Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

Püfanaflcépek egy rmmtóscsafőd életéből Beosztással élünk SALGÓTARJÁN! JÄRAS A cselekvő erő és a őizaiem kasalai Az üveges dinasztiák — Glauber József. Jandala Ala­jos — családjába, rokonságá­ba tartozik Simó Alajos, fi­nomcsiszoló a salgótarjáni öb­lösüveggyárban. Annak ide­jén Vratni József kultúrigaz­gató —, aki szintén a rokon­ságba számít — tanácsolta az altkor még süvölvény fiatal gyereknek, hogy menjen a gyárba dolgozni. A jóhírű elő­dök, valamint az általános is­kola utolsó éveiben, a nyári szünetekben eltöltött gyári tartózkodás, az érdeklődő fiú­ban tovább fokozta az üve­gesszakma iránti vágyat. * — Festő szakmunkás sze­rettem volna lenni — szól fe­lém fordulva Simó Alajos, miközben a csiszolókőtől el­veszi a mintázásra váró po­harat. — De abban az idő­ben nem indítottak osztályt az említett szakmában. Mivel meggyőződtek kézügyességem­ről, tanácsolták, menjek üvegcsiszoló-tanulónak, ott tu­dok újat alkotni. S ahogy teltek-múltak az évek úgy gyarapodtam tudásban, ta­pasztalatok ban. * — Leszerelésem után a szakmai feladatok elvégzé­se mellett a KlSZ-bizottsá- gon is dolgoztam. Erre az idő­re esik a gyár vezetői által szervezett ifjúsági lakásak­ció. Ebbe kapcsolódtam én is bele. Sikerült a vállalat ve­zetősége segítségével egy ket­tő és féil szobás lakáshoz jut­ni a Kemerovo-lakótelepen. Az OTP-hitelen kívül a vál­lalat 108 ezer forintot adott. Ebből 10 ezer forintot nyom-' ban levontak, mert szerződés­ben vállaltam, hogy tíz évig itt maradok. A lakás bútorai­nak megvásárlásában szüle­im is segítettek. Abban az időben a gyár vezetősége jó­val több támogatást adott az otthont teremtőknek, mint most. A szétosztásra kerülő lakások 50 százalékát a fia­talok, 50 százalékát pedig idő­sebb munkások kapták. Utób­biak közül nagyon sokan rég­óta vártak már az új ottho­nokra. * — A feleségen» is Itt dol­gozik a gyárban. Kettőnk ha­vi keresete a családi pótlék­kal együtt 9—10 ezer forint között váltakozik. Két fiunk van. Mindkettő jó tanuló. A nagyobbik, Attila, most Zán- kán van. Régész akar lenni. Nagyon szeret olvasni. Úgy kell lezavarni a játszótérre. A kisebbik, Krisztián inkább a gyakorlati élet felé vonzódik. Eleven, szeret rajzolgatni, fes- tegetni, jobban mint tanulni. Annak idején én sem szeret­tem a könyveket forgatni, de az élet rákényszerített. Mun­ka mellett elvégeztem a köz- gazdasági technikumot, tech­nikusi oklevelet szereztem az építőanyag-ipari szakmá­ban, a mester cimet pedig a vállalatnál megszervezett első tanfolyamon. Harmincöt éves vagyok. Hogy a szak­mában ilyen szintre eljutot­tam, nagyon sokat köszönhe­tek volt mesteremnek, Juhász Károlynak. Elismerve mun­kásságát, az én javaslatomra, az itt dolgozó egyik brigád felvette a nevét. Középiskolai tanulmányaim alatt a felesé­gemre hárult a munka nehe­ze, ő viselte a terhek nagy részét. Később megpróbáltam visszasegíteni, amikor ő járt középiskolába. * — Mire költik a havonta összegyűlt pénzüket? — Az OTP-nek és a gyár­nak havonta, együttesen 445 forintot fizetünk. Részletre vettünk egy gyermekbútort és íróasztalt. Ennek az esedékes havi részleteit is törlesztjük. Nem tudnám megmondani, hogy mennyit költünk a gye­rekekre. Ahogy nőnek, úgy kell nekik mindenből egyre több. Az igények kielégítésé­ben a nagyszülők is sokat se­gítenek. Nem túlzók, ha azt mondom: eddig még semmi­ben sem szenvedtek’ hiányt. A k'adások mérséklése céljából, amit lehet, azt a lakásban Sa­jó1- magam végzem el. Ezt a f^’ta magatartást, mozgé- k^vságot otthonról hoztam magammal: Például nem fize­tünk a lakás festéséért, mert kétévenként én magam csiná­lom meg. A lakás egy részét is én burkoltam be az Ezer­mester boltból vásárolt lécek­kel. Amikor szükség van rá, akkor lefestem az ajtókat, ab­lakokat. Pluszjövedelmem csak akkor van, ha a válla­latnál megkérnek, hogy túl­órázzak. * — Van más program ja is a szabad idő hasznos eltöltésé­re? — Igen. Például régi fali­órákat, ingaórákat gyűjtök. Eddig nyolcat sikerült meg­vásárolni. Sok időt vesz el a télken való munka. Az el­múlt évben volt olyan időszak, amikor munkaidő után rög­tön oda mentem dolgozni, ami egyúttal jó kikapcsolódást is jelentett. A szabad időben olvasom el a kötelező rende­leteket, irányelveket, ismer­tetőket, jelentéseket, hogy, mint főbizalmi, szakszervezeti bizottsági tag és munkavédel­mi felelős a különböző ta­nácskozásokon, megbeszélé­seken, ellenőrzéseken eleget tegyek vállalt kötelezettségem­nek. Emellett rendszeres új­ságolvasó vagyok. Szeretem tudni merre halad a világ és megérteni a zajló folyamato­kat. * — Mint minden családban, valószínű önöknél is, a havi költségvetés elkészítésekor szóba kerül, hogy emelked­nek az árak, emiatt jobban be kell osztani a pénzt. Jól meg kell gondolni mikor, mi­re jut. Méltatlankodik-e a felesége az árak emelkedése miatt? — Egyikünk sem örül. Meg kell azonban értenünk, hogy a jelenlegi helyzetünk és le­hetőségeink alapvetően má­sok, mint a korábbi években voltak. Nemcsak mi, hanem sokan mások se gondoltak ar­ra, hogy ilyen helyzetbe ke­rülhetünk. Annak idején volt olyan időszak, amikor a havi f izetésem az egyik hónapról a másikra csaknem megduplázó­dott. De nemcsak én, hanem velem együtt mindazok, akik­nek ilyen jól változott az életszínvonaluk, egy pilla­natra sem gondoltak arra, hogy lesznek szűkebb eszten­dők. Hogyan összegezhetném jelen helyzetünket — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Beosztással élünk, az egyik fizetéstől a másikig, különö­sebb gond nélkül. Van né­hány ezer forint tartalékunk. Én havonta 500 forintot ra­kok a KST-be. Eddig a fel­újítások mellett még az ap­róbb dolgokat mindig meg tudtuk venni a lakásba. Egye­lőre nagy értéket képviselő dolgok vásárlására nem gon­dolunk — érzékelteti a jelen helyzetet Simó Alajos finom­csiszoló, aki jelen beosztásá­ban mintázó, aki a köz érde­kében végzett munkájáért megkapta a salgótarjáni váro­si KTSZ-bizottság dicsérő ok­levelét. a KISZ Központi Bi­zottságának elismerő okleve­lét, a KISZ aranykoszorús jelvényét. Birtokosa az építő­ipar kiváló dolgozója kitünte­tésnek, tavaly pedig érdemes társadalmi oklevéllel tüntették ki. Venesz Károly A volt Gelka salgótarjáni telephelyén hét szakmunkásta­nuló sajátíthatja el az ott dolgozó műszerészek segítségével a rádió-televizió műszerész és a háztartási gépszerelő szak­ma mesterfogásait. Képünkön: Oravecz László másodikos rádió-televízió műszcrcsztanuló lemezjátszót javít. A magyarázó, mozgósító szó különös erőt jelent ak­kor, amikor sokasodnak a gondok. Ekkor igazán fontos az, hogy valamennyi mun­kálkodó ember megértse, mi okból hozzák az intézkedése­ket, s azok végrehajtásából mi a dolga az egyes közössé­geknek. A salgótarjáni járás ipari és mezőgazdasági üze­meiben, tanácsi szervezetei­ben tevékenykedő kommunis­ták helyesen ismerték fel ezt az igényt, s az elmúlt évi gaz­dasági teendők ellátását sze­mélyes példamutatásukon túl tájékoztató, agitáló munkával is ösztönözték. S talán éppen az, hogy ér­tékének megfelelően becsülték az úgynevezett emberi ténye­ző szerepét, eredményezte azt, hogy a salgótarjáni járásban a megyei átlagot meghaladó teljesítményeket produkáltak tavaly az ipari, mezőgazda- sági üzemek, valamint a ta­nácsokon gazdálkodók. Ebben a járásban pontosan ugyanazok a gazdasági szabá­lyozók érvényesültek, mint másutt. Nagyjából ugyanany- nyi eső hullott a földekre, mint a megye más területein. Mégis, ismertek és jól kama­toztattak egy olyan energia- forrást, mely képes megsok­szorozni az adottságokat —, s ez a jobbulást akaró embe­rek személyes energiája. Többek között erről is szó volt a salgótarjáni járás leg­utóbbi kibővített pártbizott­sági ülésén, melyen az elmúlt évi tapasztalatokból kiindul­va térképezték föl az idei tennivalókat. Pópity József, a salgótarjá­ni járási pártbizottság titká- ra beszámolójában nem le­becsülhető tényt tett a testü­let tárgyalóasztalára: a koráb­biaknál nehezebb körülmények dacára a járás valamennyi gazdasági egysége eredmé­nyesen gazdálkodott, sőt, több szempontból túlteljesítette az éves célkitűzéseit. Ez alól egyetlen kivétel van, a Nóg- rádmegyeri Vastömegcikk Ipa­ri Szövetkezet, mely veszte­séggel zárta tavalyi esztende­jét. A vezetők szerepe Bz az egyetlen kivétel azon­ban több mint a szabályt erősítő realitás. Figyelmeztet arra, hogy a vezetés hozzáér­tése, következetessége, fe­gyelme alapvetően befolyásol­ja a gazdálkodó egység lehet­séges teljesítményét. A Váci Kötöttárugyár kazári gyár­egységében például esztendő fordulója előtt, amikor hatal­masan feltornyolsultak a tő- kesexport -feladatok, a szokott­nál jóval gyakoribban tartot­ták a vezetői értekezleteket — összehangolva, szervezve az erők megfeszítését követelő tennivalókat. És fényes siker­rel! A kazáriak olyan ered­ményt mutattak fel a dollár­elszámolású kivitelben, mint kevesen mások! A megyeriek esetében viszont éppen az évek óta visszatérő bajok megszüntetésének halogatása, az immár alaptalanul meg­szavazott bizalom vezetett oda, hogy a cigányszövetkezet szénája rosszabbul áll, mint valaha. Érzékelhető mértékben ja­vult a salgótarjáni járás ipa­ri üzemeinek alkalmazkodó­képessége, gazdálkodásuk ru­galmassága. Ez irányba kifej­lesztett tulajdonságukra nem­egyszer szükségük volt —, aligha tudták volna külön­ben áthidalni akár az anyag- és alkatrészhiányból, akár a nehézkes értékesítésből eredő gondjaikat. És itt érdemes fel­figyelni ismét a kazári gyár­egység meó vezetőjének, Tő- zsér Isitvánnénak szavaira: azt, hogy a vidéki gyáregy­ség milyen exportfeladatokat kap, úgyis a központ dönti el. Az már viszont a gyáregység dolga, hogy minden eshetőség­re készen felkészüljön rá! Keresett, korszerű terméket! A járás több gazdálkodója, mint az előbb említett kazári üzemen kívül a FÜTÖBER és a Ganz-MÁVAG, valamint a Pentamer szövetkezet intenzív munkát fejtett ki jól értéke­síthető, korszerű termékek kifejlesztése érdekében. Pél­dájuk követése nem csak ajánlatos, hanem sürgető szükségesség is, hiszen a piaci boldogulás manapság tulajdonképpen két dolgon múlik: az elsőrendű minősé­gű, keresett terméken és a kedvező eladási feltételek fel­ajánlásán. A salgótarjáni járás sem mentes ma még a magyar ipar általános betegségétől: lassú folyamat az elavult, veszteséggel gyártott termékek megszüntetése, illetve kelen­dővé, nyereségessé tétele. Hol­ott ma minden eddiginél fon­tosabb a tőkésexport növelé­sére kínálkozó valamennyi le­hetőség megragadása — nem­csak azok számára, aKik már­is kapcsolatban állnak dol­lárral fizető partnerekkel, ha­nem azoknak is, akiknek egy­általán módjukban áll ilyen üzleti együttműködés megte­remtése. Nem kevésbé lényeges az importot helyettesítő, hazai termékek előállításának szor­galmazása sem. Erre a salgó­tarjáni járás számos ipari üzeme, szövetkezete, sőt me­zőgazdasági egysége is kivá­lóan alkalmas. Ezekre a kérdésekre irá­nyította a járási pártbizottsá­gi ülés résztvevőinek figyel­mét Géczi János, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára. Hozzátette azt is, hogy a legkapósabb árut is csak a hozzávalókkal való szigorú takarékoskodással szabad gyártani. Az utóbbi néhány esztendő nagyra értékelhe ő eredményeket hozott az alap­anyagok ésszerű felhasználá­sában, többek között erre is ösztönöz a járási pártbizott­ság korszerű felfogású gazda­ságszervező munkája. Ennek ellenére érdemes volna újra, még alaposabban átgondolni jelenlegi anyaggazdálkodási gyakorlatunkat, ami hosszabb távú program bár, de nem tűr halasztást. Közös gondolkodással A mindezekben való előre­haladás persze, kisebb-na- gyobb ötletek megvalósításán, a kezdeményezések bátorságán is múlik. Kérdés, hogy a ha­szonnal kibontható elgondo­lásokra, hol, mennyire tarta­nak igényt? Megkérdezik-e a munkáját végző embert, ho­gyan, milyen feltételek mel­lett tudná teendőjét gyorsab­ban, okosabban ellátni? Pél­da erre is, de bizonyára az ellenkezőjére is akad. A Nóg­rádi szénbányák például pá­lyázatot ír ki a munkaterme­lékenység javítását célzó öt­letek összegyűjtésére. A kazá­ri kötöttárugyár az idei esz­tendőre hatszázalékos ter­melékenység-emelkedést irány­zott elő, a módszereket ille­tően tehát nyilván ő sem mondhat le a közös gondol­kodás hasznáról. Egyenletesen fejlődő, meg­bízhatóan gazdálkodó mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek dolgoznak a salgótarjáni járásban — közülük elmúlt évi munkája alapján egy sem lesz veszteséges, illetve alap­hiányos. Figyelembe véve a gazdaságok kedvezőtlen adott­ságait — ez bizony, nem ke­vés. A tagság — párttagok és pártonkívüli becsületes dol­gozók — tenniakarását a kö­zös gazdaságok sem nélkülöz­hetik: mindenekelőtt a ráfor­dítások hatékonyságának rom­lása, a költségeknek a ter­melésnél gyorsabb ütemű emelkedése figyelmeztet erre. Az idei esztendőben a bé­rek, jövedelmek igen szerény mértékű emelkedésére számít­hatunk. Minden eddiginél fontosabb tehát, hogy a vi­szonylag szűkre szabott lehe­tőséget elsősorban azok élvez­zék, akik teljesítményükkel a leginkább hozzájárultak meg­teremtéséhez. Arra is int ez a tény, hogy nagyobb érzé­kenységgel figyeljünk azok­ra — a kis nyugdíjjal rendel­kezőkre, a nagycsaládosokra —, akik másoknál kevesebb anyagi tartalékkal rendelkez­nek, s ezért őket súlyosabban érintik a nehézségek. Többször és igen határozottan fogal­mazták meg a járási pártbi- zottsági ülés hozzászólói: a lehetőségekhez képesti legjobb áruellátást kell nyújtani mindazoknak, akik lelkiisme­retes munkájukkal a rávalót megkeresték. Sz. M. Színvonalasabb mozgalmi munkát a KISZ-ben A választás joga a fiataloké Az ifjúsági szövetség mun­kájának tartalmi és szerveze­ti megújulása csak úgy kép­zelhető el, ha módosulnak a szervezés, a felépítés, az irá­nyítás, valamint a választási rend elemei. A Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1982 ok­tóberében határozott ezekről a kérdésekről. Készítsünk egy gyorsmérleget a KISZ X. kongresszusa óta eltelt idő­szakról. Ma a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek csak­nem 912 ezer tagja van. Az ifjúkommunisták 62,6 százalé­ka dolgozó, 37,4 százaléka ta­nuló. A munkás és mezőgaz­dasági fizikai dolgozó KISZ- tagok száma együttesen 269 ezer fő. E réteghez egy év alatt tízezer fiatal csatlako­zott, a szervezettség javult, de még most sem kielégítő. Az értelmiségi és alkalmazott dol­gozó fiatalok között — főként a pedagógus és a közműve­lődési alapszervezetek gyors növekedése következetében — több lett a KISZ-tag. Mindez kedvező, de ha a KISZ-tagság megoszlását életkor szerint nézzük, érdemes elgondolkod­ni. A 14—18 éves korcsoport aránya 34 százalék. Változat­lan az előző évekhez viszo­nyítva. A 19—26 évesek rész­aránya kevesebb lett 13 ezer­rel. Ez másfél százalékos csökkenést jelent. A 26 éves­nél idősebbek a tagság 36 szá­zalékát alkotják. Ezen belül jelentősen emelkedett — 13 ezerrel — a 30 éven felüli fiatalok aránya. E korosztály ma már a KISZ-tagság több mint 10 százalékát alkotja. A KISZ politikai befolyása, erősödése szükségessé teszi, hogy a fiatalok sokrétű ér­deklődéséhez, élet- és munka- körülményeikhez jobban iga­zodjon a szerződési rend. A KISZ szervezetei, alapszerve­zetei a jövőben is elsősorban a munkahelyeken, a taninté­zetekben, a fegyveres erőknél, s testületekben, valamint a lakóterületen működnek. Az ide vonatkozó tavaly októberi határozat lehetővé tette, hogy munkásszállásokon, kollégiu­mokban, művelődési házak­ban, tudományos és sporte­gyesületekben, valamint más tartósan működő ifjúsági kö­zösségekben is alakulhassa­nak KISZ-alapszervezetek. Az új KISZ-alapszervezetek létrehozását, a közvetlen irá­nyításra jogosult KISZ-bi­zottság — e KISZ-szervezet létrehozását, a közvetlen irá­nyító területi KISZ-bizottság hagyja jóvá. Ezután tehát minden fiatal maga döntheti el, hogy mun­kahelyén, tanintézetében, vagy lakóhelyén kíván-e a KISZ-tagja lenni, rnely alap­szervezethez akar tartozni. Mindenki csak egy alap- szervezetnek lehet a tagja, de szervezeti hovatartozásától függetlenül több alapszerve­zet tevékenységébe is bekap­csolódhat. A koordinációs munka színvonala is javulhat, hiszen különösen a szorgalmi időben, a munkahelyi lakó­helyi, alapszervezet munká­jában. is részt vehet a tanuló. Sokan aggódtak, hogv a szerveződés ilvenfaita módosí­tásának az lesz a következ­ménye, hogy a fiatalok egy része elmegy a nagyüzemi KISZ-alapszervezetekből, átje­lentkezik a lakóterületeire, vagy a választhatóság miatt megszűnnek majd egy-egy he­lyen az iskolai KlSZ-alap- «zerveztek. Nem ez történt. Egy egészséges versengés jött létre. A fiatalok ugyanabba az alapszervezetba mentek, amelyben koruknak megfele­lő, igényeiket kielégítő prog­ramokat kínálnak, amelyben konkrét feladatokat kaptak. Az ifjúsági közösségek élet- rehívása nem fogható fel kampányként. E munka is csak úgy ér valamit, ha fo­lyamatos, állandósult. A terü­letileg illetékes KTSZ-bizott- ságok — az ifjúsági szövetség politikai hatásának szélesítése érdekében — a KlSZ-aktívá- kat bízott meg, hogy segítse­nek a lakóhelyek, a közmű­velődési intézmények, a tudo­mányos és sportegyesületek, a munkás- és diákszállások, illetve más tartósan működő ifjúsági közösségek KISZ- alapszervezeteinek munkájá­ban. Nagyobb súlyt kell helyezni más társadalmilag hasznos if­júsági közösségek, szabadidős­egyesülések szervezésére, tá­mogatására is. A KISZ ösztö­nöz minden olyan helyi kéz­deményezést, közösségi for­mát, amely alkalmas arra, hogy hasznosan kitöltse a fia­talok szabad idejét. A mozga­lom a maga sajátos eszközei­vel — esetenként anyagi tá­mogatással is — segíti egy-egy közösség működését. Bár a számok önmagukban is jeleznek valamit, da hite­les tükörképet mégsem ad­hatnak a mozgalmi munkáról, annak színvonaláról. Ahol a számok alapján a szervezett­séggel baj van, ott a módsze­rekkel is baj van, ott nem ve­szik kellő mértékben figye­lembe a fiatalok sajátosság- igényeit. Az építőiparban pél­dául a fiatal fizikai dolgozók szrevezettségi aránya alig éri el a négy százalékot. Erre nem adhat megnyugtató ma­gyarázatot a munkahelyi szét­szórtság a munkahelyek gya­kori változása, mert ott a mozgalmi élet gyengeségének egészen mások az okai. A KISZ szerveződése, fel­építése és irányítása, valamint választási rend egyes elemei­nek módosítása a társadalmi- gazdasági változásokhoz iga­zodik. Az eddigi tapasztalatok igazolják a döntés helyessé­gét. A. S. | NÓGRÁD - 1983. január 27., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents