Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-17 / 296. szám
Lakásgazdálkodási melléklet Lakásépítésünk két évtizedes eredményei Növekedett a komfortfokozat — Gyarapodó települések első tizenöt éves lakásépítési programot 1958 októberében határozta el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, abból kiindulva, hogy a lakáskérdés megoldása alapvető társadalmi ügy. Az ezt követő kormányhatározat az erőket főként a mennyiségi gyarapodásra, lakáshiány megszüntetésére összpontosította. A i program egymillió lakás építését irányozta elő. Haraiincezren új ottaban A párt életszínvonal-politikai célkitűzéseivel összhangban az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek. Nógrád megyében 1961—1980 között megközelítőleg harmincezer ember költözhetett új otthonba, ekkor épült a ma meglévő lakásoknak mintegy negyven százaléka. A lakások többsége a városokban készült, de a községekben is sok, új, korszerű családi ház falait húzták fel, aminek hatására a falusi lakosság is nagyobb komfortfokozatú otthonokban, a városi életformához hasonló körülmények között él. Az utóbbi húsz esztendő lakásépítkezései teljesen átalakították városaink és falvaink képét. Az utóbbi négy ötéves tervben nem csupán a lakások száma gyarapodott, kedvezően alakult a lakások minőségi összetétele is. Az országban I960 és 1980 között másfél millió lakás épült fel- ennek köszönhető, hogy a lakásállomány több mint feie ma már legalább komfortos. Nógrád megyében 1970— 80 között a lakások száma megközelítőleg tíz százalékkal szaporodott, s ezzel a lakásállomány meghaladta a 79 ezret. A megyében ez idő alatt a városi lakások száma több mint húsz százalékkal emelkedett. Enyhült a lakások korábbi zsúfoltsága is. Elsősorban annak révén, hogy megváltozott a lakásállomány iszobaszám szerinti összetétele. Az 1970. évi népszámlálás óta eltelt időszak alatt a megyében a három- és több szobás lakások aránya jelentős mértékben növekedett, ugyanakkor az egyszobásaké huszonöt százalékkal csökkent. Az előbbiek főként a községekben, hiszen a magánerőből épített családi házak általában nagyobb alapterületűek, többszobásak. Az országban a száz lakásra jutó lakosok száma 1960 és 1980 között 245-ról 147-re mérséklődött, s mindez jól mutatja a mennyiségi fejlődéssel egyidejűleg végibement erőteljes minőségi változást is. Nógrád megyében 1980-ra a száz lakásra jutó családok száma 110-re alakult. A statisztikai adatok mutatják, hogy az ország öröklött, súlyos lakáshelyzetét a felszabadulás óta sikerült felszámolni. Hazánkban a jelenlegi lakásállomány több mint fele épült 1945 után. Ez az arány Nógrád megyében eléri a 67 százalékot. Ezek az eredmények nemzetközi mércével mérve is számottevőek. Üj városok alakultak ki, tíz- és tízezres lakótelepek. A lakáskörülmények javulása a népesség megközelítőleg felénél közvetlenül és számottevően emelte az életszínvonalat. (Jellemző, hogy megyénkben a múlt században épült otthonok még megközelítőleg kilencven százalékában nem volt, a felszabadulás után építetteknek viszont már több mint kétharmadában van fürdőszoba, illetve vízöblítéses WC. A lakások tíz százaléka központi fűtésű, de 76 százalékukban már villanyt, gázt, olajat használnak). Nem szűnt meg a lakáshiány Az elmúlt két évtized lakásépítési Sikerei ellenére azonban jelenleg sem szűnt meg a lakáshiány, jelentős a lakásra várok száma megyénkben is. Joggal vetődik fel a kérdés: a gyarapodás ellenére miért nem tudtuk kielégíteni a szükségleteket? Ennek okai összetettek. Egyebek között azért nem sikerült minden családot önálló otthonhoz juttatni, mert a felszabadulás előtt épült lakások szobáira átlagosan 2,5 fő jutott. A családok hetven százaléka egyszobás lakásban zsúfolt, egészségtelen körülmények között élt. Az Í941-es lakásállománynak megközelítőleg fele vályogfalazatú volt, és csupán minden negyedik lakásban volt villany. A háború ezt a lakásállományt is megrongálta. Az újonnan épített lakások egy részével szükségszerűess a megszűnteiéit, szanált épületeket kellett pótolni. (Salgótarjánban például még 1976 elején is hatszáz üzemi kolóniái lakást tartottak nyilván, s ezek megszüntetése, illetve új lakással való pótlása nem kis erőforrásokat köt le. Az elmúlt ötéves tervben 182-vel sikerült számukat mérsékelni). Lebontattak emellett még aránylag jobb állagú épületeket is, mert a korszerű városépítés, városrendezés így kívánta. A falvakban pedig többnyire a tulajdonos elhatározása volt a régebbi épület lebontása, s az öreg házak helyére emelték az újaltat, a jobban közművesítette- ket. A lakáshelyzet megmaradt továbbra is egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdésnek. Ebben az is közrejátszott, hogy gazdasági köri- menyeink sohasem tették lehetővé, hogy a mai igényeknek nem megfelelő lakások pótlásával párhuzamosan valamennyi új lakásigényt is képesek legyünk kielégíteni. Rendkívül jelentős anyagiakat követelt például a lakásépítéshez kellő építőipari kapacitás bővítése, az építőanyag-ipar fejlesztése. Ezek a körülmények — továbbá a népgazdaság más ágazatainak eszközigényei — először az ötödik ötéves terv időszakában tették lehetővé, hogy hazánkban a korábbiaknál lényegesen több lakás épüljön. Anyagi összefogással A társadalom fejlődésével keletkeztek új feszültségek is. Ezek közé sorolható a népesség összetételének változása. Gondot elsősorban azért okozott, mert a városokban élők száma rohamosan növekedett, így éppen ezeken a településeken nem tudott lépést tartani a lakásépítés az igényekkel. A családegységek száma is gyorsabban emelkedett a vártnál. Nem lehetett előre látni a válások növekvő számát sem, ami a töredékcsaládokat, egyedül élőket szaporította. A fiatalok többségé Kék nem felel meg a korábban általános, többgenerációs együttélés. A szocialista társadalom fejlődésével, az életszínvonal, a jövedelmek emelkedésével az igények is differenciálódjak. A családok figyelme a lakáskörülmények javítására irányult, s ezzel a lakáshelyzetben minőségi hiány is keletkezett. Ugyancsak hosszabb időn át uralkodott az a szemlélet, hogy a lakásellátás a szociális jellegű társadalmi juttatások része, s legalábbis a városokban fő formája ennek az állami bérlakások kiutalása. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ebben a forrná bar. — a népgazdaság korlátozott anyagi lehetőségei miatt — nem lehet megoldani a lakáskérdést. Az országban 1961 és 1970 között rnegéoült lakások 37 százaléka állami pénzforrásból, 41 százaléka magánerőből, 22 százaléka pedig hitel nélkül készült. A magánerős építkezések aránya 1971 és 1980 között 55 százalékra növekedett, ami arra utalt egyre inkább az útiam és az állampolgárok anyagi összefogásának erősítése hozza a nagyobb eredményt ezen a területen is. A mai lakáshelyzetünket az elmúlt évtizedek erőfeszítései nyomán előállott kedvező vonások és a megoldatlan problémák párhuzamos jelenléte jellemzi. A lakáshelyzet társadalmi megítélése is változó, hiszen akik a közelmúltban kerültek kényelmes, korszerű, en felszerelt otthonokba, az átlagosnál jobbnak tartják, míg a lakásra várók rossznak minősítik. Jelenlegi helyzetünk elsősorban a fiatal korosztálynak, illetve az utóbbi időben nagycsaládossá vált középgenerációnak okoz gondot. Az elkövetkező időszakban elsősorban ezeket kell orvosolni. Az egyes családok különböző módon juthatnak lakáshoz, s eltérőek az ezekkel kapcsolatos anyagi terhek. Tény azonban, hogy az állam valamilyen formában továbbra is minden lakásépítést támogat, természetesen eltérő mértékben. Jogos bizakodás A lakáspolitika "továbbfejlesztésének követelményei a párt gazdaság- és életszínvonal-politikájának részeként, a népesedési és ifjúságpolitikai határozattal összhangban fogalmazódtak meg. A lakásgazdálkodás fejlesztésének programija szorosan kapcsolódik az 1978-ban elfogadott, 1990-ig szóló tizenöt éves lakásépítési tervhez. A szükségletek reális kielégítése érdekében rugalmasabb lakáspolitikai irányelvek alakultak ki. Ezek lehetővé teszik a meglévő és az újonnan keletkezett feszültségek feloldását, az ellentmondások csökkenését. A továbbiakban a lakásba jutásnál, a lakások fenntartásában jobban érvényesülnek a valóságos érték- és költségviszonyok. Egyenletesebbé válik a teherviselés az állam és . lakosság, valamint a lakosság egyes csoportjai között. A pénzügyi, hi. tcipolitikfli. intézkedések hatására érdekeltebbé válik a lakosság a saját szervezésű és kivitelezésű építkezésekben. Az állami támogatás egyre inkább a családok szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetéhez kapcsolódik, jobban érvényesül a társadalmi igazságosság elve, mérséklődnek a lakáshoz jutás esélyeiben ma még meglévő különbségek. A tanácsok nagyobb önállóságot kapnak a lakásgazdálkodási elvek és követelmények helyi alkalmazásában. Ezek hatására jogos a bizakodás, hogy E lakáshelyzet meglévő nehézségei fokozatosan megszűnjenek. 1899 1900-1944 1945-1959 1960-1969 1970-1981 LAKÁSÁLLOMÁNY KOMFORT FOKOZATA. ihrt 1960 1980 Komfort nélküli □ Félkomfortos „Komfortos TULAJDONJELLEG Dl m 76% CSALÁDI HÁZ JELLEGŰ 4% I TÁRSASHÁZ ÉS ÖRÖKLAKÁS 3% LAKÁSSZÖVETKEZET 17% ÁLLAMI 4 Sí a lakáscserékről Az 1983-ban hatályba lépő jogszabályok intézkednek a lakáscsere-rendszer továbbfejlesztéséről is. Rendkívül fontos érdek fűződik a lakásmobili- táshoz az állam és az állampolgárok részéről egyaránt. A rendelkezések célja, hogy minden család az igényjogosultságának megfelelő szobaszámú és anyagi teherbíró képességének megfelelő lakásban lakjon. A lakáscserékkel kapcsolatos, leggyakrabban felvetődő kérdésekre dr. Béres Józseftől, a Salgótarjáni városi Tanács igazgatási osztályvezetőjétől kértünk választ. — Mire és hogyan ösztönöz az új rendelet? — Az állam érthető okokból elsősorban a kisebb lakásra irányuló cseréket ösztönzi, megteremve ezzel annak lehetőségét,' hogy a többgyermekes családok rövidebb idő alatt jussanak megfelelő szobaszámú lakáshoz. Ugyancsak ösztönző rendelkezések vonatkoznak azokra, akik jelenlegi tanácsi bérlakásuk, helyett na- gyob anyagi terhet jelentő lakásellátási formát vállalnak. E rendelkezések közül a legfontosabbak, hogy a nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakást visszaadok kétszeres, illetve legalább két szobával kisebb lakásra vonatkozó igény esetén háromszoros használatbavételi díjat kapnak, és a kisebb lakásért mindössze egyszeres díjat kell fizetni. A tanácsi bérlakás helyett tanácsi értékesí- tésű lakást igénylők kétszeres, az OTP-lakást igénylők, valamint a lakást építeni szándékozók háromszoros használatbavételi díjat kapnak, és az utóbbi esetben a lakás elkészültéig a tanácsi bérlakásban bent lakhatnak. — Kikre hárul a lakáscserék lebonyolítása? — A tanácsok az ingatlan- közvetítő szerveket az eddiginél fokozottabban bevonják a lakáscserék előkészítésébe és lebonyolításába. Városunkban már az idén megtörténtek a kezdeti lépések. Az ingatlan- közvetítő részleg foglalkozik valamennyi lakáscserével, amely azonos, vagy kisebb szobaszámú lakásra irányul, feltéve, hogy a kérelmező legfeljebb eggyel magasabb komfortfokozatú lakást igényel. Ugyancsak a részleg készíti elő, és bonyolítja le azokat a cseréket, amelyek nagyobb anyagi terhet jelentő lakásellátási formára vonatkoznak, és a szanálási feladatokat is, valamint a lakásbérleti jogviszonyról másik lakás juttatása nélkül történő lemondásokat. — Adottak az ehhez szükséges feltételek? — A részleg felsorolt feladatait a részére lakáscserealapként átadott lakásokkal gazdálkodva végzi. A lakáscserealap mértékét a lakáselosztási tervben határozzák meg, ezen belül az átadandó lakásokat a lakásügyi hatóság határozza meg, a lakásgazdálkodási érdekek figyelembevételével. A felsorolt lakáscserékre vonatkozó valamennyi tevékenység — az információadást is beleértve — teljes egészében a részlegnél történik, részletekbe menő ismeretei a lakásügyi hatóságnak ezekben aa ügyekben nincsenek. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy konkrét lakásra vonatkozó igénylés ezen esetekben sincs, ez ugyanis a lakáselosztás tervezhetőségének a rovására menne. — S az állampolgárok egymás közöld lakáscseréje? — A részlegnek fontos feladata ez is, e területen ugyancsak teljes szolgáltatást nyújt. Ez kiterjed a lakcímkereséstől a lakásügyi hatóság engedélyének beszerzéséig. Továbbra is a lakásügyi hatóság foglalkozik az úgynevezett minőségi lakáscsereigényekkel, ha valaki nagyobb szobaszámú, vagy legalább kettővel magasabb komfortfokozatú lakást igényel, illetve ha tanácsi értékesítésű lakás helyett tanácsi bérlakást kér. A lakáscserére vonatkozó rendelkezések végrehajtása természetesen nem egyszeri, kampányfeladat, hanem az állami szervek tervszerű, folyamatos tevékenységét igénylik. Ezen kívül a kitűzött célok elérésének feltétele az állampolgárok szemléletváltozása ss3
