Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Szerződésszegők Somlyón Mondjuk: tanács Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami** 2 m Most, hogy a női egyenjogúság elfajult egészen odáig: a férjeknek is takarítani kell, ha békességet akarnak- — itt az ideje (és az alkalom), szélesebb körben ismertetni az egyetlen helyes módszert, már, ami a konkrét porszívózást illeti. A legfontosabb némi bele- élési képesség, amely megszerezhető egy kis akarattal és gyakorlattal akkor is, ha egyébként híjával vagyunk. Ügyelni kell az időpont helyes megválasztására is, tehát . nem alkalmas idő az, amikor az asszony otthon tartózkodik. Megfelelő tempíro- zással elérhető, hogy kellő szóbeli előzetes propaganda után, amelyben hangsúlyozzuk komoly szándékunkat a porszívózásra, sőt, magát a gépet is elővesszük, akkor lássunk munkához, amikor a nő már elment valahová (bevásárlás, fodrász, szomszéd- asszony stb.). Nem szabad mást tenni, mint a gépet megfelelő szögben a szoba közepén elhelyezni, és a villamos csatlakozót a falidugóba bedugni. Ezután mindenki kedvenc időtöltésének szentelheti magát (olvasás, tévézés, telefonozás a barátoknak, barátnőknek és így tovább). Dolgozni azonban nem szabad! A színészi alakítás akkor kezdődik, amikor a nej megjelenik az ajtóban. Ki-ki saját vérmérséklete és hangereje szerint hisztérikus rohamot intéz ezzel a felkiáltással — „vedd le a cipődet... most végeztem... hogy képzeled!” Ennyi az egész. — pat — m i Mondjuk: ^ ■ Egy dologban hasonlít a pofonra. Szívesebben adjuk, mint kapjuk. Igaz, tanácsot néha kérünk is, pofont soha. De a tanácskérés állapota már többé, vagy kevésbé kiszolgáltatottság. Ha jól megy a sorunk, eszünk ágában sincs mások bölcsességére fanyalodni. Csak, ha falba ütköztünk, vagy szétágazik előttünk az út, s érezzük, hogy sem ez, sem az nem kedvünk- nevaló. Ekkor kérjük az idegen főben fogant javaslatot. Amit természetesen elengedünk a fülünk mellett, s megyünk a magunk választotta — általában rossz — úton. Ellenben, ha sima talpunk alatt a talaj, s előttünk nyílegyenes, belátható a tér, akkor a tanácsot adók szerepében tetszeleghetünk, örülünk, ha valaki kitüntet bizalmával, beavat minket — persze, lehetőleg csak röviden, világosan — dilemmáiba, s kifejezésre juttatja agytekervénye- ink nagyrabecsülését Fejünk, mint egy hipermodern komputer, pillanatok alatt végigjátssza a variációkat, s a masszívra összeállt gondolatot fegyelmezett tempóban, ünnepélyes — se nem túl hosz- szú, se nem túl rövid — mondatokban kifogalmazzuk magunkból. Mikor a fáradtság apró jeleit kezdenénk érezni, rövid pillantást vetünk közönségünk tátva maradt szájára, dűlledő szemeire, s e látványtól új erőre kapunk. Fönt terpeszkedünk: katedrái magasságban. Innen adhatunk jó tanácsot Magunknak is — utólag. — mól — 3 . Az anyja azt tanácsolta neki, hogy ne menjen el vasárnaponként sétálni az apjával. Az apja azt, hogy költözzön őhozzá. Nagyapja — a volt kántortanító — pedig azt; „tiszteld apádat és anyádat”. Az iskolában osztályfőnöke azt tanácsolta; kerülje a rossz társaságot, társai meg azt, hogy kerülje az iskolát. Végül, mint iskolakerülőt, az iskola is eltanácsolta. A tanácson kiváltotta munkakönyvét, munkahelyén viszont nem kapott tanácsot. A vállalati jogtanácsos előtt is tanácstalanságára hivatkozott, mikor az az eltűnt targoncák felől érdeklődött... Néhány év múlva már nem volt tanácsos szóváltásba keveredni vele, ha éppen részeg volt, pedig ő csak azért ivott, mert valahol olvasta, hogy „borban az igazság”. Aztán egyszer épp józan fejjel jött rá, hogy felesége úton- útfélen csalja. A békítőbíró mégis azt tanácsolta, hogy próbálják meg újra. Azt már a detoxikáló főorvosa tanácsolta, hogy törődjön többet egészségével! Ezt követően a bor mellé gyógyszert is szedett. „Szedd össze magad!” — tanácsolta futólag egyik ismerőse, és ő belátta, további tanácsokra van szüksége. Felhívta hát a lelki tanácsadó szolgálatot, de mert illumi- nált állapotban rossz számot tárcsázott, azt a tanácsot kapta, hogy „kösse fel magát!” Sírja fölött a pap már csak azt tanácsolta; „Nyugodjon békében!"». — tér — •* Kollár Péterné, Salgótarján, Kemerovo Irrt. 21. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy Me forintos kónyvutalványt — postán küldjük d. Továbbra la várjuk olvasóink javaslatait: A javasolt szó — a mellékelt szelvényre Írva — február 5-ig küldbetd be szerkesztőségünk elmére: Salgótarján, Palócz I. tár 4„ 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet.”’). Szombati társasjátékunkkal legközelebb február ií-i számunkban jelentkezünk. Tojások a múzeumban Nem mindennapi múzeuma van a nyugatnémet Schwa- bachnak. Tárlóiban a világ minden tájáról származó mintegy 700 madár- és hül- lőtojás, továbbá madárfészkek láthatók. A különlegességek közé tartozik a 24 tyúktojás- nyi űrtartalmú észak-afrikai MMffiMW struceíojások, a parányi kolibri, a nílusi krokodil, a dél-amerikai fáramászó és az emu tojásai. Megtalálhatók itt az úgynevezett boszor- kányiojások — a rendkívül kicsire sikerült tyúktojások — is, amelyeket valaha babona övezett. Ha egy paraszt ilyent talált, azonnal kidobta válla fölött a kerítésen, hogy megtörjön a tyúkjára nehezedő átok. Külön érdekességnek számítanak a torzképződmények: a görbe, az uborka formájú, az összefüggő dupla, a még egy kis tojást is magába foglaló példányok. Mar megint a hivatal packázik az állampolgárral! A Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottságának szakigazgatási szerve visszaél a hatalmával, félrevezette az állampolgárokat, kész helyzet elé állít városlakók százait, fütyül a törvényességre... — ilyen hírek' keltek szárnyra az elmúlt napokban a megyeszékhelyen. Az előzmények Lapunkban több alkalommal jelent meg közlemény, amelyben a tanács műszaki osztálya kérte a Somlyóbánya külterületén mezőgazdasági földek bérlőit, hogy megbeszélésre jelenjenek meg. Két alkalommal is zsúfolásig megtelt a Rákóczi úti körzeti pártalapszervezet tanácsterme. Sokan be sem fértek... A háztáji gazdálkodás fellendítésére hozott kormány- .határozat lehetővé tette, hogy a városok környékén, mező- gazdasági nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületet a helyi tanács hosszabb- rövidebb időre bérbe adja az azt megművelni vállalkozóknak. Somlyó környékén a hetvenes évek második felében egyebek között így jutottak földhöz csaknem hat- százan. Annak rendje-mód- ja szerint szerződést kötöttek a tanács termelés-ellátás felügyeleti osztályával. Méltányos feltételek mellett. Hiszen az ötveníorintos bérleti díj, a zömmel hatszáz négyzetméternyi területekre aligha nevezhető csillagokig rúgó összegnek. A cél nagyon is világos* volt: akinek kedve van szabad idejében zöldséget, gyümölcsöt termelni saját felhasználásra, vagy éppen piacra, megtehesse. Az esetek többségében tíz esztendőre adták bérbe a parcellákat. S, hogy a földosztás célja minden érintett -előtt egyértelmű legyen, a szerződésben megfogalmazták: aki nem műveli meg, vagy, aki építési engedély nélkül létesítményt emel rá, azzal szemben a tanács a szerződést felbonthatja. Morvái Ernő, a városi tanács általános elnökhelyettese tájékoztatta az érintetteket az előzményekről, s a jelenleg kialakult furcsa és tarthatatlan helyzetről. Mert mi is történt? A bérlők túlnyomó többsége fittyet hányt az aláírásával szentesített szerződésre, s elkezdett építeni. Az elmúlt esztendőkben 396 építményt emeltek, mindössze 72 esetben kértek és kaplak építési engedélyt, s GARZONGONDOK Tízmillió már segítene Jelkép is lehetett volna. El Is indult ezen az úton, hiszen képeslapok tucatjain szerepelt, ha film, vagy híradótudósítás készült, nem maradhatott ki. Az ég felé szökkenő két tornya, összetéveszthetetlenül új formája a város újjászületésének, különleges arculatának jelképe lehetett volna. A múlt idő azért használtatik, mert a garzonnak becézett toronyház, Salgótarján közepén az enyészet hatalmába került. Talán fél éve, üvegszilánkeső lepte meg az ott lakókat, az arra- j árókat, a moziba igyekvőket. A lépcsőházat borító üvegfal sorra dobálta ki magából az átlátszó anyagból készült téglákat. Belül sorozatos hidegzuhanyok után vödörszám szedték a padlóról a vizet a többnyire koros emberek. A szemétledobó alig győzte nyelni a darabokra tört csempéket... Nincs már - rokona sem beruházónak, sem tervezőnek, sem kivitelezőnek, akiket az ott lakók ne szidtak volna. A büszkeség, a jelkép átváltozik. Küllemével is kezd a város, hírhedt épületévé válni. Pedig még gyerek. Alig múlt tízéves. 4 NGGRÁD - 1983. ji A hetedik emelet négyben Félve nyitottam be Szabó Aladáméhoz, attól tartva, hogy nyakamba zúdul a víz, hiszen oly’ keserű gúnnyal írta levelét, hogy azt hinné az ember, folytonos a csőtörés. — öt éve lakom itt, de hét olyan hatalmas csőtörést éltem meg, hogy a tizenkettedik emelettől a földszinti ezermester bolton áí, még a Patyolat is csúnyán beázott. Ahogy panaszkodik, úgy lesz egyre idegesebb. Szabályos bejárást tart: a fürdőszobában ronda térképeket rajzolt a víz a plafonra, de úgyanígy a szobában a tapétára. A csempéket Technokul ragasztó és különféle színes szigetelőszalag próbálja a helyén tartani. Ez különleges feladat, mert a tartóként (vagy falként?) szereplő, a sok víztől és párától megvetemedett farostlemez, nehezen viseli magán a kerámia lapokat. Ha megfogjuk a csapokat, megrezdül az egész fal, mert azokat is farosthoz rögzítették. Biztonságosabb a szobában ülni. ár 29., szombat — Nem akarom megsérteni, de ez az utcára néző ablak..., hogy is mondjam.., nem éppen a legtisztább! — Nem! — vágja rá nem is védekezésül. — Ezt a másfélszer kétméteres ablakot egyedül képtelen vagyok tisztítani. Nézze csak meg! Felfelé nyílik! Nem tudom, mivel kitámasztani. Ez még a fiatalabbaknak is különleges feladat, nemhogy... Ezért is írtam a levelet. Azt hiszem, az épülettel nem törődik senki. A garzonnal nem törődik senki? — Sajnos, a toronyház gondját nagyon jól ismerjük — mondja Csőke Béla, az épület gazdájának, a Salgótarjáni IKV-nak a főmérnöke. — Az üvegfal kicserélésére a LA- KóTERV-vel elkészíttettük a terveket, sőt kivitelezőt is találtunk. Miután nem csak ez a probléma, egy általánosabb vizsgálatot kértünk: megnézettük a tetőszerkezetet, ott is komoly gondok jelentkeztek, szakértői véleményt kértünk a lépcsőházak festéséről és a válaszfal szerkezeti problémáira is. A vizsgálat azzal zárult, hogy pereskedés lesz az ügyből. Ám erről Sinka Lajos, az ingatlankezelő vállalat műszaki osztályának vezetője többet tud mondani. Felelős kerestetik — Néhány napja szakértői csoport járt újra az épületnél. Az ÉMI szakemberein kívül itt volt Magyar Géza, a garzon generáltervezője és a LAKÖTERV-től egy üvegstatikus. Az ő véleményük még nincs papíron, s míg ez el nem készül, s a bírósági eljárás be nem fejeződik, a városi tanács elnökhelyettesének utasítására, a munkákat nem kezdhetjük el. Az épület, fiatal kora ellenére igen súlyos károsodásokat szenvedett. A helyrehozatal tíz és fél millió forintba kerülne. Ez az IKV lehetőségeit meghaladja. — Tudják-e már, hogy kit kell perelni? — Konkrétan még nem. Csupán az valószínűsíthető — folytatja az osztályvezető —, hogy egyrészt a NÁÉV, a generálkivitelező, illetve a tervező a felelős. Az épület lépcsőházában a huzat majdnem a falhoz röpíti az embert. A lakók szinte másról sem beszélnek, mint arról, hogy nap mint nap milyen új probléma merül fel, mi jöhet még. A bírósági pereskedés nem kétnapos dolog. Vihar a bérlemények fölött hatvanhat bérlő még az abban foglaltaktól is eltért a kivitelezés során. A tanács illetékesei választás elé kerültek. Vagy a betű szellemében visszaállíttatják az eredeti céloknak, a város- fejlesztés távlatainak megfelelő állapotot, ami építés- rendészeti bírsággal, lebontó-; si határozatok kiadásával' jár, vagy pedig megkeresik a lehetőségét annak, hogy szentesítsék a kialakultakat. Azaz, a bérleményeket hétvégi telekké nyilvánítsák, lehetőséget adjanak ezek ötven évre szóló tartós használatba vételére. Az előzetes tervek szerint, aki erre igényt tart, négyzetméterenként harmincötven forint tartós használatbavételi díjért juthat hozzá! Ez kavarta a vihart! Kik bűnhődnek és miért? — Akik lelkiismeretesen dolgoztak, most azokat bünteti meg a tanács — mondta az egyik' hozzászóló fergeteges taps közepette. Joggal elevenítette fel — miként so-? kan mások is — milyen nehéz volt a parlagterületeket termővé tenni, hogy valami hasznát élvezhessék. Egy másik bérlő azt tette szóvá: a tanács körültekintés nélkül járt ei annak idején, mert 800 —1500 négyzetmétert kellett volna kimérni személyenként, s csak hatszáz négyzetmétert kaptak. Megint mások — kiki a pénztárcája szerint — javasolták mérsékelni a tervezett tartós használatbavételi díjat, differenciáltan megállapítani, lehetővé tenni a részletekben történő fizetést. Többen megkérdőjelezték a tanács által előirányzott kétéves beépítési kötelezettséget. A tanács általános elnök- helyettese elmondta: a döntést a végrehajtó bizottság hozza meg, s talán lehetőség nyílik arra is, hogy eltekinthetnek az építésrendészeti bírságok kivetésétől. Arról is beszélt, hogy aki nem kívánja a hétvégi telkeknek minősített területet, annak az eddigi feltételekhez hasonlóan, kizárólag mezőgazdasági termelésre alkalmas földet biztosítanak két esztendőn belül, s minden bizonnyal figyelembe veszik a döntésnél a nagycsaládosok, fiatal házasok, nyugdíjasok szociális helyzetét is. Szólt az elképzelésekről. A Somlyói telkekre rendezési tervet készítenek. (Az állami földalap javára a művelési ág megváltoztatása miatt olykor a föld aranykorona-értékének több ezerszeresét kell befizetni a Addig mi lesz a garzonnal, hiszen minden nap csak a pusztulását gyorsítja. — A pénzünk nem elég arra, hogy az épületet vállalati keretből hozzuk rendbe — válaszol most már a főmérnök. — Kérnünk kell a városi és megyei tanács segítségét. Még nyolcvanháromban, az életveszélyt jelentő üvegfalat rendbe kell hoznunk, erre szükség lenne hatmillió forintra. A következő évben, de legkésőbb nyolcvanötben, a generálfelújítást el kell végezni! Hattyúdal hejyett A közelmúltban a népfront országszerte véleményt kért az állampolgároktól az új lakásrendeletről. Több helyen elhangzott, hogy sokkal gondosabban kellene kezelni a nagy tömbök sorsát. A tizenegy szint fölötti épületek karbantartása, üzemeltetése óriási összegeket emészt fel, nemkülönben, ha a tervezés, vagy a kivitelezés olyan felelőtlen, mint a salgótarjáni garzonház esetében. A jelzőt talán vissza kellene vonni, hiszen bírósági döntés még nincs, de van egy pusztuló épület, benne több mint kétszáznegyven lakás és jobbára egyedül élő, idősebb emberek. És felelősnek is lennie kell! Csakhogy a felelős megtalálása mellett cselekedni is kellene. Ez az épület maradjon, vagy legyen a város szimbóluma. De ne így! Zengő Árpád tanácsnak). Hat-nyolc észtén^ dő múlva a közművesítés is napirendre kerül. (Már most akadnak villannyal, vezetékes ivóvízzel ellátott telkek. Aligha fizettek érte közműfejlesztési hozzájárulást, • amit ugyancsak rendelet ír elő). Lehet választani A városi tanács egy végrehajtó bizottság elé kerülő . témát kívánt e párbeszéddel előkészíteni. Meglehet, hogy nem a legjobb időpontot és nem a leghatékonyabb módszert válási ita hozzá, de a szándék, a nyílt várospolitikára törekvés mindenképpen kiviláglik. Arra pedig senki sem gondolhatott komolyan, hogy, ha bármilyen előírás megszegőjét arról kérdezik, kapjon-e érte büntetést, igennel válaszol. Mint, ahogy bármilyen szolgáltatás ellenértékének növelésére sem bólintunk. A városi tanács illetékes osztályai hibáztak, amikor csökkentett területet osztottak ki, s akkor is, amikor az elmúlt esztendőkben elmaradt a folyamatos ellenőrzés, s a mezőgazdasági telkekből hétvégi pihenőövezet alakulhatott ki. A város érdeke kívánja, hogy ezeket ne tetézzék újabb hibákkal. A város- fejlesztés óhaja, az itt felnövekvő nemzedéké, hogy rendezett legyen a városkörnyék is. (A legfrissebb példa Somoskő, ahol a történelmi környezetet, a turistákat vonzó tájat ízléstelen, összeesz- kábált bódék mérgezik.) Ez a törekvés most ütközik a földet bérlőír egyéni érdekével, de aligha lehet kétséges, mi az -eiőbbrevaló. Ebben nincs lehetőség a választásra. Van viszont a megoldásban. Aki hétvégi telket szeretne, hétvégi házzal, netalán közművel — alkalmat kap rá. Aki csupán jövedelmét kiegészíteni földműveléssel — ■úgyszintén. (A hétvégi telek azonban nem tartozik a szociális juttatások körébe.) A feltételek magától értetődően nem lehetnek azonosak. A falvakban például nevetséges gondolat, hogy a háztáji földekre, zártkertekbe — gyakran öt-hat kilométer távolságra a lakóhelytől — villanyt vezessenek, üdülőt építsenek. Mert ezt az igényt nem a mezőgazdasági kistermelés hordozza magában. Állampolgári fegyelem A törvények, rendeletek mindenkire egyformán vonatkoznak. Aligha szolgálhat hosszabb távon közös érdeket, ha a városi tanács nisztériumi engedéllyel? — eltekint azok felelősségre vonásától, • akik megszegték a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, akik engedély nélkül építkeztek. Mert ez megint azokat hozza hátrányos helyzetbe, akik becsületesen dolgoznak, tisztelik a törvényeket. Ezeknél kézenfekvőnek látszik,, hogy a bérleti szerződés lejártáig változatlan feltételek mellett művelhessék tovább parcellájukat, azaz, hogy a tanács is állja adott szavát. Miféle kedvezmény járhat annak, aki csak a jogokat hangsúlyozza és figyelmen kívül hagyja kötelezettségeit? Napjainkban amúgy is számos példát találni az állampolgári fegyelmezetlenségre, kezdve a közutaktól a munkahelyekig. Ha a városi tanács ma következmények nélkül ad fennmaradási engedélyt szabálytalan építkezésekre, holnaptól mások is felhatalmazva érezhetik magukat az építésrendészeti, bírság alóli mentességre, jogosultságot vélhetnek a közérdek elleni cselekedetekre. A városi tanács műszaki osztálya az érintetteket beidézte, külön-külön is meghallgatja. Kiderült: néhányan az állami földbérleti jogát más magánszemélyeknek harmincnegyven ezer forintért adták át. mintha saját tulajdonuk lett volna! Ennyi pénztől elesni valóban meggondolandó és megéri, hogy á bérlők egyéni érdekeiket közérdekként állítsák be. De ettől még nem az! M. Szabó Gyula
