Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-30 / 305. szám
■ ■■ A rotnhányi termelőszövetkezet földjein 210 vagon cukorrépa termett, melyet vadonokban szállítanak a Hatvani Cukorgyárba. A szállítások előreláthatólag január végére befeje- godnek. a Nógrádi Szemle A megyei pártbizottság politika! folyóiratának a napokban megjelent, 1982/4-es száma megyénk társadalmi-politikai életének jelentős és időszerű kérdéseivel foglalkozik, történelmi évfordulóra emlékezik, hasznos tapasztalatok közreadásával segíti a párt- testüietek, az aktivisták munkáját. A szovjet állam megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából a folyóirat szerkesztőségi cikkben méltatja a világtörténelmi esemény jelentőségét, s elemzi a soknemzetiségű állam hat évtizedes küzdelmét a békéért, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájának megszüntetéséért, az ember felemeléséért, az egyetemes emberi haladás ügyéért. Sokoldalú együttműködésünk ezzel az állammal, megbonthatatlan barátságunk ezzel a néppel megfelel népünk legigazibb érdekeinek — állapítja meg a szerkesztőség — s ezért valóban nemzeti ügyünkké vált! Pártalapszervezetek és pártszervek a közelmúltban elemezték munkamódszereiket és munkastílusukat, hogy a fogyatékosságok feltárása, a hatékony módszerek elemzése útján biztosítsák a pártmunka korszerűségét, a változó feltételekhez való alkalmazkodását, eredményességének fokozását. A „Pártélet” rovat írásai túlnyomórészt e vizsgálatok alapján tesznek közkinccsé hasznos tapasztalatokat, előbbre lépést segítő következtetéseket. Skoda Ferenc az alapszervezeti munkatervek minőségének javítását szorgalmazza. Szalai László a megyeszékhely 230 pártalapszervezetének taggyűlésén elhangzott vélemények, s az elfogadott határozatok alapján szól a pártfórumok hatékonysága, az egyes kommunisták aktivitása növelésének lehetőségeiről. Rith Lajosné a balassagyarmati városi, Sinka Sándor a rétsági járási pártbizottság irányító munkájának egy-egy fontos területét mutatja be. A gazdaságpolitikai rovat valamennyi írása a gazdaságszervezés, az irányítás, a hatékonyabb gazdálkodás egy-egy aktuális kérdéskörét írja le. KNEB-el!en$rzésefc 1983. első fél évben Gazdasági és társadalmi életünk fontos, sokakat érintő kérdéseit, egyebek között a falvakban lakók életkörülményeit, a7 általános iskolai oktató-nevelő munka feltételeit, a tömegsport helyzetét vizsgálja a jövő év első felében a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A népi ellenőrök országos felmérések tapasztalatait ösz- szegezve képet adnak máj ’ arról, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek anyagi erőforrásaikat hogyan kamatoztatják a falvak fejlesztésében, támogatásaik miként segítik a gazdasági feladatok teljesítését, a községekben élők foglalkoztatását. Az ellenőrzés ugyanakkor kiterjed arra is, hogy mennyire biztosított a nagyüzemek munkájához szükséges munkaerő-utánpótlás. Nem újkeletű a népi ellenőrök érdeklődése az általános iskolai oktató-nevelő munka helyzete iránt. A közelmúltban több szakaszba vizsgálták a tanítás feltételeit, a diák szociális ellátás helyzetét, különös figyelmet fordítva a tanteremfejlesztésre, a napközi ellátásra és az étkeztetésre. Az e vizsgálatok nyomán tett intézkedések eredményeiről érdeklődnek majd jövőre a népi ellenőrök, és elemzik a gyermekétkeztetés, az iskolai világítás helyzetét is. Jól példázzák, hogyan lehet és kell az országosan behatárolt, szabályozott, eíőírott gazdasági tevékenységeket a megyei, járási, nagyüzemi sajátosságok figyelembevételével kiegészíteni, értelmezni, elvégezni. Balázs Miklós a külgazdasági kapcsolatok fejlesztőiének, Füssy József az alacsony hatékonyságú téeszek- ben folyó pártmunka javításának, dr. Juhász Gyula pedig a gyári érdekeltségi rendszer korszerűsítésének tapasztalatait és további tennivalóit fejti ki. Dr. Baráthi Ottó az ötnapos munkahét életritmust, munkaszervezést, közlekedést stb. befolyásoló szerepéről fejti ki véleményét. A társadalompolitikai kérdések közül az új lakásügyi rendelkezésekről (dr. Körmendy József) és a lakáspolitikával összefüggő agitációs feladatokról (Sólyom István) szóló írásokra hívjuk fel az olvasók figyelmét. A „Propagandistáknak” ajánlott írások — az osztályszemléletről a klasz- szikusok műveinek tanulmányozásáról, a filozófia oktatásában, illetve a tömegpropagandában alkalmazható módszerekről — jól segíthetik a „címzettek” munkáját. Szokatlanul gazdag a Szemle „Tanulmányok” rovata. Dr. Borsodi Béla a munka szerinti elosztás aktuális, izgalmas kérdéséről közöl tanulmányt. Dr. Molnár Pál a felszabadulást követő évek munkásszervezeteinek munkájáról, dr. Sálint János „a fordulat évének” nyitányát jelentő választásról emlékezik meg. Végül a „Könyvespolc” egy közoktatási rendszerünkről szóló tanulmánykötetet és a személyzeti munka kézikönyvét ajánlja az olvasónak. Dr. tJjlaky István Érdekházasság ? Elegendőnek tűnik a fewíny „Esküvőre készülnek” a megye két községében, Szé- csényben és Ludányhalászi- ban. A boldogító igent már december első feléből kimondta az ifjú ara — a lu- dányhalászi termelőszövetkezet — és az erőtől duzzadó vőlegény, a szécsényi közös gazdaság. A házasság — miként ezt. sokan tanúsíthatják meglehetősen bonyolult intézmény, s ezen mit sem változtat, hogy jelen esetben érdekházasságról van szó. ÁSÓ. KAPA ÉS GAZDASÁGI SZÁMÍTÁS Két termelőszövetkezet egyesülése napjainkban már nem mindennapos esemény — megyénkben az utolsóra pontosan három éve került sor — és nagyon körültekintő gazdasági számításokon Ha így lesz, nincs okunk alapul. A jelenlegit is csak- aggodalomra’ előzetes hozzájárulása szükségeltetek. Néhány közvetlen vélemény — mivel a szavazás is titkos volt —, a nevek most sem lényegesek. A helyszín a lu- dányhalászi termelőszövetkezet, december utolsó napjaiban. „Ha itt maradhatunk a műhelyben dolgozni, nem kell eljárni messzire, akkor nem lesz semmi gond. Mint műszaki szakember, örülök az egyesülésnek, és bízom benne, sok minden másként és jobban lesz, mint eddig”. „Teheneket tartunk, így nagyon fontos számunkra a háztájival való törődés. Ez eddig itt nagyon jól ment. A szécsényi termelőszövetkezet elnöke megígérte a közgyűlésen, hogy ezután is támogatják a háztáji gazdálkodást. az Ezt jól mutatja, a programot, ameis erőnkből. hogy azt lyet az elkövetkező 12 évre tűztünk magunk elé, az egyesülés utón két év alatt megvalósíthatjuk”. nem egyesztendei munka előzte meg, míg végül a két közgyűlés meghozta döntését. S, hogy a két mezőgazdasági nagyüzem tagsága jól értette és érezte az egyesülés fontosságát, azt bizonyítja, a több száz igen mellett mindössze egy-két tartózkodás és ellen- vélemény akadt a titkoß szavazáson. És most lássuk: miért döntött úgy az ifjú pár, hogy a későbbiekben nem tud egymás nélkül élni. íme néhány vélemény a ludányhalászi közgyűlésen elhangzottakból. „Nem vagyunk eladósodva, csak elszegényedtünk”. „A ludányhalászi termelő- szövetkezet erőfeszítései ellenére, az utóbbi években csak szerény eredmények születtek. Alacsony a technikai színvonal, a gazdálkodás néhány területén a gazdaság lemaradt, ebből kiutat egy olyan termelőszövetkezettel való egyesülés jelenthet, amely sikerrel állja a jelenlegi versenyt, s amely e verseny' közben is képes volt a dinamikus fejlődésre. Ez egy. ben garancia is a munkakörülmények, a jövedelmi viszonyok és ezzel az életkörülmények javulására. „A két nagyüzemnek közös érdeke az egyesülés, ezt bizonyítják az előzetes gazdasági számítások is”. NAGYOBB NYÁJ — NAGYOBB BIZTONSÁG A termelőszövetkezeti törvény röviden fogalmaz. 126. paragrafusában ez áll: Két, vagy több termelőszövetkezet külön-külön tartott közgyűlésen titkos szavazással elhatározhatja, hogy új termelő- szövetkezetté egyesül. Még hozzátartozik, hogy mindehhez a mezőgazdasági és élelmezési miniszter ,A múlttól se féltünk, a jövőtől se félünk. Már megértünk két egyesülést, azok után sem ment rosz- szabbul a sorunk, sőt! Hol dolgozik annyit a paraszt ma, mint húsz évvel ezelőtt? „A kisgazdaságok nem bírják már a gyűrődést. Egy nagy gép kétmillió forint, a mi egyéves nyereségünk talán négy. Az ötvenes években elmenekültem a szövetkezettől, de visszajöttem. Most biztos nem fogok elmenni azért, mert nagyobbak, erősebbek leszünk. Aki becsülettel, lelkiismeretesen dolgozik, nincs félnivalója. Ami az egyesülést illeti, az a véleményem; nagyobb nyáj, nagyobb biztonság”. „Első házasság szentség, második kényszerűség, harmadik rossz nehézség. Nekünk ez a harmadik”. „Ilyen kis területen, mint a miénk, nem alakítható ki megfelelő termelési szerkezet. A fejlesztési igényeket sem tudtuk volna kielégíteni saját SZERELEM HELYETT SZAKÉRTELEM Hogyan látják a jövőt a szécsényi termelőszövetkezetben ? „Már csaknem egy éve kooperálunk a ludányhalősziak- kal a növénytermesztésben, a gépesítésben és az alapon kívüli tevékenységben is. Nem eredménytelenül, de a lehetőségeink aZ egyesülés után még nagyobbak lesznek. „Ennek a lépésnek gazdasági haszna mindkét fél számára egyértelműen bizonyított”. „A mi szövetkezetünk évekkel ezelőtt egyesült a szécsé- nyivel. Sokkal magasabb színvonalú munkaszervezéssel találkoztunk, nagyobb fegyelmet, jobb munkát követeltek tőlünk. Ez eleinte kissé szokatlan volt, de az eredmények után azt mondom, érdemes volt így dolgozni”. „Nem a gigantománia vezérelte vezetőségünket e lépés kezdeményezésére. Az élet kényszerítette erre mindkét nagyüzemet. Tudom, hogy jó néhányan aggódnak a lu- dányhalásziak közül, de az az érzésem, ezen hamar tudunk segíteni. A közgyűlésen is mondtam, örömmel várjuk közénk a jó szakembereket, ott is vannak sokan, akiktől tanulhatunk”. Ügy véljük, minden kommentár felesleges. A január elsejével életbe lépő házasság nélkülözi a szerelmet, de erre a gazdasági életben nincs is nagy szükség. Az ifjú pár hozománya viszont elegendőnek tűnik ahhoz, hogy megalapozhassák tartós boldogulásukat... Zilahy Tamás Keresett a magyar alufólia Megszűnt a dömpingvád Az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat alufólia termékei iránt nagy a kereslet külföldön. Ebben az évben is körülbelül 2000 tonnát exportáltak a tőkéspiacra, elsősorban Nyugat-Európába. Főleg az élelmiszeripar és a dohányipar használja ezt a korszerű csomagolóanyagot, de az alu- tálcák is egyre keresettebbek a. háztartásokban. A vállalat jövő évi értékesítési esélyeit javítja, hogy a Közös Piac bizottága a napokban megszüntette a magyar alumíniumfőlia szállításával kapcsolatban korábban indított dömpingvizsgálatot. Ennek során nem merült fel bizonyíték arra, hogy a magyar exportárak alacsonyabbak lennének, és nyomást gyakoroltak volna a Közös Piac belső áraira. Egyébként is a magyar exportmennyiség piaci részesedése nem olyan nagy, hogy kárt okozhatna a szervezethez tartozó termelőknek. A dömpingvádat több tőkéscég nyújtotta be nemcsak a magyar, hanem más nyugat-, illetve kelet-európai szállítók ellen. Kábe'gyári kitalált* Igényes elbírálás zajlott idén a balassagyarmati kábelgyár újítási gyakorlatában. Huszonkilenc elfogadott és nyolc kísérletre javasolt ötlet mellett hatvanhárom volt az elutasítottak számai Kereken fél száz ötletember tevékenykedett ebben az évben, közülük 13 volt mérnök, a többiek szakmunkások. A sikeres íip- pekből származó haszon a hivatalos számítás szerint 340 ezer forint az idén. A kalkulálható újításokért 60 ezer forintot, eszmei díjként csaknem negyvenezer forintot vehettek át az újítók. Számos kérdésre adtak választ az ötletmesterek az újítási feladatterv listájából: ezekért összesen 11 ezer forint kiilöndíjat vehettek föl. A legsikeresebb újításokat egyébként egy háromfős csoport: tagjai: Konlánvi Kissimon László és Kőbán Ferenc szakmunkások nyújtották be. Mérges Godó István. Illetve, nem is az: ideges, mégpedig úgy, hogy kezei is beléremegnek. — Látja — néz rám. s tolja fel homlokára szemüvegét — éppen akkor nem jó a szerszám, amikor bizonyítani kellene, hogy jó lesz ez a széria is, hibátlan, nem fanyalognak rá majd, ha meglátják, a nyugatnémet urak, höigyek. És pont most nem megy... Állok a kemence előtt, a perzselő hőségben, köröttem piros tűzgolyók szállnak jobb- ra-balra a fúvócsövek végén, de tapodtat sem tágítok az ősz mester mellől. Az izzadtság patakzik már az öreg homlokán, de csak babrál, méreget, csavargat a kehely- talpat végleges, pontos méretre igazító kőpofákon. Aztán felsóhajt és letörli magáról a veiitéket. — No, ez nehéz szülés volt — mosolyodik el végre. — Tudja, mi itt mikor még forró az üveg, nemigen vesszük észre rajta az apró hibákat. Az akkor látható csak. mikor már kihűlt, s kézbe veszi az ember. A végellenőrzés ilyenkor — szerencsére — azonnal szól, úgy hogy végül is, selejt nem kerül ki a kezünk közül. Fújtat, dohog még egy ideig, aztán hátranyúl, le a pad alá és szóraját szódavízzel oltja. Olyan mohón iszik, Murfcásarcok Harmincöt év tűzgolyók között hogy Sony a buborékos cseppek vé- patakban csordulnak le mellére. — Mindig ilyen ideges? — kérdem. — Fenét! Csak amikor valami nagyon fontos nem sikeredik elsőre. De akkor is csak rövid ideig. Láthatta. Vakító fehérséggel világít ki a kemenceszájon a fortyogó üveg. Tél ide, tél oda, a munkások java egyszál gatyában sürgölődik itt fenn, a pódiumon, arcuk pirospdik, tüdejük zihál. Mozdulataikat nézve, szinte beleszédül az ember a nagy forgadalomba. — Pista bácsi! Maga mióta csinálja? Elgondolkodik, ja feje búbját, s ja: — Hát, fiam, több mint harminchat éve. Negyvenhat március harmadikén léptem be az öblösüveggyár „kötelékébe”, s azóta meg sem váltam tőle egyetlen napra sem. És, ha isten is segít, már ■ a nyugdíjat is itt érem meg; csak-csak kibírom még egészséggel ezt a hátralevő két és fél évet. — Gázban, füstben, hőségben. .. Sokat betegeskedik? megvakar- aztán mond— Én-e? — villantja rám szemét. — Dehogy! Legutoljára négy éve voltam orvosnál, hogy beadjanak egy injekciót, előtte meg csak a nálunk évenként kötelező orvosi vizitek alkalmából láttam a fehérköpenyeseket. Ne sértődjenek meg, ha olvassák, amit mondok, de nincs is reájuk szükségem. Látni sem akarom őket. Keze alatt ismét kész egy csodálatos kehely, s mielőtt eivinnék tőle, rátekint: — Nincs rossz gusztusa annak — nevet fel —, aki ilyen alkalmatosságból szopogatja a finom konyakot. De sok szép dolog kikerült már eny- nyi esztendő alatt a kezem alól. Gyerekkoromban el sem hittem volna. — Már akkor volt valamiféle kapcsolata az üveggyárral? Megint szódát kortyol, a maradékot kiköpi: — Dehogy! Apám bányász volt, vájár, Forgács-lejtősön, él még ma is, hetvennégy éves. aztán a fene se tudja, hogy hogy nem, mind az öt fiú, mert ennyien vagyunk testvérek, az öblösüveggyárban kötött ki. Négyen a kemencék mellett vagyunk, s csak az ötödik faiparos, de itt. Ez a trikós ember meg — int vállával a háta mögé — éppen az égjük öcsém. TL zenöt éve dolgozunk egymás keze alá. Hát. ez van,.. — Hogy lelt el ez a sok esztendő? — Egyszer könnyebben, másszor nehezebben. De soha, még legvadabb álmomban sem jutott eszembe, hogy foglalkozást, munkahelyet változtassak. Tudja, akármilyen kemény munka is ez, néha lélekölő, de meg lehet szeretni istentelenül. Csodálatos mákosak azt is eifigyelui, hogyan formálódik ez a tüzes üveg olyanná, amilyenre az ember akarja... Csak ki lehet ám fáradni benne, nagyon. Nyolc órán át talpon, megállás nélkül, aztán a kemencefüst, az állandó, lankadatlan figyelem, meg a szemet tönkretevő nagy fényesség. Én is rákényszerültem már, hogy hordjam ezt a pápaszemet, de — sebaj! Pillanatnyi szünetig áll a munka a kemence felénk eső nyílásánál, de aztán újra merítik a hosszú pipákat bele, a fortyogó üvegbe. — így megy ez, kérem — néz le az öreg. — De hát, aki ezt választotta magának, tartson is ki mellette... Hanem, tudja, mondok én magának egy nagy újságot. A lányomnak két kisfia van, szóval, aa unokák, s az égjük már, kísérettel, megnézhette, hol dolgozik a nagyapja. Volt ám miről beszélnie sokáig. Még ma is emlegeti, hogy apó mi-, lyen tüzes gömböket fúj. Megtörli homlokát, aztán folytatja: — Ez, láthatja, kollektív munka. Mindenkinek fel kell venni a ritmust, kizökkenni nem szabad, mert akkor egyik ember a másikra vár. Hát, szerencsére, mi hatan, a brigádban nagyon összeszoktunk. Nem véletlen, hogy van már hat ar<itijkoszorúnk, kétszer voltunk a Vállalat kiváló brigádja, én meg kétszer Kiváló dolgozó, tavaly pedig megkaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is. Elhallgat, s megint belemerül a munkába. Talán észre sem vette, hogy elbúcsúztunk. .. Karácsony György r NÓCRÁD — 1982. december 30., csütörtök
