Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
fsmét Kiprianu Ciprusi tanulságok Harmincöt éves a magyar—szovjet barátsági szerződés Nagygyűlés Moszkvában Sorsdöntő találkozó Algírban Az új államfő a régi államfő lett — ez a vasárnapi ciprusi voksolás eredményének lényege. A Demokratikus Együttműködés nevű választási koalíció közös jelöltje még nem tudhatta — csak remélhette —, hogy megkapja a többség bizalmát, amikor a szavazófülkéből kilépve így nyilatkozott a világsajtó képviselőinek: Ez a szavazás éppen azért történelmi jelentőségű, mert a szavazók nem csak az államfő személyére, hanem a következő fél évtizedben követendő politikára is szavaztak.” Ciprus függetlenségét 1969- ban kiáltották ki és azóta ez a harmadik elnökválasztás. A belső és külső reakció mindig igyekezett kihasználni Ciprus két nemzetisége, a görög és a török létező vagy kreált ellentéteit — méghozzá úgy, hogy ciprus igazi szuverenitásának feláldozásával a NATO „elsüllyeszthetetlen anyahajójává” tegye a közel- keleti szomszédságában fekvő, stragégiailag rendkívül fontos szigetet. Kiprianu fő ve- télytársa, az általa 1976-ban alapított jobboldali demokratikus tömörülés vezetője, Glavkosz Kleridesz atlantista, NATO-barát politikus, ha Kiprianu 57 százalékos eredményéhez hozzáadjuk a harmadik elnökjelölt, az egykori Makariosz érsel^-elnök háziorvosaként tevékenykedő és hibái ellenére ma is a független Ciprusért kiálló Lissza- iridesz doktor tízszázalékos ■'táborát, megkapjuk a valóban legfontosabbat, ami ezen a vasárnap Cipruson történt: azt, hogy a szavazók mintegy kétharmada egyértelműen és félreérthetetlenül elvetette a NATO-koncepciót, az atlanti vonalat. Harmat Endre Barátsági nagygyűlést rendeztek hétfőn Moszkvában, a Vlagyimir Iljics villamosgépgyárban, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 35. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői, megjelent Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. A gyűlésen Vaszi- lij Golubjev, az SZKP KB tagja, az SZMBT elnökhelyettese és Molnár Endre kereskedelmi tanácsos mondott beszédet. Az ünnepség előtt a magyar vendégek ellátogattak az 1847- ben alapított, ma Lenin nevét viselő nagy múltú üzembe, megismerkedtek a gyár munkájával, történetével. A Vlagyimir Iljics gyár munkásgárdája kollektív tagja a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Szovjet—Magyar Baráti. Társaságnak. Az üzem SZMBT- szervezete jelentős részt vállalt a szovjet—magyar kapcsolatok ápolásában, szoros szálak fűzik az SZMBT szervezeteihez. A hétfői nagygyűléssel kezdődött az ünnepségsorozat, amelyen megemlékeznek a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés évfordulójáról. Ebből az alkalomból Moszkva több nagyüzemében, s a szovjet köztársaságok fővárosaiban is barátsági gyűléseket tartanak. (MTI) EZE3 Böcz Sándor, az MTI tudósítója írja: A bejrúti központ, a libanoni katonai bázisok elvesztése óta először hívták össze Algírba — hétfő estére — a palesztin ellenállási mozgalom száműzetésben működő parlamentjét, a palesztin nemzeti tanácsot. A legfelsőbb fórumra az a történelmi feladat hárul, hogy a Libanonban elszenvedett vereség okait, a közel-keleti erőviszonyok módosulását elemezve, kidolgozza az új helyzetnek, az új követelményeknek megfelelő politikai irányvonalát, cselekvési jfrogramot. A sorrendben 16. ülésszak azért sorsdöntő jelentőségű, mert a palesztin nemzeti jogokat fenyegető veszélyek elhárítása most mindenekelőtt a palesztin egység megszilárdításától függ. Bejrút izraeli ostroma alatt a Palesztinái Felszabadítási Szervezetbe tömörült nyolc gerillacsoport vezetői ünnepélyesen megfogadták