Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

NW lakás« lakás, lakás A Német Demokratikus Köztársaságban évtizedek óta különös fontosságot tulajdo­nítanak a lakásépítésnek, a házak felújításának. A sta­tisztikai évkönyv adatai sze­rint 1971—80. között, 1 400 000, 1976—80-ig 813 ezer, a ter­vezettnél 63 ezerrel több ott­honba költözhettek be új la­kók. Tavaly tavasszal az NSZEP-kongresszus határo­zata kimondta: „...1981—85. között növekvő mértékben folytatjuk hosszú távú la­kásépítő programunkat. 930— 950 ezer újonnan épített, vagy korszerűsített lakást adunk át az igényjogosultaknak. Ez­által további 2,8 millió ál­lampolgár lakáskörülményei javulnak meg”. A kongresz- szusi dokumentumból és az ötéves terv tőrvényéből ki­tűnik: az újonnan építendő lakások száma 600 ezer. A többi korszerűsített otthon. NEM GYEREKJÁTÉK És itt álljunk meg egy pil­lanatra! Az NDK szociálpoli­tikájának sarkalatos célja, hogy a régi házakban lega­lább olyan jó körülmények között éljenek, mint az új városnegyedekben. Ez a terve­zőktől, különösen pedig az építőktől nemegyszer hihetet­len leleményességet kíván. Nem gyerekjáték a rekonst­rukció megszervezése a leg- • többször sűrűn beépített tör­ténelmi városközpontokban, ahol a felújításra szoruló öreg házak állnak. Világjáró ma­gyarjaink gyakran tapasztal­hatják NDK-beli útjaikon, hogy milyen jó ízléssel simul össze egy-egy több száz esz­tendős épületegyüttes az újon­nan emelt beton-panel házak­kal. Pedig mily’ keserves kö­rülmények között építik eze­ket! A keskeny, kanyargós óvárosi utcácskákban a szó legszorosabb értelmében ki Tevékeny toriak Akik még nem tették zsebre a tehenet he- Drczda 1982. november 2. Gera megye legnagyobb lakás­Sl“Kny*d«T •h«1 « "» Percre pontos anyagszállítási menetrendet kell kidolgozni, hisz ott nem áll rendelkezésre térség kavics, homok, cement és egyéb építőanyag tárolásá­ra, mint a városok peremén születő új lakónegyedek mel­lett. PANEL ÉS MŰEMLÉK A házgyári elemek variál­hatóságának egyik legjobb példáját Greifswaldban, e Keleti-tenger menti, ősi Han- Aki netán a Türingiai-erdő sa-városban láthatjuk. Egy- lábánál, Erfurtban jár, az ok­más mellett állnak itt az vétlenül szakítson időt ma- észak-német nyerstégla-góti- gának arra, hogy megnézze kus, a reneszánsz és a kiasz- az Auenstrassét. Ott nem szicista stílusú házak, vala- műemlék házak állnak, hanem mint a panelházak. A terve- egykori bérkaszárnya ópüle- zők elsősorban az ablakok tek sorakoznak. Munkásnem- vízszintes és függőleges el- zedékek nőttek föl bennük, rendezésével, rusztikus pár- akik lakásukból nagyon so­kányzatok kialakításával és káig nélkülözték a fürdőszo­persze, az emeletek száma- bát, a vécét. A sorfelújítás­nak változtatásával keltik a kor egy meglehetősen egysze- régies hatást. Ahol csak le- rű ötlettel sikerült segíteni a hét, fölhasználják a lebon- gondon, méghozzá úgy, hogy tásra ítélt házak egy-egy a lakóknak nem kellett hóna- megmenthető elemét, kapuját, pokig szűkölködniük szétvert párkányát, amelyet aztán be- otthonukban. Az öreg házak építenek a gyárban készült hátsó, udvari frontját egy- semleges keretpanelek közé. szerű fölfalazással, egészség- Greifswaldon kívül érdemes ügyi szárnnyal toldották meg. megtekinteni a drezdai és a Általuk nőtt a lakások alap- berlin-lichtenbergi Strasse de területe és komfortja, meg- Befreiungot, az anklami Stre- gyorsult az építő- és a szak­Egy brigád a kiválóak közűi A salgótarjáni síküveggyár Rendszeres munkával támoga- második „legöregebb” szocia- ják a Budapesti úti iskolát, a lista brigádja a samottüzem- lucfalvi általános iskolát, a ben dolgozó „Auróra”. A 17 Kemerovo-lakótelepi óvodát, tagú kollektíva 21 éve alakult, Saját munkakörülményeik ja- hatszor érdemelte ki az vitására korszerű öltözőt, aranyjelvényt és a Vállalat ki- mosdót és mellékhelyiséget váló szocialista brigádja cím- építettek, amit példásan rend- mel is kitüntették. A Grajczer ben is tartanak. Ezzel a mun- Pál vezette brigád ez évben kával félmillió forintot taka- újra megpályázta a vállalati rítottak meg az üzemnek. Ak- kiváló címet, s nem is esély- tívan részt vesznek minden telenül. Többek között ki- vállalati rendezvényen, s tel­dolgoztak egy újítási tervet, jesítményükkel sem vallanak mely több mint 3 millió fo- szégyent. Legközelebbi terve- rintot jelent az üzem számá- ik között szerepel egy kis iné­ra, s az idomkiverés terme- retű labdarúgópálya és egy lékenysége megduplázódott, tekepálya létrehozása. A Az új módszer iránt már több Szovjetunióba akarnak láto- szocialista ország érdeklődött, gatni, hogy megismerhessék Szép sikereket értek el az az ottélők munkáját és ered­__. .___ „ , ményét. Ebben az Expressz a nyag a are ■ , ag , támogatására számítanak, hi­het rájuk számítani, ha társa- SZen a brigád mintegy fele dalmi munkáról van szó. fiatalokból áll. instrasset és a Markot, a bér- ipari munka. Igaz, ez nem naui városközpontot, a mer- olcsó megoldás, de segített az seburgi Entenplant és a pi- állam. És a nagyarányú ál- ac teret, a Schwerini Sööjisd- lami támogatást az ott élők moort, ahol szellemesen és a maguk módján igyekeztek ízlésesen, művészi érzékkel si- kiegyenlíteni: az építők el­került ötvözni a régit az új- vonulása után társadalmi mun- jal. kában eltakarították a tör­meléket, rendezték a terepet, „EGÉSZSÉGÜGYI SZÁRNY” szépítették környezetüket. Kulcsár László A tákaros portán jut hely mindennek az udvarban. If­jabb Balogh Lajos fehér Sko­dája a garázsban, tőszom­szédságában az istállóban bé­késen kérődzik a Böske név­re hallgató jámbor tehén, mellékötve egy élénk kis üsző pislog az ajtó felé. — Zsuzsi a neve, de en­nek a Manói az anyja. Az a málsik istállóban van. Ezt a nyulat pedig ki nem állha­tom — mondja idősebb Ba­logh Lajos, a falon függő ketrecre tekintve, amelyben egy tarka nyúl mozgatja mit sem sejtve füleit. Pedig az ilyesfajta utálkozásnak a vé­gén a taps'ifüles fazékban szokta befejezni életét... * — A lónak Csimbi a neve — kalauzol tovább az öreg állatai között A derék igavo­nónak külön, istálló jutott, ami egyben elismerése is szolgálatának. A harmadik istállóban Zsemlye és Manci szálalgat- ja a takarmányt. Nagy ha­suk arról árulkodik, aligha­nem hamarosan szaporodik az állatállomány. — Három hónap múlva el­lenek. Lesz náluk vagy 30— 30 liter tej — oltja le az öreg a villanyt, mintha attól tartana, kinézem hasukból a borjút. A hirtelen sötétben csak a két hízónak való szu- szogása hallak és az udva­ron katonásan végigvonuló kacsák méltatlankodása a késői látogatás miatt. A pár­beszédet a konyhában foly­tatjuk. — Megéri ennyi állatot tartani? — Ippen nem fizetünk rá, de ehhez 16—17 órát dolgo­zunk naponta a feleségem­mel. Még így se sokra men­nénk, ha a fiatalok nem se­gítenének. Tudja hatvanhét év nem kevés, meg műtöt­ték is... Baloghék egy időben ti­zenegy marhát is tartottak, de ez az idő mér lejárt és ahogy fogy az öregek ereje, úgy fogynak Taron is a há­zak körül az állatok. — Volt itt idő, amikor 1400 marhát tartottak a fa­luban, tán tíz háznál nem volt tehén. Most meg. i. — kezdi számolgatni ujjain, de mire a másik kezéhez ér, már erőlködnie kell — ... úgy hét-nyolc gazda tart tehenet Megérkezik a fia is, aki a KÖVIZIG-nél villanyszerelő. Szép szál, indulatos fiatal­ember, rögvest bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Tehenet tartani? Sokan még innen is piacra járnak zöldségért. Azután sopán­kodnak, hogy milyen drága. Tudja mit, még drágábban adnám annak, aki megter­melhetné, de nem teszi! Néz­zen körül a faluiban, hány portán veri fel a gaz a ker­tet. Szó, ami szó, Baloghék por­táján nemigen volna helye a dudvának. Idén is káposztát, karalábét, dinnyét termesz­tettek a többi konyhanövény mellett, nem számítva a kéf hold földet, ahol főként ta­karmány terem, meg a vas­úti töltést, amely már csak­nem harminc éve Baloghék kaszájától ölt kulturált arcu­latot. Idősebb Baloghné is haza­érkezett. Kezével fájós dere­kát tapogatja, bepárásodó szemüvegén át is látszik sze­mén, hogy nehéz nap áll mögötte. — Mit szól a sok jószág­hoz? — kérdem. — Mondtam én neki — pillant az urára — nie hoz­zon ide tehenei.. — Mikor mondta? — Még 1949-ben. Akkor vette az elsőt Fétervásárán a vásárban, de hiába beszél­tem neki. Még azt is mond­tam, ha megvetted, fejd meg te, csak nem hallgatott rám. Évről évre több tehenet ta­láltam a ház körül... Szavait gyerekzsivaly nyom­ja el. A kisebbik unoka, Atti­la, csikó módjára körbe- nyargelja az asztalt a körü­lötte ülőkkel együtt, majd nagyapa ölébe kéredzkedik. Nővére már komolyabb nagy­lány, az anyja mellett he­lyezkedik el. — Már emiatt is érdemes teheneit tartani — simít vé­gig a nagyapa Attila gön­dör fürtjein >— ötször neki­megy a tejnek naponta. Majdnem annyit megiszik, mint amennyit elvisznek a háztól. — Nem hordják a tejcsar­nokba? — Nemigen. Ott hat fo­rintot fizetnek érte, így meg hetet kapunk. Most is nyol­cán járnak ide tejért. Csak sokat kell tétlenkedni ide­haza, míg mindenki elviszi. * Az időnek meg nagy be­csülete van a mezőgazdasági munkában. Különösen idős Balogh Lajosnál, aki 1939- ben került a vasúthoz. Igaz, akkor még Magyar Királyi Államvasutaknak hívták a nevezetes intézményt. Hogy jól érezte magát a sínek kö­zelében, azt az is bizonyít­ja, hogy egészen 1973-ig hű maradt a vasúthoz. — Hát persze volt olyan — meséli —, hogy amikor a szocialista brigádverseny­ben elért eredményünkért kapott pénzt nem adták oda, mondván nekem az csak bor­ravaló, mert sok állatot tar­tok. Biztos azt hitték, csak megnyitom a csapot és máris folyik a tej. Ez azonban már régen volt és most csak az bántja az öreget, ha odakiabál ne­ki valaki, mikor hajtja a te­henet, miért nem a zsebében hordja... — Irigyünk az van, bőven — legyint a fia. — De csak a pénzt irigylik. A munkát nem. — Pedig biztos nem millio­mosok? — Nem — mosolyodik el a fiatalasszony. — Építkezni akarunk, és a pénzt nem na­gyon szórják egyikünk mun­kahelyén sem. Addig csinál­juk, amíg szükségét érezzük és megtaláljuk a számításun­kat. Mint Baloghék egyöntetűen állítják, ehhez nem is várnak segítséget — meg tudnak ten­ni mindent a maguk erejé­ből — ámbár ennek nagy ára van. Idős Balogh Lajos és felesége például életében nem volt még .nyaralni és még most is ismeretlen fo­galom számukra a munka­szüneti nap. Megkönnyíthet- nék munkájukat, vehetnének kistraktort, munkagépekkel, de inkább lóval szántanak és szállítanak, vehetnének háztáji fejőgépet is, de in­kább kézzel fejnek. Aligha energiatakarékossági célzat­tal, inkább valami ösztönös makacsságtól hajtatva, aho­gyan elődeik tették nap mint nap próbára erejüket. Saját testükből áldozva min­den talpalatnyi megművelt földért, minden csepp tejért, minden gramm húsért. Züahy Tamás Közepes boltok nem középszerűen! Idős Néniké szőlőt vásá­rol a zöldségboltban. A fa­ládában fehér csemegeszőlő, közte egyetlen piros szemű fürt. Idős Néniké megkíván­ja. — Azt az egyet is tegye bele, kislányom! — kérleli az eladónőt. Az mérlegre vágja a zacskót a piros fürt nincs benne. — Hát nem tette bele, kis­lányom? — így az Idős Né­niké csalódottan. — Nem! — hasít vissza a hang. Durva káromkodás se lehetne otrombább, megalá- zóbb ennél. Idős Nénike nem szól. Megszokta, hogy hatósági személynek nem felesel vissza az ember. A történet lehetne akár szokványos is. Iróféle em­bernek a témák kifegyhaitat- lan sorát kínálja eladó és vevő viszonya, noha kelletle­nül nyúl hozzá, hiszen lerá­gott csont már ez is. Az utóbbi időkben azon­ban történt egy s más a ma­gyar kereskedelem háza táján ami újra érdekessé teszi. ■ Intézkedések, rendeletek léptek érvénybe — minda- hányan azt szolgálva, hogy végre normális, egészséges partneri kapcsolatok jelle­mezzék a boltot: a boltos azt tartsa, amit a vevő ke­res, úgy kínálja, hogy meg is találja, s mindehhez ele­mi, azaz anyagi érdeke is fűződjék. A kisebb egységek szerző­désbe adása, a bérleti rend­szer kiterjesztése, a költség­térítéses rendszer bevezeté­se, a nagyobb üzletek önel­számolóvá tétele egy célt szolgál: megvalósítani azt a kereskedelmet, melyben a bolt van a vevőért, melyben az eladónak, üzletvezetőnek saját, jól felfogott érdeke, hogy a vevő elégedetten te­gye be maga mögött az aj­tót. Kimaradtak eddig a fris­sítő folyamatból a közepes nagyságú üzletek. A Minisz­tertanács rendelkezésével be­zárult a kör: az általában 10—15 főt foglalkoztató ABC-áruházaknak, cukrász­dáknak, iparcikküzleteknek fölkínálja a jövedelemérde­keltségű rendszerben való működést. Nógrád megyében 30 vendéglátóhely és 21 kiskereskedelmi bolt tartozik ehhez a kategóriához része­sedésük a megyei forgalom­ból húsz illetve harminc százalék. Érdekük eddig a forgalom növeléséhez fűző­dött, hisz ezután kapták a jutalékot, a gazdaságosság­hoz azonban alig. A jövedelemérdekeltségi forma a bolti munka ered­ményességét kéri számon, ennek arányában részesednek a dolgozók' a kilátásba he­lyezett prémiumból, mely a feltétel nélküli alapbér felét vagy akár egészét is elérheti. Természetesen csak akkor, ha a vállalat által előírt eredménykövetelménynek megfelel az üzlet, sőt túltel­jesíti a számára meghatáro­zott nyereséget, vagy a szá­mítottnál többet spórol meg a költségekből. A nyereség 10—30 százaléka a boltveze­tő és alkalmazottai markát üti. Mindez persze mesteri szintű kereskedést feltéte­lez, márpedig a kereskedői fantázia akkor szárnyal csak, ha nem nyirbálják meg szárnyait. A rendelkezés feloldja az eddigi kötöttsé­geket, s a nagyobb önállóság biztosításával egyenlő ver­senyfeltételekkel indítja a közepes nagyságú boltokat a piaci harcban. Az önálló­ság a bolti munka minden elemére kiterjed: az árube­szerzésre, az értékesítési megoldásokra, a készletgaz­dálkodásra, a létszámra, bérrel, eszközzel és költség­gel való „játékra”, sőt még az árkalkulációra is. Ha a boltos kapós holmit tart, adhatja drágábban, ha vi­szont némely áru nem fogy, saját döntése alapján is le­árazhatja. S hogy ezen jog ne csábítsa a árak felhajtá­sára, arról azzal gondoskod­tak, hogy a boltvezető a,z ár- résmaximum túllépéseben nem lesz érdekelt. A jövedelemérdekeltségű rendszer jövő év januárjá­val lép életbe Azok számá­ra, akik vállalkoznak az új­stílusú kereskedésre, hiszen ebbe benevezni — nem kö­teles». Az önállóság az ön­kéntességet is magába fog­lalja. A feltételek viszont vonzóak, joggal remélhető tehát, hogy az új forma el­terjedése nemcsak a vevő­nek, hanem a pult túlolda­lán dolgozóknak is sürgős lesz. Végül is mit várhatunk tő­le mi, vásárlók? Udvariasabb fogadtatást is a boltban, de ettői többet. A szükségletet és divatot jobban eltaláló választékot, sok kereskedői ötletet az áru kínálásában, s egyáltalán — nagyobb ér­zékenységet, fogékonyságot a vevő kívánsága iránt. ★ Az írás elején szereplő Idős Nénike például azt, hogy nemcsak megkapja az áhított piros szemű szőlő­fürtöt, hanem kedvére téve az eladó bemegy a raktárba, s akár az egész papírzacskót azzal rakja tele. Szendi Márta NÓGRÁD — 1982. november 5., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents