Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
Szo’crr^fc’ceolr a szovief falvakban Több tízmillió munkanapmegtakarítás X szovjet emberek számára nemritkán fejtörést okoz az apróbb javítási munkák elvégzése, nem beszélve a nagyobb lakáskarbantartási feladatokról. Hatványozottan jelentkeznek a gondok faluhelyen, ahol egy-egy szakember fellelésére kilométerek tucatjait kell sokszor megtenni, s ha megkerül is az illető, még akkor sem biztos, hogy vállalja-e a szükséges javítási munkát. Az SZKP idén elfogadott átfogó élelmiszerprogramja a mező- gazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlesztése mellett előírja a falusi szolgáltatások rendszerének javítását is. Érthető, hogy politikai kérdésnek tekinti az SZKP a szolgáltatások javítását, hiszen a falusi élet minősége szoros ösz- szefüggésben van a termelékenységgel, a mezőgazdasági munka eredményességével. A falusi dolgozókról való gondoskodás nélkül aligha várhatók el a nagy termelési mutatók — mutatott rá a minap F. Rev- jakin, az Oroszországi Föderáció tervbizottságának szolgáltatási osztályvezetője. Valóban, a falak megerősítése, a kémény újrarakása, az üvegezés, a háztartási gépek vagy a cipők megjavítása egy csapásra politikai kérdéssé válik, ha tudjuk, hogy a szolgáltatások megszervezésére fordított idő társadalmi méretekben megtakarítható. Márpedig e téren bőven akad tennivaló. Revjakin szavaiból kitűnik, hogy az orlovi terület szolgáltatóházai messze elmaradtak a tervektől. Ugyanez érvényes a voronyezsi, a pszkovi, a csitai területekre, vagy a Kalmük Autonóm Köztársaságra. A szibériai Susenszkojéban az egyik állami gazdaság közgazdászai kiszámították, amióta saját szolgáltatóházuk van, egy esztendő alatt kétezer munkanapot takarítottak meg dolgozóik azzal, hogy nem kell utazgatniuk a szolgáltatásokért. A hivatalos adatok szerint egy közepes nagyságú szovjet megye (terület) lakossága évente félmillió munkanapot takarít meg a szolgáltatások ésszerű megszervezése révén. A Oroszországi Föderációra kivetítve ez már több tízmillió munkanapot jelent. A Szovjetunió legnagyobb köztársaságban, az Oroszországi Föderációban jelenleg 140 szolgáltató egység (vállalat, szalon, műhely stb.) működik. A kolhozok és állami gazdaságok központjaiban 23 ezer komplex felvevőhely üzemel. Mindez még csak a jó kezdetnek tekinthető — állapítja meg a tervbizottság osztályvezetője. A falusi szolgáltatások fejlesztése most új szakaszba lépett. Az elkövetkező tíz esztendőben ezek volumene megkétszereződik. A fő figyelmet mégsem a mennyiségi mutatókra, hanem a szolgáltatások minőségére és kulturáltságára kell fordítani — hangsúlyozzák a szovjet szakemberek. Az ötéves tervidőszak végére el kell érni, hogy minden kolhoz és állami gazdaság központjában legyen ruhatisztító üzem, lakásjavító és -karbantartó szolgáltatás. E terv megvalósításában hangsúlyozott szerepet kapnak a helyi tanácsok, hiszen vállalkozó- és kezdeményezőkészségük a siker záloga. Nagy visszhangja van a kosztromai, az altáji és a szmolenszki szolgáltató vállalatok kezdeményezésének. Ezek azt a célt tűzték maguk elé, hogy a XI. ötéves terv végére a városi szolgáltatások színvonalára emelik az általuk ellátott falvak szolgáltatásainak színvonalát. A szervezési és érdekeltségi rendszer javításával így kívánnak hozzájárulni az egész ország életében meghatározó jelentőségű élelmiszerprogram megvalósításához. Meruk József Finn—szovjet ércdúsító A karéliai K osztom uksá- ban szerdán ünnepélyesen felavatták a szovjet—finn együttműködéssel felépült ércdúsító kombinát első részlegét. Jelen volt az ünnepségen Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mauno Koivisto, a Finn' Köztársaság elnöke is, aki szerdán érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormány meghívására. Az ünnepség után Tyihonov és Koivisto megtekintette az évente hárommillió tonna dúsított ércet előállító részleget, megismerkedett a gyártási folyamatokkal. Nyikolaj Tyihonov délben ebédet adott vendége tiszteletére. A spanyol kormány I Shul,z az SPD Európa legfiatalabb miniszterei Spanyolországban találhatók. Az új szocialista kormány tagjainak átlagéletkora 42 év. A 17 miniszterből 15 még innen van a 45. éven. A „nem érdem, hanem állapot” mondás azonban Spanyolországra is érvényes. A kabinet tagjai, a hatvanas évek új hullámának „termékei”. Néhány év szóródással, egymáshoz közeli évfolyamokon jártak az egyetemre. A Spanyol Szocialista Munkáspárt — a Franco-korszak alatt hallgatólagosan megtűrt — ifjúsági szervezetében kezdték mozgalmi pályafutásukat. A hetvenes évek elején, a párt emigrációban élő vezérkara nem értette meg, hogy otthon valami változik. A párt 1974-es kongresszusán, olyan erős volt az új hullám nyomása. hogy végül a 32 éves ügyvédet, Felipe Gonzálezt választották főtitkárrá. A Franco-diktatúra évtizedei alatt, egy valamirevaló állás betöltésénél szinte elsődleges szempont volt: ki hol állt, a harmincas évek közepén, a polgárháború alatt. Ez a szemlélet — s itt-ott még továbbélő gyakorlat — ma is a spanyolok százezreit osztja meg. Felipe González és társai (a kormány tagjainak 90 százaléka) a polgárháború után születtek. Nekik már sem személyes élményük, sem előítéletük nincs abból a korból. S ez a „tiszta lap” a változást ígérő politika után nagy súly- lyal esett latba az október 28,-i választáson, amikor abszolút többséggel győztek a szocialisták. Az új miniszterek nem a milliomoscsaládokból, nem a zárt katonai kasztrendszerből jöttek. Többségük a kispolgári rétegből származik, néhá- nvuk pedig szegény szülők gyereke. A 40 éves Felipe González miniszterelnök gyermekéveit a péhányi holdon gazdálkodó, a fi'-' -Ji javakban nem bővelkedő család környezetében töltötte. A párt főtitkárhelyettese. egyetlen miniszterelnök-helye''ss. a 42 éves Alfonso Gu- er"” apja olvasztár volt. Tizenegyen voltak testvérek. Egyedül ő tanulhatott a családból, s mérnök lett. Gonzá- lezhez két évtizedes barátság fűzi. Politikai nézeteiben radikálisabb, mint a kormányfő. A belügyminiszteri tárcát a 40 éves ügyvéd. Jósé Barrio- nuevo kapta. Az egyetemi szakszervezeti mozgalomban tűnt fel. Az utóbbi: három évben Madrid polgármester-helyettese, a biztonsági ügyek felelőse volt. A fiatal közgazdászok egyik jeles képviselője, a 38 éves Narcis Serra lett a hadügyminiszter. Ezt megelőzően Barcelona polgármestere volt. 1974 óta tagja a Spanyol Szocialista Pártnak. A kormány legfiatalabb tagja a 34 éves Joaqui Almunia munkaügyi miniszter. Hosszú időn át volt vezetőségi tagja a szocializmushoz közel álló szakszervezetnek, az Általános Munkásszövetségnek. A kabinetben az 56 éves Fernando Moran, a külügyek irányítója rendelkezik a legnagyobb kormányzati tapasztalattal. Aktív diplomata, több mint 30 évig dolgozott Londonban, Lisszabonban, Buenos Airesben, éveken át a külügyminisztérium afrikai ügyekkel foglalkozó főigazgatója volt. Több szépirodalmi mű és politikai tanulmány szerzője. Legismertebb könyve: Spanyolország külpolitikája. A kormány programja mérsékelt. Nem irányozza elő a tulajdonviszonyok megváltoztatását. A jelenlegi gazdaságitársadalmi gondok megoldását jelölte meg a legfontosabb feladatok között. A változást a reformlépések útján kívánja elérni. A következő években 150 törvénytervezetet szándékszik a parlament elé bocsátani. Egy téma nem kerül a törvényhozás elé: az a dosszié, amely a miniszterek jogait és kötelességeit tartalmazza. Ez — többek között — gátat kíván szabni a korábbi, korrupciókra lehetőséget adó kiváltságoknak. Természetesen nem a dosszié tartalma határozna meg a kormány politikáját, de hozzátartozik az új spanyol kabinethez, eddig alkotott képhez. vezetőinél George Shultz amerikai külügyminiszter szerdán reggel, NSZK-beli tartózkodásának második napján, a Német Szociáldemokrata Párt vezetésével találkozott. Shultz együtt reggelizett Willy Brandttal, az SPD elnökével, Helmut Schmidt és Johannes Rau elnökhelyettesekkel, valamint Hans-Jochen Vogellel, az SPD kancellárjelöltjével. Az amerikai diplomácia vezetője és a szociáldemokrata politikusok a kelet—nyugati viszony jövőjét vitatták meg. A találkozó után Schultz továbbrepült európai kőrútjának következő állomására Brüsz- szelbe. Leszavazták a Reagarj-tervef Az MX csatavesztése Dense pack — szoros csomag, sűrű telepítés, valahogy így lehetne fordítani az új amerikai interkontinentális fegyver, az MX rakéta elhelyezésére vonatkozó, most vereséget szenvedett Reagan-terv amerikai elnevezését. Egyes amerikai kritikusok azonban „Dunce” packnak nevezik, amit majdnem ugyanúgy ejtenek ki, csak éppen „tökéletlen, ostoba” telepítést jelentene szó szerinti fordításban. Szerdára virradóra az amerikai elnök és a Pentagon a jelenlegi adminisztráció talán legsúlyosabb politikai vereségét szenvedte el, amikor a képviselőház 245—176 arányú többséggel megvonta a kormányzattól a Dense pack megvalósításához szükséges 26,4 milliárd dolláros beruházás első egymilliárd dolláros tételét. Mindazonáltal az MX egyelőre csak egy csatát vesztett el, hiszen a Fehér Ház most a szenátusban 'akarja — a Dense pack keresztülhajszo- lásával — kiküszöbölni a csorbát, majd a képviselőházat is döntésének felü'vizs- gé’pséra kívánja bírni. S az esélvek vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a képviselők jelentős része ‘ nem azért szavazott a terv ellen, mert általában ellenzi az amerikai túlfegvverkezést, hanem mert technikailag nem ért e«vet a Dense packkal. Ez ugyanis minden* egviap- i’a tenne fel — egy olyan lapra, amelyet soha. senki sem látott és ..lehívni’’ csak atomháború esetén lehetne. Amikor az elképzelhetetlent — a nukleáris konfliktust — elképzelik, a stratégák számára az egyik döntő pont az erők egyensúlya. Az amerikai MX rakéták telepítése —, mint arra Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter a TASZSZ-nak adott interjújában rámutatott —, megsértené a szovjet—amerikai megállapodásokat, s így kétségessé tenné az azokban kialakított hadászati egyensúlyt, ezzel pedig hasonló új interkontinentális rakéták telepítésére kényszerítené a Szovjetuniót. Az amerikai erőfölény megteremtésére irányuló erőfeszítés nem érné el célját, viszont a fegyverkezési verseny folytatódna, a világ „veszélyesebb hellyé” válna. A Dense pack ellen szavazó képviselők jó részét azonban nem ez aggasztotta, hanem az elképzelhetetlen elképzelésének másik szempontja, a sebezhetetlenség — pontosabban annak kétes mivolta. Valamely fegyver sebezhe- teMenságe azt jelenti, hogy mindenképpen túléli az ellenség támadását. Jelenleg az amerikai tengeralattjárókon elhelyezett atomcsapásmérő erők számára ez biztosított. A Pentagon az amerikai szárazföldön elhelyezendő legyenként t'z. külön-külön célpontra irányítható atomtöltettel ellátott) MX rakéták számára is sebezhetetlen elhelyezést kíván. Erre különböző tervek születtek. Carter elnök idejében például az.t gondolták. hogv a rakétákat hamis és jpazi kilövőállások között '•oc'.”'áztatva ’»«zik lehetetlenné az ellenfél számára az MX-erő megsemmisítését. Fz túlságosan sokba került volna, ezért született a Dense pack. Ennek értelmében Wyominf államban, Cheyenne légitámaszpont közelében egymás« tói 600 méterre, megerősített betonsilókban helyeznék el a tízszeres halál száz hordozóját. Az ellenség azért nem tudná egycsapásra elpusztítani a sűrűn egymás melleft levő rakétákat, mert saját közeledő rakétái egymást robbantanák fel. Ezt a feltételezést azonban nem lehet másként kipróbálni, mint a gyakorlatban —, vagyis egy atomháborúban. Azok, akik a Dunce packnak nevezik a tervet, ezt a hipotézist egyszerűen nem hiszik el. Vagyis biztosan csak egy dologra lehetne használni a száz MX-et: támadásra. Telepítésük védelmi hipotézise bizonyíthatatlan, támadó realitásuk viszont felborítaná a stratégiai egyensúlyt és így destabilizálná a nemzetközi kapcsolatrendszert. Ezért foetak ö«sze ellene egyrészt azok, akik egy józanabb amerikai stratégia hívei és azok is. akik elvben ugyan az MX hívei, de a Dense packot el- hibázottnak vélik. A „tökéletlen telepítés” pil- lanatnv] kudarca elvben eltávozhatna eev akadályt a szoviet—amerikai párbeszéd útjából: nevezetesen akkor, ha a s+raté<»iai fegyverrendszerekre’ folytatott tárgyalásokon Washineton reálisabb magatartást tanúsítana. Nem úi. még saját hívei által is vitatott fegyverrendszerek telepítésével próbálna adut szerpzni pz alkuhoz, h«"»m reál’0, n stratégiai ec’venoú1vt t;°zte>'*>+ben *ar*ő új leszerelési diolomániával. ■ Erre pillanatnyilag — saj-’ nos —, nem sok az esély. Baracs Dénes A TASZSZ Reagan vereségéről Az amerikai képviselőház súlyos vereséget mért a Reagan-kormányzat militarista terveire — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökségnek az amerikai képviselő- ház keddi szavazásáról hírt adó jelentése. Megfigyelők szerint a képviselőházi' szavazás kimenetele, különösen pedig az MX- progratn ellenzőinek meggyőző szavazatfölénye tükrözi az Egyesült Államokban megnyilvánuló széles körű elégedetlenséget Washington veszélyes militarista politikájával szemben. A szavazás előestéjén az elnök üzenetet küldött minden kongresszusi taghoz, s ebben nyílt fondorlathoz és zsaroláshoz folyamodott, kijelentve, hogy az MX-program „teljességgel nélkülözhetetlen” az' előrelépéshez a szovjet—amerikai fegyverzetellenőrzési tárgyalásokon. A ravasz taktika, a nyílt nyomás és zsarolás nem hozta meg a várt eredményt. A szavazás, valamint az azt megelőző heves viták demonstrálták az országban kibontakozott szemben állást a kormányzat veszélyes irányvonalával szemben. Tanácsülés a gazdaság javítására Bukarestben megtartotta első ülését az újjászervezett legfelsőbb gazdasági és társadalmi fejlesztési tanács, amely egyfajta gazdasági parlamentként működik majd. A tanácskozáson — amelyről szerdán számoltak be ^bukaresti lapok — egyhangúlag jóváhagyták a jövő évi nép- gazdasági terv és a jövő évi költségvetés tervezetét, valamint az önirányítással és önellátással összefüggő intézkedési tervet, amely az utolsó negyedévi és az 1983. első negyedévi közellátás megszervezésére vonatkozik. Mindhárom tervezetet a nagy nemzetgyűlés elé terjesztették. A tanácskozáson felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő, a legfelsőbb gazdasági és társadalmi fejlesztési tanács elnöke is. Beszédében éles hangon bírálta a? energiagazdálkodás, a bányászat és a területi önellátás terén tapasztalható hiányosságokat, és felszólította az illetékes szerveket a feladatok maradéktalan teljesítésére. Nicolae Ceausescu egyebek közt leszögezte, hogy az energiaellátási korlátozásokra azért van szükség, mert nem fejeződött be időben a hőközpontok és erőművek javítása és átalakítása. Mint rámutatott, az energiaellátásban az is gondot okoz, hogy a bányászat nem az előírt minőségben szállít szenet az erőmű» vekbe. Harmincnégy évvel ezelőtt — s három és fél évvel a II. világháború befejezése után — Párizsban, a Chaillot- palotában az ENSZ-közgyű- lés harmadik ülésszaka elfogadta az emberi jogok egyetem^ nyilatkozatát. 1948. december lO.-ét írták. Ez volt az első e9et, hogy ilyen átfogó jellegű nemzetközi szervezet deklarálta a legfőbb jogokat, az ember alapvető jogait. A történelmi jelentőségű okmány harminc pontban fogalmazta meg minden ember egyenlőségét, jogaik megkülönböztetés nélküli érvényesítéséhez, az élethez, a szabadsághoz, a személyi sérthetetlenséghez, a munkához és a pihenéshez való jogot, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, a társadalombiztosításban. az oktatásban, a társadalom kulturális életében való részvétel jogát. A nyilatkozat fontos kiindulópont volt az emberi jogok nemzetközi biztosításának útján, eltérő értelmezései azonban kezdettől fogva viták, konfrontációk forrását jelentették. A nyugati világban egyes gondolkodók és államférfiak megkísérlik a társadalmi-történelmi környezettől elvonatkoztatva, egyes elemeket kiAz ember joga emelve és öszefüggéseikből kiszakítva értelmezni az emberi jogokat, és sok esetben a szocialista világ elleni ideológia-politikai hadviselésre felhasználni ezt a kérdést. E jogokat azonban — mutatnak rá a szocialista országokban — egyetemességükben kell kezelni. Nem szűkíthetők le az állampolgári szabadságjogokra: a személyi szabadság és sérthetetlenség jogára, a lelkiismereti és vallás- szabadságra, a sajtó- és szólásszabadságra, a gyülekezési szabadságra, vagy emberek és eszmék oly gyakran emlegetett szabad áramlására. Legalább ilyen fontosak a gazdasági, szociális és kulturális jogok, a munkához és a munka megfelelő díjazásához, a tanuláshoz és a művelődéshez való jog, illetve ezek intézményes garantálása, csakúgy, mint a dolgozóknak a társadalmi és állami döntésekben való tényleges részvételi joga. E jogok egységükben értelmezhetők és csak a történelem hátterében. E jogokat a szocialista országok társadalomépítő munkájuk gyakorlatában juttatják érvényre, és ennek során az emberi jogok megvalósításának körét nap mint nap szélesítik. A szocialista országok ezért nem fogadják el, hogy a Nyugat kizárólagos jogot formáljon az emberi jogok védnökének szerepére, és hogy „aggódik” a szocialista országokban élő emberek sorsáért, „erkölcsi leckét” ad az emberi jogok területén, magatartási kódexet ír elő, vagy sürgeti a szocialista országok belső' életének „demokratizálását”, ugyanakkor pedig az élet természetes velejárójának tekinti a tőkésországokban a munkanélküliséget — ami alkotó értelmétől fosztja meg az emberi létet. Mint ahogy azt. sem feledtetheti semmiféle propagandakampány, hogy sokszor ugyanazok a nyugati politikusok, akik zajos hadjáratot folytatnak az emberi jogok védelme címén a szocialista világ ellen, milyen támogatásban részesítik a népelnyomó rezsimeket Dél-Afrikában, Chilében, Salvadorban és másutt. r Az emberi jogok megfogalmazása terén fontos dátum volt 1966 — amikor az ENSZ- ben megalkották a gazdasági, szociális és kulturális jogokról, illetve a polgári és politikai jogokról szóló egyezség- okmányokat. Ezek már olyan nemzetközi dokumentumok, amelyekben az államok jogi kötelezettséget is vállalnak az ember: jogoknak a törvénybe iktatására és tiszteletben tartására. A szocialista országok mindkét egyezségokmányt elfogadták, saját jogrendszerükbe illesztették, ezáltal is elősegítve, hogy a deklarált jogok tényleges jogokká váljanak. Az emberi jogokat nem lehet önkényesen elválasztani a népek önrendelkezésének jogától, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásától, s nem utolsósorban a be nem avatkozás elvétől sem. Nem véletlen, hogy a helsinki záróokmány sem elvontan foglalkozik az emberi jogok kérdésével. Az európai kapcsolatok tíz alapelve közt hetedikként az emberi jogok tiszteletben tartásáról szól, de úgy. hogy az egyezik a szuverén egyenlőség, a viták békés rendezése. a be nem avatkozás, az államok közti együttműködés. a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésével. Pogonyi Lajos
