Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
/ ft MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG KIBŐVÍTETT ÜLÉSE V Az ifjúság oktatása-nevelésetársadalmi ügy Mint hírül adtak, a megyei pártbizottság legutóbbi kibővített ülésén megvitatta a közoktatás-politikai határozat végrehajtásának tapasztalatait, a továbbfejlesztés feladatait, a Központi Bizottság 1982. április 7-i irányelvei alapján. A napirend vitájában részt vett Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes. Az ülésen elhangzottakra ezúttal térünk vissza. Az elmúlt tíz év során — a társadalmi fejlődés részeként — jelentős eredmények születtek megyénkben az ■ oktatáspolitikai párthatározat, végrehajtásában. Erősödött a közoktatás iránti érdeklődés, a felnövekvő nemzedék oktatásáért, neveléséért érzett társadalmi felelősség. Az ifjúság oktatása, nevelése — politikai érdekeinknek megfelelően — össztársadalmi üggyé vált, az eredményes munka érdekében széles körű szemléleti és gyakorlati egység bontakozott ki. A párt-, az állami és társadalmi szervek, mozgalmak, gazdasági egységek sokirányú munkája segítette az oktatáspolitikai célok valóra váltását. A társadalmi összefogás szép példáit mutatják szerte a megyében, többek között az iskolák és üzemek, úttörőcsapatok és a szocialista brigádok eleven, termékeny kapcsolatait, a gyermekintézmények fejlesztésére szervezett ’ kommunista műszakok vállalásai stb. A megbecsülés hangján kell szólni azokról a közösségekről, szülőkről, akik szabad idejük, fizikai és szellemi energiájuk egy részét önzetlenül fordították az oktató-nevelő munka javára, feltételeinek korszerűsítésére. A társadalmi méretű szemléletváltozásban a párttagság cselekvő támogatásának megnyerésében, az oktatási intézmények munkáját segítő társadalmi erők ösz- szefogásában jelentős szerepet vállaltak a pártszervek és szervezetek. A közoktatási, művelődéspolitikai kérdések érzékelhetően nagyobb figyelmet és rangot kaptak a politikai gyakorlatban. A feltételek .javítására, a tartalmi munka korszerűsítésére tett erőfeszítések kedvezően befolyásolták az oktatónevelő munka továbbfejlődését. Különösen számottevő mennyiségi fejlődés tapasztalható az oktatásügy kiemelt területein. Ugyanakkor ez az időszak nem volt mentes feszültségektől, gondoktól sem. Növekedés — gondokkal A közoktatás egészét és minden fokozatát az iskolázás nagyarányú kiterjesztése, az iskolázottsági szint növekedése jellemezte. A tudatos erőfeszítések eredményeként jelentős mértékben csökkentek a megye történelmi eredetű kulturális hátrányai, néhány területen nem csak elérni, hanem túlhaladni is sikerült az országos átlagot Az országosnál nagyobb ütemben növekedett például az óvodai nevelésben részesülő gyermekek aránya: 55,1-ről 92,5 százalékra. (Országosan 62- ről 91 százalékra.). Gyakorlatilag teljes körű az ötéves gyermekek iskolára való előkészítése, illetve a 6—13 évesek iskoláztatása. A tankötelezettségi törvény teljesítésében nagy fejlődés tapasztalható. Amíg 1972-ben a tankötelesek mintegy 85 százaléka fejezte be sikeresen 16 éves korig az általános iskolát, ma már 92,8 százalékuk. A tervszerű körzetesítés (10 év alatt 177-ről 122-re csökkent az iskolák száma) hatására a szakrendszerű oktatás teljessé vált. Sokat fejlődött a speciális nevelési igényeket szolgáló gyógypedagógiai és kisegítő iskolai hálózat. Az általános iskolát befejzők 92—94 százaléka folytatja tanulmányait középfokon (ez 1972-ben 80 százalék volt). Bár az arány csökkent, a továbbtanulók mintegy fele jelenleg is szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. Az ipari szakmunkásképző iskolai hálózat területi elrendezése változatlan maradt, struktúrájának meghatározója a salgótarjáni, a balassagyarmati és a délnógrádi iparkörzetek munkaerő-szükséglete. A megyében körülbelül 50 szakmában jelentkezik képzési igény az ipar, a bányászat, építőipar, a szolgáltatás részéről. Fejlődött a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzés, a mezőgazdasági Szécsényben koncentrálódott. Nőtt a szakközépiskolai képzésben résztvevők aránya. A hálózat részben bővült (például Pásztón postaforgalmi), részben egységesebb profilt kapott. A szakközépiskolák fele termelőágazati (ipari, építőipari, mező- gazdasági), 33 százaléka szolgáltató (kereskedelmi), 17 százaléka nem termelőágazati (óvónő, egészségügyi, postaforgalmi, közgazdasági) jellegű. Két intézményben (Salgótarján gépipari, Szécsény mezőgazdasági) szakmunkásképzési célú szakközépiskolai oktatás folyik. Néhány területen (óvónői, egészség- ügyi, közgazdasági, vendéglátó) rendszeres túljelentkezés tapasztalható. Vannak viszont úgynevezett „hiányszakmák”. Viszonylag szűkek a leányok szakirányú továbbtanulási lehetőségei. További gondot okoz, hogy a szakmai képzés nem alkalmazkodik elég rugalmasan a társadalmi-gazdasági szükségletekhez. A gimnáziumi képzés három bázisra (Balassi, Bolyai, Kisterenye) koncentrálódott, s mellettük néhány osztállyal működik gimnázium a Madách, illetve a pásztói Mikszáth szakközépiskolában. Visszaesett és az országosnál alacsonyabb a gimnáziumokban tanulók aránya, a leányoké viszont ezen belül nőtt. Számottevően bővültek a kollégiumi nevelés feltételei. A felnőttoktatás iránt középfokon nőtt az igény. Üj — eredményes — formaként működik a szakmunkások szak- középiskolája. A középfokú felnőttoktatás szerkezete nem,elég korszerű. Gondként jelentkezik, hogy az általános iskolai felnőtt- oktatás, visszaesett mennyiségileg és színvonalát tékintve egyaránt. Fejlődött a tartalmi munka Az oktatáspolitikai határozat végrehajtása során az intézmények tartalmi munkájában is jelentős fejlődés következett be. A vitában többen is részletesen szólották arról, hogy az új nevelési dokumentumok bevezetése minőségi fejlődést tett lehetővé az oktatás és a nevelés tartalmában és módszereiben egyaránt. A nevelőmunka összességében tervszerűbbé vált, s a társadalmi szükségletek mellett jobban igazodik a tanulók életkorához, képességeihez, a családi körben megszerzett ismeretekhez, készségekhez. Az esélyek egyenlőségének elve, a szocalista társadalom fejlődése szempontjából kívánatos mobilitás elősegítése számos jó kezdeményezésre ösztönözte az iskolákat, a hátrányok enyhítésének és a képességek differenciált fejlesztésének gazdag gyakorlata alakult ki. A korszerűsítés követelményeivel összhangban készült tantervek, tankönyvek, különböző dokumentumok neveléstörténeti mércével is jelentősek. A pedagógusok zöme megértette, kedvezően fogadta ezeket, s kész volt újrarendezni ismereteit, megtanulni új metodikai eljárásokat. Igényesebb munkájuk az ifjúsági szervezetek céltudatosabb mozgalmi tevékenysége mindenekelőtt a tanulmányi fegyelem javításában járt eredményekkel. A tanulóifjúság politikai, erkölcsi arculatával kapcsolatban summázatként elmondható, hogy a világnézeti alapok, a társadalmi-politikai ismeretek elsajátíttatásában, a munkára nevelésben, a közösségi magatartás, aktivitás, elmélyítésében, a társadalomba való beilleszkedésben — éppen a tantárgyi programokban hangsúlyosabban érvényesülő szocialista nevelési szempontok következményeként — fejlődés tapasztalható. Jóllehet, e kérdéskörrel kapcsolatban a vitában felszólalók még számos problémára, további gyakorlati tennivalóra hívták fel a figyelmet. Valóban ez a folyamat nem zökkenőmentes, s a tanulók neveltségi szintjének egyenetlenségei okot szolgáltatnak a kritikára, olykor aggodalomra is. Ugyancsak a tárgyilagosság igényével kell szólni arról a sajátos ellentmondásról, hogy az elmúlt évtizedet egyszerre fémjelzik jelentős eredmények, nagyhatású reformok és kísérték parázs eszmecserék, az oktató-nevelő munka hatékonyságát általában megkérdőjelező vélemények. Nincs egység a közoktatás megítélésében, nemcsak az iskolán kívül, hanem esetenként még belül sem. Az 1970-es évtizedben lezajlott változások — bár az iskolarendszert alapjaiban nem módosították — több területen gyökeres fordulatot hoztak, illetve készítettek elő. Az újra való áttéréssel együttjáró feszültségeket pedig a társadalom szinte minden egyes tagja — tanulóként, szülőként, pedagógusként — érzékelte és nem azonos módon tolerálta. Néha elemi erővel törtek fel a viták a tanulók túlterheltségéről, valamennyiünk számára ismerős a gondolkodásra késztető matematikai feladaton töprengő diplomás szülők