Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

Nincs haladás a tárgyalásokon Csalódottság Bejrutban Habib közvetítése kapcsán 1. Mi a jelentősege Gromiko bonni és berlini tárgyalá­sainak? A csónak jelkép lett, ame­lyet a héten nem kevésszer emlegettek. A szovjet külügy­miniszter arról beszélt Bonn­ban, hogy Kelet és Nyugat — a különbségek és ellentétek dacára — egy csónakban fog­lal helyet, amikor a béke fenn­tartásának szükségességéről, a nukleáris háború elkerülésé­ről van szó. Tegyük rögtön hozzá: ez a csónak ma zor­dabb vizeken halad, s ha nem teszünk ellene, az év végé­re még viharosabb övezetbe kerülhet. A találó hasonlatot aligha kellett értelmezni vagy magya­rázni, mindenki azonnal meg­érthette, hogy a „rakéták évé­ről”, az eurórakáték telepíté­se körüli küzdelemről van szó. Mindez az NSZK-ra különös­képpen vonatkozik, hiszen te­rületén nemcsak 96 robotre- pülőgépet, hanem 108 Per­shing—2 típusú rakétát he­lyeznének el. Érthető, ha a szovjet—nyu­gatnémet megbeszéléseken el­sősorban a fegyverzetkorlátozá­si problémák kaptak hang­súlyt. Grcmiko megnyilatko­zásai ismét kifejezték a mesz- szemenő tárgyalási készséget és rugalmasságot, de egyér­telműen leszögezte, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá az egyensúly megbontásához. A bonni eszmecsere hasznos volt, hiszen közvetlen lehető­séget adott az álláspontok jobb megismeréséhez, ugyan­akkor a merev nyugatnémet magatartás még nem módo­sult. ________ A tárgyalások kényes idő­szakban zajlottak Bonnban, miután 40 nap múlva tartják meg az NSZK-ban a rendkí­vüli választásokat. A döntés a nyugatnémet szavazópolgá­rokra tartozik, de a gazdasá­gi és más belső ügyek mellett a választási kampányban he­lyet kért a nemzetközi poli­tika is. Vogel, szociáldemok­rata kanceüárjelölt ebben az ügyben utazott Washington­ba és Moszkvába, s természe­tesen ilyen szempontból is figyelmet kaptak a Gromiko- látogatás eseményei. (Luns, NATO-főtitkár a héten odáig ment el, hogy az NSZK-t az Atlanti Szövetség felbomlasz- tásával vádolta, ha nem tele­pítene rakétákat...) Szó volt a válaszúihoz ér­kezett Európa rakétafegyver­kezési kérdéseiről több roá találkozón is, a francia—nyu­gatnémet szerződés évforduló­ján tartott Mitterrand és Kohl beszédében, az olasz—nyugat­német külügyminiszteri eszme­cserén, s a Fehér Házban, ahol Reagan személyes utasításo­kat adott a két genfi ameri­kai küldöttségvezetőnek. A hírek szerint sok új nincs az elnöki állásfoglalásban, kitart a nullamegoldás, mellett, ugyanakkor a „szovjet szán­dékok kipuhatolásával” pró­bálja némi tárgyalási készség­2 NóGRÁD — 1983. január 23., vasárnap TOLLHEGYEN A 77. számú Hivatalosan nem közölték, de kiszivárgott, hogy Reagan aláírta a 77. számú nemzetbiztonsági döntést. Üj fegyver­ről van szó, de nem rakétáról vagy tengeralattjáróról, ha­nem propagandafegyverről. Bizottságot alakítottak Clark nemzetbiztonsági főtanácsadó vezetéséval, s ennek olyan tagjai vannak, mint Weinberger, Shultz, Wick, a tájékoz­tatási hivatal igazgatója és mások. Reagan kívánságára be­kapcsolták Dailey-t, az ország írországi nagykövetét, aki az 1980-as elnökválasztási kampány reklámfőnöke volt. Miért hát a nagy összpontosítás? A bizottság célja.' hogy népszerűsítse és Nyugat-Európában elfogadtassa a genfi eurorakéta-tárgyalásokon képviselt amerikai álláspontot. Sok hűhó a semmiért, illetve a nulamegoldásért. Van egy amerikai kifejezés: a propagandával kapcso­latosan szívesen beszélnek a politika eladásáról, ahogyan az árut kell eladni. Nincs vita, a politika eladását tapasz­talt szakemberekre bízták. Csakhogy az eladhatóság az árutól is függ. R. E. Kemény tél tombol Dél- Olaszországban. Az erős szél­lel érkezett havazás nemcsak a magasabban fekvő falvakat vágta el a külvilágtól, ha­nem közlekedési gondokat okozott olyan városokban is, ahol 30 éve nem láttak ha­vat. A rádió már második nap­ja arra szólítja fel a déli or­szágrészbe induló autósokat, hogy alkalmazzanak hólán­cot, mert anélkül az utak — és nem csak a kevésbé fontosak — járhatatlanok. Gyásznap Gdanskban Gdanskban a szombatot gyásznappá nyilvánították arra való emlékezésként, hogy a héten a spanyol partok kö­zelében elsüllyedt a lengyel kereskedelmi flotta egyik ha­jója .és 28 tagú személyzeté­ből húszon életüket vesztet­ték. A gyásznapon a tenger- melléki városban elmarad minden szórakoztató és sport- rendezvény és a középülete­ken félárbocra eresztik az állami zászlókat. (MTI) Hó borítja P'ositano, Cánri. Taormina, Erice idegenfor­galomból is jól ismert medi­terrán tájait- Bari térségében a szél sebessége elérte az óránkénti 120 kilométert. Irpinia vidékén, a két évvel ezelőtti földrengés színhe­lyén járhatatlanokká vál­tak az utak. Az áramszolgál­tatásban keletkezett ; fenn­akadások csak növelik a szo­katlan téllel járó gondokat. Szicília egyes részein mí­nusz 15 fokot is mértek és attól tartanak, hogy a ke­mény tél nagy károkat ' okoz a mezőgazdaságban. Palermo, Taormina és Agrigento kör­nyékén ugyanis már virágzó mandulafákat borított be / a hó. (MTI) Befejeződő! t a gyakorlat Szombaton befejeződött a csehszlovák néphadsereg, a magyar néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt tör­zsei és csapatai részvételével a hazánk területén végrehaj­tott közös harcászati gyakor­lat. (MTI) Mozgósítani kell a lengyel mezőgazdaság tartalékait A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és az egyesült parasztpárt országos bizottságának pén­teken befejeződött kétnapos együttes ülésén két zárszó hangzott el, ezeket Roman Malinowski, az egyesült pa­rasztpárt országos bizottságá­nak elnöke, illetve Wojciech Jaruzelski hadseregtábomok, a LEMP KB első titkára mondta el. Malinowski leszögezte, hogy stabjl, tartós mezőgazdaság­politikára van szükség, mert a népgazdaságnak ez a területe különönsen nehezen tűri a gya­kori változtatásokat, az ideig­lenes jellegű döntéseket, a bi­zonytalanságot. Mint közölte, az ülésen állást foglaltak amel­lett, hogy a Lengyel Népköz- társaság alkotmányában rögzí­teni kell valamennyi mezőgaz­dasági szektor, köztük az egyéni gazdaságok tartós jel­legét. Ez várhatólag erősíti a parasztság bizalmát az állam politikája iránt. A gazdálkodás formájának megválasztása önkéntes, az eredmények alakítása azonban nem — fűzte hozzá Malinows­ki. Az állam a gazdálkodás szerkezetének javítása érdeké­ben támogatni kívánja a pa­rasztok önkéntes egyesülésé­nek, társulásának minden for­máját, az egyéni gazdaságok­nak a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal való együttműködésének bőví­tését. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a gazdálkodás kifi­zetődő legyén, új, korszerű el­vek érvényesüljenek a szerző­déses felvásárlási rendszerben, lényegesen javuljon a termelő- eszközökkel való ellátás a me­zőgazdaság mindhárom szekto­rában. A parasztpárt vezetője a két párt tagjainak különösen fon­tos feladataként említette a fa* lusi önkormányzat minden tör­vényes formájának előmozdí­tását. Ismertette az ülés részt­vevőinek azt az állásfoglalá­sát, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság 1990-ig szóló hosszú távú programjá­nak végrehajtására a kormány dolgozzon ki pontos ütemter­vet, amelynek végrehajtását a szejm évente, a LEMP Politi­kai Bizottsága és a parasztpárt országos bizottságának elnök­sége pedig időszakonként ér­tékelni fogja. Wojciech Jaruzelski emlé­keztetett arra, hogy a népha­talom volt az, amely létrejöt­tének pillanatában és azóta is elismerte a parasztoknak a földhöz való jogát. Hangsú­lyozta, hogy a munkás-paraszt szövetség a néphatalom alap­ja, a szocialista Lengyelország társadalmi-politikai fejlődésé­nek feltétele. Mint mondotta, bővíteni kell a munkások és a parasztok közötti közvetlen kapcsolatokat. Kívánatos len­ne például, ha a munkások minél nagyobb számban részt vennének a mezőgazdasági gé­peknek és berendezéseknek a tavaszi munkákra való előké­szítésében. A mezőgazdasági munkákba be kell vonni a kö­zépiskolák és a felsőoktatási intézmények diákságát, ami­nek — mondotta — nem csak gazdasági, hanem nevelési je­lentősége is lesz. Kilátásba he­lyezte, hogy a hadsereg a jö­vőben az eddiginél is nagyobb mértékben támogatja majd a mezőgazdaságot, különös tekin­tettel a nagyarányú talajjaví­tási munkálatokra. Jaruzelski hangsúlyozta: a lengyel mezőgazdaság foko­zott fejlesztése nem a nullá­ról indul, hiszen jelentős telje­sítőképességgel rendelkezik. A tartalékokat azonban a mosta­ninál sokkal jobban ki kell használni, és mindenképpen meg kell szüntetni a jelenlegi igen nagy mértékű pazarlást. A két párt legfelsőbb vezető szerveinek együttes ülése újabb jelentős lépés volt a nemzeti megegyezés, a hazafi­as erők egyesítése útján. Az ülésen elfogadott határozatot, (amelyet a közeli napokban hoznak nyilvánosságra) ma­radéktalanul meg kell valósí­tani — mondotta végezetül a LEMP KB első titkára (MTI) Á hét 3 kérdése nek legalább látszatát kelte­ni. ( Diplomáciai mozgás, érezhe­tő haladás nélkül — mond­hatnánk, de a helyzet ennél összetettebb. A merev nyuga­ti állásfoglalásoknak is tudo­másul kell venniök, hogy a nemzetközi politikában ott munkáinak azok a konstruk­tív javaslatok, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó tes­tületének prágai ülése terjesz­tett elő. Ez a program reális békealternatívát állít Európa és a világ elé, s mind széle­sebb támogatásban részesül. A világpolitka nem ismer csodákat, az alapvető kompro­misszumos megállapodások rendszerint hosszú vajúdás után születnek. Ilyen folya­matnak vagyunk most is ta­núi, nagyon nehéz tárgyalások állnak előttünk, de más út ne­hezen képzelhető el. 2. Miért vette át D5'-Afrika Namíbia közvetlen igazga­tását? Dél-Afrika ismét átvette Na­míbia közvetlen irányítását és igazgatását. Gyakorlatilag nem sok változott, hiszen az egykori német, majd brit fenn­hatóság alatt állt Délnyugat- Afrika jó ideje a dél-afrikai fajüldözők gyarmati sorban le­vő területe. Az ENSZ 17. éve megszüntette Pretoria gyám­ságát, vagyis Namíbiának meg kellett volna adni a függet­lenséget, de a dél-afrikaiak szembeszálltak a világszerve­zet döntéseivel. A nyugati hatalmakat kellemetlenül érin. tette Dél-Afrika elszigetelő­dése, és el akarták kerülni a választás kényszerét. Nyilván nem óhajtották feladni dél-af­rikai pozíziójukat, viszont nem kívántak szembekerülni Af­rika egészével sem. 1978-ban így alakult meg egy ötös „kon­takt csoport”. (Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Francia- ország, NSZK és Kanada), s megpróbált valamiféle áthida­ló megoldást elérni. Az új dél-afrikai taktika abból állt, hogy formailag megszüntették a közvetlen dél-afrikai felügyeletet, viszont csaknem százezer főnyi dél­afrikai katonai erő állomáso­zott az egymilliós országban, s egy homályos önkormány­zat élére Dél-Afrikával együtt­működő fehér és fekete törzsi politikusokat állítottak. A SWAPO-t a nemzetközileg el­ismert felszabadító mozgal­mat megfosztotok minded Po­litikai lehetőségtől, a válasz­tások egyszerű csaláson ala­pultak. Ez az ellentmondás azon­ban egyre inkább nyilvánva­lóvá lett: Dél-Afrika rrarníbiai emberei alól kicsúszott a ta­laj, robbanásveszélyessé vált a helyzet. Ilyen körülmények között Dél-Afrika ismét köz­vetlenül kezében vette az irá­nyítást. s ezzel átmenetileg megszilárdíthatta állásait, de hosszú távon még nagyobb lesz a belső és a nemzetközi tiltakozás. A „közvetlen irá­nyítás” kevésbé diplomatiku­san ugyanis a gyarmati hely­zet visszaállítását jelenti, ami­nek manapság, szerencsére már végképp nincs helye Afriká­ban. 3. Mi várható a Közel­Keleten? A libanoni—izraeli tárgya­lásokon négy albizottság ala­kult, s Habib folytatja köz­vetítő útjait. Közben az iz­raeli hadsereg megkapta téli felszerelését Libanonban, így a visszavonulás nem látszik közelinek. Az amerikaiak mindenképpen szeretnének legalább részleges eredményt elérni, hogy annak lendüle­tével kezdhessék meg a még sokkal bonyolultabbnak ígér­kező Reagan-terv realizálá­sát, a palesztin problémának saját érdekeik szerinti, Jor­dániái keretek között törté­nő rendezését. J Ebből a szempontból a kő-' vetkező hetek igen lényeges­nek ígérkeznek. Februárban várják Washingtonba Be- gint, s előreláthatólag ugyan­ebben a hónapban érkezik oda Husszein jordániai ki­rály is. Beginnek arra kell válaszolnia, hogy vállaljaj-e bizonyos megszállt területek kiürítését. (A településpoliü- ka nem erre vall), Husszein­nek pedig jeleznie kell, tud­ja és akarja-e a palesztino­kat képviselni. Lényegesebb kérdés azonban, vajon a pa­lesztinok hozzájárulnak-e ehhez a képviseletbe^: ért­hető, ha ekörül súlyos beláő viták vannak, amelyek a pa­lesztin mozgalom megoszlásá­val veszélyeztetnek. A kö­zeljövőben a PFSZ végrehaj­tó bizottsága, majd február közepén az Algírban össze­ülő parlament, á palesztin nemzeti tanács vitatja meg a kérdést. Réti Ervin I Kemény tél Dél-Olaszországban Böcz Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Amin Gemajel libanoni el­nök és Philip Habib wa­shingtoni megbízott péntek esti találkozója után a leple­zetten- csalódottság hangulata váltotta fel Bejrútban az „amerikai varázsló” közel- keleti jelenlétéhez fűzött ha­tártalan derűlátás légkörét Az államfőhöz közel álló Al- Amal, egyenesen azt a kö­vetkeztetést vonta le a Ha­bib által tolmácsolt izraeli követelésekből, hogy a csak­nem négy hete folyó izraeli —libanoni tárgyalások visz- szajutottak kiindulópontjuk­ra. Az amerikai diplomata há­romlépcsős csapatkivonási tervét Izrael azzal söpörte le az asztalról, hogy amíg nem jutnak megállaoodásra a tár­gyalások napirendjének alap­vető kérdéseiben, addig még egy részleges kiürítést sem hajlandó fontolóra venni Li­banonban. Izrael — mint Sá­ron hadügyminiszter közölte — semmiképpen sem enged abból a követeléséből, hogy a Libanonnal kötendő biz­tonsági egyezmény keretében három megfigyelő-előrejel­ző állomással rendelkezzék Dél-Libanonban. Samir kül­ügyminiszter ugyanakkor az izraeli—libanoni viszony tel­jes normalizálásához, ezen be­lül a diplomáciai kapcsola­tok bázisának tekinthető kép­viseleti irodák kölcsönös fel­állításához kérte Washington támogatását. Az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint Liba­non határozottan ellenzi iz­raeli radarállomások létesí­tését, de elképzelhetőnek tart­ja, hogy amerikai vagy nem­zetközi személyzet kezelje a megfigyelő berendezéseket- További nézeteltérés tárgya, hogy Izrael ellenzi az ENSZ- csapatok dél-libanoni jelen­létét és törvényesíteni akarja a libanoni kormánnyal a ha­zaáruló Haddad őrnagy pa- rancsnkosága alatt álló milí­ciák státusát. Legközelebb hétfőn, a Bej­rut melletti Khaldéban talál­kozik az izraeli, a libanoni és az amerikai küldöttség, de az izraeli feltételek ismere­tében illuzórikusnak tetszik az a libanoni követelés, hogy gyorsítsák fel az ország te­rületén tartózkodó külföldi erők teljes és feltétel nélküli kivonását. * Izraeli és palesztin táma­dások kereszttüzébe került az a találkozó, amelyen egy­felől Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottság há­rom vezetője. Úri Avneri új­ságíró. Mattitiahu Feled nyu­galmazott tábornok és Jakov Avnon vett részt. Jichak Samir izraeli kül­ügyminiszter a találkozót el­ítélve „állam és a demokrá­cia ellenségeinek” minősí­tette a három baloldali noli- tikust és a törvény módosí­tását követelte avégett, hogy „megfelelő választ adjanak a hasonló kalandokra”. Ugyancsak élesen bírálta az izraeli-palesztin találko­zót Damaszkuszban a Szíriá­hoz közel, álló EU Szaika pa­lesztin szervezet és Abu Sza- jeh, az Atátát.,yezet,te..;El Fa­tah központi bizottságának tagja. * Philip Habib, Reagan el­nök közel-keleti különmegbí­zott ja, szombaton, úton Szaúd-Arábiába, rövid idő­re megállt Kairóban és meg­beszélést folytatott Hoszni Mubarak államelnökkel. A találkozóról nem közöltek érdemi részleteket. Tudni vélik azonban, hogy elsősor­ban a libanoni helyzetről tárgyaltak. Egyiptomnak nincs közvetlen befolyása a Libanonban levő izraeli, il­letve az ’ arabközi erőkhöz tartozó szíriai csapategysé­gek kivonásáról folyó tár­gyalásokra, amelyek Habib megbeszéléseinek közéo­pontjában állnak. A vezető egyiptomi személyiségek, közöttük Mubarak elnök, az utóbbi naookban azonban mind több nyilatkozatban húzták alá. hogy kairói meg­ítélés szerint az átfogó kö- zel-keleti rendezéshez veze­tő út első és nillanatnyilag legfontosabb állomása a Li­banonból va'ó izraeli csa­patkivonás. Sürgették Wa­shingtoni, hogv gyak-oro'’on nyomást Izraelre, és hiúsít­sa meg annak időhúzó káját. (MTI) Szűrös Mátyás látogatása Hollandiában A Holland Munkáspárt meg­hívására Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály vezetője január 18—22. között látogatást tett Hollandi­ában. Találkozott és megbeszé­lést folytatott Max van den Berggel, a párt elnökével, Joop den Uly parlamenti frakcióve­zetővel és Maarten van Traa külügyi titkárral. A megbeszé­léseken a hagyományosan ki­alakult konzultációs kapcso­latoknak megfelelően időszerű nemzetközi kérdésekkel és a két párt közötti kaocsolatokkal foglalkoztak. Szűrös Mátyás ugyancsak találkozott a mun­káspárt, a kereszténydemokra­ta tömörülés (CDA) és a libe­rális szabadság és demokrácia néppártja (WD) parlamenti frakciójának vezető képvise­lőivel, valamint Jacobovits de Szegeddel, a külügyminisztéri­um politikai főigazgatójával. * Hollandiai tartózkodása so­rán az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője találko­zott Elli Isebouddal, a Hol­land Kommunista Párt elnö­kével és a párt más vezetőivel, akikkel elvtársi légkörű véle­ménycserére került sor párt­jaik kapcsolatáról.

Next

/
Thumbnails
Contents