Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
Hí Ie«w®n a főnök? A szép reményekkel indult, tehetségesnek tartott fiatal osztályvezető — nincs mit szépítgetni a dolgon — alig másfél év alatt megbukott. Eleinte csak bizonytalankodott, később kapkodni kezdett, komoly döntések előtt nem kérte ki mások véleményét,, máskor meg piti ügyekkel nyaggatta főnökeit. Fokozatosan veszítette el tekintélyét, a végén már sem a beosztottjai, sem pedig felettesei nem vették komolyan, s az utóbbiak legtöbbet azon törték a fejüket, milyen beosztást lehetne neki találni, ahová minimális presztízsveszteséggel visszavonulhatna. Pedig' — első ránézésre — nem volt elhamarkodott döntés a kinevezése. Évek óta szerepelt a káder-utánpótlási tervekben, ad- • digi feladatait becsülettel elvégezte, részt vett az aktuális „fejtágítókon”, s akik kinevezték, a felkészültségét is jónak tartották. Csakhogy a felkészültség változó fogalom. Mást jelentett a felkészültség a negyvenes évek végén, mást a hatvanas években, s mást jelent napjainkban. S előbbre nézve: akit ma felkészültnek tartunk, nem biztos, hogy holnap is megállja a helyét. Aztán lehet valaki kiváló szakember a maga területén, aki ha már két munkatárs tevékenységét kell irányítania, szinte görcsöt kap. S nem ismeretlen az ellenkező véglet sem: az elméletileg nem annyira képzett, de szervezni tudó, ambiciózus, munkatársai és főnökei által elismert és elfogadott vezető. Az ideális persze az le ha az elméleti képzettség és a vezetői képesség — együtt volna. Az ilyen dolgozók kiválasztása, felkészítése a vállalatoknál a személyzeti, oktatási osztályok feladata (lenne). De — sok egyéb zavaró, gátló tényező mellett — az is nehezíti ezt a munkát, hogy néhol ezek az osztályok sokszor csak látszatmunkát végeznek, s az ott dolgozók a szervezetnek, a kollektívának nem kellően értékelt tagjai. Mert, ha egy termelésirányító dönt, annak pozitív vagy negatív hatása rövid időn belül, konkrétan mérhető. De egy rossz személyzeti döntés, egy elhibázott káderfejlesztési terv hatása csak évek múltán tapasztalható. S az itt elkövetett hibát is nehezebb helyrehozni. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a személyzeti osztályok bánnak a legnehezebb „anyaggal”, az emberrel. Egy gép — az gép. Megvannak a műszaki adatai, tudom mire képes, mire lehet használni, hogy milyen hibái lehetnek. És az ember? Már a kiválasztás is dilemmát okozhat. Béntítólag hat-e rá az új, 3 nagyobli feladat vagy éppen szárnyakat ad neki? Lehetőséget lát-e ambíciói kibontakoztatására, vagy „megtartani az íróasztalomat” alapon a felsőbb döntések fantáziátlan végrehajtója lesz? Bedobjam a mélyvízbe, vagy rövid pórázon próbáljam ki? Mindegyik módszer lehet hasznos, is, káros is, egyéniségtől, s az alkalmazott módszer csomagolásától függően. Mert a legjobb képességű fiatal vezető is csődöt mondhat, ha váratlanul szakad rá minden teher (a „te vagy a főnök, döntésnél önállóan” — jó tanáccsal fűszerezve), vagy éppen a sok „segítség” akadályozhatja az önálló munkában. Napjainkban gyakran hangoztatják (hangoztatjuk) különféle fórumokon, hogy a nemzedékváltás korszakát éljük, egyre több fiatal kerül vezető beosztásba. Ezért azonban nem kell senkinek hallelujázni, sem pedig pánikba esni. A nemzedékváltás — jó pár százezer éve — természetes folyamat. Sem adminisztratív eszközökkel visszafogni, sem pedig siettetni nem szabad. S hogy