Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
Négrádgárdony, ahol az Infarktus utáni betegeket gondozzák. M j ............."I ............|............ I SIsiJil' i II „Remélem, visszavárnak—” Dr. Lengyel István belgyógyász főorvos Tál as életveszélyen— S. O.S.! INFARKTUS! Az a bizonyos nap Dinka László számára éppen úgy kezdődött, mint- a többi. Komótosan felöltözött és elindult a munkahelyére. Végezte a dolgát éppen úgy, mint máskor, ám amikor délután hazafelé tartott, valami megfoghatatlan, furcsa érzés kerítette hatalmába. Elgyengült a teste, elöntötte az izzadtság, a szíve egyre hevesebben kalimpált. Rövid idő múltán tűrhetetlen szívtáji fájdalmak hajtották a körzeti orvoshoz. Aztán már gyorsan peregtek az események. Száguldott a mentőautó a pásztói kórházba, hiszen az infarktusos beteg élete legtöbbször a gyors orvosi beavatkozáson múlik. Dinka László megmenekült. A műszerekkel jól felszerelt szubintenzív őrzőből két nap múltán átkerült a belgyógyászati osztályra, s bár még igen gyenge, túljutott az életveszélyen. A kórlap vallomása szerint Dinka László hatvanéves, bányászként dolgozott 32 esztendeig, nyugodt embernek látszik, a betegség váratlanul érte. Az infarktus rizikófaktorai közül a dohányzás elsődleges szerepet játszott nála. — Sajnos, egyre szaporodik az infarktusos betegek száma, s bár igen nehéz meghatározni a kor szerinti megoszlást, azt bátran kijelenthetem, hogy elsősorban a középkor, a negyven-hatvan év közöttiek betegsége. Azoké, akik a mindennapok felelősségét a vállukon cipelik. Munkahelyen, családban, olyan stresszhatásoknak vannak kitéve, amelyek meghaladják a szervezet tűrőképességét. Megfigyeltük azt is, hogy férfiaknál gyakoribb az infarktus, mint a nőknél mondja dr. Lengyel István, a pásztói kórház belgyógyászati osztályának vezető főorvosa. Rizikófaktorok. Gyakran hangoztatott, ma már mindenki által jól ismert kifejezés. Tartalmazza mindazon káros hatásokat, ártalmakat, amelyek az infarktus kialakulásához vezethetnek. Vegyük sorjába! Az izgalmak, a belső feszültség, a pszichés terhelés meghatározó, ehhez járulnak a mértéktelen dohányzás. az alkoholfogyasztás okozta szívpanaszok és nem utolsósorban a túltáplálko- zás, amely speciális magyar betegség. Lengyel főorvos külön megemlíti az öröklött hajlamot, a genetikai rendellenességeket is. Az infarktus közvetlen tünetei legtöbbször rohamszerűen, már-már az utolsó pillanatban jelentkeznek, hiszen az emberek többsége, az úgynevezett jóslófájásokra —, szédülés, gyengeség, izzadás, vérnyomáscsökkenés, ntmuszevarok, háti fájdalmak — nemigen figyel. Pedig e tünetek utáni hatodik- hetedik napon gyakran bekopogtat a komoly baj. Mi a teendő ilyenkor? Ma már a körzeti orvosi rendelők műszerezettsége lehetővé teszi az alapvizsgálatok elvégzését, sokhelyütt található EKG-berendezés. Infarktusgyanú esetén a legfontosabb, hogy a mentő mielőbb kórházba szállítsa a beteget. — Havonta tíz-tizenöt infarktusos kerül hozzánk. Az első és legsürgősebb feladatunk, hogy a beteg fájdalmát csillapítsuk, a gépek segítségével megállapítsuk az infarktus kiterjedését. A szubintenzív őrző boszorkánykonyhához hasonlatos. A mindentudó gépek, egy monitoron keresztül közvetítik a beteg hőmérsékletét, a szívműködését, a pulzusszámot, az ágy melletti lélegeztető készülék sokszor az életmentés egyik legfontosabb kelléke. — Sok vita folyik arról, hogy mikor tekinthető a beteg gyógyultnak. Amerikában gyakorlat, hogy az infarktuson átesett embert három nap múlva felkeltik az ágyból, nálunk két-három hét után fokozatosan történik a sétáltatás. Véleményem,«. hogy a túlfektetés is hiba, mert a betegnek, hogy felerősödjék, szüksége van mozgásra — mondja Lengyel főorvos, ám azt is hozzáteszi, hogy nélkülözhetetlen olyan vizsgálat, amely eldönti, hogy mit, mennyit bír el a beteg a kórház után? Visszakerülhet-e a régi munkahelyére, avagy rehabilitálni kell? Ez utóbbi két kérdést Hőgrádgárdortyban a kardiológiai rehabilitációs részleg vezetőjének, dr. Bajkai Anna kardiológus főorvosnak továbbítottuk, aki az infarktus utáni betegek utógondozásával, rehabilitációjával foglalkozik. A kardiológiai osztály a tüdőgyógyintézeten belül 1979-ben nyílt meg és 20—25 ember elhelyezésére alkalmas. — A munkaképeskorúak rehabilitációjára rendezkedtünk be. mert meggyőződésünk, hogy az infarktuson átesettek 65—70 százalékát vissza lehet állítani eredeti munkakörébe. Ezzel szemben a közhiedelem azt tartja, hogy ezek az emberek már nem teljes értékűek, és a témában hivatalos személyek is inkább a leszázalékolást választják. Árra nem gondolnak, hogy egy-egy ember életében ezzel mily nagy törést okoznak, amely alapja lehet egy újabb infarktusnak. Molnár János ötvenesztendős, csomagjaival a kezében, búcsúzkodik gyógyítóitól. Szeptember 16-án érte az infarktus, a kórház után kéthetes kezelést kapott Gárdonyban. — Gyógy szerezek, napi terheléses kerékpározással erősítettek. Ügy érzem, olyan ember vagyok, mint egykoron. Remélem, visz- szafogad a Mátraaljai Állami Gazdaság, ahol gépkocsivezető voltam több mint harminc éve. Leszázalékolásról hallani sem akarok... Bekukkantunk a kezelőbe, ahol éppen terheléses kerékpározással próbálkozik egy kétszeres infarktuson átesett beteg. Teljesítménye napról napra növekszik. És ezzel együtt az önbizalma is. Nógrádgárdony sokat segít abban minden infarktust túlélő embernek, hogy e félelmetes betegség egy idő után csupán rossz álomnak tűnjék. Kiss Mária Gyurkó Péter felvételei A vizsgálatokat modern műszerek segítik. Rizikófaktorok; §. O. S.! Infarktus! „Terheléses” kerékpározás. A szívműködést dr. Bajkai Anna kardiológus ellenőrzi.
