Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

Mai gyerekek Köves József A közös kutya című könyvéről Sajnálom a mai gyereke­ket. Azokat mindenesetre, a ;i-k kis tálukban, vagy nagy lakótelepeken élnek. Előb­bieket korán reggel szana­szét, hordják a buszok egy faluból gyakran mindkét szomszéd községbe — kicsiket az egyikbe, nagyobbakat a másikba, sokszor ilyen , a bűvös körzethatár —, hogy aztán estefelé visszafuvaroz­zák őket. Vissza a kis pát­riába, amiről ritkán mondják nekik, hogy az. Utóbbiak pe­dig többnyire a panelházak pusztuló 1‘épcsőházaiban, szűkös és elhanyagolt közte­rületeken töltik el azt a rö­vid időt, amit szabadnak ne­veznek, kis jóindulattal. Csaknem mindenütt zsúfolt­ságban élnek a bölcsődétől az óvodán át az iskolákig s rendszerint az „édes otthon” is szűk és lármás. Tudom, nyerünk — nem is keveset — a révein, ha vesz­tünk is — nem is keveset — a vámon. Nyerünk a szak- rendszerű oktatással, a laká­sok számának még mindig nem elég növekedésével. De veszítünk is például a ko­rábban természetesnek hitt emberi kötődések meglazu- Iájával, az érzelmi élet visszaszorulásával, a megbíz­hatóan bevált viselkedési for­mák eltüntetésével, amelyek hiányát később léptem-nyo- mon érezzük. Anyagi javak­ban, élelemben, ruhában, technikai eszközökben, élet­koruknak nagyjából megfe­lelő szakismeretben többnyi­re jól ellátottak a mai gye­rekeink, amit nem kell le­becsülni. Nagyon kevés azon­ban az az idő, amit egymás­ra fordíthatunk túlszervezett napjaink során, felnőtt a fel­nőttre, szülő és tanító a gye­rekre, általában élő az élő­re. Értve ezalatt önmagunkon túl a mind szűkebb keretek közé szoruló növény- és ál­latvilágot is, a költők által oly szeretettel megénekelt féltett „tájékot”, amit mór környezetnek hívunk és gondját gyakorta másra — ugyan kire? — hagyjuk. Mindez azonban hosszabb kifejtést igényelne és köz­vetlenül nincs is köze a könyvhöz, amiről szólni kí­vánok. Nekem azonban ez is eszembe jutott, amikor elol­vastam Köves József A kö­zös kutya című bűbájos gyer­mekregényét, ami a Móra Ferenc Könyvkiadó gondo­zásában látott napvilágot. Ta­lán azért, mert Köves Jó­zsef semmi ilyesmit nem ír, ő gyerekeknek szól gyerekek­ről. Tizenhét - fejezetben me­séli el hétköznapi történetét, amelyből kiderül, hogy nem­csak a kiskutya közös ben­ne, hanem az a lakótelepi sors is, amely gyermekeink jórészt teljesíthetetlen vá­gyait szüli. Ezen álmok kö­zött legtöbbször egy-egy élő­lény — a hiányosan ismert természet része — szerepel, rendszerint egy kutya, egy macska, vagy legalább egy papagáj, esetleg cserépben nevelhető növény. Amivel tö­rődni lehet, ami gondozást igényel, ami dédelgetést vár, ami lehetőséget jelent a nem napirendbe foglalt cselek­vésre, amit senki sem kér számon, de aminek elhanya­golása -a szeretett élőlényre — állatra, virágra — követ­kezménnyel jár, ezért meg­engedhetetlen. Amit szeretni lehet. Mert a felnőttek — gyakran még apu és anyu is — ritkán érnek rá arra, hogy szeressük őket és sok család­ban kistestvér sincsen. De Köves József történeté­ből az is kiderül, hogy azért a teljesíthetetlen vágyak időnként mégis teljesülhet­nek. Például azért, mert: „ma is vannak gittegylatek, illetve mégsincsenek”. A tíz éven felülieknek szóló könyv —, hála istennek — senkit sem akar nevelni, a történet ön­magában nevel. Főhőse a kis Retemen Gabi, akit a poro­lónál szoktak várni barátai. Egy napon elcsavargott kis­kutyára lelnék, „akit” gon­dozni kell, s a közös felelős­ség közösséget kovácsol a te­lepi srácokból, még a vere­kedő®, rakoncátlan ikrekből is. Megalakul A Pál utcai fi­úkból ismert gittegylet min­tájára a KÖSZ, azaz a Ku­tyaőrzők Szövetsége, amely­nek elnökévé a kissé tudálé­kos Plaveczet választják, aki „egészen úgy beszél, akár a tévéhíradóban a miniszterek”. Szerencsére, nemcsak gyűlé- seznek — íme, a mai felnőt­tek példája —, hanem vér­szerződést is kötnek a közös kutya gondozására, s ezt már igazán kedvesen, gye­rekmódra csinálják. A szö­vetség próbája akkor követ­kezik be, amikor kiderül, hogy a kiskutya valójában egy magányos nénié, akinek végül is visszaviszik a ked­ves kis élőlényt. A történet végén —, s ez így természe­tes — mindenki boldog. A kiskutya visszakerül erede­ti gazdájához, de a gyerekek­től sem válik el, akik ez­után is meglátogatják. Papa­gáj is kerül a lakásba, s a telepi gyerekek emberformá­ló közössége is megmarad. A megható történetet, ami azonban sohasem érzelgős, sok-sok vidámság fűszerezi, nyelvezete élvezetes és mai. Köves József otthon van eb­ben a világban, belülről is­meri. A könyvet, amelyből a televízió játékfilmet készí­tett, Sajdik Ferenc humo­ros rajzai díszítik. Szeretem a mai gyereke­ket. Köves József könyvéből még jobban megszerettem őket. Azokat mindenesetre, akik nagyra nőve — remé­lem — nem mindenben ha­sonlítanak majd a mai fel­nőttekre. S nemcsak a kis­kutyákat, egymást is jobban szeretik. Ami időnként bi­zonyára nehezebb. Tóth Elemér Érlelődő integráció Sok árnyalata, jelentésva- riációja van az integráció szónak. Mint integrálódás, te­hát egy folyamat, jelentheti az egységesülést, beilleszke­dést, egyes részek egyesülését egy egésszé, összegződést. Ne­gatívabb csengésű a másik jelentéscsoport, a beolvasz­tás, hozzácsatolás. Vajon melyik jelentés áll legközelebb a mi esetünkben? Adott két község: Ecseg és Csecse, az előbbi a körzeti központ. A lakosság lélek- száma 1600, illetve 1200, az is­kolások létszáma 203, illetve 113 (az ecsegi iskolába jár­nak a kozárdi és kersztvöl- gyi gyerekek is). A két isko­la 1979 óta közös igazgatású, integrált. Mit is jelent ez a közös igazgatás? A cél az egysége­sülés lenne. De megoldható-e ez egyáltalán, és milyen haszna, értelme van a peda­gógiai munkában? < Mikuska István 18 eszten­deje pedagógus Csécsén, igaz­gatóhelyettesként vezeti az it­teni iskolát. — Az a vélemény, hogy ez­zel az integrációval a csecsei gyerekek nem sokat nyertek, mivel nem szűntek meg az összevonások. Tavaly végezte el a nyolcadikat az az osztály, amelyik 5—6. összevonással kezdte a felső tagozatot. A mostani helyzet a következő: van egy „szóló” első, 15 fővel, egy összevont 2—4. osztály 28 fővel, szólóban tanul a 16 fős harmadik, együtt a 22 fős 5—6. és a 32 fős 7—8. Az utóbbi a legnagyobb bána­tunk: ebből 17-en hetedike­sek, nagyon kellene a külön­választás. Itt az új tanterv, és ezt összevontan tanítani; a nyolcadikosok meg pálya- választás előtt állnak —nem könnyű a pedagógusok dol­ga. Én például .ciklusonként csak egyszer találkozom köz­vetlen órán az itteni nyolca­dikosokkal, az anyag nagyob­bik felét önállóan kell elsa­játítaniuk. Ami előny: a kö­zös tantestület tagjai ingázás­sal sokat javítanak a szakos ellátottságon, itt is, ott is ta­nítunk történelmet, földraj­zot, biológiát például. Per­sze, ez nem kis áldozattal is jár, hiszen a buszokhoz kell igazodni, a kis óraszámú tár­gyaknál az ötnapos tanítás miatt csak tömbösítéssel le­het megoldani ezt. Folyik tehát az ingázás, a „cseretanításon” túllépve, ez már egy közös tantestület munkája. És közös a gazdál­kodás is. Az „anyaiskolában”, Ecse- gen Takács Lászlóné igazga­tónő már derűlátóbban szól az integrációról, mint három évvel ezelőtt, bár a gondjait sem takargatja. — Nem tartják egyszerű dolognak az integrációt or­szágos szinten sem — helyi­leg,- a gyakorlatban sem az. A célunk az volt, hogy a gye­rekek mozgatása nélkül, a pedagógusok utaztatásával oldjuk meg a szakos ellátott­ság javítását, közössé tegyük az iskolai tervezést, gazdál­kodást. Erről az oldalról kö­zelítve, úgy érzem, bevált a dolog. Számos tárgyból a kollégák mindkét helyen tar­tanak órákat. Akik átjárnak, azokban még van olyan érzés: miért csak ők? —, de a mun­kájukat Igyekszünk minél jobban elismerni, céljutalom­mal honorálni. A munkaszer« ződésen ott van: változó mun« kahellyel dolgoznak. — Az összevont osztályok megszüntetésére nincs lehe­tőség? — Bármennyire fájó pont ez a csécseieknek és érthető is a felvetésük, a jelen körül­mények között nem tudjuk biztositani az osztott felső tagozatot. Egyébként ezt az integráció előkészítésénél sem ígérte senki. Ha fórum előtt hangzott volna el ilyen, ak­kor becsapásról beszélhet­nénk, de nem igy volt. Az egységesülés lenne a cél? — vetődött föl a kérdés. De lehet-e igazán egységes az oktatás-nevelés két, sok szem­pontból eltérő község iskolá­jában? Csécsén az összevont osztályok, Ecsegen a cigányta­nulók magas, 20 százalék fe­letti aránya a sajátosság. Ám igen sok a közös, és csak együtt megoldható probléma is. Az ötnapos tanítási hét bevezetése egyre égetőbben veti fel a család és iskola ha­tékonyabb, tartalmasabb együttműködését A képessé­gek feltárása, a gyengébben haladók felzárkóztatása csak akkor képzelhető el, ha a pedagógusok nem csupán le­adják az óráikat a szomszéd községben, de meg is isme­rik a gyerekeket, megbeszélik a tantestületben a nevelési módszereket, tennivalókat. G. Kiss Magdolna Kálmán-est Moszkvában A moszkvai operettszínház legnépszerűbb művészei nagy sikerű hangversenyt . adtak szerdán este a moszkvai ma­gyar nagykövetségen Kálmán Imre születésének századik évfordulója alkalmából. Az esten jelen volt a moszk­vai diplomáciai testület szá­mos képviselője. A hangverseny után Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete fogadást adott a vendégek és a művészek tisz­teletére. Bővülő játékkínálat Több mint 200-féle új játékot fejlesztettek ki az idén a ter­melők, amelyekből a jövő év­bén jelentős mennyiség juthat már belföldre és külföldre egyaránt. Az új termékeket bemutatták a Konsumex Kül­kereskedelmi Vállalat kiállí­tótermében rendezett játék­börzén. A kiállításon, melyen a bel­kereskedelmi szakemberek mellett néhány külföldi válla­lat, többek között NSZK-beli és svéd cégek képviselői is megtekintették a kínálatot, el­sősorban a faipari játékok iránt volt nagy az érdeklődés. A Konsumex a börze meg­rendezésével az új termékek kínálatának bemutatása mel­lett arra törekedett, hogy ja­vítsa a termelők piaci informá­cióit, azt hogy pontos képük alakuljon ki a gyártóknak ar­ról, mi az amit keresnek bel­földön és külföldön, milyen irányban fejlesszék tovább termékeiket. A bemutató egy­ben felkészülési lehetőséget is biztosított a jövő év február­jában sorra kerülő nürnbergi nagy játékkiállításra. A Nógrád megyei KISZ-bizottság salgóbányai politikai kép­zési központ hallgatói a napokban Pásztora látogattak, az iskola névadójának, Lovász Józsefnek a szülőházát meg­tekintették, emlékműsort tartottak, majd megkoszorúzták a szülőház falán elhelyezett emléktáblát. Alfréd Fűzik születésétől kezdve szerencsétlen flótás volt. És ezt mindenki tudta. Már a szülőotthonban kiesett a szülésznő kezében. Amikor iskolába kezdett járni, ott Is kísérte őt a balszerencse; ha készült az órára, észre sem vették, de, ha csak egyszer nem tanulta meg a leckét, nyomban kihívták. Az örökös kudarc miatt be­tegesen félénk lett. A fizeté­se kicsi volt, ugyanis a lehe­tő legszerényebb tisztséget töltötte be. AÜmikor elkezd­tünk duruzsolni a fülébe, mondván, hogy az ő tapaszta­latával a legmagasabb tiszt­ségre is alkalmas lenne, Fű­zik felsóhajtott, és így dör- mögött: — Ugyan, hová gondoltok... isten őrizz, hogy felfigyelje­nek rám, mert még ezt a he­lyet is elveszítem. Egyszer, a születésnapja előtt sokáig tanakodtunk, hogy milyen ajándékkal lep­jük • meg őt. Sokféle javaslat elhangzott, de egyiket sem találtuk megfelelőnek. Végül Ignacij így szólt: — És mi lenne, ha csak egyszerűen adnánk neki egy kis pénzt? Tudjátok, hogy mi­lyen szerényen él . . . — Nem — rázta meg a fe­jét Lojza. — Nem! A pénzt ESSZ Viktor Kubai: Szerencsétlen flótás nem fogadná el, ezt illetlen­nek tartja. A probléma legideálisabb megoldására Jan jött rá. — A mi ünnepeltünk — mondta — egy kronométer pontosságával jár be a mun­kahelyére. Közvetlenül a meg­érkezése előtt letesszük a pénzt az irodánk bejárata előtti lépcsőre. Ott megtalál­ja. Ez nemcsak egyszerű ajándék lesz. Egy emberre életében először rámosolyog a szerencse, és — ki tudja —, talán ezután nem tartja ma­gát örökös szerencsétlen fló- tásnak. A javaslatot nagy lelkese­déssel elfogadtuk. Ennek megfelelően összeszedtük az ötezer koronát, ami nem kis összeg ol.van ember számára, mint Fűzik. Kartársunk születésnapján akkurátus kis csomagban le­raktuk a pénzt a lépcső kel­lős közepére, magunk pedig elrejtőztünk a közelben. műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.37: Szabó Ferenc: Föltáma­dott a tenger. — Oratórium » 9.33: Száll az énelc. 10 05: Héts/.ínviróg. 10.35: ös'.iüő erdők rettegése. Ady Endre versei. 11.00: \ romantika színészlovag- ,jü. Emiéi’:műsor Lendvny Márton szül ötösének 175. ■ ráülő,jó” \ 1° 'A: ; '• ••rti na'■'’•óma j o - lyiriyy »rország 1514-ben. !.()>: Révkalauz. 15.50: Dalida énekel. 16.00: Húszas stúdió. 17.05: Fúvósátiratok. 17.16: A ,,Rustavi” együttes fel­vételeiből. 17.35: Tádzsikisztán. 18.00: A 11 éves Liszt Fereno keringője. 19.15: Barangolás régi hangle­mezek között. 19.35: Szovjet műsor. 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Fűtől fáig 22.30: Örökzöld dallamok 23.17: Melis György dalfelvéte­leiből. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Fúvóspolkák. 8.33: Slágerrnúzeum 10.00: Zenedélelőtt lf.35: Tánczenei koktél 13.40: Népi muzsika l?*’5: Nyolc rádió, nyolc dala. 14.03: A PMőfj rádió zenedél- iűónia. 10 35: .tó u^t! 17.37; Ötödik sebesség. 18.35: Pophullám 4 NÓGRÁD — 1982. november 5., péntek 19.40: Régi nóta. híres nóta 20.35: Sokféle. Szórakoztató iro­dalmi magazin. 21.35: Ritmus! A Ritmus együt­tes felvételeiből 22.05: Népdalköröl: pódiuma 22.30: Nem széntirás! 23.20: Kellemes pihenést! MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: Péntek este Fszak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Tél előtt a turistaházak­ban — Autók alkatrész nélkül — Korszerűbben az ügyfelekért a miskolci Patyolat Vállalatnál — Ételreceptek nyomába.) Szerkesz­tő: Nagy István. Telefonügyelet: 35-510. — 18.00: Észak-magyaror­szági krónika. (November 7-i ün­nepségek Borsod, Heves és Nóg­rád medvében.) — 18.25—18.30: T ap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: R.oo: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé — fizika (ált. isk. 8. oszt.) 8.30: Fizikai kísérletek (közép- lsk. TI. oszt.) 9.00: Fizika (ált. isk. 6. oszt.) 9.25: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat) 10.00: Rajz (ált. isk. alsó tago­zat) 10.20: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 5—8. oszt.) 10.30: Deltácska. — Az űrhajózás története 11.00: Vörös lángban . . . 14.10: Iskolatévé. — Fizikai kísér­letek (ism.) 14.20: Rajz (ism.) 14.40: Osztályfőnöki óra (ism.) 14.50: Deltácska (ism.) 15.20: Fizika (ált. isk. 6. oszt.) 15.45: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) ifi.20: Hírek 16.25: Ahonnan az énekesek szár­maznak — kubai rövidfilm 16.55: Szülők iskolája — XIII/7. 17.25: Reklám 17.35: Üj idők, új dalai 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Idősebbek is elkezdhetik 19.15: F.sti mese 19.°0: Tv-híradó 20.00: Dr>Ha — tudományos Hír­adó 20.25: Szakon vl Károly: Dániel — tévéfilmsorozat 21.00: A fele sem igaz! 21.30: A hét műtárgya 21.35: Fiatalok órája í 22.35: „Tízezer lépés” az Omega együttes műsora 23.05: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Gil Evans zenekara a pori jazzfeszti válón 20.25 : Videovariációk 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Forradalomban született * BESZTERCEBÁNYA: 18.15: Túlélik-e a 2000. évet? 18.40: Dokumentumműsor. 19.10: Esti mese. 19.20: Időjárásjelentés és műsor- ismertetés. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szibéria. Szovjet íévéíilm- sorozat Georgij Markov re­gényéből. — 5. rész: A ta­lálkozás. ?1*20: Szórakoztató vetélkedőmű­sor. 22.00: Ez történt 24 óra alatt. *22.15: Olyan messze és mégis olyan közeli. — Koncert­műsor. 23.20: Fur'’«a történet. — Angol t * Vé filmsorozat 0.10: Hírek. 2. MŰSOR: 20.09: Főiskolások vetélkedője. 21-15; Veit egyszer egy falucska. Eltelt néhány perc. Kinéz­tünk, a pénz sehol. Azt hit­tük, minden rendben van. Hiszen láttuk, hogy Fűzik el­indult felfelé a lépcsőn. Elé­gedetten oszlottunk szét szo­báinkba. Szokás szerint vala­mennyien együtt ebédeltünk. Megesszük az első fogást, de az ünnepelt egyre csak hall­gat. Ignacij nem bírta tovább és megkérdezte: — Nem feledkeztél meg vé­letlenül a születésnapodról? — Nem — vonta fel a vál­lát Fűzik, és továbbra is hallgatagon kanalazta a leve­sét. — No, és nem kaptál vala­milyen ajándékot? B'uzik tagadólag rázta a fe- \ jét. Ekkor már én sem bír­tam tovább: — És, amikor ma jöttél a munkába, véletlenül nem ta­láltál semmit sem? — Mit találhattam volna? — csodálkozott Fűzik. Aztán elmosolyodott és hozzátette: — Amikor ma reggel jöttem a munkahelyemre, hirtelen eszembe ju'ott, hogy már ti­zenöt éve járok egy és ugyan­azon az útvonalon. Elhatá­roztam, kipróbálom, hogy be tudok-e jönni az irodánkba behunyt szemmel. És képzel­jétek, pontosan idetalóltam... (Juhász László fordítása) 21.30: Időszerű események. 22.00: Ármány és szerelem. — A dráma tévéváltozata, (ism.) 23.50: A bratislavai Líra műso­rából. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: dél­után 3-tól napközis mozi: Feke­te tyúk. Színes szovjet film. Há­romnegyed 6 és 8 órától; Szu- perzsaru. Színes. szinkronizált oiasz bűnügyi film. — Ifúsági- műveloaesi húz: (21 órától) Az anya, a iány és a szerető. (14) Színes Füiöp-szigeteki film. — Balassagyarmati Madách: há­romnegyed 6 és 8-tól: Bronco Billy. Ezines, szinkronizált ame­rikai film. — Pásztói Mátra: A hétszáz éves titok. Színes, szink­ronizált szovjet bűnügyi film. —> rétság: Az összekötő jönni fog. Színes szovjet partizán fűm. — Száorényl TV ’u'v"1? t-t 1 ­— Érsekvádkert: A köv> ‘ y- 't gyufa. Színes, szinkronizált szov­jet—finn filmvígjáték. — Nj»?•>•­lóc: Hová tűnt Agatha Chirstie? (14) Színes angol filmdráma.

Next

/
Thumbnails
Contents