Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
M.I1.IWIWMMÍ IIIm» < gl.' 'WWW 7 Családlátogatáson Rétságoa, a November 7.-lakótelep egyik panelházának ötven-egynéhány négyzetméterén él az öttagú Székely család. Mihály, a családfő harminchárom éves. Erzsiké a felesége még innen a harmincon, a három lány közül Szilvia 10, Angéla 8 éves, Anita pedig 10 hónapos és amíg beszélgetünk, szélsebesen iramodik meg a padlón — négykézláb. A két nagyobbik lány közül egyikük mindig ott bábáskodik körülötte. Főként Angéla. Ha Anita elpityere- dik, kisebbik nővére elég, ha mormog valamit a fülébe és a könnyek között máris ott ragyog a mosoly. — Sok, vagy kevés három gyerek ? — Se nem sok, se nem kevés — nevet Erzsiké. — Épp a legjobb, most már legalább ideális magyar család lettünk. — Ha a lakást nézem — simogatja meg harcsabajúszát Mihály — akkor sok, ha a jövedelmünket, altkor nagyon sok, de ha az életünkre gondolok, akkor kevés. Nekem hét testvérem van! A felesé- ,gemék ahhoz képest kis család, hiszen náluk csak három™ — Hogy kezdődött? — Erzsiké pesti lány — kő- tatja a múltat szavakkal Mihály. — Itt ismerkedtünk meg Rétságon, én ugyanis a szomszéd faluból, Tereskéről származom. — Három évig jártunk együtt — emeli föl az ujját Erzsiké. — Ez fontos? — Fontos! Annyi körülöttünk a válás, mint égen a csillag, Így nem szabad belefogni. Ez mégsem annyi csak, hogy kitalálunk valamit, aztán ha nem sikerül, hát isten áldjon! Ilyen kapcsolatokra nem lehet megtervezni a gyerekeket, a közös életet. Mi úgy gondoltuk, hogy alaposabban meg kell ismernünk egymást ' — Erzsiké alig volt tűi a tizenötödik évén. Minden másnap találkoztunk, volt időnk kitapasztalni egymás rigolyáit, előnyeit Szóval egymás mellett döntöttünk... ■— És persze mindjárt ebben a lakásban, három szobában kezdték az életet... — Hogyne! — kapják föl egyszerre a fejüket. — Albérletben! — mondja Mihály. — Semmink sem volt Azaz egy telkünk a falu szélén, de hát ott nem akarózott építeni, meg aztán nem is volt miből. Az én szüleim nem segíthettek, hiszen még maradtak otthon testvéreim, Erzsikének is otthon maradt még az öccse. Egy fillérünk sem volt! Eladtuk a telket. Én a mélyépítő vállalatnál dolgozom ma is. de akkor keményebb munkára kértem magam. Tíz-tizenkét órákat rázattam magam mindenféle nehézgépeken, de kerestem is. Gyűlt a pénz. Minden fillért kétszer is megnéztünk. Aztán befizettünk erre az OTP-lakásra. Akkor nagyon örültünk neki. — Így van, akkor nagyon boldogok voltunk — veszi át a szót Erzsiké. Azóta kiderült, hogy a konyha kicsi. Mégiscsak nevetséges, hogy öttagú család kénytelen volna két csoportban étkezni! Kik tervezték ezt a lakást? Egy lyuk a konyha, amiben egy ember is nehezen fér el. — Könnyen, vagy nehezen él egy öttagú munkáscsalád? — Számoljunk — vesz elő papírt-ceruzáí Erzsiké. Miska átlagosan öt és fél ezer forintot hoz haza, én gyesen vagyok, az tehát ezer forint és a családi pótlék kettőezer. Az . összesen durván nyolcezerötszáz forint. Ha ötfelé osztom, szinte semmi sem marad az úgynevezett luxusra. — Tavaly napközisek voltak a nagyobbak — int a csöndben játszó két lány felé Mihály. — Ezer forintba kerültek egy hónapban! Most itthon készülnek másnapra, valamivel jobban kijövünk. Fölemelték az olaj árát! Ez bennünket majd a földhöz vágott, mert nincs honnan pótolni az így elveszett pénzt — Egyéb kiadás? — Hatszáz forint OTP részlet, három és fél ezer — négyezer forint a havi étel, villany, tv... Egy-egy újságot is illik megvenni. — Tehát neheze« élnek™ — Miért? — '•sodálkozik rám Erzsiké. —■ Ha valaki nem milliomos, akkor már nem élhet jól? Egyelőre nem futja elegáns holmikra, nagy utazásokra ésatöbbi. Hiányzik? Biztos jól érezném magam egy irhabundában, s a gyerekek is élveznék a telet a jugoszláv hócsizmában. De nem futja. Ha viszont ezzel számot vet az ember, már Székelyeknél m.& nem is olyan nehéz. Addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. — Én a falusi szokásokat ismerem, abban nőttem föl. Kert, jószág, munka. Itt nem lehet — vált át Miska. — Hiányzik. A gyerekek sem érzik igazán jól magukat, néha napok telnek el, hogy csak az iskolába mennek le, de a játszótérre már nincs kedvük. Igaz, nem valami szép. Ezért is építettem egy kis vityillót Diósjenőn, a tóparton. Én imádom a hörgászatot — meg is fogtam már a karácsonyi halat! — a gyerekek nek pedig az az igazi kikapcsolódás, ha levonatozunk a hét végén. Évek óta építgetem bontott anyagból, ismerősök segítségével. Tető alatt van a földszint szobája, konyhája kész, az emelet ráér. Ott lesznek a hálófül- kók. Azt mondták mások, micsoda luxus! Egy fenét! így bírjuk el a lakótelepet. — Van egy nagy tervünk! — mosolyodik el az asszony. — Építünk! — kottyant közbe Szilvia. — Kertes házat építünk! — nyitja tágra a szemét. — Tudod már, milyen lesz? — Igen, anyu elmesélte, milyennek képzeli. Gyönyörű lesz! — Belevágunk — jelenti ki eltökélten Mihály. — Ezt a lakást „kihíztuk”, nagyobb kell. Úgy gondoljuk, hogy négy szobát alakítunk ki. Most várjuk a döntést a telek sorsa felől. Ezt a lakást eladjuk az OTP-nek, kölcsönt is veszünk föl, aztán gyerünk, hajrá. Ahogy hallom, nagyon komoly bérleti díjat kell fizetni Rétságon egy-egy telekért, de nincs más választásunk. — Kánom gyermek. Nem bánták meg? Élhetnének sokkal könnyebben is! Előbb a gyerekekre pillantanak mind a ketten — már Anita is ott hempereg közöttünk, aztán egymásra néznek, majd rám emelik szemüket: hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Zavartan köhintek, efte- szem a jegyzetfüzetet, aztán még órákig maradok, mert rajzolják a házat, tervezik az orrom előtt a gyerekszobákat, az udvari mászókat. Hát igen, micsoda ostobaságokat tud kérdezni néha az ember... Hortobágyi Zoltán Utolsó fordulójához érkezett a „Nyomozz velünk!”, salgótarjáni társasjáték szervező bizottsága é.s a NÓGRÁD- szerkeisztőség közös ötfordulós rejtvényjátéka. A „lottózó-nyomozóknak” — a mellékelt kérdések alapján — a már ismert módon kell beikszelniük az V. szelvény kérdéses számjegyeit, de a „tippeket” ezúttal már nem kell beküldeniük szerkesztőségünk címére! A szerencsevadászat persze, még korántsem ért véget. Pontosabban szólva, most jön a neheze, a. . . FELADVÁNY A rejtvény fejtőknek eddig minden héten öt számjegyet kellett beküldeniük, melyetSfSLOmSC! két lapunk — a megfejtések nyilvánosságra hozatalakor — emelkedő számsorrendben közölt. A számjegyek azonban —, mint azt sok nyomozónk már bizonyára észrevette — úgy is csoportosíthatók, hogy a hozzájuk tartozó szótagok értelmes szavakat alkossanak. Ily módon — az V. szelvény kitöltésével együtt — összesen 5 értelmes szó áll rendelkezésünkre, melyek mindegyike természetesen ,öt szótagú. (Akad közöttük ösz- szetett, illetve két tagból álló szó is, de a továbbiakra nézve ennek nincs jelentősége). Nyomozóinknak ugyanis most csupán a szavak első szótugjaihoz tartozó számokat kell visszakeresniük a szelvérá sál vad ba io 6 de lu kö ma 10 íet » . rí ol lói DOt 5 lom 16 ig I7 t so ed 10 vad 20 kas el üt 23 . Cl M » go úr 26 nyi 2 *7 ga 26 ce 20 hat 30 Ulti é ze J33, iva l*r jan 35 ba 36 ut 3 -7 pa 3B t mo 30 ros 40 tar Is te U3 el< hó 46 em 4-7 per 46 úi adi 50 szi 5i va let I53 L-„J jo 55 sei 15b lik mú 50 ve 50 fa 60 mi; NÓGRÁD - 1982. decembei 24., péntek »yen, és csupán, ezeknek a szótagoknak a számjegyeit kell egymás alá írniuk! Eképp tehát 5 kétjegyű szám kerül egymás alá. Ha e kétjegyű számok tagjait kissé távolabb írjuk egymástól (vagy egy vonalat húzunk közéjük) akkor kitűnik, hogy két számoszlopot kaptunk. A két számoszlop — felülről lefelé olvasva — két salgótarjáni telefonszámot rejt magában. Azok, akik december 26-án délután 15.00 és 19.00 óra között feltárcsázzák a számok valamelyikét, azok részére —, ha nevük és címük szerepel a négyszer öt találatot elért „lottózók” listáján — kétszemélyes belépőjegyet küldünk a nyomozók — vidám műsorral egybekötött — szilveszter délutáni szerencsevadászatára, mely december 31-én 15.39- kor veszi kezdetét a salgótarjáni József Attila Megye; Művelődési Központ színháztermében. Csakhogy az egyik telefon- számot csak hölgyek, a másikat csak az „erősebb” nemhez tartozó nyomozóink tárcsázhatják! Hogy melyiket kell a férfiaknak, az menten kiderül, ha nyomozóink az azonos oszlopba tartozó számjegyeket összeszorozzák, és a .lottószelvényen visszakeresik a végeredményhez tartozó szótagokat... Azok, akik a megadott időpontban a megfelelő teleion„Á mi orvosunk..." Csaknem egy évtizede annak, hogy Langmayer Balázs friss orvosi diplomával a zsebében nekiindult az országnak állást keresni. Azt már az egyetemi évei alatt elhatározta, hogy körzeti orvos lesz, meg azt is tudta, hogy a sokak számára oly csábító főváros helyett a vidéket választja. Amikor csoporttársaival közötte, hogy Nógrád megyében egy apró faluban, csodálatos természeti környezetben talált magának állást, halálra ijesztették. Szerencsére nem ijedős természet. 1974-ben szárnyra kapott a hír a faluban: Mátraszőlősre megérkezett az új orvos, várja a betegeket — Most így utólag visz- szagondolva az indulásra elárulhatom, hogy az ijesztgetésnek volt némi alapja. A szőlősiek nem szoktak ahhoz, hogy saját orvosuk van. Amolyan mostohagyerekeknek számítottak az egészségügy vérkeringésében. Ha valaki beteg lett, Pásztora kellett utazgatnia, vagy kivárná a heti egy-két alkalommal ideruccanó doktort Nem csoda hát, ha az emberek többsége a népi gyógymódokhoz folyamodott A sebekre pálinkás liliomot raktak, a náthára hagymás főzetet ittak, a csecsemő mellét kinyomták, nehogy benne maradjon a sátán. Az öreg nénik meg majd elájultak, amikor kértem őket vetkőzzenek le a vizsgálathoz; Sokszor a feleségemmel —, aki mellettem írnok —, hámoztuk kj a ruhából a beteget — Borzasztóan kellemetlen érzés volt, amikor a boltban a hetvenéves néni rámköszönt: csókolom, nagyságos asszoay! — kapcsolódik a beszélgetésbe Éva, a feleség — visszaköszöntem, hogy csókolom és megkértem az asszonyokat, a nevemen szólítsanak, mert én ugyanolyan ember vagyok, mint ők... A rendelő ajtaja egyre gyakrabban nyílt, egyre több rejtett baj, betegség került napvilágra. Elhanyagolt lábszárfekélyek, keringési rendellenességek, vérnyomásproblémák. — Arra is nehéz volt rászedni az embereket, hogy a gyógyszert rendszeresen szedjék. Csupa nagybetűkkel írtam fel mindenkinek egy papírra, hogy miből, mikor, mennyit kell beszedni. Aztán amikor valaki meggyógyult, azt csodaszámba vették. Mesélgették egymásnak az emberek, képzelje, a doktor úr megszüntette az évtizedes lábfájásomat, menjen maga is, érdemes! Szőlősön egyre nőtt a bizalom, a tisztelet az új orvos iránt. Ám Langmayer Balázs nem elégedett meg ennyivel. Akkor kezdődött számára az igazi munka, amikor bezárta a rendelő ajtaját. Tudta, érezte, hogy a falubelieknek lámpást kell gyújtania az egészségügyi ismeretek, a helyes életmód alakításához. Módszeresen harcolt. A Vöröskereszt elnökeként előadásokat, beszélgetéseket tartott a KISZ- klubban, az iskolai osztályfőnöki órákon, az öregek napján. Bekopogtatott a házakba, beszélgetett a kismamákkal, az öregekkel. Rendelőlátogatást szervezett, megmutatta az iskolásoknak, milyen is egy körzeti orvos munkája. — Sok idegen kérdezte már tőlünk, hogy létezik az, hogy hozzánk a gyerekek mindig mosolyogva jönnek a rendelőbe? Persze, hogy nincs bennük félsz, hiszen kedves ismerősként jönnek. .. — Soha nem felejtem el, amikor a gyerekemet a babakocsiban hasonfektetve sétáltattam az utcán. Ösz- szecsődült az asszonynép: Jaj, Évike, mit tesz azzal a gyerekkel? Meg akarja ölni? Azóta megszokott, elfogadott dolog, hogy a csecsemő hasonfekve érzi magát a legjobban. A téli hidegben nem göngyölnek vastag sálat a gyerek szája elé. Nyolc esztendő alatt sokminden megváltozott Mátra- szőlősön. A megelőző gon- ’dozó munka olajozottan működik, rendszeres a rákszűrés, a nagymama a fogait akarja rend behozatni. Az embereknek az orvosi rendelő nemcsak a gyógyítás házát jelenti. Jönnek panaszokkal, sirámokkal... — Sokszor már úgy érzem, jogi egyetemet is kellett volna végeznem, mert az állattartástól a birtokháborításig, a szomszéd perpatvarokig minden nálam csapódik le. A házaspár nyolc esztendő alatt szinte ki sem mozdult a faluból. 1978-ban régi nagy vágyuk, egy hollandiai körutazás volt az első távozás. Harminc napra szólt a kinttartózkodási engedély,. a tizennyolcadik nap után búcsút vettek a szép országtól. — Amikor beléptünk a lakásunkba, fellélegeztünk; végre, itthon vagyunk. Szőlősön! Itthon, Szőlősön! Ez az azonosulás volt a hajtóereje annak is, hogy dr. Langmayer Balázs, a helyi sportkör elnökeként megszervezte a futballcsapatot. — Eljártunk a meccsekre a feleségemmel, összekapart kis csapat rúgta a labdát Se rendes szerelés, se rendszeres edzés. Nem volt erőnlét, állandóan kikaptak. Szégyelltem magam az ellentábor előtt. Elvégre én is sző- lősi vagyok! Előszedtem a fiúkat, együtt edzettem velük, gyúrtam őket, még arra is rászedtem a csapatot, hogy mérkőzés előtt néhány nappal lehetőleg kerülték a kocsmát. Amikor Szőlősön vendégség volt, az emberek csodálkoztak: mi van ezekkel a fiatalokkal, hogy csak kólát isznak? Betegek? Másnap mérkőzés, kell az erőnlét — hangzott a válasz. — Ruha is van, szerelés is. Gyakran varrogatom, stop- polgatom újítom a mezeket — mondja Éva, aki az egyik legvérmesebb drukkere a ma már jól futballozó csapatnak. — Meg sem fordul a fejemben, hogy innen valaha is elmenjek. Esetleg, ha nyugdíjaznak... Mos már élvezhetem a küzdelmeim gyümölcsét. Valamennyi korosztályt megnyertem magamnak, a folyamatosságra kell csak ügyelni. Azt tartom. hogy az az ember, aki állandóan vándorol soha nem jut előre, mert mindig mindent kezdhet elölről. Lépéshátrányba kerül azokkal szemben, akik apró kis mozaikokból, hangyaszorgalommal építik, szépítik az őket körülvevő kis világot Kiss Mária számot tárcsázzák fel, azok számára a kétszemélyes belépőjegy mellett egy „igazolószelvényt” is postásunk, melyre a fordulók sorrendjében — rá kell ragasztaniuk a lapból kivágott — helyesen kitöltött — lottószelvényeket. Idei játékunk fődíjára azok esélyesek, akik szilveszter délutánján az „igazolószelvényeket” 15.15-ig, tehát a műsor előtt legalább negyedórával, leadják a művelődési központ előterében felállítandó „Lottópulton”. , A szerencsevadászat tétje, mint ismeretes, nem csekély, mert a nyertes személygépkocsit nyerhet, ha nyer . . . (Saját telefonnal nem rendelkező vidéki „nyomozóink” december 27-én 9.00-íól 12.09- ig szerkesztőségünk 14-59tí-os számát hívhatiák, de természetesen közölniük kell azt is, hogy —, ha módjuk lett volna — előző nap délután, melyik számot tárcsázták volna fel.) A negyedik szelvény eredményét. illetve a negyedik forduló nyertesének nevét lapunk keddi számában közöljük). V. SZELVÉNY 1. Szakosított oktatási intézmény, Salgótarjánban például a József Attila utcában van ilyen. S. Ez is egy speciális iskola, de nem embereknek, hanem bizonyos növényeknek. 3. Fz volt Kalliopé, Klió, Eu- terpé, Erátó, Melpomené, Terpszikhoné, Thalia, Uránia és Polühümna. Bizonyos foglalkozásoknál ma is emlegetik összefoglaló nevüket, csókjuk állítólag hatással van a munka kimenetelére. I 4. Ez a nógrádi község (Szé- csénytől kb. 7 km-re van) az Árpádok korában még két település volt. Itt található az eredetileg klasszicista stílusú Ráday- kastély, mely a XVI. szd.- ban Werbőczy-kúria volt. Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor is vendégeskedett itt. A második világháború előtt gazdag könyv- gyűjtemény és számos muzeális értékű kincs volt a kastélybah, de ezek elvesztek. 5. A vörösön innen és az ibolyántúli sugarak elleni védő szemüveglencse. (A7 összetett szó első fele német szó).
