Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

\ I Izrael elfogadhatatlan követeléseket támaszt Libanonnal szemben ills M S2ÜM Mpesfen öt egészséges gyermeknek —■ 4 kislánynak és egy kisfiú­nak — adott életet Tarjányi Sándorné hétfőn délután a Budapesti Orvostovábbképző Intézet szülészeti és nőgyó­gyászati klinikáján. A világ- viszonylatban is rendkívüli eseménynek számító szülést dr. Gáti István professzor, a klinika igazgatója — számos orvosból és más szakember­ből álló csoport közreműkö­désével — vezette le. A gyer­mekeket császármetszéssel segítették a világra. A 24 éves, Kiskunfélegy­házán lakó Tarjányiné és az orvosok felkészülten várhat­ták a rendkívüli eseményt, hiszen a terhesség '24. hetében már felfedezték az' ikerter­hességet. Ekkor került a kis­mama az OTXI-ba, ahol ult­rahangos vizsgálattal állapí­tották meg, hogy öt gyermek világrajötte várható.' Tarjányi Sándorné ettől kezdve a kli­nika lakója lett, gondos or­vosi felügyelet mellett várta gyermekei megszületését, amely a terhesség 33. heté­ben következett be. Az első gyermek, Szilvia 1410 grammak született, 13 óra 35 perckor; őt 2 perccel ké­sőbb követte Melinda, akinek a testsúlya 1600 gramm, majd 13 óra 40 perckor Hajnalka 1220 grammos testsúllyal. Üjabb 2 perc elteltével jött a világra az egyetlen fiú, Sán­dor, 1200 grammal. Erika, az ötödik gyermek 1180 gram­mal, 13 óra 45 perckor kö­vette testvérkéit. A gyerme­kek életképesek, további fej­lődésüket az inkubátor éltető biztonsága szavatolja és az édesanya is egészséges. Vogel „kormány­csapata" Hans-Jochen Vogel, a Né­met Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje hétfői bonni sajtóértekezletén bemutatta azt a tizennégy politikust, akik közül — kancellárrá vá­lasztása es értén — kormányát megalakítaná. A legutolsó Schmidt-kor- mánynak hét tagja szerepel a „korma nycsapatban”: Hans Ápel, hadügy, Anke Füchs családügyi, Volker Hauff köz­lekedésügyi, Manfred Lahns­tein pénzügy-, Jürgen Schmu- de igazságügyi, Heinz Westphal munkaügyi minisz­ter és Hans-Jürgen Wisch- newski, a kancellári hivatal egykori államminisztere. Böcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Philip Habib washingtoni megbízott hazautazása, az újabb közvetítési kísérlet kudarca után eleve kilátásta­lannak ígérkezett az ameri­kai védnökség alatt tárgyald izraeli és libanoni küldöttség hétfői khaldei találkozója, amely az összebékííhetetlen álláspontok megerősítésére szorítkozott. A konzultációra hazaren­delt Kabib vasárnap este eredménytelen tárgyalásokat folytatott Menahem Begin iz­raeli miniszterelnökkel a Li­banon számára elfogadhatat­lan Tel Aviv-i követelések feladásáról, mérsékléséről. A Begin-kormány vasárna­pi ülésén megerősítette: az esetleges csapatkivonást köve­tően ragaszkodik három, ka­A gazdasági válságból a kivezető út a leszerelésen át vezet — hangsúlyozta Olof Palme svéd miniszterelnök egy Párizsban tartott szocia­lista rendezvényen, Andreasz Papandreu görög miniszterel­nök kijelentette: a nyugatnak nagyon gondosan kell tanul­mányoznia a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi ja­vaslatait, mert azok lehetővé teszik az előrehaladást a je­lenlegi feszültséget okozó problémák megoldása felé. A Francia Szocialista Párt azzal nyitotta meg választási kampányát a márciusi községi választások előtt, bogy a „változás szereplői” jelszóval országszerte kollokviumokat, gyűléseket rendezett s ezek betetőzéseként vasárnap Pá­rizsban tartott egy rendez­vényt, amelyre meghívta több kormányon levő szocialista és szociáldemokrata párt vezető­it. Eljött Párizsba Bruno Kreisky osztrák kancellár, Kalevi Sorsa finn miniszter­elnök, Felipe González spa­nyol miniszterelnök, Andreasz Papandreu görög miniszterel­nök, Olof Palme svéd minisz­terelnök és Habib Thiam, szenegáli miniszterelnök. A külföldi kormányfők, akiket Lionel Jospin, a Fran­cia Szocialista Párt főtitkára és Pierre Mauroy miniszter- elnök üdvözölte, többszáz fő­nyi hallgatóság előtt számol­tak be kormányzati tapaszta­tonai támaszponttá fejlesztett izraeli radarállomás fenntar­tásához a dél-libanoni biz­tonsági övezetben, ahonnan el kell távolítani az ENSZ békefenntartó erőit és ahol a kívánságára rehabilitált Had­dad őrnagy milíciái jutnának meghatározott szerephez. Iz­rael feltétlenül szabja továb­bá a kétoldalú kapcsolatok olyan mértékű normalizálá­sát, amely a kölcsönös képvi­seleti irodák megnyitását is magában foglalja. Begin fe- hatalmazást kapott a kor­mánytól, hogy az amerikai beavatkozással szembeszállva garantálja a libanoni agresz- szió politikai céljainak elé­rését, Az amerikai—izraeli nézet- eltérések lényege: az Egye­sült Államok saját vagy nem­lataikról s fejtették ki véle­ményüket arról, hogyan le­hetne kijutni a súlyos gazda­sági válságból. Bevezetésként Mauroy miniszterelnök hang­súlyozta, hogy a francia szo­cialisták nem tekintik végzet­nek a válságot s annak meg­oldását Franciaországban az Ipari szerkezet korszerűsítésé­ben, s az emberek gondolko­dásmódjának átformálásában látják, ugyanakkor szükség van a fokozottabb nemzetközi szolidaritásra és a szocialista ás szociáldemokrata pártok­nak ezen a téren kell fontos szerepet játszaniok. Olof Palme svéd miniszter- elnök beszédében arra muta­tott rá, hogy egy nagyszabá­sú nemzetközi gazdasági ter­vet kellene megvalósítani, amellyel a fejlett ipari orszá­gok kisegítenék nehéz hely­zetükből a fejlődő országokat, növelnék azok vásárlóerejét, s így azok megrendeléseikkel munkaalkalmakat teremthet­nének az ipari országokban. Ehhez megfelelő pénzügyi erőforrásra lenne szükség s ezt azzal lehetne előteremte­ni, ha a fegyverkezés fokozá­sára pazarolt összegeket erre a célra fordítanák. A gazda­sági válság megoldása tehát szoros összefüggésben van a nemzetközi enyhülés ügyével, éppen ezért komoly tárgyalá­sokat kell folytatni a fegy­verkezési hajsza lefékezése érdekében­tésére törekszik Libanonban. Támogatja a dél-libanoni ENSZ-alakulatok fenntartá­sát, esetleg multinacionális erőkkel való helyettesítését. Egyetért azzal a libanoni ál­lásponttal, hogy a tfaddad-fé- le milíciáknak csupán egy ré­sze térhet vissza a hadsereg kötelékébe, és végül úgy vé­li, hogy Izraelnek be kell ér­nie Bejrutban korlátozott dip­lomáciai képviselettel. A hétfői libanoni—izraeli ülés előtt rakétát lőttek ki és kézifegyverrel is tüzet nyitot­tak a tárgyalás színhelyének közelében lévő izraeli ellenőr­ző állomásra. Egy katona meg­sebesült. A megszálló csapa­tok több személyt letartóztat­tak az azonnal lezárt körzet­ben és lefegyverezték a liba­noni hadsereg és rendőrség több egységét. Papandreu görög miniszter- elnök ugyancsak nagyobb nemzetközi szolidaritást sür­getett s felhívta a figyelmet arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak prágai javasla­tai komoly előrehaladást te­hetnek lehetővé, ezért a nyu­gati kormányoknak nagyon gondosan kell azokat tanul- mányozniok. Papandreu rá­mutatott arra is, hogy feltét­lenül szükség van a széles néptömegek mozgósítására, hogy előre haladhassanak a leszerelés útján. Kalevi Sorsa finn minisz­terelnök kifejtette, hogy Eu­rópa több országában ma szo­ciáldemokrata vagy szocialis­tapárti kormány van hatal­mon, s e kormányoknak a le­szerelés ég az enyhülés érde­kében kell fellépni ők és hatá­rozott békepolilikát kell foly- tatniok. Bruno Kreisky osztrák kancellár hangsúlyozta, hogy a jobbolalí gazdaságpolitikai koncepciók képtelennek bizo­nyultak a gazdasági válság megoldására s ezek felett végképp eljárt az idő. A vál­ságot csak intenzív nemzet­közi együttműködéssel lehet megoldani s ezen a téren fontos szerepük van a szocia­lista és szociáldemokrata pár­toknak. Mitterrand elnök vasárnap délben ebéden látta vendégül a külföldi kormányfőket. (MTI) zetközi radarállomások létesí­A gazdasági válságból a leszerelésen át vezet az út Szocialista és szociáldemokrata kormányfők találkozója Párizsban Lengyelországi változások (1.) Csak a szükségállapot segített 1982 decemberének utolsó napján felfüggesztették a Szükségállapotot Lengyelor­szágban. A katonák vissza­mentek a laktanyákba... Ez az utóbbi mondat igen jól hangzik! Ám nem igaz. A katonák ugyanis eddig is ott voltak. Mert különös szükség- állapot volt ez. Szükségállapot. Lengyelül ez a kifejezés államjogilag nem ismert, ezért hadiállapot- nak nevezték. Így fordították a nyugati sajtóban is. Mind­egy hogyan mondjuk,' igen rosszá a kifejezés akusztikája. Nem titkolom, magam is né­mi szorongással indultam el felfedező sétára varsói tar­tózkodásom első estéjén. De a szorongás hamar eloszlott. Előszöris: katonaság sehol. Rendőrök ügyeltek a közbiz­tonságra, nem többen, minta világ bármely nagyvarosában. Á szorongás helyére lassan némi restellkedés, szégyenér­zet lépett, amikor tetten ér­tem magam: miért is csodál­kozom olyan magától értetődő dolgokon, mint a szórakozni induló jólöltözött emberek so­kasága. a párolgó főtt kolbász a bisztró kirakatában, az ut­cai árus gyümölccsel megra­kott standja, a zsúfolt köny­vesboltok, a napi- és hetilapok sokaságát kínáló újságosbó­dé. vagy éppen a kapu alatt csókolózó fiatalok látványa. A tájékoztatási miniszter meghívásának tettem eleget néhány kollégámmal decem­berben, s találkozhattam két miniszterelnök-helyettessel, államtitkárokkal, miniszte­rekkel, a központi bizottság egyik titkárával, vajdasági, nagyüzemi vezetőkkel, mun­kásokkal. Elsőként talán az tisztázó­dott a beszélgetések során, hogy a lengyelországi válság nem 1981. december I3-ával, a szükségállapot elrendelésé­vel kezdődött. Ez az intézke­dés — ma már bizonyosan el­mondhatjuk — a válságból ki­vezető hosszú út első, nagyon kemény és fájó, de elkerül­hetetlen lépése volt. Szükségállapot egy szocialis­ta országban? Talár, a mai napig nem emésztettük meg magunkban a dolog tragikus voltát. Legalább a kérdést fo­galmazzuk meg: milyen mély és sok összetevőből álló vál- eágfolyamat kellett ahhoz, hogy idejüssön Lengyelország? — Űjabbkori történelmünk legnagyobb válsága után va­gyunk, mint a súlyos infark­tus után gyógyuló beteg — jellemezte a helyzetet Tade- usz Hupalowski tábornok, közigazgatási miniszter. Mieczyslaw F. Rakowski miniszterelnök-helyettes: „Az, hogy sikerült megállítani a lengyel állam politikai, gaz­dasági struktúrájának fel­bomlási folyamatát,'s mind­ezt saját erőből, joggal tart­juk a párt, a szocialista ál­lam történelmi eredményé­nek. Sikerült elkerülni, hogy az események sorún a nem­zet tartós sebeket kapjon. El­enyésző számban voltak áldo­zatok, pedig, bár minden em­berélet drága, elképzelhető volt, hogy sokkal több áldo­zatai jár majd a rendcsiná­lás”. Időzzünk egy kicsit az okok­nál. Sok ember meghallgatá­sa után sem szeretném egy­szerűen józan pragmatizmus­nak nevezni, a realitásérzék sem elég pontos jelző arra, ahogyan ma a lengyel veze­tés gondolkodik, elemzi a tör­ténteket és formálja a takti­kai, stratégiai célkitűzéseit. A magyar újságíró megannyi ha­zai és nemzetközi tapaszta­lat ismeretében sem merész­kedhet az elemző ítéletalko­tás utcájába. Hallgassuk ezért, mit mondtak a legilletékeseb­bek. Hogyan is jutott ide Len­gyelország? Ismét Rakowski: ..Nem tu­dunk kormányozni. Ez a len­gyel hagyományokból is fa­kad. Mi. mint új uralkodó osztály nem tudtunk ettől a hagyománytól megszabadul­ni”. Franciszek Dabrowszki a krakkói vajdasági pártbizott­ság titkára: „1980 augusztu­sa nem jött váratlanul. A ré­gi pártvezetés nem vezetett, hanem uralkodott. Hiányzott a bírálat, az önkontroll. A nép morális, ideológiai egy­ségéről beszéltek, de nem fi­gyeltek az emberek vélemé­nyére. A propagandában csak sikereket volt szabad han­goztatni”. Zygmunt Rybiczki az ál­lamjog tudósa, a miniszterta­nács jogi ügyekkel foglalkozó államtitkára: „A munkásosz­tály fellépése 1980 augusztu­sában teljesen autentikus volt. Egy új, a szocializmus­nak megfelelő jogrendért, re­formokért emeltek szót. Ép­pen ezért ma is a munkások képviselőivel megkötött au­gusztusi megállapodások ta­laján áliurik”. Zénón Körnender miniszter­elnök-helyettes, a Fax kato­likus szervezet elnöke: „A válságnak gazdasági okai is vannak. Ma, utólag igen ne­néz meggyőzni az embereket arról, hogy hosszú ideig túl­zottan jól éltek ahhoz képest, amit a termelés színvonala, a munka hatékonysága meg­engedett volna. Ebből óriási nemzeti eladósodás keletke­zett, amely 1981 végére a ka­tasztrofális összeomlás szé­lére vezette, az országot”. Jan Glowczyk a LEMP Köz­ponti Bizottságának titkára: 2 NÓGRÁD — 1983. január 25., kedd Á lisszaboni elöntés Eanes portugál államfő televíziós beszédében kőzetet feloszlatja a parlamentet és kiírja az idő előtti választáso­kat. A döntéssel új szakasz kezdődik az elhúzódó portugál válság történetében. A kórkép fontosabb számai:. 13 milli­árd dollár államadósság, 3,5 milliárd dollár mérleghiány, 25 százalékos infláció, 15 százalékos munkanélküliség. Ilyen helyzetben a szokásosnál is veszélyesebb az elhúzódó ha­talmi kötélhúzás. Ami a politikai előzményeket illeti, a ta­valy decemberi helyhatósági választásokon kitűnt, hogy az AD (demokratikus szövetség) nevű kormánykoalíció ve­zető ereje, a szociáldemokrata párt elvesztette szavazóinak hat százalékát. Ez — és a felismerés, hogy ilyen nehéz hely­zetben egyszerűen nem érdemes a felelősséget vállalni — egy héttel később lemondásra késztette pinto Balsemao kor­mányfőt. Áz inkább nyugat-európai liberálisokra emlékeztető szociáldemokratákon kívül az AD tagja a kereszténydemok­rata és a monarchista párt — ellentéteikbe az elmúlt két esztendőben összesen három kormányfő bukott bele. Ez az időszak ráadásul a folyamatos jobbratoíódás ideje volt. Egy­más után kerültek veszélybe az 1974-es forradalom legna­gyobb vívmányai (megkérdőjelezték a rendkívül haladó tes­tületet, a forradalmi tanácsot). A Balsemao lemondását követő veszélyes politikai vákuumban az államfő többször figyelmeztette az AD-t. Miután a válasz erre egy minisz­terként már megbukott, szociáldemokrata körökben is má­sodrendűnek minősített politikus, Viktor Crespo kormányfői jelölése volt; Eanes elnök vetett véget a huzavonának, megadva Portugáliának a tiszta lap lehetőségét. Elméletileg Portugáliában adott egy baloldali többség esélye. A probléma az, hogy a szocialista párt elzárkózik egy baloldali blokktól, és a centrum, sőt, a jobbszárny felé keresi partnereit. Ez a múltban már többször kudarcot val­lott, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy Soaresék tanul­tak a leckéből. Egyelőre csak az biztos, hogy a lakosság többsége a kilábalás halvány reményeként köszönti Eanes elnök döntését... Harmat Endre Hitze az NSZK-ban A nyugatnémet fővárosban tárgyalt hétfőn Paul Nitze. az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről fo­lyó genfi tárgyalásokon részt­vevő amerikai küldöttség ve­zetője. Nitze, aki az év végi hosz- szabb szünet után csütörtökön kezdi meg újra tárgyalásait Genfben a szovjet küldöttség­gel, részletesen tájékoztatta a nyugatnémet kormány veze­tőit az Egyesült Államok tár­gyalási koncepciójáról, azok­ról az utasításokról, amelye­ket a hét végén kapott Re­agan elnöktől. Reagan azzal bízta meg' Nitzét, hogy még egyszer alaposan tisztázza a nullamegoldás lehetőségét, kilátásait. Áz amerikai diplomatát fogadta Helmut Kohl kancel­lár. aki kifejtette, hogy kor­mánya, egyfelől, változatlanul a millamegoldást tekinti a „legkívánatosabb” célnak, másfelől, érdekelt megfelelő gádok” terrorszervezet tagjai­nak kilenc hónap óta tartó bűnperében. A bíróság az összesen 63 vádlott közül huszonötöt élet- ';,y tiglani szigorított fegy- ázra, hetet életfogytiglani börtönre ítélt. (Az utóbbi bün­tetés valamivel enyhébb az előbbinél, mert a későbbiek­ben nem zárja ki a büntetés enyhítését). A 63 vádlott kö­zül 9 szökésben van, ezeket távollétükben ítélték el. Hu­szonhét vádlottra 4 hónaptól 30 évig terjedő szabadság- vesztést szabtak ki, 4 vádlot­tat kellő bizonyítékok hiá­nyában felmentettek. Életfogytiglani szigorított fegyházbüntetéssel sújtották a „Vörös brigádok” egész ve­zérkarát, kezdve Mario Mo- rettin, a terrorszervezet „ha­dászati vezetőségének” tag­ján és „agyán” — egészen Natalia Ligásig és Prospero Gallinariig, aki 1078. már­cius 16-án géppisztolysorozat­tal kioltotta az előzőleg 55 napig fogva tartott keresztény- demokrata párti politikus éle­tét. Viszonylag enyhébb bünte­téssel, 16 évi szabadságvesz­téssel úszta meg a pert An­tonio Savasta és Emilia Libe­ra — az a két terrorista, aki „szupermegbánást” tanúsított és a nyomozás során együtt­működött a bírósággal. A hétfői ítélethirdetéssel lezárult Olaszország háború utáni legsúlyosabb politikai bűnpere, amely —, noha a vádlottakra súlyos büntetése­ket szabtak ki — nem tisztá­zott számos fontos körül­ményt. Mindenekelőtt nem adott választ a legfontosabb kérdésre: kinek, Vagy kik­nek állt valójában érdekében a kereszténydemokrata párt elnökének meggyilkolása. (MTI) „Az 1980 augusztusi esemé­nyek után folyamatosan lé­péshátrányba kerültünk. A párt egyre veszített erejéből, akeióképessége legyengült. Egy időben túlságosan a múlt­ra koncentráltunk. Mindenki — és nem alaptalanul — a régi vezetés hibáira, egyes személyek felelősségére fi­gyelt. Kellett ezzel is foglal­kozni, de nem ilyen egyolda­lúan. Túlságosan hosszú volt ez az időszak. Az ellenség szította c kérdés körül a lán­got, hiszen érdeke volt, hogy a párt Önmagával vitatkozzon, így szabadabb volt a kezük. Időközben a párt kongresz- szusa válságos helyzetet te­remtett. Demokratikus úton új központi bizottságot is vá­lasztott. Ekkor az ellenség frontális támadást indított a párt ellen. Közben a sorai je­lentősen megerősödtek. Ki­épült az apparátusuk, megje­lentek a külföldön kiképzett vezetőik is. Az erőre tehát erővel kellett válaszolni. A pártnak volt ereje: a szilárd, hazájához hű. kommunista vezetés alatt álló hadsereg”. És megszületett az elhatá­rozás : katonai szükségállapo­tot kell elrendelni. Jaruzelski tábornok 1981. december 13- án reggel hat órakor a rádió­ban és a televízióban ezt el is mondta a lengyel népnek. Az emberek tudomásul vet­ték —. de a legtöbben arra a mondatára emlékeztek, hogy a szükségállapot csak addig tart, amíg a helyzet indokolja. T. Varga József (Következik: 2. Mit akart a tárgyalási eredmények eléré­sében. Kohlon kívül Nitze megbe­szélést folytatott Manfred Wörner hadügyminiszterrel, Karl Carstens államfővel és Egon Bahr szociáldemokrata leszerelési szakértővel. Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszterrel Nitze kedden délelőtt brüsszelben találkozik, ahol a NATO-ta- nácsct is tájékoztatni fogja. Diether Stolze, a bonni ka­binet szóvivője, hétfőn közöl­te, hogy a nyugatnémet kor­mány számára nullamegol­dás nem jelenti a „mindent vagy semmit” politikáját. A Kohl-kormány a legutóbbi szovjet javaslatokat is üdvö­zölte, mint „helyes irányba” tett lépéseket — mondta a szóvivő, hozzátéve: kormánya az összes szovjet közép-ható­távolságú rakéta megsemmi­sítését akarja, de nem tartja kizártnak, hogy e rakéták egy részét a Távol-Keletre telepítsék át. (MTI) * \ Ítélethirdetés a Horo-perben Hétfőn hirdetett ítéletet egy római esküdtszék Aldo Moro, az Olasz Kereszténydemokra­ta Párt elnöke elrablóinak és gyilkosainak, a „Vörös bri-

Next

/
Thumbnails
Contents