Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
Lening rádban e Palota téren kószálunk. Cirógat a késő őszi nap, kattognak a fényképezőgépek, idegen or- s~ágok szavait kapja fel a szól. Pedig otthon érezzük magunkat, otthonosan mozgunk világ- történelmi események színhelyén. Mintha filmkockák peregnének, mintha történelemkönyvek lapjainak illusztrációja lenne a környezet. Csend van. A tisztelet, az emlékezés némasága. E téren munka nélkül marad az idegenvezető, a világ melyik részéből érkezettnek tudna újat mondani? Ezen a helyen nem hallani a nagyváros zajait. Nincs szükség magyarázatra, nem kell kommentár. Leningrad a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsője, a jelkép, a nagy kezdet. Sokan írták le lenyűgöző szépségét, sokan emlegették és emlegetik varázsát. Bennünk is át nem élt, de jól ismert emlékeket ébreszt. Mintha most dördülne az Aurora cirkáló ~lö- vege, mintha most indulnának rohamra a Téli Palota ellen a pétervári munkások, rhatró- zok. A történelemkönyvek nem őriznek meg, minden nevet. De mi tudjuk a halkan susogó Néva partján, hogy a legtöbb forradalmár névtelen. Nem számol és kockáztat. Nem riad vissza és tettekre kész. Pedig mi azon a téren nem évtizedekre gondoltunk vissza, a ma képei jelentek meg előttünk. A ma névtelen forradalmárai, akik semmi mást, de a legtöbbet nyújtják, becsülettel teljesitik kötelességüket. Távol állnak tőlük a nagy szavak, nem az elismerésre gondolnak, hanem a munkára. Hétköznapi forradalmárok? Lehetne a forradalmárok jelzője a hétköznapi? Milliókat felejtett el a történelem. Elfelejtett? Nem, csupán a nevek nem maradtak fönn. De fönnmaradt és él az eszme, tettre biztat és megnyugvást ad. Kiapadhatatlan energiaforrás, amely mindig új- ratöltekezik. Mindennap és névtelenül! Kitüntetések a Parlamentben L'osonczl Pál, az Elnöki Tanács elnök© az Országházban tartott ünnepség során átadja a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést Géczi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának. Ugyancsak itt vehette át Losonczi Páltól Rozgonyi Lukács, az egykori illegális kommunista a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést. Változaflan a bizalom a párt politikája iránt Interjú Géczi Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárival Több mint két és fél esztendő telt el a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa óta. A kongresszus határozatainak végrehajtásáért tevékenykednek társadalmunk tagjai a korábbinál bonyolultabb nemzetközi és hazai feltételek között, hétköznapi tetteikkel fejezik ki egyetértésüket és támogatásukat a párt politikája mellett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójának előestéjén Géczi Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával lapunk belpolitikai rovatvezetője, M. Szabó Gyula készített interjút néhány időszerű politikai kérdésről. — Miként értékeli a legutóbbi megyei pártértekezlet és a párt XII. kongresszusa óta eltelt időszak alatt a megyénk társadalmi, gazdasági, kulturális életében végbement fejlődést? — Ezekben a hónapokban megyénkre is gazdag, tartalmas politikai tevékenység a jellemző, lakosságunk aktívan tevékenykedik, élénk érdeklődést tanúsít a politikai kérdések iránt Ez a jelenség megkönnyíti kötelességünk teljesítését, hogy a két kongresszus közötti időszakban reálisan, tényszerűen értékeljük eddig végzett munkánkat, számba vegyük eredményeinket, érzékeljük azokat a problémákat amelyek az élet különböző területein jelentkeznek, s választ adjunk a jövőnk szempontjából legfontosabbnak tartott kérdésekre. Ebben a munkában is számottevő jelentősége van annak, hogy a Nógrád megyében élők változatlanul bíznak az MSZMP politikájában, hiszen az elmúlt esztendők eseményei is megmutatták: a párt bizonyította, hogy nehezebb feltételek, bonyolultabb körülmények között is képes újítani, mozgósítani a társadalom valamennyi tagját, őszintén és gyorsan válaszolni az embereket foglalkoztató kérdésekre. A párt helytáll ilyen körülmények között is, azt teszi, amit a helyzetünk megkövetel. Nekünk alapvető kötelességünk. hogy a kapott bizalommal élve, okosan vegyük számba helyi lehetőségeinket, adottságainkat, népszerűsítsük, megértések a párt célkitűzéseit és erőinket a legfontosabb feladatok megoldására összpontosítsuk. A pártkongresszus teendőink élén fogalmazta meg a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításét és az élet- színvonalunk elért vívmányainak társadalmi méretű megvédését, az életkörülmények erőnkhöz képest történő javítását. Elmondhatom, hogy fejlődésünknek ebben a szakaszában, az országot ért számtalan, rajtunk kívülálló és részben szubjektív okokból eredő nehézségek ellenére eredményesen folyik a XII. pártkongresszus által megjelölt célok, a népgazdaság VI. ötéves tervéből ránk háruló tennivalók teljesítése. Megyénkben a politikai, társadalmi viszonyok kiegyensúlyozottan fejlődtek. Érvényesül a párt vezető szerepe, erősödött a párt és tömegek közötti bizalom. A szövetségi politika jól szolgálja céljaink valóra váltását, a nemzeti egység erősödését. A párt politikája iránti bizalom mellett azonban a közgondolkodásban a korábbinál több a bizonytalanság, olykor határozatlanság tapasztalható, s előfordulnak fegyelmezetlenségek is. Eszméink, értékeink meghatározó szerepe mellett hatnak ' idegen nézetek, magatartásformák. A párt gazdaságpolitikájának szellemében ipari és mezőgazdasági üzemeink folyamatosan korszerűsítik "termelési szerkezetüket, bővültek a műszaki, technikai alapok. Nagy erőfeszítéseket tesznek az export fokozásáért, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a termelékenység növelésére, az anyaggal, energiával, munkaerővel való takarékosságra, a jövedelmező gazdálkodásra. Életrevaló, hasznos kezdeményezések születnek. A nógrádi munkások, tsz-dolgozók, értelmiségiek becsületesen, szorgalmasan végzik kötelességüket. Akadnak azonban gazdasági munkánknak fogyatékosságai is. Nem mindenütt megfelelő ütemű a hatékonyság, a versenyképesség javítása, a gyártmányszerkezet korszerűsítése. Jelentősen lemaradtunk a tőkéskivitellel, a takarékosság szemlélete még nem vált általánossá, s korántsem használjuk ki belső tartalékainkat. Fontosnak tartom, hogy jelenlegi helyzetünkben Is folyamatosan javulnak az élet- körülmények. A megye településein épülnek az új lakások, utak, járdák, ivóvíz- vezetékek, az esetek többségében a lakosság önzetlen támogatásával, társadalmi ösz- szefogással. Megkülönböztetett feladatunk és jó úton halad az egészségügyi ellátás feltételeinek javítása., a gyermekintézmények fejlesztése, az időskorúakról való fokozott gondoskodás, a művelődés iránti igények kielégítése. Tudjuk azt is, sok területen van pótolnivalónk. Nagyobb figyelmet kell például fordítanunk az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a fiatal pályakezdők helyzetének javítására. Továbbra is törekvésünk a falvak lakómegtartó képességének fokozása, a jobb kereskedelmi ellátás, szolgáltatás megteremtése. — Manapság gyakran hallani a tőkésországok hideg- háborús politikájára emlékeztető és a világgazdasági válságból eredő nehézségekről. Ilyen körülmények között milyen szerep bánd a kommunistákra? — Azzal, hogy elképzeléseink többnyire valóra válnak, nem csupán országunk fejlődik, hanem az egyén is megtalálja boldogulását. Meglehet, hogy szerényebben él a számítottnál, vagy a megszokottnál. Meglehet, hogy esetenként a család életszínvonalának megtartásáért a korábbinál többet kell dolgoznia. Azt tapasztalom, hogy a lakosság tisztában van jelenlegi körülményeinkkel. Érti és tudja, hogy nehézségeinkből az egyetlen kivezető út a fegyelmezetten, odaadóan végzett munka. Ebben nagy a szerepük a párt tagjainak, akikkel szemben egyre növekednek a követelmények. Példamutatásuk, elkötelezettségük a munkahelyen, a közéletben, a családban másokat is hasonló cselekedetekre, szemléletre ösztönöz. Nagyon fontos a párt tagjainak felelőssége abban is, hogy érzékeljék a környezetüket foglalkoztató gondokat, idejében válaszoljanak a felvetődő kérdésekre, kezdeményezzék azok megoldását. Tudatosítsák, hogy a társadalom és az egyén nyugodt jövője hazánkban elválaszthatatlan egymástól. S most az erőfeszítéseket a napi feladatokra kell összpontosítani, naponta kell érv el 6b ben, meggyőzőbben, aktívabban politizálni. Legalább ennyire jelentős pártszerveink, pártszervezeteink munkájának hatékonyabbá tétele, a módszerek csiszolása, az állandó megújulási készség, az állami szervekkel, társadalmi és tö- megszerveaetelckel való együttműködés. S ebben valamennyiünknek megvan a maga felelőssége. Hiba lenne alábecsülni eredményeinket, mert nem volt könnyű létrehozni ezeket, mert nagy munka fekszik bennük, s mert ezekre a továbbiakban is lehet építenünk. Különösen fontosnak tartom a különböző vezető tisztségben dolgozók hozzáértő munkáját, felelősségét, személyes példa- mutatását, a szocialista erkölcs normáinak betartását. — Nem ok nélkül hivatkozunk arra, hogy gazdaságunk új pályára állásának időszakában méginkább növekszik a szocialista országok együttműködésének jelentősé- ge • • • — Ügy érzékeljük, hogy a megye párttagsága, a lakosság is tisztában van ezzel. Tudjuk, hogy az elmúlt több mint három és fél évtizedbe* elért eredményeink nem szü* lettek volna a szocialista országok közösségének összefogása nélkül. Nemzeti érdekünk, hogy sokoldalúan és dinamikusan fejlesszük tovább ezt a barátságot és együttműködést az élet min- \ den területén. Közös érdekünk, hogy e kapcsolatokat még hatékonyabbá tegyük. Ebben a bonyolult világban különösen nagy szükség van égymás tapasztalatainak hasznosítására, a KGST-ben meglevő lehetőségek széles kö-ű kibontakoztatására. Szükség van az egységes fellépésre a nemzetközi politikai színtereken mindazokkal szemben, akik a békét veszélyeztetik, a társadalmi haladás ellen vannak, a fegyverkezési versenyt szítják. A Nagy Öktóberi Szocialista Forradalom 65., a szovjet állam megalakulásának közelgő 60. évfordulóján joggal ünnepelhetjük a Szovjetunióban, a többi szocialista országban elért sikereket. Azzal ß tudattal, hogy összefogásunk nagy erőt jelent, sebben az erőben az elkövetkező időszakban is bízhatunk. — Az idén emlékezünk meg Nógrád megye és a szovjet- unióbeli Kemerovo terület testvérkapcsolatainak márfé! évtizedes évfordulójáról, ön hogyan értékeli a barátság e tizenöt évét? — A proletár internacionalizmus szellemében gyümölcsöző kapcsolatokat tartunk fenn a szomszédos besztercebányai kerülettel, a finn Vantaa várossal, a portugál Leirla megyével. A kemerovói 'területtel kialakult együttműködésünk a hagyományos és egyre gazdagodó magyar— szovjet barátságnak egyik láncszeme. Nagyra tartom, hogy ajf elmúlt másfél évtizedben nem csupán a különböző küldöttségek indultak gyakrabban útnak, hanem kapcsolatunk munkakapcsolattá érlelődött. A pártmunkások mellett például ifjúsági vezetők, tanácsi, szakszervezeti tisztségviselők is időről időre kicserélik tapasztalataikat, szakemberek találkoznak és folytatnak tanulsággal szolgáló eszmecseréket. Üzemek, term előszőve! - kezetek építettek ki hasznos együttműködést, diákok, kohászok, építészek, orvosok, újságírók erősítik barátságunk szálait. Ezeken a találkozásokon, főként a fiatalok között, számtalan személyi kapcsolat is szövődött. Közös eszméink, azonos törekvéseink fűznek szorosan egymáshoz, s közös óhajunk, hogy a jövőben is a szocialista internacionalizmus jegyében fejlesszük Nógrád megye és Kemerovo terület testvérkapcsolatait — fejezte be a beszélgetést Géczi János elvtérs. R ozgonyi Lukács mosolyog. Az arcára kirajzolódó vonásoknak van valamilyen különös varázsa. Tálán tábornokok szeme villan így győztes csaták után, talán gyermekek örülnek így az ajándéknak. Rozgonyi Lukács a legtöbbet kapta az élettől: az életet. S derűre hosszú évtizedeken keresztül vajmi kevés oka lehetett. De valami furcsa és legyőzhetetlen, kiapadhatatlan erő a legnehezebb perceiben is megőrizte be:me az optimizmust. — Gyermekkori élményem: megtévesztettek ezrei éltették az első világháborút. Apám hadifogságba került a cári Oroszországba, a forradalom győzelme után csatlakozott a vörösökhöz. Ez volt az utolsó hír, amit hallottunk felőle — mondja, amikor emlékei között tallózni kezd. Sok van neki belőle és valamiért mindet fontosnak tartja. Még a részletek is elevenen élnek benne A tanulságok mia'tt, vaev mert nem a könnyen íele.itök közé tartozik? Igaz, *7. ember felnőtt fővel sem Kétes torolná emlékeiből az íhezés napjait, amit harangok kongatásának ellenértékéként olykor zsíros kenyérrel tsillapíthatott. Tizenhárom Mi van veled Lukács? éves és már a Gusztáv-aknában dolgotok, két év múlva együtt sztrájkol a bányászokkal, ő értesíti a föld alatt a csapatvezetőket a munka beszüntetéséről. Ott kiabálja a jelszavakat 1926-ban a salgótarjáni éhségmenetben szervezett munkásként. Korai jegyesség ez a politikai harccal. — Keresni kellett a munkát. Az acélgyárba kerültem. Hiába dolgoztam kétszer any- nyit és jobban, mint a többiek, gyerekszámba vettek, tizedét, ha kaptam az idősebbek bérének. Mentem hát kőbány ásznak, aztán Pilis- vörösvárra, Albertfalvára, már az illegális kommunista párt tagjaként... Élni akart, s az életet a munka jelentette, a biztonságát pedig a hite az ország boldogabb jövőjében. Akkor is, amikor kereset után kóborolt, akkor is, amikor ormótlan bútorokat cipelt hivatalnokok lakásába, vagy amikor a sósav gőze fojtogatta a füleki zománcgyárban Dolgozott! Látott és tapasztalt, teljesítette, amivel a párt bízta meg. Benkő Antallal, idős Oczel Jánossal, Miklós Károllyal tartotta a kapcsolatot, s amikor őket felfedték, helyükre lépett az illegális munkában. Utazott a fővárosba, szállította a párt propagandaanyagait. Veszélyes vállalkozás volt? ^ Életét is kockáztatta ? Nem ' töprengett azon Rozgonyi Lukács sohasem. A kommunista meggyőződése, elhivatottsága nem enged meg ilyeníéle mérlegeléseket.. A többiek sorsát ő sem kerülte el. 1942- ben letartóztatták. Utötték- verték a'Margit körúti fogházban, a hadbíróság két év börtönre ítélte. — A börtön, ott, Sátoraljaújhelyen nagy iskola volt. ben ünnepeltek. A meg be- szág felszabadulásával együtt szeltek szerint egyszerre emel- jelentkeztek. Karaneslapuj- tók lábukat, belerémegett a tőn, ahonnét elindult, ahová föld, nekifeszültek izmaik, visszatért annyi viszontag- Nagy örömük volt. S a nagy ság után, s ahol él ma is örömök, miként a nagy bárra- Rozgonyi Lukács, a kommutok úgy tűnik, megrövidítik az időt Akiket ilyen ér, ritkán számolják a percek múlását .. Aztán sötétzárka, átnista párt alapszervezetének titkára lett, s tette azt, amit a párt elvárt tőle, és ott, ahol szükség volt rá. Gyári munceztek is az érkező nehéz gépek. — Közeledték a szovjet csapatok, útnak indítottak te- Elvtársak közé kerültem, akik hát bennünket. Gyöngyösig előadásokat tartottak Marx, gyalogoltunk, ott vagonokba Engels, Lenin műveiből, meg- szálltunk — eleveníti fel az festették az eljövendő szocia- idős kommunista az 1944 vé- lizmus képét — emlékszik gi eseményeket. Negyedmavissza Rozgonyi Lukács. Me- gával ugrott ki éjszaka a séli, sohasem felejti el a mozgó vonatból, s elindult Nagy Októberi Szocialista hazafelé. A mozgalom hig- Forradalom 26. évfordulóját, gadtságra nevelte, a konspi- A zárkák rideg falai között ráció szabályainak megtar- készültek, tisztították bakap- tusára, az óvatosságra. Az csukát, ruhájukat. S a börtön erőt gyűjtötte az újabb feludvarán az egyórás séta kö«z- adatokhoz, amelyek az orélte a börtönkitörési kísérle- késiként, gépállomások igaz- tét, munkatáborba került. Re- gatójaként, készáruellenőr- pülőteret építettek a néme- ként. Sohasem kergetett kó- teíknek a Bodrogközben. Sok sza vágyakat, kevéssel beér- hasznát nem látták a meg- te, s ha igazságtalanságot ta- szállók, mert a foglyok a pasztáit, akkor is szólt, ha gyeptéglák alatt a földet tudta, hogy a válasz rá a alig-alig tömhették, bukfen- zaklatás. Személyes dolgaira H ritkán jutott ideje, a közügyek szolgálatába szegődött. Ez pedig egész embert kíván. Rozgonyi Lukács halkabbra fogja szavát, amikor az 1956- os ellenforradalmi eseményeket említi. Ők Karancsla- pujtőn akkor sem torpantak meg, már október 24-én este kommunista fegyveres jár- tüntetéseit, őrök cirkáltak a szomszédos nem lehet községekben. Őrizték a nyu- amiért dolgozott és dolgozik: galmat, őrizték a nép vágyó- mai szocialista életünk. . _______ i n át Az ipolytamóci vasútállomást, hogy a csehszlovák szén útja zavartalan maradjon, s védték a megyei párt- bizottság akkori székházát. S ő, aki. ha az élete került szóba, a szerencse kegyeltje volt, 1956-brn majdnem halálát lelte Súlyosan megsebesült, a forradás rajta ma is. Ennek ellenére lett a karhatalom tagja, s onnan vonult nyugállományba. — Nyugállomány? — kérdez vissza könnyed iróniával. — Szakszervezeti megbízott vagyok, kilenc falu nyugdíjasait látogatom. Ha más társadalmi elfoglaltságom közbe jön, már üzennek: mi van veled Lukács? Gyere, régen jártál mifelénk! etvenhérom éves. Haja megőszült, ujja) végéit, megfestette a nikotin. Tagja a városi pártbizottságnak. Ritka az a napja, amelyik munka nélkül telik el. Vitatkozik, érvel, lelkesít. Arcán a megszokott derű. Nem említi ld-\ Mert számára nagyobb annál, NÓGRÁD — 1982. november 6., szombat 3
