Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
Nines Icisüzlet, csak üzlet Romhányban Következetesebb anyagi ösztönzést (1.) Is új keresetéi JSwedelemszabályozás Elszalasztott lehetőségek — újbóli nekirugaszkodás A cselekvés legfőbb mozgatórugója az érdek. A nagyobb aktivitás fokozott érdekeltséget feltételez. Ebben a tudatosság, az erkölcsi tényezők szereke nem lebecsülhető, de az anyagiaké mégis a meg- hr ■ órO’ó. Hogyan lehet az érdekre jobban hatni, az anyagi ösztönzést erősíteni olyan helyzetben, amikor az elosztható javak tömege sikeres erőfeszítések esetén sem növekszik? Csak az egyenlős- divj való következetes leszámolás, a határozott differenciálás vezethet eredményre. Űj rangsorok kialakítására a mértékek, a mércék újraszabályozására van szükség. Ebben az egyéni ösztönzésnek, a személy szerinti szigorú követelményeknek van döntő szerepe. Ehhez segítséget adhatnak, kereteket teremthetnek a kormányzati lépések, de nem pótolhatják a vállalati intézkedéseket. tlj kereset- és bérszabályozás alkalmazására kerül sor 1983 januárjától. A változás minden vállalatot és szövetkezetét érint. Csak a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenykednek az eddigi feltételek közt tovább. Az új bérszabályozásnak két alapformája lesz. Az egyik forma a bérek és a keresete': növelését a jövedelmemindenkori színvonalái teszi függővé. A másik 1 rmában, amelybe az alap- a lyag- és energiaipar, a tervező- és kutatóintézetek tartoznak, központilag határozzák meg az évi bérfejlesztés mértékét, s a jövedelmezőségtől csupán a nyereségrészesedés alakulása függ. A leglényegesebb változás, hogy nem a fejlődést, a javulást, hanem a tényleges jövedelmezőségi színvonalat honorálják ezután. Vagyis, nem jutalmazzák külön azt a vállalatot, amely „beosztja” tartalékait, hogy minden évben szép fejlődést produkáljon. És nem büntetik azt a vállalatot, amely korábban minden lehetőséget hasznosított és az adott helyzetben csak az elért jövedelmezőségi színvonal fenntartására képes. A magas jövedelmezőségű vállalatoknál akkor is magas bérfejlesztésre nyílik lehetőség, ha az adott időszakban nem képesek — például a világpiaci értékesítési gondok miatt — növelni nyereségüket és bevételüket. A bértömeg-gazdálkodás eddigi módszerét a bérszínvonal növekményének szabályozása váltja fel. Az új megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a feladatokhoz rugalmasan igazodó létszámgazdálkodást tesz lehetővé. Jelentősen egyszerűsödik, áttekinthetővé válik a szabályozás. Megszűnik például a hozzáadott értéknek, mint bérfejlesztési mutatónak az alkalmazása. A bérszínvonal- növekedés után a részesedési- alap-képzéssel együtt, egységes táblázat alapján adóznak a vállalatok, s csökken a progresszivitás mértéke. A béremelést — mivel az a következő évekre is elköteleződést jelent — a részesedéshez képest háromszoros súly- lyal kell figyelembe venni. Nem lesz több pénz ezután sem a keresetek növelésére. Sőt, 1983-ban a korábbi éveknél kisebb mértékű átlagos bérfejlesztéssel kell beérni, mivel a nehéz gazdasági helyzetben meg akarjuk óvni a foript viszonylagos stabilitását, jó vásárlóerejét. A vállalatoknak estik egészen szűk köre jut az eddigieknél kedvezőbb béremelési lehetőséghez. Mások, köztük a többnyire alacsony jövedelmezőségű nagyvállalatok rosszabbul járnak. Az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges gazdálkodó egységek kérhetik átsorolásukat, hogy bérfejlesztésüket ne a jövedelmezőségtől tegyék függővé, hanem központilag szabályozzák. Az ilyen átsorolt vállalatok azonban az átlagosnál kisebb mértékű központi bérfejlesztésre tarthatnak csak igényt Adómentes bérfejlesztési lehetőséghez jutnak a vállalatok tehát a jövedelmezőség alapján, illetve a központi szabályozás esetén az engedélyezett mértékig. Adómentesen használható fel továbbá a létszámcsökkenésből adódó bérmegtakarítás 30 százaléka. Az előre bejelentett tervszerű, szervezett létszám-átcsoportosítás esetén egyedi mérlegeléssel és döntéssel a megtakarított bér 50—80 százaléka is felhasználható az adómentes sávban. Megszűnik az eddigi háromszázalékos plafon, s a megtakarított létszám engedélyezett mértékű bérhányada tehát korlátozás nélkül lesz felhasználható. Adómentes bérfejlesztést tesz lehetővé a népgazdasági feladatok megoldására ösztönző bérpreferencia és a feszültségek, lemaradások felszámolására hivatott központi bér- politikai intézkedés. Minden további béremelés ezután már adóköteles és csak a nyereségrészesedés terhére eszközölhető. A mezőgazdaságban változó mértékrendszerrel és kisebb módosítással továbbra is érvényben marad a munkadíjak színvonalának szabályozása. Ez lényegében a vállalatok központi bérszabályozásának megfelelő forma. Ezenkívül új szabályozási rendszert is alkalmaznak. A mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően a munkadíjak, a keresetek növelését ennél a formánál az egy főre jutó bruttó jövedelemtől teszik függővé. A mezőgazdasági üzemek a két forma közül szabadon választhatnak, elhatározásuk azonban több évre szól, 1985-ig egyetlen bérszabályozás alkalmazása kötelező. A mezőgazdasági üzemek — a bérszabályozási formától függetlenül — az egy főre jutó nyereség és az adott évi munkadíj színvonalától függően differenciáltan különböző mértékű (1— 14 százalék) részesedési alapot képezhetnek adómentesen. Az általános gyakorlat módosításával egyidejűleg bérszabályozási kísérletekre is sor kerül. A szoros elszámolású üzletek vezetői és helyettesei körében ~a* forgalom növelésében való érdekeltséget fokozatosan a nyereségérdekeltség váltja föl. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek szűk körében pedig a kísérletek nagyfokú döntési szabadságot teremtenek az anyag- és az energiatakarékosságra, a kezdeményező vállalkozói magatartásra, a versenyre, az igények hatékony kielégítésére ösztönözve. Kovács József Következik: A kulcsemberek megbecsülése A telexüzenet arról tájékoztatja Balogh Gyulát, a Rómhányi Építési Kerámiagyár műszaki igazgatóhelyettesét, hogy rövidesen egy görög érdeklődő érkezik a gyárba Ez1; a gondolatot folytatjuk tovább, amikor az ez évi tőkésexportról beszélgetünk. E tekintetben hol tart a gyár, mi várható az év végéig, milyen előkészületek szolgálják a jövőt? Kétféle időszak Az egyik az első fél év, amikor a romhányiaik még a FIM keretében oldották meg termelési-gazdálkodási feladatukat, köztük a tőkésexporttal kapcsolatos tennivalókat is. Erre az időszakra az év elején elfogadott százezer, később pedig a 400 ezer négyzetméter csempe tőkésexportjának teljesítése volt a jellemző, a meghatározó. Ezt még a FIM központjában írták elő, figyelembe véve a népgazdaság ezzel kapcsolatos igényeit A második időszak az önállóság ideje — július 1-től —, amikor a korábbi elképzeléseket a felsőbb szervek kívánságára újabb 150 ezer négyzetméter exportképes csempe előállításával toldották meg. — Eddig sajnos nagyon gyengén teljesítettük a tő- késexport tervünket — mondja Balogh Gyula, majd így folytatja: — November 15-ig 168 ezer négyzetméter exportképes csempe került a tőkéspiacokra. A jelenlegi elmaradást csupán csökkenteni tudjuk, az viszont már most látszik, hogy a tervet teljesíteni képtelenek vagyunk ... Mert a tőkés vevők sem korábban, sem most, nem állnak a kapu előtt bebocsátásra várva, bár az utóbbi időben egyre több külföldi éídeklődő keresi fel a gyárat vásárlási szándékkal. Akaratlanul is kíkívánko- zik az okokat firtató kérdés: a jelentős elmaradás mögött milyen tényezők húzódnak meg a háttérben? — Az év elején a FIM- központban olyan álláspont alakult ki, hogy a külföldi megrendelők által felkínált összegért, amennyiben az nem találkozik a mi elképzeléseinkkel, ne kössünk üzletet. Később ez az álláspont módosult. Addigra azonban e jelentkező tőkésmegrendelők (osztrák, NSZK, dán) másutt vásárolták meg a számukra szükséges csempét. Visszaszerezni őket ilyen körülmények között, amikor kegyetlen küzdelem folyik a jó üzletért — képtelenség — mondja némi keserűséggel a hangjában felidézve az elszalasztott lehetőségeket a műszaki igazgatóhelyettes, majd kisvártatva leszögezi: — Majd jövőre ... Mert jóideje nemcsak az idei év gyenge eredményeinek szépítésén fáradoznak, hanem előretekintve a sikeresebb holnap megalapozásán dolgoznak. November 15- én 19 ezer négyzetméter tőkésexportra volt kőnk ró* megrendelés. Ebből a meny- nyiségből az NSZK. az osztrák, a dán és a líbiai megrendelők részesednek. Van köztük olyan is, aki december 31-re kéri a kívánt mennyiség leszállítását. E két, mégis elválaszthatatlan feladatba lehet belesűríteni azt a munkát, amit a gyár vezetői az utóbbi időben végeztek és a jövőben végeznek a tőkésexport arányának növelése érdekében. — A MERT — Minőségellenőrző Részvénytársaság — szakemberei a megmondhatói annak, hogy az utóbbi időben, az elkészített export- szállítmányoknál nem volt minőségi kifogás, mindenkor pontosak voltunk, határidőre szállítottunk — veszi vissza a szót Balogh Gyula. — Ügy döntöttünk, hogy minden tő- késexportoit két héten belül legyártunk és továbbítunk. Mivel termékeink iránt érdeklődést tapasztalunk, ezért rendszeresen mintakollekciókat küldünk külföldi partnereinknek legújabb, legfrissebb gyártmányainkból. Az árak kialakításánál is rugalmasan igazodunk a világpiaci lehetőségekhez. Szerencsések vagyunk, mert bőséges választék áll a megrendelők rendelkezésére. Ez minden tekintetben előnyt jelenthet számunkra, ha jól kamatoztatjuk az ebből adódó lehetőségeinket. Ez persze nem takarhatja el sebezhető pontjainkat. Mert ilyenek is vannak. Itt fogunk a közeljövőben újabb lépéseket tenni. De nemcsak saját termékeinket ajánljuk, hanem olyan kívánságok teljesítésére is vállalkozunk, amikor a vevő hozza a mintákat. Itt van egy ilyen — vesz fel az asztalról egy csempét —. majd a következőket mondja: — Egy dolog kivételével a gyártással kapcsolatos minden feladatot megoldottunk. Ez pedig a fényhatás. A mi mázunk ennél fényesebb. Remélem nem sokáig. Egyébként számunkra nincs kis- üzlet, csak üzlet van. Nagyjából így készültünk fel a következő esztendőkre. Illúzióink viszont nincsenek. Tudjuk, hogy a legkisebb eredményért is keményen meg kell küzdeni. Aztán sokat hozhat, de vihet is a vi- igpoiitika alakulása . . A beszélgetést megszakítva, jóval később ismét visz- szatérünk a görög érdeklődővel való találkozáson elhangzottakra. A műszaki igazgatóhelyettes a következőket mondja: — Tetszik, amit látott, erről beszámol megbízóinak is. Végül megjegyezte, hogy sajnos mi sem. de ők sem tudják, hogy mije van ennek az országnak. Ezzel az észrevételével az igen szegényes termékpropagandánkra utalt, amit Balogh Gyula a következőkkel egészített ki: — A gyakorlatban tapasztaltam, hogy a nyugati kereskedők nemcsak eladni tudnak, hanem úgy ismerik a kínált áruk műszaki paramétereit, felhasználhatóságát stb.. mint nálunk egy nagyon jól képzett műszaki. Ehhez sem kell kommentár! Venesz Károly Ki mit gyárt termékbemutató Sokoldalúság és bizonyítéka Veszteség nélkül A Nógrád megyei ipari szövetkezetekben, összesen 35 egység működik átalányelszámolásos rendszerben. Ezek zömmel szolgáltató üzletek (férfi-, női fodrász, kozmetikus, órás, fényképész, cipész), s általában csak egy-két dolgozót foglalkoztatnak." Az új forma szerinti üzemelés a tapasztalatok alapján javítja a lakosság ellátását, s megszüntette a veszteséges működést. A Szécsényi Szolgáltatóipari Szövetkezetnél gazdasági munkaközösségek is alakultak vil- lamosmotor-tekercselés, villanyszerelés és vasipari szakmában. Kors7erüsítések Kazáron befejezték a pedagóguslakás felújítását. Cserélték az ajtókat, ablakokat, új padlót raktak le, korszerűsítették a fürdőszobát. A munkát a kisterenyei költségvetési üzem végezte el. melynek dolgozói, ugyancsak a Kazári közös községi Tanács megrendelésére a mizserfai művelődési házat is felújítják. A klubhelyiségben padlóztak, burkoltak, rendbehozták a villanyvilágítást, a nagyteremben a lábazatot. A felújítás hamarosan befejeződik. A két létesítményre ez alkalommal összesen mintegy 400 ezer forintot fordítanak. Megyénkben hét év alatt ötszörösére növekedett a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének értéke. Ez a sokszínű munka napjainkban már a szövetkezeti gazdálkodás szerves része, meghatározó eleme, a fejlődés alapvető tényezője. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyújtott előnyök mellett segíti az iparvállalatok hatékonyságának növelését, hozzájárul a lakosság ellátásához. I Érzik és értik e enlöségét November utolsó napjaiban nyílt meg Salgótarjánban az a kiállítás, amelyen a megye i 37 közös gazdasága közül 29 ! mutatta be az általa gyártott termékeket, ismertette szolgáltatásait. Bár a bemutatkozás túl rövidre sikerült — egy hét végére korlátozódott — igy is kedvező visszhangot váltott ki a szakemberek körében. A televízió jóvoltából híre eljutott a megye határain túlra is. — Az itt látottak alapján nincs okunk a szégyenkezésre, hiszen a kiállítás híven tükrözi a szövetkezetek töretlen fejlődését, azt a tervszerű. céltudatos munkát, amely jól beleillik a VI. ötéves terv koncepcióiba. A mezőgazdasági nagyüzemek jól érzik és értik ennek a tevékenységnek a jelentőségét és ennek megfelelően kezelik a gazdálkodásban. Ezt bizonyítja, hogy 280 vállalattal állnak kapcsolatban, s ezek elmélyítéséhez, a további ötletek valóra váltásához reméljük, hozzájárul ez a kiállítás is — mondotta, többek között megnyitójában, Ozsvárt József, a megyei párt- bizottság titkára. Az említett 29 termelőszövetkezet mintegy ezer különböző termékét mutatta be a kiállításon, s így — együtt látva mindezt — még azok a szakemberek is meglepődtek a sokszínűségen, akik jól ismerték a közös gazdaságok ilyen jellegű tevékenységét. A bemutatón jói megfértek egymás mellett a nőtincsi termelőszövetkezet kender- és műanyag kötelei a varsányi lakatokkal és zárakkal, a nógrádmegyeri zászlórudak és hótolók a nógrádi szerszámtartókkal, az őrhalmiak konyhakész burgonyája a nagybárkányiak tűzhelyével. A legtöbb kíváncsiskodót mégis a berceliek hegedűtokba „csomagolt” Törley pezsgője és poharai vonzot'ák. — Mi ebben az ü’’et? A pezsgő, vagy a hegedűtök? — kérdeztük Tamási Jánost, a berceli termelőszövetkezet elnökét. *— Nekünk a hegedűtök, akik az italt gyártják, azoknak a pezsgő. Vélemények és találkozások — Te, ezeket a logikai játékokat csomagoljátok is? — Természetesen. — Akkor tőlünk rendeljétek a kartondobozt. A fenti párbeszéd két té- eszelnök között zajlott, jeléül annak, hogy a kiállítás sok egyéb haszna mellett eddig még kiaknázatlan lehetőségek is szóba kerültek. Lécz László a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat igazgatója is üzletemberként volt jelen. — Gyártót keresünk sütőlapátok, furnér- és gyékényszakajtók előállítására. Mindhárom termék országos hiánycikk. Felmérnénk valamennyi sütőipari vállalat igényét, ha találnánk vállalkozó szövetkezetét... M:ért ne találnának? Akik hótoló lapátot tudnak gyártani, azok sütőlapátot is képesek. — Kár, hogy néhány közös gazdaság nem állította ki termékeit — mondja Kazinczi János, az ecsegi tsz elnöke. — Pedig ez nem akármilyen alkalom termékeink bemutatására. — Jó kezdeményezés, de tovább lehetne fejleszteni — teszi hozzá Velkovics Mihály, szandai elnök. — Nem volna hiábavaló egy állandó kiállítóterem létesítése sem. Esetleg meg lehetne próbálni a közvetlen értékesítést is. Mi például több olyan terméket gyártunk, ami az egész megyében hiánycikk, annak ellenére. hogy itt készül, innen szállítjuk Budapestre, nem nagyon kerül belőle visz- sza Nógrádba. Ez egy kissé valóban furcsa. .. A litkei termelőszövetkezet azon kevesek közé tartozik akik nem állítottak ki. Elnöke viszont itt van. — Nekünk sajnos cc ’ kész termékeink va sm sokat mondanának a? érdeklődőnek. Igaz. pár fényképet elhozhattunk volna — sajnálkozik Bozsik Béla. fiz alkatrészellátásban is segíthet Húgai István, a GITR növénytermesztési rendszer pa- lotáshalimi alközpontjának gépészmérnöke viszont nem sajnálja, hogy eljött. — A szolnoki központban sokan érdeklődnek alkatrészek iránt. Gyakran ilyet keresnek, mint az ecsegiek által kiállított IFA tehergépkocsihoz valók. Hiánycikkeket pótló tevékenységgel foglalkoznak a szurdokpüspöki termelőszövetkezetben is. — Miért ilyen nehézkes a mezőgazdasági gépek alkatrészellátása? — A gyártók nem fordítanak kellő gondot rá. de nem kellően szervezett a készletek tárolása, elosztása sem. A sok helyütt elfekvő készletekre másutt bizony szükség volna. Talán ezen is segít a kiállítás. A kiállítás nagykönyvében uavanis a MAGÉV képviselői“ a következőket jegyezte >• .Nagyszerű kezde- mím- a termékbemutató. H’k a folytatást”. Reméljük lesz is. Ha valami. akkor ez igazán közös érdeke mindenkinek. Ztlahy Tamás NÓGRÁD - 1982. december 9., csütörtök 3
