Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

Á jövő műszerészei A .salgótarjáni 211. sz. Ipa- ra a leendő rádió-televízió és ri K ..:!:munkásképző Intézet- elektronikai műszerészeket, a ben korszerű körülmények gépjármű-villamossági mű­közölt készítik fel munkájuk- szerészeket. Az első éves rádió- és tv-műszerészrk mérésgyakorlaton Az első éves rádió- és tv-műszerészrk mérésgyakorlaton. Gergely István mérnöktanár ellenőrzi Katona József és Gyebnár Péter munkáját. Figyelem, pontosság: Misztarka László munka közben.. Bihari Z. felvételei IHVOMIOZZ lfELiiMKS A „Nyomozz velünk!” salgó­tarjáni társasjáték szervező bizottsága és a NÓGRÁD-szar- kesztdség közös ötfordulós rejtvényjátéka idén „szeren­csevadászaira” invitálja la­punk olvasóit! November 27. és december 25. között lapunk szombati | szamaiban közöljük az alábbi lottószelvényt. Ezúttal azon­ban senkinek sem kell Fortu­nára biznia szerencséjét... A szelvényekhez ugyanis hetente öt-öt kérdést mellékelünk, s aki ezekre meg tud válaszol­ni, annak nem kérdéses a te­litalálata. Igaz, a helyes öt számjegy beküldői között hetente csu­pán egy-cgy értékes díjat sor­solunk ki, de akik mind az öt alkalommal öt találatot ér­nek el, azok biztos nyertesei egy kétszemélyes belépőjegy­nek, mellyel részt vehetnek a „nyomozók” szilveszter délutá­ni — vidám műsorral egybe­kötött — szerencsevadászatán, a József Attila Megyei Műve­lődési Központban. Azok az eredményes lottó­zók pedig, akik az utolsó for­dulóban közlendő „pUiszí'elad- ványí” is sikerrel oldják meg, azok szilveszterkor az idei — V. — „Nyomozz velünk!” játék fődíjára is esélyesek. A szerencsevadászat tétje nem csekély, a nyertes személygép­kocsit nyerhet, ha nyer... A „lottózó nyomozóknak” az alábbi kérdésekre adandó vá­laszok első szótagjait tartalma­zó rubrikákat kell „beikszelni­ük”! A rubrikákat számmal Is megjelöltük és a bekülden­dő nyílt levelezőlapra csupán az öt számjegyet kell ráírni! lócz Imre tér 4., 3100. (A le­velezőlapokon kérjük feltün­tetni: „Nyomozz velünk!”) * Kétszemélyes belépőjegyet sorsolunk ki azok között is, akik rejtvényünk emblémáját hetente kivágják, és azokat — a 4. fordulóban közlendő rejt­vény megfejtésével együtt — egy borítékban beküldik cí­münkre. (Nyomozóinknak ta­lán felesleges megjegyeznünk, hogy bár az embléma mind­végig azonos, hátoldala lap­számonként különböző...) * III. SZELVÉNY I. Madách Imre és Mikszáth Kálmán is ímokoskodptt itt; Itt született az Anye­gin ' első magyar nyelvű fordítója, Bérczy Károly író, és Rózsavölgyi Márk a verbunkoszene utolsó, igazi képviselője. Itt volt tanár Komjáthy Jenekül* tő, s gyermekként lakott itt Szabó Lőrinc is. Hol? 2. Hullámverés ellen épített kikötői védőgát. 3. A kis...?..., Somoskőn is- merkedett meg a vele egy­idős Losonczy Annával. Majdan (a kényszerűen megszakadt gyermekkori szerelem után), költőként is ostromolta a felé nem hajló szépassaony szívét 4. A színpad előtere; a szín­pad első részének megvi­lágítása, (de a ■ nagyon rossz színész jelzője is ugyanazzal a szótaggal kez­dődik.)^ 5. 4,512 mm-es (12 tipográfiai pontos) betűnagyság; nagy betűvel kezdve a szót ró­mai író, politikus, kiváló szónok (ie, 10(5—43)­(A második szelvény nyerő­számait és a nyertes nevét keddi számunkban közöljük!) Figyelem! A kitöltött szel­vényeket gondosan meg kell őrizni, mert az utolsó fordu­lóban közlendő feladvány meg­oldásához mind az öt szelvény­re szükség lesz. A szilveszteri szerencsevadászaton természe­tesen csak azok vehetnek részt, akik mind az öt alka­lommal beküldik tippjeiket. Ezért a beérkezett levelező­lapokat hetente „könyveljük”, és a beküldési határidők után nem fogadunk el megfejtése­ket! A harmadik szelvény tippjei- nek beküldési határideje: de­cember 17., Címünk: NÖGRÁD- szerkesztőség, Salgótarján, Pa­1 / ra sál Oan ba 5 io e de Tu kö ma IO let * . rí ói ló bot IS lom ig 17 , SO ed 13 vad kas el 22 üt 23 ci 24 # go ur 2B nyi 27 ga 2B ce 23 hat 30 um 31 , e 32 ze 33 j va 34 jan 35 ba 3€> ut 37 pa 3B , mo 39 ros «30 tar ál is <42 te A3 máz ék hó 46 L®gy per 40 Új Sdi 50 SZÍ 51­va Tét 33 mir |0 55 sei ik mú 5B ve 53 fa BO mu Ahol ismeretlen a fluktuáció gondjai — pedagógusszemmel Családok Sokan vélik úgy: túl sű­rűn kerül terítékre a gyer­mek. és ifjúságvédelem, van­nak, akik ezzel —, mert lát­ványosabb (?) szívesebben foglalkoznak, mint a minden­napi nevelés ügyeivel. Má- | sok arról szólnak, kevéssé ! hatékony ma még a gyer- i mek- és ifjúságvédelem, töb­beknek kellene törődni vele. Mert végül Is a nevelési fo­lyamatok egészének sikerét is befolyásolja ez. Akik legtöbbet teszik an­nak érdekében, hogy a meg- | felelő helyre kerüljön a kér- ; déskör, pedagógiai fontos­ságát is érezve, azok valószí­nűleg az óvodák, iskolák gyermekvédelmi megbízottai. Szabó Gézáné megyei gyer­mekvédelmi szakfelügyelőt arra kértem, szóljon néhány szót azokról, akikkel együtt dolgozik. — Sok ága-boga van en­nek a tevékenységnek, is­merni kell egymás munkáját is például az óvodai, általá­nos és középiskolai szinten, szükség esetén a gyámügye­sekhez, a rendőrséghez kell fordulni. Mostanra több na­gyobb iskolában már két if­júságvédelmi megbízott is van. A két városban és a já­rásokban munkaközössé­gek fogják össze őket. Az ilyen felkészítők, tapasztalat- cserék után1 a vezetők to­vábbadják a hallottakat. Mun­kánk során nagyon fontos az egyéni bánásmód alkalma­zása — mégis, abból tanulni lehet, hogy egy-egy problé­másabb család ügyében ki, milyen módszerrel segített a védőnő, orvos, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a* SZMK bevonásával, a szülői munkaközösség aktív sze­repvállalásával. — Nem elsődleges szem­pont, de hadd kérdezzem meg: az ifjúságvédelmis munka vállalása jár-e valamilyen anyagi előnnyel? — Pótlékot kapnak érte és a következő esztendőtől egy, vagy két óra kedvezményt, á terület, az Intézmény nehéz­ségi fokától függően. Tóth-Szőllős Istvánná óvó­nő, aki a salgótarjáni óvodai munkaközösség vezetője, a négyes számú óvodában dol­gozik, aligha ezért vállta a munkát. — Ez az órakedvezmény papíron marad, már előre látom... De hogyan is hagy­ná az ember ott a gyereke­ket, és ha menni kell vala­kihez családot látogatni, ak­kor azt a munkaidő után tud. juk csak megoldani. Súlyo­sabb esettel, amely gyámügyi intézkedést követelt volna, szerencsére még nem talál­koztam a három év alatt. Dobák József né a balassa­gyarmati városi általános is­kolai . megbízottakat fogja össze, hosszú évek óta. A Bajcsy iskolában, a munkahe­lyén Is van feladat bőven. — Körzeti iskola a miénk — hozzánk tartozik Ipolyszög, Patvarc is előző helyen sok a veszélyeztetett gyerek. Más iskolákban is közel ha­sonló a helyzet —, mégis, a legtöbb kollégát csak a nyugdíjazás választ el a gyer­mekvédelemtől, nincs fluk­tuáció. A családok gondjai­nak megismerése elengedhe­tetlen a nevelésben — van, aki most még nem veszélyez­tetett, de ha nem vesszük észre a gondokat, azzá válhat. Csak egy példa: a gyerme­küket egyedül nevelő szülők gyakorta túlságosan is sze­mérmesek — kudarcnak érzik talán, hogy nehezen tudnak megbirkózni a gyereknevelés­sel, az anyagi gondokkal, nem tudom. Ilyenkor mi ja­vasoljuk a segélykérést A gyámügyesekkel főleg akkor kell együttműködni, ha a szü­lők erkölcstelen, italozó élet­módja a bajok gyökere. Amit nem szabád szem elől tévesz­teni: a gyerek érdekében dol­gozunk, nem ő tehet a dol­gokról, ne ő bűnhődjön! A megszégyenítés, meghurcolás komoly pedagógiai vétség — még rosszabb helyzetet te­remthet, dacot szülhet! — Mégis, csak a legutolsó esetben fordulnak ahhoz a megoldáshoz, hogy kiemeljék a gyereket a családból... — Van, amikor a rendsze­res nevelési segély megold­ja a .problémák zömét. Egy bizonyos határig — ezt érez­ni kell, hol húzódik — a gon­dokkal küszködő család Is jobb, mint az intézet. Az ál­lami gondozásba vétel kez­deményezése — nekem már volt ilyen ügyem — nagy kö­rültekintést igényel. Lehet, hogy szubjektív a gondolat, de legtovább ezt őriztem meg a beszélgetés­ből: a gyerekek nem tudhat­ják, hogy ők veszélyeztetet­tek, úgy kell segíteni gond­jai kpr., hogy ne legyen meg­bélyegző, megalázó. Valódi gyermekvédelmi szemlélet­tel! G. Kiss Magdolna Segítség. Nem kiáltom. Kijelentem. Mert van segítség. A lakótelepi élet megnyo­morít — hányszor hallottuk már? És .vajon hányszor ta­pasztaltuk ennek igazságát, mi akiket a türelmetlenség, a szükség, a lustaság, és ki tud­ja még mi minden a lakóte­lep centiméterre egyforma, skatulya lakásaiba vitt az éle­tünk? Lakótelepen lakni rossz. Unalmas. Egyforma. Emberte­len. Nem törődünk egymással. Nincs miről beszélnünk. Nin­csenek kapcsolataink.,. a fe­nébe, már másodszor kopog­nak. Halkan, finoman, de azért koppgnak. Nyitom az ajtót, Laci szomszédom az. — Hallom itt van nálad a fényképész villanyfúrója. Ké­ne. Polcot raknék fól a spájz- ba, de az a nyomorult fal nem enged a szögnek. Eiőkei'ítem a fúrót. Kölcsön adni a kölcsönt? A szükség törvényt, bont. De ha már elő­szedtem, a kabátot is magam­ra kapom — a papír, meg az írógép megvár. Hm. Laci szomszéd nem csöngetett, pe­dig korábban a frász kitört a Tea polcot, ő a fúrómi a házadat fülsiketítő csörömpöléstől. Lám, nem felejtette el: két apró kölyköm alszik a tenyér­nyi lakásban ilyentájt. Nem törődünk egymással ••• ? Átvágunk a kis parkon Laci szomszéddal. Mert itt tulaj­donképpen mindenki szom­széd. Alig kétezren lakjuk Nógrád megye nyugati fertá­lyának ezt a települését Tíz perc alatt a falu egyik végé­től a másikig — a vasúttól a benzinkútig még a korosabb is föltalpalhat. A pártház előtt botlunk be­le közös ismerősünkbe, Feribe. Dühöng. Darabka hungarocel után futkos már egy órája, de a TÜZÉP-en csak falnyi táb­lában adják. Minek neki any- nyi? Az út túloldalán épp az­zal borítják az épülő lakóház falát a jobb szigetelés végett, Ferinek meg csak egy darab kellene.,. ­NÓGRÁD - 1982. december 11«, szombat — Nekem van. — fordítja vissza sanda pillantásainkat Laci szomszéd, pedig már a fölkínálandó sörök számát la­tolgatjuk. Baktatunk hát hárman. Megfúrjuk az engedetlen fa­lat egymás kezébe adjuk a tiplit, a megkevert gipszet,a csa­vart. A mű kész. Közös a büsz­keség az alkotókban. Feri bol­dogan kapja hóna alá az áhí­tott hungarocelt, én a fúrót. Nincs miről beszélnünk...? ö, sok minden szóba került az elmúlt fél óra alatt. Néz­zük csak! A gyerekek, a fi­zetésünk, a közelgő ünnepek — Feri tanácsot kér, mit is vegyen az asszonynak —, mor­mogunk a jövendő áremelé­sekről, arról, hogy Laci szom­szédéit televíziója megérett már a cserére — Feri meg is nézi, afféle ezermester, bosz- szankodtunk a rosszul varrott gyerekdzsekiken... Ha már „bent” vagyok a faluban, hát lesétálok Bulejsza Feri bácsihoz a bútorüzletbe,' akad tán két fehér szekrény­gombja. Akad. Pénzt, az isten­nek sem fogad el, neki is csak úgy van. — Tud szépet mondani? — kérdi félmosollyal. — Hát... ? — Mondja azt: köszönöm. Elég az. Abból tudok vissza­adni. A nemrég úyitott új utcán indulok hazafelé. Kerülök igaz, de legalább megnézem az épülő „magánerős” háza­kat, két hete nem jártam erre. Szombat dél van, T. Sándorék már a tetőt rakják. Négyen fogtak össze saját otthont te­remteni — ötven lépésre a régitől, a lakótelepitől. Minden szabad percük benne a falak­ban, nyár óta. de a kedvük egy percre sem veszett el. Pe­dig gond volt bőven. Hol az anyag nem akart megkerülni, hol fuvar nem akadt. Most is lekurjant Sándor: — Segíteni jöttél? — Sört inni. Fölmutatja a tízliteres ceg­lédi vizeskannát. Előbukkan a többiek feje is, nevetnek. A lakótelepi élet hozta'össze őket erre a közös vállalkozásra, az egy lépcsőházban leélt évek örömei. Együtt maradnak most már, csak a közösen épí­tett falak választják el őket a valóságban. Egy utcával odébb... Bandi házán is „csapat” serénykedik. Pedig amíg a fiatalember-ala­pot ásott, a falakat rakta, csak ő, meg az asszonya szorgos­kodtak éjszakákon át, vékony lámpafénynél. Lám, a tetőszer­kezetet hegeszteni eljöttek a munkatársak, a cimborák. Igaz, ez családi náz lesz. De itt, a dombok között csak pa­rányi kert jut, a szomszéd ház tíz méterre sincs, odébb pedig az emeletes házak. A lakóte­lep. Lakótelep lesz ez az egész falu hamarosan. Nincsenek kapcsolataink...? A fölöttem lakó szomszéd az ajtóban vár. Restellkedve hall­gatom: — Délre beszéltük meg,' neVn? Az ablakból láttam, hogy jössz. Felesége egyedül utazott ha­za a szülőkhöz, mert Anti, a férj be akarja fejezni, amit el­kezdett. Egy berakott ajtón szerencsétlenkedtem, amikor tegnap betoppant. Nevetésén csak percek alatt tudott erőt venni. A spaklival kentem a glettvasról az anyagot a fal­ra. .. Kivette a kezemből, az­tán mór vissza sem adta a rangjukat nyert szerszámokat. Az a legkevesebb, hogy épp fordítva fogott munkához és neki minden engedelmeske­dett. Adtam a keze alá, ami kellett. Két teljes üveg sört it­tunk. így is élőnk. Lakótelepen. Ezer Ilyen szál is kőt ben­nünket egymáshoz, a helyhez, ahol élünk, ö ad egy fúrót, te fölszereled a polcot, ók megépítik a házadat, ti szól­tok egy jó szót, Ei-v kicsit benne vagyunk egymás életé­ben. Ilyen egyszerű. Hortobágyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents