Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

Határozott visszau’asítás A bonni magatartás zsákutca Márciusban, választás Kommunisták a baloldali egységért Határozott hangú kommen­tárban utasítja vissza a Prav­da pénteken a nyugatnémet kormánynak a szovjet fegy­verzetkorlátozási javaslatok­kal kapcsolatos kijelentéseit, melyek szerint a Szovjetunió azért akar az angol és fran­cia rakétákkal egyenlő számú közép-hatótávolságú rakétát megtartani, hogy így „fölény­hez jusson” ezeknél a fegy­vereknél. A cikk emlékeztet arra, hogy sem Anglia, sem Fran­ciaország nem csinál titkot belőle, milyen célokat szol­gálnak ballisztikus rakétái. Ezt jól tudják Bonnban is, ahol az angol és francia atomütőerőt mindig is a NA­TO részének tekintették. Ang­lia és Franciaország is fej­leszti nukleáris fegyverzetét1 így például az angol tenger­alattjárókon elhelyezett Pola- ris-rakétákat az eddigi három helyett most hal robbanófej­jel látják el, és a francia ra­kétákat is folyamatosan , sze­relik fel több részre osztódó töltetekkel. A szovjet javasla­tok félremagyarázása gyakor­latilag a genfi tárgyalásokat zsákutcába juttató amerikai „nullaváltozat” támogatását jelenti, és célja az, hogy az NSZK mindenképpen teljesít­hesse Washingtonnak tett ígé­retét: a Pershing—2 és szár- nvasrakéták telepítését az NSZK területén — állapítja meg a cikk. A terroristák közvetítője Minden esetben amikor egy emberrablás híréről hallanak a spanyolok, a figyelem közép­pontjába kerül Juan Félix, 41 éves katalán üzletember, öt­gyermekes családapa, ö a „hivatásos” közvetítő az ETA baszk terrorszervezet, vala­mint az emberrabxók fogságá­ba került áldozat családtagjai között. Az elmúlt években öt alka- lqjnmal közvetített sikerrel, segítette hogy a váltságdíj el­jusson az ETA-hoz, s szaba­don bocsátsák az elraboltat. A barcelonai hetilap, az In­terview, legfrissebb száma közli a vele folyatott beszél­getést. Helyet, időpontot, részle­teket nem mondhatok — nyi­latkozta Juan Félix. Az ETA azonnal leszámolna velem. Véleményem szerint nincs még a világon egy olyan jól szervezett kiválóan konspi- rált csapat mint az ETA.” Eddig öt váltságdíj, vala­mint 20 úgynevezett forradal­mi adó összegét, összesen több mint íélmilliárd pesetát jut­tatott el „rendeltetési helyé­re”. Elmondása szerint Spa­nyolország határain kívül szervezték meg a találkozó­kat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi volt eddig legsike­resebb akciója, azt válaszolta: „Garavillo gyáriparos kisza­badítása. Az emberrablók 200 milliót követeltek. Végül megelégedtek 30 millióval”. A következő kérdés így hangzott: „Mit szól mindeh­hez a rendőrség?” „.Minden egyes szabadon bocsátás után legalább annyira örülnek, mint a fogvatartott és an­nak családtagjai” — volt a válasz. „Ha majd egyszer valaki megírja a spanyol emberrab­lások igazi hátterét, valóságos történetét, alaposan meglepő­dik a közvélemény” — fejez­te be a beszélgetést az ÉTA közvetítője. Minőségileg jobb termékek (Volgtatás az 1. oldalról.) versenyképességét kell fokoz­niuk. Bár a múlt esztendőben már megindult a kedvező fo­lyamat a piac igényeihez való rugalmasabb alkalmazkodás­ban, az ebben rejlő lehetősé­gek kiaknázása azonban lé­nyegében az idei esztendő fel­adata lesz. Alapvetően a ter­mékek színvonalának, minő­ségének javítására van szük­ség, amihez a vállalatoknak az eddigieknél tervszerűbben kell gazdálkodniuk a rendelkezés­re álló alapanyagokkal, javí­taniuk kell a munka szerve­zettségét, és a minőségellen­őrzést. Kiemelt jelentősége van a piaci információk gyors megszervezésének, mivel az iparág termékeinek nagy többsége érzékeny a divatra. Központban álló feladat; a népgazdaság az idén ettől az ágazattól a konvertibilis kivi­tel 5—6 százalékos emelését várja. A feladat teljesítésekor moly erőfeszítéseket követel a vállalatoktól; javítaniuk kell a piaci munkát, • exportkí- nálatukban növelni a gazda­ságosan értékesíthető termi- kde arányát. Nehezíti a vállalatok: dol­gát, hogy az Idén a létszám további — várhatóan 2,5 szá­zalékos — csökkenésével kell számolniuk. Amiatt is min­den területen előtérbe kerül a termelékenység növelése, a munkaidő jobb kihasználása, annál is inkább, mert az iparág az idén szűkös beru­házási forrásokkal rendelke­zik; kevés a lehetőség a mun­kaerőt pótló, — megtakarító fejlesztésekre. (MTI) Csehszlovák állásfoglalás A CSKP Központi Bizottsá­gának elnöksége és Csehszlo­vákia kormánya pénteken közzétette állásfoglalását ' a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének január 4—5-i prágai üléséről és an­nak eredményeiről. Az állásfoglalás nagyra ér­tékeli az ülésen elfogadott okmányokat, a politikai nyi­latkozatot és a közleményt, amelyek mély elemzést adnak a jelenlegi európai és világ- helyzetről, s meghatározzák a tagállamok további közös fel­adatait a háborús veszély el­hárításáért, a fegyverkezési verseny megállításáért és a leszerelésért — főként a nuk­leáris leszerelésért — vívott küzdelemben. Különös jelen­tőséget tulajdonít annak a ja­vaslatnak, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagálla­mai szerződésben kötelezzék magukat a katonai erő hasz­nálatáról való kölcsönös le­mondásra és a békés kapcso­latok fenntartására. Kifejezi Csehszlovákiának azt a meg­győződését, hogy a szocialista országok e kezdeményezése a másik félnél megértésre talál, ami kedvezően hatna a nem­zetközi helyzetre, előmozdíta­ná a különböző társadalmi rendszerű országok párbeszé­dét és együttmŰKÖdését. A csehszlovák vezető testü­letek síkraszállnak a politikai nyilatkozatban foglalt többi konkrét javaslat megvalósítá­sáért is. A CSKP KB elnöksé­ge és a csehszlovák kormány jóváhagyta azt a tevékenysé­get, amelyet a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztár­sasági elnök vezette csehszlo­vák küldöttség fejtett ki a prágai ülésen. A felelősség tu­datával fogadta a tagállamok­tól kapott megbízatást, hogy Csehszlovákia adja át a poli­tikai tanácskozó testület do­kumentumait az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet résztvevő államainak, valamint a nemzetközi szer­vezeteknek Franciaországban március 8-án és 13-án tartják a köz­ségtanácsi választásokat, ame­lyeken újra választják a vá­rosok és községek tanácsait, de már ezen a héten teljes erővel kibontakozott a kam­pány. A választások előkészítésé­vel foglalkozott a hét elején az FKP Központi Bizottsága, s arra szólította fel a balol­dali erőket, hogy egységesen szánjanak síkra a jobboldal offenzívájának meghiúsításá­ra. Georges Marchais, az FKP főtitkára csütörtökön este a televízióba^ nyilatkozva nyo­matékosan figyelmeztette azo­kat a választókat, akik csaló- dotíak a gazdasági nehézsé­gek miatt, hogy ne tartózkod­janak a szavazástól, mert ez­zel a jobboldal ma!ipára haj­tanák a vizet. Ha a baloldal az Egyesült Az el nem kötelezett orszá­gok koordinációs irodájának 5. rendkívüli miniszteri ülése csütörtökön jóváhagyta a zá­rónyilatkozat azon megfogal­mazását, amely az Egyesült Államokat teszi felelőssé a Nicaragua ellen folytatott fel­forgató tevékenységért. A „managual nyilatkozat” tervezetének 33. fejezete rá­Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtltkár pénteken, Reagan elnök meghívására, hivatalos látogatást tett Washingtonban. A világszervezet főtitkára az amerikai fővárosban Reagan elnök mellett George Shultz külügyminiszterrel és George Bush alelnökkel is találkozott- Megbeszéléseinek tárgya az ENSZ és az amerikai kor­mány között megromlott vi­szony, amelyet a felszínen a világszervezet akcióihoz, sza­kosított szervezeteinek finan­szírozásához való amerikai hozzájárulás mind gyakoribb megtagadása súlyosbít. A feiszín alatt ismeretesen súlyos politikai nézeteltérések feszülnek az ENSZ-tagorszá- gok többsége és az Egyesült Államok között, amely szem­behelyezkedik ezzel a több­egységesen lép fel, megőrizhe­ti eddigi pozícióit. Marchais hangsúlyozta: a kormány mér­lege a nehézségek ellenére is pozitív: az inflációt 10 száza­lék alá szorították vissza, és megfékezték a munkanélküli­ség növekedését is. Porondra léptek az ellenzék vezéralakjai- Glscard d’Es- taing volt köztársasági elnök a L’Expressnek adott nyilatko­zatában nyíltan elárulta, hogy mire számít az ellenzék. A volt elnök a lehetőségeket la­tolgatva azt a reményét han­goztatta, hogy a márciusi vá­lasztásokon a jobboldal előre­tör majd, ennek következté­ben pedig olyan helyzet ala­kulhat ki, hogy korábban kell majd megtartani a parla­menti választásokat. (Ezekre csak 1088-ban kerülne sor.) Giscard d’Estaing abban bízik, hogy az előbbre hozott váiasz­0 Államokat mutat, hogy a tanácskozáson részt vevő miniszterek „elíté­lik a Nicaragua ellen irányuló fenyegetéseket és agressziós cselekedeteket, e tevékenység pénzügyi támogatását, vala­mint azt, hogy az Egyesült Államokkal és Nicaraguával szomszédos országok területét ellenforradalmár erők kikép­zésére használják.” séggel a közel-keleti helyzet és Izrael szerepének megítélé­sében, továbbá nem hajlandó részt venni a tengerjogi egyez­ményben; márpedig ennek ki­dolgozása az ENSZ több évti­zedes történetének egyik leg­jelentősebb vállalkozása volt. Az ENSZ főtitkárának ja­vaslatára, hogy legyen az ENSZ székháza az esetleges szovjet—amerikai csúcstalál­kozó színhelye, az amerikai kormányzat képviselője már csütörtökön azzal válaszolt, hogy a terv korai, és jelenleg nincs kilátásban a találkozó megtartása. A magát megne­vezni nem akaró fehér házi tisztségviselő ugyanakkor kö­zölte, hogy a kormányzat ab­ban a pozitív szellemben vizs­gálja majd a főtitkár javasla­tát, amelyben azt felajánlot­ta. tásokon az ellenzék meszerzi majd a parlamenti többsé­get. Raymond Barre, Giscard d’Estaing volt miniszterelnöke a televízióban nyilatkozva a baloldali kormányt tette fe­lelőssé a gazdasági nehézsé­gekért, s különösen veszé­lyesnek nevezte az ország nö­vekvő eladósodottságát. Becs­lése szerint az ország külföl­di adósságai ma már elérik a 25 milliárd dollárt. Barre azt hangoztatta, hogy „semmi sem visszafordíthatatlan”, s arra célzott, hogy az ellenzék, ha kormányt alakítana, eltörölné majd a baloldali kormány számos reformját. A választási kampány kere­tébe tartozik Jacques Chirac-i nak, az RPR elnökének ame­rikai látogatása is. Ennek so­rán Reagan elnök is fogadta a francia ellenzéki politikust, aki washingtoni nyilatkoza­tában az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés mellett szállt síkra. A választási kampányban az ellenzék igyekszik kihasz­nálni a kormánypolitika bizo­nyos ellentmondásait is, így azt a tényt, hogy egyes kérdé­sekben ellentét mutatkozik a kormányon belül. Márciusban folytatódnak a tárgyalások A kínai külügyminisztérium pénteken közölte, hogy a kí­nai—szovjet külügyminiszter­helyettesi tanácskozások már­cius elején folytatódnak Moszkvában. Az Új Kína egyébként közreadta Csao Ce- jang kínai kormányfő Dar es Salaam-i sajtóértekezletének anyagát. Eszerint Csao Ce- jang többek között leszögezte: a tajvani amerikai fegyver- szállítások beavatkozása je­lentenek Kína belügyeibe. Az Egyesült Államok — fejtette ki a kormányfő — a tavaly augusztusi kínai—amerikai kö­zös közleményben ígéretet tett: fokozatosan csökkenti tajvani fegyverszállításait, hogy ez bizonyos Idő múltán végleges megoldáshoz vezessen el. Csao Ce-jang az amerikai ígéretet fontos lépésnek nevez­te a kínai—amerikai kapcso­latokat gátló akadályok elhá­rítása szempontjából, ugyan­akkor figyelmeztetett is: a kínai—amerikai viszony feilő- dése a közös közlemény lelki- ismeretes végrehajtásától függ. A közlemény fontos, de a cselekvés még fontosabb. Managuai tanácsko?áson Elítélték \ Megromlott a viszony az ENSZ és az amerikai kormány között Elhamarkodott jóslat Elhamarkodott hírmagyará­zatában, a Newsweek nem­rég úgy fogalmazott: Salva­dorban végre a kibontakozás jelei mutatkoznak. Mintha végéhez közeledne a polgár- háború, a kormány és a ge­rillák között talán megindul­hat a tárgyalás — vélte az amerikai kommentátor. Nos, az elmúlt napok alaposan rá­cáfoltak a jóslatra. Hiszen a hazafias erők változatlanul a kezükben tartják a kezdemé­nyezést, hol itt, hol ott len­dülnek támadásba, jelentős városokat is átmenetileg el­lenőrzésük alá vonnak. A háttérben pedig érződik, hogy a juntán belül komoly erje­dés kezdődött, s ez már a tá­volabbi jövőre utal... A hatalmi harc kibontako- zódásának jele volt Ochoa Perez ezredes, katonai kör­zetparancsnok eheti lázadása. Igaz, a befolyásos katonatiszt végül is megadta magát, zen­dülése azonban híven tükrözi a hadseregben uralkodó álla­potokat, s azt. hogy a tiszti­kar korántsem egységes az or­szág állapotának megítélésé­ben. Salvador ellenőrzésére a junta már régóta képtelen. Katonai megoldást — vagyis a gerillák tevékenységének megfékezését, a hazafias erői» felmorzsolását — még az egyre jelentősebb amerikai támogatással sem tudták el­érni- Politikai megoldásra pe­dig egyelőre nem mernek gondolni: jól tudják, hogy a baloldali gerillamozgalom nemcsak az ország határain belül rendelkezik befolyással, hanem külföldön is rokon­szenveznek vele, például a szocialista internacionálé ber­keiben. A kérdések kérdése persze az: miként vélekedik Wa­shington a salvadori helyzet alakulásáról? Haig, a koráb­bi külügyminiszter rendkívül határozott magatartást tanúsí­tott, mondván: „Az USA Sal­vadorban meghúzza a vona­lat” a kommunizmussal szem­ben. Utódja, Shultz már óvatosabb, s Inkább a megbé­kélés hívének tűnik. Nem szabad figyelmen kívül hagy­ni azt sem, hogy a közép­amerikai ország gazdasági helyzete is ezt sürgeti. A nagyvárosokban 40, egyes vi­déki körzetekben 70 százalé­kos a munkanélküliség, s a múlt évi áradások tönkretet­ték az exportkilátásokat. Eb­ben a válsághangulatban ne­tán könnyebben érnek a poli­tikai megoldás felételei... Gyapay Dénes 2 NÓGRAD - 1903. január 15., szombat fi gyapot birodalma [XV.) ílriicg Szocialista Szovjet Köztársaság Az Uzbég SZSZK címere Üzbegisztán és Tlen-San csúcsai elválaszthatatlanok. A hegy hótakarójáról bővizű fo­lyók erednek, lefutnak a völ­gyekbe és zöldbe öltöztetik a kerteket, a türkiz kupolás ősi Szamarkandot és az 1966-os pusztító földrengés után újjá­épült fővárost, Taskentet. A forró sivatag és a sztyep­pék között 449 ezer négyzet­kilométeren elterülő gazdag, dinamikusan fejlődő Üzbe­gisztán lélekszámút tekintve második helyen áll a közép­ázsiai köztársaságok sorában. 16 millió 400 ezres lakosának több mint 62 százaléka üz- bég, de élnek itt oroszok, ta­tárok, tadzsikok és kazahok is. Területéhez tartozik a Ka­ra-Kalpak Autonóm Köztár­saság. Üzbegisztán észak-nyugati részét a Kizil-Kum sivatag foglalja el, amelynek homok­tengerét napjainkban az em­ber mindinkább megszelídíti. Legnagyobb folyói az Amu- Darja, a Szir-Darja és Ze- ravsan. Idegenforgalmi szem­pontból leglátogatottabb vá­rosai a keleti építészeti emlé­keiről híres Szamarkand és Buhara. A Szovjetunió „fehér ara­nyának”, a gyapotnak a két­harmadát Üzbegisztánban ter­melik. Messze földön híres az üzbég karakül juh. Fejlett az ipar, repülőgépeit, mezőgaz­dasági gépeit és rádióelektro­nikai berendezéseit a világ számos országába szállítják. A köztársaság hatalmas ener­getikai raktár: gázkitermelé­se az utóbbi 20 évben több mint 80-szorosára nőtt, és elérte az évi 40 milliárd köb­métert. Üzbegisztánban fejlett a tudomány: a földrengések előrejelzésétől a vízturbinák tervezéséig számos bonyolult probléma megoldásán dolgoz­nak. Az üzbég geofizikusok találmányait nemcsak a Szov­jetunóban. hanem az USA- ban, Japánban és más, föld­rengésveszélyes övezetekben is hasznosítják. Az utóbbi időben ismét fel­lendült a hagyományos kéz­műipar, a szőnyegszovés, a kerámia- és ékszerkészítés. A köztársaság nem véletlenül volt és marad a turisták Mek­kája, akiket az építészeti em­lékek mellett az üzbégek ven­dégszeretete is vonz. A fővárosnak, Taskentnek közvetlen repülő-összekötte­tése van Moszkvával, vala­mint a Szovjetunió több eu­rópai és szibériai nagyváro­sával. Üzbegiszánban több mint 150 rendszeres légijárat közlekedik. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents