Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
.SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: pályázat * Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami” Színészóriásokra emlékezünk Keverneki Kelevér pályázatellenes magatartása a kezdetektől közismert. Már az óvodai rajzversenyre sem jelentkezett, szembehelyezkedve ezzel a gesztussal a tekintélyes külsejű Bözsi óvó nénivel. „Te, édes egyfiam, miért nem rajzolsz legalább egy almát, vagy körtét, mi? Beteg vagy?” — kérdezte a jellegzetes süvöltő hangján az óvó néni mindenki füle hallatára. Kelevér csak vonogat- ta nyeszlett vállát és azt suttogta: „Nem szeretem a pályázatokat”. Pályatársai az óvodában egymással versengve (verekedve) rajzoltak, festettek mindenféle tájat, szobabelsőt, a főszereplő mindegyik képen maga Bözsi néni volt. Az általános iskolai pályázatokat is elkerülte, elzúgtak a feje felett, mint a győzelmi zászlók: nem pályázott a falevélgyűjtési versenyben, a „kinek a legszebb a kisdobosnyakkendője” pályázaton sem vett részt, nem szállt be az iskolakutatási pályázatba, később a középiskolában pedig egyenesen menekült, ha az önképzőkör meghirdetett valamit. Az egyetemen sem tülekedett a különféle pályázatok részvételében, nem pályázta meg például a tanársegédi állást, és az összes többi állást sem, egyszerűen arra törekedett, hogy mindenütt a legjobb tudásával vegyen részt a mindennapi dolgokban. Így az építőipari tervezésben is, amit később végzett. Olyan ez a Kelevér, mint mindenki, aki még nem pályázott , — pat — ■ L Mondjuk: ? ■ Kiebrudalt segédtanító, le- szerepelt vándorkomédiás, megcsömörlött aljegyző, egy kicsi lány és egy még kisebb fiú apja. Jobb dolga híján elkezdi eposzba fogalmazni a megyéjebeli politikacsinálást. Gyöngybetűivel magasztos hexaméterekben írja le a komikus figurák bárgyú mozdulatait, oktondi elmefuttatásait. Ekkor hírt kap egy pályázatról. Egészre ka- nyarítja a félkész eposzt, s Az elveszett alkotmány címmel beküldi. Nyer. Ám nevét nem kapja még szárnyra az országos hír. Munkája csak „első a bóvlik között” alapon viszi el a pálmát, s a győzelemnél talán nagyobb megtiszteltetés, hogy az ország első költője, Vörösmarty részesíti elmarasztalásban a nehézkesen döcögő sorokat. Az egy híján harmincéves vidéki tisztviselő megszívleli a dorgálást. Nekiül, s megírja a következő évi pályázatra szánt költői beszédét Toldi címmel. Nem tudja, legföljebb sejti, reméli, hogy a magyar irodalom egyik remekműve folyik ki a pennájából. Pályaműve csúcsteljesítmény, ennek „ellenére” megnyeri a pályázatot. Sőt, egy különdíjat is elnyer az eleven lüktető költeménnyel: egy akkor már országos hírre kapott pesti poéta, lap- szerkesztő barátságát. Ugyanez a barátság Petőfinek is nyeremény a pályázaton. Ám nem minden pályázat eny- nyire derűs. Egy 40 évvel korábbin például „kiselejteztek” egy remeket, amely később „a nemzeti drámánk” jelzővel vert gyökeret irodalmunkban. Mert pályázat hívta életre a Bánk bánt is. Ezen viszont nem a pályázó nyert, „csak” népe! naol— A néprajz, különösen pedig a magyar néprajz iránt nem lanyhul az érdeklődés. Szinte alig van a tárgyi vagy a szellemi néprajznak olyan ága, melynek publikációi ne számíthatnának sikerre. A Gondolat Kiadó ebből jelentősen kiveszi a részét olyan kiadványok közrebocsátásával, melyek ismeretterjesztőnek nevezhetők, de a más területen dolgozó szakemberek számára is újdonságot hoznak, s sok esetben hozzásegítik — az érintkező tudományágak sajátossága folytán — egy-egy új tudományos eredmény megvilágításához. l Matolcsi János könyve is ilyen: Állattartás őseink korában. A honfoglalásról alkotott ismereteink az utóbbi néhány évben erősen megváltoztak. őseink életével, szokásaival foglalkoztak már a történészek, a régészek, a nyelvészek — Matolcsi természettudományos megközelítéssel egészíti ki ezt a képet. A régi magyarság életének megismeréséhez feltétlenül szükséges ismerni azokat a szokásokat és módokat, melyek az állattartásban voltak használatosak. Matolcsi