Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
VENDÉGSÉGBEN Köszöntjük » Pest megyei Hírlap kezdeményezését, amelyhez a N0GRÄD készséggel csatlakozik. Ennek lényege, hogy a lap időről időre bemutatja az egyes tájegységek, vidéki alkotókörök munkáját, ily módoiji is fokozottan bekapcsolódva a vidéki lapok ez iráxiyú munkamegosztásába- A kitekintés mindig haszonnal jár. Ezen túl, a kezdeményezés a lapok számára a szerzői kör bővülését jelenti, a szerzők számára pedig újabb megjelenési lehetőséget, fiatal írók, költők számára esetleg éppen az elsőt a megyehatárokon kívül. Alkalmanként egy-egy megyében élő szerzők mutatkoznak be. Ez természetesen nem azt jelenti — nem is jelentheti —, hogy megyei irodalmakkal ismerkedhet meg az olvasó, hiszen egyetlen magyar irodalom van. Mit jelent hát? Tüskés Tibor mondotta a hetvenes évek elején egy győri költötalálkozón: „A magyar irodalomnak sosem voltak »tájirodalmai«, s ahogy tegnap nem volt somogyi vagy szegedi irodalom, úgy ma sem lehet — mondjuk — V. kerületi irodalom, ugyanakkor az sem tagadható, hogy a társadalom, a táj, a környezet színei, árnyalatai igenis megfigyelhetők a mégoly egynemű-egynyelvű irodalom történeti folyamatában és jelen arculatán.”. Természetesen nincsen Pest megyei és nógrádi irodalom sem, de mindkét megyében számos író, költő él és dolgozik, s még többen vannak, akik irodalmi pályafutásuk kezdetén állnak, s gyakorta megjelenési nehézségekkel küszködnek. Pest megye különösen a reformkor óta Pest-Buda. Illetve Budapest közelsége folytán mindig is fokozottabban vonzotta az írókat, költőket, mint például Nógrád. S napjainkban is igen sokan leltek otthonra a megyében, különösen a festői Dunakanyarban, ahol — mint Vas István írta a Szentendrei elégia című versében __ „ Csobban a Duna lassú vize halkan..De a megye más tájai, Cegléd, Nagykőrös és más helységek nevei is bekerültek az idők során a magyar irodalmi hagyományba. Gazdag a jelen is. Üj tehetségek bontogatják szárnyaikat mindkét megyében. A mai napon Pest és Nógrád megye vendégeskedik egymásnál. A Pest megyei Hírlap mai száma Nógrádban élő szerzőket mutat be olvasóinak. A NÖGRÄD pedig szintén ezúttal nyújt ízelítőt a Pest megyében élők műveiből. Fogadják érdeklődéssel! KÖVES ISTVÁN Akár a fák forgolódunk á gazdátlan tömegben, mert árvák vagyunk, akár a iák, megbotlunk minden gyermekkacagásban, indulatainkban is ragaszkodás von, árvák vagyunk, akár a fák.., mi, vasárnapi apák. Kéthetenként elmondhatnánk, mi újság, de némák vagyunk, akár a fák, ■hozzuk-visszük, mint Patyolatból az inget, s hiába 'a sok szánakozó tekxntet, némák vagyunk, akár a fák... mi, vasárnapi apák. Paragrafust mormolva költői csodára várunk, hisz bénák vagyunk, akár a fák, megmelegszünk egy szemsimogatásban, vidám fogócska csak álmaink taván var., bénák vagyunk, akár a fák.., mi, vasárnapi apák. BESZE IMRE Duna-kanyar Mióta álltok itt ti zöld ér barna fürtös hegy-fejek? Mióta él a parton az a tölgy, amelynek ágai közt apró jelleg hentereg? Mióta él a kő a parton — s mióta szül kisded kavicsot a hordalék-vajúdó vízsodor? S mióta alszik — álmában kanyargón — a tükrösen szép vízfodor? Ha vízben állsz, száraz napokra gondolsz, s kapkodva úszol partra levegő után — s a parton tüske, üvegszilánk vár, bokádba harap a vadcsalán. De mégis ez a jó: víz és part között, sebzetten, szárazon és fuldokolva is tudod, hogy ÉLSZ. Füledbe csend szorul, orrodba halszcgú, meleg hullámverés. És látod: a túlsó varion a torony fölött is indul rohamra valami furcsa hullám alakú sötétedés. ELŐD LÁSZLÓ DunaparH rapszódia E folyónuk vízörvenye vagy. Forgásodban • halálos nyugalmú mederfenék szelíd csábítása. Kényszere! Hát őrült vagyok én, hogy itt állva a parton hűs kövek, rezzenetlen fák, gyíkok fel-felvillan„ serege, a nevükről ismerős csapatnyi madár megannyi hüségmórzsája közt úgy nézem a Dunát, mint az idegenek? Forog forog az örvény Benne pokolra merülnek fatörzsek, ágak, A víz színére lépek, elindulok Királya leszek örvényvilágnak...! Nemzek királynőmnek-hét apró örvényherceget------------------T . E. SZEGEDI PÁL TÖRŐ ISTVÁN KOVÁCS JÓZSEF Narancs-illatú ajkad narancs-illatú az ajl^ad és ize szájamon mintha nem ismernék más ízeket illatodon kívül ajkad húsos ívének nyoma most már mindég napok holdak bolygók pályájának íve az ajkad tündér-fogú zarándok leány VALKÓ ANTAL* Mindenek elé Ez a napló itt még nem tudja mire készül csak néhány sorban kékül áthatja a tinta színe a varázslat a féktelen gondolatsor e9y egyéniség tükre mely arcomban törik ezer darabra Nem hallani semmit három negyvenötkor Kőbánya, Rákos, kifutott a vonat, alig látom: tűzfal árnya tűzfal után, kalauz, jegy, leszállás, felszállás, másfél óra hazáig egy krákog, másiknak mintha pára-tükrös ablak mögül szeretője jödögélhc, vasháromszög az élet, kitaposott cipő a gond jön februári tavasz, gyengül a hó, meleg, szél tapossa, szétlövi a jeget a nap. én meg csak melledre gondolok, ágyékod füzeire gondolok, erre gondolok szüntelenül. TÖRŐ ISTVÁN Este Diósdon Araszos léptekkel tovaleng, Dunáról cipel hangokat, álomittasan jár a tájon, holdfény havazza udvarát, alszik a gyermeklárma, patak vize locsog a háznak — utcákat a szél kisepri, barackillatot szed a fákról, nyitva hagyott szívek világába belopózik a szerelem — csendet érlelnek víkendházak, járnak közöttük őrző angyalok, s a megállóban sietős léptek: meghozott az utolsó busz. 1|| 1 Otthoni vers Ez már a nyár agóniája, a lusta délelőtté. fohásszal teleírt papírral járulok eléd anyám, csönd köpenyében ül mellettem kisöcsém is, mát bejártuk a határokat — jön a hazatérés, hajlottan a ponyvaszágú szélben viszünk frissen csépelt napraforgó illatot, mint terülj asztalkából dőlnek süvegéből a szemek; jártunk erre is és örökké már mindenütt, fehérnyárfák jelzik az,utcaszélt s begyűjtik a mezők porát, tüzet gyújtunk a vacsorához, mellünket megüli füstje, tárgyak vetü'etét imbolyogja vissza lángja, magam leszek a táj egészen s felold a tisztaság varázsa. JÁNOSY TIBOR Formatervezés . Az idei ajándék egy hamutartó volt. Két bronzba dermedt tenyér barázdált felszíne — akárcsak egy igazinak mikor vizet merít, vagy kér valamit. Mit is csinálsz ilyenkor? Félve nyomod el benne az első csikket, a következőket közömbösen. Megszokod, mint az átvert sarki koldust. koldustenyérben gombokat. \K . :.M 1 liil luiluiUuiiiiilniiilliiiimiilliimltWlWu Bsurcsay Jenő: Szentendrei ház iimiiiiimtwiiiimHiiiiiiHiiiHiiwmHiiiiiiwiitiiiwiiMiiiiiiiHHwwmiiiiwmnniHrMmiiimMwmmniiiiiiiwiiiiiHiHMiiiimtmiihmniiiiiHiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiiiniiiiiiiiiiimiiiim NÓGRÁD — 19C3. január 29., szombat C saknem húsz éve, hogy a Duna ablakom alatt utoljára befagyott. A Kis-Duna. Megfigyelhettem lassú álomba merülését. Előbb mint a könnyű álompillangók, melyek hangtalan szárnyakkal el-ellibbennek a leragadni készülő szem előtt, vonulni kezdtek a jég törékeny rózsái, fehér szirmaikat mind dúsab- ban, mind bokrosbozontosab- ban emelték a víz fölé. Aztán már olyan volt az egész, mint egy üvegházi tó: nagy, kerek virágokkal telehintett vízfelület, a Viktória régia sok- évenként nyíló fehér fodrú tányérlevelei. közöttük a vízi utak kacskaringóin, a lilás mélységek ösvényein átcsúszó vadkacsát: barna füzérei, farkuk mögött a víz piros és sárga fodrai, egy kis lopott fényecske a ködökbe burkolózó fázós napkorongból. Megfigyelhettem a Kis-Duna elnehezülő lélegzetét, a fehér kristályok és buckák egymás hátára torlódását, bér- háznyira hízott úszó jégszigetek összekapaszkodását, az este csendjében a halk, surrogó neszeket, melyek borzongatók, és mégis fönséget hordoznak a ronogás halkságá- ban is konok — állandóságában. i Aztán minden végtelen néma lesz és mozdulatlan; egy- egy Csendes, körülkerített víztükör még marad a vadkacsáknak. Azt mondják, ez már sohase fagy be. Másutt dermedés, az alvó víz fölött megállóit a jég: fehér kuna- i'okban átabotában öss/.ehányt torlaszukban, tükrös íélülelekSZEBERÉNYI LEHEL úf- a jégen ben; homályló foltokban, rücskös udvarokban; a hegek szalagjai futják keresztül-ka- sul, melyek a tegnapi jégszigeteket egymáshoz kapcsolják. A komp jég vaskapcsai közé volt zárva. A busz nem a váci révről járt, hanem Szigetmonostorról. Felment a tahi hídig, onnan megint lejött, sok-sok késéssel, roskadozva a szállítmánytól, hogy Szentendrén elcsípjen körülbelül egy Hévet. Míg a jég mozgott, dolgozott, az emberek ki voltak szolgáltatva a busz kénye- kedvének. De eljött a nap, midőn a pócsmegyeri iskolás gyerekeknek, kiket sorba állítottak a buszhoz, hogy a fent említett kerülővel a leányfalui iskolába átszállítsa őket, hírük-hamvuk veszett. Ahogy voltak, katonás sorban, betartva a takarást, irányt vettek a Dunára, mely legrövidebb út az iskolához, csaknem toronyirántnak mondható. Azért csaknem, mert a jégre szór. fűrészporösvénv s a mentében letűzött ágbo- gas gallyak girbegurbán szelték át a Dunát. •A kijelölt út — így nevezték. nem volt még hivatalosan engedélyezve, és/ később se lett. De a pócsmegyeri emberek vak bizalommal elindultak rajta. az első hajnalon, mikor a csend még olyan, mint a vastag szénatakaró; rálépett a jégre hosszú csáklyájával, és beszélgetett neki a jég, s a folyó téli orcájának változó színei ismerős cinkosan a tompa fülébe súgtak. S a néma haladt a jégen mind beljebb a szabad víztükrök között. honnan a vadkacsák föl se rebbentek — barát csoszog. S a néma után elindult a falu a kitűzött úton; ahogy a jégbe tűzött csenevész gallyak mutatták. Övé volt a kockázat, a némáé, s mindenki lerótta neki a biztonság adóját. És senkinek sé ' jutott eszébe, hogy ez nem jár a némának. S a néma pirkadattól nap- szállatig csoszogott a jégen, a hajdani révész, kiről úgy mesélték, hajdanán félkézzel kihúzta a kompot a homokra, s fölborított egy tüzes gépet, midőn a gazda nem akart neki ebédet adni. Egykori legendás erejéről mindenféléket meséltek. Most ott csoszogott a jégen Pócsmegyer és Leányfalu között, és mindenki élő emberfiától, ki útját használta, behajtotta a forintot, végtére a bőrét ő ■ vitte a jégre, s télen is kell élnie valamiből a szegény embernek. S a haszontalan gyerekeknek. utánaszaladt, kik messze elkerülve útja«, vágtak át a iégbuckák közi. Lihegve csoszogott utánuk, míg rájött, hogy soha be nem éri őket. s akkor öklét rázva kiabált feléjük:- Ö... ö... Micsoda merészség — hűlt meg a vér az idegenben —, micsoda könnyelműség! Ó — mosolygott a pócsmegyeri átkelő — erre nem kell fizetni húszfilléres biztosítást, mint a buszon. A jégen csoszogott egy vicsorgó öreg, fülire húzva a lakli sapka, házilag férceit, molyette rongyokból, kabátli- kain csüngött a vatelin, bocs- kora meg körültekert zsákdarabokból állott, némi bőrhulladékkal tűzdelve. Sérve térdét verte, s kitöltötte nadrágja szárát. Elébe csoszogott az átkelőknek, és kezeivel furcsán, vigyorogva mutogatott. Néma volt. S az átkelők hangosan kiabáltak: kórházba kéne menni. Jani bácsi, kórházba! — lévén süket is. — ö... ö... — szólt a néma, odatartva markát: — egy átkelés egy forint. Tudták ezt a népek, és kikotorták a pénzt előre. Senkinek se jutott eszébe, hogy fizetség nélkül átkeljen a Duna jegén, a fűrészporral és gallyakkal kijelölt úton, mely néha korrigálás alá esett jég állapotától függően. A néma jelölte ki az utat, a néma végezte el a korrigálást. A néma volt minden esztendőben az első,.ki ráment a jégre. Midőn a surrogó zajok a Dunán elültek, a néma azt meghallotta; a néma elindult