ki legyen vezető, azt ne az életkora, ne a különféle listák döntsék el, hanem a képességei. Igaz, ennek megállapításához is képesség szükségeltetik. D. Kiss Csaba Beruházási hitel a gabonatermelés és -tárolás korszerűsítésére A Magyar Nemzeti Bank pályázatot hirdet a gabonatermelés fejlesztését szolgáló és a gabonatárolás feltételeit javító beruházásokhoz hitel igény- bevételére. A pályázat célja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a gabonatermelés színvonalához igazodó korszerű gépeket vásárolhassanak, illetve a tárolási veszteségeket új tárolók építésével és a meglévők korszerűsítésével csökkenthessék. A termelésfejlesztési beruházásokhoz a konvertálható exportárualapokat növelő, a tárolófejlesztéshez pedig az ágazati hitelfeltételek teljesítése esetén lehet hitelt igényelni. A pályázaton bármely mezőgazdasági nagyüzem részt vehet, függetlenül attól, hogy tagja-e valamely termelési rendszernek, vagy sem. A gabonatárolók létesítésére és korszerűsítésére a mezőgazdasági nagyüzemek, a gabonaforgalmi és malomipari vállalatok és ezek társulásai pályázhatnak. A tárolásfejlesztés keretében a nedvesgabona-tároló kapac- tás bővítésére is lehet hitelt igényelni. A pályázat benyújtási határideje 1983. február 23-a. Az MNB felhívja a mező- gazdasági nagyüzemeket és a gabonripari vállalatokat, hogy a határidő rövidsége miatt, a rész’etes pályázati feltételek, a hitelnyújtási és -támogatási lehetőségek megismerése érdekében vegyék fel a kapcsolatot a bank megyei igazgatóságaival. Az gazgatóságok munkatársai az érdeklődőknek minden szükséges információt megadnak. Őrködik Beszélő autó Az Audi Quaitro az első sorozatgépkocsi, mely beszélni is tud: mikroprocesszorral rendelkezik, me’y összesen 15, automatikusan lehívható szöveget tárol hangszalag vagy hanglemezek segítsége nélkül. Lágy gongütés után egy női hang figyelmeztet, ha a vezető nem csatolta be a biztonsági övét, ha majdnem üres a tank, vagy felforrósodott a hűtővíz. A beszélő komputer r lökkenő akkumulátorfeszültség vagy a fék meghibásodása esetén is megszólal. > Igen nagy feladat hárul a tervszerű megelőző karbantartó csoportra az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában. Képünkön a kovácsoló üzemrészben légkalapács javítása folyik. Csicsékaszörp ff NÓGRÁD — 1983. február 15., kedd VIGYÁZNI A LEGFŐBB ÉRTÉKRE! Szakszerűség a munkavédelemben Figyelemre méltó dolgozatot készített az SZIvlT munkavédelmi osztálya a tavaly Nógrád megyében történt üzemi sérülésekről és a baleset- elhárításról. Mint arról már beszámoltunk: a múlt évben a végzetes balesetek száma valamelyest nőtt; az összes sérülések, a csonkulásos sebesülések száma csökkent és kevesebb munkanap esett ki a termelésből baleset miatt. A dolgozat egyéb részleteinek hátteréről faggattuk Fejes Balázst, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjét. — Megállapították, hogy új veszély a monotónia és a zajnövekedés. Miből következnek ezek? — A fejlődés velejárói. Ahol új technikát alkalmaznak hatékony szervezéssel párosulva, ott egy-egy dolgozóra célszerű, de egysíkú feladat jut. Ebben tehát egy jó dolog a termelékenység követelménye okoz bizonyos veszélyt. Ami kiszűrhető vagy csökkenthető okosan meghatározott munkaközi szünetekkel. Az erre szánt néhány perc megtérül gazdaságilag, mert a dolgozó állandóan friss, tehát mindig jó minőségű munkára képes. — S mitől nő a zaj? — Rég ismert gondot jelent az acélgyári szegverés. Amíg faszerkezetű épületben történt, kisebb volt a zaj. Az acélváz beszerelésével a lárma nőtt. Megoldódik e nehézség, mert új szegverőt alakítanak ki, korszerű gépekkel. A Ganz-MÁVAG mátrano- váki üzemében, a VEGY ÉPSZER salgótarjáni gyárában, a FÜTÖBER nagybátonyi üzemében és még lehetne sorolni: nagy csarnokban dolgoznak sokan, nagy munkadarabokkal. Ez megoldhatatlan zaj nélkül Nem a dolgozók panaszkodnak, ők megszokták. Mi vetjük fel, hogy óvni kell az egészséget. Látják ezt a gyárvezetők is": ahol lehet, zajcsökkentő alapozással szerelik fel a gépeket, fülvédők, „svéd vatták” használatát követelik meg. Ez utóbbiaknak nem minden dolgozó örül, mondván, hogy kényelmetlen; de az ő érdeküket szolgálja. — írják a beszámolóban, hogy a munkavédelem ma már tudomány. Adva t>an- nak-e megyénkben a tudományos szint személyi föltételei? — Egyre nagyobb gondot fordítanak az üzemek arra, hogy képzett szakember irányítsa a munkavédelmet. Több helyen üzemmérnököt jelölnek ki erre a posztra. A többiek is járnak technikusi minősítőre, műszaki főiskolára, tanfolyamokra. És tájékozódnak a szakmai kiadványokból, például a munkavédelmi füzetekből, amely mindig az újabb és újabb módszereket ismerteti. Vannak persze gondok is; a kisebb üzemekben. De számukra is meg van határozva a határidő. Egyébként több helyről beérkeztek már az új munkavédelmi szabályzatok. ezek igen magas színvonalúak, tehát alapos felkészültségről tanúskodnak. Megemlítik, hogy néhol a kivizsgálás, s ezek jegyzőkönyvbe vétele hosszú időre nyúlik. Mért baj ez? — Fontos, hogy minden balesetet 24 órán belül kivizsgáljanak, vagy legalábbis elkezdjék a vizsgálatot. Ha ez túl sokáig húzódik, tovább áll fönn a veszély, s más dolgozókra is bajt hozhat az intézkedés elmaradása. — Tapasztalták, hogy gyakorta nem az előírás szerinti személyek végzik a kivizsgálást. Ez hogy lehet? — Itt látszólag ellentmon- dunk az előző pontnak. Ilyen eset ugyanis épp a sietség jegyében fordul elő. Ha távol van a munkavédelmi vezető, vagy az szb társadalmi felügyelője, akkor őket, kevésbé hozzáértő tisztségviselőkkel helyettesítik. Sokszor nehéz megoldani, mégis fontos, hogy a vizsgálat gyors is legyen és szakszerű is! — „Nagyon sok esetben — így a dolgozat — a kivizsgálás elsősorban a sérült magatartására összpontosul és nem keresi a munkafeltételek biztosítását.’’ Lehet-e ez kísérlet a vezetői felelősség elkenésé- re? — Van benne ilyen jelleg. Ezt látjuk. Olvassu.t jelentésekben, hogy a baleset nem következett volna be, „ha a dolgozó ezt meg ezt nem csinálta volna”. Veszély mindig fönnáll bizonyos fokig, utcán is, irodában is. Üzemben még inkább. De arra kell törekednünk, minél kisebb mértékben legyen a dolgozóra hagyva, hogy egy veszélyből mikor lesz baleset. — A kimzsgálás utáni intézkedés „sokszor leszűkül a dolgozó újraoktatására, jóllehet műszaki intézkedésre is szükség volna”. Jut-e erre pénz a mostani takarékossági előírások mellett? — Régi alapelv, hogy ahol közvetlen balesetveszély áll fenn. ott nincs alku! Amikor a biztonság egy bizonyos színvonalát elérték, s azt lenne jó tovább emelni, akkor már helye van a vitának, rangsorolásnak; azt már meghatározhatják anyagi lehetőségek. De a műszaki intézkedés nem mindig követel befektetést. Lehet, hogy csak a gén vagv az anyagok elrendezését kell megváltoztatni, vagy a szervezés tökéletesítendő. Vagy a tmk-munkát kell hatékonyabbá tenniük. — Mégis: a takarékossági követelmény nem rnegy-e a munkavédelem kárára? — Szerencsére már mindenütt érvényre jutott az a szemlélet, hogy legnagyobb érték az ember. Jól szemlélteti ezt az, hogy a fokozott takarékosság ellenére is egyre többet és többet költenek a gyárak, a vállalatok munka- védelemre. Tudják, hogy egyetlen ember megsérülése sokkal nagyobb kár, mint egy gép kicserélése!’ Molnár Pál Az almaecet után új termékkülönlegességgel jelentkezik a sükösdi központú Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság: diabetikus csicsókaszörpöt készítenek. Hajdan a szegények krumplijának nevezték a csicsókát, melynek gumójában a sokféle vitaminon kívül fruk- tóz — gyümölcscukor — van, amit bizonyos mennyiségben a cukorbetegek is fogyaszthatnak. A fogyókúrázóknak is ajánlott szörpöt egyelőre még csak a kórházaknak szállítják, később üzletben is kapható lesz, akárcsak a kristályos csicsókacukor. A gazdaság hozzálátott a csicsóka nagyüzemi termesztéséhez is: a gyenge termőképességű homokterületükön húsz hektárt jelöltek ki erre a célra. (MTI) Pillanatképek egy munkáscsalád életéből A házi „pénzügyminiszter../' Előbb tiltakozik, mondván, hogy más valakivel folytassam az eszmecserét, aztán mégis csak enged a kérésnek Verebélyi Istvánné, a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének ügyes kezű, első benyomásra is szimpatikus, jó kedélyű varrónője, akiről vezetői elöljáróban annyit mondtak: Szókimondó asszony... — Amit meg kell, azt mindig megmondom — állítja határozottan, miközben mosolyra húzódik a szája. Pár pillanat múlva pedig így folytatja: — 1974-től dolgozom itt. Előtte gyesen voltam, azt megelőzően pedig a Salgótarjáni Ruhagyár kollektívájába tartoztam. Nagyon jó társaság volt együtt, jól éreztem magam közöttük. Azért váltottam munkahelyet, mert ez közelebb van az otthonomhoz. * Verebélyi Istvánnénak két gyereke van. A nagyobbik, a 17 éves fiú, a műszeripari középiskola 3. osztályába jár, a kislány pedig most 7. osztályos. — Mind a kettő jó tanul'.'. A fiú az általánosban kitűnő volt. A kislány tanulmányi átlaga is meghaladja a 4-est — mondja nagy melegséggel és szeretettel a hangjában a társai által is elismert szorgalmas asszonyka. * — Házunkat a férjem örökségként kapta. Ahogy anyagi lehetőségeink megengedték, úgy alakítottuk át. Ma már négy szobát számolunk. Hogy házasságunk kezdetén nem kellett mindjárt új otthonra gyűjteni, az bizony nagy előnyt jelentett számunkra. Ha nem lett volna az örökség, nem tudnám, hogy most hol tartanánk. Férjem ugyanis gyenge fizikumú, hat éve rokkant nyugdíjas. Legutóbb az Agrofilnél dolgozott, mint kőműves. Mostani nyugdija 2220 forint. * A munkájából rendszeresen feltekintő és a kérdésekre folyamatosan válaszolgató munkásasszony havonta 3200 forintot keres. Ezt a szerény jövedelmet úgy kell beosztania, hogy a legszükségesebbre mindig jusson. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: ő a házi „pénzügyminiszter”. — Eddig, ha szűkösen is, de a legfontosabbra mindig jutott. Előfordul, hogy a gyerekek, főleg a fiú olyan kívánságokkal rukkal elő, ami költséges. Például motorkerékpárt szeretne. A következőket válaszoltam neki: Gyere, apukám, oszdd el jobban, ha tudod! Más teljesíthetetlen kívánság esetén pedig így válaszolok: Nem telik rá. Ilyenkor elgondolkodik, aztán csak annyit mond: — Megértem anyut. Mint a Budapesti Vasas kosaras sportolója, a nyári tanulmányi szünet oen sem tud dolgozni, mert az edzőtáborokat járja. * Adósságuk nincs. Három évvel ezelőtt <3 000 forinté;1. vettek egy bútort. A kötele.-’ részleteket már befizették. A többi szobában azok a berendezések találhatók, amelyeket az asszonyka hozott hozományként a házasságba. * — Mint házi „pénzügyminisztert”, arra kérem, hogy avasson be a havi jövedelmük elosztásának módjába? — Minden hónapban 2—3 hétre megvessem az alapvető élelmiszereket, a mosó-, mosdó- és tisztálkodószereket. Az előbbiekre 700 forintot fizetek ki egyszerre. A napi különböző apróságokra 40 forintot szoktunk elkölteni átlagban. Gyümölcsért nem fizetünk, mert az megterem. A kertben, néhány dolog kivételével, nagyrészt előteremtjük az egész télre való zöldséget, krumplit... A villanyszámla, az újság, a rádió, a televízió havonta 5—600 forintba kerül. Mivel állatok is vannak, azoknak is meg kell venni a szükséges eleséget. A férjem naponta egy doboz Kossuth cigaretta füstjét eregeti a levegőbe és egy kávét fogyaszt el. ^mi marad, azt a gyerekekre meg rám költjük. Most, hogy férjem úiból doigoz'k — három hónapja ejj-liőr —. ’óbbra fordult a helv?-‘jnk. Havonta 2500 "o ínical nőtt a ’eve- delmünk. Nagy szükség van rá, meit az árak . .. maga is tudja. Sokszor jobb, ha nem tudom mi, mibe keriü, mert akkor csak mérgelődöm. De nem csak én, hanem a férjem is. Aztán, kissé elhallgat, majd így folytatja: megnyugszunk. Mert, ha drágább is amire szükség van, azt azért megvesszük. * A Kiváló dolgozó címmel kitüntetett asszonyka, aki csaknem kifogástalan minőségű árut termel — nem szalad a szomszédba egy kis leleményességért, életrevalóságért. Bár nem szakképzett dolgozó, ennek ellenére a gyerekeknek mindent ő varr meg; ruhát, nadrágot, inget, sőt a férjének egy öltönyt is elkészített. — Rávitt a szegénység — mondja, majd a következőkkel folytatja: — No, meg a kényszer is. Ugyanis két méter magas fiamnak sajnos nem kapok olyan fehérneműt, meg egyéb dolgot, ami jó lenne neki. Amire nekem volt szükség, azt eddig még mindig .megvettük. Erre biztatott a férjem is, aki mindig azt mondta: — Te jársz dolgozni, így hát neked kell. Most már neki is több jut majd. * — Vajon, mi szerepel az idei tervükben? — Jelentősebb összegű vásárlást nem tervezünk, mert hivatalosak vagyunk egy esküvőre, ahol nekünk is meg kell tenni a magunkét. Az ajándékok mellett mindegyikünknek új ruhára is szüksége lesz. Ha sikerül, akkor felújítjuk a mellékhelyiségeket. Ha az idén már nem, de jövőre, házasságunk fennállása óta először, két hétre elmegyünk majd üdüli”. Még nem dőlt el, hogy wss'ük-e magunkkal a gyerekeket. * — Elégedett-e a csalód a házi „pénzügyminiszter” tevékenységével ? — Hogy havonta mire. mit tudunk, költeni, mi az, amit megtakaríthatunk, azt eddig is megbeszéltük a férjemmel, amikor pedig itthon volt, akkor a fiammal is. A jövőben már a kislányom is beleszólhat a felosztásba, hogy teljes legyen a családban a demokratizmus — mondja félig tréfásan, félig komolyan Verebélyi Istvánné, aki igen gyakran deríti jókedvre munkatársait, akinél nem hiánycikk a víg kedély. Munkáját nagyon szereti, azt is mondhatnánk, hivatásnak tartja. Nem csoda. Korán megtanulta, mi a munka. Nyolc évig dolgozott az építőiparban, mint segédmunkás. * — Ha így marad, akkor jó lesz, csak egészség legyen... kísér el további utamon bizakodó szava. (ven esz)
