendeztek, s a központi kormány utasítására ez alkalommal már az urnákhoz járulhattak a Bangladesből és Nepálból jöttek is. Az ellenzéki pártok tiltakoztak az ellen, hogy a „jöttmentek” beleszóláshoz jussanak az asz- számi ügyek intézésébe.

önmagában is súlyos következményekkel járhat az asszámi tömegmészárlás, politikai hatása azonban tovább gyűrűzhet. Az indiai ellenzék Indira Gandhi asszonyt igyekszik felelőssé tenni a történtekért, mondván, hogy nem kellett volna kiírni a választásokat, illetve az első vérengzések hírére le kellett volna állítani.

A választások valóban megvoltak, igaz, nagy arányú tartózkodással. Az eredmény Gandhi asszony pártjának győzelmét hozta. De a sikert beárnyékolja a véres válság.

Pálfy József

Szovief—japán kereskedelem

A japán és a szovjet fél egyetértett a kereskedelmi kapcsolatok fellendítésének szükségességében. Mindenekelőtt ezt emelték ki a szombati tokiói lapok azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatosan, amelyeket a szigetországi üzleti élet legbefolyásosabb képviselői az elmúlt napokban Moszkvában folytattak. A 252 fős delegációt Nagano Sigeo, a japán kereskedelmi és iparkamara elnöke vezette.

A tokiói polgári sajtó megelégedéssel vette tudomásul,

hogy a küldöttségek nemcsak kívánatosnak mondták a kétoldalú kereskedelem fejlesztését, hanem ebből a célból megállapodtak a párbeszéd folytatásában. Eszerint a következő tárgyalási forduló 1984 áprilisában Tokióban lesz.

Amint a mostani moszkvai tárgyalásokon is megnyilvál nult, a japán üzleti élet képviselői magukra vállalták az úttörő szerepét, s a szigetországi kormányt is a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés bővítésére ösztönzik. Míg azonban a hivatalos Tokió ezt változatlanul megpróbálja sajátos politikai előfeltételekhez kötni, Nagano Sigeo a szovjet fővárosban síkraszállt a kétoldalú kereskedelem — feltételektől mentes — fellendítéséért.

A japán kormány egyelőre nem fpglalt állást a tárgyalásokkal kapcsolatosan.

Ázsiai békefórum Phnom Penhben

Tizennégy ország képviselőinek részvételével nemzetközi békefórum nyílt Phnom Penhben a délkeleti-ázsiai helyzet normalizálásáról. Felszólalásában Hun Sen kambodzsai külügyminiszter felhívta a figyelmet az Asean-országok, Peking és az Egyesült Államok egybehangolt próbálkozásaira, hogy visszaültessék a hatalomba a népírtó polpotistákat, ismét a borzalmak országává változtassák Kambodzsát.

— Emlékeztetni szeretnék rá, hogy a történelemben egyetlen ízben sem támadtak Thaiföldre a vietnámi csapatok, ennek a fordítottja azonban előfordult — mondotta Hun Sen. Jelenleg is az okozza a legnagyobb gondot, hogy a polpotisták és reakciós cinkosaik Thaiföldről, mint támaszpontról indítják támadásaikat a néni Kambodzsa ellen. Thaiföldön át kijutnak a bandákhoz a fegyverek, és Bangkok ad helyet az úgynevezett kambodzsai koalíciós kormány színjátékéinak. A veszély tulajdonképpeni forrása messzebb van, Pekingben és Washingtonban, de az Asean- körök támogatása nélkül ez a veszély nem válhatna valódi fenyegetéssé.

Ér!e!ődő döntések

Bonyodalmak Ádelmkinevezése

körül

Bermondsey

u*én

Michael Fn.ot, a brit munkáspárt vezére nem mond le. A párt számára katasztrofális vereséggel végződő bermond- seyi pótválasztás után — ahol is a jobboldali sajtó valósággal tönkretette a munkáspárt jelöltjét — Foot kijelentette: ha a párt érdekel azt kívánnák, hogy távozzék, habozás nélkül megtenné, de közvetlen munkatársai — az „árnyék- kormány” vezetői — egyelőre ennek az ellenkezőjéről biztosít la őt.

Nem tudni egyelőre, hogyan vélekednek a nagy szakszervezetek, a munkáspárt pénzelő!. Tekintettel arra. hogy szavuk döntő a vezérválasZtásSmn, a közvélemény izgatottan várja, mit mondanak. Pillanatnyilag egy sokféleképpen értelmezhető nyilatkozat forog közkézen, David Basneftc a többféle szakmát tömörítő óriás szak- szervezet, a Gmbaíu elnökéé, aki a további teendők megvitass végett úiabb csúcsértekezletet javasolt a munkáspárt parlamenti vezetői és a szak- szervezetek között.

Az amerikai szenátus külügyi bizottsága elutasította Kenneth Adelman kinevezésének jóváhagyását a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal élére, majd a teljes szenátus elé utalta az ügyet megvitatásra.

Az utóbbi hatvan évben csupán tizenegy alkalommal fordult elő, hogy egy szenátusi bizottság „negatív ajánlással” továbbított egy elnöki kinevezést a szenátusi ülésterembe. Howard Baker szenátor, a republikánus szenátusi vezér, valamint a Fehér Ház győzelemnek könyvelte el, hogy Adelman mintegy kiszabadult a külügyi bizottság karmaiból. A demokrata párti Paul Tsongas Szenátor, a legtekintélyesebb liberális törvényhozók egyike minden lehetséges parlamenti taktika alkalmazását kilátásba helyezte a kinevezés végleges megsemmisítése érdekében.

Adelman kinevezését március közepén tűzik napirendre. A vita azonban — mint már a külügyi bizottságban megállapítható volt — nem az amerikai ENSZ-küldöttség helyettes vezetőjének személye körül folyik majd; csupán az alkalmat szolgáltatja az amerikai biztonsági és leszerelési politika olyan áttekintéséhez, amelyhez hasonlóra az Egyesült Államokban a Reagan- kormány hatalomra jutása óta nem volt lehetőség.

Megbízható forrásból származó értesülések szólnak arról, hogy bizonyos washingtoni politikai tervező központokban, mindenekelőtt a külügyminisztérium katonai-politikai osztályán olyan választási lehetőségek kidolgozása folyik, amelyek lehetővé tennék Reagan elnök számára a „Kelet" genfi és prágai javaslatainak megválaszolását. Bár nincs szó e javaslatok elfogadásáról, az amerikai válasz a kölcsönösség elvének puszta megerősítése által is serkenthetne egy későbbi megegyezést.

Csakhogy a republikánus kormányzat más magas régióiban, például a Pentagonban, az alkalmazkodóbb magatartás minden formáját elkeseredetten ellenzik. Nem teljesen véletlen egybeesés az sem, hogy —, mint ugyancsak szavahihető amerikai források állítják —, Adelman kinevezésének ötlete ugyanott — a hadügyminisztérium Irodájában született.

Nagy horderejű döntések érlelődnek ezen a tavaszon az amerikai katonapolitika más sarkalatos kérdéseiről is. A Reagan elnök által kinevezett szakértői bizottság az MX-ra- kéták telepítési módjáról és az amerikai nukleáris stratégia más kérdéseiről szóló javaslatait terjeszti elő — szintén március közepén. Emlékezetes, hogy a törvényhozás tavaly leállította a rakéták sorozatgyártását.

2 NÓGRÁD — 1983. február 27., vasárnap

Írók páriaktíva-találkozója Varsóban

I

A szocialista lengyel állam továbbra is biztosítja az író- társadalom számára a világnézeti és formai sokrétűség lehetőségét, ennek alapja azonban a szocialista államhoz való hűség, a társadalmi-politikai helyzet realista értékelése, az intellektuális kijózanodás.

Ez volt a fő gondolat a LEMP Központi Bizottságában tartott országos tanácskozáson, amelyen a LEMP-hez

tartozó írók képviselői vettek részt. A referátumokban szó volt arról, hogy az író- társadalom egy részében továbbra is az erkölcsi-politikai zűrzavar jelei figyelhetők meg, ezért változatlanul időszerű feladat minden író számára, hogy újból átgondolja az irodalom eszmei-társadalmi és művészeti feladatait. A működésében felfüggesztett lengyel Írószövetség (ZLP) munkájára szükség van, de a szervezet tevékenysége nem lehet eredményes, ha net» a társadalom és a hatalom közötti együttműködést és partneri viszonyt szolgálja.

Az ülésen részt vevő ifazi- mierz Barcikowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a párttag írók felvilágosító munkájának fontosságát hangsúlyozta. A tanácskozás résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, amely a többi között kimondja: nem lehet a lengyel író- szövetség tagja olyan személy, aki bármilyen módon együttműködik a szocialista lengyel állammal szembenálló felforgató központokkal.

Szovjetunió—Kína:

Új forduló Moszkvában

Kedden Moszkvában folytatódnak a szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Ez a második menet abban a konzultációsorozatban, amely tavaly októberben kezdődött Pekingben, miután a két ország felújította ezt a tárgyalási fórumot. A megbeszélések 1969 óta tartó — csekély eredményt hozó, elsősorban az érintkezés fenntartását biztosító — folyamatát Kína szakította meg 1980 elején, a Szovjetunió által az afganisztáni kormánynak nyújtott segítség ellen tiltakozva.

Már a tavaly őszi újrakezdés i.s azt jelezte, hogy ^Szovjetunió sokéves, elvi és gyakorlati erőfeszítéseire, amelyek a kétoldalú kapcsolatok javítására irányultak, Kína nagyobb tárgyalási • készséggel reagál.. Bár a Szovjetunióval a vitapontok nem változtak, a pekingi vezetés láthatóan felülvizsgálta azokat a várakozásokat, amelyeket korábban a Washingtonnal való együttműködés fejlesztéséhez fűzött — elsősorban a Rea- gan-kormányzat Tajvant segítő politikája miatt, de azért is, mert a Pekingnek szóló gazdasági lehetőségekkel a reméltnél jóval vonakodóbban bánt a tengerentúli partner.

Ebben a helyzetben Peking láthatóan módosította azt a korábbi gyakorlatot, amelynek jellemzője volt, hogy kül- kapcsolatainak egészét alárendelte a szovjetellenes stra- tégtánák, s más országokkal, erőkkel fenntartott kapcsolataiban elsősorban azt . vette figyelembe, milyen az illetők viszonya a Szovjetunió, vagy az SZKP iránt.

A kínai világstratégia fogalomrendszere így fokozatos változáson ment át az elmúlt időszakban. Először a „szo- ciálimperiallzmus" elleni kirohanások tűntek el, majd a „hegemonizmus” elleni küzdelem olyan értelmezése is, amely a fogalmat kizárólag, majd elsősorban a Szovjetunióra vonatkoztatta. Most januárban egy kínai folyóirat már azt az értelmezést is visz- sza utasította, hogy Kína „egyenlő távolságot” tartana fenn a Szovjetunióval, illetve az Egyesült Államokkal szemben.

Ami a szovjet álláspontot illeti, annak éppen konstruktív folyamatosságát hangsúlyozta — Leonyid Brezsnyev taskenti és bakul beszédeire utalva — Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára november

22-i beszédében. Az SZKP és a szovjet állam őszintén kívánja a kapcsolatok fejlesztését és javítását az összes szocialista állammal. A kölcsönös jóakarat és egymás jogos érdekeinek tiszteletben- tartása, fejtette ki. helyes megoldásokat sugalmaz ott is, ahol különböző okokból ecvo- lőr? hiányzik a kellő bizalom és megértés — ez vonatkozik a nagy szomszédra. Kínára is. Andropov olyan elemek fontosságát emelte ki. mint a józan megfontolás, az előítéletekből fakadó tehetetlensegi erő leküzdése, a jövőbe tekintés. Hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetők nagy figyelemmel foglalkoznak minden pozitív kínai válasszal.

Kínai részről azóta több magas szintű állásfoglalás hangzott el, amely a kapcso- ,latok rendezésére irányuló szándék komolyságát hangoztatta. bár a pekingi igényeket is fenntartotta olyan té- . mákban, mint például Afganisztán, Indokína, vagy ahatárok helyzete. A szovjet- kínai tárgyalások két fordulója között került sor februárban Shultz amerikai külügyminiszter pekingi látogatására — ez megerősítette ugyan, hogy a kínai—amerikai kapcsolatrendszer (és egyes kérdésekben a nézetek össze- csengése is) megmarad, de nem tudta ellensúlyozni azt a lehűlést, amely Washington és Peking között tapasztalható, vagy meggátolná a szovjet—kínai párbeszéd élénkülését.

A szovjet szóvivők ugyaniakkor többször is leszögezték, hogy a Kínával való kapcsolatok normalizálása természetesen nem történhet más országok, szövetségesek rovására. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter február 23-án pozitívan nyilatkozott a szovjet- kínai tárgyalásokról, aláhúzva a kapcsolatrendezés, a békés egymás mellett élés fontosságát, utalva arra, hogy Vietnam is mindig tárgyalásokat javasolt Kínának a vitás problémák megoldására. Márpedig ismeretes, hogy Peking továbbra is nyomást gyakorol Vietnamra, tá«nógatja Kambodzsa törvényes kormányával szemben a polpotistákat.

Ami a kétoldalú szovjet— kínai kapcsolatokat illeti, a Novoje Vremja januárban arra hívta fel a figyelmet, hogy Kínában ma is sokszor oly módon szólnak a két ország történelmi kapcsolatairól, ami kínai területi követeléseket támaszt alá.

Az a tény, hogy az utóbbi esztendőben tapasztalt megélénkülés, a gazdasági csere bővülése, a sportérlntkezés felújítása, újságírók, és politikai személyiségek magánjellegű utazásai ellenére a szovjet—kínai kétoldalú kapcsolatok a gyakorlatban még szerények, messze vannak nemcsak a kínai—amerikai vagy kínai—japán relációtól, de számos más ország Kínával fenntartott érintkezésének szintjétől is.

így a szovjet—kínai konzultációk új menete előtt mind a normalizálás által megnyitható lehetőségek, mind a. nemzetközi politika kapcsolat- rendszerére gyakorolt hatás, mind pedig a folyamat problémái jód láthatók. Ezért nem meglepő, ha mindkét oldalon realisztikusan leszögezték: számítanak arra, hogy a tárgyalási folyamat hosszú időt vesz igénybe.

i