Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
Fotógaléria Budapesten Fotó és művészet A harc, hogy a fotográfia művészetként ismertesse el önmagát, 1840 óta folyik. A fényképezéssel kezdettől fogva képzőművészek, elsősorban festők foglalkoztak, az ő szemléletük alakította, formálta a fotóképeket. A fény rögzítésének módját már a reneszánsz óta keresték, de a fényképezés elterjesztését Daguerre találmánya tette lehetővé, aki felfedezte, hogy az ezüstlemez . jódgőzzel fényérzékennyé tehető. A fényképezés és a festőművészet megtartotta kapcsolatát az elmúlt másfél évszázad alatt. Kezdetben praktikus célokra használták, ismerjük Ingres fotóit, amelyeket az Odaliszk című festményéhez készített, és fennmaradtak Munkácsy Mihálynak a Siralomházhoz készített felvételei is. Ezeket a fotókat vágatnak tekintették a művészek, elgondolásokat, ötleteket rögzítettek a fotóképeken, majd a hagyományos módszerekkel formálták tovább képeiken. • A festészet és a fotográfia szimbiózisában nem csak a festészet 'termékenyült meg a fotólátás újszerű eredményeivel, hanem a fotózást is új utakra vezette a festészet permanens forradalma, az impresszonizmus. Franciaországból, aa* impresszionizmus szülőhazájából indult el a fényképezés új irányzata, a piktorializmus. Puyo és De- machy piktorialista fotográfusok képeit tavaly láthatta a Műcsarnok közönsége és megismerkedhetett azokkal az oldott, festői képhatású fotókkal, amelyeket készítőik lágy rajzú lencsékkel, speciális másolási eljárással — gumimásolás, olajmásolás stb. — állítottak elő. A festészet és a fotográfia szimbiózisának jelentőségére az impresszionizmus és a piktorialista fotó döbbentette rá a művészeket A fotó a képzőművészet egyik legfontosabb eszközévé várt, önálló műfajjá emelkedett, amely a képi látásmód kiterjesztésében, megújításában felbe- estdbetéOen érdemeket saer- zetL Nagyszabású ftjtőktőBftásou kat, reprezentatív tárlatokat csak ritkán láthatunk, a fotómúzeum szervezői még az alapítás gondjaival küszködnek, de a biztatást a közelmúltban Budapesten, a Váci utca 7. szám alatt megnyílt fotóművészeti galériából kaphatja az érdeklődő, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhet a fotóművekkel, megvásárolhatja, gyűjtheti, tetszésével, érdeklődésével megbecsülését is kifejezheti. S. K. KÄLDI JÁNOS: A nyíres Zeng még sejtelmesen — sok év után is — a kaponyási peták mentén / a csalán-sziszegésű völgy fölött az elvadult lejtőn. Fölötte az óriási sárga seb, a Nap. Ott ugrabugrál még a mókus, ott mondja a magáét a nyughatatlan feketerigó és az ékes ruházatú sármány. S ott vési a K. J. monogramot a legvastagabb fa törzsébe kőszirti konoksággal egy nyurga kisfiú. Hát így. De én tudom,, emlék már az a völgy és az a nyíres, A játszogató mókus elveszett az ágak rengetegében. Emlék már mindétig az a feketerigó és a lángszínű, kedves sármány S a hirtelen-növésű fiúcska ismeretlen ösvényét is benőtték a füvek és bozótok. Lángon át, vizen át sem lehet megközelíteni. Hát így. Jakovits József kiállítása Az Amerikában élő magyar szobrász, festő, Nemzeti Galériában. Képeink a kiállításon grafikus műveiből nyílt kiállítás a Magyar készültek. KÖVES ISTVÁN: Ébredés Korai könnyes zokogások bús keserűsége a téli kék ég acélgömbje alatt a sziszegő széllel tovaszaladt s felszakadó friss kacagásom megrezzentette a görcsös faágakat versenyt nevetve saját jókedvemmel egyedül maradtam fejein köré nőttek a visszhangzó falak s a könnye® zokogások bús keserűsége a sziszegő széllel tovaszaladt HM HmM | p SZÉKELT DEZSŐ: Hómező Nbér tájakat lapozgat a i barbár jelek közt rettegést tanul. A temetScapun most fordul be a nap. Fej fa bámulja irgalmatlanul. Nagy hőmérő, országok nyitott panaszkönyve, rójátok bele, madarak — mert az ember vacog —, bogy jó lenne még élni egy kicsit,, ha hagynák a hatalmasok. Művelődés a munkásszállásokon A Közművelődési Törvény végrehajtási utasítása kimondja, hogy az ezernél több dolgozót foglalkoztató üzemekben önálló közművelődési szakembert kell foglalkoztatni. Azonban az a tapasztalat, " hogy az üzemek — a takarékosságra hivatkozva — ennek nem tesznek eleget. Egybevágnak ezzel annak a vizsgálódásnak a tanulságai, melyet nemrégiben a Pécsi városi Tanács művelődési osztálya folytatott a munkásszállásokon. Bár egyetlen város tapasztalatait összegezték,' ám az Magyarország egyik legnagyobb városa, s a tanulságok minden bizonnyal kiterjeszthetők, megszívlelhetők. Való igaz, hogy a munkásművelődésnek nem az egyetlen formája, kerete az, ami munkásságunk műveltségének jobbításáért a munkásszállásokon történik. Üzemeinkben számos helyen hoz eredményeket a szocialista brigád- mozgalom, ennek kulturális vállalásait a legkülönbözőbb közművelődési mozgalmak segítik; sok helyütt gondoznak értelmes, hasznos tevékenységeket az üzemi művelődési bizottságok. Mégis úgy tűnik — mutatnak rá az említett vizsgálat tagjai is —, hogy a munkásszállásokon lakók művelődése, hasznos szabadidősszokásainak kialakítása érdekében az utóbbi időben kevesebbet teszünk, mint kellene. Pedig a munkásszáTlásc^ron lakók többet érdemelnek. Hátrányos helyzetűek a legkülönfélébb okokból. Sok köztük az elvált, a magányos, a családi gondokkal küzdő ember, vannak köztük cigány- származásúak és volt nevelő- otthoniak. Hátrányos helyzetet teremt számukra már az is, hogy hetente száz kilométereket utaznak haza és visz- sza. ' Zömükben értelme^, jobbra törekvő emberek, most élik a munkássá, városlakóvá válás korántsem probléma- mentes folyamatát. Céljuk: megkapaszkodni, letelepedni, új életet kezdeni. És ez nem megy simán. Jelzi a nehézségeket a munkásszállásokon elég nagy mértékű fluktuáció, meg az az állapot, amit a szállások vezetői, gondnokai ezzel a szólással jellemeznek: „Távol a családtól — közel a pohárhoz. •Kialakul egy sajátos munkásszállási életmód, melyet elsősorban a hazajárás és a többnyire három műszakos munka periódusai határoznak meg, kisebb mértékben pedig az, milyen barátokra talál az üzemben vagy a szálláson az illető, mily«i művelődési lehetőségeket kínál neki környezete szállón belül és kívül. Milyeneket és miket? Előadásokat, találkozókat, klubesteket, tehát többnyire csoportos alkalmakat, amelyek nemcsak munkásszálláA donynál jött előre, ka- írok alatt, váüak között átfurakodva. A busz zsúfolásig, talp talp mellett —, hogy hogyan jutott mégis előbbre, rejtély. Az ötödik üléshez érve már fehérebb az arca, mint a füstverte hó kint a mezőn. — Engedjen előre — mondja. Azaz hörgi inkább, for- xnátlanul, gurgulázva engedve ki a hangokat. Szeplős. Előttünk idős hölgy ül, prémkucsmát egyensúlyozva a fején gőgösen. Ezekre a bugyborékoló szavakra először, feledkezik meg az ideális fejtartásról: hátrafordul. — Szóljanak a vezetőnek! — parancsol rögtön, de őszinte ijedelemmel —, hiszen ez rosz- 6zul van! „Ez” valóban szánalmasan csüng a kapaszkodón. Most jó, hogy sokan vagyunk, legalább támasztja a tömeg, de csak sápad egyre jobban és zihál: — szívbeteg vagyok. — Mintha a szavak könnyíthetnének rajta. A kucsmás hölgy újra és újra kiált, míg a kormány mögül bosszús basszus dörmö- gi hátra: — Ugyan mit tehetnék érte, asszonyom? Ha Ercsibe érünk, majd ott.. .- Éppencsak elhagytuk Adonyt. Huszonkét kilométer van még előttünk. Állunk tanácstalanul, míg egy szalmaszőke, har_ minckörüli férfi föltalálja magát: határozottan talpraszólítja az -ötödik ülésen rejt- - vényfeitésbe feledkezett kamaszt, leülteti, megtámasztja, Fekarek János: Messze még Ercsi elrendezgefci ültében pihegő védencét. Ebben a műveletben egyöntetűen aggódó pillantásokkal segítjük. A fiú, aki fölállt, esetlenül szorongatja tovább kezében az újságot és ceruzát, próbál" állva fejteni. A kucsmás nő egyszerűen félretolja és ültéből hátrafordulva, szakértő pillantással végigméri a beteget. Most van idő megnézni. Kopott kis fiatal nő, inkább még lány, madárcsontú kezét majd lehúzza az idomtalan, sokszor átfestett bőrtáska, amit retikül helyett szorít féltőn, vedlő gallérú télikabátjához. Vékony, rikító selyemsál, kötött sapka és. az a rettenetesen fehér arc. .. Szeme az ablaküvegre homályosul — ezt a határozott szőke óhajnak értelmez és rögtön intézkedik : — Nyissák ki azt az ablakot!’ — vezényel. Mindannyian hálásak vagyunk, hogy teszünk valamit. Most hát jön be a friss, hideg, tiszta levegő. Némán to- porgunk a beteg körül. Szorongunk, Mást nemigen tehetünk. mint részvevőén nézzük, és hallgatjuk el-elakadó szavait: éppen kórházba, igyekszik, kivizsgálásra, de talán hosszabb gyógj'kezelés lesz belőle. Régi betegség ez, ed* dig semmilyen gyógyszer nem segített. Talán majd most, Pesten. Pesten — ha odaér. Hisz még Ercsitől is milyen messze vagyunk! Szőke utastársunk már teljesen a helyzet urának érzi magát, örülünk neki. Felrakja az ütött-kopott láskareti- kült a csomagtartóba. Más poggyász? Más poggyász nincs. És egyedül utazik. Erre aszóké kioldozza a selyemsálat, aztán végigkérdezi a közben- levőket: akad-e valakinél víz? Nem akad. Az első ülésről hátrafordul egy fiattal tűzoltó (térdét pokróc védi a hidegtől), víz helyett jó lesz-e egy alma? Kotor máris, bő szatyrából előkerít egy fonnnyadt, piros almát, s nyújtja készségesen. Betegünk — szánakozó, jóságos és zavart pillantások kereszttüzében — beleharap. Inkább az alma hasad magától, mintsem a fogak tépnek ki belőle: bizonytalan szélű kráter támad a gyümölcsben, mint amikor gyerek vájja bele gyenge fogait. Ott is marad a falat rágatlanul a szájban. lenyelni már nincs erő. Messze még Ercsi. Görcsösen szorongatja a megkezdett almát. Feje jobb- ra-balra billen tehetetlenül, a szeme csukva, iszonyú csendben, magányban viszi a busz közöttünk kínkeserves lassúsággal. Van időnk alaposan megszemlélni egy mozdulatlanul gubbasztó varjút okakint, a zúzmarás ágak között: az eíőreszegzett csőrét, fényes farktollait, göcsörtös lábát — mindenhova néznénk inkább, csak jobbról az ötödik ülésre nem. Ott nincs rendben valami, kíhosan, kínlódva nincs rendben, a szive szabálytalan dobogásába feledkezve nincs rendben, halkan, lihegve, jelentéktelenül : nagyon nincs rendben. A kanyar után Ercsi. Az erélyes szőke a sofőrrel tárgyal. Megállunk a falu szélén : hosszú betonkerítés, nagy vaskapu, mellette fabódé, emberek. A szőke és a sofőr leszáll. A mozgolódásra felélénkül kissé betegünk, tétován körülnéz. Még tanácstalanabbak vagyunk: most mi legyen? A szomszédjához fordul: — ne haragudjon, suttogja, nem hittem volna, hogy rosszul leszek. — A szomszédja gömbölyded íiatalasz- szony, igyekszik megnyugtatóan mosolyogni: — hiszen nem is lehet azt kiszámítani kedves. — A kedvességtől-e, vagy hogy a faluban áll már a busz, kicsit erőre kap, föláll, fogja a táskáját, az ajtóhoz