Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

ÜZEMI TTT-CSOPORTJAINK MUNKÁJÁRÓL Közelebb az élethez, a valósághoz Az első Tájak-korok-múzeumok klub Nógrádban A tudás mindenkor az em­ber erejét is jelentette, egy időszakban nem vé­letlenül foglalták jelszóba ezt a gondolatot. Az okos, a töb­bel tudó ember kiemelkedett tá \sai közül, könnyebben és g orsabban igazodott el a lé­tezés szükségszerű problémá­in. Az egyén — mint személyi­ség és mint a közösség tagja — sokféle forrásból szerezheti meg az életviteléhez nélkülöz­hetetlen ismereteket- Szerve­zett formában az oktatási há­lózat keretein belül — fel­nőttkorában elsősorban az is­meretterjesztő társulat szervé- zeleinek a segítségével. A művelődéspolitika az utóbbi évtizedben nem csak az ismeretterjesztés és a min­dennapi, személyes élet ösz- szeíüggéseit alkalmazta, ha-. nem bekapcsolta ebbe a vizs­gálati-tevékenységi körbe a közösségi, hangsúlyozottan a termelési szférát is. A tudás és a termelés — a minőség révén — «gyre inkább egymás elválaszthatatlan társai lettek. Ez a felismerés indította el az üzemi ismeretterjesztés fej­lesztésit, mely végső fázisában a munkahelyi TIT-csoportok megalakulásához vezetett. Salgótarjánban hat csoport­ja működik a Tudományos Is­meretterjesztő Társulatnak, közöttük négy üzemi. Legré­gebbi a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben, a legfiata­labb a síküveggyárban, a má­sik kettő a vasöntöde és tűz­helygyárban, valamint az öb­lösüveggyárban dolgozik. Te­vékenységük alapján az éves munkatervek alkotják. Hogyan születik meg egy ilyen munka terv? Nyilván­valóan mindenütt mások és mások a módszerek, hiszen az alapvető szempont: a gyárral szembeni társadalmi igény és a gyári kollektíva összetétele különböző. Ezt minden TIT- csoport figyelembe veszi. Munkamódszerük ugyanakkor számos ponton mutat hason­lóságot, dolgozván azonos társadalmi-gazdasági körül­mények között. S mo6t ezeket a tulajdonságokat hangsúlyoz­nánk: tehát a tematikai idő­szerűséget, érdekességet, a hasznosságot. 1982-ben a megyeszékhely négy üzemi TIT-alapszerve- zete 903 előadást tartott, az összes előadásnak 53 százalé­kát A százalékos arány híven fejezi ki a csoportoknak a város életében betöltött szere­pét, súlyát. Milyen tematikájú előadá­sok iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés? Csak az eltéréseket figye­lembe véve jelenthetjük ki: tavaly emelkedett a művésze­ti, irodalmi — ezen belül a megyei — témájú előadások száma. Szinte egyetlen tagozat sem akadt, amelyikben ne szóltak volna az űrkutatás eredményeiről, a környezetvé­delem aktualitásairól. Nőtt a kíváncsiság az úgynevezett mindennapi kultúrához kap­csolódó előadások, vagyis a kertművelés, a kisállatte­nyésztés kérdései iránt- Mind­ezek a változások szoros ösz- szefüggést mutatnak egyrészt a társadalmi élettel, annak mindenkori igényeivel, más­részt az egyének életmódjá­val. Az előbbit szembetűnően példázzák a környezetvédelmi témák, az utóbbit a kertmű­velés témakörei. Mind többen ismerik fel — a propaganda, a személyes tapasztalat hatá­sára —, hogy környezetünk rendjéért, tisztaságáért jelen­legi közérzetünk és egészséges jövőnk szempontjából aktív felelősséggel tartozunk. S ez a felelősség láthatóan meg is mutatkozik egy-egy ember közvetlen környezetében, mind munkahelyén, mind ott­honában, udvarán, kertjében. M indegyik alapszervezet előadásain sok szó esett a munkahelyi demokrá­cia kérdéseiről. Ez annál is örvendetesebb, mert eseten­ként hallani olyan véleményt — gyakran magas beosztású vezetők ajkáról —, hogy adott gazdasági-társadalmi helyze­tünkben nem célszerű ez a „nagyfokú szabadság”; nem kifelé visz bennünket' a gond­ból, hanem éppenséggel a tisztuló folyamatokat összeza­varja. E nézetekre adtak csat- tanóá választ a demokráciával és a demokratizmussal foglal­kozó tudományos ismeretter­jesztő előadások, a hallgatóság érdeklődése, aktivitása. Az az elméletileg helyes tétel igazo­lódott a gyakorlatban: hogy bizonyos vészhelyzetekben a Követendő magatartás nem a demokrtizmus lehetőségeinek, tartalmának szűkítése, hanem ellenkezőleg: a bővítése. A vártnál nagyobb mérték­ben csökkent a pedagógiai és pszichológiai témájú előadá­sok száma. Elmaradtak az ál­talánosabb témakörök, mint például a gyermeknevelés, a lelki élet problémái, megma­radtak viszont a praktiku­sabb, gyakorlatibb kérdés­komplexumok, mint a mun­kahely nevelési és lélektani hatásai. A szakemberek a je­lenséget azzal magyarázzák, hogy az igények racionalizá- lódtak, s a korábbi években túltengtek a pedagógiai és pszichológiai témájú előadá­sok. A fenti általánosságok ter­mészetesen nem jelentik azt, hogy az alapszervezeteknek nincs sajátos arculatuk. A különbségek nagyon is ka­rakteresen megragadhatók. A legtöbb előadást a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben tartották, s főleg a termelést segítő előadások álltak elő­térben. Hasonlóakat mondha­tunk el a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár cso­portjáról, hozzátéve: itt való­sult meg a kollektív vezetés a legerősebben. A síküveg­gyárban a főhivatású nép­művelő alkalmazásával, aki az alapszervezet titkára is, lényegesen javult az ismeret- terjesztő munka. Az öblös- üveggyárban a munkások át- és továbbképzésében, a kö­zépiskolában tanuló dolgozók korrepetálásában jelesked­tek. Az utóbbiakban az álta­lános műveltség kérdéseire, valamint a pénz- és hitelpo­litika témáira fektették a hangsúlyt. Milyen feladatokat lenne célszerű megoldaniuk az alapszervezeteknek az idén a fejlődés érdekében? Elsőként az előadások elő­készítettségét kell javítani. Vagyis a hallgatók előre tud­ják, milyen témáról lesz szó, ne csak közvetlenül az elő­adás előtt. így jobban fel tudnak a hallottakra lélek­ben, szellemben készülni, még aktívabb, egyben hatéko­nyabb lehet a találkozás. Ol­dani lehet az előadások oly­kor merev formáit. Az élőbb, kötetlenebb előadás partneri viszonyt alakít ki, mely vég­ső soron szintén a hatékony­ság tényezője. S nem utolsó­sorban hasznos volna, ha az alapszervezetek tagjai jobban felhívnák a figyelmet klub­jaik munkájára, s az üzemi dolgozók nagyobb számban vennének részt rendezvénye­in. E klubokban töob idő áll egy-egy téma megvitatására. A megyeszékhely üzemi TIT-csoportjai jó mun­kát végeztek 1982-ben. A közvélemény meghallgatása után határozták meg feiada-. taikat, s hajtották tervsze­rűen végre. Így érdemes csi­nálni ebben az évben is! Sulyok László A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Nógrád megyében is létrejött az első Tájak- korok-múzeumok klub, még a múlt év végén. A salgótar­jáni vasutas művelődési ház TKM-klubja a mozgalomban hosszabb idő óta részt vevő dolgozók kezdeményezésére alakult meg, az ország ilyen jellg'iű vidéki klubjai között az elsők között van. Az ala­kú1 ö ülést a salgótarjáni Nóg­rádi Sándor Múzeumban tar­tották, igen élénk érdeklődés mellett. Már régóta nyilvánvaló, hogy ez az 1977-ben Magyar- országon létrejött közművelő­dési mozgalom rövid idő alatt nem várt mértékben kitelje­sedett. jelezve, hogy a lakos­ság legszélesebb rétegeinek érdeklődésével találkozott. Bizonyára közrejátszott eb­ben többek között a „kötet­lenség”, a játékos