Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

Nyugati kőrúton Mubarak Reagan az Unió helyzetéről Gazdasági, m egszorí Az amerikai gazdaság vál­ságos helyzetének javítását célzó tervezetet terjesztett elő kedden este Reagan amerikai elnök az Unió helyzetéről szó­ló kongresszusi üzenetében. „Kárpótlásként” a súlyos gazdasági nehézségekért Rea­gan csak arról számolhatott be az amerikai népnek, hogy „a védelem korszerűsítéséhez szükséges rendszerek többsé­gének kiépítése már folyik”, az MX-rakétarendszer kér­dése pedig — reménye sze­rint — pár h ónapon belül „megoldódik”. A gazdasági bajokat Reagan szerint nem a katonai kiadá­sok hatalmas növekedése, s a magasabb jövedelmi kategó­riáknak kedvező adócsökken­tési program, hanem a költe­kezés „ellenőrzés nélküli nö­vekedése” okozza. Ennek le­küzdésére az elnök négypon­tos tervvel állt elő. összetevői az állami alkalmazottak bé­rének és zsoldoknak a befa­gyasztása, a szociális alapok emelésének leállítása, a ka­tonai kiadások növekedésé­nek bizonyos mérvű csökken­tése és egy hároméves, kü­lönleges adó bevezetése. A részletekről az elnök nem be­szélt, csak a katonai kiadá­TASZSZ-kommentór Azzal a legutóbbi washing­toni jelentéssel kapcsolatosan, miszerint az Egyesült Államok külügyminisztériumának kép­viselői „rendkívüli aggodal­mukat” juttatták kifejezésre a libanoni—izraeli tárgyalások lassúsága miatt, a TASZSZ kommentátora a következőket írja: Teljesen érthető, hogy való­jában milyen okok váltották ki az amerikai kormányzat­nak a libanoni helyzet alaku­lása miatt megjátszott „nyug­talanságát”. Az Egyesült Ál­lamok — minden módon tá­mogatva Tel Avivot — arra törekszik, hogy maximális hasznot húzzon Izrael libano­ni inváziójából. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az úgyne­vezett többnemzetiségű erők­ben való részvétel jelszavával Libanonban amerikai támasz­pontokat hozzanak létre, s az amerikai katonai jelenlétet hosszú távon rákényszerítsék sok öt év alatt 55 milliárd dollárral való csökkentését emelte ki. Ez az intézkedés azonban a kormányzat 1600 milliárdos ötéves fegyverke­zési programja fényében koz­metikai jellegű. Reagan az évtized végére ígérte a költségvetés kiegyen­súlyozását. Ez az ígérete két évvel ezelőtt még 1984-re vo­natkozott. Az 1984-es költségvetésről Reagan nem szólt a nagy amerikai tévéállomások több tízmilliós közönsége előtt, s csak a költségvetési hivatal által kiszivárogtatott értesü­lések árulják el, hogy az el­nök által „erős orvosságnak” minősített befagyasztási ja­vaslatok ellenére a deficit jövőre is megközelíti majd a 200 milliárd dollárt. Az Unió helyzetéről szóló megállapí­tások szerint az Egyesült Ál­lamok ipari termelésének nö­velését egyetlen probléma akadályozza, éspedig a még mindig túl magas kamatlábak. Ezek csökkentésére azonban nem hangzott el konkrét el­nöki javaslat. Reagan közölte, hogy mind a polgári, mind a katonai közalkalmazottak fizetését és a végkielégítési összegeit egy­az országra. Ennek a straté­giai jelentőségű célnak az elé­rése érdekében pedig Wa­shington az „összes külföldi csapatok” Libanonból való ki­vonását követelő demagóg jelszóval cseréli föl a libano­ni kormánynak azt a jogos és határozott követelését, mi­szerint az izraeli agresszor csapatait haladéktalanul és feltétel nélkül ki kell vonni Libanon területéről. Ezért nem véletlen az sem, hogy Weinberger amerikai hadügyminiszter a kairói Al- Ahram keddi számában közzé­tett nyilatkozatában közölte, miszerint „a Reagan-kor- mányzat a külföldi csapatok Libanonból való kivonása el­ső szakaszának befejezésére törekszik”. Nyilvánvaló, hogy Washing­ton „a külföldi csapatokról” szónokolva alaptalanul egyen­lőségjelet tesz az izraeli in­éves időtartamra befagyaszt­ják. Külpolitikai kérdésekről Reagan alig beszélt, de üzene­tének végén állást foglalt a „demokrácia világméretű ter­jesztése” mellett. Ezzel ismét megerősítette tavaly júniusi londoni beszédének antikom- munista állásfoglalását. Az Egyesült Államok, mond­ta Reagan, kész a pozitív vál­tozásra a szovjet—amerikai viszonyban, de ehhez megint- csak a Szovjetuniónak kell megmutatnia, hogy „őszintén elkötelezi magát a népek csa­ládjának jogai és szuverenitá­sa mellett”. Az elnök ehhez a kijelentéshez nem fűzött ma­gyarázatot. Rövid és lényegi új elemet nem tartalmazó mondatokkal intézte el a gen­fi tárgyalásokat is, ahol az amerikai törekvés „az egyes fegyverfajták teljes osztályá­nak megsemmisítése”. Az amerikai fegyvorzetkorláto- zási zsargonban ez az ismert „nullaváltozatot”, a szovjet közép-hatótávolságú rakéták egyoldalú teljes leszerelését jelenti. Reagan végül azt mondta., Washington kész ar­ra is, hogy „alaposan meg­vizsgáljon komoly szovjei ja­vaslatokat”. (MTI) terven ci ős erők, valamint az arabközi békefenntartó erők Szíriái kontingense és a pa­lesztin alakulatok közé. Az amerikai kormányzat tehát szemet kíván hunyni afelett a közismert tény felett, hogy Izrael a nemzetközi jogalap­vétő normáit megsértve a szuverén Libanon ellen ag­ressziót követett el, míg a szíriaiak és a Palesztináink az Arab Liga tagországai és a libanoni hatóságok döntésé­nek megfelelően tartózkodnak ebben az arab államban. Mindez — mutat rá végeze­tül a TASZSZ kommentátora — azt igazolja, hogy Washing­ton álláspontja továbbra is el­tér a közel-keleti helyzet ren­dezése érdekében hozott BT- határozatoktól. Továbbá meg­mutatja azt is, hogy Washing­ton az izraeli agresszorral együtt felelős a libanoni és a Palesztinái nép ellen elköve­tett bűntettekért. Hoszni Mubarak egyiptomi államelnök tegnap tíznapos nyugati körútra indult, amely­nek első állomása az Egye­sült Államok, a második Ka­nada, innen pedig Angliába, s utoljára Franciaországba lá­togat el. Első tárgyalópartnere Cas­par Weinberger amerikai hadügyminiszter lesz, majd Reagan elnökkel, a későbbi­ekben pedig számos más kor­mánytisztviselővel találkozik. Sort kerítenek arra is, hogy megbeszélést folytasson Mu­barak elnök a Világbank kép­viselőivel, illetve New Yorkban Perez de Cuellar ENSZ-főtit- kárral­Mubarak az amerikai— egyiptomi viszony kérdéscso­portjának keretében az or­szágnak nyújtott gazdasági és katonai támogatás fokozását fogja sürgetni. Tárgyal a kö­zel-keleti helyzetről is. Elnökké választása óta Mu­barak másodszor utazik Ame­rikába, legutóbb csaknem pontosan egy évvel ezelőtt járt Washingtonban. Azóta több változás követ­kezett be. Tavaly áprilisban Egyiptom visszakapta Izrael­től a megszállt Sínai-féLszi- get jó részét, s nem igazolód­tak be azok az aggályok, hogy Egyiptom ezen felbáto­rodik, felhagy az úgynevezett békefolyamattal és visszatér az arab táborba. Ezután azonban Izrael el- özönlötte Dél-Libanont, ami feszültté tette Kairó és Tel Aviv kapcsolatait. Egyiptom azzal vádolta Izraelt, hogy megsértette Camp David be­tűjét és szellemét. Lehűltek Egyiptom és az Egyesült Álla­mok kapcsolatai is. Egyiptom ugyanis szemére vetette ame­rikai partnerének, hogy támo­gatta Izrael lépéseit.. A legutóbbi Mubarak-láto- gatás óta bekövetkezett har­madik fontos fejlemény a ta­valy szeptember elsején elő­terjesztett úgynevezett Reagan- terv volt. Egyiptom támogat­ja azt sf palesztin önrendelke­zés érvényesítésének elébe­vágó elgondolást, amely a palesztin autonómiát Jordá­niával szövetségben tervezi el, bár úgy, hogy Izraelnek le kellene mondania Ciszjordá- niáról és a Gazai-övezetről. Egyiptom eközben váltig fi­gyelmeztet arra, hogy ha Izrael nem vonul ki idejeko­rán Libanonból, odavész a szélesebb körű rendezés min­den reménye. Egyiptom arra igyekszik ösztönözni az arab világot, hogy legkésőbb hat hónapon, vagy egy éven be­lül cselekedjék, mert egyéb­ként késő lesz. Amerikai „nyugtalanság" a libanoni helyzet miatt Lengyelországi változások (3.) Az egyház és az értelmiség foként pedig azért, mert a tér. melés újraindításának, a la­kosság ellátásának a kulcsa a munkások kezében van. Ez az erőfeszítés meglepő gyor­san eredményekkel járt. Meg­állt a termelés csökkenésének tendenciája, majd szeptem­bertől rendszeresen többet ter­meltek, mint az előző év azo­nos időszakában. (Az Ursus traktorgyárban a tervezett 52 ezerrel szemben 53 ezer trak­tort gyártottak, az elmúlt tíz évben soha nem sikerült ilyen eredményt elérni.) Lélegzethez jutott tehát a párt, s most már mind töb­bet foglalkozhat az értelmi­séggel. Dabrowszki úgy jel­lemzi a helyzetet, hogy az ér­telmiség jó része ma még me­nekül a valóság tudomásul vétele elől. De bizonyos, hogy rövid idő után kilépnek a bel­ső emigrációból. Megnehezíti ezt a lépést, hogy szeretnék megőrizni az arculatukat. TÚL nyomó többségük hűségesen ott állt a régi pártvezetés mö­gött, magyarázta politikáju­kat, legtöbbször minden felté­tel nélkül magasztalta és di­csőítette őket. Aztán a mun­kások 1980 augusztusi meg­mozdulása után egy lendület­tel átálltak a másik oldalra. Igaz szívvel, nem kevés ön­kritikával, olykor önmarcan­goló módon a Szolidaritás mö­NÓGRÁD - 1983. január 27., csütörtök Losonczi Pál látogatása a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában (Folytatás az 1. oldalról.) ra hizlalt bárányok nagyobb mennyiségét nehezen tudták a termelők átadni. Javasolta, hogy ezt a jelenséget minden részletében alaposan vizsgál­ják meg. Utalt arra is, hogy 1982-ben sokat javultak a tsz- ekben dolgozók élet- és mun­kakörülményei. Az elmúlt két évben nőtt a tagok és az al­kalmazottak száma, ami azt jelzi, hogy egyre többen lát­ják a tsz-eket a megélhetés biztos gazdasági bázisának. Ismertette a közös gazdasá­gokban a generációváltás egyre jobban felerősödő fo­lyamatát, amelynek során a népi indíttatású vezetők nagy része átadja helyét a fiata­labb korosztálynak, a magas fokú képesítéssel rendelkezők­nek. Végül kifejezte meggyő­ződését, hogy a termelőszö­vetkezetek az idén is kellő mértékben járulnak hozzá a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításához. Á mező­gazdasági szövetkezetek ér­dekképviseleti szervei, a TOT és a területi szövetségek tud­ják, hogy a szemléletben és a cselekvésben mutatkozó egy­ség az idei eredményeknek is fontos záloga lehet. Losonczi Pál ezután idő­szerű politikai és gazdasági kérdésekről tájékoztatta a TOT elnökségének tagjait. Foglalkozott a tsz-ek munká­jával is; elismerését fejezteid a gazdálkodási eredményekért, hangsúlyozva, hogy a sikerek a szövetkezeti mozgalom tár­sadalmi megítélésben is jól tükröződnek. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően megtekintette a Me­zőgazdasági Szövetkezetek Házát, a Szabadság-hegy tete­jén, a Normafánál emelkedő ötemeletes tetszetős épületet, amely továbbképzési és üdül­tetési központként • működik. Az új létesítményben képzik tovább a tsz_ek tisztségviselő­it, itt tartják az érdekképvi­seleti szervek és társulások értekezleteiket, tanácskozásai­kat. A nyári idényben a köz­pontban üdülnek a tsz-ek tag­jai. Finnország támogatná az atommentes övezetek létrehozását Finnország támogatja egy közép-európai atomfegyver­mentes övezet létrehozásának gondolatát — jelentette ki Mauno Koivisto finn köztár­sasági elnök egy kedden köz­zétett interjúban. A finn államfő Svédország erre vonatkozó javaslatával kapcsolatban foglalt állást, rámutatva, hogy a svéd javas­lat „nagy jelentőségű és mél­tó arra, hogy figyelembe ve­gyék”. Koivisto emlékeztetett Finn­országnak az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásával kapcsolatban tett javaslataira, és hangsú­lyozta: mind a finn, mind a Perez cfe Cuellar Moszkvába utazik Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára március vé­gén Moszkvába látogat. Ezt a főtitkár jelentette be kedden az ENSZ székhelyén, sajtó- értekezletén. Pérez de Cuellar közölte, hogy a találkozót Jurij And­ropov, az SZKP KB főtitká­gé sorakoztak. És most itt áll­nak egy újabb döntés előtt. A mai helyzetre még min­denképpen Rakowski minisz­terelnök-helyettes megálla­pítása érvényes: „A lengyel társadalom magatartását jel­lemezve meg lehet talán koc­káztatni ma már azt az állí­tást, hogy növekszik a realisz­tikusan gondolkodó emberek száma. Bizonyos, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabb le­hetne, ha nem lenne ilyen kommunistaellenes a közvé­leményt formáló értelmiségi rétegek magatartása. Ha kö­zöttük több lenne a reálisan gondolkodó ember, már ma­gunk mögött hagytuk volna a politikai válságot”. ra javasolta. A világszerve­zet főtitkára közölte, hogy moszkvai megbeszéléseinek nincs előre meghatározott na­pirendje. Véleménye szerint elsősorban a leszerelés, a kö­zel-keleti és az afganisztáni helyzet lesz a tanácskozások témája. Afganisztánnal kapcsolat­ban Pérez de Cuellar hangoz­tatta, hogy ebben a kérdés­ben Afganisztán, Irán és Pa­kisztán számít tárgyaló fél­nek. Mint ismeretes, Diego Córdovez, a főtitkár afganisz­táni különmegbízottja az el­múlt napokban Teheránban és Iszlámábádban tárgyalt a kérdésről, és ma az afgán vezetőkkel találkozik Kabulban. Lengyelország Több áru már jegy nélkül Nem lenne igazságos, ha a lengyel értelmiségről festett képet nem egészíteném ki. Magam, a mai lengyel veze­tésben ott találtam az értel­miség színe-javát: a tudós szo­ciológus kulturális minisz­tert; a közgazdaság tudósait párt- és állami tisztségekben: az államjog nemzetközi hírű professzorát a kormány jog­alkotással foglalkozó bizott­sága élén; a mérnök-közgaz­dász vajdát, a jogász párttit­kárt és sokan másokat. Nincs messze az idő — remélem —. amikor már róluk esik több szó, az új Lengyelország ar­culatát formálókról, s majd csak mellettük mindazokról, akik végül is beállnak a sor­ba. T. Varga József (Következik: Túl a mély­ponton.) Lengyelországban február elsejétől ismét szabadon lehet majd vásárolni a mosóport és a szappant. Mint Zygmunt Lakomiec belkereskedelmi és szolgáltatási miniszter ked­den közölte, ezekből az áruk­ból a kereskedelem két és fél hónapra elegendő készlettel rendelkezik. A tejfelhozatal határozott növekedésének eredményeként ugyancsak a jövő hónap ele­jétől a gyerekeknek és 18 éven aluli fiataloknak ha­vonta az eddigi fél kiló he­lyett háromnegyed kiló vaj jár majd. Ugyanez a korosz­tály falun havi fél kiló vaj­ra és negyed kiló zsírra jo­gosult. A miniszter azt is elmondta, hogy a jövő hónap első nap­jától jegy nélkül lehet kapni különféle déligyümölcsöket. A katolikus egyház lengyel- országi helyzetét, szerepét kí­vülről nagyon nehéz megér­teni. A mai, történelmileg ki­alakult állapot egyedülálló Európában. Az elmúlt évek eseményei bizonyítják, hogy maguk a lengyel kommunisr ták sem értették meg min­dig pontosan ezt a helyzetet, s ezért hoztak — vagy nem hoztak! — megannyi, később meggondolásra késztető in­tézkedést. Helytelen volna ezért a helyzet megítélésénél csupán a legutóbbi évek eseményeire, s ebben a katolikus egyház magatartásával hagyatkozni. Kétségtelen, hogy Walesa és a Szolidaritás sokáig élvezte az egyház támogatását. De ma már az is igaz, ahogyan a lengyel közmondást idézik: „A pap nagyon szépen tud te­metni, de soha nem feszik a halott mellé”r Rakowski miniszterelnök­helyettes véleménye ez: „Ha azt vizsgáljuk, mi ma a szo­cializmus építésének realitá­sa Lengyelországban, abból kell kiindulni, hogy az egy­ház valamilyen támogatása nélkül nem tudunk kormá­nyozni. Nem tervezzük vala­milyen katolikus párt létre­hozását, de felmerül a kérdés, hogyan vonjuk be a sok száz­ezernyi katolikus aktivistát a társadalmi életbe?” Zénón Körnender, a Pax katolikus világi szervezet el­nöke, jelenleg miniszterel­nök-helyettes így beszél a problémáról: „Tapasztala­tom, hogy a párt és a kor­mány vezetése igyekszik meg­szüntetni a nemzeti egységet akadályozó tényezőket. Poli­tikai nézetkülönbségek, vi­ták lehetnek a kommunisták és a katolikusok között, de egy hazánk van, azt építeni kell, nem pedig lerombolni”. Majd az egyház szerepéről szólva hangsúlyozza: „nem léphetnek fel politikai erő­ként. Feladataik lelkipászto­ri, hitbuzgalmi természetűek. A világon a katolicizmus nem mindenütt ugyanolyan színe­zetű. Az egyház sokhelyütt a jobboldali, kommunistaelle­nes erőkhöz vonzódik. De miután a vatikáni zsinat ki­mondta a párbeszéd lehetősé­gét, az egyháznak Lengyelor­szágban is el kell határolnia magát a szocialistaellenes erőktől. A szocialista társadal. mi rendszerrel, a néphatalom­mal, mint megváltoztatha­tatlan realitással kell számol­ni”. Glemp érsek nyugalomra in­tő megnyilatkozásai, általá­ban az egyházi vezetők ma­gatartása a megfigyelőben azt a benyomást kelti, hogy a lengyel katolikus egyház szá­mot vet a realitásokkal, s a jövő szocialista Lengyelor­szágában betöltendő szere­pét. pozícióját keresi. A ma­gyarok által jól ismert krak­kói Mária-templomban elhe­lyezett, a szögesdrőttal kere­tezett lengyel nemzeti zászló azonban mást is jelez: az egy­házban is jelen vannak, még azok az erők, amelyek elve­tik a megbékélés jelszavát. Maradjunk még Krakkóban. Franciszek Dabrowszki, a pártbizottság titkára igen ér­tékes elemzést tud adni a len­gyel értelmiség magatartásá­nak a megértéséhez. A város­ban 12 egyetem van, negy­venezer nappali és húszezer levelező hallgatóval, húsz tudományos intézet 7500 tudományos munkással, mint­egy másfélezer alkotóművész él itt, kilenc színház műkö­dik — egyszóval olyan értel­miségi bázisa Krakkó Len­gyelországnak, ahol az ezzel járó problémák is koncentrál­tan jelentkeznek. Dabrowszki elmondta, hogy a válság utáni kibontakozás első időszakában, a szükség- állapot első idején, keveseb­bet foglalkoztak az értelmisé­giekkel. A párt csekély ere­jét a munkásokra koncentrál­ta. Lévén munkáspárt, ezt tartva természetes bázisának, többi északi ország érdekel­nek megfelel, hogy Észak- Európába ne telepítsenek atomfegyvereket. A svéd kormány síkra száll az atomfegyvereknek a jelen­legi szinten történő befagyasz­tásáért — hangsúlyozta M.B. Theorin, a genfi leszerelési bizottságban résztvevő svéd delegáció vezetője kedden a svéd békeszervezetek stock­holmi konferenciáján. A svéd képviselő egyebek között megállapította, hogy az új tipusú amerikai rakéták nyugat-európai telepítése fel­borítaná a katonai erők Euró­pában kialakult hozzávetőle­ges egyensúlyát.

Next

/
Thumbnails
Contents