Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

M.I1.IWIWMMÍ IIIm» < gl.' 'WWW 7 Családlátogatáson Rétságoa, a November 7.-la­kótelep egyik panelházának ötven-egynéhány négyzetmé­terén él az öttagú Székely család. Mihály, a családfő harminchárom éves. Erzsiké a felesége még innen a har­mincon, a három lány közül Szilvia 10, Angéla 8 éves, Ani­ta pedig 10 hónapos és amíg beszélgetünk, szélsebesen ira­modik meg a padlón — négy­kézláb. A két nagyobbik lány közül egyikük mindig ott bábáskodik körülötte. Főként Angéla. Ha Anita elpityere- dik, kisebbik nővére elég, ha mormog valamit a fülébe és a könnyek között máris ott ragyog a mosoly. — Sok, vagy kevés három gyerek ? — Se nem sok, se nem ke­vés — nevet Erzsiké. — Épp a legjobb, most már legalább ideális magyar család lettünk. — Ha a lakást nézem — simogatja meg harcsabajúszát Mihály — akkor sok, ha a jö­vedelmünket, altkor nagyon sok, de ha az életünkre gon­dolok, akkor kevés. Nekem hét testvérem van! A felesé- ,gemék ahhoz képest kis csa­lád, hiszen náluk csak három™ — Hogy kezdődött? — Erzsiké pesti lány — kő- tatja a múltat szavakkal Mi­hály. — Itt ismerkedtünk meg Rétságon, én ugyanis a szomszéd faluból, Tereskéről származom. — Három évig jártunk együtt — emeli föl az ujját Erzsiké. — Ez fontos? — Fontos! Annyi körülöt­tünk a válás, mint égen a csillag, Így nem szabad bele­fogni. Ez mégsem annyi csak, hogy kitalálunk valamit, az­tán ha nem sikerül, hát is­ten áldjon! Ilyen kapcsola­tokra nem lehet megtervezni a gyerekeket, a közös életet. Mi úgy gondoltuk, hogy ala­posabban meg kell ismernünk egymást ' — Erzsiké alig volt tűi a tizenötödik évén. Minden más­nap találkoztunk, volt időnk kitapasztalni egymás rigo­lyáit, előnyeit Szóval egymás mellett döntöttünk... ■— És persze mindjárt eb­ben a lakásban, három szo­bában kezdték az életet... — Hogyne! — kapják föl egyszerre a fejüket. — Albérletben! — mondja Mihály. — Semmink sem volt Azaz egy telkünk a falu szé­lén, de hát ott nem akarózott építeni, meg aztán nem is volt miből. Az én szüleim nem segíthettek, hiszen még maradtak otthon testvéreim, Erzsikének is otthon maradt még az öccse. Egy fillérünk sem volt! Eladtuk a telket. Én a mélyépítő vállalatnál dolgozom ma is. de akkor ke­ményebb munkára kértem magam. Tíz-tizenkét órákat rázattam magam mindenfé­le nehézgépeken, de kerestem is. Gyűlt a pénz. Minden fil­lért kétszer is megnéztünk. Aztán befizettünk erre az OTP-lakásra. Akkor nagyon örültünk neki. — Így van, akkor nagyon boldogok voltunk — veszi át a szót Erzsiké. Azóta kide­rült, hogy a konyha kicsi. Mégiscsak nevetséges, hogy öttagú család kénytelen volna két csoportban étkezni! Kik tervezték ezt a lakást? Egy lyuk a konyha, amiben egy ember is nehezen fér el. — Könnyen, vagy nehezen él egy öttagú munkáscsalád? — Számoljunk — vesz elő papírt-ceruzáí Erzsiké. Miska átlagosan öt és fél ezer forintot hoz haza, én gyesen vagyok, az tehát ezer forint és a családi pótlék kettőezer. Az . összesen durván nyolc­ezerötszáz forint. Ha ötfelé osztom, szinte semmi sem marad az úgynevezett luxus­ra. — Tavaly napközisek vol­tak a nagyobbak — int a csöndben játszó két lány fe­lé Mihály. — Ezer forintba kerültek egy hónapban! Most itthon készülnek másnapra, valamivel jobban kijövünk. Fölemelték az olaj árát! Ez bennünket majd a földhöz vágott, mert nincs honnan pótolni az így elveszett pénzt — Egyéb kiadás? — Hatszáz forint OTP részlet, három és fél ezer — négyezer forint a havi étel, villany, tv... Egy-egy újságot is illik megvenni. — Tehát neheze« élnek™ — Miért? — '•sodálkozik rám Erzsiké. —■ Ha valaki nem milliomos, akkor már nem élhet jól? Egyelőre nem futja elegáns holmikra, nagy utazásokra ésatöbbi. Hiány­zik? Biztos jól érezném ma­gam egy irhabundában, s a gyerekek is élveznék a telet a jugoszláv hócsizmában. De nem futja. Ha viszont ezzel számot vet az ember, már Székelyeknél m.& nem is olyan nehéz. Addig nyújtózzunk, ameddig a taka­rónk ér. — Én a falusi szokásokat ismerem, abban nőttem föl. Kert, jószág, munka. Itt nem lehet — vált át Miska. — Hi­ányzik. A gyerekek sem ér­zik igazán jól magukat, néha napok telnek el, hogy csak az iskolába mennek le, de a ját­szótérre már nincs kedvük. Igaz, nem valami szép. Ezért is építettem egy kis vityillót Diósjenőn, a tóparton. Én imádom a hörgászatot — meg is fogtam már a kará­csonyi halat! — a gyerekek nek pedig az az igazi kikap­csolódás, ha levonatozunk a hét végén. Évek óta építge­tem bontott anyagból, ismerő­sök segítségével. Tető alatt van a földszint szobája, konyhája kész, az emelet ráér. Ott lesznek a hálófül- kók. Azt mondták mások, micsoda luxus! Egy fenét! így bírjuk el a lakótelepet. — Van egy nagy tervünk! — mosolyodik el az asszony. — Építünk! — kottyant közbe Szilvia. — Kertes házat építünk! — nyitja tágra a sze­mét. — Tudod már, milyen lesz? — Igen, anyu elmesélte, milyennek képzeli. Gyönyörű lesz! — Belevágunk — jelenti ki eltökélten Mihály. — Ezt a lakást „kihíztuk”, nagyobb kell. Úgy gondoljuk, hogy négy szobát alakítunk ki. Most várjuk a döntést a te­lek sorsa felől. Ezt a lakást eladjuk az OTP-nek, kölcsönt is veszünk föl, aztán gyerünk, hajrá. Ahogy hallom, nagyon komoly bérleti díjat kell fi­zetni Rétságon egy-egy telek­ért, de nincs más választá­sunk. — Kánom gyermek. Nem bánták meg? Élhetnének sok­kal könnyebben is! Előbb a gyerekekre pillan­tanak mind a ketten — már Anita is ott hempereg közöt­tünk, aztán egymásra néznek, majd rám emelik szemüket: hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Zavartan köhintek, efte- szem a jegyzetfüzetet, aztán még órákig maradok, mert rajzolják a házat, tervezik az orrom előtt a gyerekszobá­kat, az udvari mászókat. Hát igen, micsoda ostobaságokat tud kérdezni néha az ember... Hortobágyi Zoltán Utolsó fordulójához érkezett a „Nyomozz velünk!”, salgó­tarjáni társasjáték szervező bizottsága é.s a NÓGRÁD- szerkeisztőség közös ötfordulós rejtvényjátéka. A „lottózó-nyomozóknak” — a mellékelt kérdések alapján — a már ismert módon kell beikszelniük az V. szelvény kérdéses számjegyeit, de a „tippeket” ezúttal már nem kell beküldeniük szerkesztő­ségünk címére! A szerencsevadászat persze, még korántsem ért véget. Pon­tosabban szólva, most jön a neheze, a. . . FELADVÁNY A rejtvény fejtőknek eddig minden héten öt számjegyet kellett beküldeniük, melye­tSfSLOmSC! két lapunk — a megfejtések nyilvánosságra hozatalakor — emelkedő számsorrendben kö­zölt. A számjegyek azonban —, mint azt sok nyomozónk már bizonyára észrevette — úgy is csoportosíthatók, hogy a hozzájuk tartozó szótagok értelmes szavakat alkossanak. Ily módon — az V. szel­vény kitöltésével együtt — összesen 5 értelmes szó áll rendelkezésünkre, melyek mindegyike természetesen ,öt szótagú. (Akad közöttük ösz- szetett, illetve két tagból ál­ló szó is, de a továbbiakra nézve ennek nincs jelentősé­ge). Nyomozóinknak ugyanis most csupán a szavak első szótugjaihoz tartozó számokat kell visszakeresniük a szelvé­rá sál vad ba io 6 de lu kö ma 10 íet » . rí ol lói DOt 5 lom 16 ig I7 t so ed 10 vad 20 kas el üt 23 . Cl M » go úr 26 nyi 2 *7 ga 26 ce 20 hat 30 Ulti é ze J33, iva l*r jan 35 ba 36 ut 3 -7 pa 3B t mo 30 ros 40 tar Is te U3 el< hó 46 em 4-7 per 46 úi adi 50 szi 5i va let I53 L-„J jo 55 sei 15b lik mú 50 ve 50 fa 60 mi; NÓGRÁD - 1982. decembei 24., péntek »yen, és csupán, ezeknek a szótagoknak a számjegyeit kell egymás alá írniuk! Eképp tehát 5 kétjegyű szám kerül egymás alá. Ha e két­jegyű számok tagjait kissé tá­volabb írjuk egymástól (vagy egy vonalat húzunk közéjük) akkor kitűnik, hogy két szám­oszlopot kaptunk. A két szám­oszlop — felülről lefelé ol­vasva — két salgótarjáni te­lefonszámot rejt magában. Azok, akik december 26-án délután 15.00 és 19.00 óra között feltárcsázzák a számok valamelyikét, azok részére —, ha nevük és címük szerepel a négyszer öt találatot elért „lottózók” listáján — kétsze­mélyes belépőjegyet küldünk a nyomozók — vidám műsor­ral egybekötött — szilveszter délutáni szerencsevadászatá­ra, mely december 31-én 15.39- kor veszi kezdetét a salgótar­jáni József Attila Megye; Mű­velődési Központ színházter­mében. Csakhogy az egyik telefon- számot csak hölgyek, a má­sikat csak az „erősebb” nem­hez tartozó nyomozóink tár­csázhatják! Hogy melyiket kell a férfiaknak, az menten kiderül, ha nyomozóink az azonos oszlopba tartozó szám­jegyeket összeszorozzák, és a .lottószelvényen visszakeresik a végeredményhez tartozó szó­tagokat... Azok, akik a megadott idő­pontban a megfelelő teleion­„Á mi orvosunk..." Csaknem egy évtizede an­nak, hogy Langmayer Ba­lázs friss orvosi diplomával a zsebében nekiindult az or­szágnak állást keresni. Azt már az egyetemi évei alatt elhatározta, hogy körzeti or­vos lesz, meg azt is tudta, hogy a sokak számára oly csábító főváros helyett a vi­déket választja. Amikor cso­porttársaival közötte, hogy Nógrád megyében egy apró faluban, csodálatos termé­szeti környezetben talált magának állást, halálra ijesztették. Szerencsére nem ijedős természet. 1974-ben szárnyra kapott a hír a fa­luban: Mátraszőlősre meg­érkezett az új orvos, várja a betegeket — Most így utólag visz- szagondolva az indulásra elárulhatom, hogy az ijeszt­getésnek volt némi alapja. A szőlősiek nem szoktak ah­hoz, hogy saját orvosuk van. Amolyan mostohagye­rekeknek számítottak az egészségügy vérkeringésé­ben. Ha valaki beteg lett, Pásztora kellett utazgatnia, vagy kivárná a heti egy-két alkalommal ideruccanó dok­tort Nem csoda hát, ha az emberek többsége a népi gyógymódokhoz folyamo­dott A sebekre pálinkás li­liomot raktak, a náthára hagymás főzetet ittak, a csecsemő mellét kinyom­ták, nehogy benne marad­jon a sátán. Az öreg nénik meg majd elájultak, ami­kor kértem őket vetkőzze­nek le a vizsgálathoz; Sok­szor a feleségemmel —, aki mellettem írnok —, hámoz­tuk kj a ruhából a beteget — Borzasztóan kellemet­len érzés volt, amikor a boltban a hetvenéves néni rámköszönt: csókolom, nagy­ságos asszoay! — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Éva, a feleség — visszaköszöntem, hogy csókolom és megkér­tem az asszonyokat, a neve­men szólítsanak, mert én ugyanolyan ember vagyok, mint ők... A rendelő ajtaja egyre gyakrabban nyílt, egyre több rejtett baj, betegség került napvilágra. Elhanyagolt lábszárfekélyek, keringési rendellenességek, vérnyo­másproblémák. — Arra is nehéz volt rá­szedni az embereket, hogy a gyógyszert rendszeresen szedjék. Csupa nagybetűkkel írtam fel mindenkinek egy papírra, hogy miből, mikor, mennyit kell beszedni. Az­tán amikor valaki meggyó­gyult, azt csodaszámba vet­ték. Mesélgették egymás­nak az emberek, képzelje, a doktor úr megszüntette az évtizedes lábfájásomat, men­jen maga is, érdemes! Szőlősön egyre nőtt a bi­zalom, a tisztelet az új or­vos iránt. Ám Langmayer Balázs nem elégedett meg ennyivel. Akkor kezdődött számára az igazi munka, amikor bezárta a rendelő ajtaját. Tudta, érezte, hogy a falubelieknek lámpást kell gyújtania az egészségügyi ismeretek, a helyes életmód alakításához. Módszeresen harcolt. A Vöröskereszt el­nökeként előadásokat, be­szélgetéseket tartott a KISZ- klubban, az iskolai osztály­főnöki órákon, az öregek napján. Bekopogtatott a házakba, beszélgetett a kis­mamákkal, az öregekkel. Rendelőlátogatást szerve­zett, megmutatta az iskolá­soknak, milyen is egy kör­zeti orvos munkája. — Sok idegen kérdezte már tőlünk, hogy létezik az, hogy hozzánk a gyerekek mindig mosolyogva jönnek a rendelőbe? Persze, hogy nincs bennük félsz, hiszen kedves ismerősként jön­nek. .. — Soha nem felejtem el, amikor a gyerekemet a ba­bakocsiban hasonfektetve sétáltattam az utcán. Ösz- szecsődült az asszonynép: Jaj, Évike, mit tesz azzal a gyerekkel? Meg akarja öl­ni? Azóta megszokott, elfo­gadott dolog, hogy a cse­csemő hasonfekve érzi ma­gát a legjobban. A téli hi­degben nem göngyölnek vastag sálat a gyerek szája elé. Nyolc esztendő alatt sok­minden megváltozott Mátra- szőlősön. A megelőző gon- ’dozó munka olajozottan mű­ködik, rendszeres a rák­szűrés, a nagymama a foga­it akarja rend behozatni. Az embereknek az orvosi ren­delő nemcsak a gyógyítás házát jelenti. Jönnek pana­szokkal, sirámokkal... — Sokszor már úgy ér­zem, jogi egyetemet is kel­lett volna végeznem, mert az állattartástól a birtokhá­borításig, a szomszéd per­patvarokig minden nálam csapódik le. A házaspár nyolc eszten­dő alatt szinte ki sem moz­dult a faluból. 1978-ban ré­gi nagy vágyuk, egy hollan­diai körutazás volt az első távozás. Harminc napra szólt a kinttartózkodási en­gedély,. a tizennyolcadik nap után búcsút vettek a szép országtól. — Amikor beléptünk a la­kásunkba, fellélegeztünk; végre, itthon vagyunk. Sző­lősön! Itthon, Szőlősön! Ez az azonosulás volt a hajtóereje annak is, hogy dr. Lang­mayer Balázs, a helyi sport­kör elnökeként megszer­vezte a futballcsapatot. — Eljártunk a meccsekre a feleségemmel, összekapart kis csapat rúgta a labdát Se rendes szerelés, se rend­szeres edzés. Nem volt erőn­lét, állandóan kikaptak. Szé­gyelltem magam az ellentá­bor előtt. Elvégre én is sző- lősi vagyok! Előszedtem a fiúkat, együtt edzettem ve­lük, gyúrtam őket, még ar­ra is rászedtem a csapatot, hogy mérkőzés előtt néhány nappal lehetőleg kerülték a kocsmát. Amikor Szőlő­sön vendégség volt, az em­berek csodálkoztak: mi van ezekkel a fiatalokkal, hogy csak kólát isznak? Betegek? Másnap mérkőzés, kell az erőnlét — hangzott a vá­lasz. — Ruha is van, szerelés is. Gyakran varrogatom, stop- polgatom újítom a mezeket — mondja Éva, aki az egyik legvérmesebb drukkere a ma már jól futballozó csa­patnak. — Meg sem fordul a fe­jemben, hogy innen valaha is elmenjek. Esetleg, ha nyugdíjaznak... Mos már él­vezhetem a küzdelmeim gyü­mölcsét. Valamennyi kor­osztályt megnyertem ma­gamnak, a folyamatosságra kell csak ügyelni. Azt tar­tom. hogy az az ember, aki állandóan vándorol soha nem jut előre, mert mindig mindent kezdhet elölről. Lé­péshátrányba kerül azokkal szemben, akik apró kis mo­zaikokból, hangyaszorga­lommal építik, szépítik az őket körülvevő kis világot Kiss Mária számot tárcsázzák fel, azok számára a kétszemélyes belé­pőjegy mellett egy „igazoló­szelvényt” is postásunk, mely­re a fordulók sorrendjében — rá kell ragasztaniuk a lapból kivágott — helyesen kitöltött — lottószelvényeket. Idei já­tékunk fődíjára azok esélye­sek, akik szilveszter délután­ján az „igazolószelvényeket” 15.15-ig, tehát a műsor előtt legalább negyedórával, lead­ják a művelődési központ elő­terében felállítandó „Lottó­pulton”. , A szerencsevadászat tétje, mint ismeretes, nem csekély, mert a nyertes személygépko­csit nyerhet, ha nyer . . . (Saját telefonnal nem ren­delkező vidéki „nyomozóink” december 27-én 9.00-íól 12.09- ig szerkesztőségünk 14-59tí-os számát hívhatiák, de természe­tesen közölniük kell azt is, hogy —, ha módjuk lett vol­na — előző nap délután, me­lyik számot tárcsázták volna fel.) A negyedik szelvény ered­ményét. illetve a negyedik forduló nyertesének nevét la­punk keddi számában közöl­jük). V. SZELVÉNY 1. Szakosított oktatási in­tézmény, Salgótarjánban például a József Attila utcában van ilyen. S. Ez is egy speciális iskola, de nem embereknek, ha­nem bizonyos növények­nek. 3. Fz volt Kalliopé, Klió, Eu- terpé, Erátó, Melpomené, Terpszikhoné, Thalia, Urá­nia és Polühümna. Bizo­nyos foglalkozásoknál ma is emlegetik összefoglaló nevüket, csókjuk állítólag hatással van a munka ki­menetelére. I 4. Ez a nógrádi község (Szé- csénytől kb. 7 km-re van) az Árpádok korában még két település volt. Itt ta­lálható az eredetileg klasszicista stílusú Ráday- kastély, mely a XVI. szd.- ban Werbőczy-kúria volt. Kazinczy Ferenc és Pe­tőfi Sándor is vendégeske­dett itt. A második világ­háború előtt gazdag könyv- gyűjtemény és számos mu­zeális értékű kincs volt a kastélybah, de ezek el­vesztek. 5. A vörösön innen és az ibolyántúli sugarak elleni védő szemüveglencse. (A7 összetett szó első fele német szó).

Next

/
Thumbnails
Contents