elemek lé­tezése e közművelődési for­mában, amely lehetővé tette, hogy a megnövekedett sza­bad időben ki-ki egyénileg, vagy akár csoportokhoz csat­lakozva ismerkedjen meg ha­zánk múzeumaival, műemlé­keivel, természeti értékeivel. Az élményszerű közös csa­ládi ismeretszerzésben is újabb lehetőségeket kínált a TKM, ma már nyugodtan mondhatjuk százezrek szá­mára. „Magyarország látogatha­tó természetvédelmi terüle­tei, műemléket, múzeumai” címmel ismertető jegyzék és a hozzá tartozó térkép jelen­tette a mozgalom alapját. Időközben kiadták már en­nek újabb, gazdagabb válto­zatát is. Egy korábbi értéke­lés szerint: „A múzeumi, mű­emléki, természetvédelmi területi látogatások bizony­ságául szolgáló »Részvételi lapok« statisztikailag mérhe­tővé teszik a mozgalomban résztvevők lakóhelyi, élet­kori, iskolázottsági és foglal­kozási hovatartozását. A fel­keresett múzeumok, műem­lékek, természetvédelmi terü­letek azonosítását is lehetővé tevő bélyegző-számrend­szerből jellemző kultúrszoci- ológiai tendenciákra lehet kö­vetkeztetni.” Ezekre nem té­rünk ki. Tény, hogy a moz­galom Nógrád megyében is a legszélesebb rétegeket moz­gatta meg az évek során, üzemi szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák kapcso­lódtak be a mozgalomba s igen jelentős az egyéni részt­vevők száma is, amint azt többek között az aranyjelvé­nyesek gyarapodó száma szin­tén jelzi, évről évre. Ezek, közé tartoznak a salgótarjáni vasutas művelődési ház bri­gádjai, a Tájak-korok-mú- zeumok klubjának kezdemé­nyezői és megalakítok De nem kevésbé örvendetes az is, hogy megyénk kisebb te­lepüléseinek lakói szintén mind nagyobb mértékben kapcsolódnak a mozgalomhoz. Egyébként a TKM-klubok létrejötte, illetve számuk gyarapodása a mozgalom to­vábbi bontakozását is jelzi. Nem kevésbé, e klubok azon törekvése, hogy mind szoro­sabbra fűzzék kapcsolatukat más közművelődési formák­kal, intézményekkel. „Ter­mészetes szövetségesük” e kluboknak többek között a művelődési házak, a múzeu­mi szervezetek, hogy csak né­hányat említsünk. A salgó­tarjáni vasutas művelődési házban felismerték a dolgo­zók kezdeményezésének je­lentőségét s dicséretesen gyor­san realizálták a klub műkö­déséhez szükséges feltételek megteremtését annak ellené­re, hogy például ez az intéz­ményünk távolról sem dicse­kedhet kedvező működési fel­tételekkel egyéb vonatkozás­ban. A Nógrádi Sándor Mu­zeum szintén készségesen fo­gadta a klubot s a jövőben is készen áll a szükséges szakmai támogatásra a tar­talmi tevékenység mind gaz­dagabb kibontakoztatása ér­dekében. (Talán nem tarto­zik közvetlenül a klubok tar­talmi tevékenységéhez, de úgy véljük, különösen a je­lenlegi nehezebbé vált gaz­dasági, anyagi körülmények között fokozódik annak je­len tősége. hogy a klubok egymás .között i,s mind szó- - pabban együttműködnek eg - mással is. • Hiszen a közleke­dési költségek növekedi: e nyilvánvalóan a belső tm"z- mus, az országjárás kő-- - geit is megnöveli. S ezeket éppen az együttműködés kü­lönböző formaival, kölcsönös­ségi elánon csökkenteni le­het, mint arra már több pél­da is van.) A Táiak-korok-múzeu­mok szervező bizottsága szin­tén segíti a TKM-klubok létrejöttét. Az első klubok Budapesten jöttek létre, mű­velődési központok kereké­ben, s csatlakoztak egv-egy múzeum közművelődési mun­kájához. Reméljük, a salgó­tarjáni vasutas művelődési ház e klubját Nógrádban is majd újabbak követik, gaz­dag programot kínálva a ked­vezményes országjáráshoz, ki­ránduláshoz. elősegítve az or­szág kincseinek alaposabb megismerését, s az ismeret birtokában e kincsek védel­mét. Többek között ezt a célt szolgálja a Tájak-korok- múzeumok kiskönyvtár soro­zat is. Ezekből a füzetekből eddig már jóval több mint száz megjelent, bemutatva az ország természeti értékeit, műem'ékeit, múzeumi kiál­lításait, illetve múzeumait. Ezek megyénk múzeumaiban is olcsó áron kaphatók, elég nagy választékban, bár ezt még növelni lehetne. Ezek között szécsényi, hollókői fü­zetek is vannak. T. E. Fotos Sándor: Hajnal Talán a farsang hozza a vi­dám történeteket. Talán nem is vidámak ezek a történetek, hanem a vízkereszt utáni bo­ll ókás idők emelik őket az élet vidámabb régióiba —, nos, bárhogy van, egy kis só meg bors sosem árt, ha ilyes. mit kell körüljárni: hogyan kell kardot szerezni? mi üti agyon manapság a teheneket? hol lehet a bányaló? mi lát­ható a Madách-emlékév ele­jén Csesztvén? mit tud a kró­nikás a szedernarancsról? — o — A történet archaikus, sőt olyan szép, hogy szinte hihe­tetlen (legalábbis az eleje, később már több realisztikus elemmel szegényedik). Azt mondja a nagy kék szemű gye­rek a tanító néninek egy osz­tályfőnöki órán az osztály sár­guló színe előtt (a tanító né­ni a régi tárgyak szerelme­se, ez nem elhanyagolható ténykörülmény!): — Tanké­rem! Én egy régi kardot hozok ti tanké rémnek... Nagyapá- méknál a nyáron játszottam a templomkertben és egyszer, csak valamiben megakadt a lábam. Hát egy kard volt a föld alatt!!! Azt kivettük on­nan és eltettem, ha legköze­lebb odautazunk, elhozom, tankérem... De csaknem hozza. A „tan­kérem” férje éppen arra ke­rül egyik vidéki útján, gon­dolja; ,.na, itt az alkalom, örömet szerzek az asszonynak is. meg a gyereket is megkí. ír élem attól, hogy egy ősi kardot buszon cipeljen a vá­Útonjáró Sorjázó furcsaságok rosba”. Nosza, hol a nagyapa? Jön az öreg a kert mélyéről, palóckék szemében felhőtlen vidámság, de amikor a kard­ról hall, bizony eikomorodik: — Azt mondta a gyerek, hogy itt van a kard? Hát nekem nem mondta. Itt szokott nya­ralni nálunk az igaz, de a másik nagyapjánál lakik rend­szeresen. Karáról nem tudok... Hát itt nincs az biztos, egy kard mégis csak szemet szúr. na, különösen egy ilyen élénk­szemű öregnek, gyerünk to­vább, amíg tart a nagyapák­ból! Na, ott aztán még na­gyobbat néznek a szegény nagyszülők: — Azt mondta a gyerek, hogy itt van a kard? Az osztályfőnökének ígérte? Hűha... Aztán tessék mon­dani, más nem lenne jó? Egy régi cséphailaró, ilyesmi, az már ugye ma jdnem kard... Semmi baj. A. gyereket meg kel! dicsérni! A gyönyörű szép alkotó fantáziája miatt, mert ez nem hazugság (aztán még lehet is valahol egy kard, ki tudja?). Akinek így moz­dul az esze és ki is tart a fantázia mellett. — az előbb- utóbb fényesebb dolgokat is talál az életben egv regi rozs­damarta negyvennyolcas hon­védkardnál. Persze az sem lenne utolsó a mikroelektro­nika világában' És a szülék? Keresik a kardot. A rideg tartásnak is lehetnek hátrányai, miután kiderült, sok száz év gyakorlat után új­fent, hogy bizony vannak előnyei is, nem is kevés! Nincs az a marhadrága istálló, sza­badban jobb húsú lesz a mar­ha, meg a szőre is jobban megnő, erősödik a fogazata, meg az ellenálló képessége és így tovább visszamenőleg a Vereczkei-szorosig, ahol nagy- szarvú rideg marhák behúzták a szekereinket.- De mit hall az ember? — Ezt tessék megírni! Nem nálunk történt, hanem a szom­szédban. .. (ami így kezdődik az biztosan szomorú a szom­szédra nézve). Az történt, hogy a ridegen tartott téeszmarhák körberágták a nagykazlat, az­tán addig rágták, amíg egyik éjjel — hideg is volt, meg­fagyott a kazalon a víz — le­dűlt a kazal és agyonvert vagy három jószágot. Na, most azt menőjük, hogy ott befellegzett a rideg tartás­nak ... Hát, nem igazán ellenálló a mai rideg marha, ha néhány tonna vizes kazaltól képes megfulladni, vagy hagyja ma­gát agyonveretni. De ez is milyen dolog? Igazi szenzá­ció, a régi zsurnalizmus sza­bályai érvényesülnek benne Nem az az érdekes, ha a kutya megharápja az embert. Az az érdekes, ha a kutyát harapja meg az ember. Nem az az érdekes, “ha a gulyás mérgében agyonüti a marhát, szegényt. Az az ér­dekes, ha a spájz esik a fejé­re és jódolgában leli halálát. Hát nincs az a pénz kérem- alássan, amiért rideg marha lennék ebben a megfacsaro- dott világban. — o — Aztán itt a bányaló! Vagyis, hát éppenhogy nincs itt, a régi másodjára is kimúlt. A tarjáni bányamúzeum per pillanat ott áll bányaló nélkül. Mint kiderült, kitömötten is ez volt az egyetlen ilyen stá­tusú lovunk (a Nógrádi Bá­nyász legutóbbi számában ol­vashattunk róla). Reparálni akartak a kitömött jószágon, amikor egyszerűen összero­gyott. Azóta semmi. Hetedhét határt körbeérdeklődtek a lelkiismeretes illetékesek, hogy új bányalovat szerezze­nek. Mert nem lehet meg a föld alatti bányamúzeum bá­nyaió nélkül! Nem jött még kedvező válasz egy vágóhíd- ról sem. Talán segít valamit, ha itt is leírjuk: a lónak 150 centiméter „magasnak” kell lennie es zömök testalkattal kell rendelkezni: röviden fcis- rnurafajta kerestetik! Egy iíf. centivel magasab­bat felajánlottak ugyan, de az nem az igazi. Ezt be kell lát­nia az illető lónak is:- bánya­iénak nem adhatja ki magát akármilyen versenyparipa. A minap a magyar versenyló» helyzetről nyilatkoztak a rá­dióban az országos vezetők: nem rózsás a helyzet. És a bányalóhiányról még nem is tudnak! . 4 — O — I Csesztvén meg üres falak fo­gadják az erőszakos betérőt, mert az egyszerű látogató már a lenti kertkapuban visz- szafordulhat. Ott ugyanis ez a táblafelirat tájékoztatja: októberig zárva a Madách-em- lélcmúzeum. Ez önmagában is az időzítés valóságos csodája! Megkezdődik a Madách-em­lékév (már megkezdődött, ha emlékév, akkor január- else­jén) és az egyetlen emlékhe­lyünk. Csesztve üresen áll. A teljes felújításhoz még hoz. zá sem kezdtek. Valóságos bravúrbrigád kel! ide, hogy októberben a tetőtől a pad- latig mindent felújítsanak, az­tán mindazt még be is ren­dezzék. Hát lesz itt hajtás, de az emlékév kétharmada még­is Csesztve nélkül zajlik, nagyrészt salgótarjáni hely­színekkel. De az vidám do­log volt, amikor a múlt nyá­ron a tévések itt forgatták újra a Különös házasságot! Azt mondja a szemtanú, aki közelről nézhette az esetet: — Volt itt egy nagy díszlet­kapu. Azon jött be a hintán a vőlegény meg a menyasz- szony, olyan aranyosak vol­tak, aztán azt mondta az any­ja, hogy bepakoltam a rántott, csirkét gyerekek, de mégis, ké­sőbb más menyasszonya lett neki, mert azt nem szerette.., Semmi baj. Majd kiegyene­sedik. Majd megnézzük a té­vében Csesztvét! — o — Kisebb vita kerekedik ab­ból, hogy a mad csesztvei óvo­daépület valójában milyen célt szolgált, kinek a tulajdoná­ban volt a régi időkben? Az óvónők határozottan állítják, hogy ez a Madách család is­pánlakása volt. A krónikás szerényen ellentmond és a Majthényi családot emlegeti. „Ilyen nevűről itt még nem is hallottunk, de majd utánané­zünk a dolognak”. Te jó ég, de sok dolgunk van még! De a szedernarancs az óvodaablakban felülüt min­dent. Ilyet még a legöregebb bolyongó sem látott. Labda­nagyságú bordázott természe­ti ötvösmunka. Itt terem a kertben,’ így aztán kvittek is vagyunk valamennyien. Tu. dunk még csodálkozni. T. Pataki László NÓGRÁD - 1933. januót 15., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents