Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
i Gyógyul vagy maszekol Mii csinál Jó évet zártak a tsz-ek Számadásra készülődve a ^cégállományban ? — Sokan összetévesztik a betegellenőrt a beteglátogatóval — meséli a betegellenőr. Kínálgatni, kedveskedni akarnak. De mi megmondjuk, hogy nem látogatni jöttünk, hanem ellenőrizni. Aki látogatni jön, az hoz is valami ajándékot. Mi pedig csak egy listát, amire rá van írva az ellenőrzendők neve, lakcíme. Dotált henyeség A betegállománnyal, a táppénzzel kapcsolatban vegyes vélemények élnek az úgynevezett „köztudatban”. Egyfelől — ma már — természetes és biztonságot adó dolog, hogy, akit lever a lábáról valamilyen kór, pihenőre kényszerít egy kisebb-na- gyobb sérülés, az fizetésének nagyobbik részét élvezve épülhet föl, kaphat erőre. Másfelől viszont erről a témáról hallván kinek-kinek eszébe jutnak e jó lehetőséggel való visszaélések: szimulálások a fizetett henyélés kedvéért, „menekülés” egy-egy bonyolult munka elől, vagy maszekolás a házi kúrára kapott szabadnapok alatt. Ez utóbbi sejtés olyannyira nem alaptalan, hogy hosszú évtizedek óta „profi” betegellenőrök járják a kiírt dolgozók otthonát, s, akit nem lelnek odahaza, azzal távollétét igazoltatják, ennek hiányában az illetőtől megvonják a táppénzt. — Tavaly a harmadik negyedévben például százötven beteget látogattunk meg — közli Kurucz Imrévé, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár előadója, betegellenőr. — Közülük száznegyven dolgozót találtunk odahaza, hét utólag igazolta távollétét, s végül háromtól vontuk meg a táppénzt. Baj az ebekkel! Az arányok nem rosszak, ám kérdés, hogy mennyire teljes ez a kép, s a vizsgált körben mennyire megbízható. — Vidékre busszal járunk — számol be Kuruczné. — Ez csökkenti a látogathatók számát. Megesik, hogy egy délelőtt csak egy embert tudunk fölkeresni. Vagy azért, mert nagyon messze lakik. Vagy azért, mert hibás cím szerepel a nyilvántartásban. — Szándékos félrevezetés miatt? — Nem erről van szó. Hanem arról, hogy az illető elköltözött, s a címváltozást nálunk még esetleg nem jelentette be. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy előfordul: egy-egy nehezen megtalálható emberre mikor rábukkanunk, a szó szoros értelmében sikerélményt érzünk... — Ki az a ,,-zünk?” — Előírás, hogy kettesben kell az ellenőrzésre kiszállni. Az üzemorvos asszisztensével járjuk a falvakat. Egyedül egy nő nagyobb veszélynek lenne kitéve. Az igazat megvallva: csak az utcákon kóborló kutyákkal gyűlik meg a bajunk. — Hogyan fogadják önöket a meglátogatottak ? — Általában korrektül. Ellenszenvet még nem tapasztaltam. Ez attól is függ, hogy miképp megy be az ember egy idegen lakásba. Támadólag-e, vagy udvariasan. Ami engem illet: nem szeretem a nagy hangot. A nézeteltéréseket is normális hanghordozással próbálom rendezni. — Egy másik gyár tavalyi fölmérése megállapítja: a kiszemelt ellenőrzendők „bizonyos csatornákon” előre értesülnek a látogatásról... — Amíg nem voltam ellenőr, én is hallottam ilyesmit. De a gyakorlatban ezt nem tapasztaltam. Legfeljebb olyat, hogy a szomszéd nénik váltig hajtogatják: „éppmost ment el”. Ezt nem szabad elfogadnunk. — Milyen jelentést ír a körutakról? — Hogy kit találtunk otthon, s kiknek hagytunk ott nyomtatványt az igazolás bekéréséről. Tartanak tőle — Elemzést, javaslatot nem várnak maguktól? — Nem. — Mit javasolna? — Talán azt, hogy az ellenőrzést jó lenne „motorizálni”. Autóval több beteget látogathatnánk; átlagos helyzetben talán az összes táppénzen levőt. — A mostani takarékossági lázban megérné többet áldozni erre a célra? — Ebben nem vagyok biztos. De a betegellenőrzésnek így is feltétlenül van hatása. Az emberek tudják, hogy ez van, számítanak rá, és —, akik hajlamosak lennének szabálytalanságra — tartanak tőle. ' Molnár Pál Lézerek az iparkan A lézersugár felfedezése óta Intenzív kutatómunka folyik két fő irányban: a lézerek tökéletesítése és új lézerek kialakítása, valamint a lézersugárzásnak a legkülönbözőbb területeken való alkalmazása terén. E két terület kutatási eredményei természetesen kölcsönhatásban vannak egymással, a sokat írégő alkalmazási lehetőségek ösztönzik az új lézertípusolc kifejlesztéséi, a gyártott lézereket pedig egyre több célra használják fel. A lézer azonban a legutóbbi időkig elsősorban laboratóriumi eszköz maradt, az iparban pedig csak mérési és beállítási célokra kezdett elterjedni. A nagy teljesítményű lézerek kifejlesztése azonban megteremti a széles körű ipari elterjedés lehetőségét is, ahol elsősorban fémek hőkezelésére. vágására és hegesztésére lehet a lézersugárzást nagyon előnyösen alkalmazni. Ipari anyagmegmunkálások céljaira az 1 kW nál ns ■ >bb teljesítmény/' szánják. Ezeknél az alkalmazásoknál két alapvető paraméternek van döntő szerepe, a lézer által szolgáltatott teljesítménysűrűségnek (amit az anyag elnyeli és az úgynevezett műveleti vagy interakciós időnek. Mivel a hatás kifejtéséhez a sugár energiáját az anyagnak el kell nyelnie, fontos tényező az abszorpció hatásfoka is. A nagy teljesítményű CO, gáz lézerek sugárzását (ipari alkalmazások szempontjából ezek a legérdekesebbek, ellentétben az elektronikus iparban használt szilárdtest neodimium lézerekkel) a nemesfémek jól elnyelik, azonban a fémek nem nyelik el mindaddig, amíg fel nem hevülnek, sőt esetleg míg meg nem olvadnak. Ennek megfelelően olyan bevonatokra van szükség, amelyek megnövelik az abszorpció hatásfokát. Számos olyan anyagot találtak már, amelyek megfelelőnek bizonyultak erre a célra. A képünkön látható 2,5 kW teljesítményű folyamatos üzemű széndioxidlézer sugárnyalábját a kúpos végén át vezetik a munkadarabra, egy atomreaktor üzemanyagtartó elemére. A gépmonstrumok — így messziről magasra szálló kékes-lila füstjükkel, lánctalpaik csikorgásával és dobhártyát remegtető dübörgésükkel olybá tűnnek, mint egy támadásra induló tankhadosztály. Pedig céljuk roppant békés: a földet, s a meddő- kőzetet takarítják le az újra felértékelődött ásványi kincs, a szén felől. Amiből bőven, van itt, a Nógrádi Szénbányák kettes számú, homokterenye-kőtetői külszíni fejtésén. Csak hát a föld nem adja egykönnyen oda az embernek évezredek óta magába zárt kincsét: meg kell érte küzdeni sárban, fagyban, hóban, vízben embernek, gépnek egyaránt. Főleg az utóbbiaknak, a több százezer forint értékű kotróknak, bulldózeroknak és a náluknál alig valamivel kevesebbe kerülő, hatalmas adagokat elszállítani képes Tátráknak, pótkocsis, Román Dízel által vontatott „szerelvényeknek”. A járművek szinte percnyi megállás nélkül növelik a Homokterenye e nácías-mocsa- ras része fölé egyre magasabbra emelkedő, mesterséges hegyet: sárga, agyagos sebhely a vidék arculatában, amelyet később rekultiválnak, hogy mezőgazdasági hasznosításra, ott ■ a régi törökkori temető szomszédságában is zöldelíjen a fű. s adjon árnyat a jószá- ■mkr.ak a majdan elültetendő Iák lombozata. Gépek és teljesítmények Percet Az effajta munkát a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság debreceni meliorációs főmérnökségének dolgozói végzik, tizenegy hatalmas, szakmai zsargonban ládának nevezett, meddőt gyűjtő gyalus dobozokkal. Vontatóik lánctalpas, szovjet, SZ—100-as traktorok. — Hatalmas erő, energia lakozik e gépekben — mondom Kunki Péternek, a szép, tiszántúli tájszólással beszélő munkavezetőnek. — Vélem, áruk is jó summa. Ki tudják-e őket használni úgy, hogy üzemelésük mielőbb gazdaságossá váljék? — Mindenképp! Mi. a műszaki hibáktól eltekintve, amelyek nagyon ritkák, hiszen, a rendszeres karbantartási munkákkal igyekszünk elejét venni a gépek „lerobba- í!ásónak”, naponta tíz órán át dolgozunk, megállás nélkül. Fgy masina egy óra alatt ötször fordul, alkalmanként hat köbméternyi földet és meddőt távolítva el a kijelölt, megművelés alá veendő szén- íeteg fölül. Ez jelentős pénzt hoz gazdaságunknak. Tevékenységünk, még ilyen mesz- szire a „törzstelephelytől” is roppantt kifizetődő —, s ez személyekre is vonatkozik. — Legfeljebb az erős, húsz lók Az elkövetkező időszakban 1302 mezőgazdasági tsz — Nógrádban 36 — 119 szak- szövetkezet, halászati termelőszövetkezet és agrártársulás tart zárszámadást. A közgyűléseken a tagság és a vezetőség mérleget készít: miként éltek adottságaikkal, a lehetőségekkel, milyen eredményeket könyvelhetnek el az elmúlt esztendő cseppet sem könnyű munkája nyomán, s szó esik arról is, hogy 1983. alapjaként — miként hasznosult, forgott, szaporodott a közös vagyon. Elöljáróban, a legáltalánosabban annyit, hogy a mező- gazdaság bruttó termelési értéke 1981-hez képest négy százalékkal növekedett. Ezen belül a tsz-ek — az előirányzottat meghaladva — hét százalékkal produkáltak többet. A száraz adatok mögött persze kézzelfogható tények csoportosulnak: a kiegyensúlyozott belső ellátás színvonalát, s a népgazdaság kereskedelmi egyensúlyát javító javak. A gyümölcsöknek, a zöldségnek, a gabonaféléknek és a húsnak megannyi tonnája. Eredmények és gondok A növénytermesztés egészét nézve háromszázalékos az emelkedés a szövetkezetekben. A szántóföldé 5. a gyümölcstermelésé 9,7 százalék. A mennyiségi mutatókat, a hektáronkénti hozamokat tekintve gabona- és kukoricatermelésünk elérte a világ élvonalát. Szőlőből országszerte rekordmennyiséget szüreteltek. Olyannyira, hogy sokhelyütt gondott okozott a feldolgozás, a tárolóterek szűkössége miatt. A zöldségtermesztés viszont alatta maradt a várakozásnak, az előállított mennyiség nem érte el az előző évit. Mindez főként az ágazat költségeinek — eszköz, gép, energia — alapos emelkedésével, s párhuzamosan az üzemi jövedelmezőség zsugorodásával magyarázható. A termelő a piaci fogyasztói árnak gyakran csak töredékét kapja az általa létrehozott portékákért, s a — nem egyszer piaci manipuláció nyomán feltornázott — haszon zöme a kereskedelem zsebébe vándorol. Itt lenne az ideje megteremteni a kereslet-kínálat szabályozta valódi piaci rendszert. Olyant, amelyben termelő és fogyasztó egyaránt jól jár. Ami az állattenyésztést illeti, összességében 3,5, a szövetkezetekben pedig 3 százalékos a növekedés, gyarapodott a szarvasmarha-állomány, az egy tehénre jutó fejési átlag elérte a négyezer litert. Az év közepére a sertésállomány meghaladta a 9 milliót, a kocák száma minden eddiginél nagyobb. A juhászati és baromfiágazatok munkáját hátrányosan érintette az exportpiacok évközi alakulása: csökkentek az exportárak, szűkültek az értékesítés lehetőségei. Ennek ellenére szaporodott a juhállomány, bár alatta maradt a tervezettnek. Ágazatok összefonódása Összegezve egyértelműen megállapítható, hogy 1982-ben az agrárágazat ismét előrelépett, s ebben döntő részt vállaltak a szövetkezetek. Ma már az agrár- és élelmiszer- ipari üzemek elő tudják állítani a belföldi ellátáshoz és az exoorthoz szükséges áru- mennyiséget, egyes területeken többet is annál. Szinte közhelyszerű, hogy a külpiaci értékesítés feltételei — a nemzetközi túltermelés, a csökkenő árak miatt — romlottak. A kíméletlen piaci harcban többnyire nehezebben és olcsóbban találtak gazdára az árualapok. Ezért a jeles honi termelői munka csak akkor hozhat még jobb eredményeket, ha tovább erősödnek —, s ez rajtunk is múlik — külkereskedelmünk pozíciói, a vállalatok javítják, még rugalmasabbá teszik közvetítő tevékenységüket, s minden esetben megkeresik a módját a minőségi termékek legjobb, legjövedelmezőbb elhelyezésének. A szövetkezetek zöme — kiváltképp a kedvezőtlen, vagy kimondottan rossz termőhelyi adottságúak — a hi- ánytpótló, jól prosperáló kiegészítő, ipari ágazatok jövedelmét az alaptevékenység fejlesztésére fordítják. Enél- kül gyakorta bizony igen nehézkessé válna a mezőgazda- sági eredmények fokozása. A kiegészítő ágazatok bővülő köre tehát végül is része a folytonos megújulásnak, nem tévútja , az agrárszövetkezeti mozgalomnak, hanem segítője, támogatója, és forrása is a mezőgazdasági termelési célok megvalósításának Nógrádban is. Új szakasz kapujában Az idei esztendő terveit, feladatait a tavalyinál még keményebb közgazdasági környezetben, nehezebb feltételek közepette kell megoldani. Nem szólunk a számszerű követelményekről. Arról viszont igen, hogy a mennyiségi mutatókat alapul véve, a magyar mezőgazdaság is az intenzív minőségi fejlődés kapujába érkezett. Nemcsak a hozamok növelésére, „megfeje- lésére” kell az agrárüzemeknek törekedniük, hanem arra is, hogy az árualapokat minél gazdaságosabban, még több haszonnal állítsák elő. Feltételeként annak, hogy — közös vagyonúnkat gyarapítandó — ésszerűen állhassunk helyt a nemzetek versenyében. Ez alkalmasint azt jelenti, hogy nem a minden áron való hozamnövelés egy-egy szövetkezetben a legfőbb cél, hanem a mennyiségi színvonal tartásával a költség csökkentése, az árufajták olcsóbb — s így jövedelmezőbb megteremtése. Igaz, nem mindegy, hogy mennyit, s milyen javakat bocsátanak az agrárüzemek, köztük a szövetkezetek a néo- gazdaság rendelkezésére. De az sem, hogy mekkora áron... A beszámolókban, a vitákon, s az azt követő ünnepi vacsorán az eredmények jóleső tudomásulvétele után bizonyára sok szó esik majd ezekről a sürgető-szorító tennivalókról ■is... d. 1. Diabetikus jégkrém ia’a'cnfüredről Diabetikus jégkrémet állított elő Bergmann Ernő, a Hungarhotels balatonfüredi mestercukrásza. Szabadalmaztatott eljárása szerint főleg, tej, tejszín, tojás és gyümölcsvelő felhasználásával csokoládé, vanília, őszibarack és eper jégkrémet készítenek. A gyártást nemrégen Ba- latonfüreden, az idényjellegű Marina Szálló konyháján kezdték meg, jó lehetőséget teremtve a dolgozók téli foglalkoztatására. A műanyag dobozokba töltött jégkrém — amit cukorbetegek is fogyaszthatnak — 10 dekagrammos súlyban, nyolc forint. ötven filléres áron kerül forgalomba. Az első 3600 darabos szál lítmányt már elküldték a Győri Hűtőgyárnak, ahonnan az ország különböző vidékeire jut el a diabetikus cukrásztermék, amelyből a szezon kezdetéig félmillió dobozzal készítenek a balatonfüredi Marina Szálló dolgozói. A külföldön is érdeklődésre számottartó új terméket a terv szerint később más vállalattal együttműködve, és nagyobb tételben állítják elő. sem állni tétlenül körüli hideg és a velejáró, szántóvasakat tördelő fagy akadályozhatja munkánkat. Szerencsére erre sem tavaly, sem az idén még nem volt példa. Percnyi megállás nélkül dübörögnek a falut körülölelő hegyek, bulldózerek által vájt útjain a lánctalpasolt. * Nagy bátony ban, a szénosztályozón találkozom Nagy Zoltánnal, a Volán 2. számú Vállalat külfejtésen dolgozó gépeinek „parancsnokával”, aki bár szabadnapos, de rövid időre kilátogatott a szén útjának végállomására* — A kőtetői külfejtésen csupa nagy teljesítményű, nagy értékű gépünk dolgozik. Nyolc pótkocsis Tátra segíti a meddő letakarítását, tizenegy, hasonló típusú jármű pedig tóként a szénszállítást bonyolítja. Ezek mellett két Volvo- rakodó és egy jövesztő-rako- dó áll rendelkezésünkre az ottani munkák segítésére. — Forintmilli ókat érnek berendezéseik. Ki tudják-e használni őket úgy, hogy fenntartásuk, üzemeltetésük költségei mellett még hasznot is hozzanak a vállalatnak? — Természetesen! Járműveink megállás nélkül, napi kétszer tizenkét órás műszakban üzemelnek, s hogy a fordulók száma növekedjen, kezelőik, vezetőik a teljesítmény szerint vannak érdekeltté téve a fizetésben. Így nemcsak az eredményességünk éri el a maximumot, de a munkafegyelmünk is szilárd, kifejezetten jónak mondható. Ez a tevékenység, mint elébb mondottam, jót tesz vállalatnak, népgazdaságnak, dolgozónak egyaránt. * Nem egy gép: gépsorok, szállító-, törő- és egyéb berendezések sokasága üzemel szakadatlan, gyakorta a nap huszonnégy órájában a nagy- bátonyi szénosztályozóban. A fül már kilométerekről hallja a dübörgést, úgyhogy az embernek bele sem kell ^ tekinteni az üzemelést tanúsító naplóba, hiszen tudja: minden gép működik. — Csak hát ez — mondja Veres Miklós, az üzem újonnan kinevezett vezetője —, nem rajtunk múlik, hanem a mélyművelésű aknaüzemek és a külszíni fejtések teljesítményén. Berendezéseink kapacitásának kihasználtsága ezek szállításainak függvénye. Így főleg most, az évkezdet első heteiben, gyakorta kényszerülünk állásra. Napi kapacitásunk hatezer tonna lenne, de eddig a legnagyobb mennyiségű szén, amelyet osztályozásra megkaptunk, alig volt több négy- ezer-hatszáz tonnánál. Teljesítőképességünket figyelembe véve, az állásidő meghaladja a negyven százalékot. Január harmadik hetéig már hétezer-kétszáz tonnával kevesebb szenet szállítottunk el, mint amennyi a tervben szerepel. Erről viszont — érthetően — nem mi tehetünk. Most is csöndes a szénosztályozó. .. * — Ahol adottak a munkavégzés feltételei, s a teljesítmény is megállás nélküli dologra kényszeríti az embert — mondja Szántó József, a Nógrádi Szénbányák homokterenye-kőtetői küiszínfejtésének szakmai irányítója —, nincs gond a nagy teljesítményű gépek és berendezések kihasználásával. Nálunk sosem látni pihenő masinákat, téb^á- boló embereket. ígv lenne ez helyénvaló mindenütt. Ki merne kételkedni szaval igazában. . . ?! Karácsony György NŰCRÁD — 1983. január 28., péntek 3
