Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
fülCSEMBEREK ITAPASZTALATOK - TANU* MOQ5CKAL Valaki az első traktusból Tervek és realitások Fülöp György nem tartozik azok közé, akik látványosan ívelő pályájukkal magukra irányítják a figyelmet. Ö szívósan, kitartóan építgeti pályáját. Tudja, mit akar, s hogy hová akar eljutni, halad hát nyugodtan célja felé. Nem sürgős, hiszen még az idő is neki dolgozik. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gépszerelője, talán higgadtságának is köszönheti, hogy eddig nem kényszerült vargabetűre. Még a műhely hátsó traktusában dolgozott a lemezesek közt, amikor már az elülső rész felé pillantgatott. Az volna az igazi, komoly gépeket re- parálni! Mert hát ez a bádogoskodás azért nem elégíthet ki végleg olyan embert, aki suhanc kora óta a tekintélyes szerkezetek felé vonzódott. Így aztán, mikor elől embert kerestek, ugrott az első szóra. Nemcsak a szó szorosan vett értelmében volt ez előmenetel számára, hanem válóban az. Becze István vette maga mellé, s nála jobb tanítómestert nem is kívánha' tott a fiú. — Idefigyelj, megmutatom — okította a nála kétszerte idősebb ember. A kezdő legény pedig szaporán bólogatott : értem, tudom! Dehogyis értette pedig, csak röstell- te bevallani! A mesternek azonban ehhez is jó a szeme. Kiterítette a rajzot, s magyarázott türelmesen. Fülöp György máig hallás érte. Pedig rég nem kergeti már ideges kapkodásba önnön bizonytalansága, most már valóban érti, tudja, hogyan kapcsolódnak egymásba a gépház fogaskerekei. — Én nem értem, hogy van az, hogy sokan az idősebb szakik féltékenységére panaszkodnak — mondja a bajszos fiatalember. — Hát másütt nem úgy van, mint nálunk? Itt a Lengyel Sándor bácsi is, a csoportvezetőnk: úgy tol minket, fiatalokat előre, mintha tulajdon fiai lennénk. No, ebben aztán igazán‘szerencsések a központi lakatosműhely fiataljai! Ebben a légkörben boldogulhat az, aki akar. Fülöp György pedig igencsak ezen van, hiszen vándorlókedv nincs a vérében, a helyét itt kell megtalálnia. Ezért nem szégyell ma se bemenni a műszaki könyvtárba, ennek-annak utánanézni. Mint amikor a német marógép meghibásodott. Hívták hozzá, de sejtette, előtanulmányok nélkül nemigen bírja megoldani a feladványt. A könyvekből gyorsan kikereste az odavonatkozó részt, s mint valami vizsgára, felkészülten ment a javításra. — Akkor az nagyon fontos munka volt — emlékezik vissza. — Biztosra kellett menni, nem lehetett tétovázni. Sikerek, kudracok felől kérdem. A sikert gyorsan elintézi : — Nekem nem kell, hogy állandóan dicsérgessenek. Viszont rendszeresen rákérdezek, miképp működik a gép, amit javítottam, s ha a munkás rábólint, minden rendben, az nekem bőven elég. Ami a kudracot illeti, azon máig sem jutott túl igazán. Nem tegnap történt pedig, de amilyen váratlan volt a pofon, olyan nagyot csattant. — Katonáskodás után visz- szatérve úttörő-összekötőnek választottak a KlSZ-bizottság- ban. Azelőtt is foglalkoztam úttörőkkel, elvállaltam. Rá egy évre rájöttem, ezt a munkám nem tudom tisztességgel ellátni. Szóltam, olyan feladatot adjanak inkább, amit. gyáron belül elvégezhetek. Megkérdezték, lennék-e akkor szervező titkár? Na, ez már tetszett, igent mondtam. A Jól zárta az elmúlt évet a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének kollektívája, Az elmúlt évi 360 millió helyett idén már 410 millió forint értékű terméket állítanak elő. Jelenleg a gyártócsarnokban négy darab, egyenként húsztonnás futómacska készül a Magyar Hajó- és Darugyárnak. Képünkön: Farkas Gyula és Éliás István lakatos az egyik termék szerelését végzi. a salgótarjáni Sszesnekben következő alkalommal aztán kiderült, a szervező titkár egészen másvalaki lesz. Ne szépítsük a dolgot, ki tettek a bizottságból. Nem az fájt, hogy nem kapom meg a tisztséget, hanem a kurta-furcsa elintézés. Ha valami, akkor az aztán igazán gyógyír lehet, hogy a műhelyben most alakuló komplexbrigád vezetőjéül őt választották. Vagy negyven ember munkájáért veszi magára a felelősséget, asztalosokat, kőműveseket, esztergályosokat, lakatosokat igazgat. Ez bizony fiatal fővel nem is csekélység! Sokfélék az emberek, a most születő brigádban viszont nagyon is egyfajta zenét kell játszani. — Azt szeretnénk, ha ebbe a csapatba csak azok lépnének be, akik hajlandóak a felajánlások teljesítéséért dolgozni — tervezgeti a két nap* ja megszavazott brigádvezető. — Ebben a -műhelyben egykor elsőrendű brigádok voltak, az általuk teremtett hagyományokat most nekünk kell folytatni. Hol van már az egykori bizonytalanság, ideges kapkodás? Fülöp György nemhiába tanult mesterétől: nemcsak a gépek, hanem az emberek szavát is érti. Megnyerte ezzel társai bizalmát, akiknek akkor is ez a csendes fiatalember jutott az eszükbe, amikor szakszervezeti bizalminak kerestek valaki oda- illőt. Márpedig a bizalom igencsak komoly dolog. Megszerezni se tudja akárki, de ember kell a megtartásához is. Pályája elején tart még Fülöp György. S bár nem művel semmi olyat, ami szóbeszéd tárgya lehetne, szívós kitartása magára vonta munkatársai szemét. Az idő neki dolgozik. Hiszen csak 25 éves. Szendi Márta Za jszigeteSés Egy nyugatnémet gyár olyan tapétát készített, amely jól véd a szomszéd lakásokból származó zaj ellen. A tapéta alapanyaga szintetikus habanyag, amely különösen a magas frekvenciájú rezgéseket nyeli el, és a visszhangképződést is megszünteti. A habtapéta vastagsága 6—10 milliméter- Fal felőli felszínén ragasztóanyag van, emiatt a tisztítatlan falra is erősen ráragad. A szoba felőli oldalát vékony mintás textil réteggel vagy műanyag fóliával vonják be, úgyhogy teljesen a megszokott tapéta, illetve falfestés hatását kelti. Nógrád megye, a megyeszékhely ipari és mezőgazdasági üzemeiben tevékenykedő párt- szervezetekben a politikai munka középpontjában a gazdasági helyzet értékelése, a termelési-, az exporttervek, a fejlesztési elképzelések teljesítésének elemzése áll. Ezekben a napokban gazdasági vezetők, munkások és mérnökök, a pártszervezetek tisztségviselői, párttagok és pártonkívü- liek keresnek választ olyan kérdésekre: a világgazdasági változások kedvezőtlen hatásai, az értékesítési gondok, a csökkenő piaci árak és a termelés növekvő költségei hogyan, milyen mértékben hatottak a termelésre, a gazdálkodásra, az életkörülmények alakulására. SZERÉNYEBB EXPORT Megannyi izgalmas kérdés, hasznos észrevétel hangzott el a salgótarjáni városi pártbizottság utóbbi ülésén is, ahol a gazdasági építőmunka múlt évi tapasztalatairól, az idei tennivalókról esett szó. Sára János, a pártbizottság titkára többek között elmondta: a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása az ipartól és a mező- gazdaságtól mintegy 450 milliós exporttöbletet kívánt a múlt évben. Hogy mit tettek ezért a salgótarjáni üzemek? A síküveggyárban, a ruhagyárban, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában nem keveset. Fehérvári Géza, a síküveggyár gazdasági igazgatója, Kaszás Józsefné dr., a ruhagyár igazgatója és Kalló István, a VEGYÉPSZER művezetője szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyek révén sikerült megtartaniuk, s talán szélesíteniük is piaci lehetőségeiket. A ruhagyár az egyre élesedő verseny közepette is teljesítette tőkésexporttervét, a síküveggyár pedig legalább 6 millióval több árut szállított a tőkésországokba, mint ahogy az esztendő indulásakor tervezték. Folyamatosan javult az exporttevékenység az öblös- üveggyárban, és a kohászati üzemek — az iparág tartós recessziója ellenére —, csaknem olyan értékű árumennyiséget exportált, mint 1981-ben, így a tervezettnél több, várhatóan eléri a 220 milliót a gyár nyeresége. A testületi ülésen elhangzott beszámoló és a vita résztvevői sem hagyták azonban szó nélkül azt a tényt, hogy a város üzemei teljesítették ugyan a szocialista országokba szánt exportjukat, összességében szerényebb értékű exportot bonyolítottak le a tőkésországokkal, mint tervezték. Néhány üzembe késve kezdték a piackutató munkát. Másütt azért estek el az értékesítési lehetőségektől, mert a gyengébb minőségű árut — a növekvő termelési költségek miatt — drágán kínálták, vagy nem szállították időben a kért portékát. A termelés, a hatékonyság, az értékesítés gondjai érezhetően megvámolták az üzemek tervezett nyereségét is. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál 20, a vasöntöde és tűzhelygyárban pedig 70 millióra nőtt a veszteség. JOBBA tenni a MINŐSÉGET A külpiaci helyzet, a honi körülmények azt követelik, hogy az üzemek vezetői, munkásai szakítsanak a gazdálkodásra eddig jellemző szemlélettel és gyakorlattal. A városi pártbizottság döntése egyértelmű volt: a termelés 1983. évi célkitűzéseit az értékesítés reális lehetőségei szabják meg valamennyi salgótarjáni üzemben. Közülük egyetlen sem engedheti meg, hogy idei termelése az eladatlan készletet gyarapítsa. Hiszen a termeléstől, a hatékonyságtól, a piac igényeinek kielégítésétől, végső soron a nyereségtől függ, milyen mértékben nőnek a jövedelmek, változnak az élet- és munkakörülmények a megye- székhelyen, a város üzemeiben. Ezért a termékek minőségének javítására, a takarékos anyag- és energiagazdálkodásra, a termelési költségek mérséklésére, a pontos, megbízható áruszállításra szükséges törekedni az esztendő első napjától az utolsóig. Devcsics Miklós, a párt Nógrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke, és Nádai István, a kohászati üzemek gyárrészleg-íőmérnöke szólt erről a pártbizottság ülésén. Gergely Sándor, a város környékéhez tartozó karancs- lapujtői termelőszövetkezet elnöke pedig a differenciált bérezés fontosságát, a végzett munka és a jövedelmek következetesebb összekapcsolását erősítette. A kedvezőtlen körülmények között dolgozó közös gazdaság a tervezettnél nagyobb, 14 milliós nyereséggel zárja az elmúlt esztendőt. Tudott dolog, hogy a technika, a technológia fejlesztése, megújítása eredményesen segíti a termékek korszerűsítését, az export növelését, a nép- gazdasági egyensúly javítását. Van erre ió néhány példa a salgótarjáni üzemekben is. A síküveg-feldolgozó, az új keverőüzem munkába állítása egyre kedvezőbben érezteti hatását a síküveggyár exportjában, jövedelmében. A kohászati üzemekben a hideghengermű fejlesztése, a szöggyártás rekonstrukciója, a kovácsolás új technológiájának kialakítása, az öblösüveggyári fejlesztés mind-mind olyan beruházások, amelyek a termékszerkezet korszerűsítését, a termékek versenyképességét, a hatékonyabb energiagazdálkodást szolgálják. A Salgótarjáni Ruhagyár arra is vállalkozik az idén, hogy beruházásra szánt millióihoz társakat keres. Remélik pénzük —, s a vállalkozó vállalatok milliói is — hatékonyabban kamatozik, gyorsabban megtérül ily módon. Mi tagadás, a bátor vállalkozás, a beruházások gondos előkészítése, a tervszerűen végzett, időben 'befejezett hatékony munka, ma még nem minden vállalatnál vált a gazdálkodás természetes részévé. A beruházási tevékenység tapasztalatairól, többek között a városépítés, valamint a vállalati munka gondjairól, a szükséges intézkedésekről szólt a tanácskozáson Timmer Zoltán, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. SZÁMVETÉS FELELŐSSÉGGEL Egyértelmű tehát, hogy az 1983-as feladatok következetes megvalósítása tervszerűbb, szervezettebb és fegyelmezettebb munkával számol a város üzemeiben. Azzal mindenekelőtt. hogy a munkahelyi kollektívák, a pártalapszerve- zetek felelősséggel elemzik a múlt esztendő tapasztalatait, s így vetnek számot a következő hónapok tennivalóival is. A gazdasági szakemberekben, munkáskollektívákban egyaránt erősíteni kell azt a szemléletet, s következetessé kell tenni a gyakorlatot, hogy a körülmények változásaival számoló, a hatékonysági, a minőségi követelményekre épülő, a végzett munka differenciált bérezését magába foglaló tervek kialakítása és végrehajtása teheti a tavalyinál eredményesebbé az idei esztendőt. Márton József, az ötvözetgyár pártvezetőségi és Vincze József a BRG pártbizottságának titkára is azt erősítették: a pártmunka, a politikai nevelő munka legfontosabb feladata, és felkészítsék a kollektívákat erre. S természetesen az is, hogy megvalósítására mozgósítsanak minden olyan tartalékot, amely az emberekben — a felkészült, határozott vezetésben, az újító- és munka- verseny-mozgalmakban, brigádokban — rejlik. V. G. Tervező tanácsok Ezekben a hetekben a szokottnál is pezsgőbb az élet a helyi tanácsokon. A testületek nem kisebb dolgokban döntenek, minthogy mire használják fel idén fejlesztésre, rendelkezésre álló összegeket, miként biztosítsák legalább az eddigi színvonalon a tanácsi intézményeit működését. Az országgyűlés még decemberben jóváhagyta a népgazdaság idei tervét és költségvetését, amelynek középpontjában az ország fizetőképességének megtartása, az egyensúlyi helyzet javítását szolgáló tartós tényezők kibontakoztatása és az életszínvonalunkban elért vívmányok megvédése áll. A helyi tanácsok is ezekhez a követelményekhez igazítják gazdálkodásuk éves tervét, természetesen összhangban a középtávú tervben megfogalmazott célkitűzésekkel. Köztudott, hogy szerényebbek a lehetőségek. Ilyen körülmények között a szokásosnál is nagyobb felelősség hárul a tanácsok tagjaira, hogy mérlegelve az igényeket, rangsorolva a feladatokat döntsenek milyen célra és mennyit szándékoznak fordítani. Megyénkben is az egyik legfontosabb társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet javítása. Az állami lakások építése mellett az eddiginél nagyobb figyelem kell, hogy övezze a magánerőből történő családi- ház-építés feltételeinek biztosítását, a telekkialakításokat, amihez a megyei tanács az idén is, terven felül, jelentős támogatást biztosít az arra pályázó tanácsoknak. Hasonlóan fontos Nógrádban az egészségügyi hálózat korszerűsítése, a balassagyarmati és pásztói kórházak rekonstrukciója. S ugyancsak megkülönböztetett tennivalóként tartják számon az ivóvízellátás javítását. Bizonyos, hogy ezek mellett településenként más és más égető tennivalók, orvoslásra váró problémák,, jogos igények jelentkeznek. Hogy mi valósul meg belőlük? Többnyire a helyi tanácsokon múlik, Azon, hogy miként kénesek feltárni és mozgósítani a településfejlesztés meglevő tartalékait, hogyan gyarapítják fejlesztési forrásaikat. Néni egy példa akad rá a közelmúltból is, amikor egy- egy körzeti orvosi, pedagóguslakást a kivitelezési költség feléből tető alá hozták, mert partnernek ajánlkozott a lielyj szövetkezet vagy a gyáregység. Szinte már természetessé válik, hogy a tanács a járdaépítéshez többnyire csak az anyagot biztosítja, a többit maguk a lakók végzik el. A gazdasági egységek egyre inkább érzik annak szükségességét, hogy nagyobb részt vállaljanak magukra a települések fejlesztéséből, hozzájáruljanak a falvak iakómegtartó képességé- nek erősítéséhez. S nem lankad a társadalmi' munkakedv sem, milliókkal mérhető az így a tanács fejlesztési alapján, költségvetésében megtakarított, illetve más, tervben nem szereplő célra fordítható összeg. Változatlan szempont a közpénzek ésszerű felhasználása, főként azokban az intézményekben, amelyek fenntartására a költségvetési források jelentik a fedezetet. Felfedezhető a körültekintő gazdálkodásra való törekvés, a takarékosság a tanácsi irányítás alá tartozó intézményekben, aminek célja: az alapvető egészségügyi. oktatási és szociális ellátás színvonalának megőrzése, olykor oedig a javítása. Ezeken a helyeken is számos lehetőség kínálkozik az ésszerűsítésekre. Kezdve forintos megtakarításoktól annak felismeréséig. hogy nincs szükség minden esetben milliós beruházásokra, ha már meglevő épület, létesítmény több célú hasznosításával is megoldható a gond. Fokozódik az intézmények ön- tevékenysége bevételeik növelésében, az adott forrásak átcsoportosításában. S mindinkább követelmény, hogy az intézmények vezetőinek közgazdasági szemlélete erősödjön, kutassák fel és használják ki a társadalmi összefogásban meglevő lehetőségeket, amelyekkel bővíthetők a költség- vetési eszközök. Helyben hozzák a döntést, hogy mire költik a közös pénzeket, s a megvalósítás is a helybelieken múlik. Ehhez van szükség egyebek között arra, hogy a tanácsi testületek nyílt község- és várospolitikát folytassanak. Mert a célok végrehajtásához nélkülözhetetlen az állampolgárok cselekvő részvétele. Hiszen régi a recent: figyelembe venni véleményüket, javaslataikat, rendszeresen tájékoztatni őket azok sorsáról. Hogy az esztendő végén, amikor a tanácsok maid a mérleget készítik, a szigorúbb és bonyolultabb körülmények ellenére is eredményekről számolhassanak be. M. Sz. Gy. NÓGRÁD - 1983. |anuái 23., vasárnap 3 \
