Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

Tetszetős termékek Sorozatban készülnek az alumínium radiátorok a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalatnál. A könnyű, tetszetős termé­kek nemcsak esztétikai megjelenésükkel, hanem jó hatás­fokú energiahasznosításukkal is felhívják magukra a figyel­met. Tudatosan vállalni a cselekvést Beszélgetés Szalai Lászlóval, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárával Salgótarjánban a foglalkoz­tatottak mintegy negyven szá­zaléka a nagyüzemekben dol­gozik. Gondolkodásuk formá­lását, mindennapi munkáju­kat, közéleti tevékenységüket hogyan segíti a nagyüzemi pártbizottságok, a gyári párt- szervezetek politikai nevelő munkája? Erről kérdeztük Szalai Lászlót, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsá­gának első titkárát. — Mostanában igen sok szó esik a pártszervek, az -alap- szervezetek tömegpolitikai te­vékenységéről, az agitációról, a propagandamunkáról. A nagyüzemi pártbizottságok e munkájának tartalmi és mód­szertani továbbfejlesztésének lehetőségeit a közelmúltban megi'itatta a városi pártbi­zottság is. Milyen következte­tésekre jutott a testület? — Mi a város üzemeiben a politikai nevelő munka céljá- ,nak njindenekelött azt tart­juk, hogy segítsen az embe­reknek helyzetünk, személyes lehetőségeik reális megisme­résében. Ismerjék és tudato­san vállalják a párt politiká­jának megvalósítását, mert az a mupkásoit, a társadalom valamennyi dolgozó rétegének alapvető érdekeit fejezi ki. A tömegpolitikai munka felelős­ségteljes feladata, hogy idő­ben választ adjon a naponta felmerülő kérdésekre. Ebben a bonyolult nemzetközi és egyáltalán nem könnyű hazai helyzetben segítsen eloszlatni az emberekben felmerülő két­ségeket, a bizonytalanság ér­zését. Erősítse bennük a fele­lősséget, a készséget a tuda­tos cselekvésre, hogy minden­napi munkáját mindenki lel­kiismeretesen elvégezze. Mindez természetesen ten­nivalók egész sorát adta, azok következetes végrehajtását je­lentette, s jelenti most is a nagyüzemi pártbizottságoknál. Különösen, ha még hozzáte­szem, hogy ma már nem lehet általában politizálni, agitálni. Sokéves tapasztalataink bizo­nyítják, bogy csak a konkrét helyzetre alapozott, világos érvek győzik meg az embere­ket céljaink igazáról. Mindig is ezek serkentették őket'fel­adataik becsületes ellátására. Ügy értékeljük, a tömegpo­litikai munkának nem kevés része van eddigi eredménye­inkben. Abban, hogy a sík­üveggyárban, a kohászati .üzemekben sikeres termék­szerkezet-váltás és sok száz embert érzékenyen érintő, ha­tékony munkaerő-átcsoporto­sítás ment végbe az elmúlt években. Az öblösüveggyár­ban a pártbizottság, az alap- szervezetek fontos feladatuk­nak tartották, hogy az em­berekkel megértessék, elfo­gadtassák a’ belső érdekelt­ségre alapozó, a végzett mun­ka alapján differenciáló bére­zési rendszert. Az agitációban, a propa­gandamunkában rendszere­sen helyet kaptak az életszín­vonal alakulásával, a város­építéssel, a kommunális ellá­tással, a várospolitikával ösz- szefüggő kérdések. Egyre több nagyüzemünkben ismerik fel, hogy a gyáriaknak is erő­feszítéseket kell tenni a váro­si tanács mellett a város gya­rapodásáért, így a lakáshely­zet jobbításáért, a gyermek- intézmények fejlesztéséért, a szociális ellátás javításáért. A tömegpolitikai munka komplexitása ugyanakkor azt is jelenti, hogy felfedi az ösz- szefüggést az ideológiai, a politikai, a társadalompoliti­kai kérdések között. így a szocialista társadalmi viszo­nyok fejlesztésében, a dolgo­zó osztályok, rétegek helyze­tének reális megismerésében ugyancsak sokat segített és segíthet a jövőben is a tö­megpolitikai munka. Salgó­tarjánra többek között jellem­ző, hogy a gyári munkások közel fele a környező telepü­lésekről jár be, s van néhány üzemünk, ahol elsősorban nők és fiatalok dolgoznak. Az is köztudott, hogy a városban meglehetősen sok nyugdíjas él. Nos, úgy gondolom, hogy ezekkel a sajátosságokkal szá­molnia kell a politikai mun­kának. Mint ahogy arról sem feledkezhetünk el, hogy né­hány hónapja itöbb város kör­nyéki település pártszervei, -alapszervezetei dolgoznak a városi pártbizottság irányítá­sával, ellenőrzésével. — Jó ideje, hogy a tömeg- politikai munkában kiemelt szerephez jutottak a gazda­ságpolitikai tennivalóit, a gazdasági fólyamatok elemzé­se, fejlődésünk további lehe­tőségei. — A jelenlegi helyzetben ez egészen természetes. A pártbizottság is úgy ítélte meg, hogy a következetesebb és folyamatosabb munka ha­tására a párttagok, munkások egyre jobban ismerik a nép­gazdaság céljait, vállalatuk terveit, elképzeléseit. Nagy többségük elismeri • a munka eddigi eredményeit, józanul vet számot a gondokkal a tennivalókkal. A jelenlegi körülmények között szüksé­gesnek tartják a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését Jól érzékelik a szocialista integ­rációban rejlő kölcsönös elő­nyöket, s látják a tőkésor­szágokkal kialakult, szélesedő kapcsolat . hasznát is. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a gazdaságpoli­tikai folyamatok összefüggé­sei, változásai ma még meg­lehetősen ellentmondásosan jelentkeznek az emberek gon­dolkodásában, cselekedeteiben is. Néhány jellegzetes példát hadd említsek. Ma már min­denki tudja, hogy alapvető feladatunk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javí­tása. Azt azonban nem min­den üzemünkben látják egy­formán jól, hogy a népgaz­daság helyzete és egy-égy üzeme teljesítménye, export­ja között nagyon is szigorú, nagyon is szoros az összefüg­gés. A város egy-két nagyüze­me, így a vasöntöde és tűz­helygyár, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat nem teljesítette múlt évi ter­melési tervét, de a tőkésex­port is szerényebb, mint amennyire annak idején vál­lalkoztak. Nem sikerült mindenütt ér­vényesíteni a végzett munka, a teljesítmények, valamint a bérek és jövedelmek szigorú összhangját. Van üzemünk, ahol a tetemes veszteség elle­nére is számottevően, a városi átlagnál nagyobb mértékben nőttek a bérek. Jóllehet a re­ális szükségletek kielégítésére a kisvállalkozások is lehető­ségeket kínálnak, bizonyos fenntartások kísérik létrejöt­tüket, működésüket. Még ma is találkozunk megítélésük­ben bizonyos egyoldalúsággal, amely csak az elért jövedel­meit és nem a végzett munkát méri. — Milyennek ítéli, meg a tömegpolitikai munka formá­it, eszközrendszerét? A kiala­kult formák milyen . hatéko­nyan szolgálják a tartalmi munkát? A tömegpolitikai munka eszközrendszerét iobban hasznosítanunk kell, módsze­reit, pedig tovább igazítani a mindennapi gyakorlathoz. így szolgálhatja a mostaninál ha­tékonyabban a tájékoztatást, a meggyőzést,- a nevelést. A város nagyüzemeiben a tö- megpropaganda-tanfolyamok rendelkeznek a legnagyobb hagyományokkal, a leggazda­gabb tapasztalatokkal. A párt­bizottságok középtávú és éves tervek alapján szervezik, irá­nyítják-e munkát. A tanfo­lyamok szerkezete mindin­kább igazodik a helyi politic kai szükségletekhez és egyre nő a részt vevő, az érdeklődő munkások száma is. Hasznos­nak tartjuk, hogy a tanfo­lyamokon külön gondot fordí­tanak a napi politikai kérdé­sek, a helyi eredmények is­mertetésére, a feszültségek feloldására. Mindezek ellenére néhány üzemben azt tapasztaltuk, hogy nem alakulnak ki érde­mi viták ezeken az összejö­veteleken. Ügy látjuk, hogy a propagandisták még terv­szerűbb képzése és tovább­képzése, módszertani kultúrá­juk fejlesztése sokat javíthat ezen a helyzeten. A 140 üze­mi propagandista közül 20 csupán alapfokú politikai vég­zettséggel rendelkezik. Szük­ségesnek tartjuk, hogy a pártbizottságok megvizsgál­ják a politikai vitakörök szé­lesítésének lehetőségeit is. Az elmúlt évben ugyanis csak a BRG-ben és a kohászati üze­mekben szerveztek vitakörö­ket. összességében az a tapasz­talatunk, hogy a tömegpoliti- kai munka rendszere kiala­kult, jól segíti a szóbeli agi- tációt, a személyes kapcsola­tok erősítését. Az üzemi mun- , kások tájékoztatásában, moz­gósításában egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a pártnapok. S az eredményes munka további lehetőségeit látjuk az információrendszer hatékonyabb működtetésében, az évfordulók, megemlékezé­sek, a különböző üzemi kiad­ványok hasznosításában. Ill■lll■ ■IIIIHII II— — Kérem, foglalja össze a pártbizottságok, a pártalap- szervezetek" legfontosabb teen. dóit. — A. testületeknek, így a városi pártbizottságnak, és az aiapszervezeteknek is a mos­taninál gyorsabban és hatéko­nyabban kell igazodniuk a változó körülményekhez. A pártmunka, a politikai tevé­kenység részeként, a legfon­tosabb tartalmi kérdések ki­választása mellett folyamato­san újítani szükséges a tö- megpolitikai munka módsze­reit, formáit. A nagyüzemi pártbizottságoknak az -alap- szervezetekkel együtt arra kell törekedniük, hogy az ál­talánosságok helyett hatékony, érvekkel, személyre szóló fel­adatokkal segítsék a . gyári dolgozók tájékoztatását, erő­sítsék . bennük a készséget a cselekvésre. — Köszönöm a beszélge­tést! Vincze Istvánná MUNKASARCOK Angyaä e kövek között Kiskocsin tolja maga előtt • jó háromölnyi szalmát, óva­tosan, nehogy egyetlen szál is beszemetelje a széltől tisz­tára fútt Somoskőújfalui fő­utcát. — Megkezdődött a második műszak? í- — Még, de ez már köny- nyebb, mint az első volt. Tud­ja, van két malacom,' az al­jazó meg elfogyott már, kény­telen voltam kölcsön kérni az egyik jó barátomtól. Majd meghálálom neki valamivel. Mellékutcába kanyarodunk, fel, a dombra kapaszkodó há­zak közé, s mindjárt, ott az elején megállunk. — No — mondja Angyal Pál — itt vagyok én otthon. — Nagyot fújtat, nehezen ve­szi a levegőt, s mikor látja: észreveszem: magyaráz. — Tudja, mostanában vet­tem észre, hogy valami nyom­ja a mellyem. Biztos az a ren­geteg kőpor, amit negyven­egy néhány év alatt beszív­tam, ülepedett rá a tüdőmre.' Csak ez lehet, másra, beteg­ségre nem gyanakszom, hi­szen az egész életemet kint töltöttem a szabadban. Fran­cos kövek! — Nem ázereti? — Dehogynem! Hiszen, ha másképp lennék vele, rég át­pártoltam volna máshová. El­tekintve attól a néhány hó­naptól, amit a volt pálíalvai sóderbányában töltöttem el, robbantómesterként, mindig kőbányósz voltam. De sok idő is! Alig töltöttem be. a tizen­hármat, már dolgoztam. Most meg ötvennyolc vagyok, úgy­hogy kiszámolhatja, hány esz­tendeje töröm-zúzom a ba­zaltot. Egyébként apám is kőbányász volt, 1975-ben, het­venöt éves korában halt meg, s amíg 1960-ban nyugdíjba nem ment, együtt dolgoztunk a bányában. — Korán kezdte a „ke­ménykedést”. — Muszáj volt, enni kellett. No, meg mellettem ott volt még a három lánytestvér. Kel­lett a pénz nagyon, ftt meg jól fizettek. — Olyan gyerekforma em­bert is, mint maga? — Nem azt nézték, hogy ki csinálja a munkát, hanem, hogy mit, mennyit. Mondom, még néhány hónapig munka­könyvét sem kaptam, mert nem töltöttem be a tizenné­gyet, de rövid idő alatt úgy begyakoroltam magam, hogy megkerestem a két-három pengőt naponta. Jó summa volt az akkoriban. Emlék­szem, huszonnyolc fillérbe ke­rült egy kiló kenyér, hat fillé­rért adtak két deka őrölt paprikát, egy liter bor mgg huszonöt fillér volt. Tudja, a rixerek, a hasítok, kifarag­ták a kockát, mink meg, spit- zerek, megcsinosítottuk, le­vertük az oldalán maradt cso­mókat. Egyért-egyért négy fillért adtak. Szóval, suhanc létemre is tisztességes pénzt adtam haza a csalódnak. Nem azért, hogy dicsekedjek, de a felnőttek sem kerestek sok­kal többet, legfeljebb egy­két pengővel. Bevasvillázza a szalmát az ólba, aztán rátámaszkodik a szerszám nyelére. — Ment is volna rendesen az életem, ha nem jön közbe a nagy világégés. Negyven­négyben, mint leventét pa­rancsoltak ki Ausztriába, ott estem sokadmagammal hadi­fogságba. Aztán nagyon mesz- szire kerültem: Ufóba. Csak negyvennyolc július negyedi­kén keveredtem haza. Egyből visszamentem a kőbányába, s folytattam úgy, mintha . mi sem történt Volna. Bírtam a munkát, hajtós fajta a mi­énk, meg jól is tartottak ben­nünket odaát, hát dőlt a kő a kezem alól. Kellett is na­gyon akkoriban, a sok-sok építkezéshez. Ez a ház is — int felé — abból van. ötven- ben megnősültem, utána épí­tettük. Az anyagot ingyen adta hozzá a vezetőség. Megtapogatja nagy széles vállát, s mondja: — Néha már nyilainak, szúrnak az ízületek, sajog a derék, elnehezül a láb. De nem csoda. Olyan terhek vol­tak mindig rajtuk, hogy még... És az esőverés, a hó, a hideg sár, a csípős hegyi szelek. Nem volt ez gyerekjáték, el­hiheti. — És, ha még egyszer kezd­hetné? — Akkor sem mozdulnék innen, Somosról. Igaz, most már egy kicsivel többet kell menni, mert azt a régi, hatá­ron lévő magyar bányát be­zárták, úgyhogy ide szembe, a karancsiba jöttünk át, de ez nem számít. Sőt, személy szerint nekem még könnyebb is lett. Megtettek gépkezelő­nek az előtörőbe, nem kell azt a nagy^ílzikai munkát végezni. Csákányt, meg bun­kót már csak akkor veszek a kezembe, ha felakad egy na­gyobb darab, s nem veszi be a masina. Elgondolkodik, s rászól a fickándoző malacokra, nyug­tassanak ! — Egyébként — folytatja — ha kisebb-nagyobb bajo­kat leszámítjuk, amikre nem örömmel emlékezik vissza az ember, legszívesebben az em­lékezetéből is kitörölné, azt mondom, jól telt el az eddigi életem. Van két szép gyerme­kem, a kedvükért tartom eze­ket is itt ni, mer ölés után az egyik fele az egyiké, a másik a másiké. Városi emberek let­tek, jólesik nekik a házi fa­lat. A fiam idegszakorvos, Budapesten dolgozik', az Ame­rikai úti nagy intézetben, a lányom meg Zagyvapálfalván foglalatoskodik a földhivatal­ban. Van három unokám, ked­ves, szép gyerekek, csupa mo­soly, öröm mind. Komótosan elrakja a szer­számokat, s aztán megint fe­lém fordul. — Nagyon nyomó® gyerek voltam, elhiheti. Régebben nem húzott le a munkában engem senki. A legelső 'vol­tam, aki 1950-ben megkaptam a sztahanovista kitüntetést. De hát azóta elszaladtak az évek. Angyal Pál tekintetét az ég­re emeli, összehúzott pillák­kal vizslatja, nem lesz-e hó­reggelre. Még azóta sem esett... Karácsony György Otthonunk zajforrásai A háztartási gépek igen sokat könnyítettek a házi­asszonyok munkáján, a po­zitív oldalaik mellett azon­ban van egy negatívumuk; zajforrások. Rendszerint nem erős ez a zaj, de mégis zavaró, különösen, ha túllépi egy-egy gép azokat a zajnormákat, amelyekkel a tervezők felruházták. De milyen erősségű zajt kelt egy-egy háztartási gép? Legjobb, ha emberi lép­tékekhez viszonyítjuk. A suttogó emberi hang körül­belül 20 decibel mértékű, a normál beszéd pedig 55 dB érték körül mozog, a kiabá­lás viszont elérheti a 80 dB-t is. A mérések tanúsá­ga szerint a hűtőgépek zaja 35—45 dB, a ventillátoroké 40—70 dB, a mosógépeké 50—70 dB, a porszívóké 60 —85 dB, a mixergépeké 65 —85 dB. Egy-egy gép zaj. szín ieme lk ed ése, gyártási hibák mellett, adódhat KI üzem közbeni meghibáz»» dásból is. / NÖGRÁD — 1983. január 29., szombat 3 i

Next

/
Thumbnails
Contents