ugyan, hogy minden körülmények között megvédelmezik a nyolc arab országban szétszórt ellenállási mozgalom egységét, de néhány hónappal később már felszínre kerültek azok az egyelőre taktikai természetű nézeteltérések, amelyek a belső konfliktus, a szakadás csíráit is magukban hordozzák. A palesztin vezetők január végi adeni találkozója kísérletet tett az egyfelől „mérsékeltnek”, másfelől „radikálisnak” minősített irányzat összebékítésére, de a vita végleges eldöntését a nemzeti tanács hatáskörébe utalták. Az úgynevezett mérsékelt irányzathoz az El Fatah, az Arab Felszabadítási Front és a Palesztinái Felszabadítási Front tartozik, a radikális szárnyat pedig a Palesztinái Népi Felszabadítási Front, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért — főparancsnokság, az A1 Szaika és a Népi Harc Frontja nevű szervezetek alkotják. A „mérsékelt” irányzat arculatát Jasszer Arafat, az El' Fatah vezetője határozza meg, aki egyben a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke is. Arafat nem mondott le a fegyveres felszabadító harcról, de a realitásokhoz igazod- •va a politikai erőfeszítéseket helyezi előtérbe. Ebből következik, hogy nem vetette el kategorikusan Reagan amerikai elnök rendezési tervét, amely ellenzi ugyan a független palesztin államot, de állást foglalt az Izrael által megszállt Ciszjordánia és Gaza kiürítése, egy Jordániával társult palesztin önkormánvzat mellett. Arafat nyilvánvalóan azért kezdett tárgyalásokat Husszein jordániai királv- lyal, azért támogatja a leendő palesztin állam és Jordánia konföderációját, mert attól tart, hogy a „jordániai megoldás” teljes elutasítása csak meggyorsítaná a megszállt területek előrehaladott izraeli annexióját. A „radikálisok” — a líbiai Tripoliban közzétett nyilatkozatuk szerint — abszolutizálják a fegyveres harcot és nemcsak Reagan tervét vetik el, hanem az Izrael létezési jogát elismerő arab béketervet is, amelyet — úgymond — a reakciós erők nyomására hagyott jóvá a fezi csúcstalálkozó. A Szíriához közelálló csoportok élesen bírálták a Jordániával való együttműködést, valamint az Egyiptommal és a palesztin ügy izraeli támogatóival kialakított kapcsolatokat. Az álláspontok közeledésére utal, hogy az adeni közlemény értelemszerűen elismeri a fezi békeprogramot és a Reagan-terv említése nélkül ítéli el az amerikai—cionista törekvéseket. Minthogy az 1974-es rabati arab csúcs döntése alapján a PFSZ á palesztin nép egyedüli törvényes képviselője, nyitott kérdés, milyen szerepet kaphat Jordánia a palesztin területek sorsáról folytatandó tárgyalásokon. Figyelemre méltó, hogy Arafat legutóbbi moszkvai látogatása idején a Szovjetunió megértéssel fogadta a jordániai—palesztin konföderáció tervét. A nemzeti tanács összetételéből ítélve nem fenyegeti veszély Arafat pozícióját, de manőverezési szabadságát kör- látozhatja az erősödő ellenzék, a Libanonban élvezett függetlenség elvesztése, a gerillákat befogadó arab országok magatartása. Bár a nemzeti egység hangsúlyozottan közös óhaj, a különböző csoportok egyesítésének régi terve most sem látszik megvalósíthatónak. Eredményes májátültetés Budapesten USA ÉS NYUGAT-EURÓPA Körút — kérdőjelekkel Bush amerikai alelnök tíz_ nanos európai „villámcirkálá- sa” után Londonból visszatért Washingtonba. Az volt a feladata. hogy a látszólag egységes, de a valójában vívódó NATO-szövetségeseket meggyőzze a rakétaíelfegyverkezés ügyében elfoglalt amerikai álláspont kizárólagos helyességéiről. Ez annál különösebb volt, mert a Reagan által pillanatnyilag képviselt úgynevezett „nullamegoldást” valóságban jóformán egyetlen nyugat-európai ország sem tartja reálisnak. Ismeretes: ennek a javaslatnak a lényege az, hogy a Szovjetunió semmisítse meg összes közép-hatósugarú rakétáit. Ennek fejében az Egyesült Államok nem hajtja végre a maga rakétatelepítési programját. Miután ebben az esetben az európai színtéren Franciaország és Anglia egyértelműen keletre „becélzott” rakétaarzenál ja megmaradna — a Reagan-javaslat a Szovjetunió egyoldalú leszerelését célozza. Ennek egyik változatát jelentette az egész Bush-körút „drámai középpontjának” nevezhető aktus. Erre Nyugat- Berlinben került sor, amikor az alelnök váratlanul felolvasott egy Reagan-'evelet. Ebben az amerikai elnök a szárazföldi telepítésű közán-hatósugarú rakéták teljes kiiktatását javasolta az európai arzenálokból. Miután a földrajzi sajátosságoknál fogva a Szovjetunió rakétafegyverzete szárazföldi telepítésű — ez a drámai módon előadott indítvány nem volt egyéb a nullamegoldás egyik változatánál. Ennek megfelelően Andropov a Szovjetunió nevében szinte órákkal a levél felolvasása után jelezte: az ajánlat elfogadhatatlan a Szovjetunió számára. Mindezek alapján a látszat szerint Bush egy rendkívül szimpla üzenettel érkezett Nyugat-Európába: „Legyetek egységesek a Szovjetunióval szemben és tartsatok ki a nullamegoldás mellett.” A hivatalos válasz látszólag éppen ilyen egyszerű volt. A meglátogatott országok (NSZK, Hollandia, Belgium, Olaszország, Franciaország, Anglia) kormányai nyilatkozataikban az amerikai álláspontot „az elképzelhető legjobb megoldásnak” minősítették. Természetesen önmagában ezért nem kellett volna Bushnak elhagynia Washingtont. A látszólag egyszerű felszín alatt igen bonyolult összefüggések húzódnak meg. Miközben at összes meglátogatott országok kormányai hivatalosan támogatták a nul- lamegoldást — ugyanezeknek az országoknak a külügyminiszterei tucatnyi nyilatkozatban hangoztatták: előbb-utóbb valamiféle „közbeeső megoldásra” van szükség a szovjet álláspont és a Bush által most reklámozott Reagan-féle nullamegoldás között. Különböző jelekből úgy tűnik, hogy Bush útjának ez volt az igazi célja. Tehát a NATO-szövetségesek véleményét meghallgatva előkészíteni egy másfajta, közbeeső javaslatot. Miért kellett Bushnak zászlót lobogtatnia mégis a nullamegoldás mellett és Washington szövetségeseit ilyen kétértelmű állásfoglalásokra kényszeríteni ? A választ alighanem az NSZK-ban lehet megtalálni, amely egyértelműen a Bush- körút stratégiai súlypontja volt. (Nemcsak azért, mert a telepítendő 108 Pershing—2 rakéta ott kapna helyet és csak a 464 cirkálórakétát osztanák el az európai NATO- szövetségasek között.) Stratégiai súlypont volt az NSZK azért is, mert Washington minden jel szerint óriási jelentőséget tulajdonít a március 6-án tartandó nyugatnémet választásoknak. Az amerikai politika csúcsain úgy értékelik, hogy a NATO szövetségi rendszerének megszilárdításához elengedhetetlenül szükség van a pillanatnyilag kormányon levő (ám választások nélkül hatalomra került) jobboldali koalíció győzelmére. A szociáldemokraták győzelmével ugyanis egész Nyugat-Eu- rópában megerősödnének az amerikai felfegyverzési kurzust bíráló politikai erők, ami tovább bomlaszthatja a NATO már most is rendkívül megterhelt szervezetét. Ily módon a Bush-körút igazi következményei majd csak a nyugatnémet választások után válnak láthatóvá. Addig az Egyesült Államok alelnö- kének misszióját a nyugatnémet jobboldalt támogató nagyszabású taktikai húzásnak kell minősíteni. Tényleges értéket és tartós hatást csak akkor lehet ennek a körútnak tulajdonítani, ha legalább március 6-a után (a nyugatnémet vá. lasztási eredményektől íügse* lenül) egy új, a jelenlegin' reálisabb amerikai rakétaj? vaslat körvonalai bontakozna)' ki. ■ - i-c. (Folytatásos 1. oldalról.) ötödik napon, amikor a máj működési zavarainak jelei mutatkoztak, a svájci Sandoz gyár soron kívül repülőgéppel, térítés nélkül olyan nagyhatású gyógyszert küldött, amely védi az átültetett szervét. Az átültetett májat a hatvani kórház bocsátotta rendelkezésre egy 40 év körüli, agyroncsolódás következtében elhunyt férfitől. A kislányt külön osztályon gyógykezelik, a szokottnál is nagyobb gonddal védik, óvják mindenféle fertőzéstől. Így remélhető, hogy ez a transzplantáció, amely mint a professzor mondotta — a magyar egészségügy fejlettségének, szervezettségének magas színvonalát is bizonyítja, — valóban sikeres lesz, a gyermek egészségesen élhet. Májátültetés akkor javasolt, ha a beteg a májelégtelenség végső szakaszába jutott és más gyógyító eljárás nem lehet eredményes, a beteg életét már közvetlen veszély fenyegeti — mondotta a professzor a továbbiakban. — Ez lényeges tényező, mivel nincs olyan készülék, amely akár rövid ideig is helyettesíthetné a máj működését. A bevetett máj kilökődhet, elisztulhat. A májátültetés 'i>-tós sikere mintegy 50 százalék, mégis biztató a beavatkozás lehetősége, mert — miként a világon sok helyen bizonyították, — ezzel a betegek élete tartósan meghosz- szabbítható. Országunkban az egészség- ügyi intézmények fejlesztése révén már 1973-ban lfehe- tővé vált a klinikai vesetranszplantáció. Ez ideig csaknem 180 veseátültetést végeztek az Egészségügyi Minisztérium által szervezett országos transzplantációs program megvalósítása során. Jelenleg ez a klinika a program egyik fő intézménye. Áz utóbbi időben Szegeden is intenzívebben folytatnak hasonló jellegű sebészi beavatkozást. A vesetranszplantáció során szerzett- gyakorlatuk elősegítette, hogy kísérletekkel előkészített más transzplantációs programhoz is hozzákezdjenek, így a májátültetésnél hasznosítsák a vesetranszplantációban szerzett tapasztalataikat. Nyilvánvaló azonban, hogy csak nagyon ritkán, kivételes esetben kerülhet sor májátültetésre, száma nagymértékben függ attól is, hogy szükség esetén rendelkezésre áll-e átültethető szerv. A máj- betegségek felismerése és gyógyítása a továbbiakban is elsősorban a belgyógyászok feladata — hangsúlyozta a professzor. Hozzáfűzte azonban: a szervek, szövetek átültetése, ha a kilökődés a beteg egyéb funkcióinak veszélyeztetése nélkül meggátolható, a jövőben rutineljárássá válhat nemcsak a vese, a máj, a szív, a hasnyálmirigy, hanem szinte valamennyi szervünk átültetése. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1983. február 15., kedd Támogatjuk a szabadságukért küzdő népeket A Magyar Szolidaritási Bizottság ülése Hétfőn ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizottság a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. A tanácskozáson az elmúlt évi eredményeket összegezve Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára rámutatott: a mozgalom jelentős részt vállalt a magyar dolgozók internacionalista neveléséből, segítséget nyújtott a fejlődő világ haladó erőinek antiimpe- rialista harcához, sajátos eszközeivel támogatta a politikai és gazdasági függetlenségük elnyerését, illetve megszilárdítását célzó törekvéseiket, a társadalmi haladásért, a faji megkülönböztetés felszámolásáért folytatott küzdelmet. Nemzetközi tevékenysége során a szocialista országok partnerszervezeteivel folytatott együttműködés elmélyítésén, a fejlődő országok béke-, és szolidaritási bizottságaival kialakított kapcsolatok erősítésén munkálkodott. 1982. őszén, a szolidaritási akciósorozat keretében szerte az országban számos rendezvényen, előadáson, politikai gyűlésen tájékoztatták lakosságunkat a szabadságukért, a haladásért küzdő nemzetek törekvéseiről, a feszültebbé vált nemzetközi helyzet tényezőiről, s kifejezésre juttatták közvéleményünk cselekvő állásfoglalását e kérdésekben. A beszámolóból kitűnt: a mozgalom tavaly erejéhez mérten anyagilag is hozzájárult a szabadságukért küzdő népek, a társadalmi haladás útjára lépett nemzetek támogatásához. A világ számos pontjára eljuttatott segélyszállítmányok orvosi felszereléseket, gyógyszereket és ruhaneműket tartalmaztak. A szolidaritási bizottság számlájára a társadalmi szervek mellett számos vállalat, intézmény, szövetkezet kollektívája, szocialista brigád és sok áldozatkész állampolgár fizet- • te be forintjait. A Magyar Szolidaritási Bizottság számottevő összeggel támogatta a Kambodzsában épülő gyermekváros ‘munkálatait is. Lehetővé tette, hogy hazánkban kapjanak gyógykezelést a harcban álló haladó mozgalmak és szervezetek sebesültjei, 34 fiatal tanulmányi ösztöndíjban részesült, gyarapít- hatta tudását magyar oktatási intézetben. Az idei tervekről szólva Sütő Gyula elmondta: a Magyar Szolidaritási Bizottság megkülönböztetett figyelemmel kíséri és támogatja Vietnam, — Laosz, illetve Kambodzsa népeinek harcát, amelyet a nemzetközi imperializmus és térségbeli szövetségesei ellen vívnak. Szükséges gyorsítani a kambodzsai gyermekváros munkálatainak ütemét: az e célra fordítandó összegek egy részét a lakosság önkéntes befizetéseiből kívánják előteremteni. Erősítjük szolidaritásunkat a kubai, a nicaraguai, a salvadori és a grenadai forradalommal, támogatjuk a térség más országaiban zajló küzdelmet, az elnyomó rendszerek és a fasiszta diktatúrák megdöntését, — a demokráciáért, a szabadságjogok érvényesüléséért. Fokozzuk szolidaritásunkat az afgán kormánnyal, amely az ország életének konszolidálásáért, a törvényes hatalom nemzetközi elismeréséért munkálkodik. Sütő Gyula hangoztatta a magyar szolidaritási mozgalom nemzetközi Kapcsolatainak keretében is fellép az igazságos és átfogó közel-keleti béke előfeltételeinek megteremtéséért. A megegyezés érdekében nemzetközi értekezlet összehívását szorgalmazza, amelyen valamennyi érintett fél részt venne, köztük a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak Angolára, Mozambikra, Etiópiára és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságra, támogatva előrehaladásukat a szocialista építés útján. Cselekvő szolidaritás kíséri a na- míbiai SWAPO és a dél-afrikai ANC igazságos harcát, amelyet a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért. a faj üldözés és az apartheid megszűntetéséért vív. A Magyar Szolidaritási Bizottság hazai és nemzetközi tevékenységével elő kívánja mozdítani a nemzetközi demokratikus szervezetek akcióinak sikeres megvalósulását, a szolidaritás erőinek mind összehangoltabb fellépését — hangzott el az ülésen. Országos agitációs és propagandatanácskozás a KISZ KB-ben A KISZ Központi Bizottsága hétfőn országos agitációs és propaganda tanácskozást rendezett, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az ifjúsági szövetség vezető propagandistáinak a tömegpropaganda idei legfontosabb feladatainak megvalósításához. A tanácskozáson — amelyen jelen volt Fejti György, a KISZ KB első titkára — Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről. Ezt követően Juhász András, a KISZ KB titkára szólt a KISZ és a fiatalok lehetőségeiről, feladatairól a gazdasági épííőmun- kában, s kitért a gazdaságpolitikai agitáció legfontosabb kérdéseire, tennivalóira is. A tanácskozás ezt követően szekcióülésekkel folytatódott.
