Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
Méhes Lcijes előadásai (Folytatás az 1. oldalról.) lex követelményének a leginkább megfelelnek. Ez azt is jelenti, hogy felvetődik a színtentartás, adott esetben pedig a visszafejlesztés követelménye. Manapság csak olyan iparpolitika lehet célravezető, amely egyfelől segíti a piaci követelményeknek megfelelő, jól értékesíthető termékek előállításának gyors fejlődését, másfelől vállalja a nemzeti jövedelmet fogyasztó, ráfizetéssel termelő vállalkozások korlátozását, illetve megszüntetését. A nemzetiközi piacon ugyanis a gazdasági verseny egyre éleződik. Ipari termékeinket a világpiac vizsgáztatja: minőség, ár, szállítási határidő és szervizszolgáltatás tekintetében. Versenyben maradni csak úgy tudunk, ha jól ismerjük a „vizsgafeltételeket”, és teljesítményünket egyedül az minősíti, hogy mennyire tudunk ennek megfelelni. A magyar ipar idei munkáját öszegezve az ipari miniszter megállapította, hogy az iparban az előirányzathoz képest mérsékleltebb volt a termelési növekedés és a kivitel ütemének fejlődése. A behozatal kedvező alakulása ellenére az iparnak a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításához való hozzájárulása nem kielégítő, ezért a következő évek legfőbb feladata továbbra is a népgazdasági egyensúly, ezen belül az egyenleg javítása, elsősorban a nem rubelelszámolású területeken. A népgazdaság szempontjából mind a kitermelő, mind a feldolgozó ipar fejlesztésének feltétele a nemzetközi versenyképesség fokozása. Az ipari miniszter tavaly nemzetközi összehasonlítások végzésére kérte fel a termelő vállalatokat és a kutató-fejlesztő intézeteket. Az ez irányú tapasztalatokról szólva nógrádi példákat Is említett. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az ‘ összehasonlítást kellő alapossággal végezték el, de hiányoznak azok az elemzések, melyek az eltérések okait feltárták volna. Ezért nem is vonhattak le megfelelő következtetéseket a szükséges intézkedések érdekében. A Salgótarjáni Ruhagyár jelentős bérmunkát végez tőkésvállalatokkal való együttműködés keretében. A külföldi ■partnerektől szerzett információk és az ártárgyalások alapján megállapították, hogy az előállítási idők 10—16 százalékkal elmaradnak a külföldi normáktól. Ennek ellenére is jók a devizakitermelési mutatóik. Észak-Magyarországon a vegyipar, a kohászat mellett jelentős a szénbányászat. A bányavállalatoknál elsősorban a hatékonysági, termelékenységi mutatókat kell javítani és elsősorban a különbségek elemzésére szükséges nagyobb figyelmet fordítani. Gyümölcsöző például az együttműködés a Nógrádi Szénbányák és a csehszlovákiai Dolinabánya között és ennek jegyében sikeresen átvették a gyorsvágathajtás dolinái munkamódszerét Nógrádiban. Végezetül Méhes Lajos elmondotta, hogy a nemzetközi összehasonlításhoz ipari szinten egységes módszert nem lehet adni. A megfelelő módszereket az iparági és vállalati sajátosságok figyelembevételével maguknak a vállalatoknak kell meghatározniuk. A minisztériumban a vállalatok értékelése során az elvégzett munkát és főleg annak eredményességét veszik figyelembe az alapvető cél, a hatékonyság, a nemzetközi versenyképesség javítása érdekében. Az előadás után élénk eszmecserére került sor. A vitában — többek között — szót kért Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója, Hopka László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek műszaki igazgatója, Kaszás József né, a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója v és Drótos László, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója. r. I. Vita a szejmben Az összevont vitában hat képviselő szólalt fel, egyetértve az elhangzottakkal, s hangsúlyozva a gazdasági reform eredményes folytatásának, az infláció megfékezésének fontosságát. Ezután a parlament elfogadta Jerzy Ozdowskinak, a szejm alel- nökének azt a javaslatát, hogy a jövő évi költségvetési törvény, valamint a központi kulturális fejlesztési alapról szóló terv tervezetét további megvitatás végett utalják át a szejm gazdasági, költségvetési és pénzügyi bizottságához, valamint a szejm mellett működő társadalmi-gazdasági tanácshoz (Ez utóbbi, mint emlékezetes, tanácsadói és véleményező szervként működik a parlament mellett) Felelősségre vonások Varsóban Az államigazgatás és a gazdaságirányítás több mint hatszáz különböző szintű vezetőjét vontak felelősségre mulasztások, nem kielégítő munka miatt a közelmúltban Lengyelországban. Július elejétől november közepéig a katonai felügyeleti szervek bevonásával országszerte széles körű ellenőrzést tartottak, amely a minisztériumokra, a központi hivatalokra is kiterjedt. A szemle nyomán 20 minisztériumi főosztályvezető, illetve főosztályvezető-helyettes részesült különféle büntetésekben, amelyek köre a figyelmeztetéstől az alacsonyabb beosztásba való áthelyezésig terjedt A belkereskedelmi és szolgáltatási, a kutlurális és művészeti minisztériumban, valamint a tengergazdálkodási hivatalban leváltottak egy-egy főosztályvezetőt. A vajdasági hivatalokban 63 osztályvezető ellen jártak el, közülük 16-ot leváltottak. Az országban 328 vállalati igazgatót. Illetve igazgatóhelyettest részesítettek különféle büntetésekben.'Közülük 18- at alacsonyabb beosztásba helyeztek. Olyan vállalatoknál történtek ilyen fegyelmi intézkedések, amelyeknél az ellenőrző szervek pazarlást, visszaéléseket fedeztek fel, s amelyek jelentősen elmaradtak a tervfeladatok teljesítésében. Rogers-doktrína erőfölényre törekvés Puszta blöffnek nevezhetoek egyes nyugati politikai személyiségek azon állításai, amelyek .szerint az úgynevezett „Rogers-doktrína” fordulatot jelent. A NATO európai erőinek főparancsnoka által kidolgozott doktrína azt állítja, hogy .a NATO az atomfegyverek helyett a hagyományos (nem nukleáris) fegyvereket helyezi előtérbe, s így ez esetleg elvezethet az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítéséről való lemondáshoz — állapítja meg Ráír Szimonján vezérőrnagy, ismert szovjet katonai szakértő a Novoje Vremja legutóbbi számában. Szimonján részletesen elemzi a NATO új katonai elgondolását, amely olyan hagyományos rendeltetésű erők és eszközök felvételét tervezi a NATO állományába és katonai arzenáljába, amelyekkel hagyományos fegyverekkel megvívandó — elhúzódó — háború folytatható a Szovjetunió és szövetségesei ellen. A szovjet szakértő rá2 NŰGRÁD - 1982. mutat: azáltal hogy a NATOstratégák kidolgozták a hagyományos háború új stratégiáját, korántsem mondtak le a nukleáris háború kirobbantására való felkészülésről. Mindössze annyi történt, hogy ezt kiegészítették az „elhúzódó háborúra” való felkészülésre és annak megvívására irányuló változatokkal is. Ezzel az ürüggyel Washington és a NATO elméletileg alapozza meg a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját amely a hagyományos fegyverek, új még pusztítóbb fajtáinak kifejlesztését célozza. A „Rogers-doktrína” alapja — állapítja meg a vezérőrnagy — a katonai erőfölényre való törekvés politikája. Ennek célja az, hogy „új elvi megoldású fegyverrendszereket hozzanak létre, s meny- nyiségi, elsősorban azonban minőségi szempontból túlszárnyalják az ellenfelet”. Ez e'kerülhetetlenül a katonai szembenállás élesedéséhez vezet — hangoztatja Rair Szimonján. i, szombat Gyilkosok Guatemalában A guatemalai hadsereg katonái közel kétszázötven lakost gyilkoltak meg az egyik indiánok lakta faluban ez év márciusában és ez az eset csupán egy a több száz közül — jelentette ki csütörtökön egy guatemalai indián New Yorkban tartott sajtó- konferenciáján A Nicolas Bálám nevű 21 éves férfi az Egyesült Guatemalai Ellenzék küldöttségének tagjaként érkezett New Yorkba. A küldöttség jelenlétével és nyilatkozataival szeretné elősegíteni, hogy az ENSZ-közgyűlés elfogadja a svéd határozattervezetet, amely elítéli az emberi jogok megsértését Guatemalában és ellenzi fegyverek eladását a rezsimnek. „Március 17-én jelentek meg először a kormány katonád San Martin nevű falunkban” — mondta Bálám. — „Felgyújtottak 15 j^ázat és távoztak. Másnap visszajöttek. Golyózáport zúdítottak ránk és gránátokat dobáltak. Felkaptam egy gyereket és rohantam — ez volt minden amit tehettem”. Bálám és még néhányan az éjszakát egy kiszáradt folyó medrében lapulva töltötték. A túlélők másnap visszamentek a faluba és elhantolták a közel kétszázötven holttestet Beléphet-e és mikor Spanyolország és Portugália az Európai Gazdasági Közösségbe? Együtt csatlakoznak-e vagy külön? Nem fenyegetnek-e az újabb csatlakozások az amúgyis csikorogva működő közösségi intézményrendszer szétzüllesztésével? — Ezekre a kérdésekre kell egyebek között válaszolniuk Koppenhágában pénteken és szombaton az EGK kormányfőinek, az év végi csúcsértekezleten. A dán elnökség, amely féléves működését zárja ezzel a tanácskozással, nem mutathat fel sok haladást a csatlakozási tárgyalásokon, amelyek akadozva folynak — külön-külön — a két belépni szándékozó országgal A tervbe vett és hivatalosan még mindig hangoztatott időpont: 1984. január 1. már aligha tartható be. Ezt bizalmasan beismerik és tudják EGK-körökben. Ugyanakkor változatlan a nyugati politikai érdek — hangoztatják Brüsszelben —, hogy a fasiszta diktatúráktól szabadult két ibériai ország mihamarabb beilleszkedjék a közösségbe. Madrid és Lisszabon sürgeti ezt, spanyol viszonylatban a szocialisták kormányra kerülése nem változtat ezen. Változatlanok azonban a gazdasáMoGzkvában az Arab L’ga küldött égé A megbeszélések az arab államok és a Szovjetunió szoros együttműködését tükrözik Az a szovjet közel-keleti rendezési javaslat, amelyet Leonyid Brezsnyev terjesztett elő szeptember közepén, valamint az arab országok fezi csúcstalálkozóján jóváhagyott rendezési terv gyakorlatilag egybeesik és ezzel megteremti a széles körben összehangolt, a tartós közel- keleti békére Irányuló cselekvés lehetőségét. 'Ezt állapították meg azon a tárgyaláson, amelyet Jurij Andropov, az SZKp KB főtitkára és más szovjet vezetők folytattak pénteken Moszkvában a fezi csúcs résztvevőinek megbízásából a szovjet fővárosban tartózkodó arab küldöttséggel. Jurij Andropov a delegációt üdvözölve hangsúlyozta: önmagában is jelentős az a tény, hogy a küldöttséggel az arab világ számos fontos személyisége érkezett a Szovjetunióba. Ezt a Szovjetunió a szovjet—arab kapcsolatok konstruktív fejlesztésének útján tett újabb lépésnek tekinti — mondotta Andropov. Husszein jordánlai király, a küldöttség vezetője rámutatott, hogy a küldöttség tagjai a moszkvai megbeszélést az arab államok, az arab népek és a Szovjetunió közötti szoros együttműködés bizonyítékaként értékelik, annak ' a tekintélynek elismeréseként, amelyet a Szovjetunió vívott ki magának a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott következetes harcával. Husszein király és a küldöttség többi tagja tájékoztatták a szovjet vezetőket a szeptemberi fezi csúcstalálkozón elfogadott határozatokról, valamint az ott jóváhagyott közel-keleti rendezési tervről. A terv két kulcsfontosságú eleme: Izrael kivonulását követeli mindazon területekről, amelyeket 1967- ben és később foglalt el — beleértve Jeruzsálem arab részét —, és síkra száll a'Pa- lesztinái Félszabadítási Szervezet, a palesztipai nép egyetlen törvényes képviselője vezetésével létrehozandó önálló palesztin állam megteremtéséért. Szovjet részről a tárgyaláson aláhúzták, hogy a közel- keleti rendezésre vonatkozó, idén szeptemberben előterjesztett amerikai javaslat célja az arab országok egységének megbontása, és az, hogy olyan döntéseket kényszerítsenek rájuk, amelyek kizárólag Izraelnek és az Egyesült Államoknak előnyösek. E javaslat lényege az, hogy megakadályozza a független palesztin állam létrejöttét. A közel-keleti béke megteremtéséhez vezető gyakorlati útról szólva, a szovjet fél felhívta a küldöttség figyelmét arra a javaslatra, amely az összes érdekelt fél — beleértve a PFSZ-t — részvételével összehívandó nemzetközi konferencia megtartását Irányozta elő. A tárgyaláson szovjet részről Jurij Andropov mellfett részt vett Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Jelen volt továbbá Andrej Alekszandrov. az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, Ge- orgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, valamint a szovjet , kü 1 ügyminisztérium kollégiumának két tagja. Az arab küldöttség vezetője: Husszein jordánlai király, tagjai Szaud al-Fejszal, Sza- úd-Arábia külügyminisztere, Abdel Halim Khaddam, Szíriái külügyminiszter, Mohamed Bucetta marokkói külügyi államminiszter, Marvan al-Kasszem jordánlai külügyminiszter, Ahmed Taleb Ibrahim! algériai külügyminiszter és Mahmud Abbasz, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizottságának tagja. Részt vett a megbeszélésen Sedli Klibi, az az Arab Liga főtitkára. Jelen volt továbbá több más arab hivatalos személyiség. Újabb provokáció Madridban - Magvar felszólalás A tanácskozás döntő szakasza „A pozitív jelek és a többnyire zavarmentes tárgyalási légkör ellenére az érdemi előrelépés még várat magára” — hangsúlyozta Varga István, a magyar delegáció vezetője a madridi találkozó pénteki plenáris ülésén. Egyebek között rámutatott, hogy a találkozó ezekben a napokban döntő szakaszhoz érkezett: felelősségteljesen kell dönteni arról, hogyan tovább. A magyar küldöttség elvi alapon ellenzi az öncélú eszmecserét, higgadtan, a konstruktív légkör megőrzését szem előtt tartva vesz részt a találkozó munkájában. Az újrakezdés óta eltelt négy hét alatt feltehetően mindenkinek megfelelő képe alakult ki mások álláspontjáról a legfontosabb kérdések tekintetében. Most a tanulságok levonása, a szerkesztői munka fokozása kerül előtérbe. A magyar nagykövet rámutatott, hogy az eddigi vita során kikristályosodtak a megoldásra váró fő kérdések, amelyek rendezése nélkül nem képzelhető el a továbblépés. Ezek közé sorolta a bizalomés biztonságerősitő, leszerelési konferencia összehívását. „Semmilyen érdemleges politikai érvet nem hallottunk — mondotta — amely indokolhatná, hogy tovább késlekedjünk az erre vonatkozó döntés meghozatalában.” Varga István javasolta, hogy a küldöttek kölcsönös belátással tegyék félre azokat a témákat, amelyekben reálisan nem számíthatnak megoldásra. Egyes nyugati országoknak a „nemzetközi helyzet változásaira” hivatkozó taktikájára utalva kijelentette: „nem változtak az enyhülés, a békés egymás mellett élés, a két- és többoldalú párbeszéd fenntartása, a kölcsönös előnyökkel járó gazdasági, kulturális, információs és egyéb együttműködés erősítése iránti hosszú távra szóló érdekeink”. A küldöttségek körében nagy figyelmet keltett a magyar felszólalás. Ezután viszont Max Kampelman nagykövet, az amerikai delegáció vezetője, ismét a szocialista országokat támadó felszólalással jelentkezett. Elsősorban a Szovjetunió nemzetközi lépéseivel és belső intézkedéseivel foglalkozott. Kampelman beszédét „a madridi konferencia normális munkájának megzavarását célzó újabb durva provokációnak” nevezte Szergej Kondrasov, a szovjet delegáció tagja. Rámutatott, hogy az amerikai felszólaló által szóvá tett problémák egyfelől nem tartoznak a tárgyalások napirendjének körébe, másfelől csak azt bizonyítják, hogy az USA vezetésének nem felelnek meg a szovjet törvények. Az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet pénteki plenáris ülése elfogadta a jövő heti munkaprogramot. Ez — helyt adva a szocialista országok küldöttségei indítványának — az eddigiekhez képest növelte a záródokumentum megfogalmazásán dolgozó szerkesztőcsoport üléseinek számát. A találkozó hétfőn folytatja munkáját. EGK-csúcs nehéz kérdésekkel Mikor válnak a tízek tizenkettekké ? gi akadályok, amelyek miatt helyben topognak a tárgyalások — mindenekelőtt mező- gazdasági téren. Spanyolország nagy zöldség-, gyümölcs-, bor- és olívaolaj-termeld, holott az EGK mezőgazdasági kasszája alig győzi az olasz és francia délvidéki termelők áruját felvásárolni. A zöldséggel, gyümölccsel, megrakott spanyol kamionokat Marseille környékén gyakran borítják árokba a jövedelmüket féltő délfrancia gazdák. Számítások szerint, csak a spanyol olívaolaj garantált felvásárlása évi 1 milliárd (a dollár értékével nagyjából megegyező) nyugateurópai pénzegységgel növelné a közös kassza terheit, miközben a mezőgazdasági kiadások mértéke már most is állandó vitatéma a fő haszon- élvező franciák és a fő teherviselő britek és nyugatnémetek között. De mi legyen a spanyol és portugál textillel, amikor az EGK védekezik és gátolja a textilbehozatalt? Vagy a közösségben dömpingeljárás alá vont spanyol acéltermékekkel? Hogyan illesszék be a spanyol pezetát a közös valutarendszerbe? Hol halásszanak a spanyol hajók? Az államosított portugál bank és biztosítási rendszer nem jelent-e majd problémát belépés után? Mindez nehezen válaszolható meg és aprólékos alkudozások tárgya. A vált- ság nehezíti a megoldásokat. Egyetlen eredmény eddig: mindkét belépni szándékozó ország részt vehet már, csatlakozásukat megelőzően, a közösség külpolitikai egyeztető értekezletein a közös állás- foglalások kialakításában a kelet—nyugati viszonyt vagy a közel-keleti válságot illetően. Portugáliával valamivel előbbre tart a megállapodál, ezek a tárgyalások idén vagy a jövő év elején hefejezhetők lennének. Egyéves ratifikációs eljárással számolva, Portugália elvben be is léphetne a tervezett időben, Lisszabon ezért azt sürgeti, válasszák külön belépését a spanyolokétól. A tízek számára nagy kérdés ez — s a kormányfőknek kellene most dönteni. Az intézményekben (főbizottság, miniszteri tanács, parlament, tanácsadó bizottságok) helyet kell majd csinálni az újonnan érkezőknek, nagy felfordulással, új döntési mechanizmusokkal. Más meggondolások is nyomják a mérleg serpenyőit mindkét oldalon. A közösségben egyesek, mint Párizs azt mondják: zárjuk le előbb a folyamatban levő belső reformokat, az acélipari átszervezést, a mezőgazdasági rendtartás reformját a költségvetési vitát, hozzuk tető alá a közös halászati politikát stb. és csak ezek után, már tisztázott körülmények és feltételek mellett bonyolítsuk le a kibővítést. Míg Róma elsősorban szövetségest keres az újakkal a délvidéki problémák közösségi megoldásához, az angolok költségvetési hozzájárulásaik növekedésétől tartanak. Az NSZK viszont piacot remél az újak belépésével. A szempontok, érdekek sokfélék. Aligha dől el ezért Koppenhágában, mikor válnak a tízek tizenkettekké. Magyar Péter
