Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

\ i Vélemények a versenyről Egy céi, több Sok fórumon zajlik manap­ság alkotó vita a munkaver­seny megújításáról. Az eszme­cseréket megkönnyíti, hogy mind a két — vagy több — fél ugyanazt akarja: gazdasá­gilag és emberileg egyaránt hasznosabbá tenni a vetélke­dést. Az azonos cél és az egy­öntetű jó szándék ellenére is akadnak azonban, ha nem is homlokegyenest ellenkező, de merőben eltérő nézetek és ki­indulópontok. Ilyen véleménykülönbségről tudósított a minap a Népsza­badság vezércikkében Bossá- nyi Katalin. A publicista is­mertette a Magyar Ilajó- és Darugyár versenyújítását, majd a cikk végén megje­gyezte: „ne hallgassuk el, hogy — éppen a versenyösz- 1 önzés újszerűsége, kiforrat­lansága miatt — a hajógyári­ak vitába is keveredtek a va­sasszakszervezettel. Az utób­biak szerint ugyanis ezek a törekvések eltérnek a SZOT irányelveitől, a versenymoz­galom eddigi értékelésétől.” Alkalmasint eltekinthetünk az MHD-kezdeményezés rész­leteitől, hiszen megszámlálha­tatlan újítás van most for­galomban. Csupán az ellenér­velés elemeire érdemes figyel­nünk. Mint kitűnik, a fölöttes szerv — kétségtelen jóakarat­ból — azért helyteleníti a gyáriak kezdeményezését, mert: i. eltér az irányelvektől, 2. eltér az eddigiektől. Fontos rámutatnunk ennek a típusú indoklásnak az ellentmondá­saira, mert héba-korba talán megyénkben is hallhatni ilyes­félét. A hiba, a kiindulópont hely­telen megválasztásában kere­sendő. Mert mig a hajógyári­ak tudományosan, a konkrét helyzet konkrét elemzésével alapozták meg a cselekvést, addig a fölöttes szerv, a segí- teniakarás lázában, erre nem fordított kellő figyelmet. Ök, a korábbi, sikerekből táplál­kozó jogos önbizalommal, kis­sé mereven értelmezték a két­ségtelenül helyes irányelveket. Emellett, a munkaverseny több mint másfél évtizedes eredménysorozatára gondolva ma is az eddigi módszere­ket tartják egyedül üdvözítő­nek. így a szokatlan kezde­ményezésekben csak bizonyos tempóhalasztással ismerik fel a jót, az előrevivőt. Érthető, emberi, ha évtizedek alatt be­járatott pályákon égyik nap­ról a másikra nem jut túl a gondolkodás: ám most olyan időket élünk, amikor nincs nagy távlat a kiegészítéshez, nézet módosításhoz. Ezeket a lehe­tő leggyorsabban kell elvégez­ni, leküzdve a belső gátláso­kat. A munkaversenyben, ebben az ember- és gazdaságformá­ló mozgalomban kiváltképp nem szabad félreértelmezett irányelvek és régi módszerek rabjaivá válnunk. E két fon­tos kategóriát hiba lenne ép­pen a természetes és egészsé­ges vetélkedés kibontakozása „ellen” felhasználni. Valódi megújulást amit mindenki akar, a legszélesebb körű kez­deményezéstől, s az újdonsá­gok legrugalmasabb befogadá­sától várhatunk. Emellett szól egyébként az irányelvek helyes értelmezése is. Mint az említett Népsza­badság-vezércikk írja: „éppen a szakszervezetek vezetői Hangsúlyozták a kormány kép­viselőivel folytatott legutóbbi tanácskozásukon, hogy a mun- kaverseny-mozgalmat a mai­nál jobban kellene közelíteni az időszerű gazdasági felada­tokhoz, és ennek megoldását, megszervezését indokolt vál­lalati hatáskörbe adni.” Ez a jó irányelv tehát nem behatá­rol, hanem teret nyit a hasz­nos csélekvés előtt. Molnár Pál Egyre több baromfihús Egyetlen állattenyésztési ágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a baromfi- tenyésztés. A világ legna­gyobb baromfihús-termelője az Egyesült Államok, őt Kína, a Szovjetunió, Brazília, Francia- ország és Japán követi. Ha­zánkban tekintélyes múltja van a baromfitenyésztésnek és -feldolgozásnak, hiszen égy élelmes nagykereskedő már 1870-ben komoly kapa­citású üzemet létesített előbb Kiskunhalason, majd Kecske­méten. Bizonyára kevesen tud­ják, hogy a baromfi-világ­export kb. 40 százaléka a világháborút megelőző évek­ben Magyarországról szárma­zott! Az USA-ban kidolgo­zott iparszerű baromfite­nyésztés nálunk csak 1960- ban kezdődhetett, a korszerű feldolgozási technológia As csak ezt kővetően terjedt él, amelynek eredményeként ma egy-egy nagy teljesítményű vágószalagra óránként 6—7 ezer baromfi kerül fel — a képünkön látható módon —, s hagyja azt el zacskóba csomagolva. A statisztikai adatok ta­núsága szerint minden ma­gyar állampolgár évente mint­egy 15—16 kiló baromfihúst fogyaszt Sok országba en­nél jóval több, az Egyesült Államokban például 30 kilo­gramm szárnyashúst esznek az emberek évente. A ba­romfifélék húsa ízletes, köny- nyen emészthető, változato­san elkészíthető, fehérjében dús élelmiszer. Jó emészthe­tősége finom rostozatának kö­szönhető, de a fiatal, sovány baromfi húsát a nedvtartal­ma és a zsirszegénysége is emészthetővé teszi. A szár­nyasok húsában kevés a kol­lagén (enyvszerű, kocsonyá­sító anyag) és ezért főzés, sü­tés, pácolás közben jóval rö- videbb idő alatt? puhulnak meg, mint az egyéb húsfaj­ták. A vitaminok közül el­sősorban a B-vitamin-csoport tagjait találjuk meg a ba­romfihúsban. Az ásványi anyagok közül vasat, me- szet, foszfort, káliumot, mag­néziumot tartalmaz. Alacsony nátriumtartalma miatt a szív­ás vesebetegek is szinte kor­látlanul fogyaszthatják. Erősödik a barátságunk Irta: L. A. Gorskov, az SZKP Központi Bizottsága tagja, a Kemerovo területi pártbizottság első titkára A kemerovói terület dolgozói, vala­mennyi szovjet ember mély tisztelet­tel övezi a közelmúltban elhunyt Leon y id Iljics Brezsnyev, a párt és a nép hű fiának, korunk kiemelkedő politiku­sának és áilamférfiújának, a .szocialista ha­ladás fáradhatatlan harcosának emlékét. Az SZKP Kemerovo területi bizottsága, a terü­let kommunistái, valamennyi dolgozója há­lóját fejezi ki a Nógrád megyei pártbizott­ságnak, Nógrád kommunistáinak és minden dolgozójának a Leónyid Iljics Brezsnyev el­hunytéval kapcsolatban kifejezett mély együttérzésért. Az ebben kinyilvánított őszin­te, szívből jövő gondolatok erősítettek ben­nünket a gyász napjaiban. Az SZKp Központi Bizottságának rendkí­vüli plénuma —, amely a párt új főtitkárá­vá egyhangúlag Jurij Vlagyimirovics And- ropovot, L. I. Brezsnyev közvetlen munka­társát és barátját választotta meg — kiemel­te a párt politikai irányvonalának folytatá­sát, kül- és belpolitikai határozatai követke­zetes végrehajtását. Országunk valamennyi dolgozója — sőt, sokan a határon túl is — egyetértéssel fogadta és támogatja az SZKP Központi Bizottsága ilyen irányú ál­lásfoglalását. Közeledik a szovjet nép és az egész ha­ladó emberiség nagy ünnepe, a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója. A Szovjet­unió történelmét az egész világon úgy isme­rik, mint a szocializmus hatalmas életerejé­nek, történelmi fölényének meggyőző kife­jeződését. A szocializmus többi országával együtt új világot épitünk. A történelem so­rán soha nem tapasztalt államközi kapcsola­tokat teremtünk: igazságosakat, egyenjogúa- kat és testvérieket. A szocialista építőmun­kában — miként az SZKP XXVI. kongresz- szusa is megállapította — a testvéri orszá­gok sokoldalú, kedvező tapasztaltokat sze­reztek a termelésben, az irányításban, a népgazdasági feladatok megoldásában. Ba­rátaink tapasztalatait figyelmesen tanulmá­nyozzuk és mind szélesebb körben haszno­sítjuk. Ilyen szellemben folytatódik, szélese­dik, mélyül a kuznyecki terület és Nógrád megye immár több mint tizenöt éves bará­ti kapcsolata. Párt-, tanácsi, szakszervezeti dolgozók, bányászok, kohászok, vegyészek, építészek, művészek és sportolók találkoznak rendsze­resen és kicserélik tapasztalataikat. Szibé­riaiak és nógrádiak százai ismerkednek a turistacsoportok utazásai során, sokan leve­leznek egymással. Rendszeressé váltak a kölcsönös fotókiállítások, filmek, öntevékeny művészeti csoportok és előadók cseréi. Im­már négy könyv látott napvilágot közös ki­adásban, bemutatva Kemerovo és Nógrád dolgozói életét. Az idén immár beköltözhetnek az első la­kók Kemerovo város Salgótarjánról elneve­zett új negyedébe. Itt tervezzük felépíteni a terület első ifjúsági komplexumát, melyben többek köött klubok és sportlétesítmények is helyet kapnak. Az építők messzemenően gondoskodnak a lakók igényeinek maradék­talan kielégítéséről. Tágas üveg- és betonfo- lyosókon keresztül juthatnak lakásukból az iskolába, su óvodába, a különböző kereske­delmi és szolgáltató egységekbe. A kuznyec­ki építészek és tervezők egy csoportja tanul­mányozta Nógrádban a községfejlesztés ta­pasztalatait, a háztájival rendelkező egyéni és szövetkezeti lakások, kétszintes épületek kialakításának gyakorlatát. Barátaink ta­pasztalatait hasznosítva a jaskinói járás pa- csinszki szövetkezete egy teljes utcasor épí­tését kezdte meg a nógrádi tervek alapján. Egyik építőipari kombinátunk több — ma­gyar lakásépítésben használatos — épülettar­tozék gyártását kezdte meg, melyeket ké­sőbb egész Kemerovóban alkalmazni kívá­nunk. Figyelemmel kísérjük a magyar mezőgaz­daság tapasztalatait. Ékről szó esett az SZKP XXVI. kongresszusán is. Nógrádi barátaink eredményeit igyekszünk felhasználni terüle­tünkön az SZKP KB 1982. májusi plénu­mán elfogadott élelmiszerprogram megvalósí­tásában. Folyamatosan fejlődnek a termelőüzemek dolgozó kollektívái közötti kapcsolatok is. A testvérüzemek küldöttségcseréi lehetőséget nyújtanak az élenjáró termelési módszerek és kölcsönös hasznosítására, az üzemi párt-, szakszervezeti és ifjúsági munka formáinak és módszereinek tanulmányozására. Jól pél­dázza ezt az anzsero-szudzsenszki üveggyár, amely a salgótarjáni síküveggyár üveghúzá- si technológiájának tapasztalatait felhasz­nálva, javítja termékei minőségét. Ugyanak­kor a salgótarjániak az üvegcserép kernen- -» ce-nagyjavítás utáni hasznosításában alkal­mazták szibériai kollégáik bevált módsze­rét. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Nógrád­ban járt küldöttségek mindenhol baráti fo­gadtatásban részesültek, a szovjet nép sike­reinek örülő, a békéért folytatott harcát el­ismerő emberekkel találkoztak. A kuznyeéki medence dolgozód előtt ha­talmas feladatok állnak. Bányászainknak például idén 148 millió tonna szenet — a múlt évinél 4,2 millió tonnával többet — kell kitermelniük. A sikeres elmúlt év után az idén is eredményes munka folyik ' vala­mennyi főágazatban. Tíz hónap alatt a ter­vezettnél 22 millió rubellel több terméket gyártottunk, 668 ezer tonnával több szenet hoztunk felszínre és 55 ezer tonnával több vasércet termeltünk ki. Az eredményekhez a kohászat az előirányzaton felül 5400 tonna acéllal, a villamosenergia-ipar 270 millió ki­lowattóra energiával járult hozzá. A /tavalyi­nál 8 százalékkal több beruházást valósítot­tunk meg. A mezőgazdaságban dolgozók sikerrel tel­jesítették az állati eredetű termékek felvá­sárlásának előirányzatait. A dolgozók és al­kalmazottak átlagkeresete az idén 3,4 száza­lékkal emelkedik és eléri a 211 rubelt Az év elejétől 700 ezer négyzetméter alapterületű lakást építettünk, bővült az iskolai és egész­ségügyi hálózat, javult az óvodai és bölcső­dei ellátás. A legutóbbi pártkongresszus határozatai megvalósításában nagy jelentőségű a Köz­ponti Bizottság 1982. májusi ülése, amely 1990-ig szóló élelmiszerprogramot fogadott el. Kemerovo dolgozói élénk érdeklődéssel fogadták a májusi és novemberi plénum ha­tározatait. Eredményes végrehajtásukra már eddig is számos kezdeményezés történt. Je­lentős feladatokat kell megoldanunk a szo­ciálpolitikában és a környezetvédelemben is. A XXVI. pártkongresszus határozatának, a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulója tiszteletére tett munkaverseny-felajánlások eredményes, időarányos teljesítményét pél­dázza, hogy az üzemek, brigádok jelentős része —, mintegy 70 ezer dolgozó — már teljesítette az ötéves terv két évre vonat­kozó feladatát. Közöttük van az M. N. Re- setnyikov vezette — a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett — bányászbrigád, amely az év eddig eltelt időszakában több mint 1,4 millió tonna szenet tenmelt ki. Szin­tén élen jár a munkaversenyben a kemero- vói vegyiüzem, a ír*ezsdurecsenszki Lenin- akna, az anzsero-szudzsenszki szénbánya- vállalat, a gurjevszki kohászati kombinát és a novo'kuznyecki épületgépészeti gyár. A lelkesítő célkitűzések — Kemerovó­ban és Nógrádban — arra ösztönöz­nek bennünket, hogy újabb munka­sikerekkel járuljunk hozzá a fejlett szocialista és a kommunista társadalom épí­téséhez. imsbmb: T oldi Tibor homlokán ösz- szefútnak a ráncok. Né­zi, nézegeti a satupadon heverő motoralkatrészeket, néhányat a kezébe vesz, mé­ricskél, majd számokat ír az olajtól maszatos papírda­rabra. — Valami baj van? — „.Csak a szerkezetnek. Éppen azon gondolkodom, mi lenne a legpraktikusabb meg­oldás, hogy meg tudjuk men­teni, ami menthető. Vétek lenne ezt a drága masinát egyszerűen kiselejtezni. A csavarkulcs, a kalapács, meg a menetvágó mellett dolgoz­tatni kell ezt is — bök ősz hajú fejére. Ötvenegy éves a géplakatos, bár az ember idősebbnek vélné. Mondom is neki. — Sajnos — néz rám az alkatrészek fölül —, kijutott nékem az élet nehezéből. Öten voltunk testvérek. Mind fiú, korán kellett elkezdeni a dolgot. Bár igaz, nekem még annyi szerencsém volt, hogy kijárhattam a négy polgárit is. Bátyáim — egyik tavaly halt meg, hatvanöt éves korában —, jó szakmát választottak. Egyikük szabó volt, a másik szintén vasas, a másik kettő meg üvegcsi­szoló. Úgyhogy tanulhattam. Persze, az iskola elvégzése után nekem is pénzkereseti lehetőség után kellett nézni. Így kerültem a tar jani öb­lösüveggyárba, raktárosnak. Onnan viszont, hogy „bizo­nyítványos” fiú voltain, el akartak vinni irodára. De nem hajlottam az invitáló, szép szavakra. Tudja, már akkoriban is, amikor időm engedte, be-bejárogattam a műhelyekbe, s otthon is szí­vesen barkácsolgattam. No, a vége az lett, hogy jelent­keztem géplakatos-tanuló­nak... És nem bántam meg: az üveggyárból ide, a Nóg­rád megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalathoz már, mint csoportvezető jöttem át. En­nek éppen május 23-án múlt húsz éve. — Hűtlen lett az „anya- egyesületéhezf” — Kénytelen voltam. Egész­ségi okok miatt. Tudja, a szálló por és a lebegő, finom üvegszemcsék már kikezdték a tüdőmet. Muszáj volt olyan helyre mennem, ahol ,keve­Munkásarcok Szivattyúk, s más gépek doktora sebb az ártalom. Így jöttem át ide, ahol a munkaidőnk javát a szabad, friss levegőn töltjük. Most is, szerencse, hogy itt talált, alig fél órá­ja jöttünk vissza, kintről. Búvárszivattyúkat javítunk és cserélünk szerte a me­gyében, • ritka alkalomnak számít, amikor itt vagyunk bent, a műhelyben. Megint egy alkatrészt vesz a kezébe, nézi, méregeti, s gondosan letörli róla a szeny- nyeződést. — Tudja — fordul megint felém —, ez amolyan ezer­mesterféle szakma. Itt az embernek szinte mindenhez érteni kell. Nekem is ép­pen csak a hegesztővizsgám nincs meg. — S ez kellene? — Hát, csak úgy magán- szorgalomból. De nem niszem, hogy ráadom a fejem, hiszen éppen elég más elfoglaltsá­gom van még ma is. Toldi Tibor kilenc éven át volt a vállalat szb-titkára, most . a HVDSZ megyei bi­zottságának elnöke, s fél év­tizeden át végzett jelentős munkát a HVDSZ központi vezetőségében. — Onnan már elköszön­tem. Átadtam a stafétabotot egy nálamnál jóval fiata- labbnak. Nekik való ez a munka, hiszen ők még sze­retnek utazgatni, országot járni. Így lényegesen több időm marad az itthoni dol­gok elvégzésére, bár tudja, néha még a nap huszonnégy órája is kevés. — S hallom — mondták —, szocialista brigádot is vezet. — Igen, s nem rosszat. Hatvanhetes megalakulásunk óta hatszor érdemeltük ki az aranykoszorút, négy év­vel ezelőtt pedig a vállalat kiváló brigádja lettünk. Eb­ből is kitűnik: szeretünk és — tudunir dolgozni. Rágyújt egy Kossuthra, hosszan fújja a füstöt. Észre­ve- zem: tekintete a falon függő tájképet fürkészi. — Látja, mennyi szépség is van ebben a világban! Cso­dálatos hegyek, völgyek, se­bes hegyi folyók, háborgó ten­gerek. És hányféle ember... No, ez az én egyik fő ki­kapcsolódásom: az, utazás. Van egy jó Trabantom, s, ha időnk engedi, beleülünk a feleségemmel, s járjuk az országot, a külföldet. Külö­nösen szeretem a Tátrát, a gyönyörű fenyveseket, a víz­eséseket, a havas hegycsúcso­kat. S. ha leülök egy csobo­gó patak partjára, amely kanyarogva szalad le a völgy felé és nézem tiszta vizét, gyakorta arra gondolok: ezért már érdemes volt élni. — Ám, ahogy tudom, v ed­dig sem telt el elismerések nélkül az élete. — Tényleg nem. Három al­kalommal kaptam meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. Voltam már a vízgazdálko­dás kiváló dolgozója, kap­tam OVH-elnöki dicséretet, szakszei vezeti tevékenysége­mért pedig arany- és ezüst­plaketteket. Szép gyűjtemé­nyem van kitüntetésekből. Nem nagy szó, de büszke va­gyok rájuk, legalább úgy, mint a kisun okúmra. Fiú, édes, kedves, aranyos. — Lesz-e belőle géplaka­tos? — Ki tudja, megérem-e azt az időt, amikor szakmát vá­laszt . . .? Sok víz lefolyik addig ebben a Tarján-patak- ban, s mi minden történhet még? E loltja a cigarettát és csavarkulcsot vesz a kezébe. Látom, gondo­latai már nem itt járnak... Karácsony György r NÓGRÁD - 1982 december 4., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents