Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
Lakásgazdálkodási melléklet Lakásépítésünk két évtizedes eredményei Növekedett a komfortfokozat — Gyarapodó települések Az első tizenöt éves lakás- építési programot 1953 októberében határozta el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, abból kiindulva, hogy a lakáskérdés megoldása alapvető társadalmi ügy. Az ezt követő kormányhatározat az erőket főként a mennyiségi gyarapodásra, lakáshiány megszüntetésére összpontosította. A program egymillió lakás építését irányozta elő. Harmincezren új otthonban A párt életszínvonal-politikai célkitűzéseivel összhangban az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek Nógrád megyében 1961—1980 között méqkózelí- töleg harmincezer ember költözhetett új otthonba, ekkor épült a ma meglévő lakásoknak mintegy negyven százaléka. A lakások többsége a városokban készült, de a községekben is sok, új, korszerű családi ház falait húzták fel, aminek hatására a falusi lakosság is nagyobb komfort- fokozatú otthonokban, a városi életformához hasonló körülmények között él. Az utóbbi húsz esztendő lakásépítkezései teljesen átalakították városaink és íalvnink képét. Az utóbbi négy öteves tervben nem csupán a Lakások száma gyarapodott, kedvezően alakult a lakások minőségi összetétele is. Az országban I960 és 1980 között másfél millió lakás épült fel> ennek köszönhető, hogy a lakásállomány több mint fele ma már legalább komfortos. Nógrád megyében 1970— #0 között á lakások száma megközelítőleg tíz százalékúval szaporodott, s ezzel a Lakásállomány meghaladta a 79 ezret. A megyében ez idő alatt a városi lakások száma több mint húsz százalékkal emelkedett. Enyhült a lakások korábbi zsúfoltsága is. Elsősorban annak révén, hogy megváltozott a lakásállomány szobaszám szerinti összetétele. Az 1970. évi népszámlálás óta eltelt időszak alatt a megyében a három- és több szobás lakások aránya jelentős mértékben növekedett, ugyanakkor az egyszobásaké huszonöt százalékkal csökkent. Az előbbiek főként a községekben, hiszen a magánerőből épített családi házak általában nagyobb alapterületűek, többszobásak. Az országban a száz lakásra jutó lakosok száma I960 és !9§0 között 245-rol 147-re mérséklődött, s mindez jól' mutatja a mennyiségi fejlődéssel egyidejűleg végbement erőteljes minőségi változást is. Nógrád megyében 1980-ra a száz lakásra jutó családok száma 110-re alakult. A statisztikai adatok mutatják, hogy az ország öröklött, súlyos lakáshelyzetét a felszabadulás óta sikerült felszámolni. Hazánkban a jelenlegi lakásállomány több mint fele épült 1945 után. Ez az arány Nógrád megyében eléri a 67 százalékot. Ezek az eredmények nemzetközi mércével mérve is számottevőek. Űj városok alakultak ki, tíz- és tízezres lakótelepek. A lakáskörülmények javulása a népesség megközelítőleg felénél közvetlenül és számottevően emelte az életszínvonalat. (Jellemző, hogy megyénkben a múlt században épült otthonok még megközelítőleg kilencven százalékában nem volt, a felszabadulás után építetteknek viszont már több mint kétharmadában van fürdőszoba, illetve vízöbiítéses WC. A lakások tíz százaléka központi fűtésű, de 76 százalékukban már villanyi, gázt, olajat használnak). Kém szűnt meg a lakáshiány Az elmúlt két évtized lakásépítési sikerei ellenére azonban jele,lieg sem szűnt meg a lakáshiány, jelentős a lakásra várók száma megyénkben is Joggal vetődik fel a kérdés: a gyarapodás ellenére miért nem tudtuk kielégíteni a szükségleteket? Ennek okai összetettek. Egyebek között azért nem sikerült minden családot önálló otthonhoz juttatni, mert a felszabadulás előtt épült lakások szobáira átlagosan 2,5 fő jutott. A családok hetven százaléka egyszobás lakásban zsúfolt, egészségtelen körülmények között élt. Az 1941-es lakásállománynak megközelítőleg féle vályogfalazatú volt, és csupán minden negyedik lakásban volt villany. A háború ezt a lakásállományt is megrongálta. Az újonnan épített lakások egy részével szükségszerűen a megszüntetett, szanált épületeket kellett pótolni. (Salgótarjánban például még 1976 elején is hatszáz üzemi kolóniái lakást tartottak nyilván, s ezek megszüntetése, illetve új lakással való pótlása nem kis erőforrásokat köt le. Az elmúlt ötéves tervben 182-vel sikerült számukat mérsékelni). Lebontottak emel lett még 'aránylag jobb állagú épületeket is, mert a korszerű városépítés, városrendezés így kívánta. A falvakban pedig többnyire a tulajdonos elhatározása volt a régebbi épület lebontása, s az öreg házak helyére emelték az újakat, a jobban közművesíteticket. A lakáshelyzet megmaradt továbbra is egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdésnek. Ebben az is közrejátszott, hogy gazdasági körülményeink sohasem tették lehetővé, hogy a mai igényeknek nem megfelelő lakások pótlásával párhuzamosan valamennyi új lakásigényt is képesek legyünk kielégíteni. Rendkívül jelentős anyagiakat követelt például a lakásépítéshez kellő építőipari kapacitás bővítése, az építőanyag-ipar fejlesztése. Ezek a körülmények — továbbá a népgazdaság más ágazatainak eszközigényei — először az ötödik ötéves terv időszakában tették lehetővé, hogy hazánkban a korábbiaknál lényegesen több lakás épüljön. Anyagi összefogással A társadalom fejlődésével keletkeztek új feszültségek is. Ezek közé sorolható a népesség összetételének változása. Gondot elsősorban azért okozott, mert a városokban élők száma rohamosan növekedett, így éppen ezeken a településeken nem tudott lépést tartani -a lakásépítés az igényekkel. A családegységek száma is gyorsabban emelkedett a vártnál. Nem lehetett előre látni a válások növekvő számát sem, ami a töredékcsaládokat, egyedül élőket szaporította. A fiatalok többségének nem felel meg a korábban általános, többgenerációs együttélés. A szocialista társadalom fejlődésével, az életszínvonal, a jövedelmek emelkedésével az igények is differenciálódtak. A családok figyelme a lakáskörülmények javítására irányult, s ezzel a lakáshelyzetben minőségi hiány is keletkezett. Ugyancsak hosszabb időn át uralkodott az a szemlélet, hogy a lakásellátás a szociális jellegű társadalmi juttatások része, s legalábbis a városokban fő formája ennek az állami bérlakások kiutalása. Rövid idő 'alatt bebizonyosodott, hogy ebben a tormában — a népgazdaság korlátozott anyagi lehetőségei miatt — nem lehet megoldani a lakáskérdést. Az országban 1961 és 1970 között megépült lakások 37 százaléka állami pénzforrásból, 41 százaléka magánerőből, 22 százaléka pedig hitel nélkül készült. A magánerős építkezések aránya 1971 és 1980 között 55 százalékra növekedett, ami arra utal: egyre inkább az állam és az állampolgárok anyagi összefogásának erősítése hozza a nagyobb eredményt ezen a területen is. A mai lakáshelyzetünket az elmúlt évtizedek erőfeszítései nyomán előállott kedvező vonások és a megoldatlan problémák párhuzamos jelenléte jellemzi. A lakáshelyzet társadalmi megítélése is változó, hiszen akik a közelmúltban kerültek kényelmes, korszerűen felszerel* otthonokba, az átlagosnál jobbnak tartják, míg a lakásra várók rossznak minősítik. Jelenlegi helyzetünk elsősorban a fiatal korosz+ály- nak, illetve az utóbbi időben nagycsaládossá vált középge- neráciőnak okoz gondot. Az elkövetkező időszakban elsősorban ezeket kell orvosolni. Az egyes családok különböző módon juthatnak lakáshoz, s eltérőek az ezekkel kapcsolatos anyagi terhek. Tény azonban, hogy az állam valamilyen formában továbbra is minden lakásépítést támogat, természetesen eltérő mértékben. Jogos bizakodás A lakáspolitika továbbfejlesztésének követelményei a párt gazdaság- és életszínvonal-politikájának részeként, a népesedési és ifjúságpolitikai' határozattal összhangban fogalmazódtak meg. A lakásgazdálkodás fejlesztésének programja szorosan kapcsolódik az 1978-ban elfogadott, 1990-ig szóló tizenöt éves lakásépítési tervhez. A szükségletek reális kielégítére érdekében rugalmasabb lakáspolitikai irányelvek alakultak ki. Ezek lehetővé teszik a meglévő és aa újonnan keletkezett feszültségek feloldását, az ellentmondások csökkenését. A továbbiakban a lakáshoz jutásnál, a lakások fenntartásában jobban érvényesülnek a valóságos érték- és költségviszonyok. Egyenletesebbé válik a teherviselés az állam és lakosság, valamint a lakosság egyes csoportjai között. A pénzügyi, hí. telpolitikaj intézkedések hatására érdekeltebbé válik a lakosság a saját szervezésű és kivitelezésű éDÍtkezésekben. Az állami támogatás egyre inkább a családok szociális,-jövedelmi és vagyoni helyzetéhez kapcsolódik, jobban érvényesül a társadalmi igazságosság elve, mérséklődnek a lakáshoz jutás esélyeiben ma még meglévő különbségek. A tanácsok nagyobb önállóságot kannak a lakássazdálkoéési elvek és követelmények helyi alkalmazásában. Ezek hatására jogos a bizakodás, hosy a lakáshelyzet meglévő nehézségei fokozatosan megszűnjenek. fm 1899 Mii 1900-1944 ___• 1945-1959 B ÉS 1960-1969 l 1 1970-1981 rí LAKÁSÁLLOMÁNY KOMFORT FOKOZATA. 1980 yir(: Komfort nélküli n Félkomfortos Komfortos TULAJDONJELLEG ■4^ 76% CSALÁDI HÁZ JELLEGŰ 4% TÁRSASHÁZ ÉS ÖRÖKLAKÁS- 3°/ LAKÁSSZÖVETKEZET 17% ÁLLAMI 4 !SÍ a lakáscserékről Az 1983-ban hatályba lépő jogszabályok intézkednek a lakáscsere-rendszer továbbfejlesztéséről is. Rendkívül fontos érdek fűződik a lakásmobilitáshoz az állana és az állampolgárok részéről egyaránt. A rendelkezések célja, hogy minden család az igényjogosultsó- gának megfelelő szobaszámú és anyagi teherbíró képességének megfelelő lakásban lakjon. A lakáscserékkel kapcsolatos, leggyakrabban felvetődő kérdésekre dr. Béres Józseftől, a Salgótarjáni városi Tanács igazgatási osztályvezetőjétől kértünk választ. — Mire és hogyan ösztönöz az új rendelet? — Az állam érthető okokból elsősorban a kisebb lakásra irányuló cseréket ösztönzi, megteremtve ezzel annak lehetőségét, hogy a többgyermekes családok rövidebb idő alatt jussanak megfelelő szobaszámú lakáshoz. Ugyancsak ösztönző rendelkezések vonatkoznak azokra, akik jelenlegi tanácsi bérlakásuk helyett na- gyob anyagi terhet jelentő lakásellátási formát vállalnak. E rendelkezések közül a legfontosabbak, hogy a nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakást visszaadok kétszeres, illetve legalább két szobával kisebb lakásra vonatkozó igény esetén háromszoros használatbavételi díjat kapnak, és a kisebb lakásért mindössze egyszeres díjat kell fizetni. A tanácsi bérlakás helyett tanácsi értékesí- tésű lakást igénylők kétszeres, az OTP-lakást igénylők, valamint a lakást építeni szándékozók háromszoros használatbavételi díjat kapnak, és az utóbbi esetben a lakás elkészültéig a tanácsi bérlakásban bent lakhatnak. — Kikre hárul a lakáscserék lebonyolítása? — A tanácsok az ingatlan- közvetítő szerveket az eddiginél fokozottabban bevonják a lakáscserék előkészítésébe és lebonyolításába. Városunkban már az idén megtörténtek á kezdeti lépések. Az ingatlan- közvetítő részleg foglalkozik valamennyi lakáscserével, amely azonos, vagy kisebb szobaszámú lakásra irányul, feltéve, hogy a kérelmező legfeljebb eggyel magasabb komfortfokozatú lakást igényel. Ugyancsak a részleg készíti elő, és bonyolítja le azokat a cseréket, amelyek nagyobb anyagi terhet jelentő lakásellátási formára vonatkoznak, és a szanálási feladatokat is, valamint a lakásbérleti jogviszonyról másik lakás juttatása nélkül történő lemondásokat. — Adottak az ehhez szükséges feltételek? — A részleg felsorolt feladatait a részére lakáscserealapként átadott lakásokkal gazdálkodva végzi. A lakáscserealap mértékét a lakáselosztási tervben határozzák meg, ezen belül az átadandó lakásokat a lakásügyi hatóság határozza meg, a lakásgazdálkodási érdekek figyelembevételével A felsorolt lakáscserékre vonatkozó valamennyi tevékenység — az információadást is beleértve — teljes egészében a részlegnél történik, részletekbe menő ismeretei a lakásügyi hatóságnak ezekben az ügyekben nincsenek. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy konkrét lakásra vonatkozó igénylés ezen esetekben sincs, ez ugyanis a lakáselosztás tervezhetőségének a rovására menne. — S az állampolgárok egymás közötti lakáscseréje? — A részlegnek fontos feladata ez is, e területen ugyancsak teljes szolgáltatást nyújt. Ez kiterjed a lakcímkereséstől a lakásügyi hatóság engedélyének beszerzéséig. Továbbra is a lakásügyi hatóság foglalkozik az úgynevezett minőségi lakáscsereigényekkel, ha valaki nagyobb szobaszámú, vagy legalább kettővel magasabb komfort- fokozatú lakást igényel, illetve ha tanácsi értékesítésű lakás helyett tanácsi bérlakást kér. A lakáscserére vonatkozó rendelkezések végrehajtása természetesen nem egyszeri, kampányfeladat, hanem az állami szervek tervszerű, folyamatos tevékenységét igénylik. Ezen kívül a kitűzött célok elérésének feltétele az állampolgárok szemléletváltozása is!