leírja például azt a kezdetleges vadászati módot, mikor is az elejtendő nagytestű négylábúakat egy természetes szakadék felé terelték, hogy az állatok lezuhanva zsákmányukká válhassanak. Matolcsi feldolgozza a külföldi tudományos eredményeket, különösen a gazdag szovjet kutatásokét — tekintettel arra, hogy finnugor őseink településterülete a Közép-Volga vidéke volt, pontosabban a Volga— Ráma folyók közti táj. A korai finnugor kultúrát régebben a kutatók egy része új kőkorinak tartotta, de ma már elsősorban a szovjet régészek kutatásai alapján első fémkori kultúrának tekintik. Az új ismeretek, az új leletek és a széles körű összehasonlító kutatások alapján több feltevés vált igazolttá és érthetővé. Például a fejlődés későbbi szakaszában a gazdag zsákmányt a nyílhegy és a dárda használata magyarázta. Őseink — több népcsoporthoz viszonyítva — viszonylag korán tértek át a legeltetéses állattartásra. Matolcsi könyvének egyik legérdekesebb fejezete a honfoglaló magyarok háziállataival foglalkozik, a kutyával, a lóval, de a később domeszti- káltakkal is (juh, kecske, szarvasmarha, baromfi stb.). ' A szellemi néprajzban fontos szerepet töltenek be a mesék. A mesék világa nemcsak különös és gazdag, de a nép életének, vágyainak egyik legkifejezőbb megfogalmazása is. A magyar népmesék gyűjtése, kutatása a múlt század közepén indult meg. A modern folklórkutatás előfutára és hazai atyja Kriza János volt, aki gyűjtőtársai segítségével bejárta Erdély legeldugottabb falvait is, hogy az addig majdhogynem teljesen ismeretlen kincset honfitársaival és a tudományos világgal megismertesse. Balladák, dalok, népmesék, párosítók egybe- gyűjtött anyagát a Vadrózsák című könyvében adta ki. ő ébresztette rá elsőként az olvasókat a paraszti, népi alkotások szépségére és értékeire. A halálának centenáriumán, 1975-ben, rendezett tanácskozás adott _ alkalmat arra, hogy munkásságát és korának eszmeáramlatait újabb szempontból megvizsgálják- E tanácskozás anyagát adta ki az Akadémiai Kiadó Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok címmel. A kötet nemcsak részletesen tárgyalja az úgynevezett „Vadrózsa-pört”, feldolgozza a székely népmesék gyűjtésének történetét, Filep Antal érdekes tanulmányban világítja meg Kriza és az erdélyi unitáriusok kapcsolatának kérdését. A hónap műtárgya egy Komjáthy Jenőről készült eddig ismeretlen fénykép a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. A fotográfia alatt a költő Homályból című kötetéből válogatott verseit tartalmazó kinyomtatott füzet lát- hatp. Nógrád megye irodalomiránt érdeklődő közönsége ebben az évben Komjáthy Jenőre is emlékezik. Ebből az alkalomból rendeztek emlékkiállításokat a nógrádi múzeumok, a salgótarjánin kívül a balassagyarmati Palóc Múzeum és a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum is. Ütóbbi helyen a hónap műtárgya Komjáthy Jenő Homályból című verseskönyvének első kiadása és a költő néhány tárgya. Komjáthy Jenőről máig szóló érvényességgel Komlós Aladár írta meg, hogy: »Ez a költészet mintha valahol a világűrben zendülne fel: színpadán csak a napot, holdat, látjuk, csillagokat, fényt, felhőket, viharokat. Maga a költő test nélküli lélek... Találóan írta „Dalom, e túloilági ének Szokatlan gyarló embereknél, Mert cs apa fény és csupa lélek”.- A valóságban Szenicen, a régi Nyitra megye egyik szlovák falucskájában Néhány nap különbséggel most volna százesztendős a magyar színháztörténet két kimagasló egyénisége: Somlay Artur és Csortos Gyula. Somlay 32, Csortos 38 éve halott. Legendák maradtak volna csupán, ha a filmszalag nem őrizné meg játékukat számunkra, így még az ifjú nemzedék is láthatta-lát- hatja őket a filmmúzeumban, a televízióban. Színészóriások voltak. Somlay Artur 1883. február 28-án született. A Vígszínház színésziskoláját végezte el, majd a felvidéken és Erdélyben játszott. Szinte követhetetlenül sokat változtatott színházat. 1905—1907-ig a Vígben lépett fel, aztán jött Miskolc, majd ismét a főváros, a Nemzeti, a Renaissance, s újra a Víg. Haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Budapest szinte valamennyi színpadán megfordult, és sokat dolgozott külföldön is, színházban, műtermekben egyaránt. Nyugtalansága hajtotta, nehezen alkalmazkodó- nak, magányosnak, zárkózottnak, hallgatagnak, hirtelen haragúnak mondották, de senki sem tagadta, hogy mind a színpadon, mind az életben lenyűgöző egyéniség. Legnagyobb sikereit modern művekben aratta, új színjátszó- stílust hozott az akkori színházi életbe. Ezért is tért oly gyakran vissza a Vígbe, ahol modern szerzők hozzá hasonló alkatú figuráit kelthette életre. A klasszikus szerepekkel csak élete vége felé barátkozott meg. Az idősödő művész bölcsességével a negyvenes években már nagyon tudta fegyelmezni magát, enyhe gúny vált rá jellemzővé, és az embertársai iránti gyengédség —, amit titkolni igyekezett. Leghíresebb színpadi szerepei közé sorolhatjuk a Bánk bán Tiborcát, az Űri muri Szakhmáry Zoltánját, Tennessee Williams Hattyúdalának Thomasát, Wilder A mi kis városunk című darabjának Rendezőjét, Hauptmann Naplemente előtt-jének Clausen tanácsosát, Lear királyt, Ka- renint. Nagyon sok filmben játszott, nemcsak magyar produkciókban, például német filmekben (Ä lassú halál, A vasút- király), s az osztrák Egy asz- szony, aki minöenkié-ben nyújtott kimagasló alakítást. A háború előtti rengeteg magyar filmből is csak néhány címet emelünk ki: Halálos tavasz, Semmelweis, I-Ialáltánc. A felszabadulás után talán legmaradandóbb, legemlékezetesebb szerepét játszotta el Somlay és Csortos Somlay Artur Csortos Gyula Radványi Géza filmjében, ö volt a Valahol Európában mély emberségű idős muzsikusa. Forgatott még a Lúdas Matyiban, a Különös házasságban és a Nyugati övezetben. 1951. november 10-én hunyt el. Csortos Gyula 1883. március 3-án született. A lexikonok 250 szerepét sorolják fel, a legváltozatosabb figurákat keltette életre. Debrecenben, Szegeden, Temesváron játszott, 1907-ben került az akkor megnyílt Népszínház.víg- operához. A következő évben már a Magyar Színház tagja, egyetlen évadban tizenkét főszerepet játszott, köztük A sasfiók Flambeau-ját. Ettől kezdve nála is nehéz követni a színházakat, amelyekben részben éves szerződéseket, részben szerepeket vállalt. A Vígszínházt m óriási sikerrel játszotta a Színészt Molnár Ferenc Testőrében, Jánost, Bródy Sándor A medikusában. 1927-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol legjelentősebb alakítása Shylock A Velencei kalmárban, Falstaff A windsori víg nőkben. 1932-ben a Vígszínházban kapta élete két, talán legjelentősebb feladatát: Molnár Ferenc Liliortijának címszerepét és a Naplementében Clausen tanácsost. Aztán jött a Nemzetiben Ezra Mannon az Amerikai Elektrában és Lucifer Az ember tragédiájában. Szerepei nagyon sokfélék voltak, a tragikustól a - legalpáribb bohózatig, de a sok közül alig néhány akadt, amely kielégítette. Egy-egy jó feladatért még szerződésszegésre is képes volt. A felszabadulást súlyos betegen érte meg. Utoljára 1945. májusában lépett színpadra, Csehov A medve című darabjában Szmirnov szerepében. 1945. augusztus 1-én hunyt el. Filmjei felsorolhatatlanok. A kamerák előtt is volt Liliom, 1919-ben. A felejthetetlen, újra és újra műsorra tűzött Hyppolit, a lakáj 1931- ben készült. Aztán a sok közül néhány: Lila akác, Az új földesúr, Légy jó mindhalálig, Az aranyember, A 111-es, János vitéz, Havasi napsütés, A szűz és a gödölye, Szerelmi láz. De jó is volna most, születésük századik évfordulója alkalmából moziban, képernyőn, viszontlátni néhány felejthetetlen alakításukat! Hiszen ezekben élnek még ma is, és élnek tovább. e. m. A hónap műtárgya Egy eddig ismeretlen fénykép szólt ez a költészet, távol az érdeklődő világtól. A költő 1358-ban Szécsényben született, életének eseményei kapcsolódtak többek között Balassagyarmathoz, s 1895-ben halt meg Budapesten. Ismét Komlós Aladárt idézve „költészetünk nála jut legközelebb az új lírához”, Ady Endréhez, ha ellentmondásosan is. Napjainkban a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum őriz Komjáthy Jenő-gyűjteményt, amelyből a Salgótarjánban kiállított fénykép is való. Ezt itt mutatják be először. Hogyan jött létre a gyűjtemény? A költő születésének 120. évfordulója alkalmából 1978- ban kiállítást rendezett a szécsényi múzeum. Az előkészületi munka során több Kom- játhy-leszármazottal és rokonnal felvették a kapcsolatot, köztük unokájával, akit szintén Komjáthy Jenőnek hívnak, s a költő testvérének gyermekeivel, Zubovits Lászlóval és Zubovits Tiborral, akik Budapesten élnek. Az ő támogatásukkal sikerült megalapozni a Komjáthy-gyűjteményt. Ebben találhatók többek között a költő személyes vonatkozású tárgyai és írásos dokumentumai, például írótolla, íróasztali lámpája, általa írt képeslapok, hogy csak néhányat említsünk. A gyűjtemény második részében kapott helyet a családra vonatkozó gazdag dokumentumanyag, közte az apával, Kamjáthy An- zelmmel kapcsolatos dokumentumok, bútorok, családi iratok s az apa művei. Komjáthy Anzelm Nógrád vármegye jeles politikusa volt a múlt század második felében. A harmadik gyűjteményrész pedig a költő műveit és utóéletével összefüggő dokumentumokat tartalmaz. Ebben a részben található a Homályból című kötet első kiadása 1895-ből. S itt vannak a századunk tízes éveiben fellángoló Komjáthi-kultusz dokumentumai is. Ez a korszak a költő felfedezésének ideje volt, Ady előfutáraként akkor kezdték tisztelni, értékelték szóképeit, nyelvi fordulatainak gazdagságát A tragikus sorsú költő élete és munkássága súlyos ellentmondásokkal terhes. Kritikailag értékelehdő költői hagyatéka a magyar irodalmi hagyomány szerves része s eszerint becsülendő. A korabeli társadalom viszonyai között a magány és a sóvárgás jutott osztályrészéül, vágyott egy általa csak homályosan körvonalazott igazságosabb világba: „Csupán a buldog csillagokra Néztem föl a nagy éjszakán. Velük keringve és lobogna Epedtem felsőbb lét után.” A balassagvarmati Pa1",,, ligetben szobra áll. Em’°k- tábla őrzi emlékét. A salgótarjáni múzeumban eddig ismeretlen fotográfiáin néz a látogatóra, aki az utókort képviseli. T. E. „Kedves kolléga! Örömmel értesültem róla, hogy ismételten megpályázta intézményünk igazgatói állását. Ugyanakkor sajnálattal kell közölnöm, hogy központunk az ön huszonharmadik »pályamunkáját« is kénytelen elutasítani. Kétségtelen, hogy az ön pályázata rendkívül figyelemreméltó. ön mellett szól az a körülmény is, hogy ezt az állást egyedül ön pályázta meg, és ennek jelentőségén mit sem változtat az a köztudott tény, hogy központunk nem hirdetett pályázatot az igazgatói állásra. Mint 'írja, önt elsősorban az bátorította e fontos pozíció megszerzésére, hogy immár tíz esztendeje dolgozik az intézményünknél, mint portás és jegypénztáros. Eltekintve jegyüzér másodállásától, ezt a munkát valóban lelkiismeretesen végzi. Ahhoz sem fér kétség, hogy ön alaposan ismeri intézményünk tevékenységét, és mindent tud munkatársaink személyes ügyeiről is. Ez természetes, hiszen ön viszi leveleinket a postára, melyek rendre felbontva jutnak el a címzetthez. Mint telefon- központos, természetesen módja van telefonbeszélgetéseinket is lehallgatnia. Azt írja, hogy némi gyakorlatra is szert tett már az igazgatói munkában. Régóta tudomásunk van róla, hogy ön valóban többször kiadta már magát az intézmény igazgatójának, amikor az nem tartózkodott az épületben. Ennek ellenére ismételten arra kell kérnem, legközelebb akkor pályázza meg ezt az állást, ha az igazgatói szék valóban megürül. Üdvözlettel: Mági Lajos, intézményigazgató” —tér •A kisorsolt szót Bulyovszky Dezsöné, Salgótarján Kismarty út 4. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el! Továbbra Is várjuk olvasóink javaslatait! A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — március 5-ig küldhető be szerkesztőségünk elmére: Salgótarján, Palócz Imre tér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet” 1) Szombati társasjátékunkkal legközelebb szokás szerint' két hét múlva jelentkezünk. ' ŰJ KÖNYVEK