igyekszik. Támogatjuk kézről kézre. Azt mormolja: — kibírom, csak víz legyen. — Megáll a lépcső (tetején, az ajtó nyitva. Lengőkaros automata ajtó. A kucsmás nő kiált: — fogják meg, kiesik! — Alig tudjuk elkapni. Előbb a sofőr jön, egy pohár vízzel. Nem- adja senkinek, maga itatja meg a fehérnél is fehérebb lányt, aki végképp elkészült erejével. Az elölálló férfi félénken nyúl a pulzushoz, de megjön a szőke, és egyre erélyesebb: — Jöjjön, orvos várja! — Szinte leemeli a karjánál fogva, a másik oldalon a sofőr támogatja. Mindhárman eltűnnek a kerítés mögött A kucsmás asszony diadalittasan, már-már önhitten körülnéz. A fiú, akit a szőke fölállított, suttyomban elrakja a keresztrejtvényt. Már hallatszik egy-két szó, amitől egyszeriben nagyon föltűnő lesz az eddigi csend. Várunk, kis megkönnyebbüléssel ugyan, de még mindig valami furcsa, kínos érzettel. Páran az óránkat nézzük Üres a lány széke. Sokan és szorosan, állunk, arra a szabad helyre mégsem akar leülni senki. ■j ön a vezető és a szőke. J Mikor a sofőr kinyitja az ajtót, a másik visz- szalép, és egy almát dob a járdaszéli szemétgyűjtőbe. Az. almából csak egy harapás hiányzik. sokon, másutt sem eléggé sikeresek. Egy-egy üzemi —• nem munkásszállási! — klub viszonylag jól működik, többkevesebb sikerrel Szervezik a különböző át- és továbbképző tanfolyamokat, de a munkás- szállásokon, szabad időben, délután s esténként zajló művelődésnek elvétve akad megfelelő koncepciója, gyakorlata. Ami van: külterjes, tömegeket igénylő-mozgató munka. De nincs „rétegmunka”, azaz nincsenek egyéni célú, hasznú szolgáltatások, az egyéni problémák megoldásában segítő beszélgetések a társkeresésről, a jogrbl, a lélektanról, a szexualitásról stb. Vagyis a művelődés alig segíti a szocializációt, a társadalomba való beilleszkedést. Pedig van pénz a munkás-! szállási közművelődésre: sehol, még kivételképp sem említettek ilyen gondot 1 Több helyütt jelezték viszont: nem tudnak hol megfelelő otthonos környezetben összejönni, beszélgetni, nincs tér sportra, testedzésre. Olyan vadonatúj munkásszálló is akad, ahol megépítették ugyan a megfelelő művelődési helyiségeket, de más célra veszik igénybe. Az igazi gondok személyi és szemléleti természetűek. Vannak a munkásszállásokon folyó közművelődésért felelős aktivisták, megbízottak, de felelősségük csaknem mindenütt névleges, korlátozott. A ’ kisebb, száz-százötven fős szállókban egyáltalán nem alkalmaznak fizetett művelődé-1 si felelőst, s még a nagyobbakban is csak olyat, akinek: e munka feladatainak töredéke. Ebből egyenesen következik a szemléleti hiba, a rossz gyakorlat. Ha ugyanis nincs megfelelően fizetett szakember, akkor szakértelem, ügyszeretet és számonkérés sincsen, a munkásszállási közművelődés pedig megreked olyan fokon, amit a szállón kívüli népművelés már túlhaladott. Bár a teljesség igénye nélkül ismertettem a vizsgálat tanulságait, a feladatok általánosabb érvénnyel is megfogalmazhatók. A legfontosabb: üzemenként, vállalatonként valamennyi érdekelt —■ és mindenekelőtt a munkás- szállások lakóinak — együttműködésével felülvizsgálni a szállások művelődésének helyzetét, s érvényt szerezni a közművelődési törvény szellemének. Többet tenni (a kisebb üzemekben is legalább tisztelet- díjas szakembert alkalmazni) lehet — kevesebbet nem. Mert arról is többször, hangsúlyosan esik szó mostanában, hogy semmilyen gazdasági helyzetben sincs kibúvó, fölmentés a közművelődési törvény'és a többi érvényes művelődéspolitikai határozat végrehajtása alól. Varga János NQGRÁD — 1983. február 26., szombat