dilemmája. Jogos ellenszenv kísérte egyes elhamarkodott intézkedéseket — például a történelemérettségi időleges eltörlését —, a tankönyvek körüli bonyodalmakat, a lassan megszülető döntéseket, az irányítás zavarait. S bár a megyében objektív okai nem voltak, a demográfiai hullám okozta gondok a mi közvéleményünkben is lecsapódtak. A tantestületeken belül sem mindig találtak egyértelmű visszhangra a koszerűsítési törekvések. Másrészt éppen a nevelők érdekében kell számon tartanunk, hogy gyakran az általuk jól képviselt, fő irányokkal merőben ellentétes befolyások is érik a tanulókat az iskolán kívül töltött időben. Társadalmi-gazdasági változások és az oktatás Az állami oktatás ma több egymást feltételező kiegészítő — de külön-külön is jelentős — próbatétel előtt áll. Ezek sorából az új dokumentumok, a korszerűsítési törekvések teljes körű érvényesítése, a tartalmi, a minőségi mozzantok erősítése, a nevelés színvonalának emelése, a megnövekedett tanulói létszámok és a nagyobb követelményeknek megfelelő tárgyi feltételek biztosítása emelhető ki. Mindehhez eszmei alapot továbbra is a Központi Bizottság 1972-es határozata biztosít, amely életképesnek bizonyult, kiállta a gyakorlat próbáját, az abban megjelölt fő elvek és feladatok hosszú távon is érvényesítendők. Az azóta eltelt tíz esztendő azonban olyan változásokat hozott a társadalmi-gazdasági viszonyokban, az építőmunka külső és belső feltételeiben, a tudományos fejlődésben, hogy szükségessé vált megfogalmazni a közoktatás továbbfejlesztésének irányelveit, az iskolával szemben támasztott új igényeket. A Központi Bizottság múlt évi áprilisi állásfoglalása arra vállalkozott, hogy elismerve az eredményeket, stabilizálva a történelmileg kialakult oktatási rendszert, konszolidálja az iskolák belső életét, egyidejűleg nagyobb lendületet adjon a társadalmi-gazdasági szükségleteket figyelembe vevő reformtörekvéseknek. Olyan tartalmi, pedagógiai megújulást szorgalmaz, amely felszínre hozza a jelenlegi iskolarendszer tartalékait, erősíti a pedagógusok kezdeményezőkészségét, az oktatónevelő munka továbbfejlesztésében, s amely érthető és következetesen támogatható a szülők, a társadalom részéről. Az iskolarendszert úgy keB fejleszteni, hogy mindinkább képessé váljon az alapfunkciók teljesítésére. Mindenekelőtt biztosítsa, hogy a tanuló ifjúság a kor követelményeinek megfelelő műveltséget sajátíthasson el. Szilárdan alapozza meg a felnövekvő nemzedék általános műveltségét, értelmi képességét, anyanyelvi és idegennyelvi kultúráját, tegye képessé a fiatalokat az új ismeretek önálló elsajátítására, az iskolán túli művelődésre. Az iskola jobban készítse fel a tanuló ifjúságot a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásra. Szélesen alapozó és továbbépíthető ismereteket adjon, hogy az iskolából kikerülő fiatalok rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a munkamegosztás, a gazdasági-technikai fejlődés igényeihez. A vitában is nagy hangsúlyt kapott to-i vábbá, hogy növelni kell az iskola szerepét a marxista—leninista világnézet, a szocialista értékrend, a szocializmus ügye, a haladás eszméi iránti elkötelezettség megalapozásában. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az ifjúság — életkori sajátosságainak megfelelő — meggyőző válaszokat kapjon a helyzetét, sorsát érintő társadalmipolitikai és ideológiai kérdésekre. Nélkülözhetetlen, hogy a fiatalokban hiteles kép alakuljon ki, a szocializmus valóságáról. Az szükséges, hogy helyes történelmi szemlélettel értékeljék vívmányainkat, a szocializmus építésében elért sikereinket, valamint a fejlődés során természetszerűen jelentkező nehézségeket, a világhelyzetből következő feszültségeket. A társadalmi elkötelezettség a közéleti aki'vitás fejlesztése érdekében kedvezőbb feltételeket kell teremteni az ifjúság öntevékenysége, önálló cselekvési lehetősége számára, növelni kell az ifjúsági önkormányzat szerepét és felelősségét. Ugyancsak több hozzászóló hangsúlyozta azt is, hogy az akara+i-erkplcsi tulajdonságok fejlesztése során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkára nevelésre. Ebben legnagyobb szerepe az iskolai munka rendjének, szervezettségének, igényességének, követelményszintiének, a tanulmányi fegyelem megszilárdításának van. Hosz- szabb távon olyan szakemberek nevelése a feladat, akik a szocialista társadalom rendszerető. kötelességtudó állampolgárai lesznek, akik becsüHk és gyarapítják társadalmunk közösségi értékeit. Erősíteni kell á ta-í nulók hazaszeretet, nemzeti múltunkhoz, kultúránkhoz való viszonyát, a szocialista haza- x fiság és az internacionalizmus érzését. A helytállás, az akaraterő szempontjából fokozott jelentősége van a fizikai képességeknek, az egészséges életmódra nevelésnek. Az oktató-nevelő munka tegye lehetővé', hogy a személyi adottságok és képességek sokoldalúan, differenciáltan fejlődjenek, a tehetségek kibontakozhassanak, az esélyek közelítsenek egymáshoz. Az ifjúság szocialista szellemű nevelése, magatartásának formálása érdekében biztosítani kell az új dokumentumokban rejlő lehetőségek következetes érvényesítését, meg kell újítani az oktató-nevelő munka módszereit és stílusát, korszerűsíteni kgll az iskola élet- és munkarendjét, kiemelt figyelmet fordítva a közösségi tevékenységre, szorosan együttműködve a szülői házzal, a társadalommal. A pedagógus személyisége Megyénkben is nagy gondot fordítanak sí® ra, hogy az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek fejlesztésének feladatai a kívánt mértékben folyamatosan megvalósuljanak. A pártbizottsági ülésen is hangsúlyt kapott, hogy az oktatáspolitikai célok megvalósításában változatlanul' kitüntetett szerepük van a pedagógusoknak, munkájuk, személyi- ’ ségük az egyik legdöntőbb nevelő erő. A növekvő létszámú korosztályok beáramlása az általános iskolák felső tagozatába, illetve a középfokú iskolázás fokozatos kiterjesztése több és jobban felkészült pedagógusokat igényel. El kell érni, hogy növekedjen a pályára jelentkező, alkalmas férfiak száma, illetve a megyében letelepülő szaktanárok aránya. A pedagóguspálya társadalmi megbecsülését, a nevelők fluktuációjának csökkentését — a tervezett központi intézkedések mellett — a helyi feltételek javításával, jobb élet- és munkakörülmények biztosításával is erősíteni kell. A pedagógusok tevékenységének alapvető mércéjévé az iskolában végzett pedagógiai munka színvonalát kell tenni. Felkészültségük növelését megkövetelik az új dokumentumok, a folyamatos korszerűsítés követelményei: az óvodai nevelési program, az új általános iskolai tantervek, tankönyvek, a fakultatív gimnáziumi oktatási rendszer, az egységessé vált és szélesebb szakmai alapot nyújtó szakmunkásképzés, a szakközépiskolákkal szemben támasztott magasabb társadalmi szakmai igények, a felnőttoktatás színvonalának és nevelő jellegének erősítése, az egységes diákotthoni nevelési terv. Biztosítani kell személyes érdekeltségüket a továbbképzésben, az igényes önképzésben. Továbbra is kiemelt jelentősége van a pártszervek és szervezetek politikai munkájának a közoktatás fejlesztését "szolgáló programok végrehajtásában. Az Irányító pártszervek politikai eszközökkel járulnak hozzá az eredményes oktató-nevelő munkához nélkülözhetetlen nyugodt, kiegyensúlyozott légkör és munkafeltételek biztosításához. Amint arról ugyancsak többen szólották, pótolhatatlan szerepük van a pedagógus-pártszervek- nek és szervezeteknek, a kommunista nevelőknek. Legyenek következetes képviselői az oktató-nevelő munka minőségi javításának, az iskolai demokrácia fejlesztésének, ideológiai felkészültségét javító képzési, továbbképzési formáknak. Rendszeresen elemezzék az új dokumentumok beveztésének tapasztalatait. A közoktatás állami irányításának pedig mindenekelőtt a folyamatban levő tartalmi reform eredményes végigvitelét. illővé az ehhez szükséges feltételeket kell biztosítani a megyéi és. helyi tanácsok szintjén egyaránt. Nem kevésbé fontos szerep jut az oktatáspolitikai célok megvalósításában a társadalmi és tömepszerve/cteknek, a családnak A feladatok a jövőben is igénylik a társadalmi összefogást és együttműködést. Tóth Elem* Január első napjaiban adták át rendeltetésének a balassagyarmati Madách Imre középiskolai és szakmunkásképző kollégium új épületét, ahol 200 diák elhelyezését tudják biztosítani. — kj _ 